Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-04 / 2. szám
1964. január 4., szombat NÉPÜJSÄÖ Bozsik József életregénye XXII. A KK meghódítása Amikor letelt a büntetése, Kiss Gábor edző így szólt hozzá a szerdai edzésen: — Jóska, vasárnap játszhat már! — Tudom ... — Talán így majd feljebb kerül a csapat az utolsó helyről... Az első pillanatban nem értette. Aztán észbe kapott... Nem az első csapatban veszik számításba, hiszen az a hatodik helyen áll, hanem a II. csapatban. Az baktat utolsóként sorstársai mögött,.. Nagyot nyelt, lehorgasztotta fejét és nekiállt a cipőjét rendbehozni ... Esztergomban játszottak, mert a Dorog oda vitte ellenfeleit, minthogy a pályát éppen javították. A Dorog akkori (1957 május) fiataljai, Pálmai, Lakat, Paczolai, Marosvölgyi a tl-ben szerepeltek. Nagyon jól gítségére is sietett Bukovinák. Magyarázott az újoncoknak, biztatgatta a fiatalokat, lelket vert beléjük. Bukovi így búcsúzott tőle: — Akár bekerül a csapatba, akár nem, maga feltétlenül részt kell, hogy vegyen az északi túrán1 Szombaton játszották le az utolsó forduló mérkőzéseit, s vasárnap már repült is a csapat Norvégiába. Sós Károly az edző, egész úton törte a fejét: hogy állítsa össze a csapatot, — az ellen- forradalom utáni első magyar válogatott csapatot! Be merje-e állítani a két „nagy öreg”-et, Bozsikot és Hidegkútit. Azok mind a ketten azt ajánlották, hogy — inkább a fiatalokat szerepeltesse. — Csak ne szerénykedjenek — mérgeskedett a mindig kitörésre kész Sós Karcsi. — Elég, ha az ibolya szerény! Mikor Oslón kiszálltak a repülőgépből, Bukovi így szólt csak nem tudta elhessegetni... 2:l-re kikaptunk a norvégoktól. Az 1958-as világbajnokság selejtező körmérkőzésének első meccse volt ez. — Jól kezdődik! — csikorgatta a fogát Sós mester. Aztán Bozsikhoz fordult: Stockholmban feltétlenül játsszania kell! Bozsik tehát újra játszott a válogatottban. Hetvenkilenced- szer. És micsoda lendülettel. Ragyogó cselekkel játszotta tisztára magát, remek szökte- tésekkel dobta előre társait. Ha kellett, maga is kapura tört. Az 59. percben például remek gólt is lőtt, illetve csat; berúgta a labdát a svéd kapuba, de a gólt nem adta meg a holland játékvezető. Machos gólját sem adta meg les címén, így lett 2:0 helyett 0:0 a végeredmény. De a nagy, tetszetős magyar fölény, a lendületes támadó játékmodor, a már-már eltemetett magyar futballnak A régi Honvéd; Budai II., Setényi, Törőcsik If., Kazinczy, Bányai, Dudás. Machos, Tichy, Kotász, Faragó, Bozsik. kezdtek, s félidőben már 2:0-ra vezettek. Bozsik a II. félidőben előre ment, támadott, kapura lőtt vagy egy tucatszor és egyik labdája célt is ért. Így lett „csak” 1:2. — Nem sikerült a „come back”, a visszatérés — állapította meg magában szomorúan felgyűrte Bozsik. Pedig nem volt igaza, Hidegkúti mert igen jól játszott, De hát a vereség — vereség. Szomorúan ült le a kispadra, hogy lássa a „nagyok”, az I. csapatok mérkőzését Az I. — 3:l-re kapott ki. — Magát tévedésből állítottam be a 11-be, Jóska —sietett hozzá az edző a meccs után. — Magának az I-ben a helye, sőt, ha állandóan így játszik, még a válogatottban is visszafoglal- érdeklődése hatja a helyét. Visszafoglal ts. Június 5-re hívta össze a válogatott keretet Tatára Bukovi Marton szövetségi kapitány. Bozsik nemcsak megjelent ott, hanem minden tekintetben seaz érdeklődő norvég újságírókhoz... — Bundzsák és Besrendi a tét fedezet... csatársorunk még nincs... Sétálni mentek. A gyönyörű tengerparton bizony hűvös volt. Bozsik összehúzta magát, felgyűrte a kabátgallérját. Hidegkúti szánté bcesánatké- rően szólt hozzá; — Cucu, közölték velem, hogy én leszek a center. Nem sok kedvem van így játszani, nélküled... De hát mit tegyek? — Játsszál, Nándi! A vadregényes fenyőerdőben épült gyönyörű szálloda szépsége, társai és a vezetők kedvessége. a norvégek roppant érdeklődése és udvariassága sem tudta jobb hangulatiba hozni. Pedig nem volt féltékeny, örült a mások sikerének, előadást tartott Gilicének Bencsicsnek, mindenkinek, hogy miként játsszanak... de azért azt a kis szomorúságot ismét becsületet szerzett. És Bozsikot újra elismerték a világ egyik legnagyobb játékosának. Mégis — a szeptember 22-i meccs után, amelyet a Népstadionban a Szovjetunió ellen l:0-ra elvesztettünk, azzal for. dúlt a feleségéhez; — Mit gondolsz: nem lenne jó most) abbahagynom? Most: Amikor még vagyok valaki, amikor még megy a játék —, ha nem is úgy, mint 50 és 56 között, fénykoromban ... Nem szeretném megvárni, míg kifütyül a közönség, mint egykor mondják még a nagy Orth Gyurit is!... — Amíg a Honvédnak szüksége van rád, nem vonulhatsz vissza — hangzott Vali asz- szony véleménye és Bozsik tovább játszott klubjában, sőt, ha kellett, a válogatottban is. De mennyire kellett! (Folytatjuk.) „^ő&teL ^Cö fi t'ő iLí^ij.. A tdborparancsnok „porol” a déli lesiklón. vében és várjuk a gyerekeket. Itt elég vastag a hóréteg, de a teteje csupa jég, még a tapasztalt versenyzőnek is nehéz állva maradni a több mint két és fél kilométer hosszú, kanyarokkal megtűzdelt pályán. Szemközt bodor füstkígyókat ereszt a gályái nagyszálló kazánjának kéménye, s a BM üdülő ablakain csillogva verődik viasza a napsugár. Múlnak a percek, s mivel unalmas a várakozás, Szegedi Barna SZMT sporlfelelős és Magyary István megyei síszövetségi főtitkár társaságában szép lassan elindulunk felfelé.- Párszáz lépés után le- kívónkozik rólunk a télikabát, s irigykedve tekintünk egy mellettünk gyorsvonati sebesoda is kapja a szemét, fejébe tódul a vér, szeme elhomályosul előtte. Miért van ez? Milyen erő sugárzik ki azokból a fekete szemekből. hogy így elgyengíti az izmos férfiembert? A drótos nem mert felnézni többé: csaik átadta a lánynak a kész munkát, átvette bal markáva] az érte járó pénzt, vette bádogját, szerszámait és indult. A lány Bezzegh doktorék kapujából még visszafordult, s nézett a távolodó drótos után, eztán nagyot sóhajtott, s befordult az ajtón. Délután még hallották a drótos hangját a vásártér felöl, aztán elhallgatott. Akik elszalasztottak, csak legyintette’;: nenn baj, majd elvisszük az edényeket a szervizbe. De nagyot tévedtek, mert másnap reggel ismét kiabált a drótos. De nemcsak másnap, hanem még szombaton is. Bent a falu főterén is. Plizsák Manci ekkor már három lábost, két fazekat, több apró edényt vitt ki neki. Szombaton délután újra megielent a drótos, méghozzá a Bezzegh doktorék háza előtt, de a hátán már nem csillogott a szerszámosláda. Vasárnap délelőtt meg egyikmásik vonattól jövő látta a Pli- zsálk Mancit, hóna alatt újság- papírosba hirtelen csomagolt kis batyuval, amint ment a vásártér felé, de még azon is túl, a kiserdő szélébe. Többen a sült kacsa sz3,gát érezték a csomagból, de nem gondolták még akkor, hogy annak viszi, aki Bem is a csomagot, mint azt az igézőén szép, fekete szempárt várja. ★ Mint minden vasárnap, délután most is tele a korzó: tű- sarkús, csupa nylonnal ékesített lányok, ünneplés Búk sétálgatnak szép sorjában. Az egyik fiú kezében táskarádió önti a twistet, bele-belebúg a kacagásba a twist trombitája. Bezzegh doktornál voltam, hogy megcsodáljam az ú> tv- készülékét. Mikor a kapuig kíManciról. Én is lemondtam. Kereshetek új bejárónőt. Húsz évig volt nálam, hát ki hitte volna, hogy ilyen hűtlen lesz hozzám. Felém fordul. — Nem bírok vele. Meg van veszve az után a drótos után. Mind a kettő tót, egymásra találtak. Hiába ígérek staíirungot, bútort, szép lakást, ha ezzel a Gáborral egybekelne. ★ Hétfőin a déli vonathoz mentem, hogy beutazom Debrecenbe. A vasúti pénztárablak előtt legalább húszon álltak sorban. Már majdnem rám kerüt a sor, amikor látom, hogy nekem háttal egy széles csípőjű lány hátán a drótos szerszámosládája lóg. Az ablakon beszólt egy férfi: — Két fapadosát adjon nekem Vizsolyrá. — Merre van az a Vizsoly, — kérdi a vasúti tiszt. — Mééré? Még ázt se tudjá? Zemplénben! Miskolc—Hidasnémeti közt. Megkapja a jegyet, aztán belekarol a lányba, s a friss virágágyások között igyekeznek a már bent pöfékelő vonathoz. A lány bdllegdél- ve a terhes szerszámosláda alatt felerőlködik a kocsiba, a férfi frissen ugrik utána. Mikor a vonat kidöcög az állomásról, a lány hosszan integet, csak úgy ragyog a két fekete szeme. A virágágyások között Bezzegh doktor áll. meg egy alacsony, kövérkés férfi. Az előbbi zsebkendőjét lóbázza, r.éha szeméhez emeli, az útóbbi érthetetlenül földbe gyökerezve. Már csak az ösz- szefutó sínek között az utolsó kocsira akasztott piros lámna látszik, de ők mindig ott állnak. Egy vasutas jön. rájuk csodálkozik. A doktor mintha álomból ébredne, összerezzen Aztán mereven odanyújtja f férfinek a kezét: — így van ez, Gábor fiam. ^őivdessen U es o NÉPÚJSÁG-ban a NÉPSZABADSÁG-ban ! XXXXXXXXXXXXXXXXXXvXXOvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXvXXXX Szakképzett rádió, tv-szerelőt felveszünk Szakmunkás-bizonyítványt kérjük a jelentkezéskor bemutatni. HEVESI ÉPÍTŐ ÉS JAVÍTÓ KTSZ, Heves, Fő út 39. szánt. Mezőkövesdi Járási Tanács VB. pénzügyi osztálya keres azonnali belépéssel KÖLTSÉGVETÉSI ELŐADÓT. Feltételek: érettségi bizonyítvány, költségvetési gyakorlat. Fizetés 116/1960. (12) Mü. M. sz. utasítás alapján. Mm mpüjsAg Egerben, Vályi István út 12. sz. 3 szobás, kertes csatád! ház beköltözhetően eladó. Teljesen egyedül álló, 52 éves özvegyasszony hasonló korú, józan életű, szintén magányos dolgozó férfi ismeretségét keresem házasság céljából, Levelet „íőbérleti lakással rendelkezem” jeligére a Magyar Hirdetőbe. Eger, Dobó tér kérem. Több éves gyakorlattal, képesítéssel rendelkező termelőszövetkezeti főkönyvelő elhelyezkedne, nagyobb tsz-ben főkönyvelő-helyettes, pénzügyi előadó vagy belső revizornak. Ajánlatokat kérem .Mérlegképes” jeligére a Magyar . rdetőbe, Eger. Eladó két db 80 és 90 cm-es Irha- | ounda. Lehóczkiné, Eger, Lenin r. • '!). Megtekinthető délután 2 és 6 óra között. I népújság A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: PAPF JÁNOS Heves megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: TÓTH JÓZSEF Szerkesztőség: Eger, Beloiannisz utca 3. Telefon: 12-57, 1.2-73. Postafiók: 23. I. sz.: 25 062. Kiadóhivatal: Eger, Bajcsy-Zsilinszky utca 1. Telefon: 24-44. Postafiók: 23. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizet-* hető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Heves megyei Nyomda Vállalat, Eger, Bródy Sándor utca 4. Igazgató: Marosán József. sért, egy alacsony, kövérkés férfi hozzánk jött: — Itthon van-e Manci, doktor úr? Bezzegh doktor a férfi vállára teszi a kezét: — Tábor fiam, mondj le a seggel elsuhanó gyerek után. — A Kosztya Gabi — ör» vendezik a főtitkár. — Milyen jól manőverezik... Aztán sorra jönnek a többiek: Magyary Isti, a 16 éves íáborparancsnok, Melicher Ági, a hasonló korú helyettes, Schirm Ernő, Melicher Márta, Tóth Daru Péter, Sasvári János, Maticsek József, Bardóczi Gyurka, Bodrogi Csaba, Molnár Zoli és ifj. Szegedi Barna, az egyetlen egri „vendég”. A megyei és az országos ifjúsági bajnokságra készülnek Bábel Mihály edző — egykori kiváló versenyző — irányításával. ők jelentik az utánpótlást a tavalyi bajnok Palkó Sándor, Rábel Jutka és a többiek mögött. akik jelenleg a bánkúti középiskolás sítáborban alapoznak. Ahogy közeledünk a pálya felső szakaszához, úgy népesedik be fokozatosan a lejtő. Feltűnően sok a szánkázó, s ez sokszor nem kis baleseti veszélyt jelent a nagy sebességgel száguldó síelők számára. Talán a már régóta üzemen kívül helyezett kékesi bob- pálya felújítása volna a helyes megoldás! A Dózsa síház környékén nagy a forgalom. Lilatrikós sífutók „repesztenek el” mellettünk libasorban, kiváló léceiket egy kicsit sóvárogva nézik a mi gyerekeink... ★ Hamar sötétedik. A fák árnyai mind hosszabbra nyúlnak. A „Hotel Toprongyban” két vaskályha ontja a meleget, a naposoknak ugyancsak kijut a dicséretből. A gyerekek vacsorához készülődnek, de azért szempillantás alatt eltüntetnek egy nagy szatyor almát: úgy látszik, az étvággyal sincs baj. Magyary István főtitkár rövid „eligazítást” tart csemetéje — bocsánat, Magyary Isti táborparancsnok részére, aztán búcsút mondunk ennek a hangulatos turistaháznak, amelynél; továbbfejlesztési terveiről majd a későbbiek folyamán emlékezünk meg... Somody József Rakja a kályhát, hogy estére jó meleg legyen, meg friss víz. ről, szobarendről gondoskodik. Megállunk a déli lesikló töA vidéken vastag ködréteg ül, hideg, párás a levegő, alig lehet valamit látni — ráadásul erősen csúszik az út, gépkocsink így csak lépésben tud haladni az „ország * teteje" felé. A mátraíü- redi camping után azonban magunk mögött hagyjuk a sűrű, tejszínú masszát és szikrázó napsütés, valószínűtlen ül kék ég fogad. Olyan erős a fény, hogy be kell hunybunk a szemünket és csak utána gyönyörködhetünk a nem mindennapi látványban. Lábunk alatt méltóságteljesen hömpölyög a ködtenger, körülfonva az alacsonyabb hegycsúcsokat, fejünk felett viszont vakító fényzuhatag bombázza az olvadó havat. Kellemesen enyhe az idő, apró patakocskák képződnek a déli oldalakon. Mind több és több könnyedén öltözött sportolóval, üdülővel, kirándulóval találkozunk, akik az ebédet követő pihenőjük után silé- ceikkel. szánkóikkal igyekeznek a remek szórakozást ígérő lejtők felé, de vannak, akik csal: sétálnak, élvezik a kristálytiszta levegőt. Mielőtt elérnénk a mátraházi centrumot, jobbra letérünk az útról, amely mellett idillikus környezetben, szerényen húzódik meg a Gyöngyösi Mátra Klub apró turistaszállása, a .Hotel Toprongy”. Bizony, az elegáns, fővárosi sportkörök tulajdonában levő síházak mellett) eléggé szegényesnek hat ütött-kopott külsejével, belülről azonban annál barátságosabb, annál melegebb és hangulatosabb. Nyáron a természetjáróknak, télen a síelőknek ad otthont — most a Mátra Klub fiatal; tehetséges lesiklói táboroznak benne. Csak Erdélyi Sanyi és Farkas „Bütyök”, a két napos tartózkodik a szobában — a többiek a szokott délutáni fog- : lalkozásra indultak. — A déli lesiklón tetszenek őket megtalálni — mondja szomorkodva Bütyök, Látszik, * hogy ő is szívesebben lenne a csoporttal, de egy bukásnál alaposan megütötte a térdét, s most naposkodni kénytelen.
