Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-31 / 305. szám
A Topliíz tavi Loreley gániskola” igazgatója, dr. Höttl több ízben keveredett heves szóváltásba az expedíció vezetőjével... A költséges kutatás tehát félbemaradt), de megindult egy másik nyomozás — távol a tótól — Svájcban. Azok az értékek ugyanis, amelyeknek „kulcsa” feltehetően a Toplitz-tó mélyén hevernek — valószínűleg a svájci bankokban várják gazdájukat —, a bank játékszabályok értelmében természetesen — a legutóbbi gazdájukat. A svájci törvényhozás hosszas huzavona után intézkedett a „névtelen betétek” sorsáról: meg kell állapítani eredetüket, s amennyiben a tulajdonos 1964. február 29-ig nem jelentkezik értük, humanitárius célokra fordítják őket. — Ez indokolja azt a nyüzsgést, sür- gést-forgást is, ami az idén a festői, csendes tó környékén lezajlott. A svájci kormány- biztos, aki egy berni üzletház negyedik emeletén dolgozza fel az információkat — talán fényt deríthet a Toplitz-tó titkára is. A tómenti tragédiáit emlékeztetnek a Loreley-legendá- ra. Loreley dalol a sziklazátonyok közt folyó Rajna felett, s a hajós — mint Heinrich Heine irta — nem oda néz, „hol a zátony, a szirt van — fel néz, fel a csúcsra csak — végül ladikot, s ladikost a mélységbe sodorja az ár... S hogy ez így lett, ő okozta, dalával a Loreley. S hogy ez a Toplitz-tó mellett is „így lett, ő okozta...” Mi okozta és mivel? A kincsek? Vannak itt kincsek? Csak az bizonyos: hogy hamis fontok maradtak a tó fenekén. A Spiegel című nyugatnémet lap, archívumára támaszkodva leszögezi: a tóban semmiféle kincs nem található, a titkos irattárat pedig megsemmisítették. Ha mégis megvan? Akkor másutt kell keresni. És — mint egy, ez ügyben szaktekintélynek számító SS rohamosz- tag-vezetö megjegyezte: „Ki olyan bolond, hogy az aranyat a feneketlen tóba, dobja? Az aranyat elássa az ember”. Arany-Loreley pusztította el a 19 éves Alfred Egnert? Az arany tette süketté, amiatt nem vette észre az életét fenyegető veszélyt? Ott van-e az az arany? De ha nincs ott, akkor miért sodort a mélységbe az „ár” olyan áldozatokat is, akik pedig — beavatottak lévén — biztosan tudták: van-e valami a tóban? A kincs volt a Lorley, — vagy a kincs híre? Feltételezésekre kell támaszkodnunk: de nem lehetetlen, hogy máig sem lefújt náci művelettel állunk szemben, ahol pontosan betartják a haditervet: amelyet brutális diszkrécióval és megátalkodott következetességgel készítettek elő. Mert: tegyük fel, hogy semmi sincs a tóban. De azok a kincsek, amelyeket a nácik összeraboltak, csak részben kerültek vissza eredeti birtokosaikhoz: hiszen az egykori gazdák nagy részét elpusztították. Valahonnan finanszírozták a háború után a nácik megmentésére szervezett intézeteket, a volt nácik polgári vállalkozásait. Arra viszont máig semmi biztosíték nincs, hogy a kincsek a tóban vannak. A Loreley pusztított: s a mindig törvényszerűen bekövetkező tragédia kizárja azt a lehetőséget, hogy szerencsétlenség áldozatai lettek a kutatók. Biztosnak látszik, hogy megölték őket. Vajon kik? Vagy azok, akik őrzik a kincset (őrszázad, Höttl-iskola), vagy a konkurrens expedíciók tagjai? De mit őriznek az ügynökök, ha a kincs — miként azt sokan