Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

I364L február 2.. vasárnap NÉPÚJSÁG 7 A pályaválasztásról ^Délutánra V ­* Érdekes nyakmegoldású szö­vetruha. Igen szépen ha-t meli­TF A kézimunkáról IRgsaságban, orvosi, vagy nyen mosható, tarkaminirás vé- pályaudvari váróbaji (sőt, élég dóhuzatot borítunk rá? Arról helytelenül még értekezleten nem is szólva bővebben, hogy te!) gyakran látni csillagos te- a csupa csillagterítővei feddi- ritót horgoló nőket, akik buZr szí tett lakás szegényes, íantá- gón dolgoznak, s izgatottan ta- ziátlan díszítés, mert egyhan- oulmányózzák és kérik kölcsön gú. Egy-egy modem szobabe- egymáis mintáit, — a felfedezés rendezéshez bőven elégséges (és Örömével veszik birtokukba a nem kötelező!) egy — lehető- roég nem ismert változatokat, leg nem szokványos, hanem Kézimunkáról lévén szó, a leg- ritka, antik mintájú — horgolt rázott szövetből. többen rögtön horgolásra, és- terítő az asztalra. A többi bú- pedig csillagos terítő hargoiá- torra, polcra, kisasztalra tehe- tóra gondolnak. A csillaghor- tünk népművészeti boltban golás nagy népszerűsége érthe- kapható (vagy önmagunk ké- tő s nincs is benne semmi szítette hasonló) hímzett, vagy rossz. Orvosi és tapasztalati szőttes térítőt, festett selyem tény a kéztmunkázás idegnyug- szettet, rátétes tüll kézimunkát tató hatása Egy-egy elkészült Vannak berendezési tárgyak, terítő ezenfelül az alkotó mun- amelyek nemes formáikkal, a Ica örömével ajándékozza meg fa szép színével, pácolásával készítőjét A kis csillagokból önmagukban keltenek esztéti- pedig naponta növekszik és kai élvezetet: ezeken felesle- újul meg ez az öröm, — s a ges, sőt, zavaró a terítő. A rá- esillaghorgoláshoz nem kell dió, tv-készülék, a mosható fe- nagy apparátus: a horgolótű és kete lakk asztallap az alacsony a gombolyag cérna a legkisebb kisasztalon, — önmagában szép kézitáskában is elfér; ölben s nem kíván további díszítést, tartható, nem foglal sok helyet, A női kézimunka-szeretetnék egy-egy eleme hamar elkészül, pedig szinte beláthatatlan te- — bizonyára ebben is rejlik rülete van, a lakásdekoráláson közkedveltségének titka. kívül is. Kézimunkával készít­Egy férfikollégám azonban hetünk magunknak és hozzá- azt mondta el: viszolyogva ül tartozóinknak szép és értékes Je olyan fotelbe, amelynek két ruházati cikkeket: egy kézzel karfáját és háttámláját egy- kötött gyapjú pulóver, sál, egy odabiggyesztett, csillagos sapka, kesztyű, ruha, vagy terítőcske díszít. Ha nincs rög- kosztüm mindig értékesebb, zítve, félő. hogy zakója hátára (— énoen mert kézi munka —) tapad; ha odatűzték, a gombos- az üzletben kapható gyári áru­tű jelenléte okoz aggodalmat,— nál. Aki nem kedveli a kötést, azonfelül kényelmetlen számá- hímezhet: egyszerű, keresztsze- ra az az érzés, hogy sötét za- mes térítőt a gyermekszobába;1 kójával esetleg elpiszkíthatja a kelimalapú. mintás falvédőt a nagy gonddal hófehérre mosott rekamié mögé, háttámlának; és keményített csillagot. (Nem egyszerű technikájú, csomózott tudta szegény másik nembeli, szőnyeget (a szőnyegfonal kg- hogy e gondos vendéglátó há- ja 180 forintért kaphatói), ziasszony éppen kímélés céljá- amely nagyon divatos és ott- ból aggatta tele a kárpitozott hon készítve, lényegesen ol- ülőbútórokat csillagokkal, hogy csóbb az üzletinél. A másféle, a karfát és a háttámlát kopás- a csillaghorgolástól eltérő ké­től. mszkolodástól védje). De zimunka még egy örömet ad: valóban: nem iobban védi-e a változatosság örömét, az új érintéstől o s'-n bútorszövetet, minták, technikák elsajátításá­ba e&v-egv reiTlagocsV» he1 vett nafc jóérzését. •tt egész fotelt beborító, köny- fi fi. 1963. október 10. Büszkén írom le ezt a dátumot. Büszkén, mert ezen a napon sok jót cse­lekedtünk. I No, de kezdem az elején! Dél