Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-16 / 12. szám

2 népújság 1964. janaár 16., tsftWriÄ A CiA szórj etelienes rágalmai és a valóság A Panama-csatorna „életrajza 99 Togliatti Belgrádbanj Az algériai tömegek helyesük a kormány politikáját BELGRAD (MTI): Hável József, az MTI belg­rádi tudósítója írja: A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsá­gának meghívására Palmiro Togliattinak, az Olasz Kom­munista Párt főtitkárának ve­zetésével szerdán délelőtt egy­hetes látogatásra a jugoszláv fővárosba érkezett az Olasz Kommunista Párt küldöttsége. A belgrádi pályaudvaron Palmiro Togliattit, az Olasz Kommunista Párt főtitkárát és a küldöttség tagjait Alekszan- dar Rankovics, a JKSZ Köz­ponti Bizottságának titkára. Veljko Vlahovics, a JKSZ Végrehajtó Bizottságának tag­ja, valamint a JKSZ több más magas rangú személyisége f» ^ gadta. * Az olasz pártküldöttség meg­beszélést folytat a két párt együttműködésének tovább­fejlesztéséről, az időszerű nem­zetközi kérdésekről, a nemzet­közi munkásmozgalom prob­lémáiról. A jugoszláv főváros Dolitikai köreiben úgy értékelik, hogy Palmiro Togliatti belgrádi lá­togatása és megbeszélései Jo- szip Broz Titóval, valamint a JKSZ több más vezetőjével jelentős eseménye a két párt hasznos és termékeny együtt­működésének. A látogatásnak nagy figyel­met szentel a jugoszláv saitó is. A Borba azt a meggyőződé­sét fejezi ki, hogy az Olasz Kommunista Párt és a Jugosz­láv Kommunistáit Szövetsége legmagasabb szintű tárgyalásai újabb ösztönzést adnak a két párt együttműködésének, ame­lyet újabb formákkal és tarta­lommal fognak gazdagítani a béke és a szocializmus javára. Hatálytalanítja a XX. századot... Alig múlik el egy nap, hogy a sajtó ne adna hirt Gotdwa- terről, az amerikai köztársa­ságiak (egyelőre még) ön-el- nökjelöltjéről. Ha az arizo­nai szenátor nem beszél, akkor a sajtó kínos köteles­séget teljesít: emlékeztet Mr, Conservatív valamilyen felhá­borító megnyilatkozására (és ilyent könnyedén talál), em­lékeztet arra a veszélyre, amit a szenátor jelentene a szuperhatalom elnöki széké­ben. Az ultra lapok népsze­rűsítik az agg tábornokot, megismertetik a választópol­gárt a goldwateri program­mal. Ez ugyancsak „közvet­ve" történik: amikor felso­rolják, hogy Mr. Primitívnek (igy ii nevezik, s ő nem szégyellt ezt) milyen kapcso­latai vannak a jobboldali társaságokkal. A John Birch-társaság például, ha a nagyhatalmú patrónusokról faggatják, minden további nélkül meg­mondja, hogy Goldwater ezek között van. A nagyhan­gú és cseppet sem szemér­mes társaság általában eltit­kolja pártfogói nevét, — de Goldwater rokonszenvét úgy­sem tudja eltitkolni ... A ror mantikus Primitív bizonyára lázba jön, amint elolvassa a társaság főhadiszállásának ajtaján az előzékeny figyel­meztetést: JHivatlan vendé­gekéi golyóval fogadunk.” A program pedig — megint csak nem hagy kívánnivalót maga után. — Minden kommunistát letar­tóztatni! Azonnal tiltsanak be minden­féle békemozgalmatl Szakítsák mega dip­lomáciai kapcsola­tokat a Szovjetunió­val! Az USA lépjen ki az ENSZ-böl! „Szabadítsuk fel fegyverrel Kubát!” A nukleáris háború kocká­zata nem aggasztja ókét! Van egy jelszavuk: ’’Jobb halott­nak lenni, mint vörösnekr — intézik el a háború és a béke kérdését. Büszkék arra, hogy nem téveszthetik össze őket a többi antikommunista csoportosulással, mert há­romszoros kommunistaelle- nesejenek nevezik őket. Zsák és foltja ... Goldwa- terről azt tartják, hogy „a huszadik századot hatályon kívül fogja helyezni”. A huszadik század eddig elég szívósnak bizonyult. Nem sikerült hatálytalaníta­ni, — bár megpróbálták né­hányon. Az új hatálytalanító önjelöltről egyelőre az ame­rikaiak mondanak véleményt. A Köztársasági Párt elnök­jelölő értekezletén, vagy — sajnos, ez sem látszik ki­zártnak — az elnökválasztá­son. Krajczár ALGÍR (MTI, ADN): Kedden Algéria nagyváro­saiban több százezren tettek hitet a szocializmusra törekvő FLN forradalmi irányvonala mellett és bélyegezték meg az ellenforradalmárok tevékeny­ségét — jelenti az ADN tudósi­tója, A kormány megbízottai és az FLN tisztségviselői kü­lönféle gyűléseken beszédeikben. Mostaganem nyugat-algériai városban Mohammedi Szaid miniszterelnök-helyettes be­szélt. — Nincsen varázsvesszőnk, hogy egy csapásra megszüntes­sük a gyarmatosítás terhes örökségét. Mindazonáltal szi­lárd elhatározásunk, hogy vé­get vetünk az elnyomás és ki­mondott záSkmányolás minden formá­jának — hangoztatta. Algéria maga akarja értékesíteni a szaharai olaj egy részét PÁRIZS: Párizsban szerdán francia-algériai tárgyalások kezdődtek. Az algériai bor és olaj problémája áll a tárgya­lások középpontjában. A sző­lőtermelés foglalkoztatja Algé­ria lakosságának egynegyed ré­szét, az algériai borok legfőbb vásárlója, Franciaország. A francia szőlőtermelők viszont heves kampányt indítottak az algériai borbehozatal ellen. A szaharai földgáz és kőolaj azzal kapcsolatban kerül új­ból napirendre, hogy az algé­riai kormány nagyobb részese­dést követel a kitermelt olaj­ból. Az algériai kormány a na­pokban állami vállalatot léte­sített a szaharai olaj, valamint földgáz szállítására és értéke­sítésére, egyidejűleg algériai állami hajózási társaság is ala­kult Az algériai kormány a ki­termelt földgáz és az olaj egy részét maga akarja értékesíte­ni. Ez a terv nem ütközik az eviani egyezménybe, de erősen nyugtalanítja a francia olaj­trösztöket. HMSZÍBOV: II Fordította: Szathmárl Gábor IV. HARMADIK FEJEZET 1. Herbert Lange Obergefrei­ter a tiszti bunkerban állt, s századparancsnokának, Schulz hadnagynak a kérdéseire vála­szolt. — Szóval, Lange, maga volt a szakasz naposa, s az éjsza­ka második felében volt ügye­letes a bunkerban. — Igenis, hadnagy úr. — Sehová nem távozott el közben? — Sehová, hadnagy úr. És látta, amint visszatért az őrhelyéről Georg Homann Gefreiter? — Igenis. Éjjel két órakor váltották őt le. Akkor lement a bunkerbe, s veszekedni kez­dett a katonákkal, akiik elfog­lalták a helyét a priccsen. — Na és utána? — A had­nagy fürkészve nézte az Ober- gefreiter szögletes, csontos ar­cát, zömök törzsét, az oldalá­hoz szorított hosszú, jókora vastag karját. — Mi történt Utána? — Utána? — A feszes vi- gyázban álló Lenge egy pilla­natra megmozdult, nagy vilá­gos szemét tágra nyitotta. — Nem tudom, mi érdekli a had­nagy urat. — Maga nem beszélt vele semmiről sem? Lange nedvesítette a szája dél-amerikai kontinens körül­hajózásából származó — távol­ságot mintegy 18 000 kilomé­terrel rövidíti meg. Építésében amely még a múlt század nyolcvanas éveiben kezdődött meg, eredetileg főleg francia tőkeérdekeltség vett részt. A századfordulóra azonban már az Amerikai Egyesült Államok biztosított magának teljesen szabadkezet, s Kolumbiát, amely országnak a felségterü­letéhez tartozott a csatorna, a jelenlegi Panama Köztársaság egész területével (olyan felté­telek elé állította, hogy azokat Kolumbia visszautasítani kényszerült.. Kerek hatvan év­vel ezelőtt az Egyesült Álla­mok támogatásával (USA ha­dihajó-fedezet alatt) a 75 ezer négyzetkilométer nagyságú és ma 1.1 millió lakosú Panama elszakadt Kalumbiától és „füg­getlenségének” kikiáltása után néhány nappal megkötötte a csatorna-szerződést az USA- val. A szerződés szerint Panama 10 millió dollárért és további 250 ezer dollár évi használati díjért a csatornát és ennek két oldalán mintegy nyolc kilomé­ter szélességű területet, a Csa­torna-Övezetet „örök időkre” az USA felségterületének te­kinti. A Budapestnél mintegy háromszorta nagyobb, 1680 négyzetkilométernyi Csatorna- övezet több mint kétharma­da vízterület, mert a Gatun-tó és a Madden-tó is a zónához tartozik. Az USA 1955-ben körülbelül 25 millió dollár értékű beren­dezés egyidejű átadása mellett a bérleti díj összegét évi 1,9 millió dollárra emelte fél. A közép-amerikai forradalmi mozgalom nyomásának hatásá­ra pedig 1960-ban Panama szuverenitásának névleges el­ismeréseként a Csatorna-Öve­zet területén a panamai zászló kitűzéséhez is hozzájárult. A Panama-csatorna az Egyesült Államok számára ka­tonai és gazdasági szempontok­ból egyaránt fontos. Stratégiai jelentősége ugyan — a hadi- technikában bekövetkezett je­lentős változások eredménye­ként — valame'ycst csökkent, de gazdasági jelentősége az egyre fokozódó áruforgalom hatására évről évre növekszik. A 100—300 méter széles és át­lagosan 13 méter mély csator­na ugyanis a Szuezi-csatoma után a kapitalista világ legfor­galmasabb mesterséges víziút- ja. Forgalma az elmúlt tíz év alatt megkétszereződött és megközelítette a maximális (évű 57 millió tonnás) átbocsá­tási kapacitást. (Míg 1950-ben csupán 6500 hajó, 33,5 millió tonna áruval haladt át rajta, addig 1962-ben már 12 200 hajó 67,5 millió tonna áruval keltát a csatornán.) Az egyre növek­vő forgalom következtében az utóbbi években a Panama-csa­torna jelentős bővítésének, il­letőleg egy teljesen új csator­na építésének szükségessége is felmerült. A csatorna üzemel­tetése az USA-nak nagy jöve­delmet jelent Az 1958—1962 közötti öt év alatt átkelt 52 000 hajó, 290 millió tonna áru után valamivel több, mint negyed- milliárd dollár illetéket fize­tett A csatorna téljes jövedel­me öt év alatt azonban ennek az összegnek kétszerese, kere­ken 500 millió dollár volt Ez összegből az USA bérleti díj­ként csupán nem egészen 10 millió dollárt bocsátott Pana­ma rendelkezésére. Könnyen érthető tehát a Panamai Köz­társaság azon törekvése, hogy a szuverenitását rendkívül sér­tő, évtizedekkel ezelőtt, kedve­zőtlen körülmények között megkötött csatornaszerződés felülvizsgálására törekszik. ezélét, egyik lábáról a másik­ra állt, s nagy lélegzetet vett. —• Beszéltem, hadnagy úr. — És miről Lange? — Homann csak három nap­ja jött vissza szabadságáról. Mi pedig éppen egy helyről valók vagyunk ... — Ostburg? — Ostburg, hadnagy úr. — Hm... Szóval, miről be­szélgettek? Figyelmeztetem, Lange Obergefreiter, hogy az igazat mondja, ne hazudjon! Vegye számításba, hogy egyet- mást már tudok. — Valamivel gyanúsít en­gem, hadnagy úr? — Lange arcán csodálkozás, zavartság tükröződött. — Nem, nem — mondta si­etősen a századparancsnok. Schulz bizonyos volt benne, hogy hihet Lángénak, a szol­gálatkész, bátor katonának. De éppúgy semmit nem mondha­tott Georg Homann Gefrei- terre sem. ö szintén a leg­jobb katonának számított, s ráadásul nemrég magának, Schulznak az életét mentette meg. Félórával ezelőtt pedig kiderült, hogy Homann eltűnt. Mi több, nem egyszerűen el­tűnt, hanem átszökött az oro­szókhoz! 2. Homann szerencsésen jutott át az aknamezőn, amely a német csapatok állásait borí­totta, s rnár a „senkiföldjén” haladt. Éjszaxa volt. A néme­tek állásai mögül időnként vi­lágító rakétákat lőttek féL Ilyenkor hűvös, kékes fény áradt szét a földön. Annyira világos lett, hogy tisztán kivehető volt minden gödör és mélyedés. Amikor egy-egy rakéta lefelé ereszke­dett, a fáktól és a kövektől éles fekete árnyék rohant to­va. Homann minden lövésnél mozdulatlanná merevedett a földön, s várta, a megmentő sötétséget, hogy annak védel­me alatt, könyöke és térde minden izmának megfeszítése árán újabb métereket kússzon előre. Dermesztő hideg volt, de Homann nem érezte, hogy fázna. A háta esuromvíz volt. A halántékáról két oldalt csurgott a verejték, amely időnldnt lefolyt a szemébe is, úgyhogy alig tudott látni tőle. Tenyerével betörte az egyik pocsolya jegét, s megsebezte az ujját, de azt sem vette ész­re. Egyetlen dolog járt csupán az eszében: mihamarabb el­hagyni ezt a nyílt, s minden oldalról igen erős fegyvertűz alatt tartott terepet. Nesz hallatszott előtte. Ho­mann megdermedt. A mozgo­lódás megismétlődött. Majd egy árny jelent meg a dom­bon, utána a másik, aztán a harmadik. Homann nehezen szedte a levegőt — Genosse! — szólalt meg rekedten suttogva. A közép-amerikai földszoros legkeskenyebb részét átszelő Panama-csatornát, amely a két legnagyobb világtengert, az Atlanti-óceánt, és a Csendes­óceánt kapcsolja össze, 1914- :en adták át a forgalomnak. A ’.1.6 kilométer hosszú csator­na a két óceán közötti —- a Párizs kontra Bonn telkednek a nyugatnémetek , őszinteségében. A tudósító szerint kétséges, hogy sikerrel járhat Erhard- nak a nyugat-európai „Politi­kai Unió” tervének feltámasz­tására bejelentett kezdeménye­zése. Valószínű, hogy a kölcsö­nös bizalmatlanság folytán ez az újabb kezdeményezés is el­akad majd, illetve „újabb eu­rópai ámyékboxolássá válik.” BONN: A Welt „Európai ámyékboxolás” címmel közli párizsi tudósítójának jelenté­sét. A tudósitó hangoztatja, hogy Erhard legutóbbi parla­menti beszéde, amelyben állást foglalt a francia-nyugatnémet együttműködés mellett, némi­leg enyhítette ugyan a „félre­értéseket” Bonn és Párizs kö­zött, de nem oszlatta el telje­sen a francia fővárosban a gyanakvást, és továbbra is ké­MOSZKVA (TASZSZ): A Pravda szerdai számában Majevszkij veszi tollhegyre a CIA amerikai kémszervezet­nék a Szovjetunió gazdasági életéről „titkos adatok alapján” készített jelentését. A tekintélyes szakértői je­lentés látszatra törekvő kohol­mány szerint „a Szovjetunió gazdasági növekedése az utób­bi két év folyamán nem érte el az évi 2,5 százalékot, va­gyis lényegesen elmaradt az Egyesült Államok fejlődési üteme mögött”. A jelentés ké­szítői egyenesen arra a nevet­séges következtetésre jutnak, hogy —• úgymond — az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió gazdasági fejlődése kö­zött a különbség nem csök­ken, hanem növekszik. — Ha az amerikai hírszerző szolgálat nem „titkos úton”, szerzett „adatokra” támaszko­dott volna — jegyzi meg Ma­jevszkij —, hanem közismert tényékre alapította volna je­lentését, akkor minden fárad­ság nélkül megállapíthatta volna, hogy a szovjet ipari termelés átlagos növekedése az elmúlt két év folyamán 19 százalék volt, a szovjet nem­zeti vagyon pedig több mint 10 százalékkal gyarapodott. A CIA kontárjai, ha már maguk nem ismerik a szovjet gazda­ság fejlődésének üteméről szóló adatokat, értesülhettek volna erről a nyugati tekinté­lyes közgazdászok aggodalmas kijelentéseiből, amelyek sze­rint a Szovjetunió a döntő gazdasági ágakban az Egye­sült Államok sarkában van, s hamarosan utoléri. A CIA jelentésének készítői azt is állítják, hogy a szovjet aranykészletek kimerülőben vannak. E koholmányt — írja Majevszkij — azért röppentet­ték fel, hogy így csendesitsék el az Egyesült Államok arany- készleteinek rohamos csökke­nése miatt keletkezett páni­kot. Ilyenformán kiderült, hogy a CIA már nemcsak különféle felforgató cselekményeket szervez, hanem <hirlapi kacsá­kat' is gyárt. A nyugati sajtó minden fáradtság nélkül meg­állapította, milyen okok miatt lépett az amerikai kémszerve­zet a szovjetellenes koholmá­nyok közzétételének sikamlós útjára. Ezek az okok a követ­kezők: 1. Így próbálja elterelni a fi­gyelmet az Egyesült Államok belső helyzetéről, a négymillió munkanélküliről és a 40-50 millió nyomorgó amerikairól. 2. A CIA úgylátszik már nem tudja nyugodtan elviselni azt a tényt, hogy a Szovjetunió gyors gazdasági fejlődése lel­kesítő példa a függetlenné vált fiatal ázsiai és afrikai orszá­gok előtt, az amerikai mono­póliumok jármának lerázására törekvő latin-amerika előtt. 3. A New York Times véle­ménye szerint a CIA jelentése összefügg az Egyesült Álla­moknak azzal a törekvésével, hogy NATO-beli szövetségesei kössenek egyezményt, amely­nek értelmében a nyugat-euró­pai országok csökkentenék a Szovjetuniónak nyújtott hite­lek időtartamát. A CIA kohol­mányait leleplezve az angol la­pok ugyanezt írják.

Next

/
Thumbnails
Contents