Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-04 / 283. szám

1963. december i„ szerda SEFDíSíO ján több helyen átszervezik a pártoktatás egyes formáit, mint például Hevesvezekény- ben, a sarudi keverőüzemnél, ahol a hallgatók kis létszáma miatt szétforgácsolódott volna a pártoktatás. Más esetben jobban a munkaidőhöz idomít­ják a tanfolyamok kezdését, de akad olyan jó ötlet is, mint a Mátravidéki Erőmű kom­munistáié, akik hogy meg­könnyítsék a munkások poli­tikai ismeretének gyarapítását s megszabaduljanak a szállí­tási nehézségektől, az előadó­kat küldik a munkáslakta fal­vakba, s ott tartják meg a pártoktatás rendezvényeit. A szállítási nehézségek nem- 1 csak az erőműnél jelentkez- : nek, de majdnem minden olyan üzemnél, ahová a kör- : nyező községekből járnak be , Leváltják a hanyag propagandistákat — Ahol a munkások után viszik a politika tudományát — Mire kérnek választ az emberek ? — Bővítik a társadalmi ellenőrzést a munkások. . A Mátravidéki Fémművek pártszervezete most arra keres megoldást, miként tölthessék hasznosan várako­zási idejüket a pártoktatás részvevői, mert sok esetben több órán keresztül a gyár kö­rül ődöngenek, mert nem tud­nak hazautazni s a műszakjuk még nem kezdődik. Az első tapasztalatok nem­csak a nehezebbik oldalát mu­tatták meg az idei pártokta­tási évnek, de azt is kellően bizonyították, hogy az emberek érdeklődése örvendetesen meg­nőtt a kül- és belpolitikai ese­mények iránt. Hogy miről érdeklődnek? Szeretnék tudni, miként való­sulnak meg a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának kö­zös beruházásai, hogy miként jutnak el a gazdaságilag nem Alszik a Sástó egyformán fejlett országok történelmileg azonos időben a kommunizmusba, hogy a ma­gyar—szovjet alumínium- egyezmény mennyivel előnyö­sebb, mint amelyet egykoron a németekkel kötöttünk? Igen sokan Kennedy elnök meg­gyilkolásának körülményeit firtatják, s arra kémek felvi­lágosítást, miként alakul majd az USA külpolitikája Kennedy halála után? Nem maradnak el természe­tesen azok a gyakorlati élettel szorosan összefüggő kérdések sem, amelyek az üzemi demok­ráciával, a háztáji gazdaságok problémáival foglalkoznak, bi­zonyítván, hogy a pártoktatás­nak sikerült „testközelbe jut- nit mindennapi ügyeinkhez. S hogy még intenzívebben szol­gálhassa az aktuális politikai­gazdasági kérdések megoldá­sát, szerte a megyében levon­ták az első hetek tanulságaiból a következtetést: az eddiginél még hatékonyabban, s széle­sebb társadalmi alapokra he­lyezve kell segíteni, ellenőrizni a pártoktatás különböző for­máit. K. E. Az autóbusz, a régi, most is megáll — de alig száll le róla va­laki. Zárva a büfé­kocsi, kopár, kihalt a domboldal, eltűntek róla a sokszínű sát­rak, csupaszon me­rengenek a zászló- rudak, s arrább, a sárgába, vörösbe fúlt lombok alatt üre­sen ásítoznak a tarka kis víkendházak. El­mentek a csehek, a lengyelek, a romá­nok, angolok, nyu­gatnémetek, meg a szegedi úttörők, s a többi vendég is mind, nyomuk ve­szett, akárcsak az emlékekkel teli sás­tói nyárnak... Frissen hullott, pu­ha avar borítja a fák, bokrok aliát, meg a kanyargó sétá­nyokat — s hogy a ladikokat bevontat­ták —, a tó is meg­csendesedett, reme­gő, fodrozó vize ál­mosan nyújtózkodik a kis hidacskák alatt, parányi szigetek kö­zött, s lusta szender- géséből csak akkor riad, ha nagy ritkán egy-egy ügyetlen hal csalira, horogra kap. — Jobbára már in­kább a horgászoké csak a tópart, hűsé­gesen ők járnak még ide. Üldögélnek hosszú botjaikkal és még nagyobb türel­mükkel a meg-meg- csillanó délelőttben, élvezik a vizet körül­vevő nagy-nagv nyu­galmat, a hullámok­kal randevúzó, bú- csúzkodó langyos napsugarakat... A jó idő azonban ma már egyre ritkább,, hűvösödik, s olykor­olykor kőd ereszke­dik a tó fölé. Motor- kerékpár, autó, mind ritkábban kanyaro­dik le a szerpenti­nekről, s a kirándu­lók sétaútjai is távo­lodnak. — A szezont szep­tember végén zárták, de még jó két hete is annyian voltak, hogy a sok jármű alig fért a parkírozó­helyen. Most meg? — Ősz van már, tél- elő a Sástónál is! Csökkent a forga­lom, elhalkult a vi­dék — a vadak is megbátorodtak, elő­merészkedtek rej­tekhelyeikről: a sportpályán, ahol nemrég még labda pattogott, őzek lege­lésznek a hajnali harmatban, s a vad­disznók is egész a túlsó partig merész­kednek. A gondnoki házikó kéményéből vékony­ka füst szállingózik, s a tornácról papri- lcafűzérek pirosla- nak messzire: Molnár Gergely bácsi, asszo­nyával, meg a fiával — itt maradt... Nemcsak őszre, nem télig —. hanem most már állandóan! Jú­liusban jöttek ide fel Nagyrédéről, be­rendezkedtek és azóta úgy megszerették, megszokták ezt a tá­jat, hogy el sem mennének már innét! A ház melletti új raktárban polcokon, rendben egymásra halmozva: lepedők, plédek, gumimatra­cok, villanyfőzAk, lámpák, vasalók, edé­nyek, arrább aszta­lok, székek,, ágyak, egy csomó evező, meg a tizenöt ladik... A sátrak mindjárt az ajtó mellett vannak, útra készen, nagy lá­dákba csomagolva már; javításra, kar­bantartásra mennek egy budapesti ktsz- hez. Zárak mögött hát á sástói camping, vége a szezonnak, a lótás- futással, izgalommal terhes nagy rrtunká- nak. Mi lesz ezután, a „holtidényben”, ho­gyan telnek, múlnak majd Moinár Ger­gely bácsi hétköznap­jai?. — Nem fogok unatkozni — mindig akad majd valami — mondja. A ház előtti, zöldre festett léckerí- . tést is nemrég csinál­ta, nincs még befe­jezve, vén még egy kis munka rajta — kitart az is egy dara­big. Ha nincs más dolga, szívesen ker­tészkedik; csipke­bokrokra futórózsát oltogat, gondozza a facsemetéket, körül­köti, betakargatia őket — ne essen ben­nük kár a télen —, meg, fűzfavesszőket szürkéi körbe a víz mell«* hogy fakadj a- nak, szebb legyen jö­vőre a tópart! És ha beáll a tél? Ö is kevesebbet nyitogatja majd a kis ház ajtaját, a kályha köré telepszik a csa­láddal, olvasgat, rá­diózik, s a mozgal­mas év után jókat pi­hen, nagyokat alszik — akárcsak körös­körül a mátrai táj; jövő tavaszig, sze­zonkezdésig ... Gyóni Gyula Szemtanúja voltam, mint bukdácsolnak a törmelékhal- mok tetején, félmeztelenül a s^ibad ég alatt — a régi für­dő s az ideiglenes öltöző épü­lete között, 50 méteren át — az egri vasöntöde munkásai, műszakok végeztével. Megiri­gyelték talán az északi rokon nép, a finnek szokását — o szaunázást?! Korántsem. Az öntők és formázok, a magké­szítők és az öntvénytisztítók kényszerűségből „meztelen­kedtek" több mint egy hó­napja, mert az ÉM. Heves megyei Építőipari Vállalat még mindig nem adta út az új fürdőt és öltözőt. Ígéretekkel eddig nem fu­karkodtak az építők. Először ' júliusra ígérték az új iroda­épület szociális részének, a fürdőnek és az öltözőknek az átadását. Aztán újra Ígérték •— októberre! Az emberek vártak szelíden, türelmesen, de most már december nap­jait fogyasztjuk s joggal ele- gedetlenkednek. A. régi fürdő, öltöző egy tömbben volt a formázócsar­nokkal. Ügy szólt a közös megállapodás, hogy ha az irodaépület elkészül, az üzem átadja lebontásra ' a csarno­kot, a fürdővel és az öltöző­vel. Az irodaépület nem ké­szült el, de a formázót és a fürdő mellől az öltözőt le­bontották. Az ideiglenes öltö­zőt a régri fürdőhöz 50 méter­nyire rendezték be; s vagy jövet vagy menet, vagy mind a kétszer, jövet is, menet is félmeztelenül kell megtenni azt az ötven métert — hideg­ben, szabad ág alatt. Mert ha piszkos ruhában mennek fiI­Kényszerű rödni az emberek, tisztálko­dás után nem vehetik ma­gukra ismét; a tiszta ruhát nem vihetik magukkal a für­dőbe, mert nincs hely hova letenni. Mindenképp félmez­telenül kell tehát megtenni az utat a régi fürdő s at ideiglenes öltöző épülete kö­zött! Csoda, hogy eddig még senki sem betegedett meg 8 munkások közül! S nemcsak a meghűlés ve­szélyezteti az embereket, egészségük mellett nincs biz­tonságban a testi épségük, életük sem. A bontások miati a régi fürdő olyan állapotban van. hogy bármikor rásza­kadhat az, emberekre; 8 mennyezet korhadt, karvas­tagságú repedéseken, hasadé- kokon kandikál be az ég. S az új fürdő és öltöző? Az irodaaépület olyan állapot ban van, hogy — írd £• mondd! — 5 ember 3 na; alatt végezni tudna a hátra­lévő munkákkal!!! S mikorn Ígéri az egri főépítésvezető ség a létesítmény átadását December 15-re! Azonkívül hogy az ígéret irreális, hinti sem lehet ebben az újabb ha táridőben. A kényszerű szaunázá miatt az üzem összes műn kásának egészsége forog kor kán. S az emberek egészségé vei senki sem játszhat. A ÉM. Heves megyei Építőipar Vállalat másfél esztendő utál — azóta építik, készítik a irodaépületet — teremtsei végre emberi körülményeke az öntöde területén. Hiszel ideje lenne már! (patak?) többen télen is munkába Jár­nak. — ■ Aki munkát kért télre, annak elsősorban a szövetke­zetben biztosítottunk elfoglalt-, ságot, de aki máshol akart dol­gozni. azokat is elhelyeztük. A városi tanáccsal történt meg­beszélés alapján több mint 120 szövetkezeti tag dolgozik, már a most kezdődött kábel- fektetésnél és csatornázásnál. Közös gazdaságunkban 80— 100 embernek tudunk rendsze­resen munkát adni. Az előző évi tapasztalatok alapján téli­re hagytuk az új telepítések betonoszlopainak huzalozását Ez a 36 holdas területet behá­lózó munka huzamos és több ember foglalkoztatását jelenti. A direkt termők jövő évre való megmetszése 150 holdas terü­leten jelent munkát. A vad- telepekejj a vesszők levágása és előkészítése az oltáshoz másfél hónapon keresztül 30— 40 asszonynak ad elfoglaltsá­got. Közvetlenül utána már ax ’oltványmetszés ideje is eljön. I Három vagon ültetni való bur- ■ gonya válogatását szintén a : tél folyamán kell elvégezni Itt 10—15 asszonyt tudunk fog­lalkoztatni hat héten keresz­tül. A baromfiállományunk ► annyira felerősödött, hogy há­romezres tojó törzsállományt j tudtunk a télre beállítani. Hét ; asszonynak ad munkát ez az ’állomány, naponta 1000—120t ) tojás összeszedése, a toiók ete­tése, gondozása vár rájuk, j Pincéinkben 700 négyzetfné- ! teres területen termesztünk (gombát, naponta egy—másfe I mázsa gomba szedése ad •munkát az itt dolgozó tíz— I tizenkét szövetkezeti tagnak. I Fontosnak tartjuk a gombaién- Emésztést, hiszen egy kiló gom­bát 30—36 forintért tudunk (mindenkor értékesíteni. I A műtrágyaszórás folyama­ltos munkaként jelentkezik és ;igy a tél folyamán is foglab (koztatunk itt embereket. ! Az agronómus elmondja, jhogy a tél folyamán a szövet­kezet vezetőire is nagy mun­ka vár, a zárszámadás elkészí­tése után megbeszélik a jövő !évi terveket. Ebbe a munkába Ibevonják a brigádvezetőket is., A tervek közös megbeszélésén kívül a tanulásnak is adnak helyet. Nagyon sokat tesznek, különösen a brigádvezetők képességének fejlesztéséért és a személyes kapcsolatok kiszé­lesítéséért. — n e. — Az ünnepélyes megnyitó után im eljöttek a pártoktalás hétköznapjai, amelyeken az alapos előkészületek után majdnem 14 ezer kommunista és pártonkívüli hallgatja a propagandisták előadásait, vesz részt a vitákon, többek között az időszerű kérdések tanfolyamain, amelyre ötezren jelentkeztek a megyében. Az első hetek tapasztalatai­nak vázolásakor elsősorban az a kérdés várt válaszra, vajon komolyan gondolták-e a je­lentkezést a különböző pártok­tatási formákra javasolt hall­gatók s a megnyitó ünnepélyes pillanatai után olyan komoly­sággal jámak-e a hetenkénti összejövetelekre, mint ahogy jelentkezésükkor ezt ígérték? Nos, a tapasztalatok' megle­hetősen vegyesek. Az eddigi jelentések azt mutatják, hogy a jelentkezettek döntő több­sége hallgatja az előadásokat, részt vesz a vitákon. A hat­vani I-es körzet pártoktatási formáin a részvevők eddig majdnem teljes létszámban megjelentek, de Apcov, Petőfi- bányán, és a Mátravidéki Erő­műben is komolyan veszik a pártoktatást s csak az utóbbi üzemben több mint féiezren vesznek részt rajta. Több párt- szervezetnél nem okoz gondot, hogy az őszi mezőgazdasági munkák elhúzódása miatt a szövetkezeti tagok, traktorosok nem tudnak részt venni rend­szeresen az oktatáson s egyes üzemeknél, köztük a Mátra­vidéki Fémműveknél, a három műszakosok miatt csak a hall­gatók 60—65 százaléka tud megjelenni a pártoktatáson. Bármily furcsa, az első tapasz­talatok azt mutatják, hogy mégsém a sürgős és halasztha­tatlan munka gátolja a hallga­tók megjelenését, hiszen a legtöbb hiányzás éppen a hi­vatali pártszervezeteknél, tan­folyamoknál mutatkozik, ho­lott több helyen munkaidő alatt szervezik az előadásokat "s vitákat. EZ a tény indította arra többek között a Hatvani Járási Pártbizottságot is, hogy komolyabban lépjen fel az el­fogadható indok nélkül hiány­zó hallgatókkal szemben és ’öbbszörös hiányzás esetén kizárva őket a pártoktatásból, felelősségre vonják önként vállalt kötelezettségük elha­nyagolása miatt. A Mátravi­déki Fémművekben is hasonló döntés született s elsőként azt az öt notórius hiányzót zárják ki a pártoktatásból, akiknek nem használt a figyelmeztetés s továbbra is távolmaradnak az előadásokról, szemináriu­mokról. A füzesabonyi járásban pe­dig már két propagandistát kellett leváltani, mert nem ké­szültek fel megfelelően az elő­adásokra. A megnyitó óta eltelt né­hány hét tanulságait tehát máris figyelembe veszik a pártszervezeteknél! Ennek alap­Néhány hét tapasstalatc ittttt mat De lehetséges, hogy ki­nyitottam, csak hang nem jött -ki belőle. Akárhogy is van, vereséget szenvedtem. Nem bírok ellenállni. Mi történt velem? Ki akar így rászedni engem? Az álmok? A gondo­latok? Az emlékek? A fáradt­ság? Mégsem vagyok egyedül a gödörben. Egy láthatatlan árnyék motoz körülöttem, mintha játszani akarna velem. Elhúzódnék előle, nincs hova. Nézd, csontos kezét a kebelem­be dugja, jeges ujjaival a lel­kemben kotorász. ..Hagyj bé­kén!” — kiáltom feléje. Val­lani a gödör falához ötödik. Nem bírok védekezni. A hideg, ellenséges uijak tovább váj- kálnak a lelkemben. — Mit kívánsz tőlem? — védekeztem reménytelenül. — Tetszenek neked a halot­tak? — kérdi az árnyék, az én látogatóm a gödörben. — Nem! — Miért? — Hagyj békén! Kezét kihúzza kebelemből. Megkönyörült volna rajtam? Lelkem elcsigázott, mint egy erőszaktól meggyötört női test. Pillanatokig úgy érzem, ma­gamra maradtam. Tévedés. Fakadni kezdenek újból a gon­dolatok, mint hideg verejték- cseppek a bőrömön. Nem, a ihivatlan és láthatatlan árnyék nem tűnt el. Érzem, hogy mel­lém telepszik. A földre terí­tett köpönyegemre. Átölel, karja hideg, mint egy halott asszonyé. — Hagyj békén! Nem akar elmenni, ölel. Magához szorít. Gyötrő kérdé­seket sziszeg a fülembe: — Ügye, szépek a halottak nyáron? lálta egy repesz, a fűbe ros- kadt, a fű zöld volt, majd vér­vörös. (Senki sem hallgat, mi­nek beszélek? Kivel? Ember, állj meg egy pillanatra! Fia tudnék parancsolni magam­nak!) A lövészárokból figyel­tem az egészet. Senki sem me­hetett a segítségére. Ott ma­radt a senki földjén, temetetle­dod, elég öreg katona vagy te már ahhoz. — Télen mintha szebbek volnának a halottak. (Mit fe­csegek össze-vissza? Kivel be­szélek? A csend, az az oka mindennek! Bár robbanna fel agy gránát!... csupán csak egy! Hogy repítse levegőbe ezt a csendet. Hogy ne beszéljek hét hozzányúlni a halottakhoz. Minden tagjuk lelóg és bűzle­nek. (Jaj, miért nem bírok hall­gatni, minek beszélek! Űris­ten, repeszd szét ez a csendet valami gránáttal!) Télen jég­szobrok a halottak, könnyű összegyűjteni a csatatérről és szépen máglyába rakni a ha­lottas szekereken. S ugyan­ilyen szépen máglyákba rak­hatók a közös sírban is. — Halló, „Zászló” ,itt „Tölgy­fa” beszél. A hívásra összerezzenek. Egy sivító hang hív valahon­nan a telefonkagyló mélyéből. Boldogan szorítom fülemhez a hallgatót, valósággal ordí­tom: — Én vagyok „Zászló”, hall­gatlak. — Mi az ördögöt csinálsz abban a gödörben ... hiába hívlak, miért nem felelsz? ... „Zászló”, vedd a parancsot: azonnal szüntess meg minden összeköttetést... öt perc múl­va indulás. Érrrtetted? — Érrrtettem! Tüstént talpra ugróm. Fe­jemmel a levegőbe repítem a rőzseeget. Ujjongva nézem a hamu szürke égboltot, s hópely- hek lusta hullását. Ügy lépek ki a gödörből a napfénybe, nintha a gyötrelmek alagútján1 vergődtem volna át. I Valahol messze újból dö-j "ögni kezdtek az ágyúk. Románból ford.:Ferencz Lajos! annyit...) Igen, a tél irgalma- sabb a halottakhoz: nem feke­títi meg, nem hagyja oszlás­nak indulni, darabokra szét­hullani, megvédi a naptól és a férgektől. A katona leroskad a hóba, és a tél gyorsan bevon­ja a testét vékony jégréteggel. Kristály réteggel. Télen nehéz- megásni a gödröt, mégis elége­dettebbek a sírásók, mint nyá­ron. Egyik sírásótól hallottam, hogy télen szépek a halottak. Igaza lehetett Nyáron alig le­nül. Láttam, ahogy a nap és a férgek csipegettek a testéből. Borzalmas volt... — Lám, megfogtalak. Szóval, szerinted télen szebbek a halot­tak? — Hagyj, könyörgöm, hagyj magamra! Rossz rá emlékezni. — Nem hagylak! Ugye, télen szebbek a halottak, mint nyá­. ion? — Nem tudom. — Tudod, nagyon is jól tu­— Hagyj magamra! Mit akarsz tőlem? — Ugye, szépek a halottak nyáron? — Nemmm! — Miért? Na, mondjad csak, miért? — Nyáron! Ó, igen, nyáron, várj csak, kezdek emlékezni... Igen, igen, egyik nyáron ... (Úristen, kivel beszélek? Egye­dül vagyok, nagyon egyedül! Kivel beszélek?)... láttam egy katonát. Jól láttam. Fején ta­(Csont István illusztrációja) Reggélenként fagyos har­mat ül a kopasz fák ágain, a tél zörget a kertes házakban. A küszöbön nyüszít a házőrző kutya, s a melegre vágyik. A gyöngyösi Mátragyöngye Termelőszövetkezet irodájá­ban duruzsol a kályha, a bent ülőkkel a termelőszövetkezeti tagok téli foglalkoztatásáról beszélgetünk. — Az őszi munkákat időre befejeztük, megkezdődött a té­li pihenő, a „szabadságolás” időszaka szövetkezetün leben is — mondja Tóth József elnök. — Háromszáz asszony dolgo­zik nálunk, néhány kivétellel élnek is a lehetőséggel és ezt az időt használják fel az ott­hon csinosítására, a porta szé­pítésére. Legtöbbet a gyere­keknek, a családnak élnek té­len. A férfiak egy része a ház­tájin termett bort fejti, a ház körül tesz-vesz — mindig akad javítani, foltozni való. — A disznótorokra készülnek sokan, Dolgoz© és „szabadsagos” tsz-tagok Gyöngyösön

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents