Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-17 / 13. szám
4 WBPÜJiÄO 1864. január 17., péntek SZŐNYI ISTVÁN Festő és grafikus. De ahogy képeit, grafikáit el-elnézegetem, nékem ő több a lexikális adatnál, több annál, hogy a hetven éves születési évforduló alkalmával megemlékezést írjak róla. Szőnyi István többször megörökítette a saját arcát: mércéül önmagának és tanulságul másoknak. 1921-ben megalkotott önarcképével — a szakmai tekintélyek szerint — korszakot, alkotott a magyar piktorában, míg vonalakból, mint pókhálószövedékből összerótt utolsó önportréja már csak lemeztelenített vallomás ön(1894 1960) egyszerű, kétkezi dolgozók világát ismerte és szerette. A munkát ugyanazzal a lírával és szeretettel örökítette meg, ahogyan az embereket, az emberi arcokat fo°*- vonalak és színek harmóniájába. A napfény csaknem minden alkotását áttetszővé, légiessé teszi. Ahogyan a Zebegényi temetésen a hófedte táj fehérük, a hó fényes fehérségéből a kopár fák, a koporsót vivő emberek és a gyászolók kiemelkednek, vagy — jobb szó híján — kiütköznek, ahogyan a távoli házak fehéren, fényben ragyognak. vagy roskadoznak, nik, hogy az élet múlandóságára gondolunk, az élet felett álló törvény igazságára és az életre, amelyben ennyi fényt együtt látni és együtt mutatni — művészi lélek kérdése is. Nem csak ő maga foglalkozott saját arcával, megfestette őt más is. Nézem Iván Szilárd Szőnyi-portréját. Ez a fogalmazás korrekt és művészi, mégis más valamiképpen, mint Sző- nyié, pedig az arcvonások, az arcban rejlő harmónia így is igaziak. A művészet és az egyéniség titka, hogy az Iván által festett portré csak rokona a Szőnyi által alkotott önFlado a borjú. Szőnyi István tempera festménye. A Nemzeti Galéria emlék- kiálütással juttatja a közönségnek azt a lehetőséget, hogy közelebb kerülhessen Szőnyi István művészetéhez. Rohanó és változó korunkban jólesik majd ennyi szemmel fogható lírát és őszinte érzést együtt megörökítve látni. ' (f. a.) VERDI-EST EGERBEN A téli hangversenysorozat második előadására hétfőn este 7 órakor kerül sor Egerben a Gárdonyi Géza Színházban. A Postás Szimfonikus zenekar Bitzerhardi Amim, Czanik Zsófia, Tarnay Gyula és Sebestyén Sándor előadásában hallhatják Verdi közkedvelt két operájának, a Trubadúrnak és az Aidának áriáit, duettjeit és tercettjeit A műsort Rócz György i mertetése kíséri. Születésnapi ünnepség A petafibányai 2-es számú KISZ-alapszervezet majd 200 fiatalja ünnepségre készülődik e napokban. Január 18-án lesz három éve annak, hogy zászlót bontott szervezetük, s azóta tüneményes eredményeket értek él, kétszer elnyerve a járás legjobb KlSZ-alapszervezete címet. A születésnapi ünnepség is méltónak ígérkezik. A változatos programiban a Ki mit tud? győztesei lépnek fel és az estre meghívták Kosztolányi Balázst, a Hogy állunk fiatalember? című film főszereplőjét is. A hajnali. csendességbe hirtelen belehasít egy éles si- vítás, a szomszédok felriadnak, aztán álomba merülnek újból: — Semmi baj, csak Pintér Zoliék ölnek __ A Béke úton, a noszvaji tanács vb-elnökénél gyülekezik a rokonság. Álmos szemekkel pislog a kis Vasas Aladár, már négy órakor felkelt, hogy részt vegyen a perzselésen. A házigazda jó szívvel kínálgat mindenkit: — Harapjon, sógor, lesz még mit fagyoskodni ma! — s aztán nagy merőkanállal szed a fűszeres forralt borból, amit erre úgy hívnák, hogy „sült bor”, ezért is az evésre utaló Í^6. — Maga lesz a hentes? — kérdezzük, mert szokás, hogy nem hívnak külön hentest, a gazda öl, ő dolgozza fel a hízót. — Én-e? Nem én. Azért hív az ember vendéget, dolgozzanak azok! — mindenki jót nevet a tréfán, no, de nincs sok idő, a disznó már a ház előtt, visít. Nem akart előjönni, késre vár nagy visítás közepette. Egy utolsó késfenés, aztán jöhet! Néhány perc múlva már magasra csap a láng, hogy rövid fél óra múlva a gyereksereg körülólálkodhassa Balázs Sándort. — Tessék vágni, Sándor bátyám, egy kis fülit, meg farkát! Nem sokáig időztünk, kutya hideg volt! Nem irigylem a hentest, de az egész családot se. Van mit tevékenykedni a teknőls, fazekak, sózok birodalmában. Hanem ahogy délután átmentünk egy másik hegyi falán — Egerszóláton —, csak belekeveredtünk egy másik disznóölésbe. Az Állami Pincegazdaság egerszólátd üzemegységének egyik munkása kért szabadságot erre a napra, hogy véget vessen a 190 kilós „malacka” életének. Náluk már csaknem mindent elvégeztek. Hegedűs Pista bácsi jó böüérnek bizonyult, de igyekezett is, mert a tsz veze— Majd visszajön ez kamatostól! Van ami már régen itt van. Itt ez a szokás. A sógor- ság, komaság elküldi egymásnak ami jár, aztán így egész télen van friss - hurka, mert mindenki máskor öl. Messze még a vacsora ideje, elköszönünk, mert a nagymama már rosszallóan nézegeti a munkát akasztó váratlan venVarsó, 1945. Január 17. í j előadássorozat az egri filmklubban A TIT és a Heves megyei Művelődési Ház érdekes tematikával indítja a filmklub új előadássorozatát. Előadások hangzanak el a játékfilmek fajtáiról: a történelmi filmről, társadalmi szatíráról, bűnügyi és giccsfilmekről. A szemléltető nagy filmeket a közvéle- ménykutatás után a tagság kívánsága szerint biztosítja a Filmtudományi Intézet. A beiratkozások már folynak a TIT titkárságán, s a jelentkezők az egész sorozatra érvényes helyjegyet kapnak. Az előadásokat január 23-tól minden második csütörtökön látogathatják a klubtagok, este V2 6-tól a Bródy moziban. Varsó... Az első európai főváros, amely a második világháborúban ellenállt a náci hódítóknak. A kimerült, hiányos fegyverzetű csapatok és a varsói nép állta a túlerő csapásait. A hevenyészett erődítmények mögött a nép harcolt, mely hiába várta vezetői utasításait, irányításait: a kormány magára hagyta. A túlerő megtörte az ellenállást, s a háborúra legjobban felkészült hadsereg fegyverei vérbefojtották az 1943-as és negyvennégyes varsói felkeléseket is. A negyvennégyes esztendőben a felszabadító szovjet csapatok és a Szovjetunióban megalakult első lengyel alakulatok túllépték a lengyel határt és a győzelem évének januárjában elérték Varsó diiledező falait, a varsói romhalmazt. A Vörös Hadsereg» történelem folyamán — egy emberöltőn belül — másodszor állt a lengyel főváros kapujában; s 1945 január tizenhetedikén teljesíteni tudta a történelmi küldetését: felszabadította a várost. Szimbolikus jelentősége van annak, hogy ebben a városban írták alá 1955-ben az európai szocialista országok fegyverbarátságáról szóló egyezményt, a Varsói Szerződést. A földig lerombolt főváros újjáépült a felszabadulást követő évtizedben: ma már csak idegenforgalmi prospektusokban, korabeli lapokban lehet nyomát látni az egykori pusztításoknak, amelyek a felszabadulásért annyit szenvedett várost érték. Disznóölés Bátor Gábor, a VIE- EXPORT bérszámfe j - tője, néhány esztendő alatt jónevű humoristává küzdötte fel magát, és a szatirikus lap, hol művei napvilágot láttak, már-már úgy határozott, hogy kiemeli hivatalnoki munkaköréből és meghívja az újsághoz hivatásos szatirikusnak. Ugyanis Bátor — mint gondolták — új színt, konkrét kritikai szellemet vihet a szerkesztőség