Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-24 / 19. szám
wfiPüjsAö 1964. január 24., péntek Nem fáznak ? Reggel nyolckor az egri piacon mar csak azért is érdemes kínálni a portékát, hogy az ember meg ne fagyjon reggeltő délig álltó helyében. — Nem fagyos ez a fokhagyA szaióki asz- szonynak tetszik a fokhagyma, de hátha lehet belőle alkudni ... ? Kondorost néni csipkéi, babái megütik a színvonalat, ízléssel, finom művészi érzékkel készültek matyóországban. — Ilyen sütőtököt nem kap sehol! Édes mint az „ágácka” méze! — Ne menjen egy lépést se! Édesre fagyott a kék hagymám. ... megszokott, mindennap elhangzó hívogatás, már nem is gondolják komolyan a piaci árusok, hiszen úgyis tudják, ki-ki ott áll meg vásárolni, ahol éppen kedve tartja, s főleg — akihez szokva van. Mert ez is kialakul. Kiss Rozi néninek mindig kevés az áruja, de harminc éve mindig a legjobbak között van a minőségben. Szidí néni a „kuncsaftjainak” kikerít mindent, akár május van, akár zuzma- rás január. Csak hát... a piac nyelve, a piac nyüzsgése egy hagyományos megszokottság, ma? — a szalőki asszony a vevő becslésével tapogatja a hatalmas fejeket — Ez? Kedvesem, hát nézze meg! — egy cikkely máris az asszony kezében pattan. — Felbontom én, ahol akarja! Még hogy ez fagyos! Hosszú sor áll a káposztás néni előtt. Kékre-zöldre fagyott kézzel emelgeti a dermedt káposztát az egriek. Szép, művészi munka, éles konkurrencia a gics- cses falvédőknek és feliratos abroszoknak. Néhányan a békások mellett kötnek ki, s latolgatják, hogy is szól a közmondás a békára: szent György tői szent: Mihályig. vagy fordítva jó-e? A patak partján a „szemeseik”. Kukorica. árpa, dara, zab kínáltatja magát, s közben, mialatt alkudoznak a felek, éhes madárraj lopja meg a magvakat A hi-* ‘ deg meglágyította az emberek . szívét, míg ott áesorógtam, egyetlen kis szárnyas csipogót sem zavartak el a kendőbe bu. ? gyolált asszonyok. £ S ahogy körülnéztem a piac «pénteki forgatagában, egy pil- 5 lanatra eszembe villant, na é lám, .mégiscsak van olyan fog- 5lalkozási ág, ahol a 'férfiak >nem akarnak az élre tömi — ia piacon egyetlen férfiáras Svan csak, a földművesszövet, ékezet egyik pavilonjában. ? — Tévedés! — igazít ki — S csak az asszonynak segítek! > S hogy fáznak-e, vagy sem? \ Azt hiszem, ezután kár érdek- 5 lődrü. Természetes, hogy fáz- inak csak _ talán nagyobb aka- jrattal győzik le a nehézségeiket, mint azok, akik csak vé- < gigszaladnak a hideg utcán. i A piacon a „maga asszonya" fis, a kofa is, meg a pavilonok ? elárusítói is megszokták éveiken keresztül, hogy reggeltől \ délig ott álljanak — hátha jön- "°-k a városiak/ akik a piacról élnek... (ódám) í Február else'én jelenik l me« a „Magyarország” > Február elsején új hetilap- ?pal gazdagodik az ország saj- 5tója: megjelenik a „MAGYAK- £ORSZÁG” első száma. A ma- ^gyar sajtó történetében kevés »példa van arra, hogy egy viszonylag nagy terjedelmű lap V— a „Magyarország” hetenként *24 oldalon jelenik meg — ol-' adatárnak nagy részén külföldi jpolitikai, gazdasági és tudo’ mányos eseményeket elemez és magyaráz. A „Magyarország” ilyen lap lesz, segít eligazodni a nemzetközi helyzet i eddig kevéssé ismert kérdése- síben is. £ Természetesen hazai kérdé- \ sekkel is foglalkozik. * A gazdagon illusztrált lap Jmindíg a hét végén jut el a vásárlókhoz és az előfizetőkhöz J— ára példányonként 2 forint ■lesz. Egy hét múlva ellenőrzési kaptak a tröszttől. Váratlanul. Azonnal a vállalati kocsira gondolt. Mi lesz, ha...? Eh, tálán mégsem! Ma délben az egyik ellenőr mosolyogva nyitott be hozzá. — Kérlek, a gépkocsi miatt... Hogy volt az a karambol? Mit köntörfalazzon? Mindent elmondott őszintén. Csak azt nem, hogy az igazgató és a főmérnök beszélte rá, hogy házilag intézzék el az ügyet. — És mi lesz ebből? — kérdezte az ellenőrtől kisgyerekes félénkséggel. — Nem tudom. Jelenítenem kell. Majd meglátjuk. Ahogy az ellenőr kitette a lábát az irodájából, szaladt az igazgatóhoz. A főmérnök, mint mindig, most is ott ült. — Nem kell úgy megijedned, öregem, — kedélyeskedett az igazgató a tőle megszokott széles mosollyal az arcán, — a trösztnél is csak emberek vannak. A főmérnök egy szót sem szólt Csalódottan, elkeseredetten jött ki az igazgatótól. Mit várt tőlük? Legalább psak egy szóval említették volna, hogy ők is... Hogy ők hecceitek bele... Fegyelmit kap? És ha leváltják a hivatali beosztással való visszaélés miatt? Hogyan áll oda a felesége elé? Hogyan áll oda a gyerekek elé? Ö, a szigorú, az elveihez következetesen ragaszkodó apa? Mondja azt, hogy mások miatt tör-' tént? Csak ennyit ér az ő gerincessége? \ — Mit szólsz hozzá, ha... — kérdezte csendesen, anélkül, hogy a feleségére nézett volna. — Régen láttam ilyen szórakoztató filmet a tévében! Neked hogy tetszik? Igazán,’ ezt még a gyerekek is... ! — De...! ; \j agyot sóhajtott és ciga- < ta után nyúlt. \ Fogalma sem volt, hogy. > já nak a televízióban, * — Majd rendbeszedik a műhelyben — mondta az igazgató, amikor végignézte a kocsit. Csúnyán összenyomódott a kocsi eleje. Sebesülés, szerencsére, nem történt Az új év első napján legelőször az igazgató irodájába ment be. Ott volt a főmérnök is. A vállalati kocsi miatt... — állt meg a nagy íróasztal előtt. — Mit akarsz? — nézett rá az igazgató csodálkozva. —7 A kárt én okoztam, tehát nekem kell megtérítenem. Majd letörlesztem. — Bolond vagy? — kérdezte az igazgató őszinte megdöbbenéssel — Ö, szent együgyűség! — csapta össze a kezét a főmérnök és a mennyezet felé fordította az arcát. ÍV em kellett sokáig győz- ^ ködni. Bár örült a nagylelkűségnek, de nem tudott felszabadultan lélegzetű. Igyekezett megfeledkezni erről a kényelmetlen érzéstől. .Soha sem szerette a zavaros ügyeket. És most mégis... A pénz miatt? Vagy csak azé' mert így kényelmesebb vöd neki is? G. MOLNÁR FERENC: EGYEDÖl Miért ne lett volna jókedvük? A fene egye meg! Különben ő sem ült volna oda a volán élé. De odaült. Alig mentek néhány métert a síkos, jeges és meredek úton, a kocsi megcsúszott. A legnagyobb baj az volt, hogy ő meglepetésében még a fékbe is beletaposott. Neki vágódlak a villanyoszlopnak. nyakkal és feketével A megtakarított keretből, mondta nevetve az igazgató. A főmérnök vele nevetett. Ő is. összeszokott kollektíva az övék. Az igazgató köpcös kis ember, mindig mosolygós az arca De kemény gyerek. A főmérnök szinte az ellentéte. Vékony, mint a fogpiszkáló. Kevés beszédű. Csak akkor pereg a törte ezzel a kérdéssel, amikor udvarolt neki. Ha most újból bizonyságot akar, akkor valami különös dolognál« kellett történnie. Talán pletykálko- dott valaki. Vagy beteg lenne? — Szeretlek — válaszolt a felesége egyszerűen. — Komolyan? — Komolyan. — Azért, mert főkönyvelő nyelve, ha a gyárról van sző. Szerencsés fickó: a foglalkozása az, ami a szenvedélye. 1/ orban' is nagyjából meg- ^ egyeznek mind a hárman: a negyvenes számhoz alig kell egy-két évet még hozzátenniök. Ha ő nem kopaszodna egy Ideát, a legfia- talabbnak látszana köztük. Mindig jól kijöttek egymással. Néha volt ugyan vita, de hát az hol nincs? Különben... Amikor indultak volna le a gyárból, az igazgató odavetette: — No, főkönyvelő elvtárs, oda memél-e ülni a volán elé? — Ilyen úton! — csípett hozzá a főmérnök. — Ilyenkor tűnik 3d, hogy ki a férfi! — ugrasztottá tovább az igazgató. Jókedvük volt. Nemcsak a reprezentációs italok következtében, hanem a terv miatt is. Sikerült a lemaradást be- hozniok az utolsó hónapban, pedig alig bíztak benne. De hát, jó kis kollektíva az övék. A munkások is belevaló gyerekek. Meg kell fogni, emberek, a munkát, különben fuccs a prémiumnak és a nyereségrészesedésnek! Megfogták, vagyok egy nagy gyárban, mert aránylag nyugodt életet tudok neked és a gyerekeknek biztosítani, mert vittem valamire, mert... — Megállj! Amikor még csak munkás voltál, amikor éveken át tanultál, amikor alig értél rá észrevenni a családodat, amikor még tele voltunk gonddal, bajjal, nem volt jó lakásunk, nem volt modem bútorunk, csak két ágy, egy asztal... — Tudom. De az is más volt. Akkor a gond kötött ösz- sze bennünket. Azt mondják, a jólét elpuhítja az embereket, megváltoztató a őket. Kifacsarja szinte régi énjükből. — Milyen nagy szamár vagy te! Ezt olyan kedveskedve mondta a felesége, hogy nem mert tovább erőszakoskodni. Mégsem kell tehát attól tartania, hogy a felesége elhidege- dik tőle, ha... Biztos, hogy akkor is ilyen odaadó ragaszkodással néz majd vissza rá, ha kiderül... Nem érzi magát hibásnak. Helyesebben: nem egészen érzi magát hibásnak. A többiek vitték bele. Akkor délután, munkaidő után már az új évet köszöntötték. A reprezentációs koA két gyerek már aludt a másik szobában. Törvény volt a családban, hogy a felnőtteknek való műsort nem nézhetik a televízióban. Ehhez főként ő ragaszkodott, mert a felesége olykor engedékeny lett volna, különösen, ha a fia a nyakába csimpaszkodott, hízelegve megcsókolta és bátortalanul megjegyezte, hogy olyan jó volna nézni ezt a filmet. Az isiben egyébről sem beszélnék a gyerekei« tízpercben, mint a tv esti műsoráról, ő meg csak áll némán közöttük, pedig már negyedikes. És neki még sem szabad az, amit a többiek megtehetnek. — Nem gyerekeknek való műsor! — mordult rá ma este is a fiára, talán kicsit élesebben is, mint kellett volna. Ä fia' megcsókolta és szó nélkül ment lefeküdni. A kislánya oda sem mert menni hozzá, csali a másik szobából fülelt. Látta a feleségén, hogy nem tetszik néki ez a merevség. Egy ilyen könnyű kis operettfílmet miért ne nézhetnének meg a gyerekek is: ez volt a félesége tekintetében. De nem szólt. Akkor sem, amikor visszajött a gyerekek szobájából és leült mellé a fotelba. A felesége igyekezett minél megértőbb lenni hozzá. .Ültek és nézték a tv-t. Illetve: ő alig 'látott valamit a képekből. Máshol járt az esze. — Mondd, szeretsz te engem? — kérdezte váratlanul a feleségétől. Hökkenésnyi csend. — Persze! De ... — Várj! Góndold meg. Ne csak a megszokás mondassa ki veled a szót, amit talán már nem is veszel komolyan. Annyi év után! Szerelem? Ugyan! Ezért: gondold meg. Szeretsz te engem? Vő őst biztosan megkérdezi a felesége, hegy mi baja van. Ilyen makacs követke- «etességgel csak akkor gyöÁLT ALÁNOS megállapításként hangzik, hogy a felnőtt oktatás társadalmi szükségle és széles körű egyéni igény. Megyénkben is megnőtt a: érdeklődés a felnőttok tata: iránt- A megyei párt és tanácsi végrehajtó bizottságok határozatai elősegítették, meggyorsították a felnőttoktat ás bi bevontak hatókörét. Különösem 1953-tól emelkedett nagy mértekben mind az általános mind a középiskolákba járók száma. 1958-hoz viszonyítva 1963-ban az általános iskolai oktatásban részt vevők száma Ittegkílencszereaödött, a kö- aépiskoláké pedig megötszöröződött. Különösen szembeötlő a fejlődés a mezőgazda- sági jellegű öthónapos tanfolyamokon, ahol a hallgatók száma ezen idő alatt tizen- aégyszeresére emelkedett. A kétségtelenül fejlődést mutató adatok mögé nézve azonban azt tapasztaljuk, hogy a jelenlegi iskolai évben általános iskoláinkban nem növekedett olyan mértékben a felnőttek iskoláztatása, mint ahogyan az kívánatos lett volna. Véleményünk szerint új szakasza következett be a felnőttoktatás szervezésének, mely szerint a személyre szóló agitációt kell alkalmaznunk its jó eredmény érdekében. Az eddigi gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy az általános iskolai oktatásban főként azt* vettek részt, akiknek erre munkakörük betöltéséhez szükségük volt Az idei iskolai évre már egyáltalán nem kielégítő a dolgozók általános iskolájába beiratkozottak száma. Nagyrédén például az 50 éven aluli lakosság közül 726- ao nem végeztél« el az általános iskola Vili. osztályát, s ebből az idén csak 55 fő Iratkozott be a VII—VIII. osztályba, Ilyen ütemezéssel több mint 10 év kellene ahhoz, hogy lehetőleg mindenki megszerezze legalább az általános iskolai végzettséget. Hasonló, sőt még rosszabb arányú példákat sorolhatnánk Kisnána, Visonta, Nagyfüged, Visznek községekben, de hasonló negatív pél dákat lehetne a többi járásból is említeni. JELENTŐS fejlődésről számolhatunk be a felnőttoktatásban részt vevők szociális javulását illetően. A jelen tanévben az általános iskolába járók közül a fizikai dolgozók aránya 84 százalékot, a középiskolákban közel 40 százalékot tesz ki. Nagy problémát jelent a lemorzsolódás különösen az általános iskolákban. Noha az iskolák és az üzemek kapcsolatai bővültek az elmúlt évek során, de nem váltál« rendszeresekké és eredményesekké. Bár e tekintetben a középiskoláknál van javulás. Az egri önálló középiskola szép példát mutat, hogyan lehet az üzemekkel, intézményekkel szoros kapcsolatot kiépíteni, hogyan tudják a hallgatók bevonás' val a kollektív szellemet, az iskolákhoz való ragaszkodást ápolni (közös rendezvények, klubestek, stb.) A lemorzsolódás csökkentése érdekében a helyi párt, tanácsi szervezetek, de különösen a gazdasági vezetők segítségét kell igénybe venni. Az üzemek, termelőszövetkezetek jelentős része még mindig nem kellő mértékben foglalkozik a dolgozók továbbtanulásával. Sajnos, még elég sok gazdasági vezető van, aki lebecsüli a továbbtanulás szükségességét. Ebben az évben kísérletképpen néhány községben, mint például: Boldog, Nagyréde, Do- moszló, egybekapcsoltuk az általános iskola elvégzését a mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyam elvégzésével. E kezdeményezés pozitív hatása abban is megmutatkozik, hogy sok helyen olyan dolgozó is jelentkezett továbbtanulásra, aki csak az általános iskolát nem akarta elvégezni. NEHEZÍTI a felnőttoktatás tartalmi munkájának emelését, hogy sokáig késik a tantere: reform. Ma még a tananyag 1 rendes korú tanulók tananyagának kivonata. Mindenki előtt világos, hogy a felnőttek életkori saiátosságai eltérőek a 10—14 éves korú fiatalok életkori sajátosságaitól. Az életkori különbségeknek igazi tartalmát éppen azok a fejlődéslélektani és neveléslélektani sajátosságok jelentik, amelyek az említett életkort a pedagógiai (didaktikai) tevékenység .szempontjából elválasztják a felnőtt életkor valamennyi periódusától. — Ez is bizonyos mértékig a lemorzsolódás növekedéséhez vezet. összegezésképpen megállapíthatjuk, hogy megyénkben a felnőttoktatás terén van fejlődés, de nagyon sok a megoldatlan probléma. Ezeknek többségét látják pedagógusaink és kultúrmunkásaink, de egyedül ők nem tudják megoldani. Véleményünk szerint a mutatkozó nehézségek, problémák jó részét csak társadalmi összefogással lehet megoldani, ebből következik, hogy a felnőttoktatást tegyük társadalmi üggyé. ÉPPEN EZÉRT üdvözöljük örömmel a Hazafias Népfront megyei elnökségének kezdeményezését, hogy egy széles aktíva előtt tárgyaljuk meg a felnőttoktatás gondjait, problémáit. Reméljük, hogy a mai ankét — amelyen részt vesznek tanácsi, társadalmi szerveink képviselői, gazdasági vezetők, a felnőttoktatás pedagógusai és hallgatók is — hasznos lesz, sok kezdeményezés, javaslat lát napvilágot, amelyek megvalósitása eredményesebbé teszi munkánkat, ezzel nagy lépést teszünk előre a kulturális forradalom célkitűzésének megvalósitása terén. Br. Csicsai József — Nem fázik, Teri néni? — kérdi egyik is másik is fázósan topogva a sorban. — Mindent meg lehet szokni, fiam! Adja csak közelebb azt az ételhordót, hadd mérem bele —- aztán késsel „szel” hozzá levét Mínusz 16 fok. nem gyerekjáték! A halaspiac sarkán matyó- ország .üdvözlete — Kondorost Károlyné matyó babáit, kézimunkáit csodálják, vásárolják ■— Tessék, pincéből hoztam a zöldséget! Megemlegeti, ha ebből vesz! Ez homol« alatt te- ilel! Vegyen, kedves, finom répát. gyökeret! Társadalmi összefogás a felnőttoktatás sikeréért
