Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-30 / 24. szám
4 NBPOJSAQ 1964. január 30., csütörtök A MŰSZEREK KARMESTERE, vagy AMÍG a KÉP ELJUT „ODÁIG' . . . KEDDEN GYEREKEK RAJA lepte el az egri színház környékét. Szép számmal akadtak ott felnőttek is, akiket érdekelt a televíziósok készülődésé. A közvetítő kocsi körűi már délelőtt nagv sürgés-forgás volt, hiszen egy órától megkezdődött a próba, ahol Giritz Mátyás, az Aiasz rendezője és Horváth Ádám, a közvetítést vezető rendező összehangolták az esti előadás menetét. Egy órával az előadás előtt Polacsek Zoltán, az adás műszaki vezetőjét megkezdte a közvetítő kocsi felfűtését, s a technikusok behangolták, felkötötték a. kamerákat. Este 7 órákor elfoglalták helyüket a közvetítő kocsiban a körülbelül hat négyzetméternyi te- rülpten. A szemben levő falon hat képernyő. Az alsó három a három kameráé. A felső három közül egy a kimenő képet, egy a visszatérő kénét adja. Egyen pedig az látszik, amit a képernyő előtt ülők is látnak. Előttük süllvesztett ülésen, fejükön hófehér hallgatóval és kagylómikrofonnal a három technikus hajol a műszerasztal fölé. Mögöttük magas pult, középen ül Horváth Ádám, az adás ..karmestere”, tőle balra a hangpult kezelője. Boros Tibór hangmérnök, s a rendezőtől i óbbra a képmixer, Famadi Zsuzsa. KINN A NÉZŐTÉRÉN Méret István vezető operatőr, tnoczent Vince Ernő és Bomyi Gyula operatőrök beálltak a képógyú” elé. (Ez a kifejezés az egri nézőtéren született. Kovács Mártonka bácsi Szomo- l.yáról jött, rokonoknál volt Egerben, s elhozták az előadásra. ö kérdezte Bomyi Gyulától: „Mondja, fiam, ezzel a képágyúval lövik a képet Pestre?”) Már csak percek választanak el az adás kezdetétől. Feszült csend. Polacsek Zoltán, műszaki vezető tárcsázza Pestet, a kamera képe kerül a néző elé. A csatorna-monitorokon egymás után jelennek meg az első képek legjobbjai, a rendező választására. — Vigyázat! Indulunk! — Horváth Ádám felemeli a két kezét. Éppen, mint a nagy zenekarok karmestere, s egy másodperc múlva az ország minden részében megjelenik a képernyőn a színház oldalán elhelyezett hármas kandellá- ber — a kezdő kép. — Attűnés lesz az egyesre! — a gyors utasítás a képmixernek szól, a képernyőn a kandelláber előtt lassan feltűnnék az alakok, majd az egyes kamera hozza Paláncz Ferenc sisakos, tógás alakját. Egy intés, s a hármas kamera a sátoros fátyolnyílásra tapad. — Ha kivettek, nézd meg a sugár áramát — Polacsek Zoltán figyelmeztetése a technikusnak szól. SZEMBEN A KAMERÁK képernyőin látszik, hogyan cserél optikát az operatőr, hogyan keresi a legjobb beállításokat. A rendezőnek szédületesen szétszórtan, mégis nagy koncentráltsággal kell vezetnie. Első látásra úgy tűnik, mintha tíz okos ember, egy nagyon érdekes játékot játszana. A „főjátékos” mindenesetre a vezető rendező, aki követi a szöveget, irányítja a három kamerát, s egy mozdulattal „kever”. — Hármas, négy huszonöttel majd a kijövő Aiaszt! Ne szűkíts! — Jancsi! Jól van neked kalibrálva az őszeid!? — valami ismét nem tetszik a műszaki vezetőnek a kép minőségében. Fojtó hőség van a kocsiban. A hét ember itt, az adás irányításának agyában szinte egyként tapad a munkarészletekre, hogy a nézők egyformán kapjanak az arcjátékokból, s a totál-képekből egész előadást. Közben a naiv néző számára mulattató szavak is