Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-21 / 43. szám

2 NßPÜJSAG 1964. február 21., péntek Szerelmi viharfelhők Hollandia egén A Biztonsági Tanács szerda esti ülése Stevenson, ez Egyesült Álla­mok küldötte azt javasolta a Biztonsági Tanácsnak, hogy határolja el magát a ciprusi problémától. Szorítkozzék a garantáló államokhoz intézett felhívásra, hogy azok minél előbb egyezzenek meg a nem­zetközi rendfenntartó erők ösz- szetételében és egy pártatlan közvetítő kijelölésében. Az Egyesült Államok — mondotta Stevenson — kész részt venni a nemzetközi erők létrehozásá­ban. Az ülés végén a görög kül­dött szólalt fel, aki, bár óvatos formában, kifejezte kételyeit Stevensonnak azzal a kijelen­tésével szemben, hogy Ciprust senki sem fenyegeti. A Biztonsági Tanács ma foly­tatja a ciprusi kérdés vitáját. Képregényünk első hat folytatását pótlólag is megküldjük olvasóinknak Olvasóink érdeklődésére közöljük, hogy azok számá­ra, akiknek lapigénylése, vágy előfizetése megkésett, s így nem tudják megszerezni a február 16-i és az e héten megjelenő példányokat pótlói»«* bixtosítfnk a SÁNDOR MÁTYÁS című képregényünk első hat folytatását. Kérjük, igényüket február 22-ig szerkesztőségünkhöz bejelenteni és az első hat folytatást póStézzUk ■ímükre. Mindenki azt hitte, hogy a botrány megoldódott A szerel­mi viharfelhők azonban még­sem oszlottak el Hollandia egé­ről. Irene nein jött haza. a parlament pedig nem engedé­lyezte anyja, a királynő szá­mára, hogy magánlátogatást tegyen Spanyolországban. Az emberek találgatták, mi lehet a háttérben. A titok akkor vált ismertté, amikor köztudottá vált, hogy a „rejtélyes herceg" XIII. Alfons utolsó spanyol ki­rály unokája — ugyanúgy, mint Don Juan is, a közismert spa­nyol trónörökös-jelölt. S a de­rék hollandusok megtudták, hogy a kormányt és a király­nőt megingató vihar hátteré­ben az a probléma állt. hogy a jegyesek közül melyik mond­jon le trónutódlási jogáról. Irene ugyanis csak abban az esetben tarthatja meg másod­lagos trónöröklési jógát, ha férje holland állampolgár és házasságához a parlament hoz­zájárulását adta. Ha viszont Don Caralos Hugo felveszi a holland állampolgárságot, el­veszti utolsó lehetőségét is ar­ra, hogy az agg spanyol diktá­tor után Spanyolország koro­nás uralkodója lehessen. Elein­te egyik fiatal sem akart en­gedni, s a holland uralkodó pár feltehetően azt hitte, hogy a holland kormány ezt hallgató­lag tudomásul veszi és szemet huny felette, s így az egyik ki­rályi jegyesnek sem kell fel­adnia „jogait”. A nagy vihar hatására végül is Irene enge­dett Február 9-én, hajnali 3 órakor a hercegnő személye­sen olvasta be nyilatkozatát a holland rádióban, amit izgatot­ton és kíváncsian várt a Soest- dijk-palote előtt twisztelő tö­meg, s közölte azt is, hogy le­mond holland állampolgársá­gáról. De hogy a szerelmi kaland­regény homályos részleteivel és titkolódzásával milyen mó­dén emelte a holland ural­kodóház tekintélyét alattvalói szemében, arra nemcsak a2 elemi erővel kirobbanó tilta­kozást érdemes számba venni, hanem azt a felségsértés szám­ba menő „karnevált” is, ami ott, a döntés éjszakáján zajlott le á drámái pillanatokat átélő ősi barokk kastély előtt. Attilt a különböző pártok képviselői úgy fogalmaztak meg, hogy időközben már feltették a kér­dést: szükség van-e egyáltalán Hollandiában monarchiára?!.., Ónody György udvarhoz és a kormányhoz. A Tolen-szigeti „Irene hercegnő 1 iskola” megváltoztatta nevét. ’ Nyilatkoztok a különböző párt- j állású és vallású képviselők is. i Szavaikból azt tudta meg az 1 ország, hogy a történtek „elvi- j selhetetlenek” és „súlyos esa- , pásként érték az országot.” < : Vakáción a főszereplők Közben valamennyien, akik i körül a botrány zajlott, külföl- ; dön tartózkodtak. A királyi j család Innsbruckban, a téli olimpia versenyéin vett részt, a : miniszterelnök a bajor hegyek- ' ben vakációzott, Irene herceg- ( nő pedig spanyol barátainál . üdült. Hazatérésük azonban él- . kerülhetetlenné vált, mert egy j nappal később, január 3ö-án , újabb „vétekkel” tetéződött j Irene bűnlajstroma. Kiderült, | hogy a hercegnő egy katolikus , spanyol herceghez akarja köt- } ni az életét & , Ezek után mindenki számára , nyilvánvalóvá vált Irene „ha­zaárulásénak” és „hite eUto- , gyásénak” oka. De ne gondol­juk, hogy itt Rómeó és Júlia J ősi históriájának valamifajta ■ XX. századi változatával ál- : lünk szemben. 1 A politikusokat elsősorban ■ az háborította fel, hogy az al- • kotmány értelmében a királyi s család tagjai fontosabb lépé- j setkhez, például házasságukhoz | is, kötelesek kikérni a kormány ; és a parlament beleegyezését, i Irene viszont ezt elmulasztotta. : Az első hivatalos nyila tko- ; zat az ügyben aztán csak ja- , miár 4-én hangzott el, amikor < a „jól értesültek” már a király­nő lemondását rebesgették éS a ' közvélemény felháborodása a ; tetőfokát érte. A királynő este fél 11 órakor rádió- és televí- zióbeszédet mondott: <— Már sokkal korábban is 1 hírt adhattunk volna lányunk tervezett házasságáról. lá­nyunk ma viszont közölte, hogy az eljegyzés elmarad, önök bizonyára együtt éreznek velünk, mivél lányunk rend­kívül nehéz napokat él át. Re­méljük azonban, hogy hamaro­san ismét körünkbe« üdvözöl­hetjük. Éjféli sajtókonferencia Ehhez Marijnén miniszter- elnök, akit a parlament étkező- terméből, ahol éppen ráksalá­tát evett, hívtak az éjfélkor rendezett sajtókonferenciára, csak annyit fűzött: — A kormány nem gyakorolt nyomást a hercegnőre. Szemé­lyes és szabad döntése volt. A szombatról vasárnapra virradó éjszakán a holland ki­rályok ősi palotája előtt nagy tömeg verődött össze. Kiváncsi szemek nézték az ablakon ki­szűrődő fényt és találgatták, vajon mi történt odabent. Az idő azonban lassan telt, s a hi­deg egyre fokozódott Ezért a Várakozók bekapcsoltak egy táskarádiót, jó tánczenét keres­tek és olyan karneváli mulat­ságot rögtönöztek, amelyet még nem láttok a Soestdijk öreg falai. Drámai tanácskozás a palotában A vidám hangulat azonban cseppet sem illett a helyzet ko­molyságához. Odabent a kirá­lyi palotában drámai tanács­kozás folyt — négy miniszter, az uralkodómé, férje, Bernhard herceg és a vihart kirobbantó Irene hercegnő között Az elmúlt két hétiben nem ez volt az első tanácskozás, amely Hollandia királynőjének palo­tájában a késő éjszakai órák­ig tartott. Az első bomba még akkor robbant, amikor a Spa­nyolországiban időző Irene her­cegnő január 27-én, Madrid­ban interjút adott a „De Teleg- raaf” című amszterdami napi­lap munkatársának és a követ- kezű félre nem érthető szava­kat mondotta: — Hollandiában egészen ha­mis képe van az embereknek Spanyolországról. Erről szemé­lyesen győződtem meg, Szere­tem ezt az országot, a népét, és remélem, hogy még gyakran jöhetek ide. Amióta 1555-ben a spanyol- Habsburgok kezébe került Hollandia és Álba herceg véres uralma az ország történelmé­nek legsötétebb lapjai közé számít, ősi ellenszenv él a hol­landokban Spanyolország iránt Döbbenten vették hát tudo­másul a jó hollandusok her­cegnőjük „hazaárulását”. S e* a döbbenet csak nőtt. amikor újra és újra a napilapok első oldalára került a királynő má- fiödszülött lánya. „Irene hercegnő magántit­kára nyilatkozott a sajtó mun­katársainak és megerősítette a hírt, hogy a hercegnő áttért a katolikus hitre” — jelentették a hírügynökségek. Az Örániai uralkodóház tag­jai réges-régwn Otthagyták a római egyházat, s ha Vallás- háborúról ma Hollandiában nem is lehet beszélni, a külön­böző egyházak szembenállásál a a is tanúsítja, hogy a politi­kái pártok a protestánsok, ille­tőleg a katolikusok körül ala­kultok ki. Frenetikus erővel reágált a: ország. Hatvan kálvinista fali tiltakozó táviratot küldött as a kubai halászokat rittt ugyanis csak a szövetségi kormány jogosult dönteni olyan kérdésekben, amelyek a kül­földi államokkal való kapcso­latokat érinti. Ojabb jelentések szerint Csehszlovákia washingtoni nagykövetsége, amely ez idő szerint a Kubai Köztársaság amerikai érdekeit is képviseli, a kubai kormány nevében be­fizette a négy kapitányra ki­szabott pénzbírságot. A flori­dai hatóságok ily módon kény­telenek voltak foglyaikat sza­badon bocsátani még az ügy felülvizsgálata előtt. Mint az AP jelenti Key West-ből, mind a huszonkilenc halász — akiket egyébként az amerikai hatósá­gok tizennyolc napig tartottak jogtalanul fogságban — még csütörtökön hazaindult á visz- szaszolgéltatett hajókon. Szabadon engedték Florida állam bírósága szér­ián Key Westben ítéletet ho­lott az Egyesült Államok ható­ságai által február elején jog­talanul elfogott kubai halász- íajók személyzete ellen indí­tott perben. A négy halászhajó iapitányát hathónápi börtön­re és 5Ö0 dollár pénzbüntetés­re ítélték. A halászhajók 25 főnyi legénysége ellen emelt vádat a bíróság elejtette. A bíró elrendelte, hogy az elfogott halászhajókat adják vissza a kubaiaknak. A kubai Halászok Védői ki­jelentették, hogy a négy kapi­tány ellen hozott ítélet ellen Eellebezést nyújtanák be a fniami-i felsőbb bíróságnál. Az ügyvédek azt is kijelentették, hogy a floridai hatóságok eljá­rása ellenkezik áz Egyesült Államok alkotmányával. Esze­Q Rtiby-per- a jövő évszázad pere? Jack Rubynak, Oswald gyil­kosának perét egyesek az év­század perének nevezik. Ha azonban ilyen csigalépésben halad, mint eddig, akkor lehet, hogy a jövő Század pere is lesz, — írja kesernyésen az AP egyik tudósítója Daliásból. A tárgyalások megkezdése őta három nap telt el, s még semmi sem tisztázódott, egyet­len esküdtet sem tudtak meg­választani. Tizenhat jelöltet kérdezték ki eredménytelenül, mert vagy a vád, vagy a vé­delem mindegyiket elutasította. Belli, Ruby védője a szerdai tárgyalással meg volt eléged­ve, s kijelentette, a követke­zők is azt bizonyítják majd, hogy lehetetlen az esküdtszéket megválasztani Dallasban. Az ügyvéd egyébként heves táma­dásokat intéz a vári képviselői, sőt, Dallas városa ellen is. Egyesek szerint maga etten akarja, uszítani Dallast, provo­kálni a lakosságot, s ily inó­don bebizonyítani, hogy az em­berek „elfogultak” még a vád­lott védőivel szemben is. Henry Wade, a vád képvise­lője, Ruby perében kijelentet­te, hogy a védők mesterkedései ellenére, a jövő hét végéig meg fogják Választani az összes es­küdteket. Addigra a védelem kimeríti minden lehetőségét arra, hogy önhatalmúlag el­utasítsa a jelölteket. A Biztonsági Tanács szerda este folytatta vitáját a ciprusi kérdésről. Elsőnek Federenko, i Szovjetunió képviselője szó­lalt fel. Rámutatott, hogy köz­vetlen katonai agresszió fenye­geti Ciprust. Partjai közelében a NATO jelentős fegyveres erő­ket összpontosított. Az ország ENSZ-képviselője a Biztonsá­gi Tanács elnökéhez intézett február 15-1 levelében rámuta­tott, hogy nyilvánvalóvá vált a török beavatkozás veszélye. Anglia ugyancsak nyílt fegyve­res beavatkozásra próbálja fel­használni az úgynevezett ga­rancia szerződést. Az Utóbbi hetekben — foly­tatta a szovjet küldött — újabb angol csapategységekét küld­ték a szigetre, miközben igye­keztek azt a benyomást kelte­ni, mintha ezeket a csapatokat maga a ciprusi kormány hívta volna be. Ez a magyarázat azonban hamarosan leleplező­dött — mondotta Fedorenko arra a nyilatkozatra hivatkoz­va, amelyét Makarvosz elnök a Le Monde tudósítójának: „Befejezett tények elé állítot­tak bennünket.” A ciprusi események vala­mennyi békeszerető nép érde­keit érintik — jelentette ki Fedorenko. — A Szovjetunió a maga részéről már csak azért sem maradhat közömbös a Földközi-tenger térségében ke­letkezett válság iránt, mert ez á térség — különösen a modem technika eszközeit figyelembe véve — nincs messze a Szovjet­unió déli határaitól. A Biztonsági Tanácsnak fel kell szólítania minden államot, hogy tartózkodjék az olyan lé­pésektől, amelyek a ciprusi tér­ségben fennálló feszültség to­vábbi fokozásához vezetnek. Az ENSZ nem engedheti meg, hogy egy kis országot nála na­gyobb erők fenyegessenek. Az ENSZ alapokmányának meg­felelően Ciprusnak joga van védelmet kérni a Biztonsági Tanácstól és semmiféle szerző­dés nem foszthatja meg ettől á jogától — mondotta befejezésül Fedorenko. Sir Patrick Dean angol kül­dött ezután rövid felszólalásá­ban hangsúlyozta, hogy az an­gol csapatok a ciprusi kormány beleegyezésével tartózkodnak a szigeten. * . n.i —— .1, .1, ■■■■ ­zott. A szája szélét rágta. — Nem feltétlenül ügynök­nek kell lennie. — Megálljunk Csak! *— Wies- bach felállt a helyéről. — És mi van, ha ez a második illető katonaszökevény ? — Akit ugyanilyen elvek alapján készítenek fel? — mondta gondolataiba merülve Upitz. — Pontosan ugyanolyan el­vek szerint. S ügy dobják át, hogy 6 észre sem veszi a szán­dékosságot. Gruppenführer úr, ha mindent megteszünk, amit kell, ez az ember becsületes, nyüt tekintettel néz majd a nyomozók szemébe. Azzal a meggyőződéssel, hogy felbe­csülhetetlen értékű szolgálatot tész az oroszoknak. — Huh! — tört ki Upitzból, miközben hátra Vetette magát a karosszékben és megtörölte gyöngyöző homlokát. — Ez az, Wiesbaeh. Éppenséggel erre volt szükségünk. Hű, micsoda kő esett le a szivemről, a Krisz­tus Jézusát.! Mi most, kétten megoldottuk a legfőbb gondot. A nehezén túl Vagyunk. A töb­bi már csak a technika dolga. Wiesbaeh elgondolkodott egy pillanatra. Aztán a tábor­nokra emelte csillogó szemét ég egésze« előrehajolt. — Azt hiszerti, megtaláltam a legmegfelelőbb jelöltet a ka­tonaszökevény szerepére. — Elmosolyodott. — A barátom kommunista, egyike azoknak, akiket nem háborgattunk, hogy kilessük a kapcsolatait és lefülelhessük a többieket. Be fogja véfmi a hörgőt, mert az első gondolata az lesz. ho­gyan segíthetne az oroszok­nak •.. így dolgozták ki áz akció legfőbb mózzanat&iC, Utána WiéSMcft írt Hóiménak. Ami­kör a titkosszogálat tudomást széfZétt róla, hogy a címzett megkapta a levelét, akkor ve­tették be az akció végrehajtá­sának második mozzanatát. Készakarva tüzet idéztek élő az élelmiszerraktárban, amely mellett éppen a mit sem sejtő Homann állt őrségben akkor. Így szolgáltattak ürügyet arra. hogy rendkívüli szabadságot kapjon, s elutazhasson Ost- burgba, ahol már Max Wies- bach várja őt. Közben Upitz megtalálta az akció másik részvevőjének sze­mélyét is: az ügyönököt. Ez­zel a feladattal, mint már tud­ja az olvasó, Otto Liset, fedő­nevén Scsukot bízták meg. Wiesbaeh tehát belépett a szobába, ahol Bohlm és Becker már várta őt. Levette a sap­káját, meg a felöltőjét és leült. Igzatott volt. Idegesen tördel­te a kezét. Miután rágyújtott, Wiesbaeh kezdte a beszélgetést. — Másfél órával ezelőtt Schubertbé ütköztem bélé. — Oscar Schubertbe? — Bohlm felállt. — Öt magát láttám. Ügy, mint ahbgy most magukat né­zem itt. És tudja, kivel volt Schubert? — Weisbach a ha­tás kedvéért egy kicsit várt, csak aztán folytatta: —- Ottó StaleCkerrel! Bohlm izgatottan járkálni kezdett a szobában. Már jó ideje, hogy Schubert kisiklott a kémelhárftók hálójából. Pe­dig nagyon fenték rá a fogú­kat, Most, hogy ismét rábuk­kantak, — ez nagy szerencse. Az pedig, hogy Schubertét Sfá- léckerrel együtt látták, még biztosabb reméhyt adott áz Abwehtnek. Feltételezhető mindebből, hogy Schubert ép­penséggel Stalécker révén tart kapcsolatot az egérútat talált ejtőernyőssel. — Mondja el, Wiesbaeh, HMSmOV:—--------V-_ \ AZ m y um A ff /. ^ Fo rdította: Szathmári Gábor Ném vagyunk bebiztosítva á Véletlenekkel szemben. AZ ügynököt lelőhetik, miközben átdobjuk a frontvonalon. Vagy a letartóztatásnál ellen­állást tanúsít, s ott helyben le­lövik. És az ördög tudja, mi minden lehet még Vele. Meg­betegedhet, meghalhat, vagy elütheti valami. Szóval, sem­mi sincs kizárva, Hiszen, hegy más apróságot né említsek, elő­fordulhat az is, hogy á letar­tóztatás utón fogja magét és nem vall a kihallgatáson. — Vagy nem hisznek neki! — Igaza vén, Wiesbaeh. Megtörténhet, hogy nem hisz­nek neki. Az oroszok értik a dolgukat, úem olyan könnyű őket félrevezetni... Egyszóval mindebből az á kövfetkéztété- sérn: egy Ügynök kéVés effe a fdiadalra. Kél! még égy rftáfelk is. Ahogy mondám szokás, biztos, ami biztos. “ Még égy ügynök. Ugyan­azzal á Vallomással ? —Wies- bách kétkedőén élgondólko­XXX. Harmadszor: olyan emberi keil erre a feladatra kiválasz­tanunk, aki nem túlaágosar eróg jellemű, aki feltétlenül beismerő vallomást tesz a ki­hallgatáson, s elmondja a szov. jet kémelhárítóknak azt. artiil á rejtekhelyről „megtudott” Ebben aZ esetben kitart majc á vallomása mellett, bármit if csinálfiak vele. mert ebber látjá életbenniaradásánali egyetlen és legfőbb reményét Megértette a gondolatomat Wiesbaeh? — Rémek elgondolás, rneste- fi gondolatmenet. Gruppen­führer úr! —- lelkendezed Wiesbaeh. —- At benne a log- fontosabb, hogy az ügyből ném változtatja meg a vallo­mását, ha felnégyelik sém Mért hiszen még Van róla győ­ződve. hogy 6 igazat mönd. s éz äz igazság az 6 égyétlér megmentőjé, — Pontosan így van, wies- báCh. De menjünk töVább

Next

/
Thumbnails
Contents