munkájába, hiszen nem is annyira humorával, mint inkább mai életünket, illetőleg annak emberi fogyatékosságait igen jól meglátó szatirikus szemléletével és merész stílusával tűnt ki. Megindultak a tárgyalások: Bátor boldog és büszke volt. Mindamellett úgy döntött, hogy marad a VIL- KXPORT-nál, mert éppen ez időben a nyugdíjba menő igazgató helyébe — isten tudja, hogyan, de valószínű, hogy szorgalmas munkájáért és hozzáértéséért őt nevezték ki. Az igazgatói beosztást Bátor Ernő elfogadni jónak látta, elvégre, azért továbbra is írhat- tm » szatirikus újságnak az emberek gyengéit, hiúságát, hízelgését, stréberségét velejéig kipellengérező humoreszkjeit. A szatirikus lap főszerkesztője is helyesnek vélte, s anyagilag, és még inkább erkölcsileg kifizetődőbbnek, hogy valaki inkább legyen nőkét, aki már-már a zseni színvonalán tudta az igazgatót úgy bírálni, hogy az tulajdonképpen lelkendező dicséret volt, s akinek jelleméről éppen ezért országos visszhangot keltő sikeres szatírákban számolt be az utókornak. Na, most légiét bírálatomban felhívom az elvtárs figyelmét, hogy állj, ne tovább!” A humoreszket az újság közölte, és a főszerkesztő biztatta: csak ezentúl is így, Bá- torkám, csak bátran előre, a hiányosságok maró leleplezéséért! Aztán hogy, hogy Bumortalan történet humoristáról kezdő igazgató, mint kezdő humorista. Bátor Gábor átvette az iga^atói széket, szobát és a vele járó hivatali tekintélyt, stb., stb. S a tőle megszokott szatirikus éleselméjűséggel gondolt arra, hogy lám, azok az emberek, kikből irodalmi képessége kivirágzott, mostantól kezdve nem felettesei, hanem beosztottai. így a kis Kárász, aki örökké a főnök . szobájában smuzolt — hányszor megénekelte a kis hitvány talpnyalót; Dom- baja főkalkulátor,. aki oly mesés ügyességgel tudott nyilvános értekezleteken a főnökkel egyetérteni; Kardost, a bérszámfejtő osztály vezetőjét, egykori főalább jobban foglak benneteket látni, gondolta a humorista. Még jobban megismerem satnya jellemeteket, még alaposabban, még ámyalatosabban feltárom majd a régi világból itt kimaradt kispolgári csökevényei tekét ... Még írt egy humoreszket a szatirikus lapnak Kardosról, egykori közvetlen főnökéről, nevét finoman „Tőrös”-nek írva, ahogy az bírálja az igazgatót: „Nem tűrhetjük tovább — mondja Bátor szatírájában Kardos —, amit az igazgató elvtárs csinál. Mégiscsak tűrhetetlen, hogy gyakran a munkaidő után bent marad, rongálja értékes egészségét Kordinem, megállt a tudomány; sehogy sem jött tollára mondanivaló. Órákig ült a kávéházban, régi, kedves törzshelyén, de a maga elé helyezett papírlapok üresek maradtak. Felismerte ugyanis, hogy a kis Kárász, aki nála is mindennap órákig ücsörög, nem smuzoló. Ö, dehogyis! Inkább egy lelkes, lelkiismeretes emberke, aki saját munkakörén túl együtt érez az egész VTLEXPORT problémáival. Figyeli a kollégáit, azokról igen jó meglátásai vannak, és bizony-bizony nagyon megkönnyíti az ő felelősségteljes irányító munkáját. Aztán itt van' Dómba ja, fokai - kulátar. Kiderült, egyáltalában nem arról van szó, hogy csák azért ért vele egyet az értekezleteken, mert gyenge jellem, Iranern egyszerűen azért, mert egy igen világos fejű ember. Jól látja a fő problémákat, helyesen ítéli meg a tennivalókat, hát most ellent- mondjon neki, csak azért, hogy ellentmond jón? Micsoda ostobaság lenne! Igenis, okos ember gyorsan feüsmeri, hogy vezetőjének igaza van. Mit lehet itt tenni?! S végül Kardos, a bérszámfejtő osztályvezető. Diciséri őt, rendben van, dicséri őt. Na de, miért dicséri? Azért dicséri, mert ő humánus iránta, mert meghallgatja a problémáit, és a lehetőségeken belül segíti. Hát akkor miért ne dicsérje őt. Mi okból szidná? Mert kapott egy igazságos igazgatót? Bátor Gábor csak ült, ült a fehér papírlapok fölé hajolva és nem tudott miről írni. A VILEXPORT kapott egy csalhatatlan igazgatót, viszont az irodalom számára — sajnos — meghalt egy humorista. Ordas Nándor Hegedűs Mihály bácsi érti a módját, hogyan kell megfenni a kést, hogy el ne szaladjon a malac. tőségi ülést tartott délután, amiről ő nem maradhat el. Sercegve sül a zsír, a tűzhelyen hatalmas fazekakban fő a toros káposzta, a sütőben pirul a hurka, kolbász — vendégeket várnak régi magyar szokás szerint. Montvai Károly itt a gazda, az ő tiszte szétszortírozni a hurkát, kolbászt kóstolónak, s a kisfia viszi el a rokonoknak. dégeket. Ezekben a napokban, százával „hullnak” a hízott disznók. Szerte a falvakban» de városokban is kocsonyát) hurkát, tepertőt, sült húst és sonkát rejtő tüzek lángolnak a hajnali égre — disznóölés van, amit egy évig vár a család, hogy a következő esztendőig kitartson ismét a várakozás, jófajta „disznóságok” MS' zepette. (ádám) Kincsek az óceánok mélyén Az „Atomes” híradása szerint ez év folyamán húsz ország hajói 7 milliárd dollár költséggel megkezdték az Indiai-óceán mélyén fekvő óriási bányakincs felkutatását. Az óceánok mélyén az ásványok kavicsok alakjában fekszenek a tengerfenéken. Mennyiségük helyenként több mint 19 000 tonnát tesz ki négyzetkilométerenként. Eddig a legnagyobb tömegű ilyen ,kavicsot” az angolok bányászták ki 1955- ben, a Fülöp-szigetek táján, csaknem 6000 méter mélységből. Az ott szerzett tapasztalatok alapján a hatalmas fém tömegeknek ilyen nagy mélységből való felhozására különleges szerkezeteket és gépeket terveztek. A tervezés má* annyira előrehaladt, hogy körülbelül tíz év múlva mái üzembe lehet helyezni nagy. teljesen automatizált tengert fenéki bányatelepeiket. Kisebb mélységekben azonban mái előbb is megkezdődik a termelés. Ilyen bányatelepet rendeznek be többek között az USA nyugati partjai közelében, ahol két-háromezer méte* mélységben Franciaország területének megfelelő mangán és kobalt kavicsréteg van. magáré!, soreánS. a magányról, amely minden alkotót és keresőt törvényszerűen körülvesz. Akaratlanul is Rembrandt jut eszembe. Élettörténete két nagy korszakot zár magába: ezek közül a második az izgalmasabb és értékesebb, pedig ekkori életében kevesebb a mozgalmasság. Egyénisége éa J mindaz, arait Nagybányán és Olaszországban/’ tanult, itt érik be sajátosan gazdag terméssé. Szőnyi István világa és tanyája Zebegény. A vidék poézisében, szelíd parasztjai és dombjai között, fáinak susogásai között, az egyszerű és őszinte emberek között alakul ki az a sajátos líra, amely annyira jellemző Szőnyi alkotásaira. A mesterien komponált képekben sehol a drámai hangvétel, nincs prófécia, sem érces hangú kritika, tsak az élet igenlése a lírában. Érzések lengik át a képeket, mintha a festő az időből és a sorsból nem is tartana mást megörökítésre méltónak, mint a pillanatot, az alakokban és a tájban sűrűsödő lírát, az él- gondolkozást a történések felett Nem véletlen, hogy sok képet festett az anyaságról. Az ahogyan a fákkal együtt meg- iűlő pléhkeretes keresztek állnak, ahogyan az alacsony, fekete-szürkés kerítés belevág a hó puha testébe, az mind va- íőszínűüen: itt nyoma sincs a gyásznak, a könnyezésnek; a hó tetején elomló fény, a vál- iak felett trónoló koporsó feketesége nem enged gyászt a szívünkbe; csak annyi törté-
