Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-10 / 7. szám

4 (IEPDJ8ÄO 19B4. január M.. péntek írta: Ott ültek az őrszolbáhan mindhár­man és nagyon szomorúak voltaic, mert kiint nyári nap sütött, s úgy érezték, hogy sokáig nem fogják él­vezni a nap melegét, tán még a strandra se mehetnek ezen a nyá­ron. Az őrszobán mindenki úgy érzi, hogy nehéz innen szabadulni. Arra gondoltak, hogyha mégnem próbál­ják meg, talán jobb lett volna ... Igaz, mostanában semmi sem sike­rült úgy, mint szerették volna, ahogy tervezgették a TÜZEP-te- lep melletti elhagyott vityillóban. üdédig akkor lehetett volna pénz bő­ven. csak {hát... ember tervez, éjjeli­őr végez. Az éjjeliőr... bevitték a kórházba, ki tudja mi van vele?... Ez a hülye Zakó nagyon fejbe vágta, pedig öreg ember már, kisebb ütés is megtette volna... A kerítésig si­mán ment minden. Tulipán átnyúj­totta a- zsákot a kőfalon — nagyon nehéz volt — aztán átmászott ő is, s megdöbbenve látta, hogy Zakó meg Jófiú két rendőr között álldogál. Tu­lipán arcába zseblámpa világított: — Na, jöj jön csak le szépen ... Azóta itt ülnek az őrszabán, egész éjjel és biztos, hogy már van délelőtt tíz óra. Tulipán úgy érezte, ha most el tudna aludni, egy hétig egyfolytá­ban aludna, nagyon ... nagyon mé­lyen ... — Mi az, fiatalember. Csak nem fáradt el talán? A fiú szeplős arca vörös színibe öl­tözött. Beletúrt szőke hajába, aztán végighúzta tenyerét pisze orrán. —, Elfáradtam... — Ennyi munka után el is hiszem — beszélgetett a hatalmas termetű rend­őr, s igen csúnyán nézett rájuk. A nyurga Zakó a kályha mellett ült Arca sápadt volt, s szép kék szemei­ből most az ijedtség kiabált elő. Ilyennek még nem látta Jófiú, s őraj­ta is úrrá lett a félelem. Ö még nem volt rendőrségen, azért is hívták ke­belbarátai Jófiúnak. Leguzívesebben lehunyná a szemét, hogy ne lássa a komor őrszobát, amelynek az éjsza­ka folyamán minden szögletét végig­néző,gette, hogy agyonüsse valamivel az időt. Először a rácsos ablakot vet­te szemügyre, majd a két egymáshoz tolt íróasztalt, a nagy szürke írógé­pet, amin lekopogta az a fekete ba­juszos rendőr a neveiket, meg a jegyzőkönyvet, a kopott, barna kis­asztalt, a fogast, amelyen két köpeny és egy pisztolytáska lógott, a nagy kályhát, amelynek ajtajára az volt írva, hogy „Jobbágy” ... Ilyen van nékik is otthon, régi típusú, azt szokták rá mondani, hogy „folyton- égő”, mert reggelre mindig marad benne parázs, és azzal újra be lehet gyújtani... Eszébe jutott, hogy an­nak idején az iskolában is tanultak a jobbágyokról, de az nem kályha­típus volt, hanem azok olyan embe­rek voltak, akik szegények, akiket a föidesurak elnyomtak... Kár volt abbahagyni a gimnáziumot. Akkor biztos nem itt ülne, hanem valahol nyaralna, talán a nagynéninél Visz- neken, mert a diákok nyáron nem tanulnák, hanem nyaralnak, és biztos nem csinálnak olyan nagy marha­ságot. mint ők... Zakónak volt az ötlete, és tessék. Azóta már tudják a gyárban is. és egész biztos, hogy kirúgják, börtönben fognak ülni, ta­lán M is végzik őket, hiszen neki azt mondta a rendőr, hogy az öreg éjjeli­őr meghalt. Zakó egy csavarkulccsal vágta fejbe, amikor észrevette őket és kiabálni akart... Rabi ógy ükosság. Ezért kötél jár... Jófiú arra gondolt, hogy mi lenne, ha Ica errefelé jönne, és benézne az ablakon. Ennél még a halál is rosszabb lehet, pedig Ica előbb-utóbb megtudja, s akkor úgyis vége mindennek. Ha börtönbe dug­ják. már nagy, ősz szakálla lesz, mi­re kijön... Néma kétségbeesés fogta eL Sze­mébe könnyek gyűltek, s nem mert Zakóra nézni. Egyébként holnap akarták megünnepelni Zakó tizenki­lencedik születésnapját. Zakó volt a főnök, egy évvel idősebb, mint ők. Jófiú nem szeretne ilyen születésna­pot magának... Csörgött a telefon, a fekete baju­szos rendőr vette fel a kagylót: — Kovács őrmester, ügyeletes ... Igenis, főhadnagy elvtárs... Igen, értettem. — Letette a kagylót. — Gye­rünk! A három fiú felállt, s mintegy álomban, indultak a hosszú üléstől gémbaredett tagokkal a fekete baju­szos őrmester előtt. Lépcsőkön lép­kedtek fel. Fent ajtó csukódott, majd két asszony jött lefelé a lépcsőn. Az egyik könnyezett, szürke zsebkendőt szorongatott a kezében. — Én ezt nem bírom tovább,. Ha kell, elmegyek a párthoz is... vagy Kádárhoz... így nem lehet élni egy háziban ... gyalázzák az embert, kur­vának nevezik ... mert orvos a nagysága férje!... A másik asszony oda sein figyelt. Tulipánt nézte, ahogy jöttek lefelé. — Te vagy az, Béla? — csodálko­zott a fiúra. Tulipán falfeihér lett Te jó isten, ez Margó néni, az ud­varból 1 — Csókolom, Margó néni... (biz­tos, hogy szól a mamának!) Homlo­kán kövér verejtékcseppek gyülekez­tek. Fölértei, az emeletre, s egy fo­lyosón mentek tovább a fekete ba­juszos rendőrtől kísérve. Itt több ajtó volt egymás mellett A folyosón idős ember jött velük szemben. Va­lamelyik ajtóból utána szóltak: __— Ne felejtse él, nyomtatott be­tűkkel kell kitölteni... és tízforin­tos okmány bélyeget is hozzon! — Igen ... köszönöm. — Erre jöjjenek. — Egy szobába léptek be, s nagyon halkan köszöntek az íróasztal mellett ülő civil ruhás embernek. Magas homloka volt, fe­kete szeme és cigarettázott. — Itt vannak, főhadnagy elvtárs — jelentett az őrmester. — Ti vagytok a betörők? Hallgattak. Mit is lehet erre fe­lelni? — Köszönöm, Kovács élvíárs. El­mehet ... Üljetek csak le Nagyon meleg volt a szobában. Zakó úgy ült le, mint a gép. Jófiú megtörülte az ülőkét, aztán foglalt helyet Három személyi igazolvány és egy ív gépelt papír feküdt Barna főhad­nagy előtt. Kézbe vette az igazolvá­nyokat — Takács Gyula, Kiss Bálint és Szőke Béla — olvasta halkan a neve­ket Újat kell csináltatni. Tán ezen reggelizel?! — Nem én ... — Tulipán zavartan nézte a cipője orrát. Milyen koszos, igaz, a kőkerítésen hagyta a mázo­lás felét amikor mászott fölfelé. — Melyikötök a Takács Gyula? — Én ... — suttogta Zakó. — Te ütötted le Zsigray bácsit? Mit szólnál hozzá, ha azt mondom, hogy i meghalt? — Nem... nem tudok... és nem is akarattal volt... — Zakó falfehé­ren nézett a főhadnagyra. Az fel­húzta a szemöldökét, megvonta a vállát — Erről majd később beszélge­tünk. Hol dolgozol? — Ott... a gyárban. Ahonnan... — A te ötleted volt ez az éjjeli ki­rándulás, mi? •— Zakó társaira nézett. Olyan volt, mintha idegenek lettek volna. Mintha ma látná őket elő­ször. Szemük beesett az álmatlan­ságtól, a fáradtságtól. Őmiatta kerül­tek gázba, s biztos benne is hagyják, nyakig — Igen ... az én ötletem volt.,, Pénzt akartunk szerezni a... a szü­letésnapomra ... — Mennyit keresel a gyárban? — Ezerhármat. — Családod van? Hazaadod » pénzt? — Á. Nem ettem __ nem vagyok én házas... — Haza nem is adsz belőle. Hova vered el azt a sok pénzt? — Bulikra... Meg Vera is sokbe kerül... — Tamás Vera? Tudod-e, hogy rendőri felügyelet alatt van? Közel áll ahhoz, hogy elmenjen a városból. — Tudom ... — Te még nem voltál a rendőrsé­gen? Mintha láttalak volna egyszer... — Jófiúhoz fordult. — Még nem voltam... és nem is szeretnék még egyszer... — Azt tudom — bólintott meg­értőén a főhadnagy. — Hol dolgozol? — A forgácsolóban ... — És te? — Én is a forgácsolóban... — mondta Tulipán halkan. — Mióta van meg a galeri? — Nem galeri... ahhoz több fiú kell... csak olyan trió — mondta Tulipán, (Folytatjuk) Sirocco kályhával és öreg gözheogerrel fűtik a téli építkezéseket Lahásátodás az egri Hadnagy és a Gólja utcában ÉMÁSZ. Talán holnap felsze­relik az órákat és az új laká­sokban kigyúl a villanyfény. Az építkezés vezetői . és a munkások is, egy kis ünnep­séggel és örömmel beszélnek az új épülettömbről, a 39 mi>, dem lakásról. A harmadik emeleten fütyülve szögezte a 11-es számot a lakás ajtaja fö­lé egy fiatal munkás. A szom­szédban kétágú létrán állt a társa, a gázcsőről nagy lendü­lettel dörzsölte a maltert és a meszet és magyarázatként mondta: — Ilyen apróság is nagy bosszúságot okoz, ha már be­költözött a lakó. Pedig . mi azt szeretnénk, ha elégedettek len­nének munkánkkal. A Gólya utcában is most adtunk át egy épületet. Nem jutott idő a válaszra, mert a földszintről felkiáltot­tak: Megjött a gőzhenger. Lefelé siettünk a lépcsőn, amikor megtudtam, hogy ezzel most nem utat hengereznek — bár a jó út és a járda nagyon hiányzik a lakóknak —, ha­nem a jó öreg masina gőzével a szomszédos épületet fűtik, hogy ne fagyjon meg, hanes» kössön a beton. Gonddal-bajjal, lassúbb tempóban — A tartós hideg miatt most falazni nem lehet De ha eny­hül az idő, újra nekilátunk — mutat a viliig érő téglafalakra az építésvezető. Amit lehet, előkészítenek. A kétkerekű kor« délyba fogott lovak gyakorlott xnegszokottsággal rótták az utat. Téglát hordtak. A kocsi­sok kezüket melengették, mert körmükbe ütött a hideg, mire megrakodtak. Bohács István brigádja meszet oltott, mások salakot töltöttek, vagy a kö- zépblckkos előregyártó üzemi épületnél dolgoztak. Sok gonddal-bajjal és a nyá­rinál lassúbb tempóban halad most az építkezés. A téli mun­ka fokozott helytállást és gon­doskodást követel a munkások­tól és alapos megfontolást az építkezések műszaki vezetőitől. Vállalják, kötelességüket be­csülettel teljesítik. F. L. Mit. és hogyan lehet ilyenkor : az építkezéseken dolgozni? Praktikus, jó találmány — Menjünk csak beljebb, ; nyitja az A/8-as jelű épület * 1 lépcsőházának ajtaját Mészá- ' ros Imre építésvezető. Kelle­mes meleg csap meg, egyenle­tes dobogás és az emeletről , kopácsolás, léptek zaja hallat-, szik. Olajfűtéses Sirocco kály­ha adja a meleget, szárítja a friss falakat, ennél melegsze­nek az emberek. Praktikus, jó találmány, szennyet, piszkot nem csinál és kevesebbe ke­rül, mintha hulladékkal, desz­kával és léccel tüzelnénék a munkások. — Négy-öt emberünk dolgo­zik itt már csalt, mert a mű­szaki átadás megtörtént, elké­szült a modem, gázfűtéses. lakásos, épület. De a szüksé­ges javításokat, falleütésekef. a rosszul záródó ajtókat, abla­kokat és a törött szappantar­tót most hozzuk rendbe. Pár nap múlva jönnek az új lakók, addig elvégezzük mindazt a hiánypótlást, amelyet a műsza­ki ellenőr elrendelt — mondta az építésvézető. A földszinten Jánosi Lajos kőműves vakolta a gázalapve­zetéket. Gáz és villaay — A tervtől eltérő módosí­tást írtak elő. Sörgős, de kelle­metlen munka, mert a cső kö­rül csak kézzel lehet elsimí­tani a maltert Géppel szárít­juk. aztán jön a festő — mond. ja Csimnaz László művezető, aki napjában ki tudja hány­szor járja meg az emeleteket és a földszintet, a pincét és a tetőt. Nála a hibajegyzék, ő ellenőrzi és irányítja a kőmű­veseket, festőket és burkoto­kat — Bekötötték már a gázt? — Igen. A külső és belső vezetékek elkészültek, csak a gázóráik bekötése hiányzik még. Minden pillanatban vár­juk a Városgondozási Vállalat szerelőit — feleli az építésve­zető. — És a villainy? — 'inttmtok egyet a kapcsolón, — Még nem ég, de a lakók névsorát már megkapta az Decemberben vastag hóbun­dával takarózott be az egri Hadnagy utcai építkezés. Az­óta sem vetette le fehér lep­lét, fázósan kuporognak alatta a téglakupacok, a salakhegy is olyan, mintha megőszült vol­na a hosszas várakozástól. Most csendes a környék. Az új épületek 1 alvói dolgoznak, csak egyik másik lakásban fűt a nagymama, aki a gyerekek­re vigyáz és közben szerény ebédet főz. Kicsit távolabb, a patak partján két új épület­tömb magasodik. De azok ké­ményei még nem füstölnek, a lakók még nem költöztek be. A felvonulási épülettől, a szerszám- és az anyagraktártól keményre taposott gyalogút mutatja az utat s két új épü­let bejáratához, sietős lépteink alatt ropog a fagyos hó. A környék fái csodálatos zúzma- raszakállt eresztettek és a vil­lanyvezetékek is mélyen meg­hajlottak a szokatlan teher alatt. Äz olvasó kérdi: Miért nem a járdán ? . . . Hol fognak ezután szórakozni a nagyíiigedi fiatalok ? . . . ják, ez sok egy orvosnak, s bár van a községünkben orvosi la­kás és rendelő, a lakosok felé­nek át kell mennie Zagyva- szántóra a körzeti orvoshoz. Jogtalannak és helytelennek érezzük ezt. Mert mi a helyzet? Zagyvaszántónak 2100 SZTK- biztosítottja van. Ehhez jön a az 1800 apci lakos, ez összesen nem kevesebb 3600-nál, s rá­adásul még nyolc kilométer a távolság is. Ha a zagyvaszántói körzeti orvos lelkiismeretesen le akarja látogatni apci fekvő betegeit is, naponta nyolc ki­lométert kell mennie, amikor a másak orvos ott van helyben, s a legnagyobb távolság sem több két kilométernél. Ügy gondoljuk, ha egy ilyen távolság mellett két község be­tegeit el tudja látni, akkor el tudná látni a helyben lakó or­vos is, és nekünk sem kellene betegen, nyolc kilométert men­ni. Nem lehetne helyben megöl, dani az SZTK-orvosi ellátást? Sidi Ferenc Apc ségnek úgyszólván egyetlen szórakozóhelye volt, a kis cuk­rászda, ahová a fiatalok, de még idősebbek, új házasok is beülhettek egy-egy feketére, csendes beszélgetésre. Leheteti táncolni, trv-t nézni, s a kiszol­gálás ellen sem volt soha ki­fogásunk. Most mégis elvet­ték tőlünk ezt a szórakozóhe­lyet. átalakítják kisvendéglő­vé. Községünkben, amikor bált rendezünk, a párthelyiséget adják ehhez kölcsön. De hát a párthelyiség mégsem arra va­ló, hogy minden szombaton bá­lokat tartsunk. Ezért volt jó a kis cukrászda- Kérdésünk, mi­ért nem a cukrászdától nem messze levő italboltot alakítják át kulturált kisvendéglővé. Mi­ért kellett az úgyszólván egyet­len kulturált szórakozóhelyün­ket elvenni? A legközelebbi vá­ros 21 kilométerre van tőlünk, de azért mi is szeretnénk szó­rakozni. Segítsenek hát raj­tunk az illetékesek ... ★ ___ Apc községnek 3600 SZTK-ra jogosult lakója van. Ügy mond­Mindennap Hort községen utazom keresztül lakhelyem­ről gyöngyösi munkahelyemre. S mindennap végigizguljuk az uíat a nevezett' községben. Mert igaz ugyan, hogy a horti tanács és maguk a lakosok is mindent megtesznek a község szépítéséért, parkosítanak, jár­dát építenek, de úgy látszik, a járdát kímélni akarják. Mert senki sem azon közlekedik. Ilyen ködös időben, síkos úton ott sétálnak vagy sietnek az országúton munkájuk után, s talán egyik sem gondol arra, hogy ez életveszélyes. Ilyenkor hiába fékez a vezető, nemcsak a gondatlan gyalogjárót, a gép­kocsik utasait is végzetes bal­eset érheti. Nem lehetne vég­re valami hathatós intézkedést tenni annak érdekében, hogy Horton is a járdán és ne az úton közlekedjenek a gyalogo­sok? G. F. Ecséd ★ A nagyfügedi fiatalok nevé­ben panaszkodunk — írják nagyfügedá olvasóink. A köz­vetőbb higiénia is hiányzik ah­hoz, hogy ezek egészségesen fejlődjenek. Hogy magyaráz­zam meg nekik a gyógyszer az oltások, a vitaminok jelentősé­gét. amikor képesek egy 9 hó­napos gyereket kerékpáron vinni a tanyára, nagy hideg­ben?! Olyan védőnő beszél a kis települések még mindig elma­radott egészségügyi helyzeté­ről, a falusi asszonyok sok ba­bonás, öregektől örökölt felfo­gásáról. alti szereti a hivatá­sát. Különben nem maradna itt, hiszen a férje más megyé­ben dolgozik, alig látják egy­mást. Körzete olyan fárasztó, hogy valóban csak a hivatás­tudat tartja itt, Heréden. — Most menjek? — néz ránk. — Most? Amikor már eredménye van a munkám­nak? Szeretném, ha a férjemet hoznák közelebb. Vü) nem ilyen emberpalántákkal dolgozik, íróasztalt könnyebb cserélni. És ha nem sikerül — én akkor is maradok. Nem hagyom itt a kicsiket, és a kismamákat. A védőnő foglalkozása olyan, hogy csak akkor tud igazán jó munkát végezni, ha ismeri a falu apraját-nagyját. Akkor megismeri a gyermek környe­zetét. Végül kimondja azt az igaz­ságot, amiért annyit harcolnak az egészségügyet irányító me­gyei, országos fórumok: — Mindig újra kezdeni egy orvosnak, egy védőnőnek any- nyi, mintha nem csinálna sem­mit. A betegségnek sokszor mélyek a gyökerei, s többet ér a családok ismerete, a körülmé­nyek tisztánlátása, mint a gyógyszer... KISS TIBORNÉ lassan elő­szedi a jegyzeteit, — és tanulni kezd. — Továbbképzés... — mondja búcsúzóul, s a kis zöld házban már csak az íróasztal­lámpa ég, fénykörébe vonva a fáradt, de nagyon lelkiismere­tes, fiatal védőnő aranyszínű haját... Cs. Adám Éva A IIEUÉ1ÖI ISKOLA mellett szerényen húzódik meg egy lás zöld ház. Azt gondo.ná az ember, hogy mesebeli házikó. Nagy ablakaiból széles fény- pásata vetődik a csikorgó hó­ra. Fiatal, szőke védőnő — Kiss Tiborné — sürög-forog, ő a kis zöld ház teljhatalmú ura. Ide kéri tanácsadásra a kisma­mákat, itt bonyolítják le az oltásokat, itt zajlik a gyermek­rendelés, amikor kijön a szak­orvos. — Kismama, látja-látja, rnil- üószor megmondtam, hogy az orvosságot be kell adni a ba­bának! A szájfertőzés nem mú­'lik el magától, s a maga ma­kacssága miatt szenved a gye­rek — dohog mérgesen, ami­kor meglátja,' hogy mielőtt be­hozták, letörölték a kicsi szá­járól az áruló'fehér lepedőket, belül pedig csupa seb a száj­üreg. Lassan elül a gyerekek, kis- ' mamák hangzavara, eloltja a lámpát a védőnéni, s egy elő­szobával odább barátságos, meleg szobában kattintja fel a villanyt. Modern bútor, Iái-/ szik, hogy. fiatal házasoké, akik minden darabot szeretet­tel," ízléssel választottak ki. A falu egészségügyi helyzetéről beszélgetünk. — Milyennek látja, hogyan tudja lemérni a haladást, a fejlődést? Nekünk a mához, de legközelebb a tegnaphoz kell mérni az eredményeinket. Kétségtelenül sok van. van. A járás minden községé­ben, nálunk Heréden is. itt az orvos. Nagyon messze járnánk Ezerintem az igazságtól, ha ma azt emlegetnénk, hogy 1943- ban hogy volt, és hogy van ma. Már arra késő van, hogy ez­zel a háború előtti időszakka! hasonlítsuk össze eredménye­inket. S annak ellenére, hogy a hatvani járásról például el­mondhatjuk — valóban jó as egészségügyi ellátottság, sok keserves tapasztalatot sze­reztem itt, s a hozzám tartozó településeken négy év alatt. Űjvarsány, József-major is a körzotem. Elég ha ide kimé gyek,., máris hajlandó vagyok azt hinni, hogy soha nem lesz rend egészségügyi - téren. Itt már több a hiba. mint amemy- nyit megengedhetünk magunk­nak mi, akik felelősek va­gyunk az itt növekvő gyere­kekért. — AZ EGYIK CSALÁDNÁL nyolc gyerek van. A legalap­Nem hagyom itt a kicsiket és a kismamákat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents