Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-21 / 43. szám

4

NÉPÚJSÁG

1964. február 21., péntek

0 Csehszlovákiába utazik. Éppen most váltja be valutára forintjait, - vegyes valutára.

Paprikát és borsot, barackpálinkát, cigarettát, szalámit vált be forintjaira. A kiskereskedelmi boltnak „átkeresztelt” OTP a forintokért kiszolgáltatja eme nemes valutát, a rendőrség a betétlapot és máris lelkesen utazik világot látni. Hová?

— Tudja, Eperjestől északra fiat kilométerre van egy kis bányász- község ... Ott mindent meg lehet kapni a helui boltban — henceg tájékozottságával. A zsebében néhány csehszlovák korona, csomagjaiban a ,,valuta”, koponyájában az öntudat, hogy lám, még 6 is, egyszerű, kis honpolgára kicsiny hazánknak, mer és tud segíteni a magyar külkereskedelemnek.

Különben a barbárság középső fokán áll, angol szövet ruhájában és villanyborotvájával i*: a cserekereskedelem lelkes híve.

Vajon mennyi időt

adunk a számára, hogy átjusson civilizációnk és kultúránk jelenlegi tokára?

Hő)

új lehetőségeket teremtett számára, korszerűbbé tette, ezzel együtt természetesen felkeltette az igényt a korszerűbb és színvonalasabb formák iránt. Tehát: terjeszti az ismereteket.

Igaz, hogy közben a felkészületlen és rosszabb feltételek között tevékenykedő előadók számára veszélyes konkurren- cia teremtődött. Előadásaik iránt automatikusan megcsappant az érdeklődés. Az új technikai lehetőség nem magát az ismeretterjesztést teszi feleslegessé, hanem igazolta, hogy nincs létjogosultságuk a konzervatív, túlhaladott formáknak, még akkor sem, ha néha a jó szándék, az emberek féltő jóakarata tartja életben őket. Mert ezek a formák magának az ismeretterjesztő munkának a hitelét rontják, sikerét veszélyeztetik.

A szemléltető eszközök nélkül tartott egyhangú felolvasás a tv-ben is unalmas lenne, a képernyő sem tudná érdekessé tenni azt, ami „életben”, közelről szemtől szembe elavultnak, túlhaladottnak és eredménytelennek bizonyul. A nagy jó szándékkal, és minimális hozzáértéssel történő ismeretterjesztés — szerencsére — csakugyan válságba jutott.

De ideje lenne ezekből a mindenki által ismert tényekből végre levonni a konzekvenciákat. A televízió megtalálta már a módját annak, hegy nálunk is segítse az iskolai oktatást. Az ismeretterjesztés irányítói is kereshetnék az együttműködést, ők is felhasználhatnák azt a segítséget, amit a tv-előadások jelentenek. Ehhez persze az kellene, hogy nem a rossz előadó felolvasásán megjelenő közönség létszámával mérjék az ismeretterjesztő munka eredményeit: ezen csak a károkat lehet mérni.

A televízióra panaszkodni és visszasírni a „régi szép” időket, — semmivel sem különb, mint annak idején a gépromboló munkások jó szándékú, de vakvágányra futott elkeseredése.

Krajczár Imre

Nézelődők

(Foto: Fejér)

/ezgetők hada újra és újra /'sszatért „háztűznézni”

Izgatott kérdések röpködtek.

— Mit tippelsz, mennyi lakás épül itt?

— Vagy háromszáz... ha nem több.

— De mikor lesz kész?

— Már szanálják a régi házakat, úgy láfszik, néhány éven belül tető alá hozzák.

Addig nem megyek el innét, amíg kiutalást nem kapok... Nevetnek rajtuk, ékelődnek a leendő „szomszédokkal”.

Aztán a rend egy pillanatra felbomlik. Hórihorgas jól öltözött, intelligens arcú fiatalember furakszik élőre, maga után húzva szalmaszőke hölgyét. Az üveg előtt a lány szorosan belekarol, elmerültem nézi a játékházakat. Mögöttük megértőén néznek össze. Nekik aztán igazán érdekes lehet ez a makett, hisz láthatóan fiatal házasok. De a fiú megelégeli hirtelenszőke párjának odaadó, elmélyült nézelődését ránt rajta egyet és dühös gúnnyal, szinte sziszegve mondja:

— Az anyjuk marha ... Ezek megint bolondítják itt a népet — és szórja a szitkokat számo- latlanul. A hölgy restelkedve néz rá.

— Mi ütött beléd?

— Azt hiszik, engem be- maszlagolnák ilyen trükkel. Ezek az... urak — bökött mérgesen a kirakat felé, azt hiszik, hogy néhány rongy makettal betömik a számat? Odabiggyesztik a fákat is... Látod? Lombos fát a dolgozóknak ...

Mikor még ki se hajtottak a rügyek. Az anyjuk marha... s kezdi újból, miközben teddy- bundás hölgyét kifelé vonszolja az embergyűrűbőL

— Ezek? Száz év múlva se tudják ezt felépíteni. De masz- lagolni a népet? Azt tudják. Gyere, mert bevágom azt a rongy üveget... Még hallatszik néhány foszlány gúnyos megjegyzéseiből, aztán befordulnak a Marx utca sarkán.

— Az anyja... dörrent feü az előbbi „szomszéd” az első meglepetés után. — Az anyja... Hű a piszkos csirkefogó! Mi baja lehet ennek? — dühöng tovább.

— Csak lennék én a tanácsnál. amikor megy lakást igényelni, majd megadnám én neki: „majd száz év múlva jöjjön, fiatalúr, akkora lesz kés* a lakótelep ... akkor igényeljen” — hadarja mérgesen * bevásárló szatyros asszonyság, öklét rázva a fiatalember után. S még hozzáteszi:

— Hiszen én már ott is lakom az új házban, a hídtól a második.

S mintha még mindig ott lenn« az új városrészt becsmérlő fiatal férfi, úgy tüzelnek gúnyos hitetlenkedésére.

I

A gyöngyösi vasutasok átvették a kitüntetést

Szocialista szolgálati hely, a gyöngyösi vasútállomás

y A Kékes Étteremben meg- ■ tartott zártkörű összejövetelen | nem mindennapi eseményt ün- | nepeltek szerdán este a vas- | utasok. Szocialista szolgálati i hely lett a gyöngyösi állomás. t A vendégek között megjelent

• és felszólalt Máté Sándor, a |KPM 1/2. szakosztály vezető- r je, illetőleg dr. Pásztor Pail, a %■ miskolci vasútigazgató6ág ve- t zetője. A Vasutas Dolgozók | Szakszervezetének területi bi- ózottságát Borsod-Abaúj Zemp- r lén megyéből Antal Mihály, \ Heves megyéből Szuromi Ist- | ván, a Gyöngyösi Járási Pártbizottságot pedig Nádudvari (István képviselte.

Az útról, amely a büszke : cím elnyeréséhez vezetett, — a , gyöngyösi szolgálati hely veil’ zetője, Karbuczky Károly 41- i.Iomásfónök emlékezett:

| — Gyöngyös állomáson, ■■ 1959-től indult fokozatos fej- >, lődésnek a szocialista brigád- : mozgalom... 4 brigádban,

huszonnégy emberrel kezdetük, és tavalyi év elejét, amidkor versenyt indítottunk a | Szocialista szolgálati hely cí• mének elnyeréséért, — már ,134 dolgozó kapcsolódott be a í nemes vetélkedésbe.

í — A hétköznapokról, a küzdelemről, szükségtelen talán •külön megemlékezni, hiszen S mindannyian benne voltunk, ?tudtunk róla, nem új előt- ; tünk ... Dolgozóinkat, vasutas

barátaimat szeretném inkább ezúton is újra megdicsérni, ezen a kedves, feledhetetlen összejövetelen, — mert örömmel jelenthetem, örömmel közölhetem valamennyi ükkel,

hogy a cím eléréséért tett vállalásokat mind sikerült teljesíteni! Sőt... A kocsi tartózkodás, kocsikihasználás, üzemanyagmegtakarítás és társadalmi munkával kapcsolatos felajánlásainkat rendre túlteljesítettük!

Külön öröm arról beszámolni, hogy az elmúlt évben, a versenyidőszak alatt, területünkön baleset nem fordult elő, és egyetlen esetben sem kellett fegyelmi felelősségre- vonást alkalmazni.

— A becsületes munka szép elismerése a díszes oklevél, amit most kaptunk, — de kérem, kötelezzen is ez bennünket. biztasson a későbbiekben is újabb sikerekre, az elért cím megtartásáért — mondta az állomásfőnök...

És, hogy teljesebb legyen, örömtelibb ez az ünnep, — a következő aktusban sor kerül a jutalmak kiosztására is. Közel harmincezer forintot osztottak szét a legjobb vasutasok között. tizennégyen kaptak kiváló dolgozó oklevelet és jelvényt, 31 szocialista brigádtag és 6 brigád kapott elismerő oklevelet.

Gy. Gr

Heten

a paraván mögött

re új érdeklődők jönnek. Két aktatáskás férfi üdvözli egymást, s kérdi a régebbi nézelődő:

— Láttad? Ott a házunk. Az a szürke. Jól mutat, mi?

— Én jobban szeretném a toronyházat. Impozánsabb.

— Hű ... akkor majdnem szomszédok lennénk.

— Mehetnénk együtt a stran- ra. Egy ugrás az egész.

— S micsoda új formájúak Ja medencék. Figyeled,öregem?

— De elfogadnék egyet abba a fehér tömbben — sóhajt a mohair-sapkás asszony, s férjébe karolva továbbindul.

Mi az, zsebrádió jött? — ágaskodik hátul egy gimnazista sapkás fiú.

— Dehogy ... lakások — világosítják fel a közelebb lévők. A fiú odébb áll, de helyéSzemet vonzó látvány csábítja mór hosszabb idő óta az egri Széchenyi utca járókelőit a KERAVIL-bolt kirakatához. A minap este is egymás feje fölött, válla melett kukucskálva ostromolták a kíváncsi szemek az új egri városrész és a strand makettjeit. Nem állta meg senki szó nélkül, s a térSzáz év múlva...

Válság,

vagy a fejlődés

velejárója ?

jelentene, mint amit sokkal tömörebben a válság szóval foglalunk össze. Ennek a két szembeállításnak az ismeret- terjesztés esetében túl sok értelme nincs, mert:

Az emberek nem, tolonganak egy-egy férőhelyért, ha a kul- túrotthonban ismeretterjesztő előadás van: — Sok előadó beszél fél vagy negyed ház előtt. Mi ez, ha nem válságjel?

De a távolmaradók, mondjuk, a televízió előtt ülnek, és hallgatják az ugyanerről a témáról szóló színvonalasabb előadást. — Mi ez, ha nem a fejlődés törvényszerű tünete?

Figyelmeztető tünete. — Figyelmeztet, hogy siránkozás, magyarázkodás helyett alkalmazkodni kellene a megváltozott — megnövekedett — igényekhez, és kihasználni a nemrég keletkezett lehetőségeket

Magyarországon nem régi a televízió. A tv nem küszöböli ki az ismeretterjesztést, hanem

— Válságban van az ismeret- terjesztő munka — mondják sokan, és panaszkodnak, hogy hiába hívják az embereket az előadásokra, érdeklődés helyett általános közömbösséget tapasztalnak. — Nehéz megmozgatni az embereket — magyarázkodnak néhányan. — Nem lehet a televízió konkurrenciá- jával felvenni a versenyt — közelítik meg mások az igazságot. — Korszerűtlen az ismeretterjesztés jelenlegi rendszere — lehet hallani sok helyütt. És elhangzanak ilyen vélemények is: Kevés a szemléltető eszköz, ami van, az is korszerűtlen, az előadók nem készülnek fel a témábóL stb., stb.

Nincs válság: a jelenlegi helyzet a fejlődés törvényszerű velejárója, természetes jelenség — hajtogatják sokan, akik szerint nincs ok a kétségbeesésre.

Válság, vagy törvényszerű velejáró? — Nem hinném, hogy ft „törvényszerű velejáró” mást

Azt hittem, amikor felmentem a színpadra, hogy soha nem lesz rend abban az összevisszaságban, ahogyan íélhordták a bábosok a rengeteg apró holmit a paraván mögé. Csak amikor elkezdődött az előadás, akkor láttam, hogy bizony, nagyon is pontosan meghatározták ők hetein, hogy minek hová kell kerülnie, hogy kéz alatt legyen.

Az Állami Bábszínház táj- esoportjának előadását élveztük, közel négyszáz gyerekkel együtt Csányban, a művelődési házban. A függöny mögött derült fény arra, hogy milyen nagyszerű, milyen szép munka, milyen gondos felkészültséget igénylő művészeti ág ez. Soksok szív kell hozzá.

Hogy is mondta Hetey László?

— A bábszínház tagjainak túlfiyomó része azért jön oda, mert hivatásának tekinti a mű. vészét ezen ágát.

— Igen, de ez eléggé nehéz lehet, hiszen a színész szinte névtelen, testetlen, csupán a hangját adja.

— Valóban. A tapsot a Röfi, a farkas, a nyuszi és társai kapják. De számunkra elsősorban az a fontos, hogy a magunk művészi igényét kielégítsük.

Szavai a színpadon igazolódtak. A zöld paraván mögött élő színházat láttam. Fenn, a színpadi nyílásban a három kis malac veszekszik. A mozdulatok megszokottak, összehangoltak. A .karok pontosan,

időben emelkednek a magasba, vagy „mennek” az erdőbe, hordják a követ, s a színészek egymásban is a kis figurákat látva — játszanak. Arcukon tükrözik a harag. Nyafi — Sándor Ági — szinte hullatja a könnyeit, amikor hangosan sír a gyermekek kedvéért. Hetey László farkasfigurája nemcsak a paraván fölött félelmes. összevonja a szemöldökét, s nagyon haragosan néz a többiekre is. Számára Sándor Ágnes, Turcsányi Erzsébet most csak két kis malac, akiket meg kell enni, s bár szinte percenként kell új mozgás, új báb, új díszlet, egy pillanatra sem állnak meg a kis paraván mögött, mégsem esik ki egyik sem a játókbóL

A felszabadult kacagás, egymás ugratása, aztán „jaj, de éhes vagyok”, ez mind csak előadás után következik. Akkor, amikor gyorsan pakolnak, sietve beszállnak az autóbuszba, mert tudják, hogy egy másik községben várják a szomjas kis gyermekszemek.

— Hálás közönségünk van, de kritikai érzékük még jobb, illetve ösztönösen jobb, mint a felnőtteké. Csak egyszer essen ki az ember a szerepből, s csak egyszer ne legyen összhangban a mozgás és a beszéd, máris nagyon nehéz visz- szacsalni, megőrizni a gyerekek figyelmét. — Varányi Lajos mondja ezt, akinek minden szavából érezni a báb- színpad szeretetét,

Nyafi malac nagyon haszontalan. Sem mosdani, sem dolgozni nem szeret, nem is fogad szót az idősebb testvérének, csak folyton nyafog. Ezért is hívják Nyafinak. Sándor Ági nagyon szereti a rózsás kis malackát, hetek óta szórakoztatja, tanítja a kicsiket a báb segítségével.

zsébet, Domonkos Béla, Hetey László, Varányi Lajos. Mind fiatalok, vidámak, élvezik mindazt, amit csinálnak. Így is névtelenül, s szívesen adják szép hangjukat kölcsön a kis báboknak, hogy neveljék, szórakoztassák a gyerekeket, s nemegyszer a felnőtteket is.

(él

Míg az autóbuszon Eger felé tartunk, elnézem a hét embert. Keméndy József 17 évig játszott élő színházban, de már tíz éve meghódította a bábjáték. Sándor Ágnes már végzett i bábszínház művészképzésére létesített kétéves stúdióm. A többiek még hallgatók. Kosztár Kis Márta, Turcsányi Er-