feltételezik —> ma mát nincs a tóban? A legendát őrzik, mert a rendőrség a- M környékén nyomoz, ha a kalandorok, a kincskeresők a tóban búvárkodnak, ha a nemzetközi közvélemény a tóban keresi a rejtély kulcsát, addig azok, akik diszponálnak a nagy összegekkel, zavartalanul felhasználhatják azokat, megszervezhetik vállalkozásaikat. A rejtélyes titkos okmányról szőtt legenda is ezt szolgálja, s az sem lehetetlen, hogy a kegyetlen, bestiális gyilkosságokat nem a kincs, hanem a legenda védelmében követték el. A nürnbergi perben senki sem szólt a Toplitz-akcióról, s később is Kaltenbrunerra és az eltűnt nácikra hivatkoztak a források. — Igaz, ez nem bizonyít semmit sem. Mint ahogy az sem bizonyít: hogy a szemtanúk, a résztvevők élnek, akik annak idején elsüllyesztették a ládákat. De mi volt a ládákban? Látta-e valaki a beforrasztott iádák és hengerek tartalmát? Az akció szürke közkatonáinak csak annyi jutott hogy megtudhatták: nem közönséges „műveletről” van szó, s ez elegendő volt egy legenda születéséhez. Ha ez így igaz — mert lehetséges — akkor a nácizmus történeténeit legnagyobbsza- bású szélhámossága ez, egr zseniális és kegyetlen hadművelet amelyben a terv kiagyalója szinte körzővel és vonalzóval szerkesztette meg a Top- litz-ügy hullámainak terjedését kiszámította irányát erejét. Lehet, hogy időközben módosítani kellett a manővert: mert szemtanúk szerint eltűntek Skorzeny jelző bőlyái, eltűntek azok a ládák, amelyeket Hitler első számú bérgyilkosa rejtett el; Tehát: lehet hogy a kincseket közben feltűnés nélkül biztonságosabb helyre szállították: ennek álcázására a védelmi rendszer tovább funkcionál. És az időközben elhalkuló Toplitz-Loreley újra megszólal: a „meggondolatlan ladikot s ladikost mélységbe sodorja az ár..” Ezek csak feltételezések, —- de nem lehetetlen, hogy a Töplitz tavi Loreleyt nád szülőszobában hozták a világra. Ez a gyermek mindenesetre jobban sikerült, — mint a hírhedt Lebensborn, a nád árja- embertenyészet Szomorú siker. Krajczár Imre Riporter: Kedves rádióhallgatók, íme Mr. John Trust alkancel- lár és íőpecsétőrhe- lyettes nyilatkozik önöknek Hudson-parti villájából, amely a Rajnára néz. Szilveszter éje van, hull a hó és hun a profit. Nos, dear Mr. John Trust porolja fel az elmúlt év nyugati politikájának nagy győzelmeit. Trust: Győzelmeiket? Ná igen. Be van kapcsolva a mikrofon? Riporter: Igen. Minden szavát issza az ország. Trust: (Hangosan.) Rengeteg győzelmet arattunk! (Halkan.) Néhány percre kapcsolja ki a mikrofont. Riporter: (Kikapcsolja.) íme. (Ijedten.) Mi váratlan történt? Trust: Gondolkodni akarok. Riporter: Lapok, hetilapok, havilapok, riporterek, államférfiak és százmilliós tömegek várják az üdvözítő szót! Trust: Mondja be: technikai okokból tánclemezeket ad. Riporter: Inkább viharszünetet mondok be. (Megteszi.) Trust: Jobb lett volna a tánczene. Szeretem, Szenzációs \ sjzilnesztwi wJte&fá ha Wall-Sreet-i ütemre táncolnak az emberek. Nos, milyen győzelmekre gondolt? Riporter: Kezdeném talán Vietnammal... Trust: Pont? Na-ne. De ember; még a kétbalkezes Diemet is alig tudtuk eltenni a láb alól. Ez magának győzelem? Ráadásul tele az ország partizánokkal és a semmirekellő lakosság velük tart, ahelyett, hogy Rockefellert és Gold- watért éljenezné. Azután meg, ott vannak a buddhista papok, ök leben zinezik magukat, máglyára ülnek és Diemet meg a jenki szup- rdmáciát átkozva elégetik magukat. Ez merénylet az izé ellen ... Riporter: Apropó: merénylet. Hiszen nagy a győzelem az is, hogy a dallasi tettes riiár megvan! Trust: (Rémülten.) Megvan? (Felocsúdik.) Hjá, maga az Oswald- ra gondol. (Szigorúan.) Már az hittem, hogy az igazi tettesre céloz. (Erélyesen.) Megtiltom, hogy a lakásomon célozgatásokat művél jen. (Böffentj Bahh ... Riporter: Beszéljünk hát Frandaországról... Trust: De Gaulle-nak stabil a hadügyi költségvetése. Szereti a tömött kaszárnyákat. Kedvelem őt. Messzire sugárzó gondolatai vannak. Riporter: Az atombombáikra gondol, kegyelmes uram? Trust: Inkább a nemes tábornok nyugalmára. Sztrájkok, tüntetések, felzúdulások, növekvő piaci árak — mindez hidegen hagyja. Sajnos, annál forróbban gyűlöli az angol konkurrenseit és egész Európát egymaga szeretné oltárhoz vezetni. Hjá, ilyenek a tüzes franciák. Riporter: Bekapcsoljam már a mikrofont? Trust: (Ijedten.) Várjon. . Erősebben kell gondolkodnom. (Zsén- ban.) Hadd toljam le a parókámat Zavar. Riporter: Voltak jéles kormány-átalakulások: Macmillan ment, Home jött; Adenauer ment Erhard jött; az Izé ment, Maró jött, Kennedy ment... Trust: (Ellenségesen.) Ne feszegesse nekem ezeket a jövésmenéseket. Monot pedig pláne hagyja békén; nem tiszteli eléggé az apját és anyját... Ráadásul belépett a — koalícióba ... Riporter: (Vergődik.) Irgalom! Nekem győzelmeket kell jelentenem. Ezért fizetnek. Nagy a családom, mi lesz velük, ha elvesztem az állásomat! Trust: Akkor beléphet hozzám — lakájnak. Riporter: (Kényszeredetten mosolyog.) Még ezt is elbirná a költségvetése? (Más hangon.) Az atomcsend se győzelem? Trust: Az atom nekem legyen hasznos. De nem hasznos, hanem hangos. Riporter: És a jövőbeli, leszerelés? Trust: Becsukjam a fegyvergyáraimat? (Gyanakodva.) Miféle szerzet maga, hallja-e? Riporter: Es a Tels- tar? Trust: Ezt ne emlegesse Az orosz globális rakétát juttatja az eszembe, meg azt a nőt, aki 200 millió jenkit előzött meg Ne hek- lírozaon hát. A kényes kérdéseket le kell itatni, — hadd aludjanak. Riporter: Nyilatkozzék hát a békéről. Eí kellemes __ Tr ust (felordít): Kellemes? Kinek? Én a kellemeset és a hasznosat csak együtt szeretem. Ezt már mondtam. A béke csak akkor kellemes, ha éjjelnappal folyik a fegyverkezés. Riporter (jajongva): A mikrofont most már be kell kapcsolnom. A hallgatók győzelemről akarnak hallani. Trust; Akkor üdvözöljük a karlsruhei fő- bíróságot. Gratuláljanak neki ahhoz a nagy győzelemhez, hogy sikeresén felmentette a milliomodik — háborús bűnöst. M. B. i lakóit, mint felesleges szemta núkat — megölték. Eszerint az elrejtés nen ’ egy, hanem három különbőz' műveletből állt: hiszen példáu a hamis fontok vízbe dobásá az előzte meg, hogy az angol szászok bombázták áz oranien burgi tábort — a pénzverdét — s a nácik gyorsan el akartál tüntetni a bűnjeleket. A legenda a műfaji követel- ; menyeknek megfelelően to vább tökéletesedett és tarkult sokan úgy emlékeznek rá, hogj az oranienburgi táborból elindult autóoszlop felázott útor süllyedni kezdett, az egyik ko esi belecsúszott a tóba. Aj utasításokért telefonáló konvoj-parancsnoknak azt felelt* a drót másik végéről Kalten- brunner, hogy: „Dobják a vízbe az egész vacakot”. A harmadik verzió: Kalten- brunner javaslatára a tóvidéken akarták kiépíteni az ellenállás utolsó fészkét, az „alpesi erődöt”, itt akartak harcolni a nácik addig. * amíg előnyös, vagy legalábbis elfogadható békét kicsikarhatnak a nyugatiaktól. S a bevehetetlen hegyi erődben helyezték el az összerabolt értékeket, nemcsak a Ruhr és a Rajna kincsét, itt raktározták él a hetedfélezer darabból álló birodalmi kép- gyűjteményt is. amelyet a Salzburgban felállítandó birodalmi képtárnak akart adni Hitler. — Az értékek és a kompromittáló adatok, tárgyi bizonyítékok „ide mentése” tehát előre megfontolt terv szerint történt, szó sem lehetett olyan romantikus rögtönzésekről, amelyek sikerét a sáros utak is befolyásolták volna. Mi igaz a legendából? Hamis fon+okat találtak a tó vizében és a rakétakfsérletek után maradt romokat. És a háború után rövidesen feltűntek a tó környékén az első érdeklődők is... Kutattak a kincsek után. És ekkor keletkezett a legenda. Hitler állítólag egy őrszázadot hagyott ott. hogy megbosz- szúlják a titkok bolvga+óit. elvegyék a kincskeresők kedvét. S az őrszázad katonái lennének annak a magániskolának a hallgatói, amelyet Höttl tart fenn. Höttl Kaltenbrunner munkatársa volt... 1946-ban három „hegymászó” jelent meg a környéken, s közülük kettő soha nem tért vissza a „Halott hegységből”. A holttesteket később megtalálták, az egyik „turista” gyomrát felhasftóttá a gyilkos egy ollóval. Talán tervrajzot, vagy térképet keresett ott? Nemsokára rá két hamburgi mérnök indult el, s az egyiket baleset érte a szikák között. Az áldozatok nem holmi tájékozatlan kalandorok voltak: az elpusztult két „hegymászó” tagja volt annak a tengerészeti kutatócsoportnak, amelyik közreműködött a rakományok elsüllyesztésénél. A szikláról lezuhant férfi szintén ebben a csoportban dolgozott. Velük együtt húsz áldozatról tudnak „hivatalosan” is. A legutolsó, egy tizenkilenc éves könnyűbúvár, aki szintén gyanús körülmények között pusztult él: állítólag elszakadt a kábel, ami tartotta. Az osztrák hatóságok a vezetéken felfedezték a vágás helyét... Amikor a 19 éves fiút meggyilkolták, többen látták a tó körül Slcor- zenyt... A közvélemény nyomása arra kényszerítette az osztrák kormányt, hogy hivatalosan is megkezdje a nyomozást. Kétszeres csendőrlánc vette körül a tavat, felette a rendőrség helikoptere körözött, a mélyben különleges kamerákkal fényképeztek a búvárok: Ausztria naponta kilencvenezer schillinget költött a kilátástalan vállalkozásra. — És szemmel láthatóan örült a hideg időnek, amire hivatkozva abba lehetett hagyni a nyomozást. Az ürügyek keresése addig is lázasan folyt: hivatkozni lehetett arra. hogy az almákkal védett ládák megközelítése amúgy is kockázatos ... A kormányakció előtt négy évvel a Stern című képes hetilap nyomozott nagy apparátussal, de a főszerkesztő távirata leállította a kutatást. A „ma„A hajósnak a lets ladikbai szíve fáj, majd meghasad Nem le, hol a zátony, a sziit van fel néz, fel a csúcsra csak! Végül ladikot s ladikost a mélységbe sodorja az ár.,, S hogy ez ífry lett, ő okozta dalával a Loreley”. (Heine) Es mi okozta a Toylits tavi kincskeresők tragédiáját? Valódi arany-Loreley „énekelt”, vagy a náci propaganda segített világra egy szörnyű legendát? Sorakoznak az Alpsnsee tar vai. Mélyek, kékek, partjukat beszegi a meredek lejtőkön nőtt fák haragoszöldje. A busz rohan a tavak mellett, elhagyja az Attersee-t, és új víztükörhöz ér. Mundensee, Zell am See, St Gilgen-See, St Wolfgang See: s a festői tavak partján, a salzkammer- guti paradicsomban, az idegen- vezető csak mellékesen jegyzi meg a tucatnyi név között a Toplit'z-tó nevét. Gyönyörű a tó partja? Romantikus a panoráma? — Az egész vidék ilyen, a tavak hűvösen elegáns és hihetetlen •kékje, a vadregényes rablólo- vagvárak kifárasztják a szemet az élményre, látványra éhes turista élfásul: a nevek, a magyarázatok nem mondanak semmit, oda se figyelünk rájuk. — A Toplítz-tó — mondja a vezető, s a fényképezőgépek is a tokban maradnak, pedig az újságok már a nyár előtt is megtettek mindent, hogy a Toplitz-tó titkaira irányítsák olvasóik figyelmét, hogy a Toplitz-legenda valamelyik változata lehetőleg mindenkihez eljusson. Az egyik verzió: a német haditengerészet titkos rakéta- kísérleti telepet létesített az isten háta mögötti Toplitz- völgyben. Itt dolgozták ki azokat a rakétákat, amellyek- kel New Yorkot akarták bombázni, A több milliárdos vállalkozás kudarcba fulladt, mert egy szuperexplozív — ahogy mondják: megatonnákkal sem mérhető — robbanóanyaggal töltött rakéta felrobbant, elpusztította a partvidéket, s a nyolcvan s zázméteres tó mélyére sodorta a telep berendezéseit S a parton megjelenik a Toplitz-legenda egyik főszereplője, a Gestapo-főnök Himmler helyettese, Kálten- brwimer és a tóparton tarkón löveti a felelősöket. Az 1944-es véres epizódot csak Kaltenbrunner személye köti össze a folytatással. Kaltenbrunner és Himmler jelenlétében határozták él a náci iparmágnások, vezető politikai és katonai nagyságok titkos strassburgi konferenciáján, hogy a birodalmi javakat semleges külföldre csempészik, s biztonságba helyezik a hamisított angol és amerikai bankjegyeket.’ valamint azokat a titkos okmányokat, amelyek ismeretére szüksége van annak, aki hozzá akar nyúlni az értékeikhez, — amelyeket állítólag svájci bankokban helyeztek él. Az- akciót Kaltenbrun- nerre bízták, aki a titkos akták, a hamisított bankjegyek rejtekhelyéül a Toplitz-tavat szemelte ki. Utasítására ládákat készítettek, s élhelyezték bennük azokat a szabályokat, amelyeket az arra illetékes nácik ismernek; tudják, melyik bankban kell jelentkezni az értékekért. Ládákba zárták a világ legnagyobb pénzhamisító műhebének berendezéseit és nagyobb mennyiségű aranyat. A második verzió: 1945 elején három titokzatos csoport tűnt fél a Toplitz-tó partján. Az egyiket a Mussolinit kiszabadító Skorzeny vezette: s ez huszonnégy, egyenként negyvennyolc kiló aranyat tartalmazó lőszeres ládát engedett a tóba. A második csoport a Bern- hard-akció hamisított bankjegyeit rejtette el. A harmadik pedig az okmányokkal telt ládákat helvezíe biztonságba. Az SS-ek szigorú felügyelete mellett dolgos,? foglyokat — a közel! koncentrációs táborok
