Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-08 / 287. szám

FARKAS V NDR AS: Metszett pohár... Metszett pohár, inkább karcsú kehely, És benne egri dombok vére csillog. Barátok közt a szívem ünnepel. Nincs jobb érzés, de nincsen semmi tiltóbb, Mert ujjong, s kérdez: Nem felejted el. Az életünkben hány csodára nyílt jog, örömünk, kínunk gyorsan elszelel, S nyomukban lassú búcsú könnye csillog' Most itt a szépnyakú pohár kezemben, A csillogó bort kedvvel kell lenyelnem. És kortyolom és várom jó hatását. A bor fecseg, beszél a jókívánság: I,egyen metszett pohár testébe vésve Sorsom szelíd, elnéző nevetése! ÓÉI -IKAm KOVÁCS SÁNDOR: ESTE Az ágak közt a kéklö réseket vastag szurokkal önti be az este, köd gőzöl és nyirkos felhőiben vak csillagok néznek a hegyekre; Belül az ablak, mint opál üveg, a körmöm rá virágokat karcol. Mintha párnázott falak közt állnék, semmit nem hallok az utcazajból. Bezárt világ ez! Nem kívánom éfi! Van ugyan, aki ilyenért eped. Jó tudni, hogy reggelig lesz csak így. Ó, mindent hozó drága reggelek! Hiányzik arcod, barátom keze, a megállóknál kavargó tömeg, a fák, a felhők, hegyek és mezők, hogy kezembe szorítsak egy követ! Csend, akár csak a víz alá merült hajó üres kabinjában lehet. És odakint örvénylik a sötét csapkod, hogy szinte a fal is remeg ■. KATAY ANTAL: MUNKÁSSZÁLLÁSON Végigsiklik az alkony a tájon«, pihen as ész, a gondolat, s a munka dalai elcsendesülnek. A csend hozzásimul az életünkhöz, ágyat vetünk, hol megpihen kéz s a láb, hol munkára ébredünk a mával. Haza szállnak a gondolatok, s an évek ezernyi színnel változnak széppé megint— Tervek nőnek az alkonyt árnnyal óriássá, s mire ellobban a fény: parányi ponttá zsugorodnak a gondolatok! Tróján Marian — Ex libris vetődött gyermekcsoport sor­sát. A második világháború idején repülőbaleset következ­tében angol iskolásgyermekek; — valamennyien fiúk, 6—12 évesek — kerülnek egy tropi­kus, csendes-óceáni szigetre. Gyümölcs, ennivaló viszonylag bőven akad — úgyhogy a gyermekek napjai játékkal, fürdéssel, — aránylag gondta­lanul telnek. „Legelőbb annak a hosszú hullámnak ütemét szoktak meg, amely a hajnal­ból a hirtelen esti sötétedésig vezette őket. Boldogan fogad­ták a reggel örömeit, a ragyo­gó napfényt, az áradó tengert és az édes levegőt: ilyenkor oly jó volt játszani, s az éle­tük úgy betelt, hogy fölösle­ges volt a remény, el is felejt­keztek róla.” Azért mindjárt kezdetben a gyerekek a szigeten való be­rendezésre, a teendők meg­szervezésre is gondolnak. Ve­zért választanak — az erős, ügyes Ralph-ot — jelző tüzet gyújtanak a hegyen, Kuryhö- kat építenék. De, csakhamar viszály támad. Jack, a „vadá­szok vezére” féltékeny Ralph- ra, a megválasztott vezetőre. A malacvadászat, a „vadem­ber-játék” ürügyén apránként elhódítja a fiúkat Ralph-tól. A fiúkat egyre inkább titok­zatos félelmek — tengeri és repülőszömyektől — kerítik hatalmukba. Jack bandáját a vadász-tobzódás, a nyers erő­szak kultusza keríti hatalmába. A durva, támadó indulatok tetitlegességre visznek és tragi­kus következménnyel járnak. Két halott és Ralph, a súlyos sebesült — a szomorú ered­mény. Az egyre veszélyesebbé váló. „vademberkedés”-nek egy angol cirkáló megjelenése vet véget. Felfedezik és megmen­tik a gyermekeket a szigetről, i A regény fülledt levegőjű, fojtott drámaisággal-telített — akárcsak a színhely trópusi at­moszférája. Tele van mély- értelmű szimbólumokkal, tár­sadalmi konzekvenciákkal. Gyermekekről szól — felnőt­teknek. Határozottan állást foglal az ész, a haladás mel­leit. Sokoldalúan, szemlélete­sen mutatja be a misztikus fé­lelem, a babona létrejöttét/ Dr. Berencz János főiskolai tanszékvez.­— A kocsi... a kenyér... 5 — Oda is mentek. * Négy süécet összekötnek és h úgy vonszolják a fagyástól der-( medt testet. Útközben felvált- s Va dörzsölik hóval az arcát és’ kezét Megérkezik a községi ? orvos is. Felnőttek is jönnek < elébük. Fölváltva húzzák a te- i hetetlen embert Varjasba las- < san visszatér az élet Az orvos/ azért aggódik, hogy a fülét és $ az ujjait súlyos fagyás érte. De 5 azért a gyerekek és az embe-it rek megkönnyebülten nézik, t A másik síléccel fölszerelt? csoport az autót fogja körül.? Nem is autó az már, hanem? közönséges hófúvás. « Síri csend fogadja őket Ai motorház tetejéig ér a hó, sű-^ rűn, vastagon emelkedik meg*, most a hó és alatta halálos* csendben pihen a motor. A ve- * zetőfülkéhen nincs egy mocca-J nás se, a kocsikísérő mélyen t alszik. ? — Megfagyott! 5 — Dörzsöljük be hóval! ^ A hó belehasít a kocsikísérő $ húsába, mintha nem is havat,( hanem tüzes vasat nyomtak* volna arcához. Megrázkódik,* kinyitja a szemét és riadva nézj! körül. ? — Aludt? * — Igen, elaludtam ... ^ A távolból mély dübörgést hoz a szél. Az egyik fiatal a . lépcsőről az utat kémleli. Egy-| szer csak fölkiált: * — Megjöttek a hóekék... ‘ — Segítség! A hókutat körülfogják a part felől. Kötelet engednek le, de Varjas Józsi hiába nyúl érte, nem tud megkapaszkodni. Ket­ten leereszkednek hozzá, ösz- szekötözik, mint egy rabot és felhúzzák az ösvényre. Varjasból alig ér ki a hang. Csont Istvánt illusztrációja. keségbe burkolózik a völgy. Varjas Józsi utolsó erejével küzd a nyakába zúduló hó el­len, a fehér kristályszemcsék- be bújt halál ellen. Minél job­ban kapaszkodik, éviekéi föl­felé, annál mélyebbre süllyed a szakadékban. Nyöszörög, se­gítségért kiabálna, de kitől válhat a kihalt tájon segítsé­a célt, etűnik a mozgó fekete pont. A mozgó pontot elnyelte a nagy fehérség, mint viharos tenger a kis csónakot Riadó! Hangzik a kis falu­ban mindenfelé. A második raj Tibi vezeté­sével süécdkkel fölszerelve szélsebesen ereszkedik le a völgybe... get? Kezei megdermednek, hi­ába fogja meg a parti ágakat nem tudja megszorítani. Ká- bultan hánykolódik vállával a hókútban, a hó enged körülöt­te, de feje felett félelmetesen zsugorodik össze a nyílás. Kintről hangokat hall. Karcsi az épület előtt álldo­gál, majd megfagy a hideg széltől, a kezére és arcára csa­pódó hótól. Eszébe jut, hogy a raj nem vitt magával mentő­kötelet ... Mire felkötözi a léceket és lesiklik a raj után, sötét szür­— Hahó, hahó! Vigyázz! Ne arra! Ketten is kiabáltak, integet­tek, de hiába. Varjas nem hall semmit, csak a végtelen hóten­gert látta, a fehéren csillogó havat és a kegyetlen vihart A látcsőben elveszíti Karcsi ügyeletet szerveztek. Szükség volt rá, sok kiránduló jár ar­ra, könnyen bajba juthatnak. Télen sok a síelő, nyáron meg az erdőtűz okoz gondot nekik. Ezért is építették a község Farkasvölgy felőli dombjára a figyelőtomyot Ezen a viharos délutánon a VIII. osztályos Fekete Karcsi az ügyeletes. A felnőtt tűzoltó már elment haza, nem lesz itt 6emmi tennivaló. Karcsi azon­ban a helyén maradt. A tűz­oltók látcsövével nézegetett ki­felé, gyönyörködött a tájban ... Egyszer csak arra lett fi­gyelmes, hogy Farkasvölgy fel­járatánál autó áll. Biztosan megsüllyedt — villant át az agyán. Horváth Tibi, az állandó ösz- Bzekötő érkezett meg. Karcsi meg sem várta, hogy Tibor le­szerelje lábáról a síléceket... — Tibi. megfeneklett egy autó a völgyben ... Átadja látcsövét és mutatja hz irányt. — Látod? — Igen, látom. *— Te mit látsz? — Most lépett ki belőle va­laki ... jön errefelé ... — Tibi, riadóztassuk a má­sodik rajt, hátha letér az útról nem tudja, hogy az ösvényen ilyenkor nem lehet járni, be­lecsúszhat a szakadékba... Az meg tele van hóval. Varjas jól emlészik a letérő­re. Egy hatalmas tölgyfa mel­lett kell balra fordulnia. Meg­találja a tölgyfát, de az útból az egybefüggő hótakarótői nem lát semmit. Tapogatózik, aztán lassan megindul. Közben a gyerekek látcsö­vükkel fürkészik a határt. Fi­gyelik, hogy a viharral dacoló 'em her rátér-e az ösvénvre. A múlt századi szentimentá­lis, vagy leegyszerűsítetten, egyoldalúan optimista ábrázo­lásmóddal szemben alapvetően másként mutatja be a gyer­mekek világát Golding angol író magyar fordításban meg­jelent regénye. A cselekmény álltaimat ad arra, hogy realisztikusan — komor tónusban, drámaian, de végső kicsengésében még­sem pesszimisztikusan — mu­tassa be egy lakatlan szigetre QJLi.m MH.if Egy modern gyermek-robinzonádról (Jegyzetek W. Golding: „A legyek ura“ e. regényéről) Európa kiad. 1963. ryiijtötték össze. (a balszélsé* vek három aranyfoga is volt) beolvasta szózatát a rídióban. A szózat a néphez szól , amely azonban nem hallatta, mert nem volt rádiója. A szép szó­zat szöveget röplapokra is ki­nyomtatták, dP miután a nép olvasni sem tudott, a röplapo- Itat ki sem osztották, Másnapra R... stb. még~tá- bornokabb nagy népgydlést hirdetett, hogy megkedveltesse magát országa népével. Köz­ben azonban az új hadügymi- r. szter kijárási tilalmat rendelt el. így a népgyűlésre tartó Stb. még-tábornokabbat felpofozta az egyik járőr, amelynek pa­rancsnoka nem ismerte az új elnököt. A. parancsnok semmi­képpen sem vádolható felség- sertéssel, miután az őr szobán még Lopze püspök képe füg­gött. Ugyanis a labdarúgó-kor­mány center-elnökének rövid uralkodása alatt nem lett kész a fényképe. A még-tábornokabbnak meg csak egy clsóáldozási képe volt, dg ezt nem akarta kitenni, ne­hogy a nem katolikusok ellen- szemmel fogadják. A verés egyébként nem ke­serítette el, mert hozzászokott, hogy minden csínye után kikap. Elhatározta, hogy visszavonul a politikától, és hátralevő évei­ben bezárt kapukon csenget be, és elszalad. Íme, ez a legújabb dél-amerikai államcsíny törté­nete. Üjabb jelentés egyelőre nem érkezett, de jól értesült diplomáciai körökből kiszűrő­dött, hogy az ostyasütök ké­szülnek újabb kormányalakí­tásra. Ősz Ferenc A nagy tett éjszakáján kör­befogták a kormányzósági pa­lotát, ahol a labdarúgó-csapat éppen minisztertanácsot tartott. Bent csúnya verekedés dúlt, mert a jobbszélső ellenezte, bogy a gyúrót kinevezzék kul­tuszminiszternek. Állítása sze­rint a gyúró nem tudott olvas­ni, és ő régi kulturális ember, miután két hétig viszonya volt a helyi revü egyik táncosnőjé­vel. Mikor a verekdés tetőfokún állt, Rinaldo stb. tábornok, be­tört a palotába, ami nem is volt nehéz, mert a kulcsokat még Lopez kulcsára elvesztette, így az ajtók egy székkei vol­taic betámasztva. A marcona legények vadonatúj amerikai fegyverekkel le fegyverezték, a vadonatúj amerikai fegyverek­kel ellenálló aranylábú fiúkat. A csapat védelme amúgy is gyenge volt, mert a küzdőszel­lemet erősen letörte, hogy egy hete nem kaptak kalóriapénzt, miután az edző már az első na­pon elsikkasztotta az állam- kincstárból mind a 25 pezetát. Ri... stb. tábornok kinevez­te magút még-tábornokabbnak. és mialatt a marcona legények a palotában található értékeket megvallotta neki a tervét. A nagybácsi megértőén viselke­dett. Közismert demokrata lé­vén ári vallotta, hogy egy sza­bad országban mindenkinek jo­ga van egy kis államcsínyhez. Ezért adott fegyvert Lopez püs­pöknek is, akitől kétheti bú­csút és teljes feloldozást ka­pott. Sőt a labdarúgó-csapatot is ő fegyverezte fel, mert vi­lágéletében vérbeli szurkoló volt. Rinaldo Pepito stb. tábornok így két vagon fegyverrel és húsz marcona vitézzel tért visza. A húsz harcost is a nagybácsi kölcsönözte, saját belső személyzetéből. Rinaldo Pepito Maria Gonza­les del Alvarez nagyon pajkos gyerek volt. Apja — egy egy­szerű dél-kaoszi főrészvényes — nem győzte vásott csínyei után elporolni azt az alkatré­szét, amelyen történetünk ide­jén már a dél-amerikai Dél- Kaosz ’mintegy 150 főnyi had­seregének tábornoki nadrágja feszült. De Rinaldo Pepito Ma­ria Gonzales, stb. tábornok lé­tére is csintalan maradt, A pajkos, 50 éves suhancot már nem elégítették ki azok a csí­nyek, amelyek a helyi signori- tákkal követett el. És miután a tüzesvérű dél-amerikai lányok is elgedetlenek voltak a csí­nyeivel, elhatározta, hogy egyéb pajkosságokat követ el. Például egy helyre kis ál­lamcsínyt! Ez úgyis aktuális volt már, mivel két hete egy­folytában uralkodott a labda­rúgó-csapat, amely egy sikeres pileesel ragadta magúhoz a 25 pezetát tartalmazó államkincs­tárt, a 7-opez püspök vezette üdvhadsereg-kormánytól. Rinaldo Pepito Maria stb. tá­bornok elutazott az USA-ba, kedves nagybácsikájához, és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents