Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-11 / 8. szám

4

NÉPÚJSÁG

1964. január 11., ssambst

dfitifo

ot-vm

BOCCACCIO 70 r^T

ELMELET ES GYAKORLAT

Boccaccio bővérű humorral, *ok tanulsággal, néha vaskosan és jól fűszerezetten adta elő históriáit azokról az emberekről, akik szerették az életet, az örömöket, és szórakoztató furfanggaí-lelcmény- nyel jártak túl a képmutatók, a hitványok eszén és rigolyáin.

; Nos, mintha ez a Boccaccio- ] féle fűszeres humor, . anekdo- i tázás, nevető bölcselkedés és szórakoztatás ébredne fel négy olasz filmnovellában. Ötlete- : két írtak filmre és a rendezők kedvük és egyéniségük szerint forgatták meg hőseiket az élcelődés paprikás levében.

Fellini a Dr. Antonio meg- , kfsértésé-ben a tőle megszokott részletezéssel építi fel az orkölcs-csősz doktor alakját, hogy aztán földig lerombolhassa előttünk. Dr. Antonio megszállott életszemlélete valahol a pubertás táján tévedt el, és ott meg is állt a szellemi érés folyamata; nála merev, erkölcsi kánonok szerint él, vallási túlzásokban, extázis alatt szenvedő környezetben. Fanatizmusa elképesztően végletes, erkölcsi meggyőződéséért a legfurcsább módon, és eszközökkel küzd, míg egy nagyméretű Anita Ekberg-plakát a krízisig, az őrületig hajszolja őt. Dr. Antonio nem egyedülálló csodabogár, csak díszpéldány a csodabogarak között, akikben a külső magatartás, a belső történések, a lélekben és testben végbemenő változások, vágyak nem jöhetnek összhangba, mert erkölcsi ítéletei elavultak, a mai élettől idegenek.

Fellini gyors, ideges művész, de mindenkor pontosan jellemző gesztusokkal vezényli hőseit; s azok hihetően leplezik le önmagukat. Minden képe, minden gondolata kritika és gúnyolódás is: hősei komolyan csinálják végig rigolyáikat, mindig alkalmat adva a következtetésekre. Ahogyan a mon- signore titkárai megjelennek a hatalmas tejreklám előtt — Anita Ekberg fekszik pamla- gon, tejesfiaskával a kezében és egyáltalán nem tejivó tálalásban — az arcok egy kiveszőiéiben lévő társadalmi réteg remek albuma.

Hihető-e az, amit Fellini az

4 télben: Tavaszra

Gépállomásainkon a téli időt a gépek javítására, az elhasznált alkatrészek pótlására használják fel, hogy tavasz- szal „egészségesen” álljanak munkába.

Képünkön a Hevesi Gépállomás szerelője az egyik nagy teljesítményű ekét javítja.

(Foto: Kiss Béla)

Irta:

K

Á

T

A

I

G

Á

B

O

R II.

II.

Valahogy összekerültek, ők sem tudnák már megmondaná, hogy ... Tulipán és Jófiú régebbről ismerik egymást. Ott laknak a TüZÉP-telep mellett. A tánciskolában jöttek ösz- sze Zakóval, együtt kísértek haza két lányt, onnan a barátság. Tulipán azt mondta, hogy tud egy jó helyet a telepnél, egy elhagyott vityillót. Azontúl odajártak beszélgetni, tervezgetni. Zakó modora lenyűgözte a két fiút. Igaz. Zakó apja orvos. Tulipáné meg rajzoló. Jófiú apja pedig tsz- tag a Petőfiben. Ö volt a legcsendesebb, leghiggadtabb hármójuk közül, meg a legszerényebb is.

— Ezelőtt is volt már ..közös munkátok”? — kérdezte a főhadnagy.

— Az nem volt ilyen . . Tulipán 'meghívott cseresznyét enni.

— Azt akartad mondani, hogy lopni? Nem mesélnéd él, hogy csináltátok?

— Az úgy van, hogy ha mi cseresznyét akarunk enni, elmegyünk a kertek -alá. és hogy ne legyen lopás, valamelyikünk szabályosan meghívja a másikat — magyarázta Tulipán.

— És ez így tényleg nem lopás? — kérdezte csodálkozva a főhadnagy.

— így... hát így már nem any- nyira ...

Vasárnap volt, meleg, mint általában az „igazi” nyár elején. Nehéz volt Jófiút rábeszélni a kirándulásra. A nagy Bika-réten, egy szénaka- zal tövében. Jófiú hanon feküdt, a másik kettő meg ráült a hátára, s igyekeztek rábeszélni, hegy milyen finom is a cseresznye, érdemes egyhangja a kazalból. Olyan volt, mintha a pokolból beszélne. Tompa és kísérteties. Ezen elgondolkozott Tulipán is egy kissé.

