Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-19 / 270. szám

1063. november 19., kedd

0CPQJ8AQ

*

II.

Márványfényes Athén

Látva a hegyvidéki falvak, városok szegénységét, hasonló látványra számítottunk a fővárosban is. Kellemesen csalódtunk. Nemcsak azért, mert a szívből megkedvelt görög emberek jobb sorsát itt örömmel tapasztalhattuk, de azért is, mert valóban őszinte csodálatot váltott ki belőlünk ez a város.

Atflién márványtól ékes, vonzó, — s minek szégyenkezni e jelzővel — az eddig látott legszebb főváros. Könnyed, hófehér házak, vakító márvány borítású, vagy pasztellszínekbe öltözött kecses oszlopú épületek, szemfárasztó kék éggel koronázva, pálmákkal, örökzöld fákkal telehintve. A franciák így adták ennek a tájnak, városnak legnagyobb elismerését: „Ha igazság lenne a földön, Párizsnak itt kellene lennie”.

De itt Athén van, a puszta szemmel nem is nézhető város. A pompás, könnyed épületek harmonikus vonalára rászikrázik a nap, s szinte felemeli az embert az a légies könnyedség, amellyel épületeiket emelik a görögök. Míg a napszemüveg árnyékából nézzük impozáns formáit az új építészetnek, a m irványjárdáknak egy magyarhonból elszármazott francia építész magyaráz.

— Három

zakban” lakjanak még évtizedekig.

S az épületek valóban az ember kényelmére szolgálnak. De... borsos áron. A lakbér 1000—3000 forint körül alakul, attól függően, hány szobás a lakás, s milyen fekvésű házban kap helyet a bérlő. Itt) virágzott ki Európa legerőteljesebb lakásépítő „mozgalma”, s a legvadabb lakásuzsora is. S itt van talán Európában a legtöbb szép lakás... üresen.

Itt lakni pedig csodálatos. A levegő tiszta, nem szennyezik gyári füstök, mert Athén és Görögország ipara még gyermekcipőben tipeg, 6 emellett a „szépség-rendelet” is megtette hatását, ugyanis itt minden háztulajdonost köteleznek arra, hogy épülete mindig tiszta, szépen festett legyen.

S a görög emberek szépség- és tisztiaság-igénye ezt a majd kétmilliós várost — egy-két külvárosi résztől és az Akropo. lísz tövében húzódó viskóktól

Athén van itt egymás alatt és mellett. Az ókori, amelynek maradványait csak itt- ott síkérült kiásni, az új Athén, amely e romokon épült, s végül a legújabb, a modem főváros, amely alig húsz év alatt épült e vidék hét

lombjának tövében. Alig van itt 50 éviéi idősebb iáz. Ha egy

Athén jellemzője: fákkal övezett, fehér márvánnyal borított, modern épületek.

könnyed,

ÉLv..;. ií..;v.í>áv/.ok:. ■ . Adtnr.’X'.'Mfii

Pálmák és sütkérezök.

épület elavul,

le kell bontani. Nem ítélhetünk eltekintve — az eddig látott arra ezreket, hogy ósdi, sötét, legtündöklőbb lakóhelyek so- egészségtelen „műemlék há- kaságává avatta. De elismerést

vált ki minden látogatóból az az ésszerű tisztelet is, amely itt a műemlékeket övezi. Az élv: meghagyni a legjellemzőbb, legszebb műemlékeket, eredeti környezetében, amúgy fél ősi mivoltukban, nem agyonrestaurálva, de a városképet kicsit hozzáidomítva. S valóban, a Zeusz-templom gigantikus, szép vonalú oszlop- maradványai szinte oda kívánkoznak a hét domb egyikének tövébe, a városi park mellé, s az apró, XII. századbeli orosz templomocskák cseppet sem rínak ki környezetükből, egységes egészet alkotnak a bizánci stílusú kis palotákkal, a hófehér nyaralókkal, a neonfényes, mozgalmas sugárutakkal, az oszlopcsamokos múzeumokkal, amelyek fölött méltóság- teljesen uralkodik a napfényben fürdő, vagy éjszakai kivilágításban tündöklő Akropolis*.

Ez Athén.

S ami nem tipikus, de All én arcához tartozik: az Afc- topolisz alatti régi városnegyed.

(Folytatjuk.)

Kovács Endre

Négymilliós export terven felül

Profílgazda lesz-e a Mátra vidéki Fémművek?

A vonat jókedvű füttyökkel kanyarodott a gyár elé. A Tar- na-völgyi munkásokat hozta, Kálból, Kápolnáról, Debrőröl, és Verpelétiéi. A recskiekkel, bükkszékiekkel csak az öltözőben, vagy a műhelyben találkoznak, mert a Pétervására környékiek busszal utaznak. A lakástól a gyárig hosszú az út, de vonaton és buszon mostanában a legtöbb szó az exportról esik.

— Négymillió darab tubust vállaltunk exportra, terven felül — büszkélkednek a tubusüzem munkásai.

— vállalni könnyebb, mint teljesíteni — ellenkezett a láncüzem egyik lakatosa.

— Hol él maga, a múltban? Igaz, tavaly még nehezen ment az éves terv teljesítése, de az idén nyugodtan vállalhattuk a négymilliós ráadást, mert november 25-re a tubusüzem teljesíti éves feladatát és karácsonyra a csehszlovák exportot is. Négymilliót fizetnek érte a csehek — érvelt az egyik recski menyecske. A vitát nem folytathatták, mert kezdődött a délutáni műszak.

A SELEJTHÄBORÜ

Kodaj Miklósáé az alapozó gép mellé állt. A szalag egy darabja az övé, de az teljes figyelmet és nagy gyakorlatot követel. Ha a szalagról begyűrt végű tubus jön le, elkapja, ráhúzza a tüskére, egy kézmozdulat és kész a javítás.

— Az exportnál legfontosabb követelmény a minőség. Azért vagyok itt, hogy a selej- tet ne engedjem tovább. A munka nagy részét a gép végzi.

— Honnan tudják, hogy mikor dolgoznak exportra? — kérdeztem Kodajnét.

— A művezető mindig szól.

De tudjuk azt a tubus feliratából is — mutatja a címkét.

Német Rita, a sapkázó részleg fiatal munkása jött. Gyors léptei, vagy tekintete árulta el? Nem tudom... de Mikó István üzemvezető rögtön azt kérdezte, hogy mi baj történt.

— Megakadt a befogópofa, sapka nélkül jönnek ki a tubusok — hangzott a válasz. Két lakatos azonnal a gép javításához kezdett és pár perc múlva újra a szokott ritmusban haladt a munka. Vég Erzsébet csak azt a tubust vette kézbe, amelyikről a sapkát lehagyta az automata.

— A szalagon csak az mehet tovább, amelyik hibátlan — mondta.

Kerek Istvánná két tubust tartott a kezében. Hidrocorti- son feliratot olvashattunk mindkettőn. Az egyik a MEO jóváhagyott mintája, a másik új termék, most jött le a gépről.

— Űj széria, most kezdtük gyártani. A színnek pontosan egyezni kell a jóváhagyott példánnyal. Ezt követi az Egyesült Gyógyszergyár és a külföldi megrendelő is. A mi dolgunk az, hogy pontosan egyezzék — mondta Kerekné. A gépek monoton zúgása gyakran elnyeli a beszédet. De az elkapott szavakból és az emberek tekintetéből megértettem, hogy a siróki gyár munkásai állandó harcot vívnak a selejt éllen. Ebben az évben kétmillió forint késedelmi és minőségi kötbért fizetett a gyár, de ebből csak 130 ezer forint terheli ezt az évet, a többi az elmúlt év bűne. Tehát érzékeny veszteséget okoz a sedejthábo- rú, de győzni fognak a földművesekből nevelt munkások.

EJ GÉPEK A GYÁRBAN

Csehszlovák, albán, lengyel, bolgár, sőt, újabban holland megrendelésre is dolgozik a gyár. Két kisebb szállítás után harmadik megrendelését is elküldte a holland cég. Előlegezte a bizalmat. Jó lenne, ha erről is tudnának és beszélnének a munkások, mert csak tólük függ, hogy a bizalomnak meg is feleljenek.

Új gépet szerelmek a tubusüzemben, sok dolga akad ott mostanában Hegedűs József művezetőnek.

— Szívesen vállaljuk és december 31-ig három gépsori szerelünk, saját erőből.

A művezetőt elhívták, Miké István üzemvezető folytatta e félbeszakadt gondolatot.

— December elején tubusgyártó félautomata sort kapunk Nyugat-Németországból egy pár_ termelési probléma megoldunk, a műszaki fejlesztési terv célkitűzéseit megva lósítjuk és akkor akár 2—30< millió tubust is gyárthatun! évente.

Alumíniumból készítik a tu busókat, tehát nyersanyagunj van hozzá. Évente 2—300 írül lió darabos termelés egyetler cikkből. Jelentős, nagy felada! de még nagyobb a lehetőség Nemcsak hazai szükségletre hanem az európai piacra gyárt hatnak tubusokat a Mátravidé ki Fémművekben. Erre lehető séget ad a KGST. A gyár ve zetői és munkásai vállvetve dolgoznak, hogy ne csak az országban, hanem a határokot túl is gazdái legyenek a profilnak.

F. Zk

Lehunyja sok szemét

önkéntelenül József Attila kedves sorai jutottak eszembe, amikor a dombtetőről elém tárult a Mátra alji falu esti képe. Míg közeledtünk, egyre- másra hánytak ki a fények a messzire világító ablakokban, s mögöttük álomba szelídült indulatok, fáradt testek adták át magukat az erőt nyújtó pihenésnek.

Korán fekvő embereit a ikisná- naiak. Mégis, ahogy beértünk a faluba, kiderült, hogy sokan ébren vannak. Világos a tanácsháza ablaka is. Bent vágni lehet a füstöt, az asztal körül 12—15 ember, előttük papírhalmaz.

— Milyen megbeszélés közepébe pottyantunk? — kérdem.

— Az öregek napját beszéljük meg — sietnek a válaszszák Van száz olyan idős ember a faluban, akik kedvéért szívesen fáradozunk. A tsz, a nőbizottság, meg a tanács közösen adja össze szívét-lelkét, hogy sikerüljön a műsor, hogy jó legyen az ebéd, s hogy jól érezzék magukat az öregek — összegezi a párttitkár.

Nem zavarunk tovább, úgy látom, van még egyéb megbeszélni valója is a „gyülekezetnek”.

★

Találomra bekopogunk a Széchenyi u. 9. szám alá, ahol világos van, s ahonnan csalogató magyar népdal, népi muzsika hangjai szállnak: „Elment Lidi néni a vásárra.. Hát itt mi lehet? Benyitunk, s egy pillanatra meghökkennek a háziak, de mi is. Lizák Lu- kácsné már lefeküdt, s úgy hallgatja a lemezjátszóból áradó hangokat.

— Csak nem beteg?

— Már nem. Voltam. A nyá. ran. Még nem jött haza az uram, mit csináljak? Este van, minden elvégezve, Gyöngyösön voltunk motorral, fáradt vagyok, ezért feküdtem csak le.

— Én meg Verpeléten voltam a sírkövesnél — húzódik közelebb Róza néni, Lizákné anyja a tűzhelyhez. — Tudják, az emberem már a temetőben van, ezt a tisztességet kötelességem megadni neki, hogy legyen sírköve. Már kész van.

a ház..

— Elmegyünk érte, mama!

— nyugtatja Róza nénit a veje, aki végszóra lépett be. — Jó egészséget a vendégeknek! Mi

járatban? — Kezet fogunk. — Elmaradtam egy kicsit, az öregek napját tárgyaltuk a tanácson.

A tsz raktárosa Lizák Lukács, de most mint a Hazafias Népfront elnöke, vett részt a késő estébe nyúló megbeszélésen. Biztosan éhes a mozgalmas nap után, jó étvágyat, jó éjszakát kívánunk, aztán újabb világos ablak után kutatva, riasztjuk az esti csendhez szokott kutyákat...

★

— Szabad-e bejönni hívatlan vendégnek? — kopogunk be a Posta u. 26. szám alá.

— Tessék csak — tárják szélesre a veranda ajtót — Lizák Ferenc vagyok. Kerüljenek beljebb. Épp ezt a szobát nézegetem, hogy mitől repedt meg?

— Hát ez megsüllyedt, ahogy látom! Nem alszanak még?

— Nem. Csak a gyerekek. No, Rózsika már fel is ébredt.

A tizenöt éves nagylány álmosan, értetlenül néz a késői vendégekre. Fáradt. A Do- moszlói Állami Gazdaságban szedi egész nap az almát.

— Ötven forintot keres egy nap! Kell a pénz, mert hát mióta élek, már nagyon sokat küszködtem. Nagylány, magának keresi, amit keres, — mondja az édesanyja, miközben betakarja az édesden alvó Marikát.

— Nem volt kedve tanulni?

— érdeklődöm.

— Nem is nagyon akartuk. Minek az? Lány! Férjhez megy, vénlány lenne, mire elvégzi a gimnáziumot. Annyi íróasztal úgy sincs, mint ahányan pályáznak rá.

Rózsika nem szól bele. Látszik, hogy régen eldöntött dolog már ez a tanulás ügye. A fal felé fordul. Gondolataiba nem látni bele. Udvarlójáról álmodik talán? Teheti. Nyolcezer forintos bútora már a belső szobában várja az esküvőt.

★

— Jó kívánság sose késő! — nyitónk be a fiatalokhoz.

— Honnan tudják? — néz ránk csodálkozva a fiatal férj, Bánáti László tanító.

— Csiripelik a verebek! Egyszóval — minden jót, sok boldogságot, sírig tartó megértési: kívánunk első házassági .évfordulójukra! Hallottuk, hogy ma éppen ezt ünnepük.

A konyhaasztalon bölcső, a bölcsőben „édes” ikrek. Nem kell megrémülni e szokatlan el. rendezésen, mindez cukorból van, a „figyelmes” pedagógus kollégák meglepetése.

— Ejnye, de sajnálom, már elmentek a vendégek, — mondja az ünnepelt férj.

— De szerencsére jöttek helyébe mások! — a domoszlói óvó néni, Bánáti Lászlóné gyorsan helyet csinál a festékestu- busok, rajzolt kartonok közt

— ezt majd holnap fested ki

— mondja a férjének — napos tábla lesz az óvodásaimnak. De üljenek már le. Osztozzanak az örömünkben.

Mi minden előkerült ezen az estén?! A mozi, amelyik az iskolában van, s az iskola, amelyikben a mozi van. Az énekkar, a KISZ-szervezet dolgai. Hiába határozzuk el, hogy másról beszélgetünk, mindig ott kanyargóit a problémák tengerikígyója a faluk dolgai körül. A lelkes fiatalember tősgyökeres kisnánai lett. Gondja-baja, kapcsolódik a faluéhoz.

Jóval elmúlt már kilenc óra, amikor a kutyák legteljesebb nemtetszése közepette elbúcsúzunk a fiatal pártól, s néhány perc múlva a falutól. (Hogy itt mennyi kutya van!? Azt hiszem, faj meg nem faj farkaskutyából az egész járást elláthatnák.)

★

Másnap várja Lizák Lukácsot a hajnali raktárnyitás, Lizák Ferencet a gond az egy vagonra való finom paprikával, ami „már nem kell a kutyának se”, Bánáti Lászlót pedig a kis elsősök, hogy mutatná meg nekik a tudás erdejében, a legszélesebb, a célhoz legjobban vezető utat...

Cs. Ádám Éva