Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-22 / 299. szám

NÉPÜJSAG

1963. december 22., vasárnao

Hruscsov a nemzeti felszabadító mozgalomról

(Folytatás az 1. oldalról)

zelmet aratott, nem lehet üldözni a kommunistákat, akik önfeláldozóan harcolnak országaik nemzeti felszabadításáért, az új társadalmi rendszerért, a társadalmi haladásért.

Az afrikai lapok szerkesztőségei egyik kérdésükben az iránt érdeklődtek,

miben látja Hruscsov az imperializmus gyarmati politikájában alkalmazott új formák és módszerek veszélyességét?

Az egyes gyarmati rendszerek megszüntetése — jelentette ki válaszában Hruscsov — még nem jelenti a gyarmati rendszer egészének megszüntetését. A felszabadult országok többségében az imperialista monopóliumok uralkodó pozíciókat tartanak még kézben, elsősorban a gazdasági életben, és a dolgozók kíméletlen kizsákmányolásával roppant profitot vágnak zsebre, amely közgazdászok számításai szerint évente mintegy 5 milliárd dollárra tehető. A monopóliumok a gazdaságilag elmaradt országoknak háromszoros áron adják el az iparcikkeket, ugyanakkor fillérekért vásárolják fel az ásványi és a mezőgazdasági nyersanyagot. Ily módon évente csillagászati összeget — további 14—16 milliárd dollárt — vándoroltatok páncélszekrényeikbe.

Hruscsov ezután kifejtette a neokolonializmus néhány ismérvét. Rámutatott, hogy a neokoloniallsták mindenekelőtt szeretnék fenntartani, sőt fokozni ellenőrzésüket a felszabadult országok gazdasági fejlődése fölött. Az imperialista monopóliumok lázas ütemben hatolnak be ezekbe az országokba, behálózzák és magúk alá rendelik a helyi tőkét. Az imperialisták makacsul próbálkoznak azzal, hogy mindenütt saját ügynökeiket juttassák hatalomra, igyekszenek a felszabadult országokat bevonni reakciós regionális szövetségekbe, megtartani területükön az idegen katonai támaszpontokat.

A neokoloniallsták sokszor arra hivatkoznak, hogy ők a Szovjetunió befolyásával szemben védelmezik ezeket az országokat Merő hazugság!

A mai kolonializmus fő támasza az észak-amerikai imperializmus, amely gyarmati terjeszkedést hajt végre Latin- A meri kában, Ázsiában és Afrikában, kiszorítva onnan a korábbi gyarmatosítókat. A fajüldözők magában az Egyesült Államokban folytatják a faji megkülönböztetés szégyenletes gyakorlatát, kegyetlenked- nek a néger tömegekkel, amelyek igazságos harcra keltek szabadságukért, elemi emberi jogaikért.

A felszabadult országokra — folytatta Hruscsov — súlyos Veszélyt jelent más országok imperialistáinak, különösen pedig a nyugatnémet és a Japán pionopóli um oknak gyarmati terjeszkedése.

A kolonializmus új formáinak és módszereinek veszélyessége mindenekelőtt abban áll, hogy itt álcázott formákról

Az Egri Asztalos és Kárpit«« KTSZ felvételre keres

raktárosnak

férfi munkaerőt. Fa, vas és textilszakmában jártas előnyben. Azonnali belépésre jelentkezés: Eger, Széchenyi út 24. KTSZ irodáján, reggel 7-től du. 3-ig.

(SäöSläfelHSläiilÄlilläSlBEüSS;'*. ■ 1

Karácsonyi

sütemény szükségletét, mákos height, diós beiglit, habkarikát, linzertésztát, stb. előre megrendelheti a Bisztróban. Nefelejts presz- szóban és a Dobó téri presz- szóban.

ges diplomáciai kombinációkon alapul. Műit az idő. és az ilyen szövetségek széthullottak, feledésbe merültek. A szocialista közösség és a fiatal nemzeti államok, a nemzeti felszabadító mozgalom Icapcsolc-tai azonban másfajta alapra épültek: ez az alapvető érdekek közössége.

Mi ebben a kapcsolatban nem keresünk a magunk számára semmiféle előnyt — szögezte le Hruscsov. — Nekünk nincsenek katonai támaszpontjaink és mi nem akarunk ilyen támaszpontokat a felszabadult országok területén. Nem törekszünk arra, hogy ezeket az országokat katonai tömbökbe vonjuk. A szocialista államoktól, társadalmi rendszerünk természeténél fogva, merőben idegen a népek leigázására és kizsákmányolására irányuló törekvés.

A szocialista országok népei és az önálló életútra lépett népek kapcsolatai előtt nagy jövő áll — jelentette ki Hruscsov.

— Hogyan értékeli a szocialista államok és a felszabadult országok gazdasági együttműködésének jelentőségét és kilátásait? — hangzott a következő kérdés.

A szocialista államok és a felszabadult országok gazdasági együttműködésében nézetem szerint a legértékesebb az, hogy ez az együttműködés segíti a felszabadult országok népeit nemzetgazdaságuk alapjának felépítésében, a gazdasági függetlenség megvalósításában — jelentette ki Hruscsov, majd így folytatta:

Jelenleg a Szovjetunió segítségével mintegy 500 ipari és egyéb objektum épül az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban. A felszabadult országok gazdasági fejlesztésének szükségleteire fordított szovjet hitelek és egyéb átutalások összege ma.jdnem hárommilli- árd új rubelt tesz ki. Több mint 400 ipari üzem és egyéb objektum készült el vagy épül Csehszlovákia, az NDK, Lengyelország, Bulgária, Románia, Magyarország segítségével. Gazdasági segítséget nyújt a felszabadult országoknak a Kínai Népköztársaság is.

Helytelen dolog Volna azonban — folytatta Hruscsov — csupán e számokból és nem a segítség jellegéből, valamint célkitűzéseiből, a népek gazdasági függetlenségi harcában betöltött szerepéből kiindulva meghatározni a szocialista államok segítségének igazi jelentőségét. Őszintén segíteni akarunk ezeknek az országoknak abban, hogy saját lábukra állhassanak, megvalósíthassák a gazdasági felszabadulást, felépíthessék korszerű iparuk alapjait, erős állami szektort hozhassanak létre, amely megbízható eszköz a külföldi monopóliumok behatolása elleni harcban.

Ami gazdasági együttműködésünk — hangsúlyozta a szovjet kormányfő — nemcsak közvetlen, hanem roppant közvetett segítség is a felszabadult országoknak, megerősíti pozíciójukat az imperialista hatalmakkal szemben. Másfelől viszont a felszabadult országok támogatják a Szovjetuniót és a többi szocialista országot, számukra hasznos cikkeket szállítanak, egységfrontba lépnek fel velük az imperializmussal szemben.

— Hogyan értékeli Ön a fiatal nemzeti államok szerepét napjaink nemzetközi politikájában és a békeharcban? — hangzott az utolsó kérdés.

Hruscsov válaszában hangsúlyozta, hogy a fiatal nemzeti államok túlnyomó többségükben haladó szerepet töltenek be a nemzetközi életben. Szem beszállnak a gyarmati rendszerrel, a háborús előkészületek és a fegyverkezési hajsza imperialista politikájával. Meggyőződésem— folytatta Hruscsov —, hogy nem- csupán a fiatal nemzeti államok száma, hanem nemzetközi szerepe is számottevően növekedni fog az elkövetkező időben. Minden fiatal nemzeti állam kiveheti részét a leszerelésért, az atomfegyvermentes övezeteik létrehozásáért, a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételéért, a hidegháború megszüntetéséért folytatott harcból.

A felszabadult országok népei — állapította meg a szovjet kormányfő — mindjobban felismerik, hogy a szocialista országok népeivel, a világ proletariátusával kiépített tartót szövetség nélkül a nemzeti felszabadító mozgalom képtelen lelt volna ilyen nagyszerű győzelmeket kivívni. E szövetség erősítéséhez, e szövetség megbonthatatlanságóhoz mélységes érdekük fűződik mind a nemzeti felszabadulásukért küzdő népeknek, mind a szocialista országok népeinek, mind pedig az egész világ munkásosztályának.

Mi soha nem „exportáljunk” és soha nem fogunk „exportálni” forradalmat — hangsúlyozta Hruscsov —, de továbbra is minden segítséget megadunk azoknak a népieknek, amelyek szent harcra keltek az imperializmus ellen. A nemzeti fel- szabadítási harc erőivel kiépített szövetség politikánk egyik sarkköve volt máig és az is marad, őszinte szívvel azok mellett állunk, akik a szabadságért harcolnak.

Teljes szívvel kívánjuk Ázsia, Afrika és Latin-Ameri* ka népeinek, hogy járjon győzelemmel az imperializmus ellen, a gyarmati rendszer és a neokolonializmus ellen, a nemzeti felszabadulásért és a társadalmi haladásért folytatott bátor harcuk és mi minden eszközzel támogatni fogjuk harcukat, megadunk e harcnak minden lehetséges erkölcsi, politikai és anyagi támogatást. A szovjet emberek testvéreiknek tekintik mindazokat, akik a nemzeti felszabadulásért, a társadalmi haladásért küzdenek és további sikereket kívánnak nekik — zárta nyilatkozatát N. Sz. Hruscsov.

Villamos telepkexefőt,

telepkezelői vizsgával felvesz a Mátrai Érc és Ásványbánya Vállalat. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. Fizetés megegyezés szerint.

UNIVERZÁLIS

VILLANYSZERELŐT,

vizsgázott kazánfűtőt,

hajtőt az

Egri Városgondozási Vállalat

azonnali belépéssel felvesz.

A Szihalom és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet szakképzett kereskedelmi üzem ágvezetőt keres. Jelentkezés:

Szihalom, az fmsz. irodájában.

Hirdessen a Népújságban

Az EM Miskolci Tervező Vállalat

ÉPÍTÉSZ- és ÁLTALÁNOS MÉRNÖKÖKET,

ÉPÍTÉSZTECHNIKUSOKAT

keres felvételre. Jelentkezni lehet írásban, vagy személyesen a vállalat központjában : Miskolc, Szabadság tér 2. szám.

I

i

X

l

i

a

®L

PÜSPÖKI MIHÁLY

{''sótó Gábor az utolsó percben érkezett az állomásra. Minden a lázas sietségről tanúskodott: a sebtiben nyakába kavarintott télikabát, a tarkójára csúszott prémsapka, s a hóna alatt csúszófélben levő hatalmas bőrönd, amely tömve volt tankönyvekkel és fehérneművel.

Még a hirtelenjében íélrángatott csizmái is a gyors kapkodásról tanúskodtak. Egyik csizmája szárából valósággal vigyorogva kunkorodott ki a húzófül, mintha csak azt akarta volna mondani: Igen, most az egyszer nagyon sietett a gazdám az öltözködéssel!

Az utolsó pillanatban szabadult a pótkollokviumröl.

Nyargalástól kifulladva váltotta meg a jegyét és már vágtatott is ki az állomás elé, miközben nagy csuhogássál robogott be a személyvonat.

Az utolsó kocsira kapaszkodott fel. Bent a kocsiban elhelyezkedett az egyik ablaknál, s míg nékinyomiji homlokát a húst árasztó ablaküvegnek, jólMár be is csomagolta a motyó- ját, hogy az est leszálltával kte óvalkodik az iskola épületéből s meg cera áll hazáig. Inkább dolgozik otthon a tehenészetben. de nem emészti magát a tanulással.

Aztán meggondolta a dolgot Eszébe jutott az útravalóul kapott intelem, amellyel a szövetkezetből eleresztették.

Dühödt elszán ássál vetette magát újra a tanulásra. Míg másak vacsora után átadták magukat a szórakozásnak, addig ő a tanulószobák egyikében gyűrte, emésztette az átkozott állattenyésztési anyagot, ahogy azt akkor elnevezte.

A mai nap azonban sikert hozott számára. Olyan felkészültséget tanúsított a pótvizsgán, hogy még a feleltető tanár is elképedt a magabiztos feleletétől.

Mosolyogva tapogatta meg

kabátja belső zsebében a leckekönyvet. Most már nyugodtan a szemébe mer nézni otthon az elnöknek, ha a tanulás eredményéről faggatja. Nem

kell szégyenkeznie a jórendű bizonyítvány miatt

— Csak ez a vonat menne már gyorsabban! — dünnyög- te türelmetlenül.

Legszívesebben leugrott volna a vonatról, s nekiiramodnl a széles határnak, és rohanni, vágtatni, ameddig csak a tüdő bírja.

