Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-17 / 13. szám
2 N É P C IS AG 1961. január 17., péntek Argentína—Korps MOSZKVA (TASZSZ): A Pravda csütörtöki száma közli M. Lvov kommentárját a Szovjetunió újévi békejavaslatainak nemzetközi fogadtatásáról. Sehol a világon senki nem vállalkozott arra, hogy egyenesen és nyíltan szembehelyezkedjen a szovjet javaslatokkal — hangoztatja a cikkíró. — Ez természetesen nem jelenti azt, hogy senki sem próbálja gátolni ezeknek a javaslatoknak a megvalósítását. Az amerikai és a nyugatnémet sajtó állhatatosan igyekszik terjeszteni azt a gondolatot, hogy a határok sértetlenségéről szóló egyezmény megkötésére vonatkozó szovjet javaslat semmiféle új elemet nem tartalmaz, mivel a területi sérthetetlenség elvét már az kormányba. A levélben közölte az NDK kormányának azt az elhatározását, hogy elismeri a zanzibari forradalmi kormányt. Egy havannai jelentés arról számol be, hogy Kuba is elismerte Zanzibar új kormányát Az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének szerdai közlése szerint az Egyesült Államok is érintkezésbe lépett a zanzibari kormánnyal, de annak elismeréséről még nem döntött, a helyzet tisztázódását várja. Egy szerda délutáni minisztertanács után Bábu külügyminiszter bejelentette, hogy Segíti elutazott Washingtonból Antonio Segíti olasz köztársasági elnök csütörtökön befejezte kétnapos washingtoni tárgyalásait és repülőgépen elutazott a Virginiai állambeli Nor- folikba. a NATO atlanti parancsnokságának színhelyére. Washingtoni megbeszéléseiről szólva Segni kijelentette, hogy Johnson elnökkel „összetett kérdéscsoportokról” tárgyalt, „igen jó eredmények”. Az NBC amerikai televíziós társaság Segni elutazása napján sugározta a köztársasági elnök beszédét, ENSZ alapokmánya is rögzítette. Ily módon próbálják a javaslatot „propaganda-gesz. tusként” feltüntetni. A cikkíró részletesen elemzi ezeket az „ellenérveket”. Rámutat, hogy a szovjet indítvány messze túlhaladja az ENSZ alapokmányának tételeit, konkretizálja, fejleszti, lényegesen kiegészíti azokat. Az egyezmény megvalósítása folytán széthullana az a „hűvös kör”, amelyről oly sokszor esett szó a tizennyolchatalmi leszerelési értekezleteken. A leszerelési tanácskozásokon a nyugati hatalmak tudvalevőleg állandóan a területi vitákra és egyéb politikai problémákra hivatkoztak, mint a leszerelési megállapodás akadályaira. Mint a nyugati hírügynöksé. gek közük, szerdán este befejeződték az amerikai—olasz tárgyalások. A tanácskozás után közös közleményt adtak ki. A közlemény rámutat, hogy tárgyalásain Johnson elnök nyomatékosan síkraszállt a NATO megerősítése mellett. Mindkét államfő elégedetten vette tudomásul a NATO multilaterális tengeri haderejének megteremtésére vonatkozó tárgyalások „kedvező alakulását”. A két élnék kinyilvánította azt a nézetét, hogy aktív kereskedelmi tárgyalásokat kell a jövőben tartani a „liberálisabb. nemzetközi keresikedelem ösztönzése végett. Mindkét elnök nagy jelentőséget tulajdonított a gazdaságilag fejlett országok szerepének az elmaradott országok gazdasági és műszaki megsegítésében A közlemény külpolitikai vonatkozású záró részében rámutat annak a fontosságára hogy törekedni leéli a kelet— A nyugatnémet revansistá- kat természetesen ijeszti a két német állam jelenlegi határai nemzetközi jogi rögzítésének lehetősége. „De vajon kételkedhet-e valaki is abban — jegyzi meg a szemleíró —, hogy Európában és az egész világon elképzelhetetlen a szilárd béke, amíg a revansistá- leat nem fosztják meg veszélyes tevékenységük folytatásának minden lehetőségétől Nyugat-Németországban? Elég feleleveníteni, hogyan kezdődtek a múltban a hódító háborúk, hogy megértsük az agresszió és a revanspolitika híveinek félelmét. A világ közvéleménye azonban — állapítja meg Lvov — szilárdan és határozottan állást foglal az új szovjet javaslat mielőbbi megvalósitása mellett „Most azoké a szó, akikhez a Szovjetunió javaslatét címezte. Európa, Amerika, Afrika, Ázsia kormányaié a szólás joga. A népek várják a választ.” nyugati viszonyt megjavító eszközök megtalálására. Egyetértettek abban, hogy a soron- következő genfi leszerelési tárgyalásokon új javaslatokat kell beterjeszteni pozitív eredmények biztosítása végett. A hírügynökségek arról is tájékoztatnak, hogy Saragat olasz külügyminiszter szerdán rögtönzött sajtóértekezletet tartott „Olaszország külpolitikai céljai” címmel. A külügyminiszter nyomatékosan hangoztatta, hazája ellenzi bármely ország olyan törekvését, amellyel biztosítani próbálja uralmát Nyugat-Európában. Olaszország úgy véli, hogy Nyugat-Európa megvan „bármilyen ország uralma” nélkül. Világosan meg is mondta, mely országokra gondol: „Az ilyen uralom megteremtését célzó bármiféle kísérletnek kudarcot kell vallania, ahogy az a Párizs—Bonn tengely esetében is történt. Nem fogadjuk el pz európai politika semmiféle túlzott leegyszerűsítését, amely azt jelentené, hogy Európa nem egyéb De Gaulle Franciaországánál, vagy E rKártyavárként omlott össze egy 12 emeletes ház Párizsban Párizsban szerdán délután összedőlt egy épülő lakóház. A 12 emeletes épület befejezés előtt állt. A vas- és betontörmelékek maguk alá temették | az épitőmunkásokat. Csütörtök reggelig 19 halottat és 15 sebe- ! sültet húztak ki a romok alól. | Mintegy 10-20 munkás még j hiányzik, kevés a remény, hogy életben vannak. Az áldozatok főleg algériai, marokkói, és lengyel származású munkások. Az építkezési iroda is a romok alá került és így nem tudják pontosan megállapítani, hányán dolgoztak az építkezésen a szerencsétlenség pillanatában. A szemtanúk szerint a 40 méter magas épület 2-3 másodperc alatt kártyavárként omlott össze, alig egy-két munkásnak volt ideje, hogy elmeneküljön a katasztrófa színhelyétől. A vizsgálat még nem állapította meg a szerencsétlenség okát, a szakemberek valószínűnek tartják, hogy az építővállalat nem végzett megfelelő talajvizsgálatot. hard Németországánál. Nekünk, olaszoknak is van mondanivalónk”. Saragat egyrészt ellenezte az olyan próbálkozásokat is, amelyek Nyugat-Európa és az Egyesült Államok szembefor- dítását célozzák, más részt a nyugat-európai politikai egység megteremtése mellett tört lándzsát. Kijelentette, hogy az egység útjában „nagyobb akadályok és nehézségek” vannak — itt külön megemlítette Franciaországot — és az igazi társulás mindaddig nem következik be, amíg Angliát kirekesztik ebből az egységből. Kívánatosnak minősítette a kül- líigymlniszter a 'skandináv országok bevonását is. Kérdésekre válaszolva Saragat közölte, hogy Olaszország még határozottan nem döntött a multilaterális NATO tengeri haderőben való részvételről, s döntése csak a tervek beható tanulmányozása után várható. A szociaüsta országokkal folytatott kereskedelemről szólva Saragat megállapította, hogy ez a kereskedelem csak javára válik a Nyugatnak. —• „Dél-Amerika egyik lcg- e&zótikusabb táborából érkezem — számolt be felfedezéséről izgatottan a Daily Expressben Jack Combén — ahol még ma Is a hitleri Németország szelleme kísért” — Az egzotikus tábort Argentína szívében találta. 5000 kilométerrel az egyenlítőtől délre, a Limay folyó partján, száz mérföldre San Carlos de Ba- rilochétől, a legközelebbi nagyobb településtől, amely még megtalálható az európai térképeken is. Paso de Flores — a tábor középpontja — neve még a lexikonokban sem fordul elő. Sziklás, barátságtalan fennsík: tutajjal lehet ide jutni. Nyolcvan férfi és nö él itt, titokzatos körülmények között. A környék lakói nem léphetnek a tábor területére, a németek Is csak cngedély- lyel hagyhatják el a telepet. Köztük már c^k öt férfi van, a többi asszony cs gyerek. A parancsnokot, Walter Ochnert, Herr Hauptmannak, százados úrnak szólítják, ő is, az „alárendeltek” is Rommel katonáinak egyenruháját viselik. Az Afrika-Korps egyenruhába öltözött telepesek kürtszóra ébrednek — a kürtöt egy SS-katona fújja, a parancsnok helyettese maga is SS-tiszt volt. Kik a tábor lakói, hogy kerültek erre a kietlen, isten háta mögötti vidékre? Latinamerikai Toplitz-rejtély, élő tanúkkal, élő „hősökkel”? Miért viselik az Afrika-Korps egyenruháit? Combén emlékeztet arra, hogy Németország kapitulációja után két hónappal az argentin partok közelében, az argentin hatóságoknak adta meg magát két német tengeralattjáró. A hajók az VSA birtokába kerültek, de senki sem tudja; ml lett a matrózokkal. A háború elején pedig Argentína vizein süllyesztették el a kalózkodó Graf van Spee csatahajót, s a hajó matrózai itt találtak menedéket. Közülük többen állítják, hogy 1945-ben a parancsnok helyettesétől utasítást kaptak: különleges feladattal tartózkodjanak az egyik tengerparti település (nemet társaság tulajdona volt) közelében. Néhány nap múlva két tengeralattjáró érkezett, s a matrózoknak ki kellett hordaniuk a ládákat a hajókból, ahonnan még nyolcán szálltak partra. Vajon a paso de floresi tábor lakó! nem azonosak-e velük? Igaz. a táborlakók között sok az asz- szony és a gyerek: de a gyerekek azóta születhettek, a férfiak meghalhattak. Kik ezek? Az argentin hatóságok miért nem érdeklődnek a katonásdit játszó táborlakók kiléte felöl? Talán teljesen megnyugtatja őket Ochner kijelentése: „Semmiféle kapcsolatunk nincs a külvilággal. A világ ma teljesen megbolondult. Európában mosógépeket használnak, ml Itt a biblia szerint élünk, a legnagyobb egyszerűségben. Egyetlen kívánságunk: hagyjanak bennünket békén.” Ezt a postás sem hiszi el, aki hetente kilószámra viszi és hozza a leveleket. S a feladott leveleken mindig egyetlenegy ember keze írása olvasható — a parancsnoké. ö olvassa fel — az égés* tábor előtt a friss leveleket is... Az argentin rendőrséget és elháritószolgálatot kielégíti a bibliai egyszerűségről fecsegő magyarázat és a mosógép miatti naiv felháborodás? Fura csodabogaraknak tartják őket? Akik vállalták a remeteséget? S ha meglátnák a civilizáció 1964-es csodáit, éppen úgy ámélkodnának, amint Richard Honeck, aki most szabadult ki, és hatvannégy évet ült egy amerikai börtönben. Amikor a bíróság épületéből a börtönbe vitték, lófogatú kocsin szállitották, s két állig felfegyverzett, ba- júszos férfi között ült, amikor kiszabadult, egyik unokahúga hangsebességgel haladó repülőgéppel meni „eléje”. Miért angol újságírónak kell bemerészkednie az Ali- cura-hegy környékére? Miért az ő fejében fordul meg először, hogy esetleg háborús bűnösök lehetnek a spártai rendszabályokkal igazgatott tábor lakói között? Mi lehetett a ládákban? Nem tudnak-e ők valamit a két német búvárhajó késői kapitulációjának titkairól? K. 1. Az NDK és Kuba elismerje Zanzibart Otto Grotewohl, az NDK visszavonták az előző kormány minisztertanácsának elnöke két miniszterének halálos íté- Kasszim Hangának levelet kül- letét. dött jókívánságait tolmácsolva _______________________’ kinevezéséhez az új zanzibari ( I) Nyugat-Európa megvan bármely ország uralma” nélkül is Olasz - amerikai közös közlemény Zanzibar, a szegfűszeg-ország Afrikának az Indiai-óceán felé eső horpadásában három nagyobb (Zanzibar. Penta és Maffia), valamint néhány kisebb korallsziget húzódik meg. A sekély, meleg tengervizet szerei- -- korall, megtelepszik ott, így Afrika keleti partjain másfelé is szigetekké halmozódtak a koralímész-maradvá- nyok. A Zanzibar-szigetek Afrikának az Arab-félsziget és India felé néző ablakai, ha kell ugródeszkái. Az őslakók a bantu négerek voltak —. a lakosság % része ma is ezek leszármazottai. I. u. 1000 körül a perzsák vetették meg lábukat e kapuban és elterjesztették a mohamedánizmust A nagy felfedezések idején egy évszázadon át a portugálok voltak a szigetcsoport urai. Majd 1700 körül az omani arab szultán uralma alá kerültek. Innen érthető, hogy a 307 000 lakosból 45 000 arab. 18 000 pedig indus. Kegyetlen nyüzsgés folyt itt a XIX. század közepén, amikor Tip, a hírhedt arab rabszolgavadász évente 50—60 ezer rabszolgát adott tovább és szállított kelet felé. A rabszolgaság betiltása után, az így meggazdagodott kereskedők tőkéiket ültetvényekbe és más vállalatokba fektették. A gazdasági élet kulcspozíciói ma is arab és hindu tőkések kezében vannak. Arab származású volt Szejjid Sir Khalifa bin-Harub, az elmenekült szultán is. Időköziben a szultánság birtoka a Kongóig is kir.yülott, a mai Kenya területén át Majd a szultán bérbe adta a Brit- Kelet-Afrika Társaságnak az egyes területeket, kisebb vészt pedig a németeknek adott él. A XIX. század végére csak a szigetek maradtak a szultán birtokában, azok is névleg, hiszen 1890 óta — a függetlenség kikiáltásáig — kiterjedt rájuk az angol védnökség. E forró trópusi monszunklíma alatt bőséges csapadék mellett belterjes mezőgazdaság alakult ki az Ültetvényeken. A földterület 51 százalékát megművelték, ami -afrikai viszonylatban figyelemre méltó. Az ország legfőbb terménye a szekfűszeg, s az abból sajtolható szekfűszegolaj. A múlt század végén honosították meg e fűszercserjét a hindu ültetvényesek, mégpedig a Moluikiki- (fűszer) szigetekről. A cserje az új környezetben is kitűnően díszük. Virágzása idején a szigetek környezete valóságos llatfelhőbe burkolózik, jelzi a „szekfűszeg-ország” közelségét. A forgalomba kerülő szekfűszeg a cserjének szárított és erjesztett bimbós virágja. Bimbószedés idején a munkához a sűrű lakosság is kevés, Afrika belsejéből idénymunkásokat szerződtetnek ilyenkor. A 13 000 tonna termés a világ szegfűszeg termelésének a 80 százalékát adja, ez képezi a kivitel értékének is köze! 80 százalékát. Mellette a 4 milliót kitevő kókuszpálmafa a nevezetes ültetvény, terménye a kókuszdió, szárított terméke a kopra, óbból is 12—13 ezer tonnát takarítanak be. Jelentős jövedelmet biztosít Zanzábamak ezeken kívül a kekuszolaj is. (Dr. Z. EJ Mutators \ mm Fordította: Szatbmárl Gábor —- Köszönöm, nem kérem — rázta a fejét Hornjaim. — Én magam nem merem felbontani. Valami igen bonyolult módon illesztették össze, rettenetesen szorosra. Kilenc évvel ezelőtt. Legjobb lenne, ha szakemberhez küldené eL Lehet akár Moszkvába is. — Miérti éppen Moszkvába? — Mert meggyőződésem, hogy miután elmondtam, amit közölni kívánok, ön engem is odaküld. Az őrnagy kiszórta az asztalra a cigarettatárca tartalmát, bezárta, egy futó pillantást vetett rá, s félretolta. Ho- mann akkurátusán összeszedte az asztalra szórt cigarettákat, s vászonzubbonyának zsebébe tette. — Nos, hallgatom magát, mondja el, amit kíván — szólalt meg rövid csend után az őrnagy. Georg Homann elbeszélése Hamburgból származom. Apám kikötőben dolgozott, villanytargoncás volt. Tizenhárom éves voltam, amikor meghalt. Anyám később férjhez ment még egyszer. Ebbe én nem tudtam belenyugodni. Örökké magam előtt láttam apámat, s igen furcsa, különös érzés volt, hogy más foglalta el a helyét. Egyszóval, elmentem hazulról. Kóboroltam az országban. Néhány évet a Ruhr-vidéken töltöttem, időszaki munkákkal kerestem kenyeret a bányákban. Ott —- úgy gondoltam — mindig lehet valamilyen elfoglaltságot találni. De később már időszaki munka sem akadt. S ekkor megint nyakamba vettem az országot. Kétszer voham munkatáborban. Olcsón megúsztam: összesen még egy esztendeig sem tartottak ott. Aztán visszamentem a szülőföldemre. Akkoriban igen nehezen kapott munkát az ember, de nekem szerencsém volt. A hamburgi városgazdaságnak csatornatisztító munkás kellett. Jelentkeztem. Felvettek és egészen harminc hétig kihúztam ott. Abban az évben hallottam, hogy Ostburgban (szintén az Elba partján van ez a város, akárcsak Hamburg, de egy kissé lejjebb tőle) munkások kellenek valami hadianyaggyárba. Odamentem. A gyárban aknákat és tüzérségi lövedékeket csináltunk. Ekkor én már tizenkét év óta tagja voltam a kommunista pártnak. Hogyan menékedtem meg a lebukástól és hogyan sikerült szabadon maradnom? Az igazat megvallva, nem tud<.wn. Lehetséges, hogy azért, mert én nem törekedtem e.őre, soha nem tartottam beszédet. Valószínűleg mindössze ennyi a dolog magyarázata. Szóval, akárhogy, akármint, de épségben megúsztam. Volt munkám, amelyet elég jól megfizettek, volt lakásom, inni nemigen ittam, úgyhogy nyugodtan családot alapíthattam volna. De nőtlen maradtam és most talán jobb is így... Aztán kitört a háború. A helyembe hamarosan valami lengyelt tettek, aki a keletről hozott munkások közül való volt, engem meg behívtak katonának. Jó másfél esztendőt lehúztam Franciaországban, aztán pedig végigcsináltam Rommellel az egész afrikai hadjáratot. Majdnem ott is hagytam a fogamat. Az utóbbi másfél évet a keleti fronton töltöttem. Vagy húsz nappal ezelőtt a századparancsnokom megdicsért az egész egység előtt, amiért elhárítottam egy tüzet az élelmiszerraktárban, amely mellett szolgálatot teljesítettem. Felolvasták a parancsot, hogy jutalmul hazamehetek szabadságra. Lehetséges, hogy nem is éltem volna a szabadsággal, hiszen őszintén megvallva, nincs kihez utaznom. De vagy három nappal előbb, ahogy ez az eset történt, leve et kep- •ám a barátomtól. Max Wies- bachnak hívj A.:. Együtt dolgoztunk az ostburgi hadianyaggyárban. Nagyon rendes volt hozzám, sőt egyszer még ki is állt mehettem, amikor a mester, akinek valami miatt nem tetszettem, befekitett a főnökségnél. Ó, Max osztályon felüli hegesztő! Még a gyár igazgatója előtt is tekintélye van. Max levele a legközömbö- sebb dolgokról szólt: ez egészséges, amaz betegeskedik, az időjárás ilyen, meg olyan, a gyárban minden a régi. De, ahogy mondani szokás, a sorok között olvasva éreztem, hogy valami foglalkoztatja, nyugtalanítja őt. A levele végén ezt irta: De jó lenne ha sikerülne néhány napra hazaruccannod!” Arra gondoltam, lehetséges, hogy valami bai érte, és most segítségemre, jó tanácsit lenne szüksége. Miért ne menjek Ostburgba, ha egyBóké' a határokon 1 A PRAVDA CIKKE