u ián fél háromkor talál- ! koztunk az úttörőházban. A fi- ! ük már egy fél tucat olyan név- j vei hozakodtak elő. akik idős, elhagyatott emberek, akiknek jólesne, sokat jelentene a mi segítségünk. Kovács néni nevét hárman is mondták, így elhatároztuk, hogy elsőnek őt látogatjuk meg. A többi ember nevét fél­retesszük azzal a szándékkal, hogy ők majd később kerülnek sorra. — Irány Kovács néni! — ad­tam ki a parancsot. . Végigmentünk a Lenin úton, s amikor jobbra fordultunk a mellékutcába, Gombos Zoli az egyik házra mutatott, s hal­kan megszólalt: — Ott lakik Kovács néni! Az utcai ajtó nyitva volt. Mi szorongva léptük át a küszö­böt és még izgatottabb érzé­sekkel kopogtattunk be a konyhába. Izgultunk nagyon: elfogadja-e segítségünket a né­ni, vagy pedig nem?! Észreve­szi-e rajtunk a jó szándékot? A kopogtatásra sokára érke­zett meg a válasz: — Tessék! Beléptünk, egymás után. Ke­zét csókolommál köszöntünk. A fiúk maguk elé engedtek, s tudtam: most nekem, az őrs vezetőjének kell beszélnem... ettől sok függ'... — Kedves Kovács néni! — Kezdtem a momdókámat. — Mi a Szputnyik őrs tagjai va­gyunk. Azért jöttünk ide, mert hallottuk, hogy a néninek nin­csenek gyermekei, nincs hoz­zátartozója sem, akik segíthet­nének munkájában ... Szeret­nénk, ha valamennyiünket sa­ját gyermekének tekintene és elfogadná a segítségünket Kovács néni sokáig nézett ránk szemüvegén keresztül a csendben. Váratlanul érhette a mi érkezésünk. Mi tovább hall­gattunk, vártuk a válaszát, amely egyre csak késett. Egy­szer aztán megszólalt: — Üljetek le. Akinek nem jut szék, üljön az ágy szélére. Leültünk. Aztán beszélgetni kezdtünk; ismerkedni egymás­sal. Ö megkérdezte a nevünket, meg azt is. hogy hol dolgozik édesanyánk, édesapánk, van­nak-e testvéreink, mi pedig minden kérdésére udvariasan válaszolgattunk. A beszélgetésbe egyhamar belemelegedtünk. Hamarosan Kovács néni is mesélni kezdett életéről, múltjáról. Így tudtuk meg, hogy a néni az idén tölti be a 70. évéit, pontosan Szil­veszter napján született. Férje tavaly halt meg, sokáig bete­geskedett. Két fiú gyermekét a második világháború rabol­ta el: meghaltak a fronton, unoka nem maradt utánuk. A háború előtt sokáig napszámos­kodtak a papok es az apácák szőlőjében, férje három évig dolgozott Katánczky birtokán, amelynek rostba dőlt kastélya még ma is ott áll a Síkhegy- dűlőben egy erdőben. — Hát akkor mit segíthe­tünk? — Kérdeztem meg vé­gül is. • — Én elmehetnék a boltba vásárolni — ajánlotta fel Ba­logh Feri. — Én meg fát vághatnék — javasolta Zoltai Gyuszi. — Jól Van. gyerekek — mondta Kovács néni, — Feri menjen el a boltba, hiszen úgy­is készültem oda. Vágjatok fát. de hozhatnátok vizet is, mert a kút messze van, s ezzel van a legtöbb bajom, a hosszú utat nem bírja a lábam. Csak egy órát vett igénybe a munka, s mégis mi mindent elvégeztünk. A fiúk annyi tat vágtak, hogy Kovács néninek egy hétig biztosan nem lesz rá gondja. Peti egy csomó gyűj­tést is hasogatott. Amikor szedelőzködtünk, a néni könnyes szemekkel kö­szönte meg a segítséget: — Rendes gyerekek vagytok! Nem is tudom, mivel háláljam meg szívességieket?! — Semmivel! — válaszoltuk rá kórusban. — Máskor is el­jövünk. Útközben, amikor mentünk hazafelé, megfigyeltem a fiú­kat. Valamennyiük szeme fény­lett, 'mellük meg dagadt a di­csőségtől. Peti nem is bírta so­káig, mert azt mondta: — Azt hiszem, erről beszél­hetnek majd az iskolában, és az úttörőcsapatban. De figyel­n m* jetek ide! Mit szólnátok ahhoz, ha ezután mindennap erre jár­na valaki közülünk és bekuk­kantana á nénihez, nincs-e va­lamire szüksége?! — Jaj de jó! Jaj de jó1 — he­lyeseltük és én nyomban ed it készítettem a besorolást: 11-én Lali, 12-én Tóni, 13-án Gyuri, (és így tovább). A beosztást mindenki feljegyezte úttörő­naplójába. hogy el ne felejtse. Én megmondtam azt is a paj­tásoknak, hogy ezután az őrsi összejöveteleken a ,,besoroltak- nak” be kell számolniuk arról, mit segítettek Kovács néninek, nincs-e véletlenül olyan kérése hozzánk, amelynek teljesítésé­hez az őrs valamennyi tagjára szükség lenne. ki Irta? A rohanó magyarok jőnek hírt hozni úroktól Párducos Árpádtól: mint küzdött gyáva Gelóval A szörnyű Tuhutum, Nyírségen mint vala harca; Méni Marót mily sorsra jutott; a büszke Zobórnak Mint vete dárdával rohanó nagy Kádasa véget; Elmondják mit tett Nyitránál kardja Szabolcsnak, Tátra magas bércén Bors mint száguldó hadával; Hogy tele­pedtek meg szabados kéjükre Sajónál. Zagyva futó vize mel­lékén, a szőke Tiszának Partja­in, és a felhőbe kelő nagy Mát­ra tövénél. Ki írta ezit a művet és mi a címe? Könnyítésül elmond­juk, hogy a szerzője 1825-ben írta ezt az eposzt. HÁNY ÓRA VAN? it mí im mW a Borsószem királykisasszonyról Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ki­rályfi, aki elhatá­rozta, hogy király­kisasszonyt, igazi királykisasszonyt fog feleségül ven­ni. Elindult hát világgá, s már he­tedhét országot is bejárt, de sehol sem lelt igazi ki­rálykisasszonyra: mindegyikben ta­lált valami hibát. Szegény királyfi nagyon szomorú volt, és fájó szív­vel hazatért. Egyik este ha­talmas vihar tá­madt: zengett az ég, dörgött, vil- lámlott, ömlött az eső. Az égzengé­sen keresztül hal­lották, hogy vala­ki zörget a kas­tély kapuján, Gyorsan ajtót nyi­tottak, s uramfia, mit láttak? A kapu előtt egy királykisasz- szony álldogált, teljesen átázott ruhában, kócosán, fáradtan. Az eső­víz belefolyt a ci­pőjébe, csapzott volt, rendetlen, csuromvizes. Azt mondta magáról, hogy ő igazi ki­rálykisasszony. — No, az majd eldől, hogy csak­ugyan királykis- asszony-e, — gon­dolta az öreg ki­rályné. Bement az egyik hálószobába, az ágyról lerakta a párnát, a paplant, még a matracot is, és az ágy desz­kájára egy szem borsót tett. Az­után tíz matracot rakott a borsó te­tejére, s azt még tíz hatalmas duny­hával is megtetéz­te. Lefeküdt a ki­rálykisasszony és lassan-lassan, el­múlt az éjszaka. Reggel megkér­dezték tőle, hogy esett az éjszakai nyugodalma? — Le sem húny- tam a szememet! — panaszkodott a királykisasszony. — Valami bor­zasztó kemény volt az ágyamban, csupa kék, zöld folt lett tőle a tes­tem. Most már min­denki világosan látta, hogy a ven­dég csak igazi ki­rálykisasszony le­het, hiszen tíz dunyhán és tíz matracon keresz­tül is megérezte az egy szem bor­sót. Márpedig ilyen kényes csak egy igazi király­kisasszony lehet. Nosza, megörült a királyfi, hogy igazi királykis­asszonyra lelt, s nyomban feleségül is vette. A borsó­szemet pedig el­helyezték a kirá­lyi kastély múze­umában. és ma is ott látható, ha az­óta el nem lopták. Andersen Petdék órájáról leesett a mutató. Édesanyja elvitte az óráshoz, aki szórakozásból a kismutató helyére is nagymu­tatót tett fed. Petit sokszor za­varba hozza ez a furcsa eset. mint például most is. Segítse­tek megmondani neki. hány órát, mutat az órájuk? A megfejtéseket legkésőbb február 3-ig tegyétek postára és küldjétek el. A megfejtése­ket Úttörőélet szerkesztősége Eger, Űttörőház címre küldjé­tek. A borítékra írjátok rá: Törd a fejed! (Ha csak lehel.. nyílt levelezőlapot) küldjétek be a megfejtésekéi.) A LEGUTÓBBI REJTVÉNYEK HELYES MEGFEJTÉSE: Pótlórejtvény: Űttörőexpedí ci ó Akvárium: A felső sorban a jobb és a* alsó sorban a bal szélső egy­forma. A rejtvények helyes megfej­téséért könyvet nyertek: Kelemen Erika, Kai, Árpád « 33. sz., Péterfalvi Ágnes, Eger, Május 1 út 11. sz.: Híves Ro­zália, Gyöngyös, Víg u. 23/L; Pintér Valéria, Hatvan, Baj- csy-Zs. u. 50 szám. A könyve­ket postán küldtük ki. tGY3AB,AM FOLD- WOZTÁNlAl&HEiym CSAK A FOCIRA Ezekben a napokban sol családban kerül napirendre a: általános iskolát végző, vagy aj érettségire készülő fiú és leán; pólyaválasztása. Hová menjer a gyerek, mérlegelik a szülők és sajnos, még sok esetben mí is a serdülők megkérdezést nélkül. Az „Ifjú Kommunista’ novemberi száma szellemes tréfákat közöl a gyermekük szántára pályát választó szü­lőkről, ultik figyelmen kívül hagyva a gyermek érdeklődési korét, rátermettségét, maguk akarják kijelölni gyermekük további útját, mert egyik vagy másik szakmát látják csak jó­nak. Hibás dolog ez. Napjainkban az iskola ezer és ezer szállal kötődik a mindennapi élethez, s maga a politechnikai oktatás már a munka szépségét igyek­szik megismertetni a diákkal. De nem tez az egyetlen ösz- szekötő az iskola és az élet kö­zött. A társadalom számára neveli a gyermeket az iskola, az életre készíti élő a tan terv, a szakkörök, Az ifjúság a szo­cializmusért mozgalom, de ma­ga a KISZ- és az úttörőszer­vezet is. A pályaválasztás te­hát olyan családokban, ahol alaposan foglalkoztak a gyer­mekkel, figyelemmel kísérték fejlődését, az esztendők során már kialákult nagyjából, má is akar lenni a gyermek, mihez van kedve és rátermettsége. Sajnos, a pályaválasztások so­rán még ilyen gondos szülők látóteréből is eltűnnek külön­böző pályák. A döntéshez te­hát fontos, hogy kikérjék a pedagógus tanácsát, tájékozód­janak, milyen iskolák állnak nyitva a gyermek előtt, s mi­lyen szakmát választhat a né­hány közismert, mondhatnánk Óvatos szakmán ttEL A tapasztalat azt mutatja, «tecs egyoldalú ember. Minden c gyermekben legalább kétfélt s adottság van. Például iger : gyakran szerepel együtt a ze- ' ne és a matematika szeretete i de ez nem jelenti azt, hogj , minden ilyen gyermek a zenél i választja „fő foglalkozásul”. A : matematikát kedvelő gyermek ’ képességének igen sok pályán > veheti hasznát. Mérnök lehet : de ha erre nem nyílik lehető- ■ ség, számos szakma — műsze- I rész, elektronikus, stb. egyene- i sen megköveteli a matematikai : ismereteket. Igen nagy az érdeklődés az orvosi pálya iránt. De az mái kevésbé kialakult dolog, hogy az orvosi pályát választó fia­talok egyenesen ilyen elképze- . léssel indulnának az egyetem- , re: ha elvégzem, falura me- 1 gyek. Igen sok szóló előtt a tech­nikum jelenti a gyermek pá­lyaválasztásának megoldását. De vajon szabad-e könyvelő­nek, statisztikusnak kényszerí­teni azt a gyermeket, aki kez­dettől fogva különös érdeklő­dést tanúsít az irodalom, a tör­ténelem iránt? Természetesen ez nem jelenti a könyvelésnek, mint szakmának a lebecsülé­sét, hiszen a számok mögött emberek sorsa, emberi erőfe­szítések eredménye rejlik. Az általános iskolások nagy többsége gimnáziumba iratko­zák. Am az első probléma sok­szor már itt jelentkezik, mert nem sikerül olyan osztályba kerülnie, ahol éppen „neki va­ló” a politechnikai oktatás, vagy a választott nyelv, eset­leg elszakad barátaitól, meg­szokott tanulócsoportjától. Már itt meg kell érteniük a szülőknek, és megértetniük a gyermekekkel, hogy legfeljebb egy kívánságot lehet figyelem­be vermi. A pályaválasztás legldeáli­: sabb ideje a 18 esztendő, ami- : kor a gyermek nevelése többé- . kevésbé befejeződik, a fiatal emberben már elvek alakulnak ki, és határozottabban felisme­ri élethivatását. Addig ennek a nagy munkának az alapozása folyik: ismeretek szerzése, fel­készülés az életre. A pályaválasztás nagy gond a gyermeknek, a szülőnek, a pedagógusnak is. És e nagy munkában akkor érhetünk el eredményt, ha a gyermek nem kedvetlenül indul a nagy útra, hanem sikerül elérni, hogy adottságának, képességének, érdeklődési körének megfelelő munkát, iskolát találjon. És erre alapos körültekintéssel meg is lehet teremteni a lehe­tőséget). Dr. Bartos Imre A mi őrsünk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents