Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-23 / 45. szám
196L február 23., vasárnap SíPCJ3AO 8 EGERBEN Miért verekednek az autóbusznál? Van ós még sincs taxi — 193 bérletjegy 180 férőhelyre ■m retben közölte a kémelhárítők fényképeit. Az Abwehr emberei természetesen jól tudták, hogy a valóságban mi okozta a kémel- hárítók halálát. Upitz egy percig sem hitte, hogy autószerencsétlenségről lenne szó. S amikor kiemelték a folyóból a holttesteket, mindenről megbizonyosodhattak. Az orvosi boncolás megállapította, hogy Becker Sturmführemél és a gépkocsivezetőnél a halál már jóval a vizbezuhanás előtt beállt. Becker hasfalán friss lövés nyomát észlelték. Upitz tábornok filozófikusan fogta fel az Abwehr munkatársainak halálhírét: háború van, a háború pedig áldozatokat követel. Más nyugtalanítót, ta őt. Az a rejtély, hogy vajon ki lehetett ennek a mesteri pontossággal és vakmerőséggel végrehajtott akciónak a szervezője. S hosszú töprengés után Upitz arra a következtetésre jutott, hogy azoknak az orosz felderítőknek a keze van a dologban, akiket ő végül is átjátszott, s arra késztetett, Karlslustéból Ostburgba tegyék át működésük központját. Ezt a feltevését végérvényesen igazolva látta, amikor nem sokkal később jött a jelentés: eltűnt a „Zöld”. Hol lehet Wiesbach? ■— kérdezte magában Upitz, s azonnal megtalálta a választ is: az orosz felderítők kezére került. Világos: az Ostburgba érkező oroszok első dolga, hogy felkutassák a hegesztőt, akinek az információjára alapozta egész vallomását Georg Homárra. Ezt a feladatukat tehát elvégezték, s ráadásul milyen gyorsan és milyen ügyesen! (Folytatjuk) nepelni az eseményt, melyik évet tisztelhetjük a oppidum- má válás esztendejeként. A nevezetes dátumot rá akarjuk vésni egy felállítandó nagy obeliszkre, — s ide nem akarunk hibás évszámot jegyezni. Erre az oszlopra kerül egyébként a város eredeti gótikus címere: a pajzs, benne a zöld mezőben csillag és félhold alatt futó farkassal. A címer alatt következnek a város történetének nevezetesebb eseményei, — s helyet hagyunk a jövőnek, a következő éveknek is. Ha a „versenyből" az 1334-es esztendő kerül ki győztesen, akkor az évforduló jegyében tartjuk a gyöngyösi szüret ez évi ünnepségeit és a gyöngyösi zenei és színjátszó heteket. S még ebben az évben kiadjuk a város múltját felölelő monográfiákat. í^beliszk magaslik majd az ég felé. a templom előtti téren. Mi kerül erre az oszlopra? Mik azok a legjelentősebb események, amelyek illusztrálják, kifejezik azt a szerepet, amit a város az ország történetében játszott? És — ez az oszlop nem nyúlik végtelen magasságokba — nem fér rá minden, mi az, amire a „dicsőségoszlop” lakonikus közleményein kívül is emlékezni kell, emlékezni érdemes? Az első évszám nem lehet régebbi 1334-nél. Kétségkívül, hogy Gyöngyös Árpád-kori település. — a város neve is erre emlékezteti a történészek egy részét: Árpád lányát hívták így, valamelyik nevezetes palócnemzetség asszonya is ezt az ékes nevet hordta, de az is lehet, hogy a Mátrában gyakori fagyöngyről kapta nevét, ami már az első Árpádok idejében íródott oklevelekben is szerepel. A második nevezetes évszám: 1460. Ebben az évben Mátyás király vonult keresztül a városon, innen kiindulva foglalta vissza Pata várát, a hegyvidékben megbúvó, fosztogató csehektől. A várost a mohácsi tragédia 1 után feldúlták a törökök: íbra- : him nagyvezir martalócai fel- gyúitották Gyöngyöst, s a leg- ' szebb