Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-09 / 262. szám

4 NÉPÚJSÁG ÍÍKS3. november 9., szombat ' TÁRLATRÓL EGY TAVALYI kiállítási cetni éveitől tudom követni s názni, tehát szándékosan ke-, katalógus előszava kiemelte a így világosan lemérhetem ed- resgéii össze a mértani forrná- \ történelmi múltú Eger városá- sem^ogy^téfobi SiTter- kat viszont ennek veszélyeire nak természeti szépségeit, ame- mese színvonalban ugrásszerű- kell hívni a figyelmét, lyek az itt élő művészeknek ©n emelkedett. A kiállított öt 1^0 ilfn farum Papát vásároltam Szovjet film élő oly bőségesen nyújtják a fes- kép hangulatban, technikában tészeti indítékokat. E tárlatot lényegesen egységesebb iránt ,,, , az elmúlt evekben látott alko- végignézve én is aláhúzom, hogy most is a helyi élmények alkotják a képek témájának zö­mét, bár találunk példákat To­kaj, Bélapátfalva, Siófok, Ti­hany, sőt az északi országok egyéni elhitető látással rögzl- természeti szépségeire is. Idő- tette. A belső élmény melegsé- ben valamennyi mű egyezik, a gét temperával kevert akva­legutóbbi hónapok emlekei, te- seöben juttatta érvényre, mint hát új munkák kerültek a fal- az elmúlt években. — A fiatal tásai, s meggyőződésem, hogy a zsűri szigorú ítélete a bekül­dött képeknél erősen az ő javá­ra szólt, mert a vásznak egyéni hangját jobban kidomborítják. Északi országokban tett útjait Dargay Lajos, a csoport egyik szobrásza. rajzokkal és két plasztikával mutatkozott be. Bár indulásának első szakaszá­nál tart, de már rendelkezik kompozíeiós igénnyel. Rajzai ra. A tavalyi túlzottan grafikai jelleggel szemben e tárlat elő­relépést jelent, több a nagyobb igényű, szerkezetileg kiforrt munka, azonban az emberáb­rázolás sok a tennivaló. A festmények a térformálás igényével és a grafikák a stílusok sokféle rajzol. „Szenvedő” című aszíke- árnyalatát mutatják, az im- tdkussá formált szobra érdekes preszionisztikus szín- és szer­területén még mindig, vadjában szobrászati, jegyze­telések, hiszen a szobrász mas­kísérlet, formai torzításaival a szenvedély erejét kívánja fo­kezeti felfogástól súlyos, nehéz s valójában jóval is töb­formákba tömörített, vagy vo- bet mond, mint kissé sablonos Halakkal körülabroncsolt fel- fiú feje. — Gergely Pál guasai fogásig, a friss természetszem- lírtó hjm>gulatú művészt mutat- . , . . nak. Jól komponál, s mester­lelettől a spekulatív megtogal- gégbelileg fölényesen uralja ,a mazásig. Az egyéni tehetségek technikát, de ugyanakkor az az mellett néhány esetben az erős érzésem, hogy időnként túlzot- egymásrahatásnak a nyomai is tan csillogtatja a technikát, kimutathatók, sőt az itt műkő- arnj könnyen mehet a tartalmi dött országos nevű Jakuba Já­nos színkezelésére, sajátos fel­fogására is vannak példák. A csoport java részé fiata­lokból áll. Ez biztosítja a to­vábbi lendületet, a friss vérke­ringést. A betű szerinti natu­ralizmusra kevés vásznat idéz­hetnénk, inkább természetel­vű líraiságról beszélhetünk, kifejezés rovására. — A mun­kacsoport doyenje, Kastaly Ist­ván három természetelvű kép­pel szerepel, élénk kolorittal. A tavasz, az ősz és a havas téli táj hangulatát idézi őszinte át­éléssel, bár konzervatív felfo­gással,— A' szilvásvárad! fia­tal Kengyel Zoltán sokoldalú, kereső, kutató ember, képei te­annál több a modern, s mint- hetséget árulnak el, de egyelő- egy az ellenpólusként működő re a rövidebb lélegzetű guasok- konstruktív törekvés: E szer- ban talált legjobban önmagára, kesztési elv néhány esetben Túlzottan elszigetelten dolgo- már fáradtnak, kiéltnek . hat, zik, nem keresi eléggé annak mert éppen mértaniságánál lehetőségét, hogy önmagát el­fogva túlzottan uniformizálja lenőrizze, pedig önmagunk a formákat. A tárlat összbe- mércéjét mindig mérni kell a nyomása kedvező, viszont ke-■ nagyobbakhoz és ez biztosítja vés a kimagasló, a munkában a kiegyensúlyozottságot. — A is igényes kép. Én ezt azzal realista törekvések útján jár magyarázom, hogy a munka- Kishonthy Jenő, de mintha él­csoport tehetséges tagjai rit- méleti tudása fölébe kerekedne kán, vagy egyáltalán nem kap- a kivitelnek, a megvalósítás­nak magas igényű, tanulmá- nak, s gondos finomsággal lá­nyokat is igénylő feladatokat, terveit kompozíciód félbe ma­nem vesznek részt igényesebb radnának, nem bontakoznának pályázatokon, ami őket foko- ki. Pedig karakterérzéke fej- zottabb erőkifejtésre ösztönöz- lett. Ha belső fojtottsága felen­né. Pedig a megbízások, a ged és ecsetkezelése nyűgöd- konkrét feladatok összegezik az tabbá válik, jobban ki tud bon­erőket, szárnyakat adnak a te- takozni. hetségnek, s mint kívülálló a MÁSIK SZOBRÁSZA a szemlélő, ennek a feladatválla- tárlatnak Király Róbert> egy lásnak a hiányát érzem ezen a nagyméretű szoborral, az Anya gyermekével cíművel mu­tatkozott be. Mint elmondotta tárlaton. AMIKOR BETŰRENDBEN . .. . néhány megjegyzést mondok a "fhany perces beszegetesunk- kiállító művészekről, - saját kor, témájának ez a ll.megfo- kérésükre — bízom abban, hogy ezt úgy fogadják, amely egyéni véleményem, s így nyil­galmazása. De ez híven tükrözi a küzdelmét is. Szobrában ta­lálunk még anatómiai hibákat, ván támadható és vitatható. De Bt* a felesleges ^részletezés^ ami ugyanakkor őszinte vélemény gtoo muvenek egy-egy is akar lenni, mellőzve a mű­vészeti kritika már-már meg­szokott szójátékait, gyakran nem is követhető frázisait. Balogh László fiatal művész, aki stílusát még most alakítja, formálja. Olajképei szigorú ér­telemben vett anatómiára épül­plasztikai részletét s az egész szobor egyensúlyát. De vannak nézőszögek, amelyék helyesen kimunkáltak, ahonnan a mű lélektani feszültsége, szándéka tisztábban kibontakozik. — Kqcsís Árpád akvarellje és filcrajzai nagyobb igényű ké­itíieinutaii vea curctuunu.cti.ci - , ... . - i, nék, Barcsay. vagy még inkább Pek előkészületeinek hatnak. az olasz Guttuzo törekvései kétségtelenül hatottak rá. A ré­gebbi években látott pasztelljei és akvarelljei még élénk szí­nekben készültek. Jelenleg eléggé visszafojtott kolorittal dolgozik, ami újabb stílusfor­dulatot jelez. — Baskainé Die­nes Klára mindössze egy poszt- impresszionista jellegű, oldott festőiségű portréval szerepel, de ezen belül is erőteljes jel- lemábrázotló készségre követ­keztethetünk. — Bias?có János képszerkesztő tudását erőtelje­sen foglalkoztatják a sík- és térgeometria kérdései. Kitűnő komponálás! készsége mellett is azonban most kiállított anya­gát nem érzem egységesnek, vannak olyan elemek, amelye­ket nem tudok kellően elhelyez­ni művészetének egészében. Képei inkább hangulati egysé­get biztosítanak alapvetően ro­mantikus beállítottságában. E romantika azonban túlzottan különböző vstületekben tükrö­ződik. — Berenczné Saár Zsu­zsa művészeti fejlődését debre­Korényi Attila nem aknázza ki kellően a monotípiában rejlő sajátos szépségeket. Ko­rányinál a monotípia inkább rézkarcszerűen hat, s nem a felületi eredmények artiszti- kus meglepetésével. — A gyöngyösi Nagy Béla talán túlzottan is természetelvű. Ut­cákat és tereket ábrázoló, táj­képein elsősorban a színekre épít Ö is festett a tokaji mű­vésztelepen, s temperám fel­ismerhető az ott dolgozó mes­tereknek a német Junge Kunstra emlékeztető stílusa, akárcsak a helyi csoportot vezető, konstruktív Nagy Er­nő képein. Nagy Ernő . erősen körülhatárolt formákkal dol­gozik, amelyekből világító fe­hér színek törnek elő a lefo­kozott háttérből. Szereti a boglyák, kazlak, dombok geo­metrikus lehetőségeit kiak­mert képeit túlságosan egy nevezőre hozza. — Szenvedé­lyes komorság hatja át Szilá­gyi Elek képeit, régebbi mun­káit erősen szociális tartalom­mal telítette, most több. a csendélet, „az aktív szemlélő­dés” s kevesebb az indulat. Az erős szerkezeti felépítés továbbra is jellemző, egy-egy részletet közellátásban szíve­sen kiemel, s erősen felnagyít­ja, túl dimenzionálja. Ő a cso­port tagjai közül az, akit az emberábrázolás erőteljesen foglalkoztat, s ez tematikájá­nak jelentőségét különösen megnöveli a megyei kollektí­vában. Még a tárlat két művészéről hadd emlékezzek meg: a len­gyel állampolgár Trojan Ma- rianról, és a két guassal sze­replő Volent Miklósról. Trojan elsősorban grafikus ex libri­sein nagy erővel & jellegzete­sen tömörít, s pompásan ért ahhoz, hogy parányi szerke­zeteit realizmussal ötvözze, számára a szép, elsősorban a kompozíció, a szerkezeti biz-! tonság, s csak azután követ­kezik, hogy mit mond a irtó. Nyilván az a meggyőződése, hogy a jól felépített képből önként is kibontakozik a mon­danivaló és tartalmassá válik a gondolat. A fiatal Volent Miklós sok tekintetben párhu­zamba hozható Nagy Béla már elemzett művészetével, még most bontakozik termé­szetelvű látásából, de festői kulturáltsága biztató fejlődést jelez. E RÖVID ÉS TALÁN túl­zottan „egyéni jellemzés kere­tében foglaltam össze monda­nivalómat. A festők, szobrá­szok és grafikusok mindany- nyian becsületesen és erejük sokféleségében törekszenek egy sajátos művészi, szellemi megformálására, mindenki mástól Volf Dolgij (a forgatókönyv szerzője) írói látása, derűje és bölcs gyermekszeretete sugár­zik minden képről. Egy ötéves kisfiú mögé bújik az érzékeny lelkű felnőtt és onnan mutatja meg az emberi jóságot, a lírát, de a sokasok gondot is. amit röviden, néha sablonosán is, életnek nevezünk. A ’ téma talán kevés is egy egész estét betöltő film számá­ra: Gyimka ötéves, nincs pa­pája, de szeretné, ha lenne, s film kockáin a moszkvai élet ritmusa pereg. A pénztáros az áruházban monoton hangon neveli a vevőket a fegyelme­zett vásárlásra, az utcán siető emberek megannyi felfedezni- valót kínálnak Gyimkának is, nekünk is. A forgalom szédítő, a világváros emberei sietnek céljaik után, munkahelyükre, lakásukba. De ha közelebb megyünk hozzájuk, ha kiszólí­tunk a tömegből néhányat, mint ahogy Gyimka teszi, fel­ezért arról álmodik, hogyan és oldódnak, meleg szívű embe­hol találja meg. Az álmot ke­resi a valóságban — nem így vagyunk-e mi is, felnőttek, olykor-olykor? —, s kitartásán múlik, hogy egynapos vándor­lását siker koronázza. Mi, fel­nőttek is, a gyermek szemével látjuk a világot másfél órán át, s bár itt-ott a bonyolult üt­és probléma-kereszteződéseiknél ugranunk kell egyet-egyet Gyimka mellett és ővele, a szeretet, a tiszta humor és op­timizmus elhiteti velünk a gyermeki szándék diadalát és a diadal jogosságát. , Nemcsak a gyermekek vilá­gával ismerkedünk meg. A rekké válnak éppúgy, mint Andrej, aki meglátja Gyimká- ban, az ötéves kisfiúban a só­várgást a papa után. Ilja Frez rendező Volf Dol­gij forgatókönyvének humo­rát és líráját szakavatott kéz­Olga Liszenko a gépírónő­mama szerepében rokonszen­ves fiatalasszony, aki szorgal­masan dolgozik kettőjük életé­ért. Az élet egy darabját fel­dolgozó filmben az egyetlen sematikusan fogalmazott és jellegtelen jellem a fiú által megvásárolt papáé, akit Vla­gyimir Trescsalov alakít, az írói fogalmazáshoz képest ele­venséggel és derűvel. Az operatőr Mihail Kirillov keresztül-kasul vezeti a nézőt és Gyimkát Moszkván, enged bepillantani moszkvai laká­sokba. megismertet emberek­kel. akik a világvárosi élet al­kotói és alkotóelemei. Bár ké­pei a kisfiú és a felnőttek vi­szonylatát érzékelteti elsősor­ban a filmbeli mese kedvéért. zel fordítja át a képek nyelvé-, nem rejti el a modem, mai re. Ötletei kitűnő epizódokat örökítenek meg, s nem mulaszt el egyetlent alkalmat sem, hogy a kitűnő gyermekszínészt, Al­jasa Zagorszkijt ezer oldalról bemutassa. Ez az ötéves kisfiú a maga gyermeki naívságában is külön világ és játéka a ren­dezői munka eredményeként élmény. Moszkvát sem. Ez külön érde­me. A szinkron hazai művészei közül ki kell emelnünk a kis Steiner András hangját, Pecz- tcay Endrét és Margittay Ágit. A film derűje és nemes em­bersége ünnepi élmény. (farkas) arculat amely őket elhatárolja. Dr. Tóth Ervin Az évad második bemutató­ja zajlott le tegnap este a szín­házban. Dunai Ferenc A nad­rág című komédiáján szóra­kozhatott ezúttal a premier közönsége. A krónikás felada­ta, . hogy az előadás új sze­replőit és a darab rendezőjét bemutassa. E megtisztelő fel­adatának azon véleményének előrebocsátásával tesz eleget, hogy művészeket az alkotása­ikon, alakításaikon keresztül lehet igazán megismerni, s a krónikás csupán a száraz ada­tok közlésére vállalkozhat. Az igazgatót Máriáss Jó­zsef, Jászai-díjas alakítja. Gyermekkorától kezdve szí­nésznek készült és szülei kí­vánságára jogász lett. Elhiva­tottsága győzött a szülői kény­szer fölött és 1946-ban már színpadra lépett. Gáspár Mar­git Űj Isten van Thébában cí­mű darabjában 70 éves ag­művészettörténész I gastyánt játszott — 25 éves fejjél. Húsz év távlatából még visszaemlékezni sem tud min­den szerepére. Színészi skálá­jának gazdagságát csak jelzik a felsorolt szerepek: Szilvái professzor (Liliomíi), Tartuäe, Lőrinc barát (Romeo és Júlia), Jágó (Othello), Domingo (Don Carlos), Gül Baba, Móric gróf (Marica grófnő), Film- és szinkron-szerepek: (Gázolás, Dollárpapa, Üzletemberek, Farkasok közt védtelen, stb.). Kiemelkedő színészi mun­kásságáért 1963-ban Jászai- díjat kapott, és még ugyaneb­ben az évben elnyerte a TV- fesztivál díját is, a Koldus­opera Peacock szerepének ala­kításáért. Garay József 1947-ben ka­pott diplomát a Színművészeti Főiskolán. A Nemzeti Színház szerződtette, amelynek 1949­Mottó: Minden jő, ha mindenre jó? Tisztel Cég! A minap lát­tam az F—1— 543. típusú már- mányfőzölapfu- kat, és megnyerte tetszésemet. Kü­lönösen az a szel­lemes ftis szerke­zet, ami műkö­désbe hozva meg­fogja aZ egeret és ismerteti a lottó­számokat. Ügyes megoldás, hogy az egész főzőlap nagysága csak négy centiszer két és fél centi, ez néze­tem szerint köny- nyebbé teszi a ci- pelését és a tisztí­tását. Mindez a japán ipar fejlett­ségéről beszél. Kérem tehát ré­szemre elkészíte­ni az alábbiakat: 1. Szükségem lenne egy olyan praktikus fény­képezőgépre, amelyiknek csak a gombját kell megnyomni, s as becsomagol, el­köszön, kimegy kirándulni, ott nagyon jól érzi magát, csinál sok felvételt, udva­rol a turistaház gondnoknőjének, berúg, s a legkö­zelebbi vonattal hazajön, pirulva megmutatja a kész felvételeket, s megkérdezi: na, milyen? 2. Kérném a számomra még el­készíteni egy le- ejthetetlen bo­rosüveget, mely két nyelven ír és olvas. Álljon ki belőle három hur­kapálca is, egye­lőre nem tudom, miért, de ragasz­kodom hozzá. 3. Bizonyára nem esik terhűk­re, ha feltalálnák a világ legkisebb farzsebét, melyet ha mikroszkóppal nézünk, olyan lesz, mint Mona Lisa mosolya. Ti­tokzatos. A látha­tatlan farzseb ren­deltetése egyszerű: ide tenném a már elolvasott köny­vek lapszámait fordított sorrend­ben. 4. Most jut eszembe: nincs még magneto­fonra szerelhető építőipari válla­latom. Ügy kér­ném elkészíteni, hogy a primőr te­kercs a négy ohmos indukció folyamán hango­san ismertesse a tervszámoliat. A magnetostrikdá legyen kékes­zöld, és állandóan ígérgessen. Le­het mondani nagy szavaltat is, csak szellemes legyen. Ha erre nem lenne mód. úgy kérem, hogy a fundamentátor he­lyett egy 10 ampe­res immerello- pátor ezt énekel­je: Habarcsvirág és állványerdő — Beázcrtf már az új tető-zet. 5. Számítva Naga szaki (afö- mérnök) tudására, kérem, szerkesz- szenek számom­ra olyan étkészle­tet, aből a kanál- villa-kés tercett- ben mondja: jó étvágyat!, amikor ebédhez látok. Egy kikötésem van: a kés legyen éles, a többit Önökre bízom. 6. Utolsó kéré­sem az lenne, hogy küldjenek nagyon sok pénzt, mert másképp nem tudom kifi­zetni ezt a sok marhaságot. Maradok tiszte­lettel: — kátai —■ BÁLINT GYÖRGY rendező A sikeres előadás rendező­je: Bálint György. Nagy szí­nészi és rendezői múltra te­kinthet vissza. Játszott ope­rettet és prózát, fő- és epizód- szerepeket Pesten és vidéken. Budapesti rendezései közül még jól emlékszünk az Ege­rek és emberek, a Kisuno- kám, a Fiúk, lányok, kutyák országos hírű előadásaira A különböző színházakban ren­dezett darabjainak puszta fel­sorolása is kimerítené a kró­nika terjedelmét. Jeles színészpedagógus. Hét évig volt a Színművészeti Fő­iskola tanára. Nincs olyan pes­ti és vidéki színházunk, ahol keze alól kikerült növendé­keivel ne találkozna. Színhá­MÄRIÄSS JÓZSEF Jászai-díjas ig, a színházak államosításáig tagja volt. Utána hét évig az Üttörő, illetve á Petőfi Szín­ház, majd a Déryné Színház és ismét a Nemzeti következett. Egerből Győrbe szerződött. Táncos-komikus szereptől kezdve, operett- és jellemsze­repeken át a drámáig min­dent játszott. Nem kisebb mű­vészeknek volt a partnere, mint Bajor Gizinek, Abonyi Gézának, Vízváry Mariská­nak, Uray Tivadarnak, Rát- kay Mártonnak. Tőlük és az olyan kitűnő rendezőktől ta­nulta a „mesterséget”, mint Gellért Endre, Nádasdy Kál­mán, Apáthy Imre és Konsz- kij szovjet rendező, ki az „élő holtak”-at' rendezte a Nemzetiben. GARAY JÓZSEF zunkhoz a kaposvári Csíky Gergely Színháztól szerződött. A nadrág közönsége megis­merhette a rendező Bálint Györgyöt, — a színész Bálint György a Stuart Máriá-ban fog bemutatkozni az egri kö­zönségnek. — czy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents