Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-10 / 237. szám

4

NEPOJSAO

1963. október 10., csütirtöl?

A film — korunk művéssete

i.

Szórakoztató ipar, vagy magas íokú művészet

Néhány rövid eszmefuttatást adunk közre korunk forrongó művészetéről, a film problémáiról, módszereiről és más művészetekhez kapcsolódó viszonyáról. Cikksorozatunk az érdeklődést kívánja felkelteni az olvasóban a film iránt.

★

A film fiatal művészet: mint találmány alig több 65 évesnél, mint művészet mintegy fél évszázadra tekinthet csak vissza. Ebből következik, hogy az első filmesztétikái cikkek és könyvek is 1910 után jöhettek létre. Azóta is ezekből élünk és a 20-as éveli nagy mestereinek tanítása ma is érvényes. Csaknem valamennyi jelentős filmesztétikus marxista volt: Balázs Béla, Pudovkin, Eisenstein és mások. A polgári esztétika is belőlük táplálkozik, az ő elméleteikre épít. A legjelentősebb polgári esztéták is haladó gondolkodású, legtöbb- nyíre baloldali emberek.

A film a kapitalista ipar terméke; szórakoztató-ipari áruként jött létre. A kapitalizmus számára ma sem más, mint értékesíthető árucikk. A film csupán materiális termelőmunka eredménye lenne? Részben igen, mert egész sereg iparág működik közre készítésében — részben nem, mert szellemi termék is.

A szocialista kultúrában a filmnek más szerepe van. Szokták a filmet a művészetek különféle ágaihoz hasonlítani, így a képzőművészetihez, a zenéhez, az irodalomhoz, de a film több ennél, mert az objektív valóságnak mozgásban való rögzítését teszi lehetővé.

A film: a XX. századi ember olyan kifejezési formája, amely az élet bonyolultságát mozgásban tükrözi. Fontos megkülönböztető jegye, hogy tetszés szerinti példányban sokszorosítható és a tömegeknek szóL Ez meghatározza a tartalmát is. Ezért éűmi kell a tömegek nevelésének ezzel a lehetőségével.

B művészetre különösen érvényes a lenini tükröződési elmélet. A tükör akaratlanul is azt adja vissza, amit elébe tesznek; így a művész is. Főleg, ha lelkiismeretes, kiváló művész. De ha nem az, akkor is asrt a világot fejezi ki, amelyben él és amely körülötte van. A film azáltal válik művészetté, hogy a filmszalagon visszatükröződött valóságelemek egymás közötti idő és

térbeli viszonyát tetszés szerint változtathatjuk, ezáltal pedig kifejezhetjük az embernek a megismert világhoz és annak jelenségeihez való bonyolult viszonyát. A film tehát társadalmi tudatot tükröz.

Miképpen történhet ez? Az alkotó újfajta valóságot ad, teremt és újrateremt; nem másolja a valóságot. Hogy menynyire így van, azt a gyakorlat is bizonyítja. Gondoljunk csak az Utolsó felvonás című dokumentumfilmünkre. Ez a Horthy-korszak hivatalos híradóiból összevágott filmvágással készült, amely azonban a mi véleményünket tükrözi és valóságos vádirat a Horthy- rendszer ellen. Jelentőséggel bír tehát az egyes jelenetek egymás utáni felépítése. Ahhoz, hogy a jeleneteket felépíthessük, ~ le kell fényképeznünk azokat. A film legkisebb esztétikai egysége a kép.

Ez nem azonos az úgynevezett filmkockával, mert az csak technikai egység. Egy ilyen kép számos filmkockából állhat, de tartalmában egyetlen mozgásegységet alkot. Miféle művészi beavatkozások lehetnek az objektív valóság egyetlen mozzanatának bemutatásában? _

1. Fényelosztás, például Sza- mojlova arca a Szállnak a darvak-ban.

2. A felvevőgép, a kamera állása, például a sebesült Szoko- lov felé németek közelednek az Emberi sors-ban. Alulról egy fekvő ember szemével látjuk őket. Szokolov erőlködve feláll: a kamera döccen, billeg jobbra-balra.

3. Az ábrázolt emberek, tárgyak térbeli és időbeli viszonya a kamerához, (például arcrészlet, szemek* premier plan),

Ezekkel a kérdésekkel legtöbbet és legalaposabban Balázs Béla foglalkozott. Ö írja: „A művészetben a részleteknek s az egyes mozzanatoknak ez a kis élete alkotja a valódi nagy életet. A filmfelvevőgép lencséje felnagyítja az élet szövetének apró sejtjeit, közel hozza a kézzel fogható valóság sokrétű összetett anyagát...”

Felvetődhet a kérdés, hogyan lesz a képből képsor? Vegyünk egy példát: tank száguld a kihalt csatatéren ... Katona szalad a kihalt csatatéren ... Ha ezt a két képet egymás után vágjuk, bennünk, nézőkben az a képzet támad, hogy a tank üldözi a katonát. Ez még akkor is úgy van, ha a két képet térben egymástól, esetleg több száz kilométerre vették fel. Az alkotó tudtunkra adta, hogy egy tank üldöz egy katonát. E primitív képsort úgy tesz művészetté, hogy az üldöző tankot a katona szemszögéből láthatjuk. De mikor már szalad előle a katona, akkor a mi szemünkkel látjuk, távolabbról, oldalról, vagy felülről, a katonát pedig felváltva: hol kicsiben, fél alakban, ziháló, rémült arccal. Majd úgy van előttünk,! hogy egyszerre látjuk a tank-! kai. A rendező tehát nem elé- j gedett meg a két kép kapcso- j lásával, hanem párhuzamos vágást alkalmazott. Mitől vált; tehát ez a képsor igazán egyéni műalkotássá? Azáltal, hogy a kamera megfordult és a tankot valószínűtlenül sajátos szögben láttuk a fiú után száguldani egy végtelen mezőn.

Ez a kép a fasizmus iszonyatosságát érzékeltette, mert ha a tank csak katonai feladatát akarta volna teljesíteni, egyszerűen le kellett volna lőnie a fiút. Ez a tank azonban megrészegült az öldöklési vágytól: kéjjel akart ölni. Hol van a képsor vége? Ott, ahol a cselekményegységnek. A menekülő katona Idlövi a tankot. Hogy történt a képsor lezárása? A tank először felénk tart, a katona fél, s akkor felcsattan a lövés. A tank felnyög, egy félelmetes szörnyeteg múlik ki előttünk. Tudatos alkotómunka szükséges tehát egyetlen képsor létrehozásához is.

Fontos szerep jut itt a montázsnak, a hangnak, a színnek, a gép megmozdulásának, a belső vágásnak, és nem utolsósorban a film alkotójának, aki létrehozza a filmet.

De erről a következő cikkünk keretében.

Pintér Dezső

Ma ISO éve született Verdi

1813 október 10-én az észak-olasz Roncole faluban született Giuseppe Verdi. A szentszö- vetség és napóleoni hadak csaknem teljesen kipusztították a falut. A kis Verdit édesanyja a templom gerendái közé bújtatva mentette meg.

Verdi soha nem tudta kitörölni leikéből a véres napok emlékét. Gyűlölte a háborút, még jobban az elnyomottságot. A nagy művész mindig megmaradt egy kicsit falusi szegényparasztnak, bár apja fogadós volt. Gyermekéveinek sok epizódja kapcsolódik a parasztgyerekekhez. A korán érett gyermek, ifjú, felnőtt, jól látja, mi megy végbe a világban, miért szállnak síkra a nemzetek legjobbjai.

Verdi egyedülálló drámai zenész. Műveiben nemcsak az áriák, cavatinák, stretták és kórusok élnek. Kitűnően felépített és dra- maturgiailag nagyszerűen fogalmazott éneklő beszéddel formálja kerekre operáit, és ez a beszéd mindvégig érdekes, zeneileg kifogástalan, dallamos, bővelkedik drámai fordulatokban.

Alakjai nemcsak operahősök. Gilda, Violetta, Germont, Othello vergődését, szerelmét, drámai pillanatait elég egyszer látni, hogy örökre emlékezetünkbe vésődjenek. Jellemábrázoló nagyságára vall, hogy hőseit a zenében teremti meg Verdi. Nem elég-e, ha fel- csendül a meggyötört apa — Rigoletto — fájdalmas áriája? Benne van az önvád, a Le* serűség, a bolond minden titkolt fájdalma ebben a dallamban és az ember, egy ember jelleme sir a ha.ngokban.

Verdi tősgyökeres olasz. Nem véletlen, hogy operái egymás után aratnak nagy sikert akkor, amikor ez a század valóban bővelkedik a világ zeneirodalmának legnagyobb alakjaiban. Csodálatos érzékkel használja fel a népzenét, a gazdag olasz dallamvilágot. Forradalmi lendületű és tartalmú operáinak áriáit, kórusait éneklik á fiatalok a jövendő várostól terhes milánói, római, nápolyi utcákon.

Termékeny alkotó, fejedelem a zene birodalmában. Sokat szenvedett zenész, aki képes volt fájdalmát örök életű dallamokban feloldani. Betegsége idején éjjel-nappal hatalmas tömeg lepte el a milánói szálloda környékét, s lesték a betegágytól kiszivárgó híreket...

Fejedelmi temetése volt. Milliók gyászolták. A mester, aki embernek éppoly nagy volt, mint zenésznek, tovább él műveiben, amelyeket mindenkor, mindenhol megértenek, szívesen hallgatnak az emberek.

(ódám)

Lakás!« inlalás:

Társadalmi bizottság javaslata alapján

Beszélgetés Rózsa Sándorral, az Egri Városi Tanács vb titkárával

Közel hatszáz lakásigénylőt tartanak nyilván Egerben, — akik már évek óta várják a kiutalást. Ehhez képest viszonylag kevés lakás épül — tehát nem lehet egyszerre megoldatni mindenki lakásproblémáját. Bizonyos sorrendet, „igényjogosultsági sorrendet” kell megállapítani, s ebben próbál most segíteni az Egri Városi Tanács, amikor az igazgatási állandó bizottságon belül létrehozott egy „lakáselosztási albizottságot”: ez tesz majd javaslatot arra, hogy kik kapják meg az új lakásolcat.

Az új albizottságról, a lakáselosztás új módszeréről beszélgettünk dr. Rózsa Sándor elvtárssal, az Egri Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkárával.

— Ne várjunk csodát ettől sem, mert a lakáshiányon ez sem segít — mondja a végrehajtó bizottság titkára. — Csak az elosztást akarjuk igazságosabbá és demokratikusabbá tenni. Ehhez az kell, hogy legelőször is pontosan felmérjük, feltérképezzük a jogos igényeket: enélkül nem tudjuk megállapítani azt a bizonyos sürgősségi sorrendet. Negyven-ötven társadalmi

munkás aktivista bevonásával meglátogatjuk a lakásigénylőket, s ott győződünk meg arról, hogy valóban mennyire rossz a jelenlegi lakás, mennyire zsúfolt, mennyire egészségtelen, mennyire életveszélyes: mennyire sürgős, hogy a család új lakást kapjon. A felmérés — ami lényegében adatgyűjtés — után az állandó bizottság javaslatot terjeszt a tanács igazgatási osztálya elé.

Miért van szükség erre a tájékozódásra, hiszen a lakáskérelmekben biztosan mindenki felsorolta az indokokat?

— A kérvények egy részét évekkel ezelőtt adták be, közülük sok már elavult. Elköltözött a kérelmező, vagy lar kást vett, esetleg házat épített, szövetkezeti, vagy társasház építkezésbe fogott, örökölt, stb., stb. A kérvények elbírálásánál pedig az égjük legdöntőbb tényező az, hogy az illető mióta vár lakásra, mikor adta be az igénylést.

Kik foglalnak helyet az albizottságban?

— A tömegszervezetek képviselői. Még kell azonban jegyeznem, hogy az állandó bizottság albizottsága nem foglalkozik olyan kérelmekkel, amelyeket közvetlenül ^elküldenek. Tehát nincs értelme annak, hogy az igénylők — egy kis külön támogatásra, protekcióra számítva — a tömegszervezeteket ostromolják kérelmeikkel. A lakáselosztás mechanizmusa lényegében csak annyit változik, hogy kóz- beiktatóöik egy szerv, amely javaslatot készít a elosztásra.

És mi lesz azokkal a lakásokkal, amelyeket az Országos Tervhivatal közvetlenül a nagyobb iparvállalatoknak ad át?

— Ebhői a „keretből” változatlanul az üzemek gazdálkodnak. Azt hiszem, nem lenne helytelen, ha az üzemekben is megpróbálkoznának azzal, hogy a tömegszervezetek bevonásával intéznék él a kérelmeket — fejezte be a tájékoztatót a városi tanács vb- titkára.

Mi még ehhez azt tennénk hozzá: a lakáselosztás nyilvánosságát, demokratizmusát jelentené az a módszer is, amit néhány városban már bevezettek: Azoknak a neveit, akik abban az esztendőben lálzást kapnak, kifüggesztik a tanácson. A közvélemény így „ellenőrizhetné”, hogy a nevében tevékenykedő albizottság menynyire áll feladata magaslatán, Krajczár Imre

fordította: Sárközi Gy

.kihúzzuk vele. Nos, van már valami eredmény? — fordult a tábornok Queltch-hez.

— Egyelőre senki nem válaszol, sir!

— Lehet, hogy valóban az antennával történt valami baj? — kérdezte Medows.

— Aligha. Hisz a rádióállomások adásait sikerült fogni.

— Fogjon csak, kérem, egyet közülük — kérte a professzor a rádiótechnikust.

Quelteh átkapcsolta vetelre a készüléket, majd amikor párszor ide-oda csavargatta a gombot, zenét fogott.

— Valószínűleg japán zene — jegyezte meg Medows.

— Quelteh, hangversenyeket majd később hallgatunk — szólalt meg Hazard elégedetlenül. — Folytassa a munkáját.

A rádiót^chnikus ismét kopogtatni kezdte hívójelét, amikor pedig átállt vételre, a készülék hangszórójában halkan felhangzott a Morse-jel.

— Végre! — szólalt meg Quelteh megkönyebbülten és zubbonyának ujjúval megtörölte nedves homlokát.

Most mindnyájan a készülék fölé hajoltak, feszült figyelemmel hallgatták, amint a rádiótechnikus szótagonként fordítja a Dixon tengernagy torpedórombolójáról Morseábécével leadott szöveget:

— „Vet-tük a-dá-su-kat... Er-tett-tük.... In-téz-ke-dünk... Le-gye-nek bát-rak... „Omár”.

— „Omár”. Dixon tengernagy hívójele — magyarázta Hazard.

A tábornok láthatóan felvidult Visszatért korábbi önbizalma. Míg az előbb még az a vágya támadt, hogy megossza Medows professzorral azt, amit a felrobbantott bombáról tudott, most már szó sem lehetett erről.

„Hadititok, az hadititok” — gondolta öntelten, majd utasította Quelteh-et, hogy jelentse Dixonnak, milyen helyzetbe kerültek.

A tengernagy rádiósa igazolta Hazard tábornok rádio- gramjának vételét és közölte, hogy egy fél óra múlva ismét összeköttetést teremtenek egy- mássaL

Míg a következő rádióbeszélgetésre vártak, elrendelte, hogy az Old által számba vett élelem egyharmadát osszák ki a „gamizonjának”.

— A konyakot majd közvetlenül az óvóhely elhagyása előtt isszuk meg — kacsintott vidáman Medows professzor félé.

— Ot perccel a kijelölt időpont előtt Queltch bekapcsolta az adóvevőt.

— Menjen csak lassan végig az éteren — utasította Hazard a rádiótechnikust. — Kiváncsi vagyok, mi újság a világban. Az a benyomásom, professzor, mintha már ősidők óta lennénk itt bezárva.

A hangszóróból érthetetlen nyelvű, szaggatott beszéd hallatszott.

— Hát ezek kicsodák? — kérdezte a tábornok. — Megint a japánok?

— Nem, kínaiak — felelte Medows.

A beszédet zene váltotta fel, majd ismét beszélni kezdett valaki.

— Franciák?

— Igen, franciák.

— Honnan?

— Azt hiszem, Kambodzsából, vagy Laoszból.

— No, elég volt — rendelkezett Hazard. — Még aztán ei- szalasztjuk az „Omar”-t.

Pontosan a kijelölt időpontban, gyors, szaggatott és igeit magas hangon megszólalt a torpedóromboló Morse-jele.

Queltch alig győzte jegyezni. Amikor pedig Hazard elolvasta Dixon rádiógramját, kiderült, hogy a tengernagy azt kérdi, sikerült-e lefényképezniök a „Big Joe” robbanásának televíziós közvetítését.

Hazard utasította Queltch-et,

tv-kamerát függesztünk a sziget fölé, bekapcsolhatják a készüléküket.

— Rólunk egy szót sem szólt? — szólalt meg csalódottan Old.

— Várjon, Eddy —, legyintett Hazard elégedetlenül. Queltch, úgy látszik, még nem az egész szöveget kapta meg.

— Ennyi volt az egész, sir — vakkantott a rádiótechnikus mérgesen.

— Hát, ez furcsa... — vo- nogatta vállát a tábornok és szórakozottan bekapcsolja a

tv-t.

Miközben arra várt, hogy bemelegedjenek a csövek, parancsot adott Queltch-nek.

— Kérdezze meg tőlük, érintkezésbe tudnak-e lépni a szomszédos szakasszal?

A rádiótávíró aprókat kattogva ismét megszólalt. Hazard Medowshoz fordult:

hogy felelje a következőket: felvételeket nem sikerült készíteniük, mivel a tv-kamera túlságosan hamar tönkrement.

— Értettük felelte a tengernagy. — Mindjárt egy uj

— Professzor, készítse elő a mérőműszerek által közölt adatokat. Még most is ugyanazt mutatják?

— Még most is — felelte Medows.

— Kép! — kiáltott fél a tv- készülék közelében ülő Eddy Old izgatottan és gyorsan csavargatni kezdte a beállító gombot.

A képernyőn egyre világosan rajzolódott ki a végtelen óceán látványa. Először sűrű« tompán csillogó, sötétszürke tömegnek tűnt. Aztán felszíne fokozatosan világosodni kezdett. Rövidesen pedig kirajzolódott a Szent Petrick-sziget sárgás foltja is.

— Nagyon magasan van a tv-kamera — jegyezte meg Queltch gondterhelten. — Akkora magasságból aligha láthat valamit az ember szigetünkből ...

Hazard tábornok hanyag mozdulattal félretolta a rádiótechnikust és a tv-készülék elé ült.

— Nem számít — mondotta fölényes hangon —, a kamera rövidesen lejjebb ereszkedik. Eddy, ne csavargassa annyit azt a gombot!

— Teljesen mindegy, hisz úgysem látni egyelőre semmit.

— Hogy-hogy semmit? —» kiáltott fel Old. — Nézzen csak ide. Látja? Azt a kis foltot? Alighanem Dixon tengernagy torpedórombolója.

— Igaza van — bólintott Hazard. — Rendkívül éles a szeme Eddy. De azért csak hagyja békén a készüléket. Hát magánál mi újság? — fordult a rádiótechnikushoz« aki ismét jegyezni kezdte a hajó adását.

— Közlik, hogy a másik szakasszal még 'mindig nincs érintkezésük.

— Hát a mi megmentésünkre kigondoltak-e már valamit?

(Folytatjuk.)

•i.

— Parancsára, sir! — felelt Old hadnagy. — De hol van nekünk készletünk? Senki sem készült fel hosszas itt-tartóz- kodásra.

— Kevesebbet fecsegjen, és tegye azt, amit parancsoltam! — komorul t el Hazard. — Bizonyára mindenkinek van valami a zsebében.

A hadnagy minden különösebb buzgóság nélkül fogott hozzá a tábornok parancsának végrehajtásához. Néhány perc múlva ezt jelentette: — A következőket találtam, sir: két doboz ananászkonzervet, két sonkás szendvicset, egy csomag süteményt, három tábla csokoládét, négy csomag cigarettát, és egy üveg konyakot.

— Hát, igen, ez elég kevés! Ko, de semmi vész, azt hiszem,