Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-01 / 256. szám

V SEPÜJSAG 1963, november ln péntek Az oroszlán mutatványa Erhard nyugatnémet kan­cellár két utazási progra­mot is összeállított. A jövő hónap vége jelé Párizsba látogat, majd Izözvetlenül ezután átrepül a tengeren és Kennedy elnökkel lesz találkozója. Az első pillanatban az ember megkérdezi: van-e jelentősége a sorrendnek? Előbb De Gaulle és csak azután Washington? Nem valószínű, hogy ebben a programösszeállitásban (legalább is a sorrendben) célzatosság lenne. Tény azonban, hogy egyik talál­kozó sem ígér kellemes él­ményt Erhardnak. Két ma­lomkő között őrlődik. Már programbeszédéből is kitűnt ez. Hangoztatta ugyan, hogy a francia—nyu­gatnémet szerződést, helyes­li és annak szellemében akarja fejleszteni a két or­szág kapcsolatát, viszont el­kötelezte magát az angol­szászok mellett is, és olyas­mit mondott, ami De Gaul­le tetszését semmi esetre sem nyerte meg: szívesen látná, ha Anglia belépne a Közös Piacba. Erhardnak tehát Párizs­ban magyarázkodnia kell majd az angolszász rokon- szenv miatt. Washington­ban pedig a francia—nyu­gatnémet szerződést kell ügyesen értelmeznie. Az új nyugatnémet kancellárt ré­gebben a „gumi-oroszlán” csúfnévvel illették. Ez az elnevezés most annyiban illik rá, hogy oros1ánra emlékeztet, akinek égő ka­rikán kell átugrania: a francia és az amerikai po­litikai ellentétek égő kari­káján. S hogy folytassuk a hasonlatot, ebben a jelenet­ben De Gaulle az idomító szerepét játssza, aki ostort csattogtat és az amerikaiak a közönségét, amely ha tet­szik a produkció, tapsol, ha nem tetszik — nem tapsol. De mint a cirkuszban, Erhard-oroszlán mutatvá­nyánál is az a helyzet, hogy a nagyobb erő a közönség, mert az ő zsebében van a pénz. T. I. tf üz SZKP program Ja mi harci zászlónk!" Ä Pravda vesércskife (TASZSZ): ta. A hétéves terv öt esztendő- hív minden szovjet, embert, csütörtöki, az je alatt csupán a. terven felül- hogy tevékeny harcot vívjon a ma MOSZKVA A Pravda. SZKP programja elfogadásá­nak második évfordulója al­kalmából közölt vezércikké­ben a következőket írja: ,,Az SZKP programja bízó- jeghatékonyabb iparágak fej- nyitja partunk megingatta- lesztésére A vegyipar tatlan hűseget a marxizmos- leninizmushoz, és azt a forra­dalmi eltökéltségét, hogy már a mai nemzedék életében fel­építi hazánkban a kommunis­ta társadalmat. A pártprog­ram tudományos meghatáro­zását adta a kommunista tár­sadalomnak, megalapozta a termett érték 37 milliárd ru- kommunizmus építése prog- belt tesz ki. ramjának teljesítéséért, önfel­A párt különös súlyt helyez áldozóan munkálkodjék, fo­a leghaladóbb, gazdaságilag kozza a fegyelmet, határozott támadásokat indítson a múlt, a burzsoá ideológia maradvá­sítják a párt és a nép erőit, az óriási anyagi tartalékokat. Az SZKP Központi Bizottságának küszöbön álló plénuma konk­rét intézkedéseket dolgoz ki a sokoldalúan ve?y,par ~ mÍRt rendkívül kommunista perspektivikus gazdasági rg társadalom felépítésének útja- fejlesztésének meggyorsítása­it és módszereit, megszabta a ra­szovjet állam bel- és külpoli- A mezőgazdaság további fel. tikáját.” lendítéséről szólva, a vezércik k Az elmúlt, két év eredmé- hangsúlyozza, hogy ez a fel­nyel évtizedekkel érnek fel — adat az egész párt, az egész folytatja a Pravda. A XX. és szovjet nép ügyévé vált. A leg- XXII. kongresszus határozatai közelebbi években legalább öt­sikeres megvalósításáért ví- milliárd púddal kell növelni a vott össznépi harc évei, a szemestermények termelését, programnak a világ fejlődési „A pártprogram feladatul menetére gyakorolt, egyre nö- tűzte ki az új ember nevelé- vekvő befolyásának évei vol- sét, a párt lankadatlan figyel- tak. met fordít a nép eszmei-poli­„A nagy Lenin azt tanította tikaj nevelésére, az ideológiai — írja a Pravda —, hogy az munka tökéletes!lésére.” Ez- új társadalom építésében a zel kapcsolatban a vezércikk legfontosabb a gazdasági élet emlékeztet a párt és kormány fejlesztése, a népgazdaság irá- vezetőinek az írókkal és mű­kommunizmus építésének igen pl’ai ^llen.^,,Munkával éscsak- fontos frontja, erre összpőntó­is a milliók munkájával gyor­síthatjuk meg a kommunizmus építését”. A Szovjetunió külpolitiká­jában azon az úton halad, amelyet a nagy Lenin megje­lölt, és amelyet towábbfej- lesztettek a XX. és a XXII. kongresszus határozatai, vala­mint az SZKP programja — írja végezetül a Pravda. — Ez az irányvonal kiemelkedő győ­zelmeket vívott ki. Hazánk to­vábbra is megmásíthatatlanul követi a béke és a népek kö­zötti barátság politikáját, har­col a szocialista államok egy­ségének és összforottsagának megerősítéséért, az általános és teljes leszerelésért, a békés együttélés lenini elveinek dia­daláért­\ legnagyobb elismerés a nép bizalma Miként harcos elődei, a Magyar Szocialista Munkás­párt is vészterhes időszak­ban szólította sorai közé 1956. november 1-én a munkásha­talomhoz, a kommunista esz­mékhez hű embereket. Olyan időszakban, amikor sztráj­kok bénították az ország gaz­dasági vérkeringését, amikor disszidensek ezrei lépték át a határt s a zűrzavaros po­litikai életben nem egy eset­ben még a fegyverek érveié volt a szó. Ebben a nehéz időben, amikor létszükségletté vált a politikai nézetek tisztázása, a rend helyreállítása s a gaz­dasági élet normalizálása, a Magyar Szocialista Munkás­párt bár még kevés létszám­má! rendelkezett, teljes fele­lősséggel vállalta c feladatok megoldását. Hét év telt el azóta. S ha ezeknek a tennivalóknak megoldásáról beszélünk, ba­rát és ellenség egyformán el­ismeri: az MSZMP hü ma­radt ígéretéhez, kivezette az országot az ellenforradalom zűrzavarából s megteremtet­te a gazdasági, kultnrális fej­lődés újabb lehetőségeit. Nyilvánvaló lett, hogy a párt politikája, célja egyezik a magyar nép többségének el­képzeléseivel s az alakulás óta eltelt hét év alatt szám­talan demonstráció bizonyí­totta: az emberek többsége helyesli, egyetért ezzel a po­litikával. Miért e ragaszkodás az or­szág politikai-gazdasági és kulturális életét szervező, irányító párthoz? A Vili. kongresszuson Kádár eívtárs így adta ennek magyaráza­tát: „A ml pártunk feladata az, hogy népünk hü szolgája legyen, ez a legfőbb köteles­ségünk. Sem a párt, sem a marxista—leninista, tudo­mány sohasem volt öncél. Mindig az elnyomottak fel­szabadítása és az emberek boldog-szabad életének meg­teremtése volt a cél... és ezt kell szolgálnia a mi pártunk­nak.” Az MSZMP a VIII. kong­resszus óta is ennek szelle­mében dolgozik, ezért kap mind nagyobb támogatást az emberek részéről, azok ré­széről is, akik nem hordják zsebükben a párt tagkönyvét. S lebet-e nagyobb elismerés marxista párt részére, mint a nép bizalma, egyöntetű támogatása. nyitása. A párt tevékenységé­ben a kommunizmus anyagi és műszaki bázisának megte­remtésére fordította a fő fi­gyelmet. A párt minden erőt mozgósít a hétéves terv fel­vészekkel lezajlott találkozá­saira, az SZKP Központi Bi­zottságának júniusi plénumá­ra, amely kiemelte az ideoló­giai munka óriási jelentőségét a kommunizmus szélesen ki­adatainak sikeres teljesítésé- bontakozó építésének viszo- re, a nehézipar további fej- nyai közepette, lesztésére, __ a termelékenység Pártunk, Lenin tanításait kö- nagymérvű emelésére, a tudó- vetve nem éri be az elért mányos és műszaki fejlesztés eredményekkel, — mutat rá a meggyorsítására, az ország ke- vezércikk. Előre kell néznünk leti területei termelő erőinek kitartóan le kell küzdenünk a gyors fellendítésére, szívósan nehézségeiket, újabb csúcsokat tökéletesíti a népgazdaság irá- kell meghódítanunk, engesz- nvitását. Iparunk gyorsabb telhetetlen magatartást kell ütemben fejlődik, mint ahogy tanúsítanunk, a fogyatékossá- azt a hétéves terv előirányoz- gokkal szemben. A párt fel­Nyugatnémet kémeket ítélt el a bíróság A budapesti katonai bíróság talmazó, t tkos írásos jelenté- 1963. október 28-án tárgyalta seket. Ezért a budapesti kato- Csoma Sándor és Csorna Sán- nai bíróság Csorna Sándort dorné pécsi lakosok kémügyét, nyolc évi, C: ma Sándomét A bírósági tárgyalás során bi- három évi szabadságvesztésre zonyítást nyert, hogy Csorna és teljes vagyonuk elkobzására Sándor és felesége a nyugat- ítélte. német hírszerző szervek részé- A vádlottak enyhítésért fel­re folyamatosan küldött kato- lebbeztek. Az ítélet nem iog- nai vonatkozású adatokat tar- erős. (MTI) As ETSSZ-hösgyűlés hírei NEW YORK (Reuter, AP, mindenki előtt ismeretes — be a nukleáris fegyverklsérle- TASZSZ): üres járatban forog. tek megszüntetéséről. A hatá­Az ENSZ-közgyülés politikai Fedorenko hangsúlyozta, rozati javaslat támogatói kö- bizottságának szerdai ülésén hogy ezen a helyzeten sürgő- zött van a Szovjetunió és az Fedorenko, a Szovjetunió kül- sen változtatni kell és új életet Egyesült Államok is. dötte beszédet mondott. Fedő- kell lehelni a genfi tárgyaié- az Egyesült Nemzetek Szer- renko hangsúlyozta, a részle- sokba. A bizottságot meg kell vezetőnek Gyámsági Bizottsá- ges atomcsendről Moszkvában szabadítani az üres szócsépié- ga folytatta a vitát a délnyu- aláírt szerződés friss áramlatot sektől. Ezt a célt szolgálja az gat-afrikai helyzetről. A vita vitt a nemzetközi életbe és a szovjet javaslat, amely in- sor£n felszólalt Belorusszia, megteremtette a kedvező fel- dítványozza, hogy az 1964 első Kamerun és az Egyesült Álla­tételeket ahhoz, hogy korlá- felében legfelső szinten hívják mok képviselője. A belorusz és tozni lehessen a fegyverkezési össze a tizennyolchatalmi le- a kameruni küldött beszédé- hajszát. szerelési bizottság ülését. ben elítélte a Délafrikai Köz­Nagy hiba lenne viszont — A nukleáris fegyvermentes társaságnak azt a törekvését, jelentette ki Fedorenko —, övezetek kérdésére térve a hogy bekebelezze Délnyugat­ba megelégednénk az elért szovjet küldött hangoztatta, a Afrikát. A két szónok hangoz- eredményekkel, melyek önma- szovjet kormány szükségesnek tatta, hogy az ENSZ-nek nyo- gukban még nem vetnek vé- tartja e tervek megvalósításé- mást kell gyakorolnia a Dél- get a fegyverkezési hajszának, nak támogatását. Készek va- afrikai Köztársaság kormányá- A Szovjetunió küldötte rész- gyünk arra — jelentette ki —, ra a fajüldöző politika beszün­tetésen foglalkozott a tizen­hogy nyugati hatalmakkal tetése végett. . együtt megfelelő mértékben nyolchatalmi leszerelési bizott- szavatoljuk azt, hogy az atom- ság előtt álló feladatokkal. A fegyvermentes övezetek kívül bizottság munkája — mondot- maradjanak a nukleáris fegy­Az amerikai küldött „óva­tosságra” intett a délnyugat­afrikai helyzettel kapcsolat- terüle- ban és kijelentette, hogy a . ,. „ . ... ---- kérdésmegoldását célzó ENSZ ^ J ° ' , lzo sa® e A Jemeni Köztársaság kül- intézkedéseknek „szilárdan ben topog es a genfi tárgyaié- dötte tizenhét ország nevében törvényes alapokon” kell nyu- sok kereke — mint ahogy ez határozat-tervezetet nyújtott godniok. ta — sajnálatos módon nem verek alkalmazásának tén. 4. Hajnali négy órakor már bem sokan ültek a játékaszta­lok mellett, habár a hárem- hölgynek öltözött hálóinges hölgyikék minden igyekezetü­ket latba vetették, hogy jó hangulatiban tartsák a vendé­geket és fenntartsák játszó­kedvüket. Levine leült a bártpultnál, felhajtott egy dupla whiskyt és körülnézett a játékterem­ben. Egy idősebb nő vonta ma­gára a figyelmét a rulettasztal mellett. Lehetett vagy hetveneszten- dős. Arca olyan volt. mint egy álarc: vastag, fehér pú­derréteg és azon málnaszínű festékréteg borította. Levinre nagy hatással volt, hogy mi­lyen könnyedén játszik az idős hölgy. Közömbösen vette tu­domásul, hogy tétje elveszett és éppen ilyen közömbös ma­radt akkor is, amikor a cru- pier egy halom bankjegyet tolt elébe. Levine mellett még egy fér­fi ül't és láthatóan őt is az elő­kelő, idős nő érdekelte. — Az áldóját! — kiáltott lel. —. A rajta levő holmi testvé­rek között is megér 150 ezer dollárt. Levine csak most vette ész­re, hogy az idős hölgy négy, nagy gyémántokkal kirakott krrkötőt visel a jobb karján, mir den ujján gyűrűk csillog­nak, kisebb körte nagyságú ékköves fülbevalót hord a fü­lében és a nyakán dupla gyöngysort. — Tisztára unalomból ját­szik — jegyezte meg Levine asztalszomszéd j a. E pillanatban a hölgy fel­emelte jobb kezét,' és abban a pillanatban egyenruhás sofőr lépett hozzá, drága prémes kö­pennyel a kezében. A vállára borította a köpenyt és kivezet­te a teremből. — Szeretném tudni, hány ezer dollárt vesztett — szólalt meg újra az ember Levine mellett. — Nem tudom. Én minden­esetre nyertem vagy 3 ezer dollárt — válaszolta Levine és csak most vette jobban szemügyre asztalszomszédját. Apró, disznószemű, sűrű, fe­kete hajú, negyven év körüli férfi volt. — Ne mondja! Igazán nyert? Akkor ön az egyetlen ebben a teremben, aki nem hagyott itt pénzt, hanem elvitt innen. Ter­mészetesen a kaszinó tulajdo­nosait kivéve. Felhajtotta whískyjét, az­tán így folytatta: — Ha netán most kedve van egy kicsit szórakozni, segítsé­gére lehetek. Egyébként Ed Myers a nevem. Levine szintén bemutatko­zott, azután inkább udvarias­ságból, mint érdeklődésből megkérdezte: — Hol, mivel lehet most szórakozni? — Nem mivél, hanem kivél. néhány kedves lánnyal. Isme­rek néhány táncosnőt, nem is laknak messze. Nagyon szíve­sen rendeznek magán-táncbe­mutatót szerencsés nyertesek­nek. — Talán majd máskor — — utasította el Levine az aján. latot» Csak ma érkeztem és nem vagyok kellő hangulat­ban. Levine-t nem érdekelték a lányok. Pillanatnyilag nem. Fáradt volt, aludni akart. Az­után pihenten tovább játszani, amíg együtt lesz néhány száz­ezer dollár. Akkor még min­dig lesz ideje lányokkal szó­rakozni. Már másnap este kiderült, hogy játékrendszere nem olyan holt biztos, amilyennek kezdetben látszott. Szinte hihetetlen pechszé- riába került. Csak nagyritkán nyert meg egy-egy tétet. Játé­kos nyelven szólva, futott a pénze után és folyton növelte tétjeit, hogy visszaszerezze a veszteséget. Egy hétig sem tartott, az egész örökséget el­vesztette. Fáradtan, letörten hagyta el a Fremont streeti játékter­met, ahol az utolsó dollárját is elvesztetté. Céltalanul jár­kált, befordult egy mellékut­cába és sápadt, betegesarcú egyenruhás férfiakkal és nők­kel került hirtelen szembe. Megállt és végignézte, hogyan sorakoznak fel tompa dobszó melleti) négyes sorokba a sö­tétkék egyenruhás férfiak és nők. felvonult az Üdv Hadse­regének Las Vegas-i csoportja. Az Eldorado Hall nevű ka­szinó mellett megállt a menet. Az osztag félkörben feállt, elénekelt egy egyházi éneket, majd a parancsnok rövid be­szédet mondott. Mintegy szá­zan megálltak az utcai járóke­lők közül, meghallgatták a be­szédet és csúfondáros meg­jegyzéseket fűztek hozzá. Amikor a menet tovább in­dult, Levine követte egészen egy alacsony, zöld épületig, az Üdv Hadseregének Las Ve­gas-i szállásáig. Néhány percig tanácstalanul állt a nyitott ajtó előtt, azután bement. A váróteremben ép­pen olyan nagy tolongás volt, mint a játéktermekben, csak­hogy itt szomorú, letört embe­rek tolongtak, vagy álltak né­mán a fal mellett, csodára várva. Egy szegényesen öltözött, halkan sírdogáló asszonyt pil­lantott meg először. Egy leányka volt az ölében, egy fiú a szoknyájába kapaszko­dott. Magas, szikár férfi állt mellette. Szája hangtalanul mozgott, azután egyszerre hisztérikusan kitört: — Mindent elvesztettem, mindent elvitt az ördög. Nincs pénzem, nincs üzletem, nincs hazám. Minden elveszett. Arca elé kapta a kezét és hango­san zokogni kezdett. Az Üdv Hadseregének két katonája lépett hozzá és vi­gasztalni próbálta. Levine eleget látott, elege volt a letört emberekből. Szi­lárdan elhatározta, hogy ezt a sorsot minden áron elkerüli és még egyszer szerencsét pró­bál. Amikor a kapuhoz ért. egy elegáns, idősebb hölgy lépett be. Levine rögtön felismerte, katonája lépett hozzá és vi­selt. Ugyanaz a hölgy volt, akit megérkezésének első esté­jén hosszabb ideig megfigyelt a játékteremben. Még hallot­ta, amikor méltóság tolj esen így szólt az egyik katonához: — Elvesztettem minden készpénzemet és ékszereimet is. A kocsimban nincs elég benzin, hogy haza utazhassak. Férjem egy centet sem hájian- dó küldeni. Ezért éjszakai szállást kérek részemre és a sofőrömnek. Levine sietve elhagyta az Üdv Hadseregének otthonát és visszament a Premond Street- re, ahol kocsiját hagyta. A kormánykerékhez ült és oda­hajtott, ahol előző este hatal­mas neonfény-reklám tűnt a szemébe. „Ha kifogyott a kész­pénze, adja el autóját” — hir­dette a fényreklám. Jóllehet, már este 10 óra is elmúlt, a gépkocsi kereskedés még mindig dolgozott, mert Las Vegasban éjjel-nappal üzemben volt minden. — Szép kocsi — jegyezte meg a kereskedő. Háromszáz dollárt rögtön kaphat érte. — Megőrült? Háromszáz dollárt ezért a kocsiért? Hi­szen csak néhány héttel ezelőtt vettem, és még vadonatúj, 3800 dollárt fizettem érte. — Elhiszem, de Las Vegas­ban senki sem ad többet há­romszáz dollárnál. Senki sem kényszeríti hogy itt adja el a kocsiját. Menjen Los Angeles­be, ott biztosan háromszor annyit kap érte. Levine tanácstalanul állt. — Egyébként is — folytatta a kereskedő — teljesen mind­egy, hogy mennyit kap érte* mert a pénzt úgyis a kaszinó­ba viszi. Adok egy jó taná­csot: üljön a kocsiba és hajt­son el. amilyen gyorsan csak tud. Adja ei a kocsit másutt ahol többet kap érte, és ahol nincsenek játéktermek. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents