Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-07 / 286. szám

4

werejsA«

1963. december l, szombat

A szülői mur

A tervszerű nevelés alapvető feltétele, hogy az iskolai és otthoni nevelés kiegyensúlyozott, egymást kiegészítő legyen. Ezt a követelményt' állították maguk elé az évtizede megalakult szülői munkaközösségek, s hogy nem tudták egészében megvalósítani, azért az iskolák, a szülői munkaközösségek, s az oktatómunkát irányító szervek egyaránt felelősek.

Érezvén ezt a felelősséget, már évekkel ezelőtt megindult a két nevelési tényező — család és iskola — összehangolására a kísérletezés, tapasztalat- szerzés és útegyengetés. Hosszú időn keresztül a szülői munka- közösség csupán gazdasági segítséget nyújtott az iskoláknak. Részt vettek az szmk tagjai az őszi, téli nagytakarításban, pénzt adtak össze, s abból vásároltak a felszerelés, bútorzat kiegészítésére, felújítására. Megrendezték a pedagógus- és gyermeknapot, könyveket vettek a vizsgára.

Eimél többre aztán nem futotta idejüli, erejük, önállóságuk. Maga az iskola is csupán a „seg'tsóg” szót) hajtotta,- de belső, tartalmi változásra csak egészen rövid idő óta került sor. Természetesen nem egy csapásra újult meg ez a tartalom, ezt is évek alapos próbálkozásai, törekvései teremtették meg. Amikor felmerült a gondolat, hogy egységes nevelési tervet kell kidolgozni az iskolák számára, akkor derült először igazán fény arra, mit is kell kérni a szülői munkaközösségtől, ahhoz, hogy valóban segítséget adjon az iskola nevelési munkájához.

Az első lépés valahol ott kezdődött, hogy a szülők megértették azt, milyen jelentős a gyermekeik életében, ha ők egy álláspontot alakítanak ki bizonyos kérdésekben a nevelőtestülettel. Megértették, hogy rossz a „neveljen a nevelő, azért fizetik” elmélet, mert erre az iskola egyedül nem képes.

A megértés volt hát az első. Ekkor kezdtek a szülők tüzetesebben érdeklődni az iskolában folyó munka után. Ezekben az időkben felszámolták azt a téveszmét is, miszerint az szmk választmánya munkáját szinte kizárólag értelmiségi szülők tudják csak ellátni. Egyre szélesebb körben kapcsolódtak be a munkás-paraszt szülők az

ikaközösségek

szmk sokirányú tevékenységé, be. Maga ez a tény új szellemet hozott a szülői munkaközösségek életébe.”

Szerencsére, nem estek át a ló túlsó oldalára, sem az értelmiségi szülőket illetően, séma gazdasági vonalon. Elvként ugyan kimondották, hogy az iskolában különböző célokra gyűjteni tilos. Ez helyes is. Ám a szülőit bizonyos területekre korlátozódó munka segítségét az iskola nem nélkülözheti. A szervezet nevében is benne van a munka szó, csupán az a lényeges, hogy ezt ki hogyan értelmezi.

Az új tartalom kialakulásánál az iskolában végzett szülői

munka már egy lépés az iskolai nevelés segítése felé. A szorgalmas édesapa, édesanya példája a diákok között is megteremti a szellemet: vigyázzunk iskolánkra, szépítsük amennyire tőlünk telik.

Ez a munka-segítség erkölcsi hasznát illetően nem mérhető a régivel, amikor csak hazaüzent az szmk vezetősége, hogy ennyi meg ennyi pénzt hozzon be a gyerek! Ha be is küldték, ha érdekelte is őketv hogy vajon mire költik, elsősorban mégis mérgelődtek, s egy lépéssel sem jutottak közelebb az oktató-nevelő munkához.

Az új tartalmi munka jellemzője pedig éppen az, hogy minél szorosabb kapcsolatban az iskolával megoldani a „fogas kérdéseket”. Eddig csalt szórványosan, ettől az évtől kezdve rendszeresen részt vesz. nek a szülők például az egri Dobó Gimnáziumiban a tanárok ifjúságvédelmi munkájában.

Az esztétikai nevelést, az iskola törekvését a kulturált szórakozás megteremtéséért például nagyszerűen segítette az a szülőkből verbuválódott zenekar, amelyik az I/j. osztály klubestjén a hangulatot megteremtette. Nem volt pénz zenekarra? Szerencsés az osztály szülői összetétele — futotta belőlük egy zenekar. Ez a kicsinek látszó mozzanat abban az osztályban megteremtette a kamaszok és szüleik, de tanáraik között is a bizalom légkörét. Márpedig ha ez megvan,

új tartalma

akkor sokkal könnyebb az egyéb nevelési feladatokat megoldani!

Az új tartalmi munka eredménye, hogy a gyakorlati foglalkozások ellenőrzésébe, az ott folyó nevelési munkába is „beleszólnak” a szülők. Az üzemben dolgozó édesapák figyelemmel kísérik az osztály, sok esetben az osztályok munkáját, s a szülői értekezleten hozzászólásukkal nagy segítséget adnak az iskolának.

Nagy munkát jelent a szülői munkaközösségek új tartalmának szélesítése, bővítése. Ez kétoldalú tevékenység. Egyrészt az iskolák vezetőinek kell felmérni mindazokat a területeket. ahová be lehet vonni a szülőket, másrészt az szmk tagjainak is részt kell kémiök az iskolai nevelőmunka egyes felad ataiból.

Az új tartalom még nem végleges, de néhány konkrét követelménytől eltekintve soha nem is lesz azzá. Nem is lehet, mert az iskola élete forrongó, változó valami, amelyik mindig dob fel új megoldásra váró problémát. Most már csak az a fontos, hogy a megértés utáni második fázis minél több szülőt kapcsoljon be az általános és középiskolák lüktető vérkeringésébe ...

Cs. Adám Éva

Gyorsan múlik az idő. Még szinte a fülünkben cseng az évadnyitó Mária főhadnagy lágy muzsikája és ime tegnap este már a negyedik bemutatónak tapsolhatott a premierközönsége. Ezúttal Molnár Ferenc tette próbára a közönség nevetőizmait.

★

Továbbra is tart a vendégjárás az Aiaszhoz. Szerdán este a Színház és Filmművészeti Főiskola 30 hallgatója tekintette meg az előadást. A fiatal művészjelöltekkel az előadás után baráti beszélgetést tartott a színház vezetősége, a darab rendezője és főszereplői. Ez alkalommal a növendékek nemcsak az előadásról, hanem az egri színház egész életéről is kimerítő tájékoztatást kaptak.

★

Megnéztük mi is még egyszer az Aiaszt. A kar munkáját szeretnénk megdicsérni. Nem jcsak művészileg végeznek ki- j tűnő munkát, de fizikailag is inagy erőpróbára teszi őket a

másfél órás produkció. Csak egy momentumot említünk meg ezúttal: van egy színpadi jelenet a darabban, amikor a kar tagjainak 24 percen keresztül kell mozdulatlanul, lehajtott fejjel állniok a színpadon. Nem Ids teljesítmény. Aki nem hiszi, próbálja meg. Megérdemlik, hogy név szerint is megemlítsük őket: Előd László, Gugi László, Jachinek Rudolf, Kakuk Jenő, Kovács Imre, Láczai Zoltán. Mécs Ernő.

★

Rövidesen az egész ország láthatja az Aiaszt és a Nőuralmat. December 18-<án ugyanis felvonul a tv egész apparátusa és egyenes adásban közvetíti a két darabot a tv nézőinek.

A második félév műsortervéről tárgyalt a napokban a színház igazgatósága. A tárgyalás eredményéről hivatalos tájékoztatást nem kaptunk, annyi azonban kiszivárgott,

hogy a színház vezetői, leszűrve az első félév tapasztalatait és figyelembe véve, hogy a második félévet is az ideiglenes színházépületben kell vé- .gigjétszani, az eredetileg meghirdetett műsortervben némi változtatást hajt végre. Ez a változás a közönség igényét jobban figyelembe fogja venni. A második félév első bemutatója már biztos: január 24-én Stuart Mária.

★

Tapasztalatcserén járt a szegedi Nemzeti Színháznál Hortobágyi Margit rendező. A Dankó Pista rendezője Vaszy Viktorral, a színház igazgatókarmesterével tárgyalt a Dan- kó Pista zenei problémáiról. Vaszy Viktor szerezte a Dankó Pista zenéjét és december 27-i bemutatóra néhány új zeneszámmal szeretné a rendező kiegészíteni a darabot.

— esy.

/aj tj ku cikk

Anonymus Pál újságírót hivatta a szerkesztő.

— Azért kérettelek, mert te fogod megírni a holnapi lapba a sajtónapi megemlékezést. Glosszára gondoltam, amelyben frázismentesen, fellengős jelzők nélkül írnál valamit magunkról. Elég lesz másfél gépelt oldal.

Anonymus tudomásul vette a megbízatást és szobájába vonult elmélkedni.

Hm. Mit is írjon?

Töprengett, rágta a ceruzát, időnkint az írógépre sandított, amely a gépasztálon vigyorogtatta harminckét betűjét.

— Nos, barátom, mit írunk, mit írunk?

Sajtónap. A magyar sajtó napja ...ez idáig rendben van. Ízlelgette a szavakat, de agyte- kervényei nem akartak

moccanni. Csak legalább a címen túljutna. Sohasem tudta ellcez- deni az írást, amíg jó címet, nem talált Hm. A sajtó ünnepén. Ezt már írta néhányszor. A sajtó napján... Unalmas, ezt nem olvassák eh

Az óra ketyegett a falon, kegyetlenül ha- rapdálta az időt. S az fogyott, fogyott. De cím, az nincs. Nézte a falat, de azon sem jelent meg a cím.

No, gondolta, amíg eszembe jut valami, megírom a vezércikket, azt is ma kell leadnom.

Pegazus a hátára kapta, megvolt vele egy óra alatt. De a sajtónap .,.

Eszébe jutott, hogy összeszed még néhány

külpolitikai hirt, hátha közben megjö az ihlet.

összeszedte, lediktálta őlcet.

Hűha, csapott a fejére, van még két le- adatlan riportom, ideje lenne azokat is megírni.

És ment diktálni a gépszobába.

De a sajtónap,.. mi lesz a glosszával?

Átolvasta a diktált szövegeket, kijavította a hibákat, s jött a falnézés. Akkor már ideges volt. Bármelyik pillanatban megszólalhat a telefon: elkészültél-e már a cikkel?

Most már igazán írni kell De hol az az átkozott golyóstoll, az előbb még itt lebzselt a papiroson. Sehol sincs. Mindent végig• • •

tapogatott az íróasztalán, hátha bebújt valahová az az ördöngős szerszám. Hopp, megvan. A levelek alá csúszott. Hm, persze, ezekre válaszolni kéne. Szerkesztői üzenetek...

Nekilátott a szerkesztői üzenetek megfogalmazásának. Ezzel is háromnegyed óra tett el.

De a sajtónap>

Űjabb papírlapot vett elő. Kacéran simult a , keze alá: tessék, itt vagyok, tégy velem, amit akarsz.

Anonymus megdü- hödött. És megírt egy fulmináns glosszát arról, amit tegnap tapasztalt egy új ház átadásán.

Mikor befejezte, csengett a telefon. A

szerkesztő hivatta.

— Nos, Pali, mutasd.

Anonymus lerakta a

vezércikket, a külpolitikai hírelcet, a két riportot, a szerkesztői üzeneteket, meg a glosszát.

— Pali, teleírtad as egész lapot. De hol van a glossza a sajtónapról?

Anonymus lasse étpirult, zavartan álldogált az íróasztal előtt. Aztán megszólalt.

— Ügy gondoltam, hogy talán elég less ennyi cikk. De ha úgy gondolod, hogy ez kevés... leadhatok még három riportot, meg tíz-tizenöt hírt. És esetleg üt maradok inspekciósnak. A sajtó- nap miatt. De magunk* ról többet, mást írni-9 nem tudok!

Marthy Barna

Ml OKOZTA A NAGY LE6I KATASZTRÓFÁKAT

22.

. -atcTüaA számyfelületről már magas lángok csaptak fel. Perceiktől, másodpercektől függött az utasok sorsa.

A gép ereszkedni kezdett. Még nyolcvan, ötven ... harminc méter a talajig.

— Kérem, fogózkodjanak meg szorosan, a gép rögtön földet ér! — figyelmeztette áz utasokat a stewardess. Neki már nem volt ideje, hogy leszíjazza magát, hanem jó erősen

megfogózkodott az ülésben.

Azután hatalmas erejű lökés, recsegés és ropogás következett. A gép — több mint) 200 kilométeres sebességgel — földet ért. A pilóta nem bocsátotta ki a futószerkezetet, mert ebben az esetben a gép, a puha talajon feltétlenül felborul, így törzsével siklott a tarlón és mély barázdát vágott benne.

Körülbelül száz métert csúszott, azután hirtelen megállt A következő pillanatban Linda Howard már az ajtónál volt. Izgalmában nem tudta rögtön kinyitni, ezért rákját tett Harold Hunter mérnökre, az ajtóhoz legközelebbi utasra: — Segítsen, kérem!

Hunter egész testével nékivetette magát és az ajtó engedett. Az első utasok ki ugrottak

Egy ritka kivétel

A légi közlekedésben is történnek néha csodák. Ilyen csoda történt Texas amerikai államban, Amarillo városban,

1962. július 8-án, egy nappal a Bombay közelében lezuhant DC—8. típusú léglökéses utasszállító gép katasztrófája után.

Reggel 7 óra 3 perckor felszállt a városka repülőteréről a Continental Airlines légi- forgalmi vállalat négymótoros Continental gépe. Három főnyi személyzet és tizenhárom utas volt a gépen.

A gép növekvő sebességgel régi gszaguldott a kifutópályán, amikor kissé felemelkedett, a pilóta behúzta a futószerkezetet és a gép nekivágott az égnek.

Százötven méter magasan le. hetett a gép, amikor rémülten felkiáltott valaki:

— Ég a jobboldali motor!

Az utasok ijedten a jobboldali ablakok felé néztek és látták, hogy a lángok a motorról már a gép szárnyára is átterjedtek.

Linda Howard 22 éves stewardess megszokott helyén, az utasfülke leghátulsó ülésén ült és jál látta a lángokat. Tudta, ha most pánik tör ki, ha az utasok felugrálnak és összevissza futkosnak a kabinban, a legcsekélyebb remény sem lesz fei meinenekülésre, mert az a

veszély fenyeget, hogy a pilóta elveszti uralmát a gép felett.

Felugrott helyéről és olyan nyugodtan, amennyire csak tudott, jó hangosan, hogy mindenki hallja, igy szólt:

— Hölgyeim és uraim, maradjanak a helyükön és ne oldják ki a tartószíjakat. Aggodalomra nincs ok. Kapitányunknak biztosan sikerül leereszkednie a géppel.

Ezután nyugodtan elsétált az ülések között, megsimogatta egy síró kislány fejét és megnyugtató szavakat mondott egy idősebb hölgynek, aki féiájul- tan ült a székében.

Valóban sikerült is megakadályoznia, hogy pánik törjön ki az utasok között.

Elöl, a pilótafülkében L. A. Lauratis pilóta kapitány .pillanatok alatt felmérte a helyzetet és rögtön látta, nem fordulhat vissza, hogy a repülőtéren leereszkedjen. Kényszer- leszállást kell végrehajtania, de hol és merre? Forgalmas országutat, azon túl gyümölcsfákat és magas falakkal körülvett kerteket látott maga előtt. Jobb oldalt egy nagy learatott búzatábla terült el.

— Futószerkezet nélkül megpróbálok leereszkedni a tarlóra — mondta a másodpilótának és jobbra kanyarodott a géppel.

Szinte hihetetlen, hogy az ntasok és a személyzet kom'tyabb sérülések nélkül, élve jutottak ki ebből a géproncsból. A szerencsés kimenetelű szerencsétlenség Amerikában történt, Texas államban, AinariU város közelében. Felszállás után kigyulladt a kétmotoros Continental gép jobboldali motorja és a lángok a szárnyfelületre is átterjedtek, A pilótának sikerült egy tarlóra ereszkednie és mire a gép üzemanyagtartálya felrobbant, »minden utas és a személyzet is biztonságban volt.

a szabadba. Közben a pilóta az elülső ajtót is kinyitotta és né* hány másodperc leforgása alatt minden utas kinn volt. Futva menekültek, igyekeztek minél messzebb kerülni a géptől.

Utolsóinak a pilóta kapitány ugrott ki. Mintegy harminc méterre lehetett a géptől, amikor több emelet magas láng csapott fel és mennydörgés- szerű robaj hallatszott: felrobbant a gép üzemanyagtartálya.

Miközben a három kilométerre levő repülőtérről megérkezett a tűzoltóság, a halál torkából megmenekült utasok körülfogták a pilótát és hálásan szorongatták a kezét:

— Köszönjék életüket báto* stewardessünknek, miss Ho- vardnak — hárította el a há- lálkodókat a pilóta kapitány.

Később, amikor az újságírói! kérdéseikkel- ostromolták, ez* mondta:

— Amikor, megpillantottam a lángokat, feleségem, kél gyermekem és az utasok jutottak az eszembe. Ez adott erőt» hogy a lehetetlennek láíszót is megpróbáljam. A többi máé szerencse dolga volt...