Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-11 / 237. (238.) szám

4

REP0JSÄ6

m3. ektSbee W* péefeí

Afilm — korunk művészete

n.

Mit fizetek? j Megmentett és tönkretett

A képsor és a montázs

A képsor még nem film. A képsor montázsé álakul. Nem mindegy, hogy a cselekményből mit mutatunk be. Nem kell mindent megmutatni, amiről a nézőnek tudomást kell szerezni. Vegyük a Ballada a katonáról c. film példáját. Itt a tank kilövése után a kitüntetés pillanatát látjuk és abban is azt, hogy a fiúnak nem a kitüntetés kell, inkább édesanyját szeretné látni jutalmul. Itt nincs párhuzamosság, a képsoron belül. Szoros idő- rendiségben látjuk az eseményt. Ezzel a rendező szinte elernyeszti a nézőt, hogy a következő képsor ismét feszültségével domináljon. A jó filmnek érezhető és sajátos ritmusa van, ezt a közönség legfeljebb csak úgy tudja kifejezni, hogy „jó volt a film”, s ezt létrehozni a legnagyobb művészet.

A filmesztétikusok négy montázstópust különböztetnek meg:

1. metrikus montázs: ,

különböző hosszúságú képsorok váltakozása, de a belső tartalom változatlan;

2. ritmikus montázs:

Ez éppen fordítottja áz előbbinek, egyenlő hosz- szú elemekből áll, amelynek belső tartalma különböző;

3. tonális montázs:

Olyan ritmikus képsor, amelyben nem tartalmi cselekménybeli különbség, hanem csak érzelmi hangulati különbség mutatkozik az egyes képek között;

4. szupertonális montázs:

Belső idegtevékenységnek

ritmikusan változó, de hangulatban egységes bemutatása, pl. az öröm kifejezése az arc, vagy taglejtések végtelen során át

E négyfajta montázs kiváló némafilmek egész sorát hozta létre. A felvevő gép mozgatása 1945 után vált általános gyakorlattá; A kamera mindenkit mindenhová követhet. De Sica: A sorompók lezárulnak c. filmjében a cselédlány bánatos matatását figyeljük a hajnali konyhában; vagy az Emberi sors c. filmben, hatalmas daruzással emelkedünk fel a vetésben elterült szökött Szokolov mellől, s ez az óriási lendület egyben lelkiállapotot is érzékeltet. A menekülő Szo- kolovot nem is látjuk, mégis tudjuk, hogy menekül, mert a kamera szédületes iramban, az optikája elé csapódó lombokat félrehajtva száguld előre. Ez a megoldás a kamera mozgatásának feltalálása előtt képzel- hetetlen lett volna: Ezzel a módszerrel a képsor egyetlen szerves képegységgé vált.

A kamera-mozgás tehát előnyös: Miben mutatkozik meg a hátránya? Jó példája ennek Alfred Hitchcock „vedd fel 10 perc alatt” — mozgalma. Lényege, hogy 90 perces filmjeit 9 nap alatt forgatja, mégpedig úgy, hogy a forgatókönyvet ennek megfelelően készíti elő és minden nap egyetlen 10 perces beállítást vesz '

Az igazi alkotóművész a nagy mozgásokat igénylő hosszú beállításokat — dramaturgiai megfontolás alapján — másodpercekig tartó vágásokkal kombinálja. Pl. a sokak által látott Szerelem Hirosima c. filmben is látható ilyen, de a példának felhozott Ballada a katonáról című film már említett kitűnő képsorában a rendező Csuhraj új beállítással iktatja be a szégyenkezve mosolygó kiska- tona kedves arcát, hogy ezzel is külön felhívja rá a figyelmet. •

Mit jelentett a filmnek a hang?

A hangnak háromféle dramaturgiai funkciója lehet:

1. A beszélt szöveg,

2. életzörejek, egyéb zajok,

3. zene

A hang ritkán követi a maga természetes folyamatosságában a cselekményt. Ezt nevezzük szinkron hangvágásnak. Ennek klasszikus példája a Körhinta c. magyar filmnek az a képsora, mikor a körhinta árnyékában a zöld vendéglői asztalnál beszélgető apa csöndes tervezgető hangját halljuk, mi egy kis bogarat látunk — a lány szemével.

A dialógusnak a filmben egészen más szerepe van, mint a színpadon. Némi túlzással mondhatnánk azt is, hogy a beszélt szöveg kép nélkül nem érthető. Példa erre a Ballada' a katonáról c, film több képsora, A katona szappant és üzenetet visz egyik bajtársa feleségének. Észreveszi, hogy az mással él. Megveti. Érezteti is megvetését. Az említett filmben ilyen dialógust hallunk: „Szappant is hoztam. — Nem iszik egy csésze teát? — Nem. Sietek.” Emögött a néhány szavas párbeszéd mögött a képekkel együtt minden ott rejtőzik.

A hangosfilm megértéséhez azt isj tudnunk kell, hogy a párbeszédek sem bírnak mindig dialógus értékkel és sze- reppeL Olasz filmekben például — amelyekben tudnivalóan sokat beszélnek — a beszélt szöveg igen ritkán közöl valamit vélünk; ennek csak életrajz szerepe van.

A zene a film hangulati aláfestésére hivatott. Ma már egyre több az olyan film, amelyben a zene csak treáhs

okkal szólal meg (rádió, zenegép, tv, stb.)

A hangosfilm legnagyobb értéke, hogy végre művészi rangra emelheti a némaságot. A némaság csak ott megrendítő, ahol elvi lehetőség van a hangra. Kiváló példája ennek a már sokszor idézett Ballada a katonáról c. filmnek az a jelenete, amikor az anya és fia találkozik. Némaság veszi körül őket, még olyan zajt sem hallunk, amelynek jelenléte reális és természetes volna. Érezzük, hogy egy pillanatra megszűnt létezni számunkra a környező világ.

Az eddigiekben megismerkedtünk az alkotás egyes fázisával. Most vizsgáljuk meg az egyes képsorok összekapcsolásának lehetőségei közül a leggyakoribbakat.

1. Áttűnés: Az előző képsor utolsó képe fokozatosan elhalványul és egyre élesebben rajzolódik ki a következő képsor első képe.

2. Fokozatos ki világosé Jás vagy elsötétülés: Áltálában jelentékenyen hosszú idő, vagy nagy térbeli ugrás megtételének érzékeltetésére használják.

3. Egy vonal a kép egyik sarkából a másik felé haladva elmossa a régi képet és feltárja az újat: Sebes iramban pergő érdekfeszítő események gyors múlását hivatott jelezni: „Most más történik.”

4. Passzázs-kép: Közbeiktatott hangulat-átkötő képek: vágtató lovas, egyik helyszínről a másik felé igyekszik.

Ezzel el is érkeztünk oda, hogy ki a film alkotója? ki hozza létre mindezek alapján a filmet? Pintér Dezső

Előbb még észre sem vették, hogy ott van. Feltűnő szerénységgel váltotta ki a kávét, asztalhoz vitte és megitta. Amikor az üres pohárral és aljával visszaigyekezett a kiszolgáló pulthoz, történt a változás.

A kezében tartott pohár alól kicsúszott a tányér és darabokra tört a kőkockákon. Az emberek a zaj irá- j nyába néztek. A szerény kis ember elsápadt, de felfogta a pillanat nagyságát: áttüzesedett a reáirányzott tekintetek mágneses sugaÍ

raitól. Főszereplővé lépett elő. Egyszerre fél méterrel emelkedett ki a többiek közül.

— Mit fizetek a tányérért? — kérdezte utánozhatatlan előkelőséggel.

A körülötte állók rádöbbentek, hogy fennkölt lelkivilága, igazi úriembert láthatnak. így csak úriember tudja elővenni a pénztárcáját és üdvözült mosollyal ] odavágni belőle az öt forintot, amelyet a tányér áraként a. kiszolgálónő halkan kért tőle. öt forint... igazán semmiség! — volt az arcára írva. Úriembernek semmi...

Úgy vonult lei a nagy üvegajtón, mint a drámai hős, aki tudatában van sikerének. Játszotta a szerepet, ahogyan a szabályok előírják. Csak kint a járdán rúgott bele dühösen egy ott várakozó kutyába, úgy, hogy az fájdalmasan felvo- nyított. Szegény kutya, igazán nem sejtette, hogy egy úriemberrel volt dolga.

Sz. 1.

HALÁSZBARKA A BUDAPESTI SZABADSÁCIiíD PILLÉRJÉNÉL

Szlovák György rajza

múzeumi leletek

A „Múzeunji hónap” során a szokottnál is nagyobb a közönség érdeklődése a múzeumok, a múzeumokban össae- gyűjtött tudományos értékű leletanyag iránt.

— Bár a múzeumoknak vannak élőre beütemezett, kellően megtervezett ásatásai — mondja Szabó János, a Dóbő István egri múzeum régésze —, de a leletanyag jelentős része mégis a földmunkák során kerül elő és a bejelentések nyomán jut az egyedül illetékes helyre: a múzeumba.

— Az érvényben levő múzeumi törvény alapján az építő vállalatok, tsz-ek, magánosok a föld mélyéből előkerülő régészeti leletekről kellő időben tesznek-e jelentést a múzeumnak?

— Ezen a téren még nincs minden rendben. Zömében valóban érkeznek bejelentetek a megyei múzeumi szervezet egri központjába az építkezések, mezőgazdasági munkálatok során felszínre kerülő régészeti leletekről. Sajnos, azonban még mindig sok helyen csak késve értesültünk róluk, amikor már jóvátehetetlen károk keletkeztek.

— Hallhatnánk néhány példát?

— Horton, 1962-ben szántás közben nagyobb mennyiségű régi pénzre lettek figyelmesek a gépek kezelői. Nyomban jelentették a múzeumnak, és én azonnal leutaztam a helyszínre, ahol a legmesszebbmenő segítségét megadták. Még akkor éjjel, a szántást végző traktor reflektorának fényénél újabb leletekre bukkantunk a barázdában. A mintegy 1000 darabból álló, III. Béla király idejéből való rézpénzeknek igen nagy a tudományos jelentősége. A Nemzeti Múzeum szakemberei dolgozzák fel a gazdag „zsákmányt”.

De a füzesabonyiak sem maradnak el e téren. Sziklai János tsz-brigádvezető rendszeresen tájékoztatja múzeumunkat a földmunkák során felbukkanó régészeti leletekről. Nemrég a tsz homokbányájában, munka közben régi sírokra bukkantak. Bakos Gyula bányász és Korózs Mátyás telepvezető nyomban jelentették a leleteket, amelyekről a régészeti kutatás során megállapítást nyert, hogy rendkívül becses, III. századbeli szarmata eredetű sírokról van szó.

Persze, ellenpélda is akad... Az elmúlt évek során a besenyőtelki Szabad Föld Tsz homokbányájában is emberi csontokat találtak. Szabó Zs. Lajos munkacsapata annak rendje és módja szerint jelentette is az esetet, de mire a régész kiment a helyszínre (pedig azonnal megtette), már nem talált semmit, a maradványokat szétdúlták, elszállították a homokkal. (Közben ugyanis egy másik brigád állott, munkába, s az ő figyelmüket nem hívták fel a leletekre.) Jóvátehetetlen kár keletkezett.

