Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-24 / 301. szám

8 NEPÜjrSÄO 1963. december 24., kedd azért, mert akkor cseré­lik vissza azokat. * Feleséget meglepni » Vajon hány ember pusztulna el, ha úgy szeretné önmagát, mint — felebarátait? A város széléről, a Nagy- part aljából indultunk el Pi­roskával. Szorgosan kocogott .Tiellettem a bokáig érő hóban, lehogy leszorítsa a járókelőket i keskeny, taposott ösvényről, dónként előre iramodott, mint a karámból szabadult csikó és /ézna lábait sebesen szedve, a sarkon ijesztett rá1" — Huh! Aztán utána kapott a szál­lingózó, vastag hópelyheknek, s tenyerén egyen­súlyozta. Né­hány hetes is­meretségünk alatt ritkán lát­tam őt ilyen felszabadult­nak, vidámnak, játékosnak. Ez annál is meg­lepőbb, mert Piroska még csak most töl­tötte be életé­nek első évti­zedét, de aki a . hófehér arcá- oól előparázsló irtatlar.-szomo- rú szemébe néz, kiolvashatja belőle: valami nagyon keserít­heti ennek a kislánynak az életét, azért nem tud olyan, gondtalan, vi­dám lenni, mint hasonló korú társai; Amint a hó fehérsége még jobban kiemeli arcának sápadt­ságát, s ahogy dacosan neki­feszült a kabátkáiét cibáló szélnek, önkéntelenül is egy mesealakot juttat az eszembe. Valahogy így indulhatott neki a nagyvilágnak Hófehérke, ilyen fancsargó ízű szélben, szívében szomorúsággal, elha­gyatottan az irigy mostoha elől menekülve, oltalmat keresni a törpék -birodalmában. De Piroska-Hófehérke, ha menekülhetne, úgy rossz sorsa elől futhatna, ha elegendő len­ne ereje ahhoz, hogy kitörjön abból a sanyarúságba zárt vi­lágból, amely az egri Borház­sor utca 1. szám alatt — ott­hon várja nap nap utám A mesebeli varázslatos tör­pék házikója helyett Piroska- Hófehérke egyetlen szobában lakik szüleivel és testvéreivel, akik, mint a mesében a tör­pék, éppen heten vannak. Szü­leivel, akikben még csak nem is él a mostoha sorsból való kilábolás igénye. Apja segéd­munkás, anyja fiatal, élénk asszony, aki mégsem dolgozik. De az apa fizetése és a családi pótlék is inkább a torkon csor­dogál le, elfolyik ide-oda, mintsem a gyerekek életét könnyítené. Így él Hófehérke és a szennyben, sanyarúságban is szeretne tiszta ember ma­radni; Akár a mesében .;: Mostoha sors;.. Hét testvér... És a jobb sorsra érdemes Hófehér­ke, akinek nem mese, de szo­morú valóság az élete, s aki zsebre dugott kézzel itt kalau­zol a zeg-zugos utcák rengete­gében, a belváros felé. — Miért nem húzod fel a kesztyűd? — kérdem tőle. — Csak az egyik van meg — nyúl mélyebbre a zsebébe, amelyből egy rongylabda ke­rül elő, ezt szorongatja kéz­melegítő gyanánt. Fenyőfát cipelő férfi térít le bennünket a járdáról és a kis incidens önkéntelenül is a kö­zelgő ünnepekre tereli a gon­dolatokat. — Milyen ajándékot vársz karácsonyra? Neheztelés érződik a hang­ján, amint kényszeredetten ki­nyögi: — Semmilyet. — Anyukádtól sem? — Tőle sem ... A napközi­lehet, hogy kapok, vagy az ólában. Mikulásra is ott kaptam annyi cukrot, csokolá­dét, hogy be se tudtam zárni a táskám tőle. < — Hogy karácsonyozol mé­gis? — Sehogy. Otthon leszek... A gyerekekkel. Mert betegek. — Ki beteg közülük? — Négyen is ... Kanyarósok. — Mostanában nem... Én adom be nekik az orvosságot. — S magyarázza, milyen fel- nőtles rafinériával bírja rá kis öccseit, hogy lenyeljék a ke. serű gyógyszert. 0, Hófehérke már meglett ember. Tíz éyével is. Miként mesebeli társa törődött az őt befogadó törpékkel, úgy gon­dozza ő is apró öccseit. Mikor panaszkodom, milyen nehezen ébredek reggelente, kicsit lenéző mosollyal szólal meg, mint aki rég túltette ma­gát az ilyen kicsinyes pana­szokon. — Most is hatkor keltem. — Miért? — Tanulni. Nem lett kész a lecke a gyerekek miatt Olyan nyűgösek, ha betegek. És Hófehérke odaállt a téli hajnal szürkületében egyetlen szobájuk egyetlen asztala mel­lé (nem emlékszem, hogy szék lett volna a végtelenül szegé­nyes, kétes tisztaságú házban). A kihűlt apró dobkályha nem adott meleget de ő rendület- lenül rajzolta a négyszögeket téglalapokat. Most ez a házi feladat. Így legalább nem kap egyest, mint amikor kézimun­kaórára nem tudja elkészíteni a feladatot. 1 Aztán tejért megy. Van úgy, hogy az anyja még alszik ilyenkor. — Most jó, mert itt is lehet kapni, a közeli boltban. De a vasárnapot nem szeretem, ak­kor csak a Főutcán van tej —, magyarázza háziasszonyos so- pánkodással. — És utána mit csinálsz? — Megmosdatom a gyere­keket... De nem akarnak. A kicsiken ez meg is látszik, de hát erről Hófehérke nem tehet, hisz ő maga is gyerek még. Gyerek... tehát elindul az iskolába. — És ott jó? — Jó... — feleli nem túl sok meggyőződéssel. — Ott me. leg van... A napköziben ebé­det is adnak. És én gimná­ziumba akarok majd menni. — Daccal feleli szinte, hogy ő. leg­alább ő elhiggye. Gimnázium­ba, de most még csak az álta­lános iskola negyedik osztályá­ban ül. Padtársát soha nem szólítja, nem zaklatja, nem szúrja meg gombostűvel. Hófehérkének nincs padtársa. Szegényes öltözőire, haliga tag­sága és az osztálytársaiba re­kedt újfajta „úri gőg” egyedül hagyta őt az iskolapadban. Lassan ballagtunk. így el­szalasztottuk a helyi járatot, s gyaloglás közben volt idő be­szélni is, elmélkedni is; vajon sikerül-e jobbra fordítani en­nek a családnak sorsát, meg­menteni a lezülléstől a gyere­keket, s vajon akik eddig kö­zömbösek voltak e család sor­sa iránt, ráébrednek-e tenniva­lójuk sürgősségére és felelőssé­gükre? Hófehérke nem kérdez ilyet, tűrve viseli felnőtteket ismeg- roppantó nehéz sorsát. Helyet­te arról mesél, hogy van neki egy babája. Igaz, hogy csak raj­zolt baba, de nagyon szereti és Zsuzsinak nevezte el. — És miért éppen Zsuzsi­nak? — Mert Rédei Zsuzsi... — kezdené a magyarázatot, aztán hallgatásba burkolódzik, mint mindannyiszor, ha belső érzé­seit firtató dologról esik szó. Hófehérke hallgat a történet­ről. Én is tanáraitól tudom. Uzsonnát kellett átvinni a napköziből az iskolába és egyedül ő jelentkezett Nem akadt társa, nem akarta senki vinni a kosarat vele, mert Hó­fehérkének nem olyan „ran­gos” a ruhája, mint a társaié. És akkor a kis, komoly, tanu­lásban is példás, szép emberi érzékkel megáldott Rédei Zsu­zsi megfogta a kosár másik fülét. S a legszebb baba, az egyetlen, amelyet Hófehérke hálából rajzolt, az ö nevét vi­seli. És ekkor önkéntelenül adó­dott a kérdés, miért csak egy babája lehet Hófehérkének, egyetlen babája, amely szá­mára az emberséget, a segíteni akarást, a szeretetet szimboli­zálja? A beszélgetés fonala újból visszakanyarodik az iskolához. A szünetben Hófehérke elsom- fordál zsivajgó osztálytársai közeléből s elmegy Jóska öcs- csének tanterméhez. Nekidől az ajtófélfának és ott vár, amíg ki nem lép az osztályból a tanárnő. És akkor halkan, félve kérdi tőle: — Jóska itt van? Ha igent hall, örül és játszik, ha Jóska megint a csavargást választotta az iskola helyett, vagy megint lopott, Hófehérke lassú léptekkel, szomorúan megy vissza osztályába. Ritkán sír. Ha megbántják, ha társai a napköziben — gyengeségével visszaélve — az asztal alatt rugdalják, csakko- moly-keserűen néz társaira. Ezt a nézést a felnőttek nem is bírják ki anélkül hogy le ne sütnék a szemüket, de a gye­rekek még nemigen értik. Tanítás után Hófehérke háncsszatyorjával odaállít a napközi otthon konyhaablaká­hoz, s öccseinek visz haza me­leg ennivalót. — Ma délben is hazavittem Jancsiéinak az ebédet)... Még habcsók is volt. — Azt ki kapta? — Jancsi, de megfelezte ve­lem. Ami Hófehérkéé, az testvé­reié is. Mint a mesében. Hófe­hérke mindent megtesz „tör­péiért”, akiket felnőttes ko­molysággal nevel, tanít olvasni, főz nekik, anyához méltó igye­kezettel és a nemtörődöm anyát is pótolva. De miként pótolhatná az ő igyekezete azt a szülői mulasz­tást, amely Kovács István csa­ládjánál odáig fajult), hogy a gyerekei a legelhanyagoltab- bak lettek az egész iskolában. Szinte beszélni sem tudnak is­kolás létükre. S a szülők ilyen körülmények között sem haj­landók elfogadni a társadalom segítő kezét, amely megosztaná gyermeknevelési gondjaikat. Ha legalább annyi fáradságot vennének, hogy bölcsődébe, óvodába és napközibe vinnék el gyermekeiket, hogy rendes ennivalót s kulturált nevelést kaphassanak... De nem. S mivel a családinál marad minden a légiben, így Hófehér­ke sorsának jobbra fordulása se várható. Nem apadnak pa­naszai rakoncátlan öccsei miatt s legfeljebb álmaiban jut szá­mára igazságtétel mostoha sorsáért — Én már voltam álmom­ban Csipkerózsika is, de leg­jobban Hamupipőke szeretnék lenni, akire csak úgy hulltak, hulltak a szép ruhák, mint most a hó esik. Mesél, mesél... reményke­dik. — Anyukám is azt mondja, az lenne jó nekünk, ha az ég­ből pénzeső esne... Akkor jut­na mindenre. De hát mikor lesz ilyen eső? — kérdi csoda­váró édesanyját idézve s vára­kozóan tekint fel a hidegfényű; csillagos égre. De a pénzeső csak nem akar megeredni... Kovács Endre A szerelém és a szere­tet közön az a különb­ség, hogy az előbbiből drámát lehet imi, az utóbbi csak újságcikk lehet. * örökké emlékezetes ajándék volt: csak egy hét után unták meg. * Karácsony előtt azért van nagy forgalom az üzletekben, mert akkor vásárolnak ajándékokat. Karácsony után meg niCy Uh' « * Feleség a férjhez:- Kisfiam, meg akar­lak lepni karácsonyra valami kedves ajándék­kal ... Adjál, légy szi­ves,'pénzt hozzál- Már megbocsáss, te is keresel, az én megle­petésemet mégis a tied­ből kellene fedezni, nem?- Az enyémből? Szi­vem, te meg vagy őrül­ve. Abból a magamét kell fedeznem ... Egyél, baba! Egyedül, de nem magára hagyatva — Jól vagyok. Szeretek itt lenni. Szerencsére még nem vagyok tehetetlen, dolgozgatok a kertészetben. Tudják, én mindig bejártam ... Nyomorék ember volt az uram ... Meghalt. Gyerek nem is volt, magam maradtam, mint a szedett fa.. Jó itt... — Hajnal néninek el­bizonytalankodik a hangja — Jó, komolyan mondom, hogy jó nekem itt Az egri szociális otthonban éppen az öregek találkozóját tartották. A konyhán csak úgy sürög-forog a személyzet. Csurrantják a saját termésű bort, osztják a jó csípős tor­mával szervírozott kolbászt, s vidám nótaszó hallik az ebéd­lőből alakított tánchelyiségből A sarokban ketten ülünk Hajnal nénivel. Takaros kö­tényben, kendőben, kezében — mint lánykorában — zsebken­dőt szorongat Csupa mosoly az arca Körülötte fiatal lá­nyok beszélgetnek az öreg la­kókkal, a Szilágyi gimnazisták jöttek el, hogy az egyhangú napokat egy kicsit felvidítsák. — De ... de azért, tudják ... nagyon egyedül vagyok. Nem vagyok magam, mindenki sze­ret itt engem. Mindenem meg­van. Soha ilyen módom nem volt. Mégis ... néha jólesne le­ülni valaki mellé, kipanaszkodnl magam. Miről? Nincs nekem semmi panaszolni valóm. Csakhogy elmondhatnám a múltamat. Hogy megkönnyeb­bülhetnék, mert nagy teheg v’oit nekem az élet Még most is nyom. — Nem sokáig hagy­nak időt Hajnal néni kesergé- sére, két vidám kislány karon fogja, elragadja tőlem, s mi­előtt eljöttem onnan, láttam, hogy már a szemét törölgeti az/öreg néne, a két lány meg megcsendesedve lesi ajkáról a múlt zuhatagát... ... Mégis van, aki meghall­gatja panaszait... ★ — Én? Jól vagyok. Csak hát öreg vagyok már. Nem tudóin mór a cérnát se befűzni a tű­be. Ha akarok alszom, ha aka­rok meg játszom a déduno­kámmal. Hány éves is vagyok, te lyány? — özvegy Sigló Já­nosáé csendesen beszél. Las­san, vontatva hallik a ne­hezen morzsolt szó. Tekintete a semmibe réved, elromlott már a hajdan világoskék szem­pár. De még a dédunokát meg­találja az öreg, érdes kezével végigsimogatja Zsuzsi fekete haját. — Hány? Hát nyolcvanki­lenc múlt, édesanyám! — segí­ti ki édesanyját Bordás Já­nosáé, aki már maga is meg­taposott 66 évet az életből, s asztmájával kínlódik. — Tetszik tudni, a mamát három lánya tartja el — vilá­gosít fel az unoka, az özve­gyen maradt fiatalasszony, aki­nek három gyerek gondja van a nyakában. — Egy Pesten la­kik, kettő meg itthon, Domosz- lón. Minden hónapban másik lányánál van a mama. A pesti nagynéném is itt gondozza a ráeső hónapban, mert annak meg a fia lakik itt, s abban a hónapban ő is itthon van, hogy az édesanyját elláthassa. — Hol érzi legjobban ma­gát, Sigló néni? — Mindenütt. Nem kell már nekem sok, csak egy kis szere­tet. Azt meg kapok. Nem ma­rakodnak rajtam a gyerekek, az is igaz, hogy nincs min, mert vagyonom aztán nincs, de úgy érzem, hogy szeretnek, szeretnek, ez meg az öreg em­ber éltető vize. Itt azért szere­tek lenni, mert itt van ez a csepplyány — szeme ismét az asztal felé révedez, ahol a kis ördög (fiúnak indult ez — szok­ták mondani rá) éppen nővére tollát igyekszik tönkretenni nagy buzgalommal. — Elment az öreg... Majd megyek már én is utána... de addig se vagyok egyedül. Még meg is fésűinek!... A szobában fülledt a levegő. Nemrég szellőztettek ugyan, de Ferenczi néni nehéz be­teg — agyvérzése volt, azóta ápolásra szorul — Ki ápolja? Ki viseli gond­ját? Hiszen teljesen egyedül van. — Emberi kötelességünk se­gíteni azon, aki rászorul, said egyedül maradt. Senki nem tudja mivé lesz, ha megöreg­szik. Berényi Gyuláné a körzeti rendelőben dolgozik. Az egri Farkasvölgy utcai kör­zet vöröskeresztes titkára. Az ő érdemei emberséges, szép jellemet mutató érdemek. Nem a dicsőségre, a reprezentatív megjelenésekre, hangzatos, amolyan múltbeli adakozó ün- neoségek rendezésére törek­szik, hanem teljes erejével azon van, hogy a rászorulókon segítésen. Így talált rá Feren­czi nénire is. Beszervezett min­den épkézláb aktívát arra, hogy segítsenek a néninek. Ki­takarítanak körülötte. Ápol­ják. Rendben tartják. Sőt, még a körzeti orvos is bekapcsoló­dott a nemes munkába. Min­dennap megnézi a beteg öreg­asszonyt. Bíztatja, tartja ben­ne a lelket, kezeli, hisz — egye­dül van szegény". De ami talán mindennél többet ér, hogy leülnek a be­teg ágya mellé, s ebből látja, érzi az öreg néni, hogy ha egyedül is van, mégsem hagy­ták magára azok, akik az em­berséget előbbrevalónak tart­ják, saját kényelmüknél... •A Kigyúltak a gyertyák. Amu- ló gyerekszemek tekintenek a csillogó fára. Szívükben felol­dódik minden iskolai „gond”, nagyon boldogok. A fa alatt játékok, könyvek mutatják a „kézzelfogható” szülői szere­tetet. Vajon 10-20 év múlva hogyan teremtenek Szép kará­csonyt, boldog karácsonyt az elöregedő édesapának, édes­anyának? (ó)-----Hófehérke

Next

/
Thumbnails
Contents