Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-14 / 292. szám

4 NÉPÚJSÁG Válaszol az illetékes ELROMLOTT AZ AUTÓBUSZ Izsó Gyuláné gyöngyösi lakos panasszal fordult a szer­kesztőségünkhöz a gyöngyösi ún. 80-as lakótelepről közleke­dő helyi autóbuszjárat késései, elmaradása miatt. A panaszra Zentai Mihály, a 4. sz. AKÖV személyforgalmi osztályának vezetője válaszolt: A panaszos által bejelentett időpontban a reggeli helyi já­rat vonalán közlekedő autó­busz meghibásodott, s csak egy félórás késéssel tudták biztosítani a mentőjáratot. A járat forgalmát nehezíti és késlelteti a különböző csa­tornázási munka, amely las­sítja a közlekedést. A panasznak azzal a részé­vel, hogy sűríteni kellene a 80-asra menő reggeli járatot —egyetért a vállalat is, azon­ban sajnos, a jelenlegi gépko­csiállománnyal azt orvosolni nem tudják. MELEG KOCSIVAL UTAZHATNAK A „BERVÁSOK” Az egri Finomszerelvény- gyár dolgozói az üzemig köz­lekedő vonatszerelvény hideg volta miatt emeltek panaszt. Panaszukat a MÁV miskolci igazgatósága orvosoltatta. Uta­sították az Egri Eűtőház veze­tőségét, hogy a szerelvény megfelelő előfűtéséről gondos­kodjanak. Az Egri Fűtőház en­nek eleget is tett, s a Finom- szerelvénygyár dolgozói most már meleg kocsikban utazhat­nak. A panasz orvoslásával egyidejűleg megjegyezték, hogy az ezen a járaton alkal­mazható mozdonnyal + 6 fo­kos hőmérséklet alatt csak nyolc, — 15 fok alatt csak há­rom kocsit tudnak fűteni, NEM AZ AGROKER VOLT A HIBÁS Négy hétig állt kihasználat­lanul a horti Ezüstkalász Tsz újonnan vásárolt erőgépe — panaszolta levelében Schwartz Rozália, a tsz könyvelője. Az AGROKER vezetői felülvizs- géíták a panaszt, s megálla- fAották. hogy a vállalat szak­embereit nem terheli felelős­ség, mert a garanciális javítást csak a gépet gyártó szovjet vállaiat képviselője végezheti el. A szovjet képviselet szak­embere november 20-án meg­nézte a gépet, s megállapítot­ta, hogy nincs garanciális hi- ba.A Hatvani Járási Tanács mezőgazdasági osztályának gé­pesítési előadója hibát követett el, amikor négy hétre leállí­tatta a gépet, mivel a meghi­básodás olyan volt, amit a ter­melőszövetkezet szakembere is megjavíthatott volna, illetve a 60. üzemóra után el kellett volna végezni a szükséges utánállításokati Hasznos és érdekes Politikai könyvnapok megyénkben Örvendetesen növekszik or­szágszerte és így megyénkben is az érdeklődés az ideológiai, ismeretterjesztő és politikai művek iránt. A Kossuth Könyvkiadó Heves megyei ki- rendeltsége éppen ezért me. gyénk 40 községében decem­ber és január hónapokban ren­dezvények, kiállítások, film­vetítések, ankétok és író-olva­só találkozók keretében mu­tatja be a gazdag anyagot, hogy ezzel is megkönnyítse a választást. Poroszlón, Kaiban■ Csány- ban, Verpeléten, Keséden, Os­toroson, Recsken, Erdőtelken. Gyöngy össolymoson és Adó­csőn már meg is kezdődtek a könyvnapok és a lakosság nagy érdeklődéssel vásárolt a megjelent politikai és egyéb tárgyú könyvekből. Poroszlón ez ideig 11 ezer forint értékű könyv talált gazdára, Adócsőn 5 ezer forint, Erdőtelken pedig 3 ezer forint értékben vásárol­tak könyvet. Az érdeklődők megvásárol­hatják Fehér Lajos, Focik Je- I és Szirmai István cikk- gyűjteményét, Czóbel Ernő válogatott írásait. Ripp Géza Demokratikus szocializmus — marxizmus című" kötetét. A fi­lozófia körébe vág Szabó Gá­bor A modem atomfizika né­hány filozófiai problémája és Leo Taxii Szórakoztató biblia című műve. A Kossuth szépirodalmi ki­adványai közit megtalálhatjuk: Jan Otcenasek Brych polgár­társ, Földes Mihály Viharos tavasz, Kőműves Imre Vasa'lt- nadrágosok, Putramemt Noé bárkája című kötetét is. Juhásstanfolyam — juhászok nélkül A pétervásári