Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-27 / 48. szám
4 NÉPÚJSÁG 1964. február 21., csütörtök Jó reggelt! Itt a postás — Annak, aki dolgozni szeret, mindig akad munka — emlékezik. — Egy kirendeltség alakult akkor Felnémeten, ami a postához tartozott. De olyan furcsa volt az egész, ha visszagondolok. A falu vállalta akkor, hogy ellátja a kézbesítést. A kisbíró hordta szét azt a néhány levelet, meg a nagygazdák újságjait. Akkor jöttem én, az első felnémeti postás. Persze, az még nem olyan volt, mint most. Vittem a leveleket. Főleg nyáron. Sok summás ment el a faluból, aztán a nehéz munka megszorította a tá- voliak szívét, írtak, küldték a leveleket az öregeknek. Nyugtatták őket, hogy minden rendben van. — NEMEGYSZER előfordult, hogy a kiskapuban, amikor az öreg szüléknek átadtam a levelet, csak forgatták. „He, Sándor! Olvasd már el, mit ír ez a gyerek-e! Elromlott a szemüvegem!” Tudtam, hogy nem is volt soha, meg nem is tudott olvasni soha a mama, de úgy tettem, mint aki elhiszi, aztán nekifogtam a távolból jött üzenet igazi „kézbesítésének”. Megvallom most, huszonöt, harminc év után, hogy bizony hazudtam én akkor sokat. Mert azokban a levelekben bőven volt panasz. A tizenhat éves lánynak keservesen esett az embertelen munka. De ha kellett? Ha muszáj volt a távoli birtokon robotolni? Ki tehetett akkor ellene? Miért szomorítottam volna az itthon aggódókat? Felolvastam hát azt a részt, ami csak a jót mondta el. így volt... Ma? Hát igen, ma már más a helyzet. Ma százszámra hordom az újságot, a leveleket mindenfelől, senki nem kér, hogy olvassam el. Meg a tv-, rádiószámlák is megnőttek, s nőnek napról napra. Harminckét éve postás. 32 esztendeje keresi fel a felnémetieket, 32 éve ismer minden családot, most már beleszámítva a „jövevényeket”, a bervai lakótelepieket is. Se vasárnap, se ünnepnap nem gátolja abban, hogy be ne szedje a díjakat, hogy el ne juttassa az újságokat. Negyven kilométert megy egy nap. — Már nem bírom a kerékpározást, vettem egy kis motort. Azzal járom a körzetemet. így is maradt még elég a gyaloglásra! Aztán egy kis bánata is van. Nem szívesen mondja el, de a biztatás jólesik neki. A postások fizetését rendezték. Kétszáz forintra számított, annyi illette volna meg. S végül azzal az indokolással, hogy' az újság jutalékából már úgyis van jövedelme, csak 140 forintot emeltek. Igaza van, ha elkeseredik ezért, mert az, hogy az újságelőfizetők megmaradtak, hogy tartja a vállalt mennyiséget, az kizárólag az ő jó munkáját dicséri. De nyugdíj előtt vajon szabad egy három- gyerekes édesapától megtagadni azt, ami jár? Az újság után járó jutalék nem „stabil” pénz, a nyugdíjba viszont a fizetése számít majd. MEGÉRDEMLI az idős postás, hogy foglalkozzanak még egyszer az ügyével, s a jó munkát anyagiakban is elismerjék! (ádám) Öregek a rubrikák és a pecsétek erdejében Csöndes, földbe süppedő kis ház. Gazdája fel se figyel a kopogtatásra, homályosuló szeme kutatva igyekszik tisztázni, ismerős, vagy ismeretlen érkezett. A reszketeg öreg kezek ügyetlenül matatnak a fiókba, közben gondolkozik, odaadja-e a jövevénynek a papírokat, amelyekkel igazát kereste. Mert a fia, megmondta, vigyázzon rájuk! Nehéz vele szót érteni, mert bizalmatlan. S nem véletlen. Esztendők óta perel a szövetkezettel, fáradt lábain havonta becsoszog az irodára jogát kérni, sírós, öreges hangon. Mert tudja, mondták neki, hogy a bevitt föld után jár néki is valami ... Végigjárta a végigjárható fórumokat, a szövetkezetei, a tanácsot, a bíróságot is. Nem talált igazságra Mert nehéz bizonyítani egy tudatlan öregasszonynak azt, amit nem fektettek papírra. Ami csak szóban hangzott eL 1961-ben kezdődött. Értesítették, hogy a kishalászi dűlőben oszják a háztájit. Bement, s mert mondták, hogy kérheti a régi földjének egy részét is háztájiként, azt kérte. A válasz: majd értesítik. De nem szóltak neki. Később a fiának javasolták, rakja ki nevét a táblával, hogy ez az ő háztájija. Két nap múlva a brigádvezető kiszedte a táblát, mondva, ahhoz a területhez ne nyúljanak! Nem mertek hozzányúlni, pedig már metszve is volt a szőlő. Várták az értesítést. Az nem jött, de érkezett helyette egy másik: a tsz megművel teti a háztájinak kiadott földet, mert nem gondoskodott a műveléséről. Felebbezett. Közben az adót kivetették, de a tsz igazolta: nem kapott háztájit. Amikor kártérítést kért, azt válaszolták: nem jár neki. Fellebbezett. A tanácstól mór olyan választ kapott, azért nem jár neki, mert a tsz által kijelölt három földrész közül az egyiket sem fogadta el. A következő évben olyan indokolás született papíron, hogy azt a területet közös gazdálkodásba vonták. A valólasági osztályán tudomásul vették a kizárást. És özvegy Czáf- ráné azóta is keresi igazát. Végül olyan választ kapott: lépjen >e újra ... öreg emberek, túl egy raun- lás életen. Bizakodva léptek je valamennyien. De a szövetkezetek egyes vezetői szem dől tévesztették,, hogy az öregekkel szemben is vannak kötelezettségeik. Azok pedig, akikhez, így vagy úgy, elkerült a panasz, nem vették észre a papírok mögött a fáradt öregeket. Húzódnak az ügyek, hónapról hónapra, esztendőről esztendőre, keserítve a sír felé hajlók utolsó éveit, hónapjait. Néhány négyszögölnyi földet tartanak vissza, néhány száz forintot nem fizetnek ki, pedig ezzel nem lesz több a szövetkezetben, míg ha kiadnák, erősödnének — emberségben. Deák Rózsi Egy éve adták át Új-Hatvanban a 300 000 forintos költséggel épülő gyógyszertárat. Nagy szükség is volt rá, hisz ez az egyetlen gyógyszertár az új-hatvani városrészen. (Foto: Kiss Béla) 1964 meghozta a legjobban várt eredményt a középiskolai beiskolázásban, ebben az évben mondta ki végre a minisztérium és a megyei tanácsok, hogy minden általános iskolát elvégzett fiatal tovább tanulhat a középiskolában. Most szűnt meg először a tülekedés, az éves gond: „hátha mégsem veszik fel?” Most, ezekben a napokban már a szülők és nyolcadikos gyermekeik csupán azon gondolkodnak, hogy melyik gimnáziumba, melyik szakközépiskolába folytassa a gyerek tanulmányait. A nagy vívmány 19 évvel a felszabadulás után megszületett. S hogy valami szépséghibája is legyen —, már csak a szülők szemében! — körzethez köti a jelentkezéseket A Joseph Tanbee angol történész szerint a történetírók óriási előnyben vannak az írókkal és az újságírókkal szemben Mert ki hallott még olyat, hogy mondjuk Taylerand bepörölte volna Tarlét rágalmazás címén; a halottak nem perelnek. Ez csak az élők privilégiuma. Üj és izgalmas ja lázban — — az USÁ-t. seller címe: hallatlanul könyv tartállítólag A best- Hogyan főzzünk ízletes delt kutyáink mára. Ha ezt a magyar kuvaszok meghallják!? * Meg vagyok nyugodva! Sommerset Maugham, a világhírű író, aki mostanában töltötte be kilencvenedik évét, — naponta hatvan cigarettát szív el. Csak azt nem tadom, hogy Kossu- thot-e? f-ó) Jléi'a kát, (B! A minap véletlenül elolvastam egy antik ecklógát és megnyugodtam: ezt az antik műfajt frissen és elevenen alkalmazzák mai hazai viszonyainkra is, nem érdemes most már Nyugatról a kávé és a rágógumi mellett illetlen füzeteket sem behozni, kezdjük ezen a szinten is megközelíteni a világszínvonalat. Természetesen még csak. megközelíteni, ahhoz, hogy utolérjük és el is hagyjuk, sok erőfeszítésre, versre, regényre és drámára lesz szükség, amelyek természetesen a mai életünkben gyöke- redznek, csak kissé hosszú szárat hajtanak, s ez a szár át- hajíik a kerítésen. Apropo: a kerítésről jut eszembe, hogy néhány ötletet már én is keríthetek teljesen önzetlenül, mindenféle társszerzői jog mndikálásának óhaja nélkül, csak úgy Vart pour l’art, a la triviality. Hadd mutassuk meg azoknak a fránya kapitalistáknak odaát, hogy ideát nem kell nekünk a szomszédba menni ágyért, mert itt is van, ágybetétért sem, mert az is van, s különben is nem az ágy hozza a majdani beiskolázást, hanem a gólyamese. Érdekes kisregényt lehetne írni, mondjuk, egy pubertáskorú darukezelőről, aki egyszerre harcol az átkos burzsoá erkölcsök még fellelhető hatásai és pubertás rendellenességei ellen, de mivel ezt a harcot manufakturálisan vívja természetesen, el-, — sőt kibukik a daru ■ vezetőfülkéjéből. Ir- tóztatóan izgalmas kisregény lehetne ebből! Hogy készül a Marson a kisautó? — címmel népszerű biológiai füzetek a ser- dülőkorúak részére, művészi illusztrációkkal, képes lapjaink első oldaláról átmásolt akt, sőt aktuális fényképekkel. A képaláírásokat természetesen csak avatott toliforgatók szövegezőik. ödipusz Taktahar- kányban. Dráma három felvonásban, amelynek keretében ödipusz megnyergeli a tsz traktorát és saját komplexumát, ezért kezére ver a szövetkezeti elnök és saját édesanyja is. ödipusz mindezek után, hogy se traktor, se komplexum, öngyilkos lesz, beleveti magát a csordakútba 'és a függöny a kút vizének csobbanásá- ra hull le ... Ez a három példa, valóban csak példa, de arra elegendő, hogy feltárja mindazon lehetőségeket, amelyek nálunk még alig, vagy csak részben nyertek ki- és felhasználást, s amelyek ésszerű, tervszerű, folyóirat- és színpadszerű felhasználásával jelentős lépést tehetünk a Szajna partja és Place Pigalle felé, — útlevél nélkül is. Fel hát Pegazus lovára, ültessük magunk elé a nyeregbe a Múzsát, s miközben antik ecklógát duruzsolunk a fülébe, bízhatunk benne, hogy teljes meztelenségében mutatkozik majd meg a ... és korunk félegészséges erotikája. Lóra hát, Boccac- ciók, lóra! Akarom mondani: kapaszkodjunk vissza a másik oldaláról! (egri) megyében Eger, Gyöngyös, Hatvan mellett Kálban, Fü* zesabonyban. Hevesen és Selypen működik gimnázium. Okos meggondolással alakították ki ezeket a középiskolákat, hiszen a három városban a kollégiumi férőhelyek nem szaporodtak, bővítésre belátható időn belül nincs lehetőség, találni kellett tehát olyan központi helyeket amelyek jól megközelíthetők, a így a falusi diákok továbbtanulása megoldható. Még mindig tartja magát az előítélet* hogy a gimnázium csak város, ban gimnázium, s a falusi gimnázium ezzel nem egyenértékű. Ez természetesen semmilyen formában nem igaz, hiszen ott épp olyan lelkes és jól felkészült tanárak tanítanak, mint Egerben. Gyöngyösön, vagy éppen Hatvanban. A megyei tanács művelődésügyi osztálya így természetesen ragaszkodik a körzeti beosztáshoz. A kollégiumokból csupán a negyedikesek mennek el, csal? az ő helyük szabadul fel, ami nem tudja befogadni az összes új elsőst. Ezért jó megoldás az extemátusi rendszer, amelynek keretében a kint lakó tanulók 150 forintért egy hónapban reggelit, ebédet és vacsorát kapnak, ami nagy könnyítést jelent az iskoláztató szülőknek. Ezek után a tájékoztatás alapján elmondhatjuk, hogy a tervezett 47 gimnáziumi első osztály minden valószínűség szerint befogadja a tovább tanulni akaró nyolcadikosókat. Ha ez nem elég, akkor még további három első osztályt nyit a művelődésügyi osztály. A Gárdonyi Gimnáziumban, Egerben, 6 első osztály nyílik. Az egri Szilágyi Gimnáziumban 8 első osztály kezdi meg a működését szeptemberben, ebből egy kereskedelmi szákközépiskola lesz. Ebből egy esztergályos, egy pedig erdészeti szakgimnáziumként kezdi meg működését. A közgazdasági technikumban 3 új első osztály