Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-06 / 234. szám
IMS. ektdber 8., vasárnap NBP0J84O Életekkel játszanak Éjszakai ellenőrzésen a rendőrséggel A „kilencek társasága 'Verpeléti látogatás *Iisméti balesetet okozott a kivilágítatlan lovaskocsi... Az országúti fénypárbaj újabb áldozatot követéit...” — hallhatjuk és olvashatjuk szinte naponta. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben Heves megyében is több balesetet okoztak a kivilágítatlan járművek, az éjszakai fényszórózások, még mindig gyakran találkozhatunk velük. A felelőtlen fogatosok- kal, a „nagyíiúskodó” gépkocsivezetőkkel. Legutóbbi éjszakai járműellenőrzésére elkísértük a rendőrséget. „Ittunk egy pohár sört is.. Motorkerékpár áll, nem is egészen az országút szélén, ki- vüágítatlanul, gazdája nélkül. Aztán előkerül a tulajdonos. A közeli kocsmából lép ki, barátja kíséretében. Meglepetten nézi a motorja mellett veszteglő rendőrségi kocsit, arca zavart tükröz. Kérdést sem várva magyarázkodik: — Nem volt cigarettám... — Es? — Aztán megittunk egy pohár sört is... — mondja halkan. — Miért itta azt az egy pohár sört)? Miért nem világította ki járművét? — kérdezi a rendőr. Szálkái János, Egerbakta, Rákóczi út 97. szám alatti lakos, szénbányász, munkahelye Egercsehi, motorkerékpárjának rendszáma KX 33—37, kerülnek az adatok a rendőr feljegyzési füzetébe. — A járműre nem ölhetnek fel, hazatolják a motorkerékpárt A két fiatalember szemmel- láthatóan dühösen indul el, közrefogva a semmiről sem tehető Danuviáfl. Két lovas-kocsi — lámpa nélkül Az egertwuktad italbolt előtt gazdátlanul áll egy lovasfogat. A lovak maguktól elindulnak, egy arra haladó fiatalember állítja meg a kocsit A gazda kilép az italboltból, először ijedten néz körül, de aztán felfedezi fogatát. — Honnan jön? — Csak a szomszédból. — Merre megy? — Ide a tanyára. — A lovakat őrizetlenül hagyta, lámpája nincs, kérem a személyazonossági igazolványát. < — Nincs nálam. S míg feljegyezzük adatait (Becsei Elemér, 56 éves, eger- baktad tsz-tag), magyarázkodik: — A tsz-é a kocsi.. . nem adtak lámpát... nem gondoltam, hogy ilyen későre maradok... De ha karambolt okoz kiví- lágítatlan szekerével, nem a tsz-t, hanem őt büntetik meg. Neki kötelessége kérni, a tsz- nek pedig biztosítani lámpát a fogatokra. Egerhez közeledünk, amikor az egyik kanyar után ' lassan haladó, s „természetesen” kivi- lágítatlan lovaskocsi kerül elénk. Megelőzzük, s lámpával körözünk előtte. A lovak csak akkor állnak meg, amikor már egészen közel érnek. A kocsiderékba nézve ezen nem is csodálkozunk. Bóbiskoló, a gyeplőt kezében lazán tartó, idősebb ember ül a szalmán. — Jó estét... kívánok... biztos... biztos úr... — mondja akadozó nyelvvel. Saját bevallása szerint csak három pohár bort ivott Mag Bemát, az egri Rákóczi Tsz tagja. Egerbe igyekszik. Pontosabban a lovak, mert ő már arra is csak homályosan emlékszik, hogy délután szőlőt szállított Egerbaktára. Vakít, • s aztán menekül ! Túljutottunk a városon, el- tmaradnak Eger fényei. Az olajkutak után égy tehergépkocsi jön szembe. Letompítjuk a reflektort, „vetély társunk” ránk sem hederít. Ismét rábi- luxolunk, de ő következetes a KRESZ szabályainak megszegésében. Gondolja: „ha már belekezdtem a bosszantásba, akkor be is fejezem azt.” Tovább vakít. Majd