Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-26 / 21. szám

1964. Január 2S., vasárnap WBPÜJSAfl 7 A félénk gyermek „Péten* a kisfiam. Jól ta- a leckét mindig ponto­sán felmondja otthon, mégis sokszor alig tud felelni, za­varba jön, amikor a tanar szólítja. Zárkózott, visszahú­zódó. Férjemmel együtt sok­szor aggódva beszélünk a gyermek jövőjéről. Mi lesz véle, ha felnő, hogyan birkó­zik meg egyedül a nehézsé­gekkel? Másik fiunk éppen ellentéte. Egyformán nevel­jük őket, mégis hatalmas a különbség, A nagyobbik olyan félénk, hogy amikor a férjem megdorgálja, már sírva fa­kad. A másikat meg is veri sokszor, de az fel sem veszi. Mégis azt kell kevésbé félte­nünk az életben, mert min­dent megszerez, kiharcol ma­gának, még tőlünk is. Az idő­sebbel éppen a múltkor tör­tént, hogy szavalnia kellett nőin* és bár otthon gyönyö­rűen elmondta, az iskolában, amikor más osztálybeliek előtt is el kellett Volna mondania, zavarba jött és a száját sem tudta kinyitni. Kénytelenek voltak a nyil­vános műsoron másnak adni a szavalatot és az én félénk kisfiam azóta még szótlanabb lett.” Az ilyen panasz elég gya­kori egyes családokban, s a szülők sokszor sehogy sem találnak a gyermek viselke­désére magyarázatot, — pedig elég egyszerű eset. Mint az anyával történt beszélgetés so­rán kiderült, az idősebbik kisfiú kezdettől fogva csönde­sebb volt, szófogadóbb. És ép­pen ezért kevesebbet is törőd­tek vele, mondván, semmi ba­junk vele, míg a kisebbikkel, aki temperamentumosabb, elevenebb, tehát több gondot is okoz, többet foglalkoznak. Munkába••• Az amúgy is csöndes, félén- kebb gyermekben ez olyan ér­zést kelt, hogy őt elhanyagol­ják, s nem egy gyermeknél ehhez kapcsolódik az is, hogy ő biztos kevesebbet ér. így születik meg a gyermekben a kisebbségi érzés, amit később az iskolában, s ha a szülők nem figyelnek fel idejében, a középiskolában, az életben sem tud levetni. Ilyen esetekben lehet ta­pasztalni féltékenységet is a gyermekek közt. És a kisebb­rendűségi érzés túl a csalá­don és a testvéren jelentke­zik a pajtásokkal, a felnőttek­kel való viszonyban is, ki­sebbségi érzés szüli a lámpa­lázat felelésnél, vagy szerep­léseknél. Nehéz a félénk, zárkózott, kisebbségi érzéssel küzdő gyermeknél változást elérni, de lehet. Elsősorban többet kell vele foglalkozni. Termé­szetesen nem feltűnően. Könnyebben szóra lehet bírni a gyermeket otthon is, ha »•nn o 7ot«oc on olrl n plf t/V 1. ŰJ vonalú csinos munka- 2. Kötényruha sima szövet­köpeny. Kismamáknak igen bői. Blúzzal, pulóverrel egy- eiőnyös viselet. aránt hordható. le: mi újság az iskolában, fe­leltél-e. segítsünk-e a tanu­lásban.” A gyermek az érdeklődésre lassan felenged, több bizalom támad a szülei iránt, s csök­ken a testvérével szemben ér­zett féltékenység, ha érzi, hogy vele éppenúgy törődnek, foglalkoznak. Szobanövény­kedvelőknek A talajerő fenntartása ér­dekében tápsóval kell gaz­dagítani az öntözővizet. AÍ alábbi recept szerint házilag gondoskodhatunk erről. 15 rész ammoniumszulfát, 19 rész káli­sót és 18 rész szuperfoszfátot porrá törve összekeverünk, he­tenként egyszer az öntözővíz­be tesszük (1 liter vízhez 1 mokkáskanálnyi só). Ügyel­jünk, hogy öntözéskor az ol­dat csak a növény tövére jus­son, le ne perzselje a levele­ket. A félénk, zárkózott gyer­meknél természetesen csak akkor lehet igazán eredményt elérni, ha a problémát a szü­lők megbeszélik a pedagógus- j saL 1 Lengyel újságíró Egerben jén 6 is így kezdte a pályáját), — s nagyon kíváncsi arra: ho­gyan tudják as egri pajtások lengye] társaiknak bemutatni Magyarországot. — Írjatok