nyűik. Füzesabonyban, Hevesen és Selypen 2—2—2 osztály vesz fel új elsősöket a környékből. Kálban 3 első osztályba. míg Gyöngyösön 7 első osztályba jelentkezhetnek a tanulók. Gyöngyösön egy műszerész és egy felvásárló tagozatú szakiskola kezdi meg a munkát. Hatvanban a nyolc első osztályból 1 közgazdasági tagozatú lesz. Az erdészeti tagozat és a felvásárló tagozat nemcsak a , megye szakember-szükségletét látja majd el, hanem Észak- Magyarország erdészetei és földmű vessző vetkezetei várják az új, friss, tanult erőket. — CSAK AZT TESSÉK figyelni, hogy melyik háztömb előtt áll a piros Simson, ott lesz Sándor bácsi! Köszöntem a szíves útbaigazítást, s a bervai lakótelepen a kézbesítő megkeresésére indultam. Mondanom sem kell, hogy nem találtam meg. Felkerestem hát a hivatalában, Egerben, hogy egy kicsit elbeszélgessünk róla, életéről, munkájáról. Még talán annyit elöljáróban, hogy míg be-benéztem a bervai lakótelep házaiba, s megkérdeztem, járt-e már itt, mindenütt a legnagyobb szeretettel kérdezték: — Nincs tán valami baj Sanyi bácsival? Olyan aranyos ember! Ennek nincs munkaideje! Még soha nem fordult elő, hogy meg ne kaptuk volna a postát. Pedig ... Igen, pedig Sándor bácsi is ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyik már közeledik a nyugdíj felé. De a kézbesítéssel, a lapok kihordásával még soha nem volt baj — Befogtam és befogom ma is a családot, ha sürgős munkáról van szó. Egy kis levegőzés nem árt senkinek! A lapoknak a helyükre kell érniök, mégpedig időben! — ezt már Szarvas bácsi mondja az egri postán, miközben fürge kézzel osztja a szekrénybe a beérkezett leveleket. Tizenhét éves lehetett, úgy 32 esztendővel ezelőtt, amikor a fűrészüzemben — Felnémeten — levágta a gép a jobb kezének három újját. Mit lehessen tenni? Hol folytassa az életét? Hol legyen keresőképes, hasznos emberré? Ez volt akkor a legfőbb gondja. •• Otren gimnáziumi és szakgimnáziumi első osztáh nyílik szeptemberben a megyében } Ságban az egyik szomszéc l szüretelt. ■ Kivizsgálás nélkül ' És mindez az ellentmondá: j pecsétes, hivatalos papírokon Intézkedés és utasítás, felleb- | bezés és elutasítás anélkül . hogy egyetlen ember is ala- ' posan kivizsgálta volna. Meri . ha megnézik, nem születik ’ ilyen megállapítás: a pétisó- , val kapcsolatban közlöm , hogy a közgyűlés úgy határozott, pétisót csak azoknak a becsületes tagoknak részére biztosít, akik a munkát felvették, illetve egész éven át a tsz-ben dolgoztak. Mivel ön a munkát nem vette fel, így pétisóra nem jogosult. (A jelzett időpontban 81 esztendős volt a panaszos.) Kérelem és elutasítás — s ez három esztendeje folyik, öz- vegy Baranyi Sándorné gyöngyösi lakos és a Dimitrov Tsiz között. A vita még tart, amíg nem akad egy ember, aki meglátja az iratok mögött az immár 84 esztendős öreg nénit, akinek az élet teher, külön terhelések nélkül is. De nem ő az egyetlen, aki meghallgatásra vár. özvegy Szalai Imréné földje a halma- jugrai Béke Tsz-hez került. Az első évben még kapta a földjáradékot, aztán megszüntették azon a címen, hogy állami tartalékba került a föld. Bár a tsz-nek kellene továbbra is fizetnie a föld járadékot — s másfél éve bent vannak az akták a Gyöngyösi Járási Tanács VB mezőgazdasági osztályán, biztatáson kívül semmit sem kapott az idős néni. Lépjen be újra... özvegy Czifra Benjáminná, az egyik poroszlói szövetkezettel hadakozott. A termelőszövetkezetek szervezése idején valaki úgy tájékoztatta az idős, munkaképtelen asszonyt, hogy pártoló tagként lépjen a szövetkezetbe. Beadja a földjét és megkapja a háztájit. Belépett. Öreg volt, és rokkant, dolgozni nem tudott. A tsz-tagok egy esztendőre kizárták, mert nem vette fel a munkát. A Füzesabonyi Járási Tanács mezőgaz-
