Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-18 / 295. szám
NÉPÚJSÁG 1963. december 18.. szerda Egy gyöngyösi kislány PÁRIZSBAN '*-** — *— * -— ---------Nag y, szürke felhők úsznak a parádfürdői hegyek felett, s hogy nem tudnak szabadulni a hegyek szorításából, néhány helyen befészkelik magukat a völgyek vágásaiba és megszállják az utakat, ahol nehezen mozognak a járművek, mert ráadásul még szűkek, , csúszósak, havasak is. A járókelők ennél vidámabbak, nekik nem számít a hideg, zord idő, csak sétálnak. Arcukat barnapirosra csípi a fagy, csizmájuk pedig hangos nótát ver a jégszilánkoktól síkos rögökön. — Üdülő vendégek — hallom az egyik szánkózó gyerek megjegyzését, aki később szánkóján eltűnik a fák között, olyan bátorsággal, hogy az embernek minden haja szála az égnek áy ijedtében. De nem sok idő marad a bátor legényke csodálatára, mert közelebb ér a zajos csoport és gyorsan összeismerkedünk. Ez annál is gyorsabban megy, hiszen ma „ismerkedési” nap van az üdülőben. Gyorsan kiderül, hogy tegnap érkeztek ide, a vasutas üdülőbe, 51-en, s valamennyien termelőszövetkezeti tagok. — Én a szegedi Táncsics Tsz-ből jöttem — mondja Kákái István — ott vagyok művezető. —• Én és a feleségeim pedig a táp>éi Tiszatái rsz-ből Vágja Az egri „különítmény” a Nagy József Terra Kúrái ban- meiőszgvetkeZefbÖl érkezett. Tóth Bertalan, aor' özv. Ipacs Andrásné most üdülnek életükben — Mi meg először. A háttérben a maklári-hóstyaiak isTolna megyé-merj{eiinek akör nyékkel: Varga István, Győrből jöttünk —fi Bernát, Kamlniczky János és Vas Lajos, újságolja Kovács István, a maki Dózsa Tsz másodszorra. A régi emlékek dolgozója. felelevenítése után hív, tartfi ősz f£8.EN0 TzoLvoc, (f/falcld sak velük, sétáljunk egyet a* üdülő környékén. Így indulunk útnak. Meglátogatjuk a környék nevezetesebb épületeit, helyeit. Körbejárjuk a SZOT-szanatónumot, elcsodálkozunk a kerítés möge zárt őzikepáron, aztán beülünk egy pohár sörre a közeli vendéglőbe. ....... , _ Ha már pihenni jöttünkez t sem hagyjuk ki — polcolja a szent elhatározást a csoport legtréfásabb embere, Kákái István... ; Asztal mellett ülünk es beszélhetünk. Így tudom meg, hogy 10 napig lesznek az üdülő vendégei és a vételével minden költséget a termelőszövetkezeti önsege- lvczó és biztosító csoport te- dez. Jó munkájuk elismerés^ képpen küldte valamennyiuket a közös gazdaság egesz évi iá radalmaik ^pihenésére ide. Sokan. sőt. legtöbbjük Ved van már a 60 éven cs..„IPost üdülnek először éietukböi- Varga István. Vas Lajos, ozv. Kovács Jánosné most jár ítéletében először. , , — Még sokat nem tudunk mondani az üdülésről - mond, ia Kaminiczky Janos » azt már igen, hogy az étkezései nem lesz baj, sem a Pi henéssel. A konyhán nek, a környék meg így beszélgetünk jó ideje » közben történetek jönnek elő a múltból. A katonaéletről a felszatodulaseiot- summaseletrol vasműi egymásnak, de meghanyják ve- tüc a szövetkezeti problémákat is. Amikor az ebéd ideje eljön már Jól” együtt van a társaság. Mintha 10 éve ismernék egymást. A ^ JP* probléma, érzés __ ismerősökké, barátokká teszi őket. Amikor elhagyjuk a vendég- löt és az üdülő felé tartuiü^ már „ugrasztják” is epnast- _ Hogy is volt a kesztyűvel?” „ ' A kérdésre egy 40 év komm Tolna megyei férfi válaszol: > _ Ott maradt az valahol * * ts z-tanyán. Éjszaka, ahogy az üdülőbe tartottam, eltévedtem. Egy tsz-tahyára lyukadtam k». No, mondom, leeUenőrzöm az éjjeliőrt, vajon alszik-e? Aim- kor az istállóhoz értem, megtámadtak a1 kutyák. Ügy elszaladtam, hogy az egyik kesztyűmet el is hagytam. . Ebben a pillanatban Gyorii Bernát csúszik el a jégen, öten is segítségére sietünk. iMtukor talpra áll, s látjuk, az ijedtségen kívül nem történt semmi baja, hárman is megjegyzik: — Már egy pohár sör is le* vágja az egrieket a földhöz?. ■ A kérdésre nevetés a választ s összefogódkoznak, nehogy ismét elcsússzon valaki közülük, így ázni kell már, hiszen légiscsak öreg embereik, akikék szívébe most tér vissza gy kicsit az ifjúsági Fazekas Is'zván Százhúsz perzselőgép diszoóvágásokhoz Szerte a megyében megkezdődtek a disznóvágások. A öldművesszövetkezeti ke. •eskedelem jól felkészült; biz- osított a fűszer- és rizsellátás, nincs hiány más kellékekben sem. A szolgáltatások kereté- jen azonban még további segítségadással jelentkeznek a földművesszövetkezetek. A szolgáltatásokat ugyanis kiterjesztették a különféle disznóölő eszközök kölcsönzésére is. Előzetes tájékozódás után a megrendelt perzselőgépek, húsdarálók, hurkatöltők és más, a hízó feldolgozásához nélkülözhetetlen felszerelések megérkeztek a falvakba. A szövetkezeti boltok 120 perzselő!, több mint 80 húsdarálót, hurkatöltőt kölcsönöznek a megyében. A gyöngyösi körzeti szövetkezethez tartozó községek ellátása jobb a szolgáltatási eszközökből, a kilenc községben több mint 107 ezer forint értékű felszerelést vásá* roltak kölcsönzésre. zi, maid horgolni kezd. A szép'"' csipkéből sosem elég. Aztán * elkezdődik a televízió. Mindent£ megnéznek. Bár kilenc feléi Berkes már bóbiskolni szokott.% Rendszerint arra ébred, hogy a.;, felesége kikapcsolja a televízi-* ót. % — Ideje lefeküdni — mond-% ja az asszony 15 éve. Nagy kín- * nal kihúzzák a kétszemélyes £ rekamiét. E célból fel kell szed-* ni a szőnyegeket és odébb ten-',| ni a 2 fotelt. Ez Berkes dolga 15* éve. Begyakorolt mozdulatok-f, kai csinálja. Szinte vakon és* félálomban. Aztán elbúcsúznak.* Egymásnak háttal alszanak,% mert Berkesné hallotta, hogy* egészségtelen, ha az egyik a'.-, másikra fújja az elhasznált le-* vegőt. Hetenként kétszer Bér-’,j kesné odabújik a férjéhez. Ti-* zenöt éve. | Aztán Berkesre lassan rászáll f az álom.. Ezeket a perceket i szereti. Mindig arra gondol, ha* jön a reggel, bemehet újra az.j üzembe. Ott jobb. Sok-sok em-* bér van, mindegyik mesél, vic-% cél. Beszélnek kalandjaikról, az* elmúlt este történtekről, sze-tjj relmükről és bajaikról. * Ö nem szól. Neki nincseneky bajai, de nincsenek történetei $ sem. Csak álmai. Arról meg; senki sem szeret beszélni. Ezért'-, mondják, hogy Berkes hallgar-'.;. tag ember. * Sokan irigylik is. Mert tó-í egyensúlyozott, boldog családi életet él. Ha valaki erről beszél, Berkes nem szól egy szót sem, csak nagyon halványan,* kicsit sejtelmesen, befelé mo-% solyog. Ezért mondják, hogy szerény% ember is. Mást nem mondanak| róla. Nincs mit. És nem is| lesz. 4 ládját néha egész vasárnapra. De megveti a szomszédoló asz- szonyökat is. Abból csak baj származik. Az embernek azért van férje, hogy szépen, együtt éljék az életüket, mint az ő szülei a tanyán, ahol sokszor egész télen egy lelket sem láttak. Volna még egy megoldás. Időnként kettesben elmenni valahová. Egyszer, vagy öt éve, el akarta vinni az >asz- szonyt az étterembe. Ügy nézett rá, mint a bolondra. — Minek? Nem jól vagyunk itthon? Csak pénzkidobás. Ott ■is csak ketten lennénk ... — De néha olyan jó lenne embereket látni — kockáztatta meg Berkes az enyhe ellenvetést. Az lett belőle, hogy az asz- szony egy hétig sírt, hogy a férje megunta. így, azóta ezt sem lehet megpróbálni. Amíg mlágos van, különösen nyáron, kikönyökölnek az ablakba és nézik az utcát. Télen a bezárt ablaktáblák mögül figyelik a forgalmat. Kint emberek mennek. Nevetnek, vitatkoznak. Berkes úgy szeretné hallani, hogy min mulatnak. De hang nem hallatszik fel a harmadik emeletre. Olyan az egész, mint egy némafilm. Néha olvasni szokott, az asz- szonp ilyenkor elégedetten ncVa az órára néz. Soká kezdődik a televízió. Az asszony azt fejtegeti, hogy miért drága a tojás. Ő közben kinéz az ablakon. Arra gondol, hogy jó lenne valahová elmenni. Mindegy, hogy hová. Csak ki! Ki a szobából, amelynek minden tárgyát ismeri és unja. Pontos helye van a fotelnek. Ha netán valaki elhúzza, egyikük az első lehetséges alkalommal helyére tolja. Unja a toalett-tükrön levő kölnifújót. Tizenöt éve ott áll. Rózsaszín labdája teljesen színét vesztette. Kölni soha nem volt benne. De takarításkor mindig eligazitjéik, hogy a labda csipkebevonatá- nak rojtjai szépen, fésülten álljanak., éppúgy, mint a szőnyegé. Vagy legalább jönne valaki! De nem jön. Még házasságuk elején hozzászoktatták az embereket ahhoz, hogy ők nem vendégeskedők. Ok sem mennek sehová, hozzájuk se jöjjö- nek piszkitavi. Ha jönnek, kir válgatni illik. Az meg pénzbe kerül. Méghozzá feleslegesen. Ki bolond másokat tömni. Felesége mindig elítélően nyilatkozott azokról a férfiakról, akik csavarognak. Egy ismerősük horgászni jár. A felesége szerint fel kellene kötni az ilyet, aki otthagyja a csail Berkes Zoltán, mint család^ ’apa, mint férj, mintakép volt >a környéken. A gyárból egye- \nesen hazasietett családi életet élni. Nem tért volna be 'egy presszóba, vagy klubba. ’.De nem mentek a feleségével •sem, az égvilágon sehová. Egy. ' másnak éltek. így a szép. Hát ■nem igaz? • Persze, az afféle ide-oda , csámborgó ember nem is tudja azt, hogy milyen az effajta, becsű’etes családi élet. Hát a kedvükért íme elmondom, • Berkes munka után haza- \megy. Pontosan fél háromkor \ fordul a kulcsa az előszobában. •Ilyenkor felesége eléje siet és \ott nyomban az előszobában ■megcsókolják egymást. Immár ,15 éve. Pontosan ugyanúgy. ■ Berkes annyira hozzászokott a mozdulathoz, hogy míg bal kezével az ajtót csukja be maga • mögött, jobb kezével már Jnyúl az asszony felé és meg• csókolja éppolyan gépiesen, 'mint ahogy a kalapját nyomban ezután felakasztja a főágasra. A következő húzás az asszonyé: —Mi újság? — Semmi — feleli Berkes 15 éve. — Mi van ebéd? Ezután Berkes a konyhában 'megebédel. Azért a konyhában, mert a szobát kár volna bepiszkítani. Nem mindegy annak az ebédnek, hogy hol eszik? ■ Azután bevonulnak a szobába és kezdetét veszi a tulajdonképpeni családi élet. Az asz- szony elmeséli, hogy mi volt a piacon, az üzletben és a lépcsőházban. A 15 év alatt általában a kofák nevei, a zöldség ára változott. Berkes hallgatja. Nem figyel oda. Minek? Nem is érdekli a história, meg különben is kívülről tudja, lopAztán újabb neveket, községeket hallok. Jegyzetfüzetem gyorsan megtelik oly távoli községek, városok bejegyzésével, mint Szakcs, Paks, Nak, Dombóvár, Szekszárd, Szeged, Tamási, stb. — Vannak-e Heves megyeiek? — Igen! Nyolcán jöttünk Egerből, a Nagy József Tsz-ből — válaszol Győrfi Bernát, akiben régi ismerősömre találok. Még a nyáron, amikor a szőlőt kapálták, ismerkedtünk meg a Síkhegyen, akikor bizony egyikünk sem gondolt arra. hogy hol is találkozunk ■ • • Üdülnek a tsz-tagok Fényképezőgéppel, notesszal az első sétán ták, s csak ilyen világnézeti alapon voltak hajlandók barátkozni. Párizsi furcsaságok — Valami párizsi érdekességet mondjon. — Sorolhatnék néhányat: az utcai élet, a Place Pigalle, mint valami, szívótölcsér, de talán a tengerirák-kereskedő- ről néhány szót. Amikor észrevette, hogy külföldiek vagyunk, megkérdezte, honnan jöttünk. Aztán: hogyan tetszik Párizs? Mondtam: csodálatos. Erre ő: az igaz, de Budapest szabad! Hát nem furcsa? — Az éjszakai élet? — Voltam sztriptíz-búrban is. Az egyiknél magyar férfi volt a „behívó ember”, ő mondta meg, hová menjünk, ahol nem is kell sokat fizetnünk, és a műsor is jó. — Milyen volt a műsor? — Gondolhatja, én eléggé meghökkentem. Tudja csoda...! Semmi „izgalmasat” nem találtam benne. ízlés dolga. Persze, a műsor nem csak vetkő- zésből állt! Es végül __________ — Legnagyobb élménye? — Jártam a Louvre-ban, a Modern Múzeumban, megnéztem az Eiffel-tornyot, a Notre Dame-ot és még sok minden mást. Számomra az impresszi- anista képek adták a legtöbbet. Azok csodálatosak voltak! És még valami, a legszemélyesebb élmény. De ne nevessen ki érte! ' — Halljuk! — Legkedvesebb színészem lean-Luis Barrault. Megtudtam, hogy az Odeon Színházban lép fel. Megnéztem az előadást. De ahhoz már nem volt sátorságom, hogy autogramot kérjek tőle! Majd legközelebb, ha kimegyek Párizsba. — Végül? — Azt hiszem, sikerült megértenem, illetve, még helyesebben: megéreznem Párizs varázsát. Nagyon szeretném “zt a fények városát most már smerős ismeretlenként viszontlátni! lg. molnár) keni embert láttam, az biztos külföldi volt. — A bohémok? — Van belőlük jócskán. A Montmartre-on a festők. Krisztus-fejű emberek. Hosz- szú szakáll, hosszú haj, pulóver, piszkos, festékfoltos nadrág: mintha turisták kedvéért alakították volna ki ezt az „egyenviseletet”.. Festenek. Mindent és mindenkit. Egyetlen képet láttam csak megvenni: angol hői turistacsoport egyik tagja volt a vásárló. — Clochard-okat látott? — „Csőlakókat”? Igen! Bár a rendőrség igyekszik tőlük megszabadítani Párizst, de ezek a munkakerülők, vagy a mai, modern, „unatkozó” fiatalok: szívesen vállalják ezt az életformát. Láttam egy hálózsákos „csőlakót”, akinek a fejénél egyik oldalt egy üveg bor volt, a másik oldalán pedig egy üveg mustár. A külföldiek _________ — Párizshoz a külföldiek is hozzátartoznak. — Nagyon sok külföldi él Párizsban. Magyarok is. Disz- szidensek. Egy esetben volt csak az egyikükkel némi vitánk, a többiek bevallották, hogy nincs állandó munkahelyük, volt, aki autóstoppal érkezett Rómából, és ment tovább, Németországba. Eléggé jellegzetes figurák voltak ezek: öltözködésük is nagyvonalú^ — És alak meggyökereztek? — Egy magyar mérnök például. Columbiai származású menyasszonyával együtt sokfelé elvitt autóján, hogy még jobban megismerhessem Párizst Nagyon kedvesek voltak. — Más nemzetiségűek? — A Sorbonne egyik mentáján étkeztünk. Itt beszélgetünk madagaszkári négerekkel, caracasi fiúval, vietnami diákkal, mind azonnal azt kérdezte, hogy „kamerádok” : /agyunk-e? Baloldali pártállásukat egyáltalán nem titkol!♦ •!* ♦!• •!♦ ♦!♦ «3» •** «5» í* •!•* A i Kávé és szóda van előttünk t ids asztalon. Most az egysze: talán így a stilszerű, hogj presszóban beszélgetünk Párizsról, a fény és a varázsla tok városáról, ahogy azt égj gyöngyösi kislány látta nemrég. Karcsú, szőke lány Bistej flona, az iparitanuló-intézel tanára. Solti elé járt már külföldön, de álma volt Párizs Végre sikerült! Párizs, a varázslatos — A nyárra volt beütemezve ez a párizsi utam, de „lefújták”. Aztán már az iskolai évben kaptam az értesítést, ha ki akarok menni, azonnal induljak. — Mire volt kíváncsi? — Párizsra. A városra és a párizsialtra. Az emberekre. — Sikerült? — Azt hiszem, igen. — A módszer? — Gyalogolni! Másként nem megy. Én annyit gyalogoltam Párizsban, hogy nem győztem itthon kipihenni magam. Az óvatosabbak pedig állandóan ntéttek: egy fiatal lánynak veszélyes egyedül csatangolnia Párizs utcáin. — És. — Láthatja: épségben megvagyok! — Milyen volt Párizs? — Csodálatos! Bár nem szívesen beszélek elragadtatással róla, mert voltait, akik már félremagyarázták rajongásomat 4 párizsi nők _______ — Gondolom: a párizsi nők is érdekelték. — Természetesen! Nagyon megnéztem őket. Hogy milyenek? Jól öltözöttek, elegánsak, karcsúak. — Kozmetikázásuk? _Csak a szemüket, a szemhéjukat festik. A szájukat vagy nem rúzsozzák, vagy csak egészen halvány festéket használnak. — öltözködésük? — Egyszerű, de ízléses. Általában sötét tónusú ruhákban járnak, még nyáron is harisnyát húznak, de világos színűt Fekete, hegyes orrú cipőn kívül nem láttam mást a lábukon. — Frizurájuk? _ Vagy egészen sima, hoszszú h aj, vagy a nálunk ismertnél sokkal nagyobb, tupirozott konty. A szőke haj egészen kivétel. Érdekes: szőke hajú nővel mindig néger férfit lát-; tam. ; A párizsiak__________• — Milyennek ismerte meg a ■ párizsi embert? ! — Azt mondják Párizs piety-, kás város. Én azt tapasztaltam,; hogy a párizsiak fesztelenek., Ha valamin csodálkozó, vala-; mi furcsaság miatt meghök-, • Egy hónappal előbb teljesítették tervüket • gyöngyöspatai i Jmsz dolgozói Ez évben kapta meg a SZŐ- ■ VOSZ és a KPVDSZ elnöksé-; gének vándorzászlaját a gyön-. gyöspatai f öldművesszövetke-; zet A termelési tanácskozáson. á kitüntetett földművesszövet-; kezet dolgozói elhatározták, hogy az idén is túlteljesítik; terveiket és jó munkájukkal. megtartják á kiváló földmű-; vesszövetkezet címet. • A vállalás sikerrel járt, a; gyöngyöspatai földművesszö-, vetkezet dolgozói a termelőszö-; vetkezetekkel tartott jó kapcsolat, az udvarias kiszolgálás, kulturált viszonyok megteremtésével határidő előtt' egy hónappal teljesítették éves, tervüket. A földművesszövetkezethez tartozó kiskereskedelmi egységek november végéig kilencmillió-háromszázezer forint forgalmat bonyolí- tottak le. amely 104,5 százalékos eredményt jelent az éves •tervteljesítésben. Ez a mutató az év végére előreláthatólag eléri a 110 százalékot. 4 párizsi nők — Jean-Luis Barrault — „Krisztus”, a festő — Csőlakó, a hálózsákban — 4 tengerirák-kereskedő és Pest
