Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-07 / 261. szám
XIV. évfoyam, 281. szám ÄRA: 80 FILLÉR 1963. november 7., csütörtök K itüntetések november 7 tiszteletére A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulója alkalmából megyénk párt- állami- és tömegszervezeteinek dolgozói közül az alábbiak kaptak kitüntetést: Szocialista Munkáért Érclemérem: Bari József, a megyei pártbizottság munkatársa, Fe- rencfalvi Kálmánné, a gyöngyösi I. sz. Általános Iskola •gazgatója, Habéra László, a latvani pártbizottság munka- ársa, Polgár Miidós, a megyei pártbizottság munkatársa, Viudriczki János, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának titkára, Pajor György, gyöngyösi városi tanácstag. Munka Érdemérem: Csordás István egri járási tanácstag, Kovács János, a füzesabonyi árási KISZ-bizottság titkára, 3cssenyei Jánosné, a Péter- vásári Járási Pártbizottság munkatársa, Galasi László, a Gyöngyösi Járási Pártbizottság munkatársa, Kiss József, a Hevesi Járási Pártbizottság munkatársa, Póti Jenő, a megyei pártbizottság munkatársa, dr. Pálinkás- Jenőné, a Hazaifias Népfront megyei elnökhelyettese. KISZ érdemérem: Bata József Gyöngyös, Nagy István Egercsehi-bányatelep. Kiváló pénzügyi dolgozó kitüntetés: Esztergályos Ferenc adóügyi dolgozó, Nagyfüged, Kovács Istvánné adócsoportvezető, Füzesabony. A belkereskedelem kiváló dolgozója: Szirti Istvánné árudavezető, Gyöngyös, Konti József, Egri Vendéglátóipari Vállalat. MSZBT aranykoszorús jelvény és oklevél: Schillinger Attila Eger, a népművelési tanácsadó vezetője, Pál Vendel, pétervásári járási tanulmányi felügyelő, Hacsavecz Béla visontai tsz-elnök, Gulyás Sándor hevesi tsz-elnöik. Kiváló úttörővezető: Her- czeg Jánosné, Heves, I-es iskola, Faj csák Pál, Kovács Éra, Fejes Erzsébet, Gulyás Valéria, Czank Mária, Lilliom János ifivezetők. Aranykoszorús KlSZ-jel- vény: Varga Kálmán Heves, Medveczki István Füzesabony, dr. Medgyes Iván Eger, De-; meter László Eger, Nagy Sán- ; dór Füzesabony, Pálinkás • László Eger. Sportérdemérem ezüst foka- ; zata>: Dr. Csicsay József, a; megyei tanács művelődésügyi; osztályának vezetője, Bujdosó; Lajos, a Petőfibányai Sport-; kör elnöke. A testnevelés és sport kiváló dolgozója: Kádár János,; az Egri Dózsa sportkör elnö- ‘ ke, Szenes László, a sportlövő! szövetség elnöke, Vályi Nagy I Károly testnevelő tanár, Gyön- í gyös. A testnevelés és sport érdé- ] mes dolgozója: Balogh Fló-; riánné, Mátravidéki Erőmű,; Csáki Balázs, a megyei TST; munkatársa, Kalapács Sándor,; a megyei TST munkatársa, Visontai József úszóedző, Eger. A Magyar Testnevelési és Sporttanács oklevele: Godó Ferenc sportvezető, Heves, Ipacs< Géza, a megyei röplabda sző-! vétség titkára, Répássy 1st- < ván testnevelő tanár, Hatvan,; Szigetvári János testnevelő tanár, Gyöngyös, Szabó Józsefi sportoló, Hatvan. világ proletArial egyesüljetek! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA fi s és o szocializmus azonos fogaimahhá váltak a néptőmegcii előtt Díszünnepség az egri Gárdonyi Géza Színházban november 7-e alkalmából Az MSZMP Heves megyei és városi bizottsága, a megyei és városi tanács végrehajtó bizottsága, a Hazafias Népfront megyei és városi elnöksége, valamint g Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége tegnap este 7 órakor dísz- iinnepséget rendezett az egri Gárdonyi Géza Színházban, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulója alkalmából. A díszelnökségben helyet foglaltak: Putnoki László, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a megyei pártbizottság első titkára, Bíró József, a megyei pártbizottság- titkára, Tóth Sándor, Dorkó József, Tamás László, Kácsor Jánosné, Ösuhaj Ferenc, Furucz János, Libertiny Sándor, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagjai, Horváth Nándomé, Trezsenjik Sándor, Papp János, Sályi János, dr. Fülöp Andor, dr. Szántó Imre, Zábránczki Ferene, Havellant Ferenc, a megyei pártbizottság tagjai, dr. Csernyik József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke, dr. Gyulai László megyei főügyész, Ferenc János, az Egri Városi Tanács V. B. elnökhelyettese, Szabó Géza alezredes, dr. Bakos József, a Hazafias Népfront egri városi bizottságának elnöke, Pupics Péter, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei titkára, Takács László, az egri Finomszerelvénygyár igazgatója. Dr. Csernyik József elnöki megnyitója után Csuhaj Ferenc, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a megyei tanács vb-elnöke mondott ünnepi beszédet. Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársnők és elvtár- feak! Ma ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 46. évfordulóját. Az egész nemzetközi munkás- mozgalom, az egész haladó emberiség velünk együtt ünnepli annak a szovjet államnak létrejöttét, amely megvalósította a dolgozó emberek évszázados álmát, amely hírül adta a világnak, hogy valami végérvényesen és visszavonhatatlanul megváltozott az emberi társadalomban. A győzelmes oroszországi proletárforradalom azt hirdette a világnak, hogy új szakasz kezdődött a történelemben, megkezdődött az emberiség igazi történelme, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka. Megkezdődött az a történelmi folyamat, amelynek törvényszerűségeit Marx, Engels már jó előre látták. Megkezdődött a kizsákmányolás, az erőszak, a háborús lidércnyomás száműzése az emberiség életéből. Megkezdődött a néptömegek hatalmas alkotóerőinek kibontakozása, a dolgozó ember nevében az emberek javára. Megkezdődött a tudomány, a művészet, a kultúra soha nem tapasztalt virágzása. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom azért válhatott fordulóponttá az emberiség történetében, mert a sokfajta kizsákmányolástól és elnyomástól szenvedő orosz nép élére a legforradalmibb osztály, a munkásosztály állott, amelynek harcát az elnyomók ellen a felszabadulásért a világ legforradalmibb pártja, a bolsevikok pártja vezette. Mindenki előtt közismert, hogy a forradalom előtti cári Oroszország a világ egyik legelmaradottabb országa volt, amely mintegy 100 évvel maradt el a vezető kapitalista országok mögött és amelyet, mint a faeke, a rokka és szalma országaként, a népek börtöneként tartottak számon. Az elmaradott félfeudális Oroszországban, amelynek az egyébként is gyenge gazdaságát az I. világháború teljesen tönkretette, szinte reménytelenül sötét, kilátástalan volt a helyzet, amikor a proletariátus zseniális nagy vezérének, Leninnek a vezetésével a Bolsevik Párt meghirdette a proletár forradalom és a szocialista építőmunka programját és feladatát. Akkor a megdöntött kizsákmányolok még gúnyosan élce- lődtek a forradalmi munkásmozgalom célkitűzéseiről, a munkásosztály képességeiről és hitéről. Hruscsov elvtárs a XXII. kongresszuson tartott beszámolójában tanulságként idézte a Novoje Vremja című orosz monarchista újságnak a forradalom idején megjelent cikkét, amely akkor a következőket írta a forradalom célkitűzéseiről: „Tegyük fel egy perce, hogy a kommunistáik győznek. Ki fog bennünket akkor irányítani? Lehetséges, hogy a szakácsok? Vagy talán a tűzoltók? Istállószolgák, vagy kazánfűtők? Vagy az is lehetséges, hogy a pelenkamosás szünetében a dadák futnak majd az államtanács ülésére? Vagy kicsodák? Kük ezek az állami vezetők? lovászok, dadák, kscmyhalá- nyok. íme, azok, akik a kommunisták szerint arra hivatottak, hogy irányiteák az országot. Így lesz-e ez? — teszi