Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
4 NÉPÚJSÁG 1963. december 34., kedd MEGJEGYZÉSEK Heves megye irodalmi és művészeti életéhez N' f e sértődjenek most meg a kultúrmunkások ezrei, színjátszók, táncosok, zenészek, az irodalmi színpadok tagjai, hogy az itt következő fejtegetésünkből őket, áldozatos munkájukat kiszorítva, figyelmünket elsősorban Heves megye irodalmi és művészeti életére fordítjuk. Van ilyen? Beszélhetünk szűkebb hazánk, Elger, vagy esetleg a megye irodalmi és művészeti életéről? Vannak művészeink, akik szót érdemlő műveket, alkotásokat hoznak létre? — hallom a meg nem gondolt, csupán megfogalmazott ellenvetést. És ha van is néhány képzőművészünk, vers- és novel- laírónk, és ha születnek is olykor művészi alakítások, előadások az egri színpadon, érdemes-e félszázas csoportra sok szót vesztegetni? — folytatódhatna az ellenérvek sora. Irodalmi, művészeti élet. Szépen is hangzik, de főleg tartalma nagyszerű. Mindig különös tisztelettel figyel az ember az olyan városokra, mint Szeged, ahonnét az irodalmi élet eseményeiről kapunk gyakorta híradást, vagy Szolnokra, Kecskemétre, ahol a nagymúltú művésztelep vonzza az érdeklődést. S itt van Eger, történelmet sugárzó múltjával, épületeivel, irodalmi hagyományaival, s ha vontatottan is, de azért egyre jobban fejlődő jelenével, de bizony nagyon kevés szó esik az egykori magyar Athén irodalmi és művészeti életéről. Pedig van ilyen. Tagadhatatlan. Nézzük a tényeket £Juszonöt képzőművész él,, dolgozik, s állít ki a megyében, főleg Egerben. Mintegy 20 tagja van a művelődési ház irodalmi körének, s a verseknek, novelláknak a megvei lap biztosít fórumot a vasár- naponkénti irodalmi oldalakon, de helyt ad az irodalmi alkotásoknak hétközben is. Havonta 12—13 oldalnyi irodalmi anyagot közöl a megyei lap, s ha ehhez hozzászámítjuk a film- és színházi kritikáikat, könyvekről írott recenziókat, s a különböző évfordulók megemlékezéseit, nyugodtan elmondhatjuk, hogy az egy havi irodalmi és művészeti jellegű anyag terjedelemben megfelel a Miskolcon havonta megjelenő Napjaink című 16 oldalas irodalmi és művészeti folyóirat terjedelmének. Csupán a mennyiséget szemlélve is, a megyei lap jelentős fórumot — 15—20 vers és 10— 12 tárca közlését jelenti az irodalmi kör tagjai számára. A képzőművészeti munkacsoport az évenkénti két nagy tárlaton és a három—négy kamarakiállításon 150—200 alkotást, festményt, grafikát és szobrot mutat be, s a Gárdonyi Géza Színház művészei: színészek és rendezők is produkálnak néhány figyelemre méltó előadást. alakítást. Figyelembe kell venni az irodalommal foglalkozó főiskolai tanárokat, s a rendszeresen megjelenő évkönyvet. amely ugyancsak hozzátartozik a megye irodalmi, művészeti életéhez. E cikknek nem feladata értékelni az egyes írók, költők műveit és nem kíván eligazítást adm- a képzőművészet különböző izmusaiban, de nem elemzi a színoadi produkciókat sem. A figyelmet akarja csupán ráirányítani a megye irodalmi és művészeti életére. A tények alapján. Mert van ilyen Heves medvében. Egerben. S ha van, akkor foglalkozni kell vele. segíteni,- formálni. feileszteni. mindazoknak. akikét Hét. de a művészeinek kijáró ranggal, tiszteleit-’ L’ rdemes néhány irodal'J márkodó, művészkedő emberért? — hallom az ellenvetés refrénjét. Igenis, érdemes. Olyan művészekről, alkotókról van szó. akik már jó ideje jegyben járnak az'irodalommal, művészettel, de nem szabad megfeledkeznünk arról sem. hogy az alkotók megbecsülésének kézzelfogható eredményei a kulturális élet egész területén mutatkoznak. A művészet formálja az egyén világnézetét és erkölcsi arculatát, tökéletesíti az ember esztétikai érzelmeit, ízlését. De az alkotás, a forma és a tartalom örök problémája a különböző áramlatok kereszttüzében nagyon sok buktatót rejt magában. A művészet, az irodalom hat az emberre, a társadalomra, E lapban megjelenő versek, novellák a 23 ezres példányszám mellett 60—70 ezres olvasótábort jelentenek, s ily széles körben formálják jól, vagy rosszul a közízlést, fejlesztik a betű, az olvasás igényét. A versekről, tárcákról és novellákról sokat lehetne vitázni összességében és külön-külön is. Azokról is, amelyek bekerültek a lapba, de azokról is, amelyeket kihagyott a szerkesztés. Részletezés helyett néhány summázó megjegyzés. A megyei lap köré tömörültek az irodalmi kör tagjai Miskolctól Szegedig, Debrecentől Budapestig. Az ország különböző városaiból érkező írások színesebbé, tartalmilag is gazdagabbá teszik az irodalmi fórumot, s a mennyiség itt is jelenthet minőséget, hiszen nagyobb a lehetőség a válogatásra. Költőink nagy része még sokszor nem lát túl a virágzó mezőkön, hangulatos folyópartokon, s nem mindig veszi észre az élet sokszínű lüktetését A tárcákban, novellákban elég gyakori még a múltbafor- dulás, kevés az igazi, tartalmában is mai téma, s hiányzik a kísérletező kedv, az új kifejezési lehetőségek keresése. j_| asomló cipőben jár a képzőművészet is. A csoport tagjainak jó része kettős problémával küzd: téma és a mesterségbeli tudás. A legutóbbi őszi tárlat anyaga már mutatott bizonyos fejlődést Látszik a falun és az üzemekben eltöltött napok eredménye és néhány alkotásra felfigyelt a Képzőművészeti Alap is. Főleg a fiatalok munkáján érezni az újszerűséget, s örvendetes, hogy mindezt különösebb modernkedés nélkül érik el. Ami az érdeklődést illeti, elég szomorú a helyzet. Egy-egy tárlatnak alig ezer látogatója van. Hiányos az emberek képző- művészeti nevelése és hozzáértése is. Nincs Egerben állandó jellegű kiállítási helyiség, pedig a művészeti nevelésben elengedhetetlen a folyamatosság, a rendszeresség. A képzőművészet mostoha körülményeinek egyik bizonyítóka a közös műterem, amely jelenlegi formájában nem biztosít megfelelő feltételeket ahhoz, hogy ott művészi alkotások szülessenek. A képzőművészetről szólva nem hallgathatjuk el azt a körülményt sem, hogy nagy vita dúl szakmai berkekben. Miskolchoz akarják csatolni az egri csoportot. Nem vagyok meggyőződve, hogy Eger nyer ezzel a „házassággal”. A színház munkájával nem kívánunk e helyen részletesen foglalkozni. Megtettük azt bemutatóként, s évad végi értékelésekben is. Ügy hiszem elég, ha csupán két bemutatót: Brecht Koldusoperáját és a legutóbbi ősbemutatót, az Aiasz-t említem a színház művészi munkájának bizonyításaként. Élnek és dolgoznak, tehát Egeiben olyan emberek, akik alkotnak, verset, novellát, szobrot, festményt és grafikát, akik művészi értékűt produkálnak egy-egy szerep megformálásával, vagy rendezéssel. S az alkotásoknak, a művészeteknek közönsége is van, s ebből következik, van irodalmi és művészeti élete Egernek, a megyének. 'T’udom, kívánságlistának tűnnek az itt következő sorok, de el kell mondani, épp az irodalmat és művészetet szerető, pártoló közönség érdekében. Jelentősebb helyet kell adni a megye költségvetésében az irodalmi és művészeti élet fejlesztésének. Más megyék és városok példáján jó lenne rendszeresíteni a különböző pályázatokat, díjazni kellene az év legjobb verseit, novelláit, képzőművészeti alkotásait. Igazán becsülendő a Berva kezdeményezése, de a színészi alkotások és rendezések nívódíját kitűzhetnék a tanácsok és a szakszervezetek is. Hogy a pályázatoknak milyen nagy jelentősége van, egyetlen példával bizonyítom. A legutóbbi irodalmi pályázatra 36 mű érkezett, és a díjnyertes pályaműveken túl, néhány jó tollú íróval, költővel is gazdagodott az irodalmi kör. Az anyagi segítség nem pótolhatja a megbecsülést, a kulturális és politikai vezetők érdeklődését. Neon titok, nagy hiány van e területen is. Nem szabad megismétlődnie a legutóbbi esetnek: a két héttel ezelőtt megrendezett irodalmi esten — ahova Szegedről. Kecskemétről és Budapestről is eljöttek az írók, költők — a megye és a város kulturális vezetői közül senki sem vett részt. Érdemes lenne foglalkozni egy évente kétszer, vagy esetleg almanachszerűen csak egyszer megjelenő irodalmi fórum megteremtésével. Nagyon kellene egy művészklubszerű helyiség, ahol lehetne beszélgetni, vitázni egy-egy alkotásról, ahol kialakulhatna a különböző művészeti ágak egymásra gyakorolt hatása. S vajon lehetetlen elképzelés egy egri művésztelep megvalósítása? A város is kezdeményezhetné. Eger múltja, szebbnél szebb barokk épületei, a Mátra és a Bükk közelsége szinte predesztinálja a várost arra, hogy alkotói otthont adjon az ország képzőművészeinek. T egvégére . hagytam, noha sorrendben első helyre illenék: az irodalmi és művészeti élet' további fejlődése nem képzelhető el a marxista esztétikán alapuló, bátor hangú kritika nélkül. Olyan kritikus gárdára van szükség, amelynek tagjai szenvedélyesen, és hozzáértéssel csatáznak a művekkel, vitáznak az alkotókkal, s irányítják, befolyásolják az irodalmi és művészeti közvéleményt. Színikritikánk a színházzal egyidős, s bizonyos fokig hibái is ebből fakadnak. De van, s ha olykor hibákkal, tévedésekkel is, de véleményt mond a színházi bemutatókról. A megye képző- művészeti kritikája időszaka: alkalomszerű, és így nem tudja végigkísérni a művészek fejlődését, irodalmi kritikám pedig egyáltalában nincs. Az irodalmi kör tagjainak e lapban megjelent írásai nem kapnak kritikát. A több száz megjelent versről és tárcáról, novelláról egyetlen sor értékelő megjegyzés sem jelent meg. A szerkesztés kritikája nem lehet elegendő (az a tény, hogy ha jónak tartják, közlik), a megjelent műveket is lehet, sőt kell kritizálni. Amíg nincs másik irodalmi fórum, a megyei lap szerkesztőségének kell lehetőséget adnia arra, hogy az Irodalmi oldalon megjelenjen egy-egy írás értékelése, vagy esetleg egy-egv író, költő munkájának elemző bírálata. A további fejlődéshez mindez halaszthatatlan. A kritikus gárda kialakításához nagy segítséget adhatnak az Egri Tanárképző Főiskola irodalommal, művészettel foglalkozó professzorai, tanárai. A z év végi téli esték na- gyón alkalmasak arra, hogy gondolatban végigjárjuk a múló esztendő napjait. E vázlatos fejtegetés nem léphet fel a teljesség igényével, sőt véleményét sem ex cathedra mondja, s ha e témához hozzászóló akad, úgy tollat a kézbe... Márkusz László Hegyek és emberek Lassan, puhán hull a hó. A gyémántként csillogó hópely- hek sokasága rátapad a fákra, bokrokra, a fagyos erdei ösvényekre. Beköszöntött a tél a Bükk és a