egy pillanatra tompít, mutatva, hogy így is lehetne, de aztán ismét szembe szúr fényével. Utána fordulunk. Észrevette, menekül. Kilométeróránk mutatója a 100-at jelző vonal felett kalandozik. Bekacsoljuk a szirénát, előzni akarunk. A teherautó lassan húzódik le az út közepéről, de aztán sikerül előkerülni. A gépkocsivezető értetlenkedő arckífejezessél nyújtja át a forgalmi engedélyt, a jogosítványt és a menetlevelet. Nem hisz nekünk. — En tompítottam... — s aztán gépkocsivezető múltjára hivatkozik Kovács László, a Budapesti Hajtóműgyár egri telepének gépkocsivezetője: — Két éve járok naponta Budapestre, ilyen még nem fordult velem elő. Adatai a rendőr jegyzetfüzetébe kerülnek, s aztán indulhat tovább Eger felé az YB 29—39-es rendszámú tehergépkocsi. Kényszerpihenő A kápolnai benzinkútnál kihunyt lámpákkal vesztegel az FC 61—92 rendszámú ZUK tehergépkocsi. Vezetője az üléseken fekve alszik. Az ablak- kocogtatásra felriad. — Minden világításom bedöglött. Szétszedtem a lámpákat, de csak a műhelyben lehet majd megjavítani. Leálltam az útról, megvárom a reggelt. Az Ere- és Asványbányaku- tató Vállalat teherautója Budapestről Mádra igyekezett. A gépkocsivezetőt csak dicséret illeti: kivilágítatlan járművével nem veszélyeztette a közúti forgalmat. Újabb szabálytalanságokat elkövető gépkocsivezetőkkel találkozunk. A Kriston János vezette BA 48—20-as rendszámú Moszkvics személygépkocsinak nem égett a baloldali stopplámpája. Megállítjuk, s kelletlenül, mert sietne Mezőkövesdre, de kicseréli az égőt. Barkóczi Mátyásnak, a Budapesti Szállítási Vállalat FC 62—84-es rendszámú gépkocsi vezetőjének egy betétlapjába került a reflektorozás. Lehetne sorolni tovább a szabálysértőket. Felelőtlen cselekedeteikre már csak akkor döbbennek rá, amikor a rendőr „elkapja” őket, vagy a szomorúbb lehetőség: balesetet okoznak. Látszólag apróságok: egy lovaskocsiról „lefelejtett" lámpa, „véletlenül” az úton kivi- lágítatlanul hagyott jármű, vagy „szándéktalan” reflektorozás. De ezek az „apróságok” megbosszulják magukat, súlyos következményekkel járhatnak. Mások és saját életükkel játszanak a „feledékeny” járművezetők, kocsihajtók. A gyakori balesetek is figyelmeztetnek: nem érdemes! Tóth István — Aki Kása Katit keresi — mondja az egyik asszony —, az könnyén megütheti a bokáját! — Csak nem készül férjhez? Bodor László, a Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat formázója hat éve brigádvezető. A 11 tagú brigád most a Szocialista brigád cím elnyeréséért harcol. A brigád tagjai közül hatnak van „Kiváló dolgozó” kitüntetése. Bodor László pedig kétszer „Kiváló dolgozói- jelvényt, egyszer pedig oklevelet kapott jó munkájáért. (Kiss Béla felvétele) Magvetők Csodálatot színeket kever ki láthatatlan tégelyében az ősz. A tegnap még zöld határt sárgára, vörösre, barnára, s e színek sok-sok árnyalatára festi. Szinte egyik napról a másikra öltött új ruhát a föld, múlt el a nyár, s köszöntött ránk az október. A traktorok fekete barázdákat hasítanak a földek hátán, lassan a sárguló kukoricaszárak is lekerülnek a táblákról és csak a safjadó zöld vetések hirdetik a mindig megújuló életet az őszbe hajló világnak. A hatezer holdas besenyő- telki határban többszáz ember és húsz traktor dolgozik megállás nélkül. Betakarítás, szántás, vetés járja és ezekben a napokban csak egy gondolat foglalkoztatja a falut: összegyűjteni a termést, földbe tenni a jövő évi kenyérnek valót. Közel ezerháromszáz hold búzát kell elvetni, jó magágyba tenni, hogy jövőre bőséges legyen a kenyér. A búzavetés munkáiról, gondjairól esik most a legtöbb szó a szövetkezeti irodára, a tanácsházán, a traktorok mellett, kint a széljárta' őszi határban' is. De beszéljenek most azok, akiknek keze nyomán a földbe kerül és terem a mindennapi kenyér. mag. A piszkáló fával naponta ezerszer is meg kell piszkálni a csöveket, mert különben a csór őszi ya fennakad egy- egy darabka rögön. — A nevemet kérdi? Sokan vágunk vető emberek a faluban, olyanok, akik apjuktól, nagyapjuktól tanulták a kézi vetést, akikre a szövetkezetben most is szívesen bízzák ezt a munkát. Ügy írja csak: Sándor bácsival, a vető emberrel beszélt. traktoros A vető ember — Negyven esztendővel ezelőtt vetettem először búzát. Tizennégy éves voltam, mondhatnám: még gyerek. Akkor azt mondta az apám: édes fiam, a jó vető embernek már korán kell tanulnia a mesterséget. Kézzel vetettünk, vetőgépnek hírét, hamvát se láttuk. Jól vetni azonban nem mindenki tudott A kézi vetéshez nagy ügyesség, érzés kellett Nézze csak, megmutatom itt a vetőgép után. Itt van egy marék búza. Aki vetni tudott, az így szórta a magot. Látja, hogy terül szét a földön? Aki nem értette ezt a mesterséget, annak a tenyeréből egy helyre csúszott ki a búza. — Most a vetőgéppel járom a határt Valamikor kézzel ezer ölet, most a tarktorral húsz-huszonöt holdat vetünk el egyetlen nap alatt. Itt a gép mögött arany az élet. Ha ezer szeme lenne az emberiíeií, az is kevés lenne talán. Egy fadarab, egy kavics leéli és már megakad, a vető— Egy esztendővel ezelőtt még lovakat hajtottam, s nem is gondoltam arra, hogy traktoros leszek. Egyszer megkérdezték: — Nincs kedved traktorra ülni? — Bolondokat beszéltek — mondtam, de nem ellenkeztem sokáig. Most itt szántok a be- senyőteűki részen, a tárkányi határban. — Fodor barátom, nem lesz belőled soha jó traktoros, _ — mondta annak idején egy öreg gépkezelő. Nem volt Igaza. Az elnök, a vezetőség, de a tagság is elismeri a munkámat. Napi tizenhat ótrát dolgozom. Az irodán meg is kérdezték: No, János, meglesz-e ebben a hónapban a száz munkaegység? v— Hogy milyen a munkám? Nehéz, de szép. Búzát vetni mindig öröm. Amikor a vetés néhány nap után kisorol, akkor szinte gyönyörködik az ember. Ilyenkor nyitott könyv a határ. Ha valahol görbék a sorok, tudom, itt nem vigyáztam éléggé. Ha sor hiányzik, a cső akadt fel, amiért a vetőgép-kezelő felel. Fiatal traktoros vagyok, de máris megszerettem a gépet, a traktoros munkát. tárt. A vetőmagszám megállapítása, a mélység ellenőrzése, a gép pontos beállítása, mind a szakember dolga és ez nem kis feladat az általános szakmai irányítás mellett. Százharminc hold takarmánykeveréket, hatvanöt hold árpát, hétszáz hold búzát tettünk eddig a földbe. Túl vagyunk már a búzavetés felén, de jól halad a többi munka is. Nézzen szót a határban, népesek mindenfelé a földek. A borai vetések már zöldellnek, szépen sorol a régebbi vetésű búza is. Itt-ott azért kisebb hiba is akadt Ahol hibás volt a vetés, utánavetettünki Egy talpalatnyi föld se maradhat kihasználatlanul A gépek egy része két műszakban dolgozik, a többi napi 12—16 órát Dicsérem a brigádvezetőket, traktorosainkat, akiknek lelki- ismerete, szorgalma nélkül eredménytelen lenne az én igyekezetem. Az elnök mezőgazdász — Dobó József vagyok, a besenyőtélki főagronómus. Most különös örömmel beszélek a vetésről. Régen végez- türtk ilyen jó munkát. A csapadékos nyár után kitűnő a talaj. Amikor indultak a gépek, attól kezdve járom a ha— Elsőnek csatlakoztunk a sarudi és a tiszaföldvári versenyfelhíváshoz. Eddig nem vallottunk szégyent. Az elnök legfőbb gondja ezekben a mozgalmas napokban a szervezés. A brigádvezetőkkel, a „parancsnoki karral” mindennap megbeszéljük a tennivalót. Pontos tervet készítettünk annak idején és azt valósítjuk meg, eddig még teljes pontossággal. Délután két órakor itt, az irodán tartjuk a rövid tanácskozást, Amit határozunk, annak úgy kell történnie. Hajnaltól estig a határt járom. — Hol van Bölkény Gábor? — keresnek többen is. Az irodában nem fog ilyenkor az íróasztal. Eddig rendjén ment minden, de most gondjaink varinak. Fogytán az üzemanyag. Az emberek üres hordókkal érkeztek haza tegnap az ÁFOR-tól, üzemanyag nélkül pedig nem megy a gép. Egy disztillerünk áll alkatrészhiány miatt. Az is sok gondot okoz, de ha az idő Valameny- nyire is kedvez, október húsz- huszonötre a földbe kerül a besenyőtelki határban csaknem ezerháromszáz holdon a búza. Szalay István — Hát melyik lány „nem oda” készül?! — kérdezi viszont a másik és belekacag az őszi napfénybe. Ott ülnek az asszonyok a fa alatt, arcukon a levelek árnyéka játszadozik. Vannak itt vagy negyvenen, s jaj annak a férfinek, aki közéjük keveredik, mert negyven asszony: negyven csípős nyelv — jobban csíp mint a legerősebb paprika, Még az a szerencse, hogy nem könnyeztet, ámbár ők a könnyezésig kacagnak — a mi rovásunkra Rémes kilátásaink vannak, ha Katival, a verpeléti Dózsa ificsapatának vezetőjével akarunk beszélni! — Nemcsak vele, a többivel is... — Na hiszen... azok meg majdnem mind férjnél vannak — sajnál minket egy testes asszony — Ahol jönnek! Négyen. Ott- jön Kása Kati is a csapat vezetője. Ismerjük már, ő is minket: néhány hónapja írtunk a csapat munkájáról. Amíg ideérnek, sietve elmondom: Katiék „fő területe” a heterózás paradicsom termesztése. Kilencen dolgoznak — két holdon. Bent, a tsz- irodán hallottuk, hogy valami 80 kg magot szedtek eddig — egy mázsa mag értéke pedig több mint 200 000 forint. — Otthagyták a paradicsomot? — Csak a szünetelőknek segítünk. Meg ott, ahol még szükséges. ■ — A többiek? — Most otthon vannak a háztájiban. Aztán lassankint kiderül, hogy a három hónap óta mi minden történt. Mindenek előtt az, hogy a csapat két tagja beadta a derekát: Csorba Margit és Fehér Ilonka nevet változtat férjhez- mennek. A rossz nyelvek szerint ezután Kása Katinak kell következni! Mindenesetre a két esküvőre elmegy a csapat — Látogatják-e még sokan magukat? (Nyáron volt, amikor egy nap három „vendég- turnus” is megnézte a fiatalok munkáját!) — Bizony! Nemrégiben például iraki katonai küldöttség „tette tiszteletét” nálunk. Kaptunk tőlük egy nagy albumot, bennne fényképek; iraki városokról, falvakról, emberekről. Lassan beköszönt a hűvőf idő, s piheni tér a föld. Az ifi csapat, a „kilencek társa sága” azonban nem alszik tél: álmot. Ketten zöldségtermesztő tanfolyamra