Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-17 / 294. szám

1963. december 17., kedd NÉPÚJSÁG 3 Sorozatgyártás, választék, gazdaságosság Ismeretesek a fejlett kőkés- ©rszágok ipari termelésének adatai. Ezeken belül figyelem­re méltóak a sorozatgyártás eredményei. Noha nem egyér­telmű közlésekről van szó, bi­zonyos összehasonlítást mégis lehetővé tesznek a mi hazai vi­szonyainkkal. Kiderül ekkor, hogy egy sor termék esetében a modem tökésüzemek évi ter- mékmennyisége alaposan Jelül- múlja a miénket. E vonatko­zásban különösen a sorozat- gyártás körülményei tanulsá­gosak. Nem kétséges, a külföldi eredményekhez viszonyítva a mi gépipari termelésünk so­rozatnagysága (tömege) nem Je­lel meg a korszerű gyártási módszerek, a modern technika gazdaságos kihasználása köve­telményének. Ezt bizonyítják az alábbi összehasonlítások: • a modern tőkés középüzem évi termeléséhez viszonyítva ná­lunk teherautóból 13—20, spe- ciál-gépkocsikból 15—30, 25 ló. erős kerekes traktorokból 3, arató-qséplő gépből 4, műtrá­gyaszóróból 5, kerékpárból 52, motorkerékpárból 60, és Varró­gépből 8—10 százalék a hason­ló méretű magyar középüze­mek évi termelési volumene. Ha az összehasonlítás alap­jául szolgáló adatok csak meg­közelítő arányokat fejeznek is ki, meggyőzően bizonyítják, hogy hazai iparunkban a ter­melés tömegszerűsége alacsony fokon áll. Világos, hogy a nagy xoroxatgyártá» előnyeit sxámításba kell venni, mert ezek nagyfokú munka-, energia, és anyag-takarékossá­got tesznek lehetővé. A VIII. pártkongresszus hangsúlyozta azt a követelményt, hogy: „ .. .minimális rájordításokkal meximális eredményt érjünk el.” E célkitűzés megvalósí­tásának egyik fontos eszköze a tömeggyártás fokozása. De a nagy teljesítményű, modem gépi technika alkalmazásának is egyik feltétele a nagy szé­ria. Lehetséges-e azonban a szé­riagyártás egy olyan kis or­szágban, mint a miénk, amely­nek belső piaca hamar telítő­dik? Kézenfekvő, hogy o. soro­zatnagyság Jokozásával egy­idejűleg csatlakoznunk kell a nemzetközi munkamegosztás­hoz is. Ez ugyanis óriási ará­nyokban kitágítja a piaci el­helyezési lehetőségeket termé­keink számára. A termelés tömegszerűségé­nek fokozása természetesen nem csupán gépipari, technoló­giai probléma. Ami, például a könnyűipart illeti, ott a gazda­ságos sorozatgyártás és a ki­elégítő választék szempontjai gyakran keresztezik egymást. Egy szakértőkből álló lengyel delegáció Ausztriában a hely­színen tanulmányozva megál­lapította, hogy lehetséges a két követelmény egybehangolása. A választék gazdagságát nagy sorozatú gyártás esetén is biz­tosítja a nemzetközi árucsere- Jorgalom. Ez utóbbiba viszont csak a világpiacon is kelendő, olcsó, tehát nagy szériákban ké­szült áruval lehet bekapcso­lódni. Bizonyos kettősség tapasztal­ható azonban az idézett prob­lémában. Vannak ugyanis olyan tőkés középüzemek is, amelyekben a tíz- és százezres nagyságrendű darabszámok mel­lett mindössze évi néhány száz darabra terjedő volumeneket is találunk. Ennek ellenére, ezek esetében, elégtelen soro­zat nagyságról mégsem beszél­hetünk. Következésképpen a sorozat nagyság követelményét nem szabad sematikusan értel­mezni. A sorozatnagyság ön­magában se nem feltétele, se nem ismérve a gazdaságos ter­melésnek. önmagában az, hogy kerékpár- és motorkerékpár- termelésünk tömegszerűsége vi­szonylag kedvező a modern középüzemek sorozatnagyságá­hoz viszonyítva, még nem fel­tétlen biztosíték arra, hogy ezen termékek gyártása gazda, ságos. Az következik ebből, hogy a termelés iömegsxerűsége nagyon is relatív mérce. Sokféle szempont figyelembe­vételével lehet csupán eldön­teni, mikor és mihez viszo­nyítva tömegszerű egy bizonyos termék gyártása, mikor gazda­ságos és a gazdaságosság mi­lyen szérianagyság mellett ma­ximális, stb. És mindezen fe­lül következnek azok a meg­gondolások, amelyek anyag- és energiahelyzetünk korlátái alapján foglalkoznak a tömeg- gyártás lehetőségével. Az egész probléma megérté­séhez szolgál kitűnő példával egy nyugatnémet cég, amely évente mindössze‘néhány száz darab rakodódömpert gyárt. A gyártmányokhoz azonban nagy számban kereskedelmi anyago­kat és félkész termékeket használnak fel. Nagy figyelmet érdemel ez a tény. Ugyanis, a végtermék sorozatgyártása nem feltétlenül a döntő kalku­lációs körülmény. Valójában az egész termelési Jolyamat Hevesen már a jövő útját járják A JÁRÁSI tanács vb-elnöke — Magyar István — televízió mellől áll fel. — Mennem kell! Jönnek a gyerekek! — a többiek rábó­lintanak, s a klubban nélküle folyik tovább a szórakozás. Partnerei nyilván megszokták már, hogy ha a művelődési házban „valami van”, akkor a tanács vezetőit még a szombat esti szórakozás sem tartja on­nan távol. — Ma mutatják be a kis hegedűsök tudásukat — ma­gyarázza menet közben. — Nem közömbös, hogyan szere­pelnek, hogyan tanítja őket Szabó Tivadarné, mert jövőre szeretnénk megnyerni a fel­sőbb szerveket egy zeneiskola megnyitásához. A hegedűsök jól szerepeltek. Nyugodtan leülhetünk arról beszélgetni, hogyan is valósí­tották meg Hevesen és a já­rásban a kulturális munka társadalmasítását. Egynéhány hónapja csaknem minden értekezleten és tanács­kozáson, csaknem minden megbeszélésen elhangzik a ja­vaslat — tegyük közüggyé, te­gyük társadalmivá a munkát De hogyan? — vetődik fel ál­talában. Hogyan fogjunk hoz­zá? Az embereket nem min­den esetben lehet meggyőzni arról, hogy a tárgyalt ügyet, mozgalmat, vagy elgondolást miért kell annyifelé tagolni, illetve társadalmasítani. Ter­mészetesen ez a gondolat azért vetődik fel. mert a hogyanra, a módszerre nem érkezik vá­lasz a javaslat felvetői részé­ről. Heves azért került most is­mét az újszerű munka közép­pontjába, mert a módszerek­ben kézzelfoghatót, „a ^ tár­sadalmasításban” érthetőt és követhetőt alkotott. Az őszi népművelési értekezleteken "el­hangzott nem egy esetben a hevesi művelődési ház dicsére­te. Elhangzott, amikor a mun­katervet bírálták, mert az kol­lektív munka eredménye. Elhangzott a dicséret akkor, amikor arról esett szó, hogy erről a terv végrehajtásról •Hevesen nemcsak a művelődé­si ház igazgatója tud, hanem mindenki, aki tagja a kulturá­lis bizottságnak. i NÉZZÜK, hogyan érték el a magas szintű eredményeket? — Tanultam a múlt évi hi­bákból. Rájöttem arra, hogy ami nem valósult meg, amit nem tudtunk elérni, abban az volt a hiba, hogy elgondolása­ink mögött nem volt ott azoknak az embereknek a se­gítő keze, akik nélkül nehéz bármilyen jó ötletet is kivite­lezni — mondja Szabó Tivadar. — Átnéztem a tanácsülések, végrehajtó bizottsági ülések jegyzőkönyveit, s láttam, hogy ebben a községben és a járás­ban milyen sok embert érde­kel a mi munkánk. Ilyeneket találtam a hozzászólások kö­zött: „...a művelődési ház tár­sadalmi bizottságának aktivi­zálása és a tömegszervezetek munkájának összehangolása még eredményesebbé, színe­sebbé tenné a munkát” — mondotta többek között Sram- kó László, a járási pártbizott­ság első titkára. „Az elért eredmények dicséretesek, de eredményeink még nagyobbak lennének, ha a kulturális bi­zottság és a művelődési ház társadalmi vezetősége személy szerint is vállalná a feladatok végrehajtását...” Ezt Csabai János községi tanácselnök mondotta. — Ezeken a hozzászólásokon kezdtem én el alaposabban gondolkodni. Már nemcsak a tervek, de a megvalósítás módja is egyre jobban foglal­koztatott. Ha a párt, és a köz­ségi vezetők ennyire egyönte­tűen hajtogatják a kollektív munkát, abban valaminek len­nie kell. Mi sem természete­sebb, mint az, hogy éppen a vezetőket igyekeztem a későb­biek során szavukon fogni. SZABÖ Tivadar egész nyá­ron át szervezte azt a mun­kát és azt a széles kollektí­vát, amelyik ezekben a hóna­pokban már a művelődési ház vezetőivel együtt lépésről lé­pésre valósítja meg a népmű­velési tervet. E munka nyo­mán nemcsak Hevesen, de a járásban is fellendült a nép­művelési munka, egyre többen látogatják a művelődési háza­kat, hallgatják az előadáso­kat, tapsolnak a gomba módra szaporodó öntevékeny együtte­sek lelkes tagjainak. S mindez miért? Mert megértették a kulturális bizottsági tagolt, hogy őket azért választották: legyenek gazdái vállalt kötele­zettségüknek. Senki nem tagadja Hevesen, hogy Szabó Tivadarnak elvi­tathatatlan érdemei vannak a kulturális munka fejlődésében. Balgaság lenne azt állítani, hogy a vezető személye ilyen fontos beosztásban — közöm­bös. Senki nem állítja. A mű­velődési ház igazgatójának múlhatatlan érdemei vannak e téren. De szavait, amelyeket e megállapításhoz fűz, jó lenne széles körben megszívlelni. — Minden küszködésem kút­ba esne, ha nem vállalta volna Magyar István vb-elnök. Gu­lyás Sándor tsz-elnök, Csabai János községi vb-elnök, Tóth László és Barna András, a pártbizottság munkatársai és mind-mind a többiek, hogy a személyes megbeszélés során felmerült kérdésekben segítsé­get nyújtanak. Szinte egy em­berként gondolkodtak a jó terv elkészítésén. Így került be a tsz-elnök kérésére olyan elő­adássorozat, amelyik a tsz egyesítéséből eredő problémá­kat vitatja majd. Így beszélhe­tünk Magyar elvtárs szemé­lyes kutatásai alapján a tél folyamán a KGST nagy ügyé­nek járási érdekeltségeirőL De sorolhatnám az összes tő- megszervezetek, a társadalmi szervek vezetői, aktívái segít­ségét, akik mind személyes ügyüknek tekintették a kultu­rális munka tervezését, mene­tét. Azóta is egyre jobban megvilágosodik, hogy amit vállaltak, azt egytől-egyig vég­rehajtják, hiszen már jól ben­ne vagyunk a télben. De nem­csak Hevesen, a járás minden községében érzik a kulturális vezetők, hogy nincsenek egye­dül, mert a járási tanács tag­jai kiszállásaik során egyen­rangúnak tekintik a kultúr- munkát, az egyéb feladatok megvalósításával. A KULTURÁLIS bizottság tagjai, a tanácstagok nemcsak alkotni segítették, s meghall­gatták a kész tervet, hanem végrehajtásában egy ember­ként állnak a művelődési ház mögött. Részt vesznek minden megmozduláson, személyes példájukkal vonzzák a közsé­gek lakóit az előadásokra. Ma már elmondhatjuk, hogy ami­ről legtöbb helyen még csak beszélnek: Hevesen sikerült társadalmasítani a kulturális munkát, s ők ezen a téren mar a jövő útjain járnak! Cs. Adám Éva specializáltságát kell alapul venni. Más szavakkal ez azt je­lenti, hogy a nagy sorozatban előállított végtermék gazdasá­gosságát leronthatja, ha az elő­állításához szükséges motorok, alkatrészek, félkész-termékek, stb., heterogén technológiájú, alacsony termelékenységű gé­pek révén készülnek. Sajnos, a mi hazai gépipari gépállomá­nyunknak csak a huszadrésze olyan, amely megfelel a spe­ciális termelési célokat szolgá­ló célgép követelményeinek. Megfelelő specialixálást A technológiai folyamatok szerint specializált termelés­ben másként jelentkezik a so- sorozatnagyság vagy a tömegsze­rűség problémája. Eszerint le­hetségesek olyan termékek ame­lyeknek egyedi, vagy pedig kis szériában történő gyártása is gazdaságos, feltéve, hogy a ‘er- melés előző folyamatai specia­lizáltak és ha a részletfo­lyamatokban sikerült biztosíta­ni a termelékenység magas színvonalát. Vannak olyan ti­pizált és specializált sorozat- gyártásban készült alkatré­szek, motorok, stb., amelyek beépíthetők a legkülönfélébb végtermékbe. Sok olyan azo­nos gyártmányú alkatrészt is­merünk, amelyek tehergépko­csikba, autóbuszokba, speciál- gépkocsikba, traktorokba, sőt az arató-cséplőgépekbe is egy­aránt felhasználhaiók. Hasonló nagy lehetőségek kínálkoznak a híradástechnikai- és műszer­iparban is. Ezért a tömeggyár­tásnak elengedhetetlen Jelté­tele az egységes technológiai el­veknek megjelelő specializálás megvalósítása. A mai, korsze­rű végtermékgyártó üzemek többnyire összeszerelő munka­helyek. Ezek sorozatnagyságát pedig a piaci szükségletek ha­tározzák meg. Végső fokon a részfokozatok specializáltsága és egyszerűsítése az a bázis, amely lehetővé teszi, hogy a kisebb sorozatszámú végtermék gyártás is kifizetődő legyen. Ha a termelés megszervezése mindezt figyelembe veszi, ak­kor a végterméket gyártó üze­mek a mindenkori keresletnek megfelelően, rugalmasabban váltogathatják a profiljukat és a választékot. Mindezek a gondolatok a se­matikus szemléletmód ellen szólnak. Tehát a tömegtermelés problémáját ugyanúgy nem le­het mechanikusan megoldani, mint ahogy a közgazdasági élet egyéb kérdései sem tűrik ezt. Igaz, ma a termelés tömeg­szerűségének Jokozása alapvető Jeladat, s ennek lehetőségeit a vállalati összevonások gazda­gítják, a mélyebb összefüggé­sekről mégsem szabad megfe­ledkezni. Dr. Varga György UHUEU! Az angol gyarmatosítók a múlt század végén jelentek meg Kenyában: a Brit Kelet- Afrikai Társaság 10 ezer fo­rintért vette bérbe Zanzibár szultánjától Kenya partvidé­két. Innen terjeszkedtek to­vább az afrikai parasztok ál­tal évezredek óta benépesített fennsíkra, a Fehér Felföldre. Kenya területének főként ez a része állt mezőgazdasági mű­velés alatt, ezért a britek ha­marosan kimondták, hogy a White Highsland-en csak euró­paiaknak lehet birtokuk. 5000 nagyfarmer gazdálkodott itt 450 ezer néger földmunkással. A példátlan mértékű földrablás a kikuju törzs fiait sújtotta a legjobban. Érthető, hogy ép­pen tőlük indult ki a mozga­lom földjeik, s ami ezzel egyet jelentett — hazájuk vissza­rzarzéréért. Évekig tartott a harc, amely- . ; eredményeként az angol l.yzrmatosítók 1963 júniusában alkotmányt adtak, amely az ország részére biztosította a teljes belső önkormányzatot. A kenyaiakat azonban nem elégítette ki ez a félmegoldás — folytatták harcukat, s ennek eredményeként nyerte el sza­badságát december 12-én a 7,2 millió lakosú, 583 ezer négy­zetkilométer nagyságú kelet- ; ilcai ország. Ez a jelvétel meg a gyarmuosílók idejében készült. Bün­tető expedíciók szálltak ki a kikuju törzs településeire, el­hurcolták a Jérfiakat, s büntetőtáborokban tartották őket jogva. A politikai Joglyok száma meghaladta a százezret. Utcakép Kenya ■ fővárosáról. Nairobi. oL Az a, iaxu.-,palo­ták természetesen nem a néger őslakosság számára épüllek. A városokban élő afrikaiakat úgynevezett locationokban, kü­lön negyedekbe telepítették. Tizenhét tagú expedíció indult útnak, hogy kitűzzék az ország zászlaját a Kenya- liegycsúcsra. A kép jobboldalán pedig nairobi fiatalokat láthatunk, akik eltávolították a hajdani, számukra teljesen idegen angol személyiségekről elnevezett utcák táblán és he­lyette saját hőseikről, így Kenyatta miniszterelnökről nevezik el azokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents