Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-06 / 260. szám
4 NEPOJSAG 1963. november 6., szerda Műszerész utánpótlás Amikor negyedikes gimnazisták voltak, naponta került szóba a jövendő pálya. Sokan emlegették az egyetemet, de akadtak olyanok is, akik mór régen elhatározták, hogy valamilyen gyakorlati pályán folytatják a tanulást. Így került a hatvani GÉLKA műhelyébe Basa Zoltán, a Mátra Erőmű hőtechnikai laboratóriumába Kovács Sándor és a Hatvani Konzervgyár műszerész-műhelyébe Toman Ernő. számomra az elektroműszerész szakma elsősorban szenvedély, s csak másodsorban fizetett munka... ★ — Éppen végzünk. Kettőkor lelépünk, mert korán kezdünk — mondja Kovács Sándor, a Mátra Erőmű hőenergetikai laboratóriumának fiatal műsze- résztanulója. — Egyetem... ? Nem tudom. Én nem is akartam menni. A Bajzában végeztem, nem dicsekszem az eredménnyel, úgy, hogy elmondhatom, már régen ez a szándékom, hogy műszerész legyek itt. — Azért itt is jobb lenne gy négyes, ötös eredmény, mint a hármas — jegyzi meg a műhelyvezető, aztán hozzáteszi —, de Kovács Sanyiban legalább az a jó tulajdonság meg van, hogy a szakmáját szereti. — A humán tárgyakkal nem Basa Zoltán rádiót javít. Velük beszélgettünk, őket látogattuk meg munka közben, hogy megkérdezzük tőlük, hogyan „ízlik” a szakma, nem sajánlják-e, hogy lemondtak az egyetemről? ★ — Nekem minden vágyam az volt, hogy műszerész legyek. Elektroműszerész — mondja Basa Zoltán, miközben gondosan javít egy rádiót. — Szép az egyetem, jók az egyetemi évek, bizonyára kedves- emlékekkel teli azok számára, akik ott szereznek életpályájukhoz tudást, de én nem kívánkoztam oda — A szüleim is úgy akarták, de nekem ez a pálya kedves. Amikor nem dolgozom, ott vagyok a hatvani MHS tádió- klubjában, s hallgatom a hívójeleket, magam is beleszólok a „világba”, készítjük közös munkával a versenyekre a felszereléseket, s ba majd felszabadulok, akikor anyagilag is megtalálom a számításomat. Azt hiszem, nem bűn, hogy a gyárba — mondja Toman Ernő, aki a hatvani drukkerek kedvence, a Kinizsi erőssége, s mint sportember és műszerésztanuló, egyaránt megállja a helyét. — Tessék körülnézni! Csupa fiatal dolgozik itt a műhelyben. Nagyon jól érzem magam. Mindenben segítenek, érzem, hogy a tanítómestereim is azon vannak, hogy jó szakember legyen belőlem. — Természetesen, itt is sokat kell tanulni. Minden hónapban egy alkalommal Pestre megyünk, ahol nagyon komolyan számon kérik, mit tanultunk négy hét alatt. Korántsem annyi ez az anyag, mint az egyetemi, de van mit aprítani a tejbe! És még egyet! Véleményem szerint ■ azért, hogy két év alatt itt szakmát szerzek, még nyitva áll előttem az egyetem később is. Mit veszíthetek? Gyakorlattal, egy szakmával még könnyebb lesz az egyetem, ha elszánom magam ... ★ Sokan vannak a Bajza-gim- nazisták, de más gimnáziumok növendékei között is, akik így gondolkoznak. Szakma az első, az már kenyér, s aztán — még Kovács Sándor most „aprómunkát” végez nagyon tudtam megbirkózni az iskolában, mert nem szerettem sem a magyart, sem a történelmet. Ma is állítom, hogy meg tudtam volna „hűzni” az egészet, ha tovább akartam volna menni, de mánék?! Amit ehhez a szakmához kell tanulni, azt becsülettel és érdeklődéssel tanulom. Nem hiszem, hogy panasz lesz rám! — Jó szakmunkásra éppen olyan szükség van, szerintem, mint az egyetemet végzett emberekre. ★ — Én is a Bajzában végeztem négyes eredménnyel. Eleinte akartam én egyetemre menni, aztán arra gondoltam* gyerekkorom óta vágytam ide Toman Ernő munkában. nincs veszve semmi. Még egy érdekes véleményt jegyeztünk fel ezen a napon, az egyik a három fiú közül kicsit bizalmasan ezt súgta: „A lányok akarnak mindenáron egyetemre menni! Pedig nekik is volna elég gyakorlati pálya az orruk előtt! Az ő dolguk...” Ha nem is egészen van ez így, de mondjuk meg őszintén — van benne valami.« Cs. Ádám Éva (Foto: Kiss Bélái Félmilliánl forint kártérítés tíz hónap alatt Az Állami Biztosító statisztikája azt mutatja, hogy egyre több az előrelátó, gondos ember. Az idén ugyanis különféle biztosítási formában több mint 300 000 új szerződést kötött a lakosság a biztosítóval. Így többek között 93 000 új üzemi, 25 000 háztartási és több mint 13 000 önkéntes gépjárműbiz- tosítést vettek nyilvántartásba. A biztosítottak számának növekedésével jelentősen emelkedett a kifizetett károk összege is. A háztartásoknak az idén több mint 10 millió forintot, üzemi balesetre csaknem 30 millió forintot, az autótulajdonosoknak csaknem 12 millió forintot fizetett ki kártérítésként a biztosító. A mostoha időjárás különösen vidéken okozott jelentős károkat. Eddig például mintegy 70 000 esetben, 369 millió forintot fizetett a biztosító a közös gazdaságoknak fagy-, jégverés-, árvíz-, stb. károkra. jm — Bátor ember, nem ismeri a félelmei! — mondták egy valakire. Bátor ember? — ismétlem magamban, s máris vitába kell szállítom a dicséret igazával. Hogyan lehet az bátor, aki, nem ismeri a félelmet? Mi ellen bátor akkor? Olyan ember, akiben nincs meg a félelemérzet ösztöne, lelkében torz, bátorsága üres és céltalan. Erezni a félelmet és jj számot vetni vele. Ta- | lám még rettegni is 5 fogvacogtatú kínnal és mégis előre menni, mégis győzni —, nos, igen, ez bátorság. Győzni, elsősorban a félelem felett, amely ott jelez minden zsi- geriinkben millió évekre visszanyúló ősi ösztönnel, — ez a bátorság. Bátorság és félelem: tézis, antité- zis. Félelem nélkül nincs bátorság. Az embert a munkája tette emberré és a félelme feletti megmegújuló győzelme bátorrá! (—ó) Hogyan készülnek a hosszú téli estékre Nagytügeden ? A tél nemcsak szigorú időjárása miatt jelent gondot — általában. A korán beköszöntő hosszú esték hasznosítása még nagyobb gond — a községekben. Hogyan készültek fel erre, ez iránt érdeklődtünk Kis- pál Antal tanácselnöktől Nagyi ügeden. Meglepően sokan tanulnak a községben. Ezt kell mindenekelőtt megállapítanunk. Közel negyven felnőtt végzi a dolgozók általános iskolájának VIII. osztályát, akiknek többsége tsz-tag. És a vezetők? Példát mutatnak. Mind a tsz, mind a tanács vezetői középiskolai tanulmányokat folytatnák. Mezőgazdasági szakmunkásképzésben 35-en részesülnek, a tsz valamennyi állattenyésztője. Most kezdik az első évet. Minden előadást vezető szakemberek tartanak meg. A paraszt-akadémiának most már harmadik évfolyama nyílik meg az idén. Az érdeklődésre jellemző, hogy ezen 120-an vesznek részt. Nagy, sikere van a havonta megrendezett egészségügyi ismeretterjesztő előadásoknak. Dr. Nagy Lajos orvos mindig filmvetítéssel kapcsolja össze ezeket az előadásokat, amelyeken általában másfél száz hallgató van jelen. A színjátszók, a tánc- és énekkar rendszeresen adnak műsort a különböző ünnepségeken és a jelesebb napokon. Legutóbb a november 7-i szereplésük kötötte le őket. A színjátszók rendszerint egyfel- vonásosokkal lépnek közönség elé. Minden előadás iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg, a baj csak ott van, hogy sokan nem férnek be a Pártházba, ahol a rendezvényeket tartják. Mi van a művelődési házzal Nagyfügeden? Kispál Antal tanácselnök elkeseredetten említi, hogy egyelőre nem is gondolhatnak a művelődési ház felépítésére, mert 1965 végéig minden pénzüket a villanyhálózat fejlesztése köti le. Nem kevesebb, mint 11 kilométer hosszúságú hálózatbővítésről van szó. Aztán az ivóvízzel való ellátás! A község lakóinak csak tíz százalékát tudják egészséges ivóvízzel ellátni, tehát a művelődési ház egyelőre még csak a későbbi jövő terve. Még egy adatot: Nagyíüged 2700 lakosa közül mintegy 400 tanul az idén is — vagy állami oktatásban, vagy továbbképzésben vesz részt. A hosz- szú téli estékre tehát hasznos programmal készültek fél a község vezetői. EEEBBBBBEBEBEBESEBSBBESEBBBBBBEBBtBBSSESBEBBBSSSSSSSBBBEEBHSSBSBBBEBBBBEBBBSBESBBBSBBSEBB Lefeküdtek. Külon-kiilön, Házasságuk óta először. Ha megkérdeznék az asszonytól• min vesztek össze, nem tudná megmondani. A férfi sem. Az egész valami semmiségen kezdődött, valami tréfás, Icissé talán csípős élcen, amelyre lehet mosolyogva is válaszolni, lehet nem meghallani, s lehet még csípősebben felelni. így történt. Aztán a szavak apró kavicsai, mint nagyobb görgetegként hulltak közéjük, hogy már szinte nem is látták egymást, csak pergették tovább a betűkből sziklakeménnyé formált szavakat, mondatokat, s a betűk tehetetlenül sorakoztak váddá és kegyetlenséggé, igazán nem ők tehettek róla, hogy nem simogató, becéző jelzőkké váltak. Az asszony rémülten fedezett fel a férfi arcában valami kegyetlen és makacs, valami vonzó, ugyanakkor riasztó állati vonást; a férfi idegenül nézte a kitágult pupillákat, az eltorzult szájat, s valahol emlékezetében ezekből próbálta visszaformálni azt, alcit megismert, akit szeret, aki az övé. Ügy érezte, hogy lehetetlen. Mikor a száj már puhára formálódott volna, torzót öltött egy új szó széles e-jén. vagy Zsúfolódó ti-fán, s a máskor O ES TE lágysugarú szem gyűlölködő nyilai mögött úgy érezte, hogy döbbenetesen sötétlik fel egy ismeretlen ellenség amorf lénye. így történt. És most a sötét szobában, döcögve hintáztatja őket a düh és az álmatlanság, s hiába próbálnak nyugalmat parancsolni a tüdőnek, fel- felzihálva tör ki belőlük a lélegzet. Azt hallgatják. A másikét. Néha akaratlanul össze- símul a két zihálás üteme, aztán az egyik inkább visszafogja lélegzetét, — még ebben sem akar most már közösséget egymással. Az utcán léptek koppannak. Az óra egyre hangosabban ketyeg. Felsóhajt a szekrény és suttogva válaszol rá a fotel, még. őrizve testük melegét. Aztán egyenletes, halk üteme a két tüdőnek, mint lágy vizű tó habjai zúgása és úsznak puhán tovább és megbé- kéltén a ringató álom ölén. Álmodnak. A haja most is a szemébe lóg. Hosszú, gólyalábaim úgy kihdl át * gyárudvaron, mintha menekülne valahonnan. S item néz semerre, kicsit hegyes orra előre feszítve, hogy előtte hasítvai a levegőt, köny- nyebbé tegye a gyors rohanást — Pardon! — mormogja és már rohanna tovább, de mint táncosok, mindig egyfelé lépnek összeakaszloodva, zavartam, kicsit tatán dühösen is. S ö most felnéz a férfi szemébe. Nagy, meleg, barna és kicsit tanácstalan a szeme, hogy megforrósodüc a szíve tőle. Legszívesebben megsimogatná. A szemét. És megint ott ÓH a gyárudvaron és két szemet lát maga előtt kicsit magasan, hogy pi- piskedni kell. És 5 lábújjhegg- re áll, hogy közelebb kerüljön, hogy megfürödjön a férfi szemében. Aztán eltűnik a szem és csak sötétség marad a helyén. Riasztó, fojtogató sötétség, hogy kiáltani akar, de nem tud, mozdítani akarja az újjait, hogy félrehúzza a sötétség kárpitját, de az újjai sem mozdulnak... Hol van az a két szem? S hol van az arc. A homlokba lógó haf? «= Feri,-. Ferii — nyöszörgi. Ott állnak a tó partján. A tó vize zöld és a mélye szürke. Fejük felett most, olyan furcsán morognak a fák. Az asz- szony a víz fölé hajol. Mély-e? — nem tudja, de a zöld felszín alatt szürke, riasztó szürke. — Nézd, kis hal... Látod? Hogy ficánkol. Jaj, de édes. Meg kellene fogni — hajol még jobban a víz fölé az asz- szony és a fák, mint riadt vénasszonyok most sipogni kezdenek. Szólni akar az asz- szonynak, hogy ne, ne olyan közel a vízhez, a szürke mélyhez, nyúlni akar érte, hogy megfogja karját, hogy átölelje, hogy visszatartsa valamitől, bár maga sem érzi, hogy milyen veszélytől, És ekkor lassan megindul a part, süllyedni kezd a víz felé, a szürke mélységnek, ahol torzzá nőtt viziszömyek tátog- tatják rémes szájukat. Kinyújtja a karját és úgy kiáltja: — Judit... Judit... ... ülnek az ágyban és a sötétben is látják egymást. Az egyik ágy sóhajtva könnyebbül, a másik elnehezülten szuszant és az óra tiktakol tovább ... Gytwkó Géza Egyéni ügy, vagy három község baja? AZ ÜGY AKKOR kezdődött, amikor György Lászlót, a domoszlói sütöde vezetőjét leváltották és 1963. július hó 15-i hatállyal áthelyezték a gyöngyösi III-as számú üzembe, illetve, amikor ezt különféle okokra hivatkozva nem fogadta el és így a galyatetői üzemegységbe került. Az áthelyezést, illetve a leváltást egy pecsét nélküli kétsoros gépelt papír dokumentál, ja, mindenféle indokolás nélkül. Mulasztás ez, amiért felelősség terheli a Gyöngyösi Sütőipari Vállalat ügyintézőjét. Mert kizárólag erről az oldalról vizsgálva, jogosnak látszik György László panasza. Ám, az érem másik oldala — a domoszlói péküzem ellenőrzési naplója — már alapos bizonyítékkal szolgál a leváltás jogosságához. Nézzünk néhány adatot: 1963. május 10-én és május 20-án súlycsonkítást állapított meg a vállalati ellenőr. De a rend és a tisztaság ellen is kifogást emeltek, amit György László aláírásával minden esetben elismert. A sorozatos szabálytalanságok miatt írásbeli megrovásban részesítették a pékség vezetőjét. És mit mutat az 1963. évi VI. hó 29-i ellenőrzés? Megszűnt a súlycsonkítás, de nem szűnt meg a szabálytalanság, mert a súly megfelelt ugyan a követélményeknek, de a kenyér kovászos, ragacsos, illetve magas víztartalmú volt. Tehát formalitás tekintetében hibát követett el a vállalat, de a sorozatos szabálytalanságok indokolttá tették a leváltást. így kívánta a fogyasztók érdeke. DOMOSZLÖRA új pékségvezető került Adácsról, Répa János személyében, aki jó minőségű kenyérrel látja el a környéket. Ám, a bonyodalmak most kerekednek igazán. Répa János nősülni szeretne, mégpedig Domoszlóról. A családalapításhoz lakásra is szüksége lenne. A péküzemhez tartózik ugyan lakás is, de ebben György László lakik, akinek felesége a domoszlói péküzem alkalmazottja. — Ha nem lesz lakás, nem maradok Domoszlón. Nem bírom a fáradságot, mert mi éjjel-nappal dolgozunk... — mondja Répa János. — Nap mint nap Adácsról járok ide. De nézzük más oldalról is! A lakás a pékség területén van. Ugyanitt raktározzuk a sütéshez szükséges anyagokat, a liszttől a tüzelőfáig. Ezekért én felelek. De hogyan, ha nem lakom itt? Igaza van Répa Jánosnak. A községi tanács szükséglakást utalt ki György Lászióék részére, de a folyamatot a járási tanács szóbeli utasítására megszüntették. Az indok: nem lehet szükséglakásba helyezni György Lászlót, mert nem fe- gyelmileg bocsátották el, csupán a vállalaton belül helyezték más beosztásba. A rendelkezések értelmében a járási tanácsnak is igaza van. De hallgassuk meg a Sütőipari Vállalat igazgatójának, Oláh Györgynek a véleményét is! — György Lászlót hanyag munkája alkalmatlanná tette a pékség további vezetésére. Repa Jánossal elégedettek vagyunk. De lakás nélkül nem marad Domoszlón. És a lakás miatt más vezetőt sem tudunk küldeni. — Gondolkoztak már a megoldáson? — Megszüntetjük az üzemet és gépkocsival hordjuk a kenyeret. De az említett pékség három községet, Domosdót, Abasárt és Markazt látja el kenyérrel. A pékség megszüntetése bizonytalanná tenné az ellátást, főleg a téli időszakban. De már előre gondolni kell arra is, amikor a jövő tavasszal ismét megindul a mezőgazda- sági munka, és még több kenyérre lesz szükség. A VÁLLALAT és az illetékes tanácsi szervek közös megegyezése alapján, tegyenek pontot az ügy végére. Laezlk János
