Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-02 / 230. szám
4 NEPÜJ5A0 1363. október 2„ szerda Arcok Eger mindennapjaiból Ha hiányzik valami, és pótol- intézethez, s valljuk be őszin- ható, akkor hálás érte a ven- tén — a diákoknak nagyon óég. hiányozna, ügyes-bajos dolgaikban segítő keze nagyon 22— 33 sokat ér! Ez csak egy telefonszám, de nagyon ismerik már a városban ezt a hangot. A Vörös Csillag Filmszínház pénztárosa, özv. Kundrák Andrásné, éppen 14 éve ül a kis ablak mögött, s nyugodt szóval szereli le a nagy filmek ostromát, tartja a kapcsolatot a közönségszervezőkkel, és segít a propaganda- munkában. Mi lenne, ha egyszer nem ülne a helyén, s a pénztár ablakára ki lenne írva: „házon' kívül vagyok!” ügye hogy megdöbbennénk? Pedig nem egy ember éppen „házon kívül van”, amikor bekopog hozzá a jegyért. — Hogy mikor járok moziba? Amikor valami miatt későn kezdenek, vagy hétfőn este, amikor szabadnapos vagyok. Demeter bácsi még korántsem „bácsi”, de a főiskolások csalt így szólítják. Mikor van a legtöbb dolga? Nem napközben, amikor a telefon megállás nélkül cseng, nem is akitor, amikor látogatók jönnek a híres intézetbe, hanem a vizsga időszakában. — Tessék már figyelni, jön-e a tanár úr! Addig én tanulok! — s a hallgató behúzódik a portásfülke heverőjére, s magolja, amíg lehet, s amit még lehet. — Ezt a csomagot őrizze már meg, amíg jövők érte! — leéri a másik. Nemegyszer előfordult már, hogy az illető megfeledkezett róla, £ még külön utánajárást jelentett megkeresni a feledékeny diákot. Meg a kis apró ügyek, a drukk levezetésére beiktatott beszélgetés... Tíz év nagy idő. Tíz éve ül az Egri Tanárképző Főiskola portáján. Nélküle haladna minden a maga rendjén, vizsgák, államvizsgák is lennének. De mégiscsak hozzátartozik ehhez a hatalmas Győri György A KISKER dekoratőre talán a város egyik legismertebb embere. Mégpedig a kirakatokból ismerik. Hol itt, hol ott tűnik fel, mellén a gombostűs párna mint sündisznó merede- zik. Amíg az anyagok a kezén kereszt ü 1 futnak, s „alakzatban” állnak a rudakon, zsinórokon, addig nagyon sok esetben megszólítják a járókelők. — Milyen anyag ez? — lép oda a minap is hozzá egy falusi néni; amint a Széchenyi utcai minőségi méteráru üzlet kirakatában nézegeti, mit hová tegyen. — Angol szövet. — Ára? — érdeklődik a mama. — Tessék bemenni és megkérdezni, én nem tudom. — Dehogy nem! Csak keresse ki a végén a biliétát! Elneveti magát, de teljesíti a kérést. És hányszor előfordul ilyenfajta tolmácskodás! Kicsit eladó, kicsit, propagandista, kicsit tájékoztató, s emellett éppen 20 esztendeje dekoratőr. Érdekes munka, sok ötletet kíván, s az általa rendezett kirakatok jellegzetessége mutatja, hogy az ötletből nehéz kifogyni, ha ügyszeretettel párosul. — ★ ’ Felvillantottunk néhány arcot. Nem értékeltük munkájukat, csak éppen bemutattuk őket. Azokat az embereket. akikből sok százan szolgálják hétköznapjainkat, akikkel összefügg életünk, akik évek hosszú során át egy helyen dolgozva már jellegzetes embereivé váltak egy-egy munkának, egy-egy munkahelynek... Cs. Adám Éva Éjszakai napfény G. Oberg nyugatnémet fizikus javasolta, hogy használják fel a napot a városok éjszakai megvilágítására. A világűrbe mesterséges holdak segitségé- vél keringő sokszögű tükröket juttatnak, amelyek felfognák a napfényt és a földgömb bármely részére irányítanák. A német fizikus szerint ezzel az eljárással nemcsak az utcákat lehetne megvilágítani, hanem energiát nyernének a sarki jégtakarók felolvasztásához, a mocsarak kiszárításához és a ciklonok irányításának megváltoztatásához is. Három részben — október 15-én, 17-én és 20-án — mutatja be a Magyar Televízió Illés Béla Hot foglalás cím regényéből ké szült új játék filmjét. írta Thurzó Gábor, rendező: Mihályfi Imire. / filmen lejátszó dó történet 194 ' október 9-én in dúl. Első szín helye a rádi stúdiója, ahol < bemondó felöl vassa a magyc vezérkari főha hadiszállás je leütését. A képen Dúl neki Miklós Bé la: Paper Antal Martinon vezér- ezredes: Pécsi Sándor és Tver- koj ezredes: Va- gyim Guszer Liszkón, a szovjet főhadiszálláson. HONFOGLALÁS Televis'őa játékfilm három ré»%hen Csuhány Albert újra dolgozik Mindennap látjuk őket. Hozzátartozna^ életünkhöz, s talán legtöbben akkor vennék észre őket, ha valami miatt elkerülnének Egerből. Nem tudósok, nem feltalálók, még csak nem is vállalatvezetők. Mégis... Hozzátartoznak mindennapjainkhoz... Kormos bácsi tegnap , hajnalban is vállára vette a nagy táskát, s elindult reggeli kőrútjára. — Tessék egy Népszabadságot adni! — Friss a többi is! — mosolyog az öreg újságárus, s ahogy elsiet mellette a „kuncsaft”, valóban visszalép, és még egy újságot vesz. De nem is ez a reggeli indulás a lényeg, hiszen ekkor viszik a házakhoz a lapokat, hanem este! Ki ne találkozna vele a presszóban, a mozi előtt, a bisztróban estefelé, amikor megjön az Esti Hírlap. Nem kell érte elfutni, sorbaállni, helyünkbe hozza. Hogy hiányozna, ha nem jelenne meg egy este a szokott helyeken, kedves modorával?! Giziké már négy éve mosolyog egyforma szeretettel a vendégeire, s minden kívánságukat igyekszik kielégíteni. Tegnap aztán nehéz helyzetbe került. Két német turista ült be a 15-ös presszóba. Tolmács sehol. A kávét — hála nemzetközi nevének — még csak megértette. Aztán még valamit kértek. De mit? — kap a fejéhez, mert bosszantja, hogy nem érti. Már többen figyelnek, de a nyakatekert mondat sehogyan sem talál értő fülekre. Végül a német kézzeMáb- hai kezdi kérni, amit akar. Fejéhez emeli a két kezét, amolyan szarv-félét mutat, a hölgy egy poharat, s a férfi megszólal:: — Muüü! — Tej! ismeri fel végre a „magyarázatot”. — Nincs — tárja szét a kezét, s aztán elmagyarázza néhányadmagával, hogy hol lehet tejet kapni. Aztán gondol egyet, non jön zavarba, egy perc, a szomszédos tejboltból áthoz egy deci tejet, és megnyugszik a külföldi vendég; Igen, így kell ezt csinálni. A BÉLAPÁTFALVI Cementgyár meredek falú kőbányájának hatodik emeletén, egy keskeny padkán guggolt, a robbantás után fennakadt köveket és a kisebb szikladarabokat takarította le, amikor karjára zuhant egy jókora kő. Egyszerre elsötétedétt előtte a világ és zuhant, görgött lefelé ..: — Mikor történt a baleset? — Nem kell ahhoz naptár, fejből-tudom és soha el nem felejtem azt a napot: 1961. szeptember 13. — mondta kissé elgondolkodva Csuhány Albert; Életben maradt, mert az alsó padka szélén valahogy fennakadt. De karja két helyen eltört. — Csúnya, nyílt törés, de hamarosan összeforr — bíztattak eleinte, az egri kórház balesetsebészeti osztályán. De az első kötést három hónap múlva vágták le a karomról. Nem forrt össze. Űjabb hat hét gipszben, akkor sem lett jó. Aztán pesti kórházba kerültem, a lábamból vettek ki egy darab csontot, azzal foltozták ki a karomat. Elgondolhatja, hogy mennyit szenvedtem. De az a fontos, hogy végre itt lehetek a bányában és újra dolgozhatom. MÉLY, SŰRŰ ráncok szabdalták meg az utóbbi két év alatt Csuhány Albert arcát Talán kitalálta gondolataimat, mert a beszélgetést így folytatta: — Több mint 18 hónapig annyit pihenhettem volna, mint soha életemben. De nem hagyott pihenni, a fájdalom és a bizonytalanság, hogy valaha •dolgozhatok—e? Fürdőre, meg tornászni jártam Egerbe, pedig lett volna nekem itt mit tornászni — mutat bal kezével, az égnek meredő Bélkőre. — Jó, hogy megszereztem a lömesteri vizsgát. Ha ez nem lenne, nehezen találna itt munkát, egy ilyen rokkant ember. A bagger mellett a nagy sziklát robbantgatjuk. A kifúrt lyukakat megtöltögetem robbanóanyaggal. Ezt csak vizsgázott, hozzáértő ember csinálhatja. A két és fél dekás, meg az öt dekás paxitokat, ezzel a rossz karommal is elbírom, és a drót végét is el tudom kötözni. Nem kell itt erős munkát végezni, de annál fontosabb az ellenőrzés, a robbantás gondos előkészítése. A BÁNYAUDVARON, a majdnem halált hozó sziklafal alatt álltunk. Esteledett és a félhomályban még félelmetesebbeknek tűntek a mélységibe tekintgető sziklaóriások. Ügy tűnt, mintha farkasszemet néznének, méregetnék egymást A halálból menekült ember és a rendíthetetlen sziklafal között évtizedes harc folyik. Rekkenő nyárban, csontot fagyasztó, dermesztő hidegben fejtette a Bélkő szikláit Csuhány Albert. De nem az elmúlt évekről, hanem a holnapról beszélt — Nem adjuk fél a harcot, csak másik hadállást foglalunk el. A mészhez és cementhez kell a kő, ezért nyitunk új bányát, fent a hegy tetején. Már javában építik a Bélkő tetejére vezető utat. De ahhoz idő kell, amíg az új bánya és az út is elkészül. Addig a meredek sziklafalon dolgoznak a kőfejtők. Szemmel tartom őket meg az alattomos, veszélyes sziklákat is. Vigyázok a többiekre, a régi munkatársakra. Az én tanácsaimat megfogadhatják, mert majdnem az életemmel fizettem a tapasztalatokért. KÖZBEN egészen besötétedett Csuhány Albert előttem ment, hogy az utat mutassa. Az egyik lábára mintha kicsit biccentene, jobb karja lehúzza a vállát. Mégis erőt és biztonságot éreztem közelében. F. L. Fény derül a gyilkossági szövetkezet üzelmeire Joe Vallachi már hetek óta izgalomban tartja az amerikai közvéleményt Az újságolvasók minden kiá részletet tudni szeretnének róla, napról napra levelek százai érkeznek a nagy szerkesztőségekbe, telefonon érdeklődnek, él-e még, mi lesz vele, mit árult el eddig. Joe Vallachi gengszter. Börtönben ül, gyilkosság miatt ítélték halálra, villamosszék várja. Hát akkor miért érdeklődnek ennyire utána? • Joe Vallachi nem valami nagy bandafőnök, de évekig a gengszter-társadalom felső rétegeiben forgolódott. Még egészen fiatal korában bűnözésre adta a fejét — ma már hatvanéves. Többször került rács mögé, legutóbb kábítószercsempészés miatt tartóztatták le. Súlyos büntetést mértek ki rá, de a börtönben agyonvert egy embert s ezért halálra ítélték. Azt vallotta, hogy önvédelemből gyilkolt, ugyanis rabtársa akarta megölni őt. Miután halálra ítélték, Vallachi rövid tétovázás után döntött. Cellájába hívatta a vizsgálóbírót- és közölte vele, hogy beszélni akar, hasznára akar válni az államnak a gengszterek elleni küzdelemben. Már egy éve vár rá a villamosszék, s azóta sok mindent elmondott a nyomozóknak. Ezt ugyan titokban tartják, vallomásaiból úgyszólván semmit sem hoznak nyilvánosságra, néhány dolog azonban kiszivárgott. Meg kell még említeni, bogi' Vallachi fejére a hírhedt gyilkossági szövetkezet százezer dollár vérdíjat tűzött. Már ebből is látszik, hogy mindenképpen el akarják tenni láb alól, mert vallomásai nagyon veszélyesek a gengszterszervezetre. Gyilkosságok sorozata \ A rendőrség már évek óta hiába igyekezett fényt deríteni egy gyilkosságra. 1957-ben egy borbélyüzletben valaki meggyilkolta Albert Anastazi- át, a gyilkossági szövetkezet rettegett főnökét. Vallachi most megmondta a rendőrségnek, hogy a gyilkosságot Anasta- zia vetélytársa, Vito Genovese rendelte el. Most ő a boss. A rendőrség azt sem tudta megállapítani, ki tette el láb alól Amolt Schustert, az amerikai alvilág egyik ismert alakját? Vallachi vallomásaiból kiderült, hogy Anastazia parancsára Frederick Tenuto ölte meg, aki két nappal a gyilkosság után ^öngyilkosságot” követett el. A gyilkossági szövetkezet tehát kitünően működik: a nemkívánatos tanúkat is időben eltünteti. Sohasem tudtak fényt deríteni a Frank Costello hírhedt gengszter-milliomos ellen elkövetett merényletre sem mindaddig, míg Vallachi , beszélni nem kezdett. Ot Vito Genovese parancsára gyilkolták meg. Vallachi vallomásai Vallachi a rendőrségnek megmagyarázta az egész gengszterhálózat felépítését, s így1 beigazolódott, hogy valóban Amerikában. is létezik maffia. Az amerikai maffia neve: Cosa Nostra (olaszul: a mi dolgunk). A maffia élén Vito Genovese áll, aki jelenleg börtönben ül: tizenöt évre ítélték kábítószercsempészés miatt. Eddigi bűntetteiért minden1 bizonnyal villamosszékbe ültetnék, de eddig, sajnos, még nincsenek ellene bizonyítékok. Vallachi vallomásai során felfedte a rendőrség előtt az egész gén gszterszervezetet, felsorolta mindazoknak a „családoknak nevét, amelyelv az egyes szövetségi államokban a szervezet működését irányítják. Egy meglepő adattal is szol;: a szervezet évente negyven milliárd dollár forgalmat bonyolít le, vagyis a nemzeti jövedelem tíz százalékát valósítja meg! Nem. is csoda tehát, hogy a hálózat szinte sérthetetlen, hogy a gengszterszerveze- tet úgyszólván lehetetlen megsemmisíteni. A banditák mindent megvehetnek, mindenkit megvásárolhatnak — még a rendőröket is. A Cosa Nostra élén még mindig Vito Cenovese áll, aki a börtönből irányítja működésiét. A hatalmas szervezet a kezében tartja a kábítószercsempészeket. New York kikötőjében senki sem kaphat munkát, amíg nem fizet adót nékik, a Cosa Nostra számos szakszerve- zetet autóüzletet1 tart ellenőr zése alatt, egész sor Las Vegas-i floridai éjjeli mulató, játékterem van a kezében, a játékautomaták nagyobb resize is az ő tulajdona és a prostitúció is az ő hatáskörébe tartozik. Természetesen a banda tagjai egymással is összeütközésbe kerülnek s nagyon sok kiderítetlen „ön- gyilkosság” történik: időben eltüntetik a felesleges tanúkat, megbüntetik a sokat fecsegő- ket. Vallachi leleplezte az egész szervezetet, s ezért felmerül a kérdés, miért nem tartóztatja le a Cosa Nostra tagjait az amerikai rendőrség? A rendőrség azt válaszolja, hogy ez nem könnyű dolog, mert számos amerikai törvény mintha éppen a bűnözőket védné. A büntető törvénykönyv 339. szakasza például így hangzik: „Senkii sem lehet bűnösnek nyilvánítani csupán bűntársnak vallomásai alapján, ha más módon nem lehet bebizonyítani, hogy valóiban elkövette azt a bűntettet, amellyel vádolják”. 4 rendőrség nem tudja megvédeni Vallachit Mái’ említettük, a gyilkossági szövetkezet százezer dollár vérdijat tűzött Vallachi fejére. Valóban életveszélyben van. Az amerikai lapok szerint megtörténhet még az is, hogy valamelyik börtönőr, rendőr, vagy bírósági funkcionárius gyilkolja meg (!), mert a Cosa Nostrá- nak mindenütt vonnak embered. Talán Vallachi számára jobb is lenne, ha végrehajtották volna a halálos Ítéletet, mert most örökös rettegésben él. Atlanta börtönében- sem biztos már az élete. Ezért el is szállították innen a Fort Monmeph katonai erődítménybe. Ezt a laphírt megerősítette az erődítmény egyik tisztje is. Kérdés azonban, hogy ott mennyire van biztonságosabb helyzetben. A hírek szerint civilruhában van, rádiója és televíziós készüléke van a cellában, sőt egy tanfolyamra is jár, hogy megtanuljon jobban beszélni, mert szótára annyira durva, közönséges, hogy minden mondatát káromkodással fűszerezi. Azt az épületet, amelyben elhelyezték, igazi kis várrá alakították át, magas drótsövény övezi, éjjel-nappal megerősített őrségek őrzik, éjjel reflektorokkal világítják meg. Ez az első eset, hogy az amerikai rendőrség a katonaságnak adott át egy bűnözőt, mert nem tud jótállni életéért Az amerikai alvilág most lázas nyugtalanságban él. Jóllehet a rendőrség nem hajtott végre alapos razziát, megfigyelték, hogy valami változás történt. A nagyvárosok utcáin ismét felugatnak a kézi gépfegyverek: a Cosa Nostra kíméletlenül megtisztogatja a szervezetet a nemkívánatos, gyanús elemeiktől. Joe Vallachi pedig állandó rettegésben tölti / napjait és várja, hogy a szenátusi bizottság élé állítsák.