IV/J ár a jászsági tanyák közt

1,1 száguldott a gőzös, amikor felködlött az egyik kanyarban falujának apró vasútállomása. És ahogy a szerelvény az állomáshoz közeledett, úgy bontakozott ki Gábor előtt az ismerős táj; hepehupás buckáival, erek szélén dérvirágos füzesekkel, amelyek tovatűnt gyermekkorát juttattál! eszébe.

Izgatottan kirakodott ki a peronra.

Dühítette a lassú fékezés. S ezért, nem birva türelmetlenségével. leugrott a még rfűndig fékezve robogó vonatról.

Elvétette az ugrást. A kiszámított lépiés helyett megperdült a levegőben és zuhanássá torzult az ugrás.

Magatehetetlenül csúszott, sodródott a jégpáncéllal borított földön.

Állati üvöltés szakadt fel a torkából. A kerekek, mint megvadult fúriáik vagdalták, aprították lábait. Ügy ropogott a csont a lábszáraiban, mint a száraz venyige.

Még hallotta a fékek csikorgását. az utasok plszömyedő kiáltozását, de aztán minden zat elhalkult fülében.

Elvesztette eszméletét.

★

Kórházban tért eszméletre.

Első pillanatban riadtan sza- laj tóttá teliin tétét körbe a fehérre meszelt kórteremben. Bántotta szemét a fehérein ásító csupiasz fal, s hirtelenjében nem tudta felmérni, hogy hol van.

Mozdulni akart.

Nem bírta mozdítani tagjait. Helyette hideg veríték gyöngyözött ki homlokára. Hiába erőlködött, az akaratátvitel felmondta a szolgálatot. Mint amikor a cséplésnél elszakad a főhajtószíj: zúg, csattog az erőgép, de az átvitel híján nem dolgozik a cséplőgép. Jótékony álomba süllyedt újra.

Lf osszú, egyhangú napok teltek eb nüg erőre kapott. A gondos ápolástól visz- szalopakodott arcára az élet pírja, s lassan mozdítani tudta fejét, majd a karjait.

Lábai felől azonban megmagyarázhatatlan sajgást érzett. Olyan érzése támadt, mintha jeges vízben állna és a hideg víztől el zsibbadt idegek nem adnak jelzést a lábaiból.

Beléhasított a hazautazás délutánja: a zakatolva lassító vonat, a sívító fékek és az a pillanat, amikor leugrik a vonatról.

Rémülettől megdermedve vette szemügyre karjait. Elszoruló szívvel meredt a paplanon nyugvó kezeire, s mint a jószágait számláló pásztor, úgv számolta ujjait:

— Egy, kettő, három ,..

Megkönnyebbült sóhaiial ejtette vissza fejét, a párnára.

Mind a tíz ujja éoségben volt. Még a bal kezén levő ujj

eső érzéssel nézte a tovatűnő havas tájat.

A háta mögött hagyott f& esztendő jutott eszébe. Az a fél év, amely annyi izgalomban bővelkedett: előadások, konzultációk minden délelőtt, délutánonként pedig tanulás, tan- anyagison éítlés, amelyek, sokszor az éjszakába nyúlnak bele, alig hagyva időt a pihenésre.

A tantárgyak közül az állattenyésztést kedvelte a legjobban.

S mégis: éppen az állattenyésztésből hasalt el a kollokviumon.

Elhúzták irgalmatlanul és , J pótvizsgára kötelezték. Azt hitte: azt a bukást nem tudja többé kiheverni. Úgy érezte: valami megroppant benne s nincs ereje a további tanuláshoz. Nem bírja elviselni azt a szégyent, hogy a tanulótársai szánakozó mosolynál nézzenek végig rajta.

Azon a napon, amikor az állattenyésztésből megbukott, el akart szökni a technikumból.

tette ki az imperializmus és az elnyomott népek közötti viszonyra.

Mi mindig elleneztük és ellenezni fogjuk — hangsúlyozta Hruscsov — a kizsákmányolok és kizsákmányoltak, az elnyomók és az elnyomottak közötti békés együttélést. Ugyanígy teljesen alaptalan minden olyan próbálkozás, hogy a leszerelési harcot úgy tüntessék fel, mint az imperializmus ellen felkelt népek lefegyverzésére irányuló törekvést. Világos, hogy a leszerelés főként azoknak a nagyhatalmaknak fegyvertárára vonatkozik, amelyek a fegyverzet zömét összpontosították saját kezükben. A gyarmatok és a felszabadult országok népei csak nyernek, ha az imperializmus hadigépezetét leszerelik, ha megszüntetik az imperialistáknak az ő területükön elhelyezett katonai támaszpontjait.

— Kifejthetné-e még egyszer az On álláspontját a népek gyarmatosítás-ellenes harcának békés és fegyveres formáiról? — szólt a következő kérdés.

Hruscsov válaszában többek között ezeket mondotta:

— Mindenekelőtt szerein«« leszögezni, hogy nincs minden ország és minden nép számára egyetemesen érvényes recept. A harc egyik vagy másik formájának alkalmazása a konkrét feltételektől, elsősorban a gyarmattartók és lakájaik ellenállásának fokától függ.

Mi, marxisták-leninisták — jelentette ki Hruscsov —, azt tartjuk, hogy a népek nem raját jószántukból ragadnak fegyvert, hullatják vérüket. Erre a gyarmattartók erőszakos fellépése kényszeríti őket és amikor egy nép kénytelen fegyveres harcot kezdeni, minden internacionalista kötelessége, hogy minden segítséget és támogatást megadjon neki. Ez a mi álláspontunk a népek fegyveres nemzeti felszabadító harca kérdésében.

Arra a kérdésre, hogy

milyennek látja Hruscsov a szocialista államok és a felszabadult országok közötti kapcsolatokat, valamint ezek fejlődésének kilátásait,

a szovjet kormányfő a következőt válaszolta:

Az imperialisták válóban sokért nem adnák, ha elszigetelhetnék a felszabadult országokat a szocialista közösségtől. Az imperialisták képtelenek megakadályozni az együttműködés bővülését a fiatal nemzett államok és a szocialista világ között. A történelem — folytatta Hruscsov — nem kevés olyan államközi szövetséget ismert, amely az érdekek ideiglenes egybeesésén, esetleés módszerekről van szó. Korábban sokkal könnyebb volt az ellenséget felismerni — állapította meg Hruscsov. — Ma valamilyen „segély szakértő”, tekintélyes üzletember, gazdasági vagy katonai tanácsadó, a „békehadtest” legénye, avagy a nemzetközi valutaalap biztosa tógája mögé bújik.

— Nincs-e ellentmondás

a békés együttélés politikája

cs a nemzeti felszabadító

harc között? — tették fel a

kérdést Hruscsovnak az afrikai lapok szerkesztőségei.

— Ügy gondolom — jelenteid te ki Hruscsov — , hogy erre a kérdésre már is meggyőző választ adott maga az élet, adtak a nemzeti felszabadító mozgalom tapasztalatai. Az a tény, hogy a népek a politikai fügyetlenségért vívott harcukban a legszámottevőbb sikereket a háborút követő időszakban, vagyis abban az időszakban érték el, amelyet lényegében a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése jellemzett, sokatmondó,

A békés együttélés viszonyai között több mint ötven új nemzeti állam jelent meg a világtérképen. Marxista szempontból semmi váratlan nincs ebben, ez teljesen törvényszerű. A különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének elve távolról sem jelent megbékélést az imperializmussal, nem jelenti a forradalmi harc tompítását, a nemzeti felszabadító mozgalom fel- göngyölítését. Az az elv a különböző társadalmi és politikai rendszerű államok viszonyára vonatkozik.

Merőben más dolog — fűzte hozzá a szovjet kormányfő — a tőke elleni osztályharc, a nemzeti felszabadító harc. Ez mindegyik nép saját belső kérdése, amelyet ő maga old meg. Természetesen vannak olyan emberek, burzsoá politikusok, sőt olyan személyiségek is, akik szocialistának nevezik magukat, akik szeretnék, ha a békés együttélés erre a területre is kiterjedne. Ezek az emberek gyengíteni igyekszenek a népek felszabadító harcát, az imperialistákkal és a gyarmat- tartókkal szemben. Gyengíteni igyekszenek a dolgozók osztályharcát a kapitalizmus ellen.

— A marxisták—leninisták közül — hangsúlyozta Hruscsov — soha senki nem értelmezte úgy a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélését, mint a status quo fenntartását, mint valamiféle megbékélést az imperializmussal, mint „menlevelet” a nemzeti és társadalmi felszabadulást célzó forradalmi folyamatokkal szemben. Ezt az elvet senki sem terjesz-