Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-24 / 275. szám
I« NÉPÜJSAG T963. november 24., vasárnap Mérföldkő a megye sportjának fejlődésében . • • Tegnapi számunkban beszámoltunk az MTS megyei tanácsának megalakulásáról, ismertettük Fusztai Lászlónak, a megyei TST önökének Heves megye sportéletéről szóló beszámolóját. Az alábbiakban kivonatosan közöljük a hozzászólásokat: Szegedi Árpád (Hatvan): Hatvanban az utóbbi időben több iskola épült, legutoljára a n-es számú hogy jelentős összegeket áldoznak a kulturális célokra, a sportra azonban semmit, pedig a kettő ugyanaz! — A továbbiakban azt fejtegette, hogy a sporttanácsok által kibocsátott kikérőket az üzemekben és a termelőszövetkezetekben semmibe sem veszik. Katona Béla, az MHS megyei elnökhelyettese az MHS nevében üdvözölte a konferenciát és ígéretet elnöksége részére nagy problémát jelent, hogy a költségvetés elfogadása után tették kötelezővé az ifjúsági ökölvívó-csapat bajnokságba való indulását és a labdarúgó-csapat a költségvetés elkészítése után jutott fel a nagyobb anyagi kiadásokkal járó NB m-ba. Ezután kedves színfoltja következett a konferenciának: az Egri Megalakult a Heves megyei Testnevelési és Sportszövetség. Képünkön tanácskozik a megye sportparlamentje. Általános Iskolát adták át rendeltetésének. Sajnos,’ az iskolákhoz hozzáépített tornatermek nem szolgálják a teremsportokat. — A Hatvani Kinizsi labdarúgó-csapata azelőtt arról volt híres, hogy egy- tgy mérkőzésen a 90 perc alatt 90 esetiben reklamáltak játékosai. Az elnökség sikeres harcot folytatott a sportszerűtlenségek ellen, nagy súlyt fektetett a tehetséges fiatalok nevelésére, s ma elmondhatjuk: a népszerű cukorgyár! együttes a legsporbszerűbben viselkedő csapatok közé tartozik. — A játékvezetők működése sok kívánni valót hagy maga után. A jövőben a játékvezetés színvonalának emelésére jóval nagyobb gondot kellene fordítani. nr. Kalmár La- josné (Egri Tanárképző Főiskola) részletesen beszámolt a főiskola sportéletéről, majd a megye na sportjának helyzetet ismertette. Mátyás Ferenc (Heves) 2 társadalmi munkások szerepéről emlékezett meg, kérte: a jövőben több megbecsülést adjanak a sport társadalmi munkásadnak. — A továbbiakban arról beszélt, hogy a Hevea MEDOSZ vtn igazolt úszó- versenyzővel rendelkezik, de, saj- I nos, a hevesi % uszoda vize nem az úszósportot «üolgalja. — Végezetül a sportolók utaztatásának problémáit vetette fel. Trezseuyik Sándor, a megyei KISZ-bizottság titkára a KISZ sportéletünkben betöltött fontos Szerepéről beszélt, részletesen foglalkozott a téli és a nyári Sparta- kiád-versenyekkel, az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalommal, majd elmondotta: a sportélet átszervezése után a KlSZ-szerveze- tekre az eddiginél jóval nagyobb feladatok várnak. Gallai István (Gyöngyös) Heves megye sí-sportjának helyzetéről adott tájékoztatót. Elmondotta, hogy a megye sl-sportjáról csak keveset lehet hallani, annak ellenére, hogy e szép sport űzésére Heves-ben vannak meg a legnagyobb lehetőségek, kitűnő létesítmények várják a sportág kedvelőit. 800 ezer forintos költséggel most végzik a mátraházi síugró- sánc rekonstrukciós munkálatait, s a további tervek szerint újabb sífelvonó és szánkós-felvonó épül. A legfontosabb feladat: haladéktalanul elkezdeni a tömegesités munkáját. Hangoztatta, hogy ne csak a Mátra, de a Bükk hegység is sí-sportunk megújhódását. fellendülését szolgálja. Bacsó István, a pétervásári JTST elnöke arról beszélt, hogy azokban a községekben van jó sportmunka, amelyekben a község és termelőszövetkezetek vezetői azerctlk a sportot. Sajnos, sok ter- ^elószövetkezefben találkozunk olyan egészségtelen szemlélettel. tett arra; hogy az MHS minden erejével támogatja majd az új tömegsport szervezetet. Csirmaz Frigyes, a Balatoni Tsz SK elnöke részletesen ismertette: hogyan jött létre Balatonban a sportélet a helyi KISZ-szervezet segítségével. A megalakulás óta aránylag rövid idő telt el. de Balatont szerte a járásban úgy Ismerik, mint „sportközséget”. Jelenleg a sportkör 300 tagot számlál, s az elnökség célul tűzte ki; hogy a tagok számát 1964-ben 350 főre emelik. Megemlítette, hogy a termelőszövetkezet egyelőre nem sok anyagi támogatást tud biztosítani, igy a sportkör jóformán csak saját erőjére támaszkodhat. Az egriek Mudriczki János, SZMT titkár a szakszervezetek sportban elfoglalt funkcióját ismertette. Elmondotta, hogy a sportolás a dolgozók testi épsége megőrzésének egyik fontos eszköze. Az a helyes, ha az élsport alapjait a tömegsport képezi, a sportkörök a jövőben erre nagyobb súlyt fektessenek. Megemlítette. hogy, sajnos, vannak még olyan sportkörök, amelyek tisztán az állami támogatásból akarnak működni, ami merőben helytelen szemlélet! Sziklai János a termelőszövetkezeti sportkörök problémáiról szólt, majd Egri Gyula, az MTST elnöke emelkedett szólásra. Az MTST elnöksége nevében üdvözölte a megyei konferenciát, ahol „nyugodt, tárgyilagos beszélgetés folyik a magyar sport jövőjéről”. A továbbiakban rövid tájékoztatót adott arról: miért vált szükségessé az új tömegsportszervezet létrehozása. A sportot társadalmi ösz- szefogás nélkül nem lehet fejleszteni, a sport jelentős része kulturális életünknek. Es sportéletünkben egyre jobban helyet kap a szakértelmű, jobb vezetés. Nagy tapssal fogadott hozzászólását a következő szavakkal fejezte be: ma a sportkörökben dőlnek el a sport kérdései... Jakab László őrnagy a Honvéd Zalka SE anyagi problémáit vetette fék Elmondotta: a sportkör Sportiskola növendékei virágcsokrokkal üdvözölték az elnökség tagjait. Tóth Ferenc, az Egri Városi TS elnöke hangoztatta: a magyar sport alapjai az iskolákban vannak lerakva! Magyary István, a megyei röplapda szövetség elnöke, a röplabda sport helyzetét ismertette. Megállapította,- hogy az utóbbi időben visszaesés következett be a röplabda sportágban. — A továbbiakban arról beszélt, hogy a sí-sport űzésére valóban Heves megyében vannak a legnagyobb lehetőségeit, de nem szabad megfeledkezni arról: olyan létesítményekre és pályákra is szükség van, ahol a megye fiataljai tudnak gyakorolni. Panyik Sándor, a máira derecske! sportkör elnöke őszintén elmondotta: az új, nagy feladatokkal csak nehezen tudnak megbirkózni, de a sportkör vezetőivel együtt mindent elkövetnek azért, hogy a rájuk eső részt becsülettel elvégezzék. Bejelentette: minden erővel törekednek arra, hogy a pályaépítési mozgalomban a legjobbak között végezzenek. AZ AKÄCLEVELEK sárgulva zsugorodnak a tüskés ágakon és a falu alatti kubik- gödrökben víz gyűlt össze a tegnapi eső után. Sivárnak, kietlennek tűnik a határ. Lánctalpas szánthatott itt nemrég, a térdig érő barázdákban zsírosán csillan meg a fekete föld. A friss búzavetéseken hullámokat borzol a szél és varjak kárognak a magasban. Innen indulok, a füzesabonyi kazlaktól, s nemsokára elérem a Csörsz-árkot. A sima határban mint óriási barázda húzódik végig az árok. A monda szerint Csörsz vezér egy hatalmas eke elé 24 ökröt fogatott és azokkal szántatta fel az árkot a Tisza és a Tárná között. így ősszel már messzire lát az Alföldön az ember, letört kukoricák, felszántott tarlók mindenfelé, s csak néha akad meg a tekintet egy távoli nyárfaerdőn, vagy tanyán. Jókora utat teszek meg, amikor valamelyik toronyban delet harangoznak. Egy gyümölcsöshöz érek. A nap megembereli magát, lekerül a kabát is. Leülök egy szilvafa alá, előszedem az elemózsiámat a hátizsákból, amikor valahonnan egy surmó gyerek meg egy idősebb férfi kerül elő. A gyerek később eltűnik, csak az öreg jön közelebb. Érdeklődik, kérdezősködik, ahogyan ez már szokás, szidja a nyulakat, hogy megrágták télen a fákat — Harapjon valamit — biztatom, de makacsul rázza a fejét. — Itt a kocsi, a 16, csak tűz- revalóért küldtek a szalonna- sütéshez az asszonyok a cukorrépától. Ma végezni akaBaráti látogatáson — Hát itt lakom...! — karja nagy lendülettel int körül, mintha magához akarná ölelni a takaros új házat, a gondozott kertet, az asszonyt, a két gyereket, akik kijöttek elénk az utcai kiskapuhoz. Régi, kedves meghívásnak tettünk eleget Pitlik László főaknász barátommal, amikor meglátogattuk Boconádon Ma>j- láth János vájárt, a XII-es akna egyik szocialista brigádjának vezetőjét A falusiak, akiket a vasárnap délelőtti napsütés egy kis kapu előtti tereferére csábított, igy igazítottak útba: ahol a legszebb kertet látják a falu végén, ott lakik. És igazuk volt. A mélyen felásott, feke- téllő rögök, a nemesített gyümölcsfák hosszú sorai a gazda szakértelméről, szorgalmáról tanúskodtok. — A bányából megtérve, első utam a kertbe vezet. Szinte centiméterenként követem a vetemények és a fák növését. Minden gallyat külön ismerek. Mindenkinek van valami gyöngéje — teszi hozzá mosolyogva. amint a barátságos konyhában az asztal mellé telepedünk. A háziasszony vendégszeretete szinte mesebeli észrevétlen seggel friss rántott csirkét és bort varázsolt1 az asztalra. A gyerekek pedig jól nevelt udvariassággal figyelték a felnőttek szavait. Főleg a kisebbik, a fürge, élénk szemű. — Jó tanuló az iskolában — dicséri büszkén az apa. — A nagyobbik már hanyagabb. Ipari tanulónak készük Pedig hányszor emlegetem neki: jó szakmunkás is csak az lehet, aki a könyveket forgatja. Két falat és egy hörpintés között végigtapogatom szememmel a lakást. Két szoba összkomfort, meüékhelyisé- gekkek Az udvarban számtalan aprójószág és a ház végénél kipányvázott anyakoca. Süldők is vannak az ólban. A konyhában kétaknás kályha ... a sarokban televízió. Bányásznapi vásárlás. Ám, az is igaz, hogy Boconádon minden bányászház tetején megtalálható a televi- zióantenna. — A bútorzat még szegényes. .. — szerénykedik közben a háziasszony. A férj rábaiint. — Nem lehet mindent egyszerre. Ami itt van, a két kezünk munkája, és a ház száz- húszezerbe került. Ez volt az öröm... A család szeme egyetafcaróan megértő büszkeséggel csillan.» Koccintunk. Ahogy a pohár ürül, úgy lebben fel az emlékezés fátyla. — Először albérletben laktunk egy kamrában, őszintén megvallva, még a feleségem előtt is szégyelltem a szegénységünket. Azután ezen a telken ütöttem össze egy kunyhót. A módosabbak gyakran gúnyoltak: Mi lesz abból, Maj- láth, disznóól? Szégyenkező ha. raggal vágtam vissza ilyenkor: Akól lesz, olyan birkák részére, mint ti vagytok. Teltek az évek, építkezéshez fogtunk. Gyűjtöttük a pénzt, elkészült a ház. Az első éjszaka, amikor a család elaludt az új házban, én kiszöktem az udvarba. Jár- tam-keltem egész éjszaka. Nem hagyott aludni az öröm. A bő nyakú üveg ismét a Hatalmas cukorrépahalmok sorakoznak a hevesi vasútállomáson. A végeláthatatlan sort csak a műút választja ketté. A mérlegnapló szerint 1000 vagon cukorrépa halmozódott itt fel, de közte járva sokkal többnek tűnik. Az állomásépület mellett nagy! markoló gép, mint egy í;. kos, egyenesen nekihajt a cukorrépafáinak. Erőlködve nyöszörög a motor, a gép vége felemelkedik, s a vaskosár lassan megindul felfelé, egyszerre több mázsa terhet tolva a tetőre. Fentről ember irányítja a gépet és bár csak rövid ideje dolgozik, máris látszik munkájának az eredménye. Egyenes sorban, mintegy négy méter magasan húzódik a répahegy. A hűvös szélben bodor füstkarikákat eregetve pipázik egy kis épület, Előtte vontató álL Bent, a kellemes melegben Schmidt Gyuláné és Pataki Pálné, a Selypi Cukorgyár megbízottai mérlegelik, könyvelik az újabb szállítmányt; — Ez a hatvanharmadik kocsi — jegyzi meg a felelős átvevő: — Naponta 100—120 kocsi hordja a répát, volt olyan napunk, amikor 60 vagon répa gördült át a mérlegen. A Hevesi Állami Gazdaság, a hevepoharak fölé dűl... Baráti a hangulat, ízlik a zamatos hegyi bor. Gyöngyöspatáról hozta egy vájárkolléga. — Az öttalálatos lottószelvény sem tudna most annyira boldoggá tenni, mint az első éjszaka az új ház fedele alatt. És mindent ezzel a két kézzel — büszkén löki előre két csákánytól kérges tenyerét. — Az adja tehát a megnyugtató, igazi örömöt, amit az ember két keze munkájával szerez. A délutánra hajló idő. vetett véget a baráti látogatásnak. Ismét a kapuhoz álltunk: Maj- láth János, az asszony, a gyerekek és mi, a vendégek, akik annyi elégedettségnek, szeretetnek voltunk tanúi ezen a vasárnap délelőttön. Laczik János si és a környékbeli termelőszövetkezetek szállítják ide a cukorrépát és a jelenlegi készletünk megközelíti az ezer vagont. A Hevesi Állami Gazdaság öt vontatója hordja megállás nélkül, a répát. Molnár Lajos vontatója egyszerre két pótkocsit húz és a szállítmány hetven mázsát nyom a mérlegen: Ők naponta négyszer fordulnak: Hordják a répát a hevesi vasútállomásra. Gépek és emberek, birkóznak vele. Egyenlőtlennek tűnik a harc, de az itteniek tudják, a répa csak átmenetileg kerekedhet felük Az egyik végén dagad a répahegy, de a sínpárak mellett már foghíjas a sor, szállítószalag marja, viszi a kicsikba. öt-bat vagon, répa fogy el így naponta, több vagont nem tud adni a MÁV és egyelőre nem tud többet fogadni a megye két cukorgyára sem. A Heves környéki cukorrépa-táblákon itt-ott öudorodik cukorrépától a föld, csak néhány kocsira való szállítás maradt a legtöbb helyen, de még az esős idő előtt bekerül az is a hevesi vasútállomásra, ahol gépek és emberek birkóznak vele, továbbítják a cukorgyárak telhetetlen gyomrába: Cukorrépa... cukorrépa... cukorrépa... A vadlibák délre szállnak.;-. runk — mondja, aztán türelmesen végignézi, hogyan szedem elő a papírból az ennivalót. A két almámon megakad a szeme, nem is állja meg szó nélkül. — Tudja, hol láttam ilyen szép almákat? Tele van a szám, csak a fejemmel intek nemet. — Tizennégyben az orosz grófnál, aki kivitt a fogolytáborból. Annak volt egy gyönyörű almáskertje, ott láttam ilyen szép jonatánokat... KETTÉTÖRÖM a kenyeret, nyújtom az öregnek, de ő pipát kotor elő. — Szép felesége, takaros két lánya volt az üvegszemű grófnak—kacsint. —Őket kellett „szórakoztatnom” másfél esztendeig, aztán holmi inasmunkát is végeztem náluk. Jót nevetek az öreg humorán és odanyújtom az egyik almát. — Ezt elfogadom, — mondja és mellém telepszik. Beszélgetni kezdünk. Szó kerül a hosszú őszről, arról, hogy az idén jó magágyba került a búza, hogy a vetésekre elkelne már egy bőséges eső. Egyszer előhozza a szövetkezetét. > — Látja, milyen csudabogár az ember, — sandít felém hunyorogva. — Amikor megalakultunk, mindenki azt hitte, megdöglik éhen, most megjár a szája a népnek, hogy kevés lesz egy munkaegységre a 36 forint. — Nem dolgozunk? Minek a közösködés? — hangoskodtak akkor többen, most meg vasárnap is kétszázan szedik a cukorrépát és akinek a legnagyobb szája volt, most az a legszorgalmasabb. A ló meghúzza a kocsit, néhányat előre lép és csak úgy felzabolázva harapni kezdi a gyümölcsfák alatt nőtt sarját. Az öreg nem hederít a lóra. tovább beszél: — A nyáron a szövetkezetünkben nem akadt zsákoló. A fiatalabbjai azt mondták: nem azért vagyunk nagyüzem, hogy a vállunkon hordjuk a zsákot Az öregek meg így beszéltek: zsákoltunk eleget attól görbült meg a hátunk, így aztán az elnök olyan masinát szerzett, amellyel felfú- vatták egyenesen a padlásra a terményt. A szántással, az aratással sincs már baj. Hetven esztendős vagyok, hat kaszát koptattam el életemben, de a nyáron megértem, hogy minden szem búzánkat gép aratott. A cukorrépa, a kertészet az állattenyésztés, meg a betakarítás ad még sok gondot. — Vasárnappal is toldani kell a munkát? AZ ÖREG KIVESZI a szájából a csibukot — Kelleni nem kell, de mégis jobb túlesni a nehezén. Most szép idő van, jók az utak, aztán minek kínlódnánk sárban, esőben... Befejezem az ebédet, megeszem az almámat és megreszkírozok egy kérdést — Szóval, minden rendjén van maguknál? — Az öreg a ló felé tekint, nyugtalanul fészkelődni kezd: — Nem ilyen sima azért a dolog. Ha minden rendjén menne, akkor én most otthon pipáznék a kályha mellett és egy fiatalember hajtaná helyettem a lovat A munkaegység is verné az 50 forintot, aztán a tehenek se négy liter tejet adnának, mint most... Hallgatom az öreget s közben észreveszem, hogy valahol a felhők alatt vadlibák gágog- nak, majd egyre lejjebb ereszkedik a csapat. Köröznek néhányat és lassan, méltóságteljesen leereszkednek a közeli búzatáblára. Lehetnek talán ezren, mert fekete lesz a zöld vetés, ahová ülnek. — Ez már ősz, — mutat az öreg a vadludak felé. Dél felé utaznak, mert érzik a telet. A ló nyaka alá veszi a rudat és rángatni kezdi a kocsit. Az öreg feláll, kiált a fiú után és megpakolják gallyal, rőzsével a szekeret. — Megyek, mert a nyakam közé csapnak az asszonyok. Eddig otthon parancsolt az asszony, de most már ők az urak a tsz-ben is. De figyelje csak meg, ha valahol az asz- szonyok veszik kézbe a szövetkezet ügyét, ott nem lesz Csáki szalmája a termés, előbb- utóbb jóra fordul a gazdaság sorsa. _ NÉZEK A SZEKÉR után. Egyszer látom, hogy az öreg leszáll a kocsiról, a gyereknek nyomja a gyeplőt és elindul a vadlibák felé. Ijangoskodik. csapkod az ostorral és elhajtja a vetésről a kárt tevő vándorokat „. Szalay István