riportot! — java­solta. — Én főszerkesztő va­gyok, s szeretném, ha az újsá­gomban közölhetném írásaito­kat Az ötletet mindenki nagy tetszéssel fogadta, s hamarosan hozzá is fogtak az íráshoz a pajtások. Mindenki más és más témáról írt Volt, aki az expedícióról, nyári kirándu­lásról, legkedvesebb élményé­ről írt riportot. Míg az írások elkészültek, a vendég megnéze­gette az őrsök és csapatok naplóit amelyekről később el­ismerőleg szólt Külön érdekes­sége volt a találkozónak az utolsó félóra A riporterek kö­zül többen elég jól beszéltek oroszul; így ezen a nyelven folyt a társalgás tovább... A vendégek az esti órákban távoztak. Meleg hangon tör­tént a búcsúzás. Az egri pajtá­sok ígéretet tettek arra, hogy rendszeresen írnak majd a len­gyel újságnak, írásaikon ke­resztül mutatják majd be a magyar úttörők mindennapi életét Viszonzásul mi is igyekszünk megismertetni veletek Len­gyelországot Ebből az alka­lomból közöljük Bába Mihály­nak egy írását, aki hosszabb ideig tartózkodott a lengyel vá­rosokban és falvakban. ★ Krakkói képeslap Azon a napon érkeztem Krakkóba, amikor a diákok hagyományos ünnepüket meg­kezdték. Ez a színes, látvá­nyos ünnep két napig tart Ilyenkor a diákok régi nem­zeti viseletűkbe öltöznek, a legkülönbözőbb maszkokat öl­tik magukra, beszédeket tarta­nak. felvonulásokat rendeznek, énekelnek, mókáznak, meg­tréfálják a járókelőket, megál­lítják a villamosokat s kitün­tetik a kalauzokat a kocsive­zetőket Minden krakkói diák életé­ben örökre nevezetes marad ez a nap. Vidámak, jókedélyűek a fia­talok Lengyelország legszebb, de talán legcsendesebb városá­ban. Valaki tréfásan a „nyug­díjasok” városának nevezte. Joggal. Mert itt mintha csen­desebbek lennének az utcák, s nem is olyan lármás az élet. mint a többi lengyel városban. A krakkóiak büszkék szép városukra, de arra is, hogy hajdan és most is innen indul­nak útra a nagy írók, költők, festők, színészek, szobrászok. Ha Krakkóban egy nagy mű­GAL ERZSÉBET: A tél Millió kis fehér pille, Hópihécske táncba kezd. Könnyű szélben illeg-billeg. Ellepi a házereszt. Puha vatta betakarta A didergő bokrokat, Kapudúcon fehér sapka, Szél csipkéz rá fodrokat. Hátadon hólabda puffan, Postás bácsi jót nevet, A kis dombról szánkó csússzál* Hóba huppan két gyerek. Fehér bunda, könnyű dunna Terül szét a városig, Alatta az őszi búza, Friss cipóról álmodik. TUDOD-E, — hogy Afrika, Dél-Ameri- ka és főleg Óceánia civilizá­latlan területein még valóban élnek kisebb-nagyobb törzsek egész kezdetleges viszonyok között. Üj-Guineában, Kongó őserdőiben, Kamerunban. Cey­lon szigetén, Bolíviában egye» bennszülöttek olyan életfor­mában tartják fenn magukat, amit a tudósok i. e. 500 ezer — 700 ezer évvel ezelőtti kor­szak embereinek életéhez ha­sonlítanak. — hogy a világon ISO ezer klubban mintegy 500 ezer lab­darúgó-csapat van. A világon összesen 50 ezer a hivatásos labdarúgók száma, az amatő­röké viszont 7 millió ás ehhez még 2 millió ifjúsági játékost is hozzá lehet számolni. — hogy az ókori világ leg­nagyobb könyvtára Babilóniá­ban állott. A „könyvek” leg­nagyobb részét Asszurbanipal uralkodása alatt készítették. A szöveget sumér nyelven, ék­írással, agyagtáblákba vésték, majd kiégették. Több ezer kö­tet „íródott” így, amelyek kö­zül számtalan példány sértet­lenül maradt az utókorra. RECEPTEK Liba — több napra JtlZSES LIBAAPRÓLÉK A libaaprólékot feltesszük főni úgy, mintha húslevesnek készítenénk, adunk hozzá zöld­séget, sót, pár szem borsot és így puhára főzzük. Negyed li­ter rizst megmosva, meg töröl­ve zsírban világos sárgára