Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-14 / 10. szám
4 RSrOISA« t964. janaáf 14., kedd Jogi ismeretterjesztés a hatvani járásban Hatvanban áe a hatvani járás üzemedben, kultúrotthonai- ban, termelőszövetkezeteiben ebben a népművelési évadban is megszervezték a rendszeres jogi ismeretterjesztést. Hatvanban működik az ülnökök akadémiája, a járás egyes közsé geiben pedig az előadássorozatokon kívül is igénylik a jogi ismeretterjesztést. Kerekha- raszton közel százan vettek részt a szocialista jogról és erkölcsről szóló előadáson. Sasteleken és Fáy-tányán is szívesen fogadják az ismeretterjesztő előadásokat.-NÉZD HAM, OfT BUY ANGYAL ! »fKlUi • SS CSAK TUDNA'M, MELYIK PEDtfL NY! KOROS ?! Reklám tv-módra Már eldöntött vita, hogy a szocialista társadalomban is szükség van reklámra, az ipar, a kereskedelem termékeinek népszerűsítésére, megismertetésére. A reklámnak, a propagandának természetesen egészen más a tartalma nálunk, mint a kapitalista országokban: itt a figyelem felkeltése, ott a mindenáron mindent eladás vágya; itt a megbízható és hiteles tájékoztatás, ott a nagyhangú és nemegyszer üres dicsérge-» tés; ott első helyen a business áll, nálunk a vásárlók igényeinek kielégítése, a megfelelő színvonalú szolgáltatás. E tartami és gyökereiben a két társadalom különbözőségéből falcadó reklamirozás, korántsem jelenti azt, hogy a mi viszonyaink között és az ízlés határain belül nincs szükség a minél ötletesebb, színesebb, változatosabb propagandára az ipar, a kereskedelem termékeit, vagy a szolgáltatásokat illetően. Ebben vállalt magára nagy szerepet a televízió, amikor egy.héten gyakran kétszer is kamera elé viszi a Magyar Hirdető műsorát. Szó szerint is „műsornak” tekinthetjük azt a néhány percet, ami a két harsonás embléma között eltelik, mert a tv-nézők zöme szívesen és érdeklődve nézi ezt a sajátos reklámműfajt, amely a kényelmes, meleg otthonokba viszi el egy-egy termék, egy-egy szolgáltatóé hírét, felhasználásának lehetőségét. S ha rögtön hozzátesszük, hogy ez a „zöme”, legalább egymillió, egy hét két rövid műsorában kétmillió embert érint, máris nem tűnik feleslegesnek írni a Magyar Hirdető televíziós műsoráról. Elöljáróban is ie. kell szögezni, hogy az elmúlt hónapok alatt egyre színesebbé, ötletesebbé, sőt helyenként, és a lehetőségek szerint a maga sajátos kereteiben művészi igényt is kielégítő müsorszámmá vált ez a reklámműfaj. Különösen vonatlcozik ez a rajzfilmekre, de mindenki emlékszik például a lottó ama reklámjára, amely kitűnő és kifejező koreográfiájával, megkapó trükkfelvételekkel szolgálta a névszerű játék még szélesebb körű elterjesztését. Legutóbb szellemes kefetek között hirdették a képernyőn a különböző gyümölcs- leneket, szellemes ötlet volt az Állami Biztositó hirdetése, amely úgy indult, mintha adóvégrehajtó mérné fel egy lakás értékét, s végül ügyes reklámfordulattal a háztartási biztosításnál köt ki. Nehéz lenne felsorolni hát mindazt az ötletet, amely az elmúlt hónapok reklámműsorait jellemezte, s amelyek ösz- szességükben azt eredményezték, hogy a tv-tulajdoriosok szívesen nézik végig ezt a rövid és visszatérő műsort. De a népszerűség kötelez: emelni a rendezés, az ötlet, a megfogalmazás színvonalát. Nem használ sem e műfajnak, de még kevésbé a célnak — a megtermelt áruk eladásának, ha hétről hétre ugyanaz, a lassan már könyökön kilövő ötlet untatja a nézőt. Jó ötlet volt az autónyeremény-betétkönyc népszerűsítése az országúti gyalogló csodálkozásával: miből? De ha már az ötéves gyerek -is előre kiáltja, hogy miből, unalmassá válik, lassan nevetségessé is, s a reklám már inkább árt, mintsem használ. Gyenge és kivitelezésének minőségében is az átlag alatt maradt a fehér hetek reklámja, nem beszélve az erőltetett ötletre épülő hosszadalmas, liópiá- jában is szürke lottóáruházi propagandáról. Kell, szükséges a reklám, a propaganda, s kell és szükséges is a Magyar Hirdető műsora a televízió nézői számára. De arra is szükség van, hogy ötletben, kivitelezésben tovább lépjen ez a műfaj, változatosságával szórakoztató és érdekes legyen — mert éppen ezekkel az eszközökkel szolgálja azt a célt, amiért létrehozták, amiért ezt a műsort lepergetik a a tv milliós közönsége előtt. Gyurkó Géza Gyöngyösi cipők külföldön A Gyöngyösi Cipész Ktsz gyártmányai már évek óta nagy népszerűségnek és keresletnek örvendenek több nyugati államban. Gyöngyösi cipőben jéghokiznak az angolok és szintén az itt gyártott cipőkben futballoznak a belgák. Ezek a szállítmányok már a múlt évben piacra kerültek az említett államokban. Jelenleg is külföldi megrendelésre dolgozik a ktsz: 20 0U0 pár szép vonalú, sikkes női korcsolyacipőt gyártanak dán és svéd megrendelésre. Am a hazai igények kielégítéséről sem feledkeznek meg. Női kiscsizmák és férficipők százai találnak gazdára a ren- delt-részl égnél. — Hazakísérhetlek? — kérdezte Icától, amikor már mindkettőjüknek elment -a kedve a táncolástól. — A gimiben van egy ugyanolyan fiú, mint te — mondta Ica, amikor egymás mellett lépegetitek a sötét utcán. A lány boldogan lótoálta piros kis táskáját, s néhány tánclépéssel előreszaladt. — De te jobban tudsz táncolni... — állt meg hirtelen, s barna szemeivel komolyan nézett Jófiúra. Aztán tovább csacsogott — Te voltál-e már... szerelmes? Mert én tavaly nagyon szerelmes voltam. Tudod, van egy biológia tanárunk, s mindenki imádta az osztályból... —- aztán szomorúan tette hozzá — de a nyáron megnősült. Ha látnád, milyen a felesége! — Szép? Ica lebiggyesztette a száját, s megvonta a vállát. — Én nem venném el...-— Miért kérded, hogy voltam-e már szerelmes? — Hát ... csak. — Megint előreszaladt. — Csákolóztál is? — Néha — ismerte be Jófiú, amikor utolérte. Oda kellene adni a verset ... De mi lesz, ha kinevet? Gimnáziumban többet tudnak... igaz is, Jófiú kétszer végezte a másodikat, Ica meg most másodikos éppen, vagy harmadikos? Ilyesmit mondott. Mindegy. Két második felér egy harmadikkal, s előszedve a papírt, átnyújtotta a lánynak, amikor egy lámpa alá értek. — Éz vens? — kérdezte Ica kíváncsian. — »Amikor a nyár meggyen .. — Hoppá — szólt közbe Jófiú.— Ezt Túli... Béla írta, nem az enyém, s kivette a sajátját. — Kihez írta? — Hozzád. — Nekem ő nem tetszik. Olyan. mintha mindig lódítana. Ezt írtad te?... — Elolvasta, majd összehajtogatta. — Nekem adod? Szép vers. Nagyon sokáig tartott a csend, már Icáék utcájában jáí-tak, amikor rekedten megszólalt Jófiú. — Hozzád írtam... — De jópofa vagy! Meg akarsz csókolni? — Odaállt a fiú elé. Nagy szemei mosolyogtak. — De én még nem tudok... — s már ott sem volt. Kivett egy kulcsot a táskájából, s nagybuzgón nyitni kezdte a kaput. — Nem megy... — Majd segítek — ajánlkozott Jófiú, s a következő pillanatban már csókolóztak, aztán csend, egyik sem tudott mit mondani, de nem is érezték szükségét a locsogásnál:. — Még egyszer... — Tényleg szeretsz? ... — Ühüm — mondta gyöngédet! Jófiú. — Nem fázol? *— Most nem ... Azt hiszem, én is szeretlek. (Folytatjuk.) ba lépésekor az volt, hogy végigjárta a tantermeket, s parancsot adott ki, hogy a kályhacső nyílásait tíz centivel magasabbra emeljék a falon, a régi lyukat pedig tömjék be. Aztán Egerben vásárolt egy szép házat a külvároson, s ott telepedett le. Olyan ember az öreg, mint egy gorilla. Egyszer azzal húzta be új ismerőseit, hogy könnyűsúlyú bir- kózóbajnolc. A füllentés Tulipánnak is eléggé gyenge oldala volt. Optimista világszemléletét az üzemben is irigyelték tőle. Több irigyelni való nem sok akadt rajta, de a művezető úgy gondolta, hogy lehet még belőle valami. Együtt dolgoztak Jófiúval, akit viszont mindenki szeretett vicceiért, és jó munkájáért, csak azt vetette a szemére a főmérnök, hogy miért barátkozik huligánokkal. — Nem huligánok azok. Olyanok, mint én. — így több szó nem is eseti, ismerőseiről és barátairól. Jóíiú azon vette észre magát, hogy egyedül van a lánnyal, Tulipán és Zakó eltűntek. A nagy beszélgetésben nem látta, amikor belibegett Vera és súgott valamit Zakó fülébe, s eltűntek, meg azt sem, hogy Tulipán átült egy másik asztalhoz, ahol egy régebbi leányismerősót federte fel. ehhez? Semmit. A múltkori eset után is csak ennyit mondott: — Te csináltad, fizesd meg. Anyuját megteszek, hogy szólok Pistának, de máskor vigyázz. Ennyi volt az egész, s így nem csoda, hogy Zakó elégedett az apjával. — Hagyd csak — mondta Tulipán, de ő is mérges volt egy kicsit. Körülnézett a vendéglőben, hogy kit , is lehetne felkérni. Irta t — Apád hol dolgozik? — kérdezte a főhadnagy és rágyújtott. — Rajzoló a tanácsnál — felelte a főhadnagy kérdésére Tulipán. Nagy kalandor volt az öreg — fiatalabb korában. Azt mondják róla, annak köszönhet mindent, amit eddig elért, hogy nagyszerűen tudott hazudni. A főiskolai diplomamunkáját is más csinálta meg helyette, mert inkább az intézet nőnemű hallgatói után érdeklődött jobban, mint K Á T A I ív. Tulipán pedig odafordult Zakóhoz. — Na, ehhez mit szólsz? Azt hiszem más után kell néznünk. — Le kéne-tömi ennek a majomnak a derekát... — tűnődött Zakó, és közben Verára gondolt, akinek minél hamarább kellett a pénz ... Meg az apjának is szólni kell, hogy értekezze» doktor Szabóval, aki maszek alapon is elintéz Ilyen kényelmetlen dolgokat, igaz, hogy boos©:-, áron. ' ~. apja mit szól a belsőépítészet iránt. Volt njrüas is, de a szelfdebbek közül. A fekete egyenruhát az érvényesülés kedvéért vette fel, amikor meg kitört a béke, sürgősen levetkőzött s az ország dél-keleti felében meghúzódva elhatározta, hogy életét a szocialista társadalom építésének szenteli. Hamarosan párttag is lett, majd iskolaigazgató. Első ténykedése hivatal* sok munkájában megkeresni a gyenge pontot, s ezen élősköd- ve, zsarolóvá válhat. B. Jóska ügye az egész bányatelep ügye lett. Mindenki tud róla, mindenki érdeklődve figyeli, hogy kinek lesz igaza ebben az ügyben. HOLOTT EZ MAE nem is ügy, csupán egy tengeri kígyó, ami a szülői ház és az iskola helytelen kapcsolatát példázza. Egészséges kapcsolat csak akkor lehetséges, ha a szülők és a nevelők közösen próbálják a nehéz természetű, nehezen kezelhető gyermeket beszoktatni az iskola fegyelme, a a tanulás rendszeressége, egyáltalában a kötelességteljesítés korlátái közé. Cs. Adám Éva Tovább nem is olvastam. S i amikor mulatom a levelet az i édesanyának, & válasza na- 5 gyón rövid és ismét elég duri var 1 — Kekem van igazam! Ne 1 molesztálják a gyereket! És minden törekvésem hiábavaló, hogy a fiú ne hallgassa, a többi gyerek ne figyelje a beszélgetést, zátonyra futot- '■ íam a makacs mondaton: — Már most hadd lássák, milyenek az emberek! Milyenek? Hát hogyan vár tiszteletet az az édesanya és édesapa a kamaszodó fiától, ha otthon minden gátlás, és meg■ győződés nélkül szidják a peda- . gógust. Hiába kérik, nem megy egyik szülő se szülői értekezletre, ha be van írva valami az ellenőrző könyvbe, akkor ■ a válasz nem a gyerek íelelős- . ségre vonása, hanem az ellen■ kezője: ártatlan bárány, a konok, megszólalni nem akaró , fiúcska, és világ rossza a tanító néni. ’ A GYERMEK- és az ifjúság- védelmi munkabizottság sűrű ■ dolga közepette is összeült, hogy megtárgyalja B. Jóska ügyét. Hiába hoztak határoza' tot és hiába beszéltek jól a szülőle lelkére, a gyereknek semmi haszna nem származott abból. Nem mondom, lehet, ’ hogy a tanító nénik sinc3 mindenben igaza. Lehet, hogy egy-két dologban téved. De ha B.-né 10 gyereke nevelése i közbe tudja, mi. az sok gyerek- 1 kel foglalkozni egyszerre, ak■ kor elképzelheti, hogy a tani- 1 tó néni mit küszködik az öszszevont gyógypedagógiai osz- > tállyaL De most tői midezen, hogyan formálja emberré az a szülő a gyermekét, aki képtelen megérteni, hogy a gyermek előtt 1 nem szabad ilyen otromba módon nyilatkozni a nevelőjéről? Nem szabad? Ha mi, felnőttek, meg is látjuk a másik felnőtt munkájában —* jelen esetben a pedagógus munkájában — a helytelent — inkább mondjuk meg neki, de ne adjunk a gyerek alá olyan paripát, amelyik veszélyes útra viheti. Ilyen levelet írni, mint amilyet B.-né írt a tanítónőnek, felelőtlenség. Felelőtlenség a gyermekkel szemben, aki megtanulja a máA PETŐ FIB ANYAI új lakó telepen laknak, szép, modern ház felső emeletén. A lakásban fend, a gyerekek tiszták, pedig nem könnyű sem tisztán, sem rendben tartani olyan lakást, amelyikben 10 gyerek keresi a számára legmegfelelőbb otthoni elfoglaltságot. Az édesanya még nagyon fiatal asszony, ha az utcán látnám, hinni se merném a tíz gyereket. De itt játszanak körülöttem, udvariasak, nem zavarják a beszélgetést. Csakhát... olyan dolgokról esik szó, amit nem szívesen feszegetnek kis gyerekek előtt. — Nem baj! Csak hadd hallja! Legalább ilyen korán megtudja, hogy milyenek az emberek! A tanító néniről van szó. Nem is róla, hanem arról, hogy Józsi nem akar rendesen viselkedni, zavarja az órát, bántja kisebb társait, felesel, egyszóval nagyon rendetlen. Ügy felbosszantotta a tanító nénit, hogy rosszul lett. Nézem a Józsi gyereket. Beszélek hozzá. Egyetlen szavamra se válaszol. Meg se mukkan. — Látja, ez a baja! Az istennek se beszél, akármit kérdeznek tőle. Tehetek én róla? Azt se bánom, ha elviszik valami intézetbe! Én se bírok vele. Kilenccel nincs annyi baj, mint ezzel az eggyel! AZ ÉDESANYA kitörése jöttémkor mondott szavait cáfolja. Addig azt bizonygatta, hogy Józsi nem hibás, csak a tanító hibás, mert annak kötelessége (!) megtalálni a gyerekkel a hangot, — Nem volt semmi bajom Józsival, évekig tanítottam. Igaz, ma már hatodikba kellene járnia és a harmadikba jár, de erről sajnos elsősorban nem én tehetek — mondja a tanító néni. — Már ebben az évben négyszer voltam családot látogatni náluk, a hiába kérem, hogy foglalkozzanak vele, tessék — következő levelet kaptam válaszul: „Tanító néni, nagyom kérem, hogy a gyermeknek mármost hagyjanak békét, nem kell, hogy molesztálják, és hogy a gyereknek örökké ne hagyják nyugtát. Vége legyen ennek a szkmtelenségnek».” Ne molesztálják a gyereket Néhány szó a gyermeki tiszteletről