fel a kérdést a ckkíró. Nem. ez nem lehetséges — adja meg rá a feleletet. A kommunistáknak erre az esztelen kérdésére határozott választ ad majd a történelem” — fenyegetődzik a cikk. Nemcsak az orosz földesurak és kapitalisták, hanem az egész akkori világ uralkodó- osztályai hasonlóképpen vélekedtek az Októberi Szocialista Forradalomról. Az amerikai, angol és francia politikusok és újságok havonta jövendőigették a szovjet államrendszer, majd később a szovjet ötéves tervek bukását. Saját magukat vigasztalva jö- vendölgettek, hogy a történelem majd megmutatja e rendszer képtelenségét. Nos, a történelem megmutatta, és ezt valamennyien látjuk, halljuk és nap mint nap érzékeljük. A történelem megmutatta a szocialista rendszer hatalmas fölényét, hiszen nem egészen egy félévszázad alatt, két világháború és egy polgárháború pusztításai ellenére az elmaradott Oroszország a világ iparilag legfejlettebb országai közé küzdötte fel magát. Jód tudjuk, hogy az imperialista országok minden eszközzel, előbb intervencióval, háborúval akarták elpusztítani a fiatal Szovjetuniót, majd amikor így nem sikerült, blokáddal, . kiéheztetéssel akarták megfojtani, mert féltek az el- lönböző kereskedelmi koajá- nyómott népekre gyakorolt tozásokkal próbálják fékezni a példamutatás erejétől. Szovjetunió fejlődését. Még ma is embargóval, kü- Ám a A szovjet nép hősiessége minden akadályt legyőzött és a történelemben példátlan rövid idő alatt a gazdaságilag legfejlettebb országok közé emelte hazáját. A régi cári Oroszország a világ ipari termelésének nem egészen négy százalékát adta. Ezzel szemben 1960-ban a Szovjetunió a világ ipari termelésének már egyötödét, 20 százalékát adta. Ma a Szovjetunió ipari termelése meghaladja Anglia, Franciaország, Olaszország, Kanada, Japán, Belgium és Hollandia együttes termelését. Itt hét fejlett kapitalista országról van szó, amelyeknek együttes lakossága több mint 280 millió, a Szovjetunió pedig mintegy 220 millió lakossal rendelkezik. Ma a Szovjetunió Európában az első, a világon második helyen áll az olyan iparágak fejlődésében, mint a gépgyártás, a vegyipar, az elektromos energia, vas, acél és cement termelés, sőt már az USÁ-t, a legfejlettebb kapitalista államot is elhagyta és első a világon olyan termékek előállításában, mint a vasérc, a koksz, a vasbeton, a traktor, a gyapjúszövet, a hús, a hal és a cukor- termelés. Napjainkban már mindenki, még a kapitalista országok vezető körei is elismerik, hogy a Szovjetunió élenjár a tudományban, a technikában és a fejlődés ütemét nézve hamarosan eléri és maga mögött hagyja a legfejlettebb kapitalista országot, az ÜSÁ-t is. Az SZKP XXII. kongresz- szusán elfogadott program, amely az elkövetkezendő két évtized útmutatója lesz, joggal váltotta ki a nemzetközi munkásmozgalom és az egész világ elismerését és rokom- szanvéf. E program szerint a Szovjetunió körülbelül 1970- ben, tehát hat év múlva az összes legfontosabb cikkek termelésében maga mögött hagyja az Amerikai Egyesült Államokat és tizenhat év múlva pedig, 1980-ban körülbelül kétszeres mennyiséget termel minden fontosabb cikkből, mint az VSA. Például az acél termelésében a Szovjetunió termelése mintegy 280 millió tonna lesz, vagyis, körülbelül kétszerese lesz a ma még nem szocialista világ összes akkori termelésének. A termelés ilyen szédítő növekedése mellett a Szovjetunió a tudomány, a haltára és a népművelés terén elért eredményeivel is a egynegyede már felső, vagy legnagyobb fokú tiszteletet és középfokú képzettséggel ren- elismerést vívta ki a világon, delkezik. Napjainkban például a Az egyetemet, főiskolát végszovjet munkasoknak csaknem a fele, a kolhozparasztoknak fFolytatása a 2. oldalon,f