— Nem illik visszautasítani jó barátod meghívását — jegyezte meg halkan, miközben Zakó megtalálta a gombostűt, s odabökött vele, ahol Jófiú a leggömbölyűbb.

— Marha .„ . Uuubh?!

— Na? Eljössz??

— El...

így hát Jófiú feltápászkodott. Arca vörös volt, mint a lebukó nap, s olyan barázdált a belé nyomódott szeszélyes vonalú szénaszálaktól, mint egy rendező pályaudvar. Egy marék szénát belenyomott Tulipán szájába. Aztán a hátulját tapogatta.

szer legalább jóllakni belőle. Igaz, vasárnaponként mindig jóilaktaik, de hétközben mindig úgy látták, hogy keveset ettek ahhoz képest... Tehát ültek Jófiú hátán, szelíden beszélgettek hozzá, s néha megcsavarták a széna közül elővirító fülét.

— Ugye eljössz, Jófiú? — érdeklődött Zakó, s közben egy gombostűt keresett a gallérjában. Azzal jobban rá lehet beszélni valakit.

— Nem lopok! — jött elő Jóífiú

te.

Gombostű volt, mi? — kórdez— Az — bólintott Zakó.

Szép melegen sütött a nap, s Tulipán nagyon örült, hogy még csak tizennyolc éves. Zöld volt. a fű, a? ég meg olyan mélykók. s a levegő szinte simogatott. Arra gondolt, hogy milyen szép az élet. szeretett volna ugrálni, táncolni, és virágfűzért tenni a hajába, de egy felnőtt emberhez mégsem illik. Szelíden szélt:

— Akkor hát lóduljunk.

Átvágtak a réten, belegázoltak a

puha fűbe, s egy kert sövénykerítése mellett megálltak.

— Azt hiszem, ez jő lesz — mondta Zakó. — Parancsoljatok.

Nemsokára már egy különösen szép fán gubbasztottak, s vígan köpködték egymásra a cseresznyemagot

Körülbelül ebben az időben határozta el Ica, a kert tulajdonosának 16 éves lánya, hogy délutáni pihenésképpen eszik egy kis cseresznyét Szinte aludt az egész külváros ebben a nagy melegben. Jött Ica a kis ösvényen a gyümölcsfák között. Arra gondolt, hogy milyen jó, délután már nem kell tanulni, s ettől igen jó kedve kerekedett Táncolt valami kis dalt dúdolt, s általában mindent elkövetett amit valaki elkövethet, amikor teljesen egyedül érzi magát

Tulipán zavartan sütötte le a szemét Jófiú pedig elképzelte, hogy éleiében nem ugrott még akkorát mint fog most majd át a kerítésen... Ica éppen az ő fájuk felé tartott Ezen Zakó elcsodálkozott hiszen annyi cseresznyefa van még itt! Aztán el- vigyorodott arra a gondolatra, hogy milyen lesz a lány arca, ha meglátja őket... Ica már meg is fogta a legalsó gallyat egyik lábát a fa törzsére helyezte, s felnézett, hogy kimérje a távolságot... Aztán úgy is maradt, szája tátva a rémülettől és felháborodástól.

— Ne ijedjen meg, széplány — szólította meg Tulipán a legjágyabb hangján. — Csak mi vagyunk, s nem eszünk meg senkit. Magát különösen nem.

A lány szeme elkerekedett ekkora szemtelenség láttán.

— Ma... maguk... lopnak!

— Dehogy is — magyarázta Tulipán. — Mi cseresznyét eszünk, s az nem lopás, csak ha elvinnénk.

— Szólok az apámnak.

— Van hozzá szíve?! — csodálkozott Zakó. — Tudja, kik vagyunk mi? A világ legszerencsétlenebb emberei. Betevő falatunk a levegő, italunk a patakvíz...

— Hm... — jegyezte meg Jófiú. Aztán, a fene tudja jobban, hogy történt, félóra múlva Ica is veiül; caeresznyéaett, s köpködte a magot.

Sőt, estefelé megígérte, hogy a jövő vasárnap elmegy velük táncolni. Akkor már tegeződtek, s Jófiú mindannyiszor elpirult, ahányszor a lány ránézett. Ő sem tudta, miért, hiszen „amúgy” nem szokott zavarba jönni a lányok előtt, Piri- a megmondhatója, a „vizeslány”, aki akárhányszor előtte öltözik, vagy, vetkőzik. Igaz, nemcsak őelőtte, mert Piri azt szereti, ha minden héten más fiú gyönyörködik tagadhatatlanul formás testében. Mert Pirinek jó szíve volt. Kár, hogy kirúgták a gyárból. Ica azonban más volt, s ezt Jófiú is érezte. Szőke hajú, barna szemű lány, aki talán még egyszer sem csókolózott életében. Vajon tudja-e, hogy a gyereket nem a gólya hozza?

A telefon csörögni kezdett az asztalon. Barna főhadnagy felvette a kagylót.

— Itt Barna... Igen?... Melyiknek az anyja? ... Nem, egyelőre még nem. Majd hívatom, menjen csak nyugodtan haza .. . Tudja már?... Jó, mondja meg neki. Nem árt... persze... A kórházban mi újság? Nem kell boncolni?... Igen, viszonthallás ...

Zakó keze remegett, a torka elszorult Mindig az öreg járt az eszében ... Akit leütött. Mit kérdezett a hekus? Hogy boncolni?... Akkori vége mindennek.. •.

(Folytatjuk}

Látogatás az Egri Tanárképző Főiskola mezőgazdasági tanszékén

AZ EGRI Tanárképző Főiskola mezőgazdasági tanszékén az alapvető feladat'az általános iskolai mezőgazdasági szakos tanárképzése mellett jelentős tudományos kutató munka is folyik.

— Kutatásaink középpontjában — mondja dr. Istók Barnabás tanszékvezető tanár — nem él vont. témák állnak, hanem olyan állattenyésztési és növénytermesztési kérdéseket igyekszünk tisztázni, amelyek minden esetben gyakorlati jelentőségűek.

A legutóbbi tudományos eredmények iránt érdeklődünk.

— Az egyik legjelentősebb munkaterületünk: a takarmányozási problémák tisztázása. Hazai és világviszonylatban az ugyanazon fajú, korú állatok annyira különböző súlyúak, hogy a megadott abszolút értelmű táplálóanyag- és takarmányadagok, az élősúly ismeretének hiányában, nem sokat mondanak. Pl. semmitmondók az olyan adatok, hogy a szarvasmarha zöldfogyasztása 40—60, a sertésé pedig 6—8 kg- ra tehető. Beható vizsgálatokkal tisztáztuk a testsúlyhoz viszonyított takarmányfogyasztás jellegzetességeit: 4—5 ezer irodalmi adat kellő szemléletű értékelése nyomán kiderült, hogy a tápláló anyag- és takarmány f ogyasztás testsúlyhoz viszonyított számai a 1aj keretén belül hasonlók, g az eltérések jellegzetesek! A testsúlyszázalékos takarmányozási módszereknél csupán 20—30 logikus összefüggésű szánuidatot kell a tenyésztőnek megjegyeznie és pillanatokon belül, minden segédkönyv nélkül kiszámíthatja, hogy egy bizonyos korú és fajú állatnak, állatcsoportnak, mennyi szálas, vizdús, zöld, vagy abraktakarmányt kell adnia. így például megállapították, hogy a szálasevők általános abrakfogyasztása: a fiatal sertésnél maximálisan 5, fiatál baromfinál 7—10, kifejlett. sertésnél és baromfiaknál pedig megközelítően 3—S %. A zöldtakarmányfogyasztás általában 5—10 testsúlyszázalék,

— A KÜLÖNBÖZŐ segédHarmmckétmülió forintos költséggel korszerű hűtőház épül Gyöngyösön

A Mátra alján, ahol a termelőszövetkezetek kiterjedt kertészkedést és szőlőművelést folytatnak, korszerű feldolgozó és tároló üzemek létesítése válik szükségessé. Ehhez járul, hogy a közeljövőben a tervek szerint majdnem a duplájára emelkedik a nagyüzemi módon termesztett zöldség és gyümölcs mennyisége... Ezért vált szükségessé egy korszerű hűtőház létesítése is, amelynes építését mintegy 32 millió forintos előirányzott költséggel megkezdték Gyöngyösön. A hűtőházban 5445 négyzetméter területen, létesítenek tórolóhe- lyet, amelynek terv szerinti évi forgalma megközelíti a négyezer vagon árut. A telep nemcsak a raktározás céljait szolgálja, itt készítik élő a Mátra alji termelőszövetkezetekben felvásárolt zöldség- és gyümölcsfélék exportálását is

és naponta mintegy tíz vagon árut hűtenek és készítenek elő exportvagonokba.

A hűtőházban három hűtőblokk biztosítja a 0 fokos állandó hőmérsékletet. Az új létesítményben mintegy • 2109 négyzetméteren osztályozó tér

is épül, ahol a zöldség- és gyümölcsféléket a legmodernebb gépekkel válogatják és készítik élő raktározásra, illetve szállításra. A raktárba szállítószalagokat, villamos targoncákat és vasúti síneket szerelnek feJ4 amelyek megkönnyítik és gyorsítják az áruk mozgatását. Jéggyártó üzemet is létesítenek, így itt állítják elő az exportra kerülő áruk hűtővagonban történő szállításához a szükséges mennyiségű jeget. A gyöngyösi hűtőház lesz az idén Heves megye legnagyobb létesítménye.

ségeit tártuk fel. Megállapítottuk, hogy nincs hideg és meleg erjedés, hanem a siló belső hőmérséklete egyenes függvénye a külső hőmérsékletnek, azaz a belső erjedés hőmérsékletét a környezet hőfoka jelentős mértékben befolyásolja.

— További tervek?

— AZ 1964-BEN megépítésre kerülő almagyar-dombi kollégium mellett kap otthont a mezőgazdasági tanszék, és igya közvetlen közelében kapott 8 holdas szántóterület, a gyakorlati oktatás mellett, kiválóan alkalmas állattenyésztési és növénytermesztési, kertészeti kutatás céljaira is.

— Célul tűztük ki — mondja dr. Istók Barnabás — a Hazafias Népfront városi és megyei bizottsága, a megyei Agrártudományi Egyesület és a TIT segítségével szeretnénk

elérni, hogy a mezőgazdasági szakembereink szívesen keressék fel a tanszéket a folyar- matos gyakorlati problémák megvitatása céljából.

Sugár István

eszközök, táblázatok, kézikönyvek használatának mellőzése mellett milyen előnyei vannak az újonnan kidolgozott testsúly*zúzalékos takarmányozási módszereknek?

— Egyszerűvé teszi — tájékoztat dr. Istók Barnabás — az eddigi hosszas takarmányozási számolást. De mivel a súlymértékegységtől függetlenül használható, alkalmas a világirodalom adatainak ösz- szehasonlító értékelésére is, amellett segítségével bármilyen nagy összsúlyú állatállomány esetén, a fejből történő globális takarmányszükséglet tervezésére ad lehetőséget. Néhány adat ismeretében rugalmassá tehető a takarmányozás, figyelemmel a helyi viszonyokra, adottságokra, éghajlati és istállóviszonyokra.

— Rendkívül fontos szerepe van a takarmányozásban a silózott takarmányféleségeknek. Foglalkozott a tanszék az erjesztett takarmányok belső erjedésének problematikájával. A folyamatnak új jellegzetesegyórás film végső megoldásként ad? Ö így válaszol arra az erkölcsi kérdésre, amit Az édes életben, és más filmjeiben is már felvett. Csak diagnózist ad. Anita Ekberg és Peppino de Filippo a film hősei.

A második filmnovellát, A főnyereményt, Zavattini írta Vittoro de Sica rendezte. Ez már valóban Boccacciora emlékeztető borsos téma: a vásári céllövöldés, a nagyon csinos Zoét lottonyereményként árulja. Ez is kritika. De menynyivel jobbkedélyű, derűsebb ez a film a Fellini filmjénél? Itt is félig elérhető magasságban lebeg a nagyon szép női test. Törekednek is érte a vásárban, tülekedő pénzesebb kujonok, férjek, fiatalemberek. Még egy külön licitálás is folyik a szánandóan félszeg sekrestyésnél, aki boldog nyertes lehetne, de a hirtelen elébe pottyant boldogsággal, a mindenki által megkívánt Zoe-val nem tud mit kezdeni — tapasztalatlan zavarában. Az alig valamicske történésben de Sica jókedéllyel kineveti a

pénzükkel együtt ostobákat, vénasszonyek erkölcsi mércéjét hetykén átugró férfisereg korlátoltságát, mintha azt mondaná: a társadalmon belül a pénzen sok mindent lehet venni, lehet eligazítani kis- sebb-nagyobb dolgokat, de azért mégis altkor jó az igazság, ha az egymásnak való egészséges emberek keresik és találják meg egymást.

A bizzar ötlet — ha nem Sophia Loren játssza Zoe-t — talán egy rossz tréfa emlékét hagyja bennünk. Ez a bájos szépség, és az ő megvesztege- tően könnyed játéka még a legvaskosabb részeknél is hangulatot teremt: úgy forognak körülötte a kíváncsi férfiak, mint a méz körül a legyek;, őt mégis felmentjük érzései miatt.

Vittorio de Sica rendezői munkája kedélyesebb, mint Fellinié. Kitűnő epiződisták egész sorával nevettet meg bennünket és hagyja ragyogni Sophia Loren szépségét és játékát.

(farkas)