középkori épületek el- : pusztultak. Ibrahim haramiái pusztí1 tották el először Gyön- ‘ gyöst: de később is többször leégett, mint Trója. A tüzek dátumai a legszomorúbb évek: lakóházak, üzletek, műhelyek, ' majorok, szőlők lettek semmi- 1 vé, de itt, a Mátra tövében, a 1 sebek gyorsabban hegedtek, 1 mint máshol. Evlia Cselebi, török történetíró és utazó, már virágzó, méreteiben, jelentőségében imponáló, korabeli élénk központ képét rajzolja meg: „E város a Mátra szélénél, délkeletre terjed, és hosszúsága 3000 lépés, összesen nyolc temploma van. Van 160 boltja, melynek mindegyikében szép, bájos, hitetlen lányok üldögélnek, és mindenféle árucikkeket árusítanak. A városnak hosszában tíz, szélességében öt utcája ram. mindegyikében egyik végétől a másikig keresztüllátni, mint a tükörben, olyan egyenesek. Ezernél több posztóműhelye van. Lakossága kereskedők, kik minden közadótól fel vannak mentve.” A mai kritikus olvasó nehezen hisz a számoknak, — bár abban egy pillanatig sem kételkedik, hogy a boltokban akkor is „szép, bájos, hitetlen lányok üldögéltek”. Talán a boltokat tartják soknak? De Gyöngyösön a céhes világban több mint nyolcvan céh egzisztált, s egy-egy mesterség több bolttal is képviseltette magát a helyi üzleti életben. Második Rákóczi Ferencnek háza volt Gyöngyösön: itt tartották 1704-ben a béketárgyalásokat a bécsi udvar képviselőivel. Francia, holland és török követ asszisztált a tárgyalásokon, itt „csinálták a politikát”. Kilenc évre itt dőlt el Magyarország sorsa. A tárgyalások kudarcba fulladtak: s a város a kurucok egyik támaszpontja lett. Itt temették el Bottyán generálist, a ferences rendi templomban, a tábornok végakaratának megfelelően. Vásárok, ipar, kereskedelem, szőlő, bor, céhek... Pompás palotákban laknak a görög kereskedők, a környék birtokosai gazdagodnak a háborús korszak gabonakonjunlrtúrájábóL A céhek ünnepségein pazar reprezentációval avatják a legényeket: o napóleoni idők végén Evlia Cselebi leírása már szerény, tárgyilagos beszámolónak tűnhetne a városról. A jómódú polgárság és as ** országos átlagnál belterjesebben gazdálkodó birtokosok gyermekei iskolába men. nek: Gyöngyösön alapították az ország nyolcadik gimnáziumát, egy évvel a Pázmány Péter Tudományegyetem előtt, 1634- ben. A város háromszázadik születésnapján megnyílt a középiskola. Háromszáz év alatt majdnem háromszor annyi diák tanult falai között, mint Gyöngyös jelenlegi lakossága. Köztük a Vachott testvérek, Bugát Pál, Bajza József, Berze Nagy János, — a „másik oldalról” pedig: Hám János érsek, és Széchenyi Pál, aki Rákóczival szemben a bécsi érdekéket képviselte a gyöngyösi tárgyalásokon. 1848-ban az 1200 harcost számláló gyöngyösi nemzetőrségben a gimnázium diákjai, tanáraik vezetésével vettek részt. 1899-ben államosították az iskolát: de előbb a város 120 ezer forintos kölcsönt vett fel az új épületre. 1848 után: a nagy sorsfordulók ugyanakkor következtek be, mint az ország többi részén. A gyors közlekedés, a hírközlés kiegyenlíti a tempót a század végén és a huszadik század elején a helyi történet lépést tart az országossal. Az eltérések inkább tragikus véletlenek: az első világháború alatt ütött ki talán a legnagyobb tűz: több száz ház hamvadt ed a lángok között ★ A legnagyobb egyiptomi obeli&akek is alig haladják meg a harminc métert: ha írógéppel írnák rá a város történelmét, akkor is „ritkítani” kellene a mondatokat. Da a gyöngyösin feltétlenül jutna hely a Tanácsköztársaság harcosainak, mártírjainak. Nemecz Józsefnek, aki vaskézzel verte le a helyi ellenforradalmi kísérletet, Jónás Frigyesnek, áld agitátorképző iskolát szervezett, és azoknak, akiket bírói ítélet nélkül kivégeztek. 1934-ben országos méretű ceremóniával ünnepelték a gimnázium alapításának háromszázadik évfordulóját, tíz évvel később pedig, 1944. november 18-án felszabadult ú város. És azután: ha az obeliszkre csak a helytörténet esemény« kerülnek, akkor a következő húsz évből a MÁV Kitérőgyártó U. V. a Szerszám- és Készülékgyár, a diódagyár alapítása* az ország egyik legmodernebb bányája, a tizenkettes akna megnyitása, a tejüzem, a vágóhíd, a kenyérgyár építése kapnak helyet. Mi tölti kd a közeljövőben azt a bizonyos üres helyet, amit a „jövő eseményeinek” tartanak fenn? A következő évek „krónikájának” tervei már elkészültek, és most készülnek a tervező- intézetekben, a minisztériumokban és a tanácson. A majdani legszűkszavúbb krónika is elképesztő sebességgel tölti majd ki azt a helyet. Gyárak, üzemek, iparigazgatási központok ezerkilencszázhatvannal kezdődő alapítási dátumai kerülnek ide. A régi egyiptomi obeliszkek, a rituális szöveggel teleírt oszlopok karcsú napórák mutatói is voltak: árnyékukkal jelezték az idő múlását. A gyöngyösi obeliszk számaival gránitba vésett betűivel jelzi majd az időt: amelyet nem percekkel, órákkal és évekkel, vagy évszázadokkal mérnek, hanem történésekkel, változásokkal, Jelzi majd az idő gyorsu" lását.. . Mert évszázadok eseményei nyomában lassabban kúsztak a betűk, mint az utóbbi néhány év változásai után. A most következő évtized több nyomot hagy az oszlopon, mint az elmúlt hatszáz'iuszom- kilenc, vagy a hatszázharminc esztendő. Krajczár Imre eaüérját, a mé jobban, a homlokára húzta a kalapot — Otto, — suttogta Schubert —■ járja körül a házat Stalecker és Aszker elindult, hogy körülnézzen a környéken. — Mi ez? — szólt halkan Stalecker, aki valami nagyobb mozdulatlan tárgyat vett észre a sötét mellékutcában. — Gépkocsi, — feledte Aszker. — Menjünk, nézzük meg közelebbről. — Horch típus — szólalt meg Stalecker, amint mellé értek. Aszker bólintott, jelt adott Ottónak, s még közelebb férkőztek a kocsihoz. Stalecker megrántotta Aszker kezét. . — Az Abwehr kocsija! — Biztos? — Egészen bizonyos! Két színűre festett Horch egész Ostburgban csak egy van. — Minden világos, — mondta Aszker elgondolkozva és kisvártatva hozzátette: — Az a ház konspirativ lakás! — Igen, — felete Stalecker. — Most mit teszünk? — Mindenekelőtt ártatlanná kell tenni a gépkocsivezetőt. Utána én majd bemegyek a házba. — Menjen, — intett Stalecker. — Menjen, és küldje ide Schubertét. Mi... majd ketten. Aszker visszament a villa elé, ott váltott néhány szót Schuberttel, aki utána nyomban Stalecker segítségére sietett. Zuhogni kezdett. A nagy kövér esőcseppek hangosan kopogtak a fák lombjain, a háztetőn. a földön. Az eső monoton sustorgásával telt meg a környék. Aszker felmászott az épület Kerlmow őrnagy és Max Wirsbach egyik ablakához. Be volt Mg- gönyözve, csak a redőny egy keskeny nyílásán át lehetett valamelyest belátni. Aszker megkapaszkodott a falban, s több helyen is megpróbált benézni, mi történik odabent. De semmit sem látott. Visszajött Schubert és Stalecker. Fejbólintással jelezték Aszkernek: minden rendben van. Kerimov előkészítette a pisztolyát, felment a tornác lépcsőjén, kinyitotta az ajtót, s eltűnt a házban. Ostburgot valósággal felkavarta az esemény. Kézről kézre járt az újság, amelynek első oldalán közölték a hírt, az Abwehrstelle két tisztjének és egy gépkocsivezetőjének tragikus haláláról. Az éjszaka folyamán — írta a cikk — szolgálati út közben hirtelen elromlott a gépkocsi kormányszerkezete, s az autó, amelyben hárman ültek, a meredek folyópartról belerohant az Elbába. „Ügy haltak meg, mint a hősök: „őrhelyükön” — írta az Ostburger Zeitung, s gyászkeGYÖNGYÖSI OBEUSZK. ti amérosaért hét város u versengett: mindegyik a saját falai között gyanította azt a házat, amelyikben a vak költő megszületett. Gyöngyös városért az évek „versenyeznek”: a vita az 1334-es és az 1335-ös esztendő között „folyik”. Melyik évben íródott Károly Róbert kiváltságlevele, amelynek értelmében Gyöngyös „helységből” (posessio) várossá (oppidum) vált. „Oly szabadságot, vagyis kiváltságot adni méltóztatnánk — mondja az oklevél —, amilyenekkel budai polgáraink, vagy jövevényeink alapításuk, kezdetétől fogva élnek, hogy az is hasonlóképpen felerősítésekkel körülvétessék, tornyokkal, vívóhelyekkel, bástyákkal és egyebekkel, melyek Gyöngyös építendő várának és erődjének erősségéhez kívántainak”. Az. 1335. október huszonnyolcadikén kelt okmány nem eredeti okirat: megerősítése egy másiknak, amelyet a feudális széthúzáson fokozatosan győzedelmeskedő király már régebben kiadott. De mikor „régebben”? Még abban az esztendőben, tehát 1335-ben, vagy egy évvel előbb? Valószínűnek tartják a város történetének kutatói (többen is foglalkoznak a város múltjával: Sándor László, a település iparának történetét, dr. Honiért Rezső és Seregi László pedig a felszabadulást követő évek eseményeit dolgozzák fel készülő monográfiájukban), hogy a település rangja az ezerháromszázharmin cnégyes esztendőben változott meg. A városi rang összefügg a Jrx' kor politikai eseményeivel: a feudális anarchia letörésében a városokra és a polgárokra támaszkodó király jó segítőtársakra talált a gyöngyösiekben, akik a Csák Mátéval szövetséges Csobánkák ellen léptek fel, s ezzel érdemelték ki a királyi kiváltságlevelet Gyöngyös mezőváros lett Miért okoz fejtörést ezekben a hónapokban Gyöngyösön a várossá válás dátuma? Miért izgatja a tanács elnökét, a kulturális Vezetőket helytörténeti kutatókat az esemény pontos dátuma, amely a várossá válás ténye mellett mégiscsak másodrangú probléma? — Készülünk a hatszázhar- mincadik évforduló megünneplésére — mondja Raft Miklós, a városi tanács vb-elnöke — s mielőtt „megnyitnánk” az ünnepségsorozatot, szeretnénk tudni, hogy mikor is kell üntényleges igényekhez rugalmasabban kell alkalmazkodn*. Igaz. az AKÖV-nek kifizetőbb. ha a közületek vidéki fuvarmegrendelését elégíti ki. De csak üzleti szempontok nem diktálhatnak, a három várps lakóinak helyi igényét jobban figyelembe kell venni. Ne küldjék szabadnapra a taxisofőröket ne álljanak a telepen a kocsik, ha szükség lenne rájuk. Fókezhet-e a prémium? A személyforgalom gazdaságos lebonyolításának fontos tényezője a férőhelykihasználás. Helyes és szükséges, ha ennek jobb megszervezésére prémiummal ösztönzik a személyforgalom osztályvezetőjét és helyettesét De most olyan kevés a gépkocsi, hogy igazán nem kell túl sokat tenni a norma szerinti kihasználásért. Annál többet kellett volna fáradozni még hat-hét darab autóbusz beszerzéséért. Ezt nem tapasztaltuk, ezt meg sem kísérelték. Igaz, akkor nehezebb lenne a mostani férőhelykihasználást biztosítani. Csak nem a prémium fékezte az AKÖV vezetőinek igyekezetét? Javasoljuk, hogy az idei prémiumfeltételeket egészítsék ki egyetlen^ feladattal: előteremtendő hét darab autóbusz. Hogyan? A forgalom még jobb megszervezésével, felújítással jobb karbantartással, vagy pótlólagos beszerzéssel. Dr. Fazekas László üzembe helyezésével valamelyest több férőhelyet biztosítottak, de az igények mindenképpen gyorsabban nőnek, tehát őszre a mostaninál is rosz- szabb lesz a helyzet. Veszélyes csúcsok Kézenfekvő megoldásként látszik, hogy sűrítsék a járatokat. De a reggeli munkakezdéskor és a délutáni órákban minden autóbusz foglalt, éppen akkor nem tudnak kisegítő kocsikat adni, amikor legjobban kellene — mondják az AKÖV-néL Eredetileg 41 új autóbusz beszerzését tervezte a vállalat. Ez bizonyára egy kicsit túlzott, vagy legalábbis nem áll arányban a népgazdaság teher, bíró képességével, az exportszállításokkal. De jelezték-e közvetlen felettes szervüknek, vagy az Országos Tervhivatalnak, hogy mennyi felháborodást és milyen sok bajt okoz a veszélyes csúcs, a kevés autóbusz? Nem. Erre semmi okmányt nem tudnak mutatni a 4. az. AKÖV vezetői. Első: a túrataxi, a lakosság igénye csak hatodrendű Február 9-én már szévátettük, hogy Egerben alig-alig, vagy csak nagy szerencsével lehet taxit kapni. Nem fogadható el a vállalat mentegetőzése, hogy az előző három hónap igény- bevételének megfelelően ve- zényelik a taxigépkocsikat. A Naponta ismétlődik az eset. Sokkal többen várják az autóbuszt, mint amennyien felférnek rá. Még ki sem nyűt az ajtó, könyökkel, vállal tolakszanak, préselik, tiporják egymást az emberek. Akik gyengébbek, vagy kicsit oldalt sodródtak a nagy rohamban, menthetetlenül lemaradnak. Hónapok óta immár mindennapos, hogy Eger- szólátráL, Novajról, Ostorosról, Nősz vajról egyáltalán nem, vagy csak késve jutnak el munkahelyükre, kórházba, vagy tárgyalásra. A nyomdafestéket nem tűrő szitkok, káromkodások és a becsületsértések tömény változata ismétlődik a délutáni órákban, amikor Egerből vissza indulnak a járatok. Az iménti felsorolás korántsem teljes, mert Heréden, Gyöngyössolymoson, Nagykökényesen, Egerbocson, Bátorban, Egerbaktán és a bervai lakótelepnél ugyancsak tűrhetetlen a helyzet. És folytathatnánk a panaszok továbbítását, mert levélben és személyesen naponta jelentkeznek az emberek. Elveszett 15 autóbusz? Eger körzetében 1950-ban 2,8 millió utast szállítottak a buszok, 1963-ban 7,8 mffló* és ehhez hasonlóan, ugrásszerű a fejlődés az ipari üzemek, a közigazgatási centrumok és a kórházak környékén. 1902-ben 21,2 millió, 1963-ban 22,6 millió utast számoltak a buszokon. Lépést tart-e a járművek szaporodása a lakosság igényének növekedésével? A KPM Autó- közlekedési Vezérigazgatóságának február 6-án keltezett értesítése szerint a 4. az. Autóközlekedési Vállalat a második negyedévben hat darab 55 személyes buszt kap és az év végéig még további 13 darabot, vagyis, összesen 19 autóbusszal nő a jármüvek száma. De ez csak látszat, mert 12 bódé® kocsit és három elnyűtt buszt ki kell selejtezni, tehát a lakosság szempontjából, annyi mintha 15 busz elveszett volna. De a megmaradó négy kocsival sem lehet a régi panaszokat orvosolni, mert kettőt a visontai külfejtéshez, a harmadikat az Egyesült Izzó munkásainak a szállításához kell adni. Igaz, a nagyobb kocsik => Nem elég forró szívvel játssza a szerepét, egyelőre csak mellé lőjenek! (Endrődi István rajza) A SZÍNFALAK MÖGÖTT