mennnek Csoőr Miklósné meg beirat kozott a mezőgazdasági tech nikumba. „Levelez.” Többen í varrótanfolyamot szemelték k maguknak. Valami azonban rosszul esi1 nekik. Az, hogy a tsz-vezetc sége nem sokat törődik veiül Minden csapatból küldtek ve lakit valahová üdülni, vág kirándulni, még külföldre i:. de őket kihagyták! Azoka akik lelkiismeretes munkávE egy idény alatt majd 100 0C ' forint tiszta jövedelmet hozta a tsz pénztárcájába. Kihagj ták őket a megbeszélésekből is. Pedig mindjén erejükke azon vannak, hogy meg legye nek velük elégedve. Ám éri hető, hogy a vállveregeté nem okoz nekik túl nagy örc met. Ragaszkodnak egymás hoz, s a „.felnőttek” is szere tik őket. Bennük látják a jöv. tsz-tagjait. Kár azonban, hog „így” nem mindenki látj; őket... «=• kától Az üveg mesterei kitesznek magukért Több mint egymilliós pótvállalás a Parádi Üveggyárban A Parádi Üveggyár dolgozói Vállalták, hogy éves export^ a mai napig rendre teljesítet- tervüket egymillió forinttá ték azokat a feladatokat, ame- túlszárnyalják s éves viszonylyeket az 1963. évi munkaver- latban o díszműáru tervet senyben vállaltak. Az eddigi ezer forinttal teljesítik túl «ükerek. a ió munkalendület Ezzel eredeti vá!,aIásusikerek, a jö munkaienouiet kat 210 000 forint helyett 3 tette lehetővé, hogy az üveg- 410 000 forintra teljest gyár vállalásait megtoldja tik. . a pénteki árusítás Ilyen az élet. Egyik ember azt teszi szóvá, miért utazik annyit a tej, a pétervásáriák meg azért háborognak, miért áll annyit a hús. Annyit, hogy kellemetlen szagot áraszt mire a vasárnapi húslevesbe kerülhetne. Ugyanis a földművesszövetkezet csak pénteken hajlandó árulni a húst s mivel a pétervásáriaknak nincs megfelelő helyük a vasárnapi ebédhez szükséges nyersanyag tárolására, okkal háborogvák, s kérdezik: miért nem lehet szombaton árulni a húst, hisz ezt a néhány órai munkát igazán „rájuk szánná” a hentes, ha erre intézkedést kapna a földművesszövetkezettől. De miért várják még ma is hiába ezt az intézkedést? K. E. ...az utazó tej Szeret-e utazni a tej? Ki tudja? Azt hiszem, ebben az ügyben még nem fordultak hozzá s nem is biztos, hogy kielégítő választ adhatna. Egy azonban biztos, vannak, akik nem szeretik, ha utazik a tej... Ha sokat utazik A Mátra-alji cukrászok panaszolták, hogy időnként olyan fáradtan és savanyú arccal érkezik hozzájuk ez az életet adó folyadék, hogy nyugodt lelkiismerettel alig-alig merik felhasználni. Hol jár a tej? Miután kifejik, elviszik a községi begyűjtőhöz. Onnét autóra rakják, beszállítják Egerbe, ahol pasztőrözik, majd újfent gépkocsira rakva á következő napon ismét elindul azokra a vidékekre, ahoi már jártak egyszer — a tehén tőgyében. Nos, ezt az utazgatást tartják soknak a panasztevő cukrászok, akik elég tekintélyes mennyiséget használnak fel, s azt kérték, hogy közvetlenül a községi tejbegyűjtőtől, vagy a termelőszövetkezettől kapják még a friss tejet úgy, hogy emiatt a termelőszövetkezet sem károsodjon. Lehetséges ez? A Tejipari Vállalattól kapott imformáció alapján nem. Bár van rá példa. S- helyette azt ajánlják; kezeljék szakszerűen, tárolják megfelelően a tejet a felhasználásig s akkor nem savanyodik, nem romlik meg. Visszafordítsuk tehát a tollhegyet a panaszosokra? Vagn mégis van megoldás az utazó tej „letelepítésére”? .
