Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-26 / 47. szám

4

NÉPÚJSÁG

1964. február 26., szerda

AZ IGAZI

Zené* viviáiéit h*. egri Gárdonyi Géza Színházban

Őszinte öröm színháznak, közönségnek, de nem kevésbé a kritikusnak is, hogy siker született a legutóbbi egri premieren. Király Dezső, az ismert humorista szövetkezett Vécsey Ernővel, a jó nevű zeneszerzővel, hogy tartalmában és hangulatában is mai vígjátékot nyújtsanak át a vidámságra jó ízű nevetésre mindig szomjas közönségnek.

Király Dezső nagyon jól ismeri a vidám műfaj írott és íratlan szabályait, s új vígjátékában is a humor torzító tükrét tartja elénk: nézzétek, ilyenek vagytok, ilyenek vagyunk, nevessetek, de gondolkozzatok is. Hogy olykor fáj a felnagyított tükörkép? Ez is az írót igazolja; elevenbe szántott tollával.

Ki az igazi? — ezt kutatja a szerző három felvonáson keresztül, s erre a kérdésre keresi a feleletet Magda, a feleség is, aki hétéves házasság után döbben rá: elrontotta életét, rosszul választott, férje, az egyszerű középiskolai tanár, nem az igazi. Mi lett volna, ha...?

Az életben ugyan nehéz a kikosarazott kérőkkel végigjárni a házasság próbáját, de egy vígjátékban semmi sem lehetetlen. Nem kell más, mint egy kis dramaturgiai cselszövés, egy modem Puch, aki kissé összekuszálja a szálakat s megmutat múltat és jelent, majd mindent szépen elrendezve, végszóra távozik a színről. S mivel hogy ebben a vígjátékban egy házasságon belüli rövidzárlatról van szó, a vidám és törékeny Puch egy nyugdíjas villanyszerelő képében jelentkezik és a lámpákon túl helyrehozza az emberi hibákat, gyengeségeket is.

És Magda, a fiatal feleség, végigjárja a házasság kálváriáját régi udvarlóival, még jobban felerősödik a torzító tükör, s az író csaknem szatirikus eszközökkel állítja elénk az agyondédelgetett, üresfejű futballistát, a fontoskodó, karrierista orvost, s az önmagát is majmoló slágerénekest. íEgyéb- ként ők hárman a vígjáték legjobban jellemzett alakjai.)

Mint ahogyan egy jó vígjátékhoz illik, a végén természetesen minden elrendeződik és sok-sok nevetéssel, helyenként könnyekre törő érzelmességgel véget ér az előadás.

Kedves és szórakoztató Király Dezső víg játéka és a műfaj keretein belül társadalmi mondanivalóval is szolgál. Igaz, nem hibamentes alkotás. Elsősorban a hosszú expozíciót róhatjuk fel. de számon kérhetjük Péter csupán körvonalakban megírt szerepét is. Érdemes szólni arról is, hogy a diákoknak semmiféle dramaturgiai funkciót nem biztosított az író, megjelenésük a vígjátékban csupán a szereplőgárdát növelte, s épp olyan erőltetett volt, mint az osztály- napló eltűnése, s a végén a huligánfiú megtérése.

Vécsey Ernő modern zeneszámai helyenként túlnőttek a vígjáték keretein, s egynéhány közülük egymagában is megállja a helyét, sőt talán még sláger is lesz belőle.

Különösen tetszett Az igaziduett, a Híres város, Cica belépője s a második felvonás nyitószáma. A dalszövegek Várady Zsuzsa tehetségét dicsérik.

Hortobágyi Margit rendezte az előadást. Egyformán élt a vígjáték és a színészek adta lehetőségekkel. A vontatott első felvonás kivételével jól pergő, szellemes előadást láttunk.

Elsősorban az ő dicséretére írjuk: a színészek jókedvvel játszottak a színpadon. Az ironikus hangvétel, a közvetlen játékstílus jól szolgálta az írói szándékot. Különösen a futballista- és az orvos-jelene- tek mutattak sok ötletet. A közönség bevonása régi, de most is bevált ötletnek bizonyult), s ügyes elképzelés volt a nyíltszíni díszletváltozás is. Kár, hogy a másik két változást már nem tudták így megoldani.

Lehóczky Éva játszotta a feleség szerepét. Hogy szépen és jól énekel, számtalanszor leírtuk, most inkább színészi játékát dicsérjük. Az érzelmek széles skáláján játszott, s szinte négy szerepet alakított s mindegyikhez adott valami újat, kedveset önmagából. Nagyszerű humorérzékével az előadás egyik erőssége volt.

Cicát, az unatkozó orvosfeleséget, a túlöltöztetett „divatbábot” Lörinczy Éva alakította színesen, jó karikírozó készséggel. Játékával elítélte, kinevettette a figurát s így fedte az írói elképzelést.

A focista szerepében Kanalas László mutatott „jó formát”, bár kissé a tőle megszokott harsány színekkel, de gondosan felépített játékkal formálta meg a körülrajongott, futballista portréját. Bálint György már finoVnabb eszközökkel: néhány jellemző gesztussal állította elénk az elfoglalt, híres orvos alakját. Sikeres, jó alakítás, meggyőző s van hangulata is. Bencze István is méltó tagja volt a karikatúra hármasfogatának. Nagyképű, piperkőc slágerénekese jó alakítás, és sokat fejlődött előadásmódja is. Énekszámai tetszettek.

A vígjáték többi szerepeivel nagyon mostohán bánt az író. Elsősorban Péter szerepe maradt egysíkú, bár Antal László rokonszenves alakítást nyújtott, igyekezett életet lehelni a gyengén jellemzett figurába. Kevés lehetőséget kapott az anyós; Vajay Erzsi töltötte meg szívvel, jókedvvel ezt a szerepet. A szerelő: Fekete Alajos narrátorként irányította az előadást, mértéktartó játéka elismerést érdemel. Szólni kell még Mendelényi Vilmos sok színnel megformált huligánjáról, Szilágyi István, Láczay Zoltán és Kóródy Ildikó diákjairól, akik ügyes táncszámaikkal is sikert arattak.

A táncok koreográfiáját So- moss Zsuzsa tervezte, az ötletes, kifejező táncok közül főleg a futball-paródia s a fia- talok twist-számai tetszettek. Villanásnyi táncszámukban Bukucs Editet és Tolnai Katalint láthattuk. A díszlet — Kocsis Árpád munkája — elismerést érdemel, éppenúgy. mint Greguss Ildikó kifejező ruhái. A zenekar Somoss István vezénylésével jól tolmácsolta Vécsey Ernő hangulatos muzsikáját.

összegezve: a sok humorral s modem zeneszámokkal átszőtt új magyar vígjáték hangulatos, jó előadásban került közönség elé és sikerre számíthat az egri színházban.

Márkusz László

Egy bizottság a sok közül?!

képesítés nélküli pedagóuusok továbbképzése

Gyöngyösön, a járási tanács nagytermében, továbbképzésre gyűltek össze tegnap a járás iskoláiban működő, képesítés nélküli pedagógusok.

Több mint ötvenen hallgatták meg dr. Kovács Vendelnek, az Egri Tanárképző Főiskola tanárának előadását a tanulók munkájának ellenőrzéséről, számonkéréséről, a jutalmazásról és a büntetésről. Ezt követően Föltl József megyei tanulmányi felügyelő, a nevelési terv végrehajtásának feladatairól tartott előadást.

Srütófáíékoztató

Suóiote

fejlesztéséről

Kedden a Magyar Sajtó Házában Lőrincz István, a siófoki tanács vb-elnöke sajtó- tájékoztatót tartott. Elmondotta, hogy az idén új létesítményekkel gazdagodik Siófok. Június elején üzembehelyezik a Lido és a Hungária szállodákat, egyenként 128—123

szobásak, továbbá az ezer személyes éttermet, egy bárt. a nemzetközi újságíró üdülőt, épül a 400 ágyas kórház. Elkezdődött az ABC áruház építése is.

Egy bizottság a sok közül1! Miért hívták életre, mit várnak tőle? Mit kellene tennie a községi kulturális bizottságoknak?

A hatvani járási kulturális bizottság ülésén a járási tanács vb elnökhelyettese tette fel többször ezt a kérdést, mert a kulturális munkában egyáltalán nem hátul kullogó járás községeiben is sok kívánnivalót hagy maga után a bizottság működése.

Még a nyáron felhívták a községek figyelmét, hogy a terv készítését is mozdítsa elő ez a bizottság: de több helyen már akkor „megkezdődött a lemaradás”, s ezt később sem pótolták. Alig lehet egy-két bizottságot találni, amelyik azt is megnézte volna a községekben: mennyiben teljesítették a művelődésügyi tervet, hol van lemaradás, hol kellene segíteni, Pedig tennivaló bőven akadna: talán a maximalista terveket is át kellene dolgozni, talán még most sem lenne késő egy kicsit hozzáidomítani a terveket, az elképzeléseket a valósághoz és a lehetőségekhez.

Abban a faluban például,

ahol harmadik éve tervezik a sütő-főző tanfolyam megszervezését, de már harmadik esztendeje nem sikerült helyiséget biztosítani a tanfolyam számára, és kilátás sincs arra, hogy a közeljövőben sikerüljön — ezt a porg- rampontot igazán ki lehetne iktatni a tervből. Miért terveztek például nyelvtanfolyamot abban a községben, ahol ilyen igényt nem tapasztaltak? — Miért ne lehetne még most átdolgozni. felülvizsgálni a nyáron papírra vetett elképzeléseket: ha bebizonyosodik, hogy azok nem felelnek meg a lehetőségeknek, és nem az igényeken alapulnak?

És melyik szerv lenne erre illetékesebb, mint a kulturális bizottság? Milyen ennél sürgősebb, ennél fontosabb feladata akad jelenleg a kulturális bizottságnak?

Mit tett a kulturális bizottság ott, ahol még ezt sem végezte el? Mennyiben tekinti „saját asztalának” a művelődés ügyét, ahol még azt sem nézte meg: mi akadályozza « tervek valóra váltását?

— zár —

Komoly zenélés—komoly siker

Középiskolás szimfonikusok az egri színházban

Az idei egri hangversenyévad harmadik estjére hétfőn került sor a Gárdonyi Géza Színházban. A budapesti I. István Gimnázium fiatal zenészei léptek pódiumra Zá- borszky József vezetésével. Jóleső örömmel mondhatjuk, hogy a középiskolások rászolgáltak a bizalomra, és a várakozás kellemes meglepetéssel ajándékozta meg az egri közönséget: a fiatal lányok és fiúk komoly feladatnak tartották a klasszikusok megszólaltatását. Az Országos Filmharmónia rangot adott az I. István Gimnázium zenekarának azzal, hogy Beethovent. Bartókot és Lisztet bízott rájuk, a fiatal szimfonikusok pedig azt mutatták meg, mit jelent, ha a zenét, a zenélést komolyan veszik. Teljes fegyelmezettséggel, a műveknek kijáró odaadással és áhítattal szólaltatták meg Beethoven I. szimfóniáját. Bartók Béla Magyar képek című alkotásának három részletét és az est betetőzéséül Liszt Les preludes című szimfonikus költeményét. A legerőteljesebben Liszt zenéjét tolmácsolták, mert értették optimizmusát, lobogó líráját és a halálon is uralkodó nemes derűjét.

Külön kell szólnunk Zábor- szky József karmesteri munkájáról. Ez alkalommal a vezénylő pálcát nem a kiforrott művészekhez szokott dirigens forgatta, hanem a pedagóguszenész, aki tanítványai körében arra törekedett, hogy a művek a lehetőségekhez képest hibátlanul szólaljanak meg: Energiájából futotta arra is, hogy — különösen Liszt szimfonikus költeményénél — a részleteket ötvösmunkasze- rűen kidolgozza, érzelmileg — hangulatilag is építkezzen, a mű befejező részének him- nikus fortissimójáig. Az est másik kellemes, művészi értékben magas rangú meglepetésével Olga Sevkenova bolgár zongoraművésznő szolgált. Program szerint Chopin f-moll zongoraversenyét adta elő. Az alig tizenkilenc esztendős

Chopin világát, líráját, érzelmeit, borús, derűbe váltó hangulatait, ezt a széles dallamokban áradó zenélő kedvet és természetet szólaltatta meg a hangszeren fölényes biztonsággal uralkodó művésznő. Bravúrjait hosszú tapssal jutalmazta a közönség, s a művésznő két ráadással válaszolt.

A műsoron szereplő műveket, azok szerzőit és a művészeket Werner Péter mutatta be. Hangulati összekötésnek sem rossz ez a lói felépített, párperces zeneesztétikai és zenetörténeti magyarázat.

összegezésül:

Az egri közönség most lelkesen játszó zenészekkel találkozhatott, akik fiatalságukkal, teljes odaadásukkal szolgálták a halhatatlan műveket Ezt a lelkesedést a közönség a zenei élményen túl is elismeréssel vette tudomásul Olga Sefkenovában komoly értékű pianistát ismert meg, akitől élményszámba menő zongorajátékot kapott.

(f. a.)

H azatérés

&qtj eveq (órradalmái zmllkvik&L

/"'send ül a szobára. A G kertre néző nagy ablak alatt halkan motoz a szél. A házigazda elgondolkozva tekint látogatójára. Szó se róla. Egy ilyen magafajta öreg forradalmár, aki ráadásul kerek 34 esztendőt töltött távol a hazájától. — egyet-mást éppen elmondhat az életéből.

Amikor most nemrégiben hazajött, ismerkednie kellett újra a várossal, az emberekkel. Ellátogatott egykori munkahelyére is. A Hoffher-gyár- ba. Na, ugyancsak megváltozott az a gyár. Alig ismert rá... Amint ott járt-kelt, arra gondolt, bajosan akad már, aki emlékezne őreá. S akkor egyszeriben elébe toppan Varga Sándor, a szerszámkiadóból.

Ö rögtön ráismert, amint meglátta. Hej, öreg koma, már neked is az a nóta járja, hogy „Deres már a határ” ... Ügy •tett, mintha nem ismerné. Nagy komolyan kérdezte:

— Mondja, elvtárs, nem hallott valami Jakab Rudolf nevű esztergályősről?

Kerekre nyílt egykori cimborája szeme.

— Rudi, hát te... honnan a csodából kerülsz ide? Hiszen már úgy tudtuk, hogy nem is élsz...

Mosolygott. Bizony, sok minden történt ővele azóta. Rég volt, amikor együtt voltak vörös katonák, de... nem

lehet azokat az időket elfelejteni. Ma is úgy előtte van, amint néhányadmagával megjelent a kispesti villanytelepen. Fegyveres őrség állt a kapuban. Mire az öreg népfelkelők szóhoz jutottak volna, már az ő kezükben voltak a régimódi, vén muskéták. Hanem a Hoffher-gyárban más volt a helyzet. Tele volt az üzem csendőrökkel. A munkásokra gépfegyverek ásítoztak. Hiába azonban minden, ha egyszer megmozdul a nép ... Felülről ugyancsak repültek a félcolos csavarok. A nagy iroda ablakai csörömpölve kihullottak. Ók kívülről, a hátsó kapunál nyomakodtak előre. S kezdték osztogatni az áldást. A híres fenegyerekek kutyaszorítóba kerültek. Amint kezdték kifüstölni a csendőröket, egyszer csak nagyot kiált mellette egy elvtárs:

— Nézd már. Rudi, az anyja Krisztusát! Hogy viszi a büdöset...! — Még ina is nevet, ha rágondoi. Fura látvány volt. Az egyik csendőr hóna alá kapta a mundért, s azon mód. egy szál alsóban talpalt a köves utcán. Szóval... így kezdődött.

M icsoda forró napok volf'-1 tak azok ... Ma is, any- nyi év után, szinte a csontiai- ban érzi. bizsereg benne a forradalom ereje. Meghallották, hogy a lajosmázsei állomáson

frontról hazatérő német és magyar csapatok vesztegelnek. Kimentek hozzájuk.

— Na, cimborák, nyomta már a ti vállalókat eleget a puska. Rakjátok csak le takarosán gúlákba, oda ni. A vagonok elé! Vannak gépfegyverek is? Üsse kő. A puskák mellett elférnek azok is.

Később azokkal a zsákmányolt fegyverekkel, géppuskákkal szerelték fel a kispesti Vörös Gárdát. A régi gárda... Rákos Feri volt a parancsnoka, ő a helyettes. Ebben az időben már itthon voltak az Oroszországból visszatért elvtársak. Kun Béla és mások. Ügy emlékszik még arra a napra, mintha csak tegnap lett volna. Megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját.

Azt a lángolást, azt az elszántságot. Csak hát... tapasztalatlanok voltak még akkor. Az úri maffia szövetkezett a jobboldali szocdemekkel. S a kommunista vezetőket börtönbe zárták. Egy napon bizalmas értesítést kapott a gyűjtőfogházból: ma este, ha nem egyeznek meg a szocdemekkel, ki kell szabadítani a kommunista vezetőket. Túlfűtött volt náluk a hangulat. Készültek a támadásra. S egyszer csak váratlanul megjelent köztük Chlepkó. A kispesti párttitkár.

Meglepődtek;

— Hát te?!

— Megvan a platform! Megegyeztünk ...!

Másnap... minden vörös volt. Zászlók lengtek a házakon, boldog emberek járták az utcákat. Diadalmaskodott a forradalom. S az első szabad május 1... Felnőtt, gyerek, azt él nem felejtheti. Szinte ma is látja a kis óvodásokat az ünneplő, hullámzó tömegben, ahogy lobogtatták az apró, vörös papírzászlókat.

Egyik nap hívatták az Országházba:

— Jakab elvtárs! A kispestiekből alakult meg a Vörös Őrség főparancsnoksága mellett működő Fegyveres Különítmény. Maga lesz a parancsnoka!

AT icsoda fiúk voltak azok ...! Vajon hova lettek, merre járnak? Élnek-e, halnak-e... ki tudja? S mi van Szíjártóval, egyik legkedvesebb vöröskatonájával.

Mi tagadás, máig is büszke arra a gyerekre. Vasas volt az is. Amikor a nagygencsi ellen- forradalmat leverték, a lakosság virágokkal, élelemmel, ujjongva fogadta őket. Jólesett a fogadtatás, az ünneplés, de elrontotta az örömüket, amikor meghallották: Esztergom veszélyben van. Meg akarják rohanni a cseh burzsoázia ellen- forradalmi csapatai.

Nincs sok idő, Esztergomot meg kell menteni. Ott volt velük akkor a Brandl-különít- mény is. Kidolgozták a hadi- tervet. Vakmerő terv volt. Forradalmárokhoz méltó. Fényes nappal végigmenni egész szerelvénnyel egy olyan vasútvonalon, amelyet az ellenség lezárt... Ma ha rágondol, kicsit borsódák a háta. Az intervenciós légió ugyanis elfoglalta Párkánynánát. Az esztergomi vonalat ellenőrzésük alatt tartották. Nekik válasz- taniok kellett. Vagy indulnak ezen az úton, vagy pedig szabad pályán teszik meg az utat. Csakhogy az egynapi kerülő, addigra megszállhatja az ellenség a várost.

Teljes gőzzel előre Esztergomba! A mozdonyvezető, amikor megkapta a parancsot, falfehér lett. Két vöröskatona odaállt melléje. Viccelődtek, szóval tartották. S a mozdony robogott. Huh!... micsoda utazás volt... A legénység a vasúti kocsik padlózatán feküdt), minden pillanatban készen arra, hogy az intervenciósok tüzet nyitnak rájuk. Az esztergomi állomásfőnök — akivel összeköttetésben állottak — halálra váltan dadogta:

— A biztos pusztulásba rohannak, elvtársak ...

Leintették. Csak nyugodtan adja ki az utasítást: állítsák szabadra a váltót. Estébe hajlott az idő, mire befutottak Esztergomba. A légiósok alaposan meghökkentek a Duna túlsó partján, amikor megtudták, hogyan, mi módon kerültek a vöröskatonák váratlanul Esztergomba.

A templom környékén letáboroztak.

— Na, elvtársak, szét kell vernünk a légiót! Mielőtt erősítést kapnának! Áttörünk a hídon!

A haditerven dolgoztak éppen, amikor megérkeztek a felderítiők. A hídon nem lehet átkelni! Minden pillanatban a levegőbe repülhet. Alá van aknázva. Tanakodtak, most mitévők legyenek, amikor Szíjjártó jelentkezett a parancsnoki szálláson. Szemei különös fényben égtek. Sápadt volt az arca. Ez a gyerek beteg, vagy részeg. A tömzsi, fekete fiú szabályosan tisztelgett, aztán engedélyt kért arra, hogy felszedhesse éjjel a hídról az aknákat. Meghatottan nézte a kis, tömzsi lakatost:

— Csak aztán nehogy csillagot rúgassanak veled % légiósok, Pista.

Villant a vöröskatona szeme:

— Utász voltam én, parancsnok elvtárs...!

Azt a meglepetést, ami a% után jött... Amikor keltek át a hídon, odaát lótottak, futottak az ellenforradalmárok. Fejvesztve kapkodtak fűhöz- fához, de a híd nem robbant fel... A magyar vöröskatonák minden baj nélkül átkeltek rajta. Utána aztán alaposan megkergették a légiót.

Mennyi győzelmes harc, S mégis ... éppen vidékről jött a különítmény. Pest felé tartottak. Budafokon egy viseltes ruhájú, idősebb ember állt eléjük az országúton. Könnyek fátyolozták a hangját.

— Hová menték, fiaim, vöröskatonák?! Hiszen... Pesten már egy egész ellenforradalmi hadsereg van. Megszállták a románok a várost...!

Nem lehet azt elmondani, mit érzett akkor. A katonáit csak néztek rá. Várták a parancsot). Ö akkor már tudta, hiábavaló minden. A túlerővel nem képesek megküzdeni. Egy fiatal, szép szál vöröskatona elébe állt. Remegett a hangja, s úgy szorította, markolt» fegyverét, hogy az ujjai egészen belefehéredtek.