Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-23 / 45. szám

1964. február 23., vasárnap

N EPÜJSAG

s

PAROLA, BOR

Amikor Slke Antal tsz-elnök bejelentette, hogy az átányi Dózsa Népe Tsz-ben 36 forint 27 fillért ér egy munkaegység, sót ezen felül még prémiumra is számíthat, aki szorgalmasan dolgozott, a kucsmas, fejken- dós figyelő ábrázaták kaján- kodvá szegeződtek egy pontra. ahol az összelécelt moziszéken alacsony. Javakorabell férfi ült. Nemsokára szó-nyilakat is eregettek feléje.

— Nó, István, elúszik a házad ... rikoltották a jó évzárást követő kedvben az ünnep- ! ókálapos, kedvmarasztaló természetű Barna István felé.

— Ha így megy tovább, egy hektóra megy fel az adósságod!

— Neked a téli olimpián lett volna a helyed.

— Haháha... mindig biztos vesztésbe állsz.

pártbizottság megbízásából látogatott el falujának közgyűlésére.

— Tudod te azt — fordul feléje Pista bácsi, — te vitted el az első tíz litert.

— Megnyertem. Nem?

— Ami igaz, igaz. Képzeljék, az első évben ott kelletlen- kedtünk az istállóban, mikor bejött András. A pártbizottságról, Azt mondja. így lesz... úgy lesz. Erre előállók. „Ide figyelj, András, tíz liter bort fizetek, ha ezer forintot keresek ebben a téeszcsében egy év alatt”. Ezret? Itt döglünk éhen. De ebbe már azért nem fogadhattam, mert hogy fizetem meg vagy isizóm meg a bort, ha éhen kell döglent a csoportban.

így csapkodják körülötte éleződésükkel az asztalt, víg cimborái. Barna István meg, mint akit hógolyózók támadtak meg, s hideg, összegyúrt téllabdával bombáznak, csepp bajuszába mosolyogva csak összehúzta a nyakát a rázúduló élcek. nevetések pergőtüzében. Mintha választ keresett volna a nyerítő nevetéssel kisért közbekiáltásokra.

— Hiába, ha az embernek

nincs szerencséje... megette a fene — fordult oda, ahol a vendégek Öltek a szövetkezeti gazdákkal, keveredve.

— Megint vesztettem.

— Hogyhogy? — kérdi tőle Barna András, a hevesi egyesített tsz-ek elnöke, aki a járási

A szovjet hadsereg: naója

Pista bácsi monológja hosz- szú, körülményes, jóízű s már az elsÓ strófánál úgy véli, nem ártana locsolni a mondanivalót.

— No de igyunk egy pohárral, mert a malom se óról szárazom! Sortja koccintja poharát, látszólag cseppet se bántja az előbbi élcelődés. — Hát mit ad isten, — folytatja aztán kalapját hátralökve — az első előlegfizetésnél 1200 forintot számoltak le elém. Na, mondom, Pista, most nyertél, vagy vesztettél? Nyertem, biztatom hitetlen magamat... nyertem, mert ennyi pénzt egész évben se reméltem.

— És a tíz litert megfizette?

— Meg. Majd kétszeresen.

— Körötte összeintenek az asz. talszomszédok. Ismerik, neve tik a históriát. Megvárták, mii elfogy a saját termésű borom akkor szóltak; jó lenne megin. ni azt a párola bort. Ügy kellett drága pénzen megvennem nehogy szégyenben maradjak.

Most. meg az elnök invitáljí újabb koccintásra a társaságot

— Az újabb tíz literre.. Pista bácsi — veti fejét a kárvallott felé.

— Az újabb tíz literre? — nézünk rá kérdve. De Pista bácsi megadja a választ.

— Tavaly tavasszal megin rnegcsiklandott az ördög. A té tönkretette a búzát, siralomgyengén indult a kukorica is No, mondom az elnöknek, énnek az évnek befellegzett Nerr lesz itt meg a tervezett 33 forint ... úgy éljek.

— Fogadtak?

— Én akartam. Erősködtem hogy mind az elnöknek adom ami 33 forint fölött lesz.

— Erre ő? —

— Huzakodott tóle, aztár mondta, hogy akkor 6 kitoldjs a sajátjából, amivel alatta lesz

a tervezettnek.

Erre már megkönnyebbülten

nevet

— Az lett volna nekem a keserves, ha úgy marad a fogadás. Mert a vezetők addig ügyeskedtek pujkával, aprómaggal, hogy a prémiummal együtt 38 forintra tornászták fel a munkaegységet Képzelheti, mit vesztettem volna, hiszen 400-on felül a munkaegységem. Kétezret dobhattam volna ki az ablakon hitetlenségem miatt... de szólt az elnök; váltsuk át tíz liter borra.

—• Akkor hát ide azt a demi- zscwit! — rikoltják közbe sürgetve a hosszú asztad mellett ülők.

— Most más bar járja.

— Zárszámadási...

— Csdtítják a türeämeüen- kedöket

— A Pistáét majd húsvétra hagyjuk, addigra majdcsak felveri az isten a bor árát.. Hadd fizessen a hitetlenjei De Barna István ettől cseppet sem veszti kedvét, elfogadja az elnök koccintására induló poharát, s míg a magáéval csendíti, hozzáteszi a beszédhez:

— Azért mégiscsak én nyertem.

A további ugratás azért nem leli halálát a borban. Rákérdeznek újból a kárvalottra:

— Az idén állja-e a fogadást?

— Ha bolond lennék. Ki mer ez ellen a tsz ellen tenni?

Kovács Endre

Megszervezésének 46. évfordulóját ünnepli a szovjet hadsereg és haditengerészet, amely az Intervenciós seregek, később a hitleri Németország támadásával szemben sikerrel védte meg a szocialista ország vívmányait, ma pedig szilárdan őrködik a kommunizmus épltó- munkáját végző szovjet emberek felett, s fegyvertársaival, a szocialista országok hadseregeivel együtt a vllágbéke megőrzésén.

Az egész világ elismeréssel adózott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulóján először bemutatott modern honvédő eszközök láttán, amelynek fontos részét képezik az itt látható rakétaelhárító rakéták. Születése évfordulóján a magyar nép szeretettel köszönti a szovjet hadsereget.

— Akkor kezdődött az egész, mikor Lónika az irodából behozta a papírokat az órabéremelésekről. Az enyémet az dili topádra tette. Belenéztem és félrehúztam a számat. „Mi az, tán kevesli? Hisz várakozáson felül kapott. A legtöbbet!’’ Klári mondta ezt, a forgács- sepregető. Aztán megint zsüny- nyögte: „várakozáson felül,.. a legtöbbet!" Mérges voltam. Mit bizalmaskodik velem ez a parittyafülü?! A papírt lepöcköltem az asztalról. Nesze, töröld ki vele a... Szóval, nem vagyunk mi olyan finomlelkű emberek. Megbüntettek a kijelentésemért. Az üzemvezető az emelést visszavonta. Két hónapra.

Olyan minden a Területi Egyeztető Bizottság folyosóján, akárha bíróságon lenne az ember.

— Hm, bíróság! Hát hol van

a bíróságon bőrpámás ajtó? Itt az van, hogy ne hallja az ember, amikor kiküldik, hogy mi történik odabent.

Néhány ember várakozik a folyosón. Vágni lehet a szürke, csípős dohányfüstöt. Egész nap csak szívja az ember a cigarettát, mintha nikotinra éhezne, pedig nemcsak a szájnak Hiányzik a tevékenység, de az ujjaknak is hiányzik.

— Min mosolygok? Eszembe futott Monika. O a kislányom. Első osztályos. Minden gyerektől megkérdezték az iskolában, mikor született, melyik hónapban, hányadikán és hol. Monika is megmondta: 1957. április

Sidney... Látja, ezt neveFOLT

Van elegendő műtrágya és vegyszer

A. kalászosok 50 százalékát, a kukoricavetések egészét

▼egyszerezhetjük

tem, a tanító néni is így csodálkozott. Pedig Sidney is a térképen van.

A párnázott ajtó kicsapódik. Hárman bemennek a hosszú asztal elé.

— A munkakönyvemen van egy folt. Vízfölt. Annál a résznél, ahová azt jegyezték: „1956. november 30. önkényesen kilépett’’. Én öntöttem rá a vizet, hogy elmosódjon az írás. Akkor disszidáltam.. Más tüntetett, plakátot ragasztott, sztrájkot játszott, vagy meglapult. Én elmentem ...

— Miért szégyellném, hogy elmentem, nem volt politikai ok. Az após féltette tőlem a lányát, más vöt szánt neki, ellenezte a házasságot. Felkerekedtünk és' december 2-án megesküdtünk Bécsben. Nem hiszi, hogy ezért mentem el? Pedig más oka nem volt.

— A lágerben egy öregasz- szony azt mondta: az evangélikus egyházközség a légerbe jön, a híveit eljuttatja abba az országba, amelyikbe vágynak. Kioktatott bennünket, hogy ha kérdeznek, tudjuk mondani, milyen is az evangélikus vallás. Abba a transzportba jelentkeztünk, amelyik Ausztráliába tartott. Öt nap volt az út repülővel. Leszálltunk Athénben, pihentünk Bombeyban. Aztán az ötödik földrészen,

Port-Darwinban landoltunk.

Bevittek Melboumebe.

A párnázott ajtó mögött csend van. Jöhetnének már azok kifelé, akik bementek.

— Sidneyben telepedtünk le, ahogy mondtam, itt született a lányom. Egy állami cégnél kap. tam munkát, aztán Bardford- ban, a Cendaunál. És tudja mennyire dühített, nem fogad,- ták el a magyar segédlevelem. Meg kellett szerezni még egyszer, de előbb tanulni amgo- lul, hogy a vizsgán megértessem magam.

— Bangstownban is dolgoztam kilenc hónaiig. No, ezt nem felejtem, mert „áldott jó” magyar főnököm volt. A nevét is mondom mindjárt... John Roges! 48—49-ben szökött ki, a börtön elől. Kém volt. Mikor megtudta, hogy vissza akarunk jönni Magyarországra, rögtön kirúgott. Nem kaptam rendes munkát sehol, csak egy-két napra, akkor Roges telefonált, és mindig, mindenünnen kirúgtak.

Valamit harapni kellett volna, mielőtt idejön az ember. Annyit cigarettázunk, hogy a végén nem esik jól az étel sem.

— Red-Femben kaptam végül munkát. Ügy, hogy a főnöknek megmondtam:' szeretek,

meg tudok is dolgozni, de nem

akarok polgárságot! A főnököt nem érdekelte a politika. Szóltam neki a telefonálásról is, hogy majd megpróbálnak ki- rúgatni. Mikor csengetett a telefon, odahívott, s kezembe nyomta a kagylót. Roges volt, aki telefonált. Angolul mondtam neki a magamét, amíg bírtam, aztán már csak magyarul, ami belefért. Mondtam, ne találkozzunk, mert belevágom a bicskám. Mégis találkoztunk, villamoson. Csak bokán rúgtam...

— Red-Fem... Tudja maga, mit jelent ez magyarul? Vörös sörte! Hát nem hülyeség ilyen nevet adni egy helységnek, Ja, igen, mennyit kerestem ... Hetente megvolt a 23—24 font, ami 5—600 forintnak felel meg. ki lehetett jönni belőle, remekül. Csak az ember sose tudta, mikor teszik utcára. Akkor egy font sem volt.

— Két év múlva hazajöttünk. Mennyibe került az útiköltség? Nem tudom. Nekünk csak kétszáz fontot kellett fizetni, a többit a Vöröskereszt.

— Visszakerültem a régi helyemre. Tudja, milyen rossz volt, mikor fizetésemelést kér- ' tem, s azt mondták, egy hazaáruló ne ugráljon, ne követeném bizonyítani, hogy a műtrágya és növényvédelmi osztályunk első negyedéves terve 28 millió 200 ezer forintra rúg, s ennek jelentős hányadát a műtrágya teszi ki.

— Fél éves viszonylatban 1540 vagon nitrogén, 500 vagon szuperfoszfát és 270 vagon kálisó műtrágyát kapunk. Ebből már megérkezett 1010 vagon nitrogén (pétisó) és ez a mennyiség már kint is van a gazdaságokban. ' A fejtrágyázáshoz igényelt pétisó biztosítva van, hiszen ez az igény csupán 677 vagont jelent, s mi már ezer vagonnál is többet kiszállítottunk. Tavaly, ebben az időszakban csupán 496 vagon pétisót tudtunk leszállítani. Akik időben beküldték a megrendeléseket, azok kellő időben meg is kapták az őszi vetések fejtrágyázásához szükséges pétisót Nem a mi hibánk lesz tehát, ha valahol nem végzik el időben ezt a fontos tavaszi munkát.

— Milyen növényvédő és

gyomirtó szerek állnak a

megye gazdaságainak rendelkezésére?

Iózzon. És éppen olyan mondta,' aki akkor hőbörgött. J

— Azt is mondták rám, J hogy huligán. Hm. Huligán, de overállban, az állítópad mellett .. .1 Felmondtam munka- j helyemet, elmentem dolgozni Pestre. Aztán, mert kőműves) szakmát is szereztem, vissza-1 jöttem az építőiparba, építet- tem a kórházban is. Aztán kér- j tem, vegyenek vissza a régi helyemre. Visszavettek.

— Kevert az életem? i Huszonnyolc éves vagyok, nagy j lányom van, feleségem is dol-l gozik. Tanulok, nyáron érettsé-í gizem a közgazdasági techni-l kumban.

A párnás ajtó kinyílik, most / tanácskozik a TEB, aztán én i megyek eléjük. 1

— Az egész akkor kezdődöttÁ

mikor Lónika az irodából ki-l hozta a papírokat. az órabér- ( emelésről. )

Én meg azt mondtam a for-j gácssepregetőnek, aki maceráit,l mert elhúztam a számat, hogy í törölje ki a papírral a... Szó-i ua!, nem vagyunk mi olyan fi-i nomlelkű emberek.

— Azt mondják rám, hogyi

önző vagyok, érzékeny, de csak» akkor, ha a saját érdekemről k van szó. Nézze, két és fél évetl kapitalizmusban dolgoztam Na, elgondolkoztam egy kicsit.» Nem is fontos, hogy mit dönte-i nek. A főnököm haragszik róm.J nem így kellett volna fogadni# az órabéremelést. Bocsánatot X kérek tőle, biztosan ... j?

Pataky Dezső l

Február végén járunk, hamarosan Itt a tavasz. A rövid téli pihenő után újra csatasorba kell állnia valamennyi erő- és munkagépnek, valamennyi mezőgazdasági dolgozónak, hogy időben elvégezzék a tavaszi feladatokat. Az első munkák közé tartozik az őszi vetések fej trágyázása, a növényvédelem, amelynek időbeni, helyes elvégzésétől nem kis részben függ ez évi kenyerünk. Hogyan készültek fel a megye mezőgazdasági üzemei erre a munkára, van-e elegendő műtrágya és növényvédőszer, időben el tudják-e végezni a tennivalókat? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Joó Imrétől, az AGROKER Vállalat igazgatójától.

— Vállalatunk a hozzá beérkezett igényeknek megfelelően még a tél folyamán megtett minden szükséges intézkedést, hogy az igényelt műtrágyát, valamint a növényvédő vegyszereket időben leszállíthassa megrendelőinek, — mondotta Joó Imre.

— Hogy ez milyen értéket képvisel, csupán azzal szeret— Ezekből az áruféleségekből 13 millió forint értékű van máris raktáron. Szeretném a legfontosabbakat felsorolni. A lemosómérgekből, gyümölcsfaolajból 300 mázsa, sárgaméregből 150 mázsa, neopolnovon- kénböl 152 mázsa, flórkénpor- ból 452 mázsa áll rendelkezésünkre, sokkal több, mint a jelentkező igény. A talaj fertőtlenítő szerekből, mint a bercé- maferbánból 100 mázsa, kis és nagy csomagolásban, argorin- ból 40 mázsa, rézgálicból 70 vagon a gazdaságok rendelkezésére áll. Ezekből az anyagokból bőven ki tudjuk elégíteni az igényeket.

— Szeretnék szólni még a vegyes növényvédő szerekről is. Az érintőmérgekbői, HCH- bei 22 vagon, DDT-ből 36 vagon, malipachból pedig 11 vagon árunk van. A kalászosokhoz használt dikozinból 560 mázsa a készlet, ez 56 ezer holdra elegendő. A megye veitésd terve 115 ezer hold. Vegyszerrel tehát ennek 50 százalékát kezelhetik. Ha ennél többre lenne szükség azt is biztosítani tudnánk. A kukorica vegyszeres gyomirtásához használt hunga- zinból 1000 mázsa készletünk van, ez 160 ezer hold kukoricára elég. A megye kukorica-vetésterve 65 ezer hold, úgyhogy minden talpalatnyi kukoricára tudunk biztosítani gyomirtó- szert. Ezekből a számokból viszont láthatják, felkészültünk, hogy a termelőszövetkezetek igényeit növényvédő szerekből ki tudjuk elégíteni.

— Az elmúlt évben több helyen tapasztaltuk, hogy a termelőszövetkezetek megvásárolták ugyan a növényvédő szereket, de nem használták fel. Vajon mi volt ennek az oka?

— Ez minden estben az adott körülménytől függött. Mi is találkoztunk néhány ilyen esettel. Vagy nem volt rá szükségük a szövetkezeteknek olyan mértékben mint megrendelték, vagy pedig nem merték használni a vegyszert. Inkább az utóbbi volt a gyakoribb. Az okot tehát a hozzá nem értésben, a gyakorlatlanságban, a túlzott félelemben, vagy felelőtlenségben kell keresnünk. Nvugódtan állíthatom. — ezt a gyakorlat igazolta — a vegysze. rek heijes, szakszerű alkalmazása mindig elősegítette a termelés fokozását, s megkönnyítette a dolgozók munkáját. A jövőben valamennyiünknek azon kell fáradoznunk hogy az emberekkel megértessük ennek jelentőségét, kioktassuk őket a helyes alkui Utazásra — fejezte be nyilatkoza t. äZ AGROKER Vállalat igazgatója.

— ti. —