járásban megközelítőleg 25 ezer juhot tenyésztenek, hat állatorvos dolgozik és a legegyszerűbb számítás szerint sem juthat nak el mindenhova. Éppen ezért az állatállomány fejlő­désével arányban nő a juhá­szok felelőssége is. A gondo­zás egyre nagyobb hozzáér­tést, felkészültséget követel. (Tavaly több száz juh pusz­tult el ennek hiányában!) A. járási tanács ezért — nagyon helyesen — juhászképző tan­folyamat szervezett és har­minc juhászt hívott meg er­re. A járási oktatási felelős a gyulai országos tanácsko­záson hallottak szellemében kezdte meg a szervezést és az osztály ■más dolgozóival együtt helyiséget, előadókat — állat­orvosokat, tudományos és gyakorlati szakembereket — ’ biztosított a tanfolyamra. Az idei 150 órás előadássorozatra a juhászok névre szóló értesí­tést kaptak, a részvételhez a termelőszövetkezeti ' elnökök támogatását leérték. A tanfo­lyam időtartamát 10—12 nap­ra, a juhászok „évi szabadsá­gának” időszakára tervezték meg. Az elnökök háromnapos parádfürdői- továbbképzésén ' külön felhívták erre a figyel­met, december 4-én kiküld­ték a körleveleket, kilencedi­kén — a tanfolyam kezdésé­nek első napján — mégis csu­pán négy juhász érkezett Pá­rád fürdőre. Újra értesítették a szövetkezeteket, a körtele­fon eredménye: újabb három juhász érkezését jelentették be. A járási tanács mezőgazda- sági osztálya megvizsgálta « csekély érdeklődés okát, s megállapította, hogy legtöbb körlevél ,,elakadt” az elnö­kök fiókjában, vagy láttamo- zás után az iktatóba került és így minderről nem, vagy csak késve értesültek a juhászok. A legtöbb szövetkezetben egy­szerűen nem vették komo­lyan a járási tanács Itörleve- lét, pedig a hét juhász, aki le­utazott Parádfürdőre és ta­nulni akar, azt mondja, szük­ség van a szakmai továbbkép­zésre. Ma. már kevés a gya- Itorlat, többet. Ízeli tudnia # juhásznak is, hiszen egy-egy szövetkezet bevételének ala­kulása a juhászok munkájától is függ. Ezt tudják a tsz-elnökök is, mégis ők azok, akik miatt a juhász-továbbképzés nem si­került a járásban... P. E. Szovjet és magyar film művészek találkozója a magyar filmművészet aa utóbbi években jelentős sike­reket ért el. Erről tanúskodnak a nemzetközi filmfesztiválokon szerzett díjak, ezt mutatja a magyar filmek nagy népszerű­sége külföldön. A magyar filmművészek, akik a Szovjet Filmművészek Szövetségének meghívására tartózkodnak a Szovjetunió­ban, pénteken Leningrádba utaztak. Akik az élet pereméről indultak el.;; 1938-AT ÍRTAK. Az utolsó békeévet a második világhá­ború előtt. Október volt s már hideg szelek fújtak, amikor az EGER egy nyílt levelet kö­zölt, amely a város polgár­mesteréhez szólt. „Polgármester Űr! a Dobó utca 20. szám alatt egy rette­netes odúban hét magyar la­kik: T. Lajos napszámos csa­ládja. Most, hogy a tél rájuk zárja az ajtót, az öt ártatlan kis magyar — a legkisebb 5 hónapos, a legnagyobb 12 éves — belepusztulnak a szennybe, bűzbe,tbc-be. Nyir­kos pince lakója lett T. Lajos öt gyermekével... A Dobó utca 20. alatt a végső irgalom nyitott nekik ajtót havi 10 pengőért Itt is jelezték már nekik, hogy csak átmenetileg kapható az odú, s T. Lajos tavasszal tovább megy a kál­vária útján, mert merészelt vállalni öt gyermeket. ... Az édesanyjuk járt Önnél Pol- gái'mester Űr... Megértette, ... hogy erre nincs törvény, de nem nyugszik bele s ri- mánkodik, hogy szabadítsuk ki onnét, mert ragaszkodik gyei-mekeihez... Polgármester Űr! Fertály­mester urak, papok, tanítók, cserkészek! Szabadítsátok ki őket! Jártam ott. Kettős ta­gozatú odúban két rongyból vetett ágy, egy asztal, de tőle annyi hely sincs a lakásban, hogy á család egymás mellé álljon. Az öt gyermek egész nap az ágyban ül, egyetlen ablak mellett. Édes kis gyer­mekek, kacagnak, játszanak.: de a lakás nedves, a fal rette­netesen leheli a halál pené­szes csókját, s már halvány tőle a legkisebbek arca. S anyjuk az ablaktalan falnak támasztott széken, könnyes szemét tenyerébe hajtja, s fél­homályba révül, roskad, s ret­teg uráért is. Katona, ott fek­szik a határon, fegyveri-el a kezében, hogy segítsen tágíta­ni a hazán, vagy meghaljon érte ... Mentsük meg őket! Dr. Kiss István.” Egy hét múltán arról adott hírt a lap, hogy egy diákleány megtakarított 20 pengőjét s egy magát megnevezni nem akaró személy 2 pcngő\ ado- mánvozott a családnak. Vajon mi lett a nyomorgó magyar oro-letál-családból? Él­nek-e? Milyen változást ho­zott számukra a nagy törté­nelmi fordulat? ... HOSSZÚ, regénvbe illő ke­resés után sikerült megtalál­nom a családot, T. Laiosné, aki bizony az elmúlt 25 év alatt megözvegyült, ma sze­rény, de tiszta és rendesen berendezett szohc-konvbás la­kásban lakik a Torony utcá­ban. Nehezen é« már nem szíve­sen emlékezik vissza a hajda­ni keserű sorsára, hiszen a felszabadulás után bekerült a Dohánvsvárba, s ma már nyuedíiat élvez, a kis család pedig révbe ért. — Minden munkát megra­gadtam, ahol pénzt leheteti keresni, de sajnos, nem sok eredménnyel.;; S közben simogatja aranyos Ids unokája selymes haját. Igen, az ő élete már más lesz, mint nagyszülei nyomora volt. — Mi lett az öt gyerekből? Válaszul, eleven válaszul ott ül T. Lajosné mellett fia, akiről az egykori riport, mint legkisebbről, néhány hónapos „síró Ids jószág”-ról beszélt. T. Béla ma 25 éves, akár a polgármesterhez intézett nyílt levél. Az ÉMÁSZ-nál villany- szerelő szakmunkás. Most ép­pen a Makiár—Eger közötti nagyfeszültségű vezeték építé­sén dolgozik. 1961-ben végezte el az MTH iskolát, s a követ­kező évben meg Is nősült. Egy 8 hónapos csöppséget ringat a sokat szenvedett nagymama az ölében. — Hogy él a legfiatalabb, az egykori pinceodú lakója? — 1800—1900, sőt néha ke­vés híja 2000 forint a havi kereset, — mondja T. Béla. — A brigádban az én órabé­rem a legmagasabb! Most minden fillért félreteszünk: lakásra spórolunk. Az igazga­tó elvtáx-s biztat, hogy jövőre talán sikerül kapni egy eme- letráépítéses lakást... — Mi lett a többi gyermek­ből, a többi négyből? — A három leány férjhez ment, mégpedig jól. Az egyik férje művezető Miskolcon, a másiké építésvezető Budapes­ten, maga pedig egy építőipa­ri vállalat titkárnője, a har­madik férje a Finomszerel- vénygyárban elektrikus. A ne­gyedik, egy fiú, elszármazott Egerből Mezőszemerére és építőipari segédmunkás. — Hány unoka van a csa­ládban? — Hét, — mondja nevetve a nagymama és látszik, hogy sgyikre büszkébb, mint arná- sikra. MlG ÜLÜNK és beszélge­tünk a tiszta kis konyhában, 'gyre csak azon jár az eszem, hogy ez az egyszerű munkás asszony foggal és körömmel, ie megvédte kicsinyeit, és xmbex't. talpig embert tudott xelőlük nevelni az úi társa- ialmunk segítségével. Sugár István Igaz lehet, hogy férfitársaim zöme azért jár szívesebben a hölgyek keze alá, mert unja már az örökös focitémát? Nem. nem! Tudnak a férfiemberek másról is beszélni, ha valame­lyik vendég mindenáron a sportra tereli a szót. Igazolja ezt az alábbi hiteles történet. Idős fodrászismerősöm sohasem szerette a futballt, hanem csak a sakkot. Dorogon (vagy környékén) dolgozott ez időtájt, a járási ver­senyeken rendszeresen részt vett. Egyszer aztán váratlanul abbahagyta azt is. Utolsó versenyén — vagy harminc éve le­hetett — sérelem érte a díjkiosztásnál. Az első díj egy vándorserleg volt. Erre nem pá­lyázott, mert csak a győztes nevét vésték bele. Ha egy év múlva más lett az első, az őrizte tovább. A második díjra, a finom bőröndre viszont nagyon fájt a foga. Sikerült iá elérnie a második helyezést> de a verseny intézője, aki a harmadik helyre volt esélyes, szintén a. bőröndöt szerette volna elnyerni. — Ebből lett a bonyodalom — meséli egy kis szusszanással borotválkozás és hajvágás között. — A díjakat érték szerint kapták a verseny helyezettjei. Amikor az intéző látta, úgy álakul a végső sorrend, hogy én leszek a második, ő meg a harmadik, megcserélte a dijakat. — S mi volt a harmadik díj? — Egy Mária-kép volt. Mikor szóvá tettem a cserét• azt mondotta: időközben elküldte beezüstöztetni a képet, hogy még szebb le­gyen. Így most már pengőben is az a drá­gább, tehát én kapom nieg, mint második, őneki viszont a harmadik helyért jó lesz a bőrönd is. Ekkor wfcfc—Bi leleményességhez folyamodtam. Megkérdeztem tőle, nem gon­dolja-e, hogy az ő vallásosabb családjában nagyobb örömet keltene a kép, mint egy kö­zönséges, bár finom kidolgozású bőrönd. Csa­varos észjárása azonban nem hagyta cserben, így válaszolt: — Mivel én is, kedves nőm is vallásunk régi hívei vagyunk, szentkép már több is van a lakásunkban, de bőrönd csak kevés, önök­nél viszont, kedves szaktárs> úgy emlékszem, még nem található ilyen szép tárgy, mint ez az értékes második dij. így hát fogadja a szentképet, s jogadja őszinte elismerésemet a második helyezéshez. Ezzel felvette a bőröndöt és barátságosan Eszének hajlékonyságát ma is elismerem, de a sakkversenyektől minder óta tartózko­dom. Mert én ilyen .meglepikombinációkra soha nem voltam képes, sem a sakktáblán- sem mt életben. Hóiba Vilmos zöldségtermelő és hajtató ta­nulóképzés folyik iskolánkban — mondja az igazgató. S az az igazság, hogy azok a fiatalok, akik állandóan itt ta­nulnak majd, egy év múlva mind elméletileg, mind gyakor. latilag többet tudnak majd fel­mutatni, mint azok, akik éven­ként csak három hónapot töl­tenek nálunk. Érthető is, hiszen a gazdaságokban a rengeteg munka mellett még a max na­pig sem foglalkoznak úgy a gyerekekkel, mint ahogy kel­lene. Ezzel szemben, akik itt maradnak, nemcsak szakmai oktatásban vésznél® részt, ha­nem általános tantárgyakkal is foglalkoznak. Magyar, tör­ténelem, földrajz, matematika, fizika, kémia, biológia, kerté­szeti alapismeret, gépismeret, stb. tantárgy szerepel a tud­nivalók között Míg így beszélgetünk, végig­járjuk a tantermeket, megnéz­zük a szertárat és eljutunk a tanulók hálókörletébe is, fel a kutatóintézetbe. A KÉT KÖRLET TISZTA, rendes. Igazán meglátszik, hogy törődnék itt a gyerekek­kel; A körletben csendes fog­lalkozás van, a fiúk itt és az ebédlőben tanulnak más hely hiányában. Gyors ismeretséget kötünk a fiúkkal. Halász Barnabás, sző­lész-borász tanuló Hajdú—Bi­har megyéből jött ide, Pál Ist­ván Jászberényből, de vannak itt Heves megyeiek is; Balogh Sándor Lőrinciből, Flóra János Tamaméráról. — Hatvannégy gyei'ekünk van — mondja Ágoston József — Heves, Borsod, Hajdú—Bi­har, Szolnok és Szabolcs me­gyékből jöttek össze-. Rendes gyerekek, csak sajnos, nagyon meglátszik, hogy'mindig hadi­lábon álltak a tanulással. Megyünk tovább a folyosón, igaz, óvatosan, mert két sor­ban itt vannak a szekrények elhelyezve, s félő, hogy vala­mivel összeütközik az- ember, (Bizony, nagyon szükségmeg- oldás ez.) és akaratlanul is ösz- szegezzük a látottakat, hallot­takat. A nagy múltú iskolát bővíteni, felújítani kellene már és többet kellene törődni i mezőgazdasági szakmunkás- képzéssel. Túl a kezdeti tépé­seken, Ideje lenne, ha lehető­ség nyílna arra, hogy végre nálunk is megoldjuk a szak­munkásképzést oly módon, logy intézetekben, szinte kol- égiumi szinten foglalkoznánk iktatásukkal. Nagyobb lenne a iiatalok körében ezeknek «az is­koláknak a tekintélye, többen s jelentkeznének erre a pá- yára és nem utolsósorban a íagyüzerrsi mezőgazdaságot el ;udnánk látni megfelelő szá­mi szakmunkással is. Fazekas István A moszkvai Barátság Házá­ban a szovjet fővárosban tar­tózkodó magyar filmművésze­ket és szovjet filmművészek baráti . találkozóján levetítet­ték a moszkvaiaknak Bacsó Pé­ter rendező első játékfilmjét, amelynek címe: Énekek éneke. A film az ifjúság kérdésével foglalkozik és Moszkvában meleg fogadtatásra talált. Grigorij Rosalj és mások a találkozón hangsúlyozták, hogy delkezésünkre, a gyerekek a kutatóintézetben laknak két, kölcsönbe kapott helyiségben. A felszabadulás óta bizony egy téglát sem építettek itt be, és sajnos, nem egészen 200 hold- nyi szántóföldünk, illetve sző­lőnk is állandóan fogy. Kisa­játítják, hol ennek hol annak és helyébe nem adnak terüle­tet. Talán ha sikerül, akkor 1965-re 220 férőhelyes kollé­giumot építenek majd ide, és növelik majd a tantermek szá­mát is. Amikor a tervezésről volt szó, még 2—-2,5 millió fo­rintról beszéltek, ma már vi­szont csak egymillió forintiéL Hát, majd meglátjuk... ÍGY BESZÉLNEK, panasz­kodnak az iskola vezetői, tar nárai, s közben hívnak, néz­zünk széjjel az iskola terüle­tén, ismerkedjünk meg a tanu­lók «iktatásával, — Kétfajta oktatás folyik nálunk — magyarázza a hoz­zánk csatlakozó Bucholcz Fe­renc tanár, amint végigkísér bennünket az iskolában. — A mezőgazdasági szakmunkásta­nulók itt „töltik” le évenként a három hónap elméleti fog­lalkozást, s aztán visszamen­nék gyakorlati munkára gaz­daságukba, ugyanakkor az idén már megkezdtük a tízhónapos, bentlakásos szakmunkáskép­zést is, ami azt jelenti, hogy a tanulók a három évet itt töltik él, nem vándorolnak. — Melyik oktatás bizonyul jobbnak? — Az utóbbi! Érthető, hi­szen három évig mi nevelhet­jük a gyerekeket. Fi­gyelemmel kísérhetjük mun­kájukat, előrehaladásukat, s ott tudunk segíteni, ahol szük­ség®, hogy a három év alatt mindenki kellő mértékben el­sajátíthassa szakmáját. — Jelenleg szőlész-borász* EGER KÜLSŐ PEREMÉN, a Kerecsendre vezető műút és a Szőlészeti Kutató Intézet mellett van a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Isliola. A vá­ros szivétől távol levő és sze­rényen meghúzódó épület már a háború előtt is hosszú évti­zedekig mezőgazdasági szakis­meretekkel vértezte fel azokat, alakét a falai közé beenged­tek, de a felszabadulás óta is ezt a tudományt szolgálja tisz­tességgel, sikerrel. Az intézet vezetőivel, taná­raival beszélgetünk most az iskola múltjáról, jelenéről, jö­vőjétől és természetesen a fa­lai között folyó oktatásról is. — Iskolánk arról is hír® — mondja Ágoston József szak­tanár —, hogy az emlékezet® filoxéra-járvány után, itt ne­mesítették ki és fedezték fel azt az oltóanyagot, amely . el­lenáll, ennek a növénybeteg­ségnek. Sőt, azt is kevesen tud­ják, hogy innét terjedt el az oltványkészítés, innét vitték el az abasáriak, nagyrédeíek, markaziak, és mások is, szerte az országba, “ Természetesen néhány is­mertebb mezőgazdasági szak­ember is itt kezdte tanulmá­nyait — fűzi tovább a gondo­latot Czeglédi László, az inté- zet igazgatója. — Mindig büszkék vagyunk rájuk, ha itt is; ott is halljuk nevüket, munkájúkat. Igen, mindezek az iskola te­kintélyét bizonyítják, azt, hogy kellő múlttal, a szakmai ismeretek tárházával rendel­keznek itt ahhoz, hogy nap­jainkban is tovább folyhasson ez a munka, kellő ismeretek­kel gyarapítsák azoknak tudá­sát, akik itt tanulnak. — Ez te a feladatunk — mondják többen — csak hát öreg már az épület, két tan­terem és egy szertár áll ren­Szerény és nagy múltú iskola Szabálytalan riport az egri mezőgazdasági iskolából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents