Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
I 1964. Január 12., vasárnap NKP0J84O Január elején megalakult Egerben a Heves megyei Művelődési Ház. A művelődési ház több, régebbi kulturális intézményt egyesít magában, s természetesen betölti azokat a funkciókat is, amelyeket azok elláttak. Az új kulturális intézmény a volt egri városi művelődési ház, a megyei népművelési tanácsadó és a Heves megyei Keskenyfilmtár „házasságából” jött létre. Az új művelődési ház igazgatójával, Schillinger Attilával beszélgettünk a „születésnapon”. Elöljáróban annyit szeretnénk leszögezni: kísérletről van szó, eddig csak három megyeszékhelyen, Székesfehérvárott, Nyíregyházán és Egerben központosították ezen a módon a kulturális irányítást. Budapesten már régebben egy kézben van az elvi, módszertani vezetés: ott a nagy művelődési ház szerepét az Egressy- klub tölti be. A megyei művelődési ház nem veszi át a tanácsok népművelési feladatait, csak segíti a járási, városi és községi művelődési házak, kultúrottho- ndk munkáját. Itt az ideje, hogy kipróbálják ezt a megoldást, megszüntessék a hatásköri és hierarchikus vitákat, s egy kézbe összpontosuljon a kultúrházak irányítása. A könyvtári hálózat élén már régóta a megyei könyvtár áll, a moziknak is van megyei központja, csak éppen a kul- túrotthonoknak nem volt, ahol a legsokrétűbb, legbonyolultabb népművelési munkának kell lefolynia. Biztosan ez a legjobb megoldás? El tudja látni az egyetlenegy intézmény azokat a teendőket, amelyeket a három „elód” elvégzett? Vagy az új művelődési ház nem annak beismerése, hogy felesleges volt még tavaly is fenntartani azt a bizonyos három szervet? —- A régebbi állapot is kísérleti stádium volt, s azt addig volt indokolt fenntartani, amíg nem értek meg a következő lépés személyi, anyagi, elvi feltételei. A Heves megyei Művelődési Ház közel másfél milliós költségvetéssel, főhivatású népművelők, félállású, tiszteletdíjas szakembereik népes gárdájával dolgozik. Ez biztosítja az egyre sokrétűbbé váló munka szakszerű végzését, — és természetesen a népművelési munka sokat vitatott egységét is, A megyei művelőJ*. .9. .«>. A A .9. A A A A A á jón — cmmcga előtt, meg ak- kor is. lia azért életével fizet, A nagyszerű mondanivaló dramaturgiai felépítésű tárgyalássá nemesedett ebben a drámában'. A magyar rádió mai színjátszásunk nagyjait állította csatasorba: Ajtay Andor, Pálos György, Ráday Imre, Mányai hajós, Zách János, Márkus ImszIó és a többiek is — ár. Cserés Miklós rendezői munkáját is dicsérendő — kitűnően „hozták” 'a jellemeket. A fordítók — Földes Amuz és Mihályi Gábor — jelentős irodalmi értéket tettek számunkra hozzáférhetővé. A kérdést az élmény íratja velünk: annyi nyavalygós, majdnem nihilista nyugati importáru mellett és helyett miért nem tűzi ezt a valódi drámát műsorára valamelyik fővárosi színház? Akár az egri is? Farkas András irta: K Á T A I G Á 8 0 R Hí. ' — Tessék mondani... csakugyan meghalt...? A főhadnagy komoran nézett rá. — Majd megtudsz mindent idejében. Zakó sóhajtott, nehéz volt a lelkiismerete. Ezt a marhaságot! Ilyen is csak vele esik meg, ej, hagyjuk, úgyis mindegy ... — Szóval, ti mindig ilyen jó barátok voltatok. Azt nem lehet éppen elmondani, mert a cseresznyézés után történt meg a baj. Ha ez nincs, talán eszükbe sem jut a gyár,.. Tulipán és Jófiú bent ültek a vi- tyil lóban, a TÜZÉP-telep mellett. Ide hallatszott a teherautók zúgása, az ütemes lapátolás, és a munkások káromkodása.-- Mutasd azt a papírt — mondta Tulipán. — Nem érdekes... — Mutasd, ba mondom! Olyan vagy, mint egy szégyenlős diáklány, amikor fürdőruhás férfi lát. Jófiú átadta a papírt, s lesütötte a szemét. — Te... verset írtál! — nézett Tulipán megrökönyödve a barátjára; majd olvasni kezdett: Olyan vagy, mint a virágillat. — Ki ez a jószagú illető? — Ne dumálj, hanem olvasd! Szél fúj, s én rád gondolok, szerelmes szivemmel, búsan, úgy érzem, nagyon, árva vagyok mint egy fa, olyan. — Micsoda marhaság... Olyan vagyok, mint virágillat, szagolnának egy életen át, s jószágéi lenne minden pillanat... — Nem jó, virágillat és pillanat nem rímel. — Hji'ye vagy, azt nem írhatom az illatra, hogy pillanat, mert semmi értelme... Add ide, ha nem értesz hozzá. — Jobban, mint te... kivágnék érted minden fát. — Na, milyen? — Ilyet még Petőfi is jobban írt. — Azt sem tudod, ki az a Petőfi — nézte le barátját Jófiú, aki- kétszer végezte el a gimnázium második osztályát, mielőtt úgy döntött volna, hogy szakmát tanul. — Dehogy nem ... Kihez írtad? — Azt hiszem, Icához ... — Hű... — Tulipán elkomerodott, s baljósán nézett Jófiúra. — Kihez?... Icához? — Mit bambulsz. Persze, hogy hozzá. — De hiszi»- ' ’*kor te szerel— ... Na, és? — Akár verekedhetünk is. — Es Tulipán előhúzott a zsebéből egy papírt. Vers volt rajta. Icához írta. Sokáig tanácstalanul nézték egymást, amíg be nem lépett Zakó. Szokatlanul hallgatag volt. Levágta magát egy kilógó belű matracra. — Mi van ? — kérdezte. — Olyan bambák vagytok, mint egy borjúcsorda. — Aha... azon gondolkozunk — mondta Jófiú —, hogy melyikünk menjen táncolni Icával. Zakó sokáig csendben maradt, majd csak úgy megjegyezte. — Egyikőtökkel sem. Én megyek... Tejszik nekem az a lány. Erre átnyújtották naki a két verset. — Az anyátok... — Összeverekedtetek rajta? — kérdezte a főhadnagy. — Nem, de sokáig nem szóltunk egymáshoz azon a héten. Vasárnap pedig mindhárman elmentünk Ica elé. Megíáncoltattuk. s nagyon jól érezte magát. Azt mondta, hogy mi rendesek vagyunk, velünk máskor is eljön. Még hozzájuk is meghívott... — Na és melyikőtökhöz húzott jobban? — Jófiúhoz... i — Az ki? — Én vagyok... — Na és a Vera? Hát igen, a Veres. ★ Vera pillanatok alatt kibújt a ruhájából, meztelenül odaállt a tükör elé, nézegette magát egy kicsit, majd bebújt Zakó mellé az ágyba. Egész szorosan. , — Álmodozol, mókusként? Ugye, rólam?. — forró kezével simogatta a fiú nyakát. — Ha igen, ölelj nagyon magadhoz... Aztán csak feküdtek egymás mellett. Vera, a fekete hajú szépség hajtotta a fejét Zakó vállára. tad: „becsületemre, igazán semmiség havi' kétezer-kettőből egy ilyet venni”, és megígérted, hogy másnap..s Igazán nem adsz nekem annyi kedvességet, mint én neked. — Neked tán nem jó, hogyha le- fekszünk? — De én nem ígérgetek. Zakó arra gondolt, hogy nem kellett volna hazudni azt a kétezerkettőt, most nem lenne semmi baj. — Hagyj békén! A hatszázat megkapod, aztán isten áldjon. — Te... — a nő magából kikeltea nézett Zakóra. Nagyon szép volt vállára omló hosszú, fekete hajávai, ahogy félmeztelenül és dühösen ült az ágyon. — Csak nem azt hiszed tán, hogy a pénzedért hívlak az ágyamba? — Biztos, hogy gyereked lesz? ■ — Az! Talán nem hiszed?! — De... elhiszem. Akarsz még veszekedni? — Nem szeretem a veszekedést. •— Vera elmosolyodott. — Na. Maradj itt nálam. Jó? — Lerúgta magáról a takarót. Zakó gondolkozott egy keveset. aztán csak visszafeküdt a rő mellé. „Nerp lehet ezt egykönnyen itthagyni...” — gondolta. ★ — Na, és az Ica, az miféle kislány? Jófiú elpirult, s közben kétségbeesve gondolt arra, hogy mi lesz. ha mindezt megtudja a lány?... Pedig már minden olyan jól ment. Amikor először voltak vele táncolni, a három fiú legszívesebben elküldte volna egymást a pokolba, de meg tudták valahogy állni, hogv ne törtön ki a botrány. Tőlük telhetőén udvariasan viselkedtek, sört ittak. Ica feketét, és táncolhatták a lányt felváltva. Azonban Jófiú sehogy sem akart olyan rövid ideig szórakozni vele. s a megbeszélés ellenére két tánccal tovább tartotta karjai között a lányt. A kis- Igen. A múltkor nagylelkűen lány nagyokat kacagott a fiú viccein, ' értél egy sárga kardigánt. Még a s mindig ezt mondta: De jópofa vagy! '--'vadat is adtad, tgy mond- (Folytatjuk) — Pénz kellene, mókusként. • — Minek? — Gyerekem lesz... szólhatnál a papádnak. — Már megint? ... Dühös lesz az öreg ... Mennyi keltene? — Mint a múltkor. Hatszáz. — Annyiba kerül egy gyerek? En úgy tudom, hogy csak négyszáz. — Maszekhoz megyek. Az SZTK olyan lassan dolgozik, hogy mire hozzákezdenek, már lehet tartani a keresztelőt. Azt hiszem, ezt te sem akarod. — Hát nem ... Mikorra kellene? — Minél hamarább. Zakó kétségbeesett A legszívesebben kiugrik az ágyból, s elrohant volna. Hogy nem tudott vigyázni. Ott kellene már hagyni ezt a nőt Majd minden pénzét rákölti. De nem lehet hiszen olyan jó vele... De honnan szerezzen nelú most pénzt? Van nyolcszáz tartozása, kétszáz az ebéd, semmiképpen nem jön ki. Megdörzsölte lüktető halántékát, s egy pillanatra s-ra gondolt, nogy mi lenne, ha nem adna pénzt, s megszületne a gyerek? ... Baj lenne, talán még ki is rúgnák. — Jól van, majd megpróbálok valamit. — Maga sem tudta, hogy mit de maid csak lesz valahogy. Ilyen dolgokkal egyébként sem érdemes elrontani ezt az estét. Kikelt az ágyból, s öltözésnek látott. — Nem maradsz itt éjszakára? Még soha nem voltál... csalt egy-két órára. Van valakid? — Nincs ... csak elment most a kedvem tőle... nem akarok több gyereket. — Nézd csak. — Vera megsértődött. — Tán nem vagyok jó neked? — Addig igen, amíg nem beszélsz a pénzről. — Te meg folyton csak ígérgetsz. — Én? 0 Ili kísérlet a népművelési munkában Iníerj»« ítrlaílntijer Attilával, a Heves megyei ilűfeiődcsi Ház igazgatójával mény a népművelési munka j szemléletesebbé tételéért, ami- I ről solcat beszélnek, de rend- j szerint hiányoznak hozzá a j korszerű szemléltető eszközök? A művelődési háznak külön» keskenyfilm, szemléltető eszköz, jelmeztár csoportja Van. Ide tarozik még a névben jelzett gyűjtőkörökön kívül a jelmeztári anyag, a népművelési kiskönyvtár, a lemeztár, s készletét ezután kell még bővíteni, kottatárral, magneto- fonszalag-tárral és más, a mun_' ka során még szükségesnek bizonyuló .segédanyagokkal. A csoport vezetője — azonkívül, hogy megszervezd a tár zavartalan és kielégítő működését. — gyakorlati tapasztala- j tokát gyűjt, hogy a tárak, a tárgyi segédeszközök mennyire befolyásolják, hogyan segítik a népművelést, Befejezésül még egyszer azt szeretném hangsúlyozni: kísérleti jellegű intézményről van szó. A megyei művelődési házak megszervezésével kísérlet történik a népművelési munka egységesítésére. Ez az egységesítés, következetesebbé válás nemcsak a módszerekre vonatkozik, hanem azt is' jelenti, hogy egy nyelvet beszélnek majd a tanácsi és a szakszervezeti kulturális intézmények munkatársai, közös elvek, korszerű módszerek alapián végzik munkájukat. Mert a megyei művelődési ház éppen úgy törődik a szakszervezeti kul- túrotthonqkkal, mint a tanácsiakkal. Nekik is elvi, módszertani központja, ha úgy tetszik: „megyei szerve” — mint a többieknek. Feladata tehát a szakszervezet: kulturális munka útjainak keresése, módszereinek tökéletesítése is. K. 1. Az NDK új airlrimaía gépsort szállít a Hatvani Konzervgyárnak A Hatvani Konzervgyár dobozüzeme az NDK-tól új automata dobozgyártó gépsort kapott, 'amelynek szállítása december végén kezdődött. A do. bozüzem az új gépek felszerelésével most már két automata gépsorral rendelkezik majd. Érdeklődtünk Vörös Sándornál, a dobozüzem vezetőjénél, vajon az új gépek üzemeltetése mennyiben járul hozza a termelékenység fokozásához? I Vörös Sándor elmondotta, hogy míg a múltban 24 óra alatt 190 000 konzervdoboz' gyártása volt lehetséges, az új automata üzernbe helyezésével a gyártható konzervdobozok száma égy nap alatt 400 ezer fölé emelkedik. — A dobozüzem nemcsak a helybeli konzervgyár dobozszükségletét fedezi, de idegen vállalatoknak, így a szegedi és a kecskeméti konzervgyáraknak is szállított, (r) dési ház különböző bizottságaiban ugyanis részt vesznek a ' városi és járási művelődési otthonok vezetői, így a „megyei- szinten” helyesnek bizo- . nyűit tapasztalatok, elképzelések, utasítások, adminisztratív intézkedések nélkül is megvalósulnak vidéken. — Ha ennyire megyeinek érzi inagát az intézmény, nem megy ez egy kicsit a városi munka, rovására? Törődik anyagit a várossal, mint eddig? Lesz erre idő, energia és szakember? A város számára színvonalasabb kulturális életet, lehetőségeket biztosít az új státus, mint a régi. A művelődési háznak van külön egri városi csoportja, amely csak az egri problémákkal foglalkozik. Rövidesen a művelődési ház lesz az épület egyetlen gazdája: tehát megnövekszik a kulturális munka tere is. A „tér” egyébként is nagyobb lesz: mert a helyi csoportnak városi méretekben kell dolgoznia, feladata tehát nem szűnik meg az épület falain kívül sem. Koordinálnia, elemeznie kell a városi kulturális mfinkát. A tiszteletdíjas tanácsadók, szakreferensek nagy része is a városi munkába kapcsolódik be. A megyei művelődési házban tevékenykedő műkedvelő és más csoportok, klubok munkájának elemzése a módszertani tevékenység egyik nagyon fontos területe lesz, már csak ezért is várható az említett csoportok, klubok tevékenységének fellendülése is. A módszertani munkát külön csoport végzi: s ez az irányításon, ellenőrzésen kívül megszervezi a járási, város, ha szükséges megyei tanfolyamokat. , Tesz-e valamit az új intézámyékában nem .merészkedik el az,emberi magatartás lényegéig. a legalapvetőbb erkölcsi meggondolásokig (hogy ugyanis, ha Wirz a tábornoktól parancsot kapott .volna gyerme- . kei meggyilkolására, azt is teljesítette volna?), akkor a hitvány gyilkos menekül a büntetéstől és züllöttebb lett volna egy újabb bűnnel á társadalom. A mindvégig izgalmas és lebilincselő dráma azt a nagyon fontos lelkiismereti konfliktus ragadja meg, amely az aljas parancs kiadásakor az alárendeltben lejátszódik vagy leját- szódhatik. Talán hősiség kell ahhoz, hogy az aljas parancsot az alárendelt a tett eskü ellenében megtagadja a hatalma teljében fellépő feljebbvalónak, de Saul Levitt drámája kimondja az emberi választ: ha ilyen nagy szorítóba hozza egy-egy embert a sorsa, kötelessége az, hogy ember marad150 úf könyvtári olvasó Mexőssemerén a népfrontbizottsági tagók felosztották egymás közt a község területét, utcák és családok szerint, s hozzáláttak • szervező munkához. Kelemen Gáborné például Horváth Jó- zsefné, Rákóczi úti lakost győzte meg a könyvolvasás jelentőségéről, és szervezte be könyvtári olvasóvá. Bíró Barnabás, a népfrontbizottság elnöke Jakab Barnabás és Bíró Imréné Kossuth utcai lakosok beszervezését vállalta, ezenkívül Jakab Benedeket és feleségét is sikerült megnyernie a könyvolvasás ügyének. A jó kezdeményezés és a jé szervező munka eredménye* képpen már az új év első napjaiban emelkedést mutat a könyvtári tagok száma. A szervezés befejezése után, mintegy 150 új felnőtt válik könyvtári olvasóvá, Illetve ennyivel gyarapodik a községi könyvtár olvasótábora. A népfrontbizottság helyes kezdeményezését a járás más községeiben is követni fogják. Cs. L Közel négyszáz olvasója van a mezőszemerei községi könyvtárnak, ami azt jelenti, hogy a község lakosságának 17 százaléka könyvtári olvasó. Ez a százalékarány nem rossz ugyan, de még mindig sok házba nem jut el a könyv, a könyvtár 1800 kötetes könyv- állományát nem veszi kellően igénybe a község lakossága. Ezen a helyzeten kíván gyökeresen segíteni a községi Hazafias Népfrontbizottság, amely létrehozta a, könyvbarát-mozgalmat ebben a községben is. A nép- frotbizottság vezetői célul tűzték ki, hogy lehetőleg minden házban legyen könyvtári olvasó és elhatározták hogy nagyarányú szervezőmunkát végeznek, és új könyvtári olvasókat toboroznak. Az elnökségi ülés határozatai alapján a községben élő negyven népfrontbizottsági tag elhatározta, hogy mindannyian 4-5 új olvasót toboroznak ismerőseik köréből. A terveket tettek követték,» PARANCSRA TETTEM Saui Levitt órttmájánali rátlióvtíltosaia Saul Levitt amerikai újságíró és ez az első színpadi alkotása. Forma szerint a múlt századi Észak—Bél háborúból származó andersonville-i pert pergeti le előttünk a darab, de ennél sokkai többről Van szó: minden mondatban a második világháborút megélt ember lelkiismerete tiltakozik az embertelenség, a lealjasodás ellen, az elállatiasodás ellen. ' A tárgyalásnak nem . főhőse Henry Wirz kapitány, aki az andersonvillé-i hadifogolytábor parancsnoka volt s aki felelős azért, hogy negyvenezer ember embertelen körülmények között, a végsőkig szított gyűlölet áldozataként elpusztult. Az események után egy esztendővel a katonai törvényszék előtt a vád képviselője és a védőügyvéd, csapnak össze. Chipman főügyész először a tények bénító erejével igyekszik összezúzni a háborúban fenevaddá nőtt és poklot teremtő kapitányt. de az emberi sors tra- gikomiikumaként azért van az emberi elme és azért van a hibás szemléletet valló és támogató védőügyvéd, hogy a társadalmat is sokszor megtévesztő formákra és szabályokra hivatkozhassak. A védőügyvéd és védence nemcsak tagadják a históriai tényeket, de igazolják is: a katona nem tehetett mást, mint teljesítette a parancsot, tehát nem ő a felelős. Nem a kapitány felelős, mert az élelmet mások voltak hivatva biztosítani; a létszámot nem ő állapította meg; a tábor helyét nem 5 jelölte ki; arról sem tehet, hogy negyvenezer ember csaknem ruhátlanul, télen-nyá- ron tizenegy holdnyi területen gyötrődött; hogy a tábor közepén derékig érő mocsár és patak húzódott végig s innen kellett inniok és tisztálkődriiok á foglyoknak; hogy volt nap, amikor az éhségtől és az őrülettől háromezren elpusztultak; hogy az őrök féltek és a halál■ vonal átlépésekor lőtték az emberekre, mint a céltáblára. A gyűlölet miatt. S az a legszo- morítóbb a drámaíró szerint, hogy a7. ügyész msjdnem elveszti a játszmát: ha telies hősiességgel és a lazítás vádjának > o o •> *:• •> o *:• «> o *> *:• ó ■