Majdnem hasonló eset történt Aldébrőn is. Itt is a ttS sankbányájában bukkantak régészeti leletekre. A következő napra, mire a régész kiszállt a helyszínre, az egész sínmezőt szétdúlták a gépek, amely ele egyengették a talajt. Bátanyi Miklós általános iskolai igazgató némi megmentett leletéről megállapítható, hogy azok koravaskori és rézkori eredetűek. Az országban még sehol sem ismert hatalmas urnákkal téli temetkezési hely veszett el tehát a tudományos világ számára!

— Mi a teendő a megyeszerte előkerülő régészeti leietek megmentése érdekében?

— Csak azt kérjük az építőipari vállalatok, állami gazdaságok és tsz-ek vezetőitől, hogy az érvényben levő múzeumi törvény értelmeken levélben, vagy telefonon jelentsék, ha a földmunkálatok során valamilyen leletre akadtak. A múzeumból haladéktalanul leszáll a helyszínre a régész és — a kialakult gyakorlatnak megfelelően — úgy végzi el á feltárást, leletmentést, hogy az semmiképpen sem akadályozza a tervszerű építési munkálatokat. Semmiképpen sem helyes eljárás, hogy a munkások által talált tárgyakat átvette „megrőzésre”, a „múzeum részére való átadás” jeligéjével a dömper-, vagy gépkocsivezető. Ez az út ugyanis rendszerint nem vezet a múzeumba és esetleg értékes leletek mennek veszendőbe.

Sugár István

Aggasztó

ji1 "ii1; íw/'l pogLyA]

fordította.- Sárközi Gy

T

r

a

r

a

k

9

Z

r

a

s

5.

— Rövidesen repülőgépről fertőtlenítő homokot fognak szórni a sziklákra, amely alatt óvóhelyünk húzódik. Beborítja a fertőzött részeket és legyengíti a radioaktív sugárzásukat.

— Közölje velük Medows professzor számadatait — adta ki az utasítást Hazard.

Queltch leadta a szikla radioaktivitását jelző adatokat és közölték vele, hogy egy óra múlva ismét álljon vételre. Parancsot kapott arra is, hogy az összes további beszélgetéseket csak rejtjelesen szabad folytatni.

A Szent Patrick-szigetet most már nemcsak sokkal világosabban lehetett látni, hanem nagyobb méretekben is. Néhány perc múlva pedig körvonalai betöltötték a tv-készü- lék egész képernyőjét

— Rövidesen bizony láthatjuk majd a sziklánkat is — jegyezte meg Eddy Old. Látván, hogy milyen élénk lett a főnöke, ő is felélénkült és már nem is kételkedett többé abban, hogy hamarosan megmenekülnek. Mi több: jegyezhetni kezdett valamit füzetében.

A sziklát azonban, amely alatt a „Big Joe” foglyai tartózkodtak, nem sikerült megpillantaniuk. Ellenben azon a helyen, ahol a „Big Joe” felrobbant, most egy hatalmas tölcsér látszott, amely egy vulkán kráterére hasonlított. Mélyén holmi hegyi kőzetek kavarogtak veszettül és láthatóan radioaktív hamu és gőz tört a magasba.

A kép kis idő múlva lassan forogni kezdett, mintha valaki óvatosan ide-oda mozgatná a felvevőkamerát, optikai tengelye körül. A mozgás egyre fokozódott, míg csak teljes forgásba nem lendült. A képernyőn világos és sötét foltok vibráltak kaotikusán és fokozatosan gyorsan forgó koronggá sűrűsödtek össze. Aztán a készülék élektronsugárcsöve hirtelen élénken villant egyet és kialudt. Csupán a ferde fényvonalak futottak most a homályos képernyőn.

— Mi történt, professzor? kérdezte Hazard csodálkozva.

— ügy látszik, hogy a felvevő kamera léggömbje valami légörvénybe került — felelte Medows.

— Es összetört?

— A léggömb aligha, de a tv-kamerát valószínűleg a sziklához csapta.

— Hát az örvény honnan keletkezett? Miért vitte a léggömböt a óceán félé, miért szippantotta be a tölcsér? — kérdette Queltch és kikapcsolta a tv-készüléket.

— Nehéz megmondani, mi okozza az effajta jelenséget — szólalt meg a professzor elgonatomtábomok patétákus beszédét. A megfontolt és sokszor csalódott Sam Queltch ellenséges érzelemmel fogadta. Medows professzor pedig, aki kételkedő természet volt és csupán az objektív kísérleti adatoknak hitt, hasztalan törte a fejét, hol is hallott, illetve olvasott már valami hasonlói. Ügy rémlett neki, hogy ezt a barbár bölcsességet valamelyik hazai filozófus állapította meg, legalább negyed évszázaddal ezelőtt.

séges. Maguk, fiatalemberek, pokolian naív népség!

Hazard a fiatalemberek alatt nemcsak Eddy Old-et, hanem Queltch-et is értette, jóllehet, a rádiótechnikus legalább negyvenéves volt.

— Jóllehet, katonai uniformist viselnek — folytatta Hazard tábornok tisztjeinek kioktatását —, halvány sejtelmük sincs arról, hogy milyen pozitív erkölcsi szerepük is van a háború Imák. A háborúk szülik a bátor, kemény, hősi jellemeket. Háborúk nélkül az emberi társadalom rég besavanyodott volna a békés, korlátolt, engedelmes csordává, a tanítók és segédek, fogyasztási szövetkezetek és jótékony egyesületiek társadalmává változott volna. Engedjenek meg a közönséges kifejezésért, de én leköpöm a bolygónkat, amely

dolkozva. — Ugylátszik, hogy a sziget felszínén valami szokatlan dolog játszódik le...

— Azt gondolja, hogy ez a „Big Joe” csínytevése? — ko- morult el Queltch arca.

— Nagyon is lehetséges.

— Hát igen, nem mindennapi robbanás volt. Nagyszerű robbanás volt! — fejezte be Hazard tábornok váratlan élénkséggel.

Mindnyájan csodálkozva néztek rá.

— Ilyen bombája még senkinek nincs — tette'hozzá olyan elbizakodott hangon, mintha a „Big Joe” saját találmánya lett volna.

— Aztán mi szükségünk van rá? — húzta fel Queltch a szemöldökét csodálkozva. —

Tán ahhoz, hogy a háború szélén táncolhassunk, nem elegendők a régi bombák?

A tábornok leplezetlen fölénnyel nézett végig ezen az együgyű Queltch-en, s olyan leereszkedő hangon

válaszolt, ahogy a felnőtteknek naív kérdéseket feladó gyerekekhez szokás beszélni:

— Ahhoz,

hogy ott táncolhassunk, talán elegendő is. De ahhoz, istállóra hasonlít! hogy átlépjük ezt a határt, Az ifjú Eddy Old leplezetlen éppen egy ilyen bomba szűk- elragadtatással hallgatta az

Fárasztó lassúsággal telt az idő a Dixon tengernaggyal való újabb beszélgetésig. De végre felhangzott a Queltch rádiótávírójának kopogása: hi- vójelét küldte az éterbe. A Morse-jelek lassú vinnyogással válaszoltak neíki.

„Qmar” üzenete ez alkalommal kevésbé vigasztaló volt. Kiderült, hogy már két repülőgép több tonna homokot szórt a sziklára, hogy gyengítse a hegyi kőzet radioaktív kisugárzását, de a szélvihar pillanatok alatt széthordta a homokot az egész szigeten.

A további kísérletezést valószínűleg értelmetlennek tartották. Persze a rádiógramban erről nem tettek említést, de erre enélkül is könnyen rájöttek, hisz a következő beszélgetés időpontját hajnali öt órában jelölték meg.

Néhány percig azután, hogy Queltch megfejtette a fenti közleményt, nyomasztó csend uralkodott az óvóhelyen.

(Folytatjuk.)