elhangzanak. Abban a pillanatban, amikor Horváth Ádám megszólal: — Nyiss rá a hármasra! — Tejes... — Meszes ... — Vedd ki a jobb alsó sarokból a libegőst — Maradj! — ismét a rendező — nem akarom a halált túl közel. Egy! — s már bele is dőlt kardjába a hős Aiasz az egyes kamera közvetítésével. — Komponáld át a nőt szép lassan a jobb oldalra! Maradjatok! Jön a hegye! Tévedés ne essék, ez a kifejezés azt jelezte, hogy végéhez közeledik a közvetítés. — Menj ismét a kadelláber- re! Ne kövesd a menetet Hagyd kimenni őket Zsuzsa, lassan áttünés... Vége! — Halló! Hargita! Jó volt? Köszönjük! Fáradtan dőlnek hátra a forgatható székeken. A kellemesen fűtött, hangulatos lakásokban mit sem sejtettek ebből a feszült izgalomból a nézők, csupán az egri Gárdonyi Géza Színház művészeinek munkáját láthatták. A „LÁTHATATLAN EMBEREK” pedig gyorsan szétszedték a kamerákat, elmentek vacsorázni, s bizonyára már a másik színházi közvetítés részleteiről beszélgettek. Horváth Ádám vezetésével a mérnökök és technikusok, az operatőrök és világosítók sikeresen oldották meg a közvetítést, s a görög tragédia minden szavát bevarázsolták a ma emberének modem gondolatvilágába. Cs. Ádám Éva Szabadság téri központot: — Halló, Hargita? A Demetert elindíthatjátok... Mi a végszó?... Igen, szóval az Eszti bemondja, s akkor lépünk be mi. — Gyuszi, menj fel a plafonra, aztán gyere le azon az oszlopon, — Horváth Ádám a kezdőképet állítja be a monitoron. — Jó lesz, hangulatos. Maradj! Bejön Giritz Mátyás is a kocsiba, mert időnkint tőle is kérdez beállítási dolgokat Horváth Ádám. — A kandeláberrel indulunk, nem kell a közönség. Maradj azon az optikán! — A hófehér tölcsér-mikrofonba fontos Utasítások hangzanak. Famadi Zsuzsa keze a gombokon, egy nyomás, s az illető — — Most pedig beszéljük meg, hogy mi legyen a rádió szombat esti vidám műsora!... (Toncz Tibor rajza) rŰ/ltnőJ Meg kell mondanom őszintén, hogy csuda klassz gyerek ez a Tenkes kapitánya. Hazafiúi szívem felforrósodik, valahányszor meglátom, amint vad ménjén átugorja a réti kút vá- júját, hogy le ne késsé a találkozási azokkal a buta labancokkal, akiket úgy kupán vág, ahogyan csak ezt a szittya vitéz teheti a kuruc— labanc világban. S hogy szivem forró lesz, lelkem büszke, s állandóan kihúzom magam a televízió képernyője előtt, annak a kupán vágáson túl az is az oka, hogy elmondhatom: lám kis és szegény orszáo vagyunk, de ha Tel! Vilmosunk nincs is Tenkes kapitányunk azért akad nekünk is. Sőt! Az ‘a Teli vacak nyíllal téblábolt nem tudom én hány folytatáson keresztül, Tenkes Vilmos, azazhogy kapitány, meg ágyúval, puskával dolgozik, Teli Vilmosnak csak kis vacak hegyi öszvérek jutottak, nem igazi magyar lovak, magyar vitézekkel, magyar tájon a magyar nézőnek. Aztán az is tetszik nekem ebben a Tenkes kapitánya című folytatásos televíziós filmben az ifjúság számára, hogy megtudhatják végre, milyen buták, korlátoltak voltak azok a labancok, s milyen bátrak, hősök, erősek azok a kuruc magyarok. Mert ott van az ezredes! Hát én még ilyen tökkelütött hülyét nem láttam, a kapitányon kívül, aki a helyettese és csodák csodája, még hülyébb, mint parancsnoka. Na és aztán azok a katonák! Egy valamirevaló őrmester e katonákkal való első találkozás pilla- natában nyöszörögve zuhanna a földre és azon könyörögne a hadak urához, hogy mentse meg öt ezektől az idiótáktól, mert nem puskát, de még gumidominót sem mer a kezükbe adni. Nézem ezt a \ Tenkes Vilmost, s azon mérgelődöm, hogy engem a történelem- könyvek, a történelem tudósai aztán alaposan becsaptak. Hát ezek a csökkent szellemi képességű ostoba fickók évszázadokon keresztül uralkodtak a honi tájon, rabigába törték a kivétel nélkül mind bátor, erős, hős és okos magyar vitézeket —. s egyetlenegy történelemkönyvben sem olvastam arról, hogy ilyen ostobák voltak a labancok. Mert, ha ilyen ostobák voltak, akkor hogyan tudtak győzni és rabigában tartani? Ha meg nem voltak ilyen ostobák, akkor a Tenkes kapitánya című ifjúsági televíziós játék becsap engem és gyermekeimet... Vagy a film, vagy a tudósok —, de engem, minket valaki, valakik félrevezettek, félrevezetnek és esetleg félre is fognak vezetnL S miután nekem, mint harmincöt évesen is tízéves kisfiúnak, sokkal szimpati- kusabb, ha a labanc ostoba és a kuruc okos, így tehát nyugodtan kijelenthetem, hogy a tudósokra haragszom, nekik nem hiszek, ők vezettek félre és szégyelljék is magukat. Nahát! íegrO Ami fölött nem lehet napirendre térni Hová vezet ez? nak. Sőt, nincs biztosíték arra, hogy a fegyvemyugvás végleges. Mi történt? Több, mint ami fölött az emberiség egyszerűen napirendre térhet Nem katonák álltak ugyanis szemben katonákkal. A lakosság egy része ragadott fegyvert a lakosság más része ellen. Az emberéletek kioltására felemelt fegyverek asszonyokra, karonülő gyerekekre, fiatalokra, boldogságra, életre vágyakozó ciprusiakra irányultak; (Első képünk.) nék az ész, a szív és az emberiesség helyébe, ott ömleni kezd a vér és semmivé válik Kötetnyi vádiratnál jobban felél erre néha egy-egy hiteles dokumentum. Ciprus szigetén gyermekeket gyilkoltak le állati kegyetlenséggel a* imperialista célokat fél nem ismerő, élvakított nacionalisták. (Negyedik képünk.) Mó* halálukban is oly szépek «wri* az ifjú emberi lényék. Borzalom rágondolni, a félelemnek micsoda retteneté viharozha- tott át sugaras leikükön, amikor az állati terror elvette ártatlan életüket. És amint vérükbe fagyva ott fekszenek egymásra dobálva, mindenld- nek arra kell gondolnia: Ilyen sorsot szán földkerekség méretekben mindenkinek a nemzetközi gyűlölködés, az imperialista gazság, a harmadik világháború. fm. Miért? Azért, mert az emberiség békéjét fenyegető NATO-nak nukleáris támaszpont céljára kell Ciprus földje És azért, mert Ciprus népe nem akarja átengedni hazája földjét a dühödt pusztítás ádáz erőinek. És ekkor, mint már annyiszor, a népek ellenségei a nacionalizmus gyilkos eszközéhez folyamodtak: ráuszították a saget török lakosságát a sziget görögjeire. Az sem kétséges, hon- nét származnak a fegyverek, s Ciprus szigetén két héten át megkezdődött a vad szenvedé- ropogtak a fegyverek és öm- lyek felvonulása. (Második ké- lött a vér. E tragédia utórez- pünk.) gései pedig még mindig tarta- Ahol pedig a fegyverek lépaz ember — ha még olyan ártatlan is, ha még oly idős és magatehetetlen. (Harmadik képünk.) Divido et impera — oszd meg és uralkodj! Közismert az ősi macchiavellizmus- nak ez a milliószor elátkozott receptje. És a jezsuita-szellemű imperializmus nem válogat az eszközeiben: kíméletlenül belegázol a népek legszentebb érdekeibe, hogy érvényesítsék Profi t-Molochjuk érdekeit szolgáló akaratukat.