Mátra rengetegeiben, a csupasz gerincekre, végtelen szerpentinekre és apró házikókra fehér lepelt borít a természet. Fehér minden és csend van. Jóságos és megnyugtató csendben állnak őrt az évszázados fák, csak a turistaházak környékén él az erdő, s a nagy fák birodalmából hallik valami titokzatos zaj. A síelők, turisták paradicsoma, de fáradságos, munka helye is ilyenkor az erdő. Szóljon ez a riport azokról, akik itt élnek ilyen kedvezőtlen időben is dolgoznak és azokról, akik megpihenni, szórakozásból mennek a hegyekbe. ★ Fájdalmas csikorgássá erősíti halk lépteinket Várbükkön az egyre vastagodó hóréteg. Az ösvényen meg-megcsúszik a lábunk, a jeges szél meleg kabátunk alá, nyakunkba söpri a havat. Nehezen fogadja be az idegent az erdő, a hólepel alatt gödröket, vastag ágaka' állít útjába. A közelben monoton fejsze csapások zavarjál! a csendet hirtelen felsivít egy motorfű rész és utána hatalmas zuhanás hallatszik ugyanonnan Odamegyünk. A favágókat köszöntjük. Abbahagyják a munkát, a fűrész motorja még köhhent néhányat, majd az is leáll. Együtt van a brigád. Seiben József, Asztalos Mátyás, Nagy Mihály, Holló Gusztáv és Kiss Pál. Seiben József dönti a fákat, ő darabolja, a többiek segítenek, gallyaznak és előkészítik a rönköket a szállításhoz. A huszonkilenc éves favágó magáról beszél. « — Tizedik éve járok az erdőre dolgozni — mondja az erdőlakók csende3, de határozott beszédmodorával. Minden szónak különös hangsúlyt ad és a körülállók helyeslőén bólogatnak a mondat után. Helyettük is beszél, hiszen életük egyforma, nap nap után együtt vágják a fát, egy tűzön sütik meg az otthonról hozott szalonnát. — Tíz évvel ezelőtt vágtam ki az első fát. Éppen itt, a Várbükkön. Nagy Miska bácsival húztuk együtt a fűrészt. Nehéz volt és félóráig is eltartott, míg eldőlt a fa. Most fél perc sem kell és a legvastagabb fatörzs is megdűl az STIHL fogaitól. Gyerekkora óta az erdő ad neki kenyeret. Kézi fűrészes volt, aztán kitanulta az MRP csehszlovák, kétszemélyes motorfűrész kezelését, később a szovjet Druzsba dolgozott a keze alatt, tavaly kapta meg a legmodernebbet, az alig hat és fél kilós STIHL motorfűrészt. Szeptemberben a nyugatnémet cég mérnökétől tanulta a szakszerű üzemelést. Elköszönünk" és visszafelé tapossuk a havas utat, a távolból látjuk, hogyan zuhan alá a hatalmas törzs egyetlen ember és egy gép munkája nyomán. ★ Zalavári György, kerületvezető. A csákánykői magányos házában a család készülődik az ünnepekre. Bútorokat tologatnak, nagytakarítás van. Az erdészt a gondosan körülkerített csemeteerdőben találjuk meg, lucfenyőt termelnek, nyolcszázat az erdőgazdaság dolgozóinak, a recskieknek és a parádiaknak. — A legszebbeket vágatom ki — mutat a gyönyörű fákra — a féloldalasán nőtt, ritka gallyas csemetékből lesz majd idővel jó nyersanyag. Én ültettem, én nevettem éveken keresztül a fenyvest, csak az ilyen formások juthatnak ki e kertből. Zalavári György huszonegy éve viseli az erdészek jelvényét, most Csákánykőin kerületvezető, húsz hektár facsemete lelkiismeretes gondozója és őrzője. Tizenöt hektárnyi lehet a fenyő, amit ő ültetett, nyáron kapálja, sariózza és tisztogatja, télen pedig irányítja a favágást, és vigyáz rá. Mert van még ember, aki tisztességtelen úton akarja megszerezni a karácsonyi fenyőfát. Kereskedik vele és megfizethetetlen károkat okoz az értékes csemetékben. Most ebédelni megy, délután ott lesz a fák elszállításánál és utána a késő esti órákig járja a területét, vigyáz az erdőre, hogy illetéktelenek ne lopják meg „kertjét” és a népgazdaságot. A család karácsonyfáját még nem vágta ki, nem is „nézte ki” magának, azt mondja; — Bármelyiket is viszem haza, azt én neveltem, a család ugyanúgy örül mindegyiknek, mert mind a szeretet és a békesség jelképe. ★ A Szala jka-völ gybe vezető utat húszcentis hó borítja, néhány lábnyom árulkodik csak, hogy vanak itt emberek is. A pisztrángtelep teli csendben, fagyosan húzódik meg a völgyben. Halkan csobban a víz, a forrás éjjel-nappal táplálja a kis tavakat, felszíne alatt nagy, fekete hátú pisztrángok bujkálnak az ember tekintete elől. Élet van a tavakban és a telepén is, mert a csönd csak pillatnatnyilag uralja a vidéket. A hegyoldalban hangos füttyö- géssel, fékcsikorgással ereszkedik alá az erdőgazdasag kisvasút ja. Mintha ez jeladás lenne; gumicsizmás emberek gázolnak a sekély vizű tóba é* hatalmas hálóik egyetlen merítésével nyolc, tíz, tizenöt megtermett pisztrángot ragadnak ki a vízből. Gondosan, hogy a háló alja a halakkal a vízben maradjon, a parthoz mennek, s ott kezdődik a munka, az anyákból „kifejik” az ikrát Simon Károly irányítja a munkát, mintegy húszezer ikrát fejnek, hímekkel termékenyítik, majd gondosan öblítve, megfelelő hőmérsékletű és állandóan cirkuláló vizű keltetőkbe helyezik. Hideg van, de a pisztrángtenyésztőiknek éppen a téli napokban van a legtöbb munkájuk. Negyvennégy napig tart az ivadék gondozása és ez a munka megköveteli, hogy még munkaszüneti napokon i» kijárjanak a telepre. Simon Károly neve nem ismeretlen a környéken, de még az ország más részeiben sem. Ez a telep látja el ugyanis ivadékokkal a többi pisztrángtelepeket — az idén 600 ezer ikrát értékesítenek — és a pisztrángtenyésztés mellett számtalan, szór látják vállán a vadászpuskát, mint erdész a gondatlan kirándulók szigorú felelősségre vonója is, de népművést is, aki különös tehetséggel faragja szinte élő alakokká a) agancsot. És ha a halakat fé tudja nevelni, él is tudja ké szíteni, — nagyszerű szakács hírében áll. ★ Mindennapos vendége az er dónak, nincs olyan domb, vág; völgv a Bükk és a Mátra rengetegeiben, ahol Hársy Istvál ne járt volna. Tizenkét éve mint diák, az egri Vörös Meteor turista szakosztályába* „szagolta” meg az erdőt és a hegymászást, azóta megszakítáí nélkül járja az erdőt. Vele a bánkútá menedékház előtt találkoztunk. Az első hó hírére jött a Bükkbe és sílécével „kóstolja” az idei havat. Hátizsákkal és nyakában kedves fényképezőgépével, otthonosan mozog; a Hajtómű- és Felvonógyár 4-es számú gyáregységének technikusa itt piheni ki az egész hetes, asztalhoz és helyhez kötött munkáját. Szenvedélyes turista, egy „hajszál” választotta él az érdemes sportolód minősítéstől, az idei OB négyfordulós tájékozódási versenyén, országos egyéni II. helyezést ért el. Szenvedélyes fotós, a Bükki tájait — mátrai tájak fotókiállításon a Hegyi út című képével második helyezést ért él. Két-hárómhetenként versenyez, a Vértestől a zempléni hegyekig nincs ismeretlen táj számára, legkedvesebb kirándulóhelye mégis a Bükk, a Tarkő és más bükki kövek. A tél számára nagy örömet jelent, mert kiváltképp szeret sítúrázni. ★ Emberek és hegyék; favágók, vadőrök, erdészek, vadászok, turisták és a Mátra, Bükk rengetegei: annyi szépség megteremtői és vigyázói .— köszöntjük őket a csend és a békesség ünnepép. Pilisy Elemér