pi­rítunk, beleteszünk fél fej ap­róra vágott hagymát, jól ösz- szekeverjük és az aprólék le­véve! feleresztjük, kis finomra vágott petrezselyem zöldjét, kevés sót adunk hozzá, végül fedő alatt sütőben puhára pá­rtájuk. Ha elkészült, hozzáad­juk a libaaprólékot. A hagy­más zsírban párolt májat a te­tejére rakjuk és tálaljuk. VAGDALT LIBAMELL .AjfinieUcsontról a húst le- s&Mjük, kétszer ledaráljuk, hozzáadunk egy áztatott és ki­csavart zsemlét, 1 főtt burgo­nyát, egy nyers tojást, ízlés szerint egy-két gerezd szét­nyomott fokhagymát, vagy zsírban pirított vöröshagymát, sót. borsot és jól összekever­jük. Visszaillesztjük a mell­csontra, a tetejét tojásfehérjé­vel bekenjük. A pecsenyesütő­be vagy tepsibe zsírt teszünk, beletesszük a húst, kevés vizet öntünk alá és gyakran locsol­juk, szép pirosra sütjük. Most a mellcsonttal együtt a tálra ^esszük, a húst szeletekre vág­juk, zsírjába kis vizet öntünk, felfőzzük és ráöntjük a húsra. Főzelékkel, burgonyával vagy tarhonyával és savanyúsággal tálaljuk. TÖLTÖTT LIBANYAK A libamellből körülbelül ne­gyed kilogramm húst ledará­lunk. Ha azonban a mellet rántott szeletnek, vagy sültnek akarjuk elkészíteni, darálha­tunk sertés-, vagy borjúhúst is. A darált húshoz hozzá­adunk 1 beáztatott és kicsa­vart zsemlét, vagy ennek meg­felelő mennyiségű fehér ke­nyeret, két tojást keményre főzünk és lehámozunk. A le­darált húshoz hozzáadunk 1 nyers tojást és 1 fej apróra vágott párolt hagymát, sót, borsot és a j<M kicsavart zsem­lét.* Aki szereti, tehet fokhagy­mát is. A nyakbőrt vigyázva lefejtjük és jól megmossuk. Azután vékonyabb részét be­varrjuk, a tölteléket a nyak­bőrbe vigyázva belehelyezzük oly módon, hogy a két ke­mény tojás a közepére kerül­jön. Ezután bevarrjuk a nyak­bőr másik végét is. Lábasban zsírral és vízzel nőrőljuk egy óra hosszáig, azután sütőben pirítjuk. Felszeletelve tálaljuk burgonyával, rizzsel és sava­nyúsággal. Hidegen is fogyaszt­ható. TP T~7 WMjjiiWiim'iíVJkvj ................ I_____________ az önteit rókáról Lompos farkú koma inár tíz telet megért, amely tisztes kor a róka­nemzetségben. Büszke is volt magas korára és amikor valame­lyik barátja pus­kán épre került, mindig így be­szélt: — O, a szeren­esetlen! Hór miéri nem jött hozzám jó tanácsért? Hozzám, aki min­dig túl járok a va­dászok eszén, ön­teltségében már annyira vitte Lom- posfarkú, hogy szóba se akart áll­ni társaival és mindig magányo­san csatangolt a faluszéli nádas­ban. Egyszer a varjú megkérdezte tőle: — Mondd csak, Lomposfarkű? Miért sompo­lyogsz folyton egyedül az erdő­ben? A róka leült a fa alá, fél szemé­vel a magasba sandított és így válaszolt a varjú­nak, aki akkor ünnepelte éppen századik születés­napjait. — Mit törődsz velem, vén káro­gó? Nem tudod-e, hogy én, Lompos - farkú, a legrava­szabb rókák közül is a legravaszabb vagyok? Nem hal­lottad, hogy már tíz telet megértem és nincs ■nálam öregebb róka a környéken? A varjú reked­ten krákogott és kinevette az osto­ba kópét. Másnap Lom­pos farkú nyúl- pecsenyére éhe­zett. Tudta jól, hogy a hurokba fogott nyulak ke­servesen sírnak és csak a szél irá­nyát kell kiszagol - ma, hogy elkapja a síró hangot. Nem sokáig kel­let várnia, mert egyszercsak nyál- sírását hallotta a nádas felől. Szájá­ban összefutott a nyál. Gyomra kor- . gott az éhségtől és már-már fogai kö­zött érezte a fi­nom falatot. Nosza gyorsan felugrott és az erdőn át egyenesen a nádas felé inait. Egyszer­esek hatalmas ütést érzett a tes­tért és szeme előtt elsötétült a világ... A vadász pedig, aki csalisíppal a kezében a nádas­ban lesen állt, boldogan emel­te föl a földről Lomposfarkű ki­múlt tetemét. Amikor a nagy nyárfa mellett ha­ladtak el, a száz- esztendős varjú így károgott: Kááárr... kár! így jár előbb-utó bb mindenki, aki ön­telt és ostobai (szalag) j vész nevét említettem, mint például Matejko, a lengyel Munkácsy nevét, Koperniku­sziét, rögtön rávágták: az is 1 krakkói, az is Krakkóban ta­nult. A legjelesebb lengyel írók közül is sokan innen men­tek a fővárosba. A krakkói fiatalok megte­remtették a maguk színházát is. Megnéztem előadásukat, a krakkói írószövetség székházé­ban. Fiatalok voltak, diákok, egyetemi hallgatók. Ritkán le­het látni ilyen tehetséges együttest Fegyverük a szatíra és a rögtönzés. Krakkó város vezetőinek hibáit tapsorkán közepette pellengérezték M. A szomszédom volt az egyik ál­dozat könnyei csurogtak, úgy nevetett, aztán hozzám for­dult: igazuk van a csibészek­nek — mondta, még mindig nevetve. Díszletük nem volt kosztü­möket magukkal hozták, egy kis táskárwiTL Jól szórakoztak 3k is, akár csak azok, akiket szórakoztattak. És még azt mondják, hogy Krakkó a nyugdíjasok városa? Lehet hogy az volt De most a fiata­loké. Egyetlen lengyel város­ban nem látni annyi fiatalt, diákot mint Krakkóban. Bába Mihály — hogy a világ legnagyobb kosárlabdázóját Wilt Cham­berlainnek hívják és amerikai néger. Legnagyobb minden te­kintetben: magassága 218 cm, 1962-ben két ritka világcsú­csot állított fel: az évad folya­mán 3038 pontot szerzett é* az egyik mérkőzésen egymaga 102 pontot dobott. EGY KIS ZENEÓRA Zeneórákon egészen biztos csináltatok már ritmusgyakor­latokat. Tapsoltatok vagy do­boltatok a zene ritmusára. Azt is tudjátok, hogy nem­csak a zenedaraboknak, hanem a versek legnagyobb részének is van ritmusa. Biztosan meg­figyeltétek már, hogy a leg­több versnek minden sorában* vagy minden második sorában egyforma számú szótag van. A játékvezető kiválaszt egy verset majd 2—3 helyen be­lelop a versbe egy-egy olyan szót, amely a vers értelmét ugyan nem zavarja, de a vers­sort megnyújtja, a ritmust el­rontja ... A játékvezető szé­pen hangsúlyozva olvasni kez­di az „elrontott” verset, s ahol a versenyzők egyike úgy érzi, hogy döccen a ritmus, feltart­ja a kezét. Ha tévedett, rossz pontot kap, ha valóban ott tartotta fel a kezét, ahol a játékvezető felesleges szóval, elrontotta a vers ritmusát, jő pontos érdemel Kedves vendége volt minap az Egri Üttöröháznak. Janusz Domagalik, a Swiat Mtodych című lengyel ifjúsági lap fő­szerkesztője lá­togatott. el hoz- a 'S, Ä, zánk Rakó Jó- /*' zsefnek, a Raj- tás főszerkesz- fjfeägyFS tőjének és Bá- : ba Mihálynak, a Pajtás munka- társának kísé- rétében. A ven- dégeket a me- j ( gye és a város f úttörővezetői az / úttörőház, ve- zetősége, vala­mint az Úttörőélet egri levele­zői és csapatriporterei fogad­ták. A találkozó délután 3 óra­kor kezdődött. A nagy társalgó termébe belépő vendégeket egyenruhás úttörők fogadták virágcsokrokkal, s amikor asz­talhoz ültek a találkozó rész­vevői, már mindenki megked­velte a magas, jókedélyű fia­talembert. aki szívélyes szóval, meleg hangom mondott köszö­netét a kedves fogadtatásért. Sűrű málna- és meggylé iszogatás köáben folyt a kötet­len beszélgetés. A vendég be­szélt előbb. Elmondotta, hogy több mint egy hete tartózko­dik Magyarországon a Pajtás vendégeként, s igyekszik meg­ismerkedni a magyar úttörők életével. Országjárása során sok pajtással találkozott már, de úttörő-riporterekkel most először. Ez neki külön öröm, hiszen ő is úisáeínó tannak ide-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents