Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-31 / 255. szám

V SEPÜJSAG 1963, november ln péntek Az oroszlán mutatványa Erhard nyugatnémet kan­cellár két utazási progra­mot is összeállított. A jövő hónap vége jelé Párizsba látogat, majd Izözvetlenül ezután átrepül a tengeren és Kennedy elnökkel lesz találkozója. Az első pillanatban az ember megkérdezi: van-e jelentősége a sorrendnek? Előbb De Gaulle és csak azután Washington? Nem valószínű, hogy ebben a programösszeállitásban (legalább is a sorrendben) célzatosság lenne. Tény azonban, hogy egyik talál­kozó sem ígér kellemes él­ményt Erhardnak. Két ma­lomkő között őrlődik. Már programbeszédéből is kitűnt ez. Hangoztatta ugyan, hogy a francia—nyu­gatnémet szerződést, helyes­li és annak szellemében akarja fejleszteni a két or­szág kapcsolatát, viszont el­kötelezte magát az angol­szászok mellett is, és olyas­mit mondott, ami De Gaul­le tetszését semmi esetre sem nyerte meg: szívesen látná, ha Anglia belépne a Közös Piacba. Erhardnak tehát Párizs­ban magyarázkodnia kell majd az angolszász rokon- szenv miatt. Washington­ban pedig a francia—nyu­gatnémet szerződést kell ügyesen értelmeznie. Az új nyugatnémet kancellárt ré­gebben a „gumi-oroszlán” csúfnévvel illették. Ez az elnevezés most annyiban illik rá, hogy oros1ánra emlékeztet, akinek égő ka­rikán kell átugrania: a francia és az amerikai po­litikai ellentétek égő kari­káján. S hogy folytassuk a hasonlatot, ebben a jelenet­ben De Gaulle az idomító szerepét játssza, aki ostort csattogtat és az amerikaiak a közönségét, amely ha tet­szik a produkció, tapsol, ha nem tetszik — nem tapsol. De mint a cirkuszban, Erhard-oroszlán mutatvá­nyánál is az a helyzet, hogy a nagyobb erő a közönség, mert az ő zsebében van a pénz. T. I. \ legnagyobb elismerés a nép bizalma Miként harcos elődei, a Magyar Szocialista Munkás­párt is vészterhes időszak­ban szólította sorai közé 1956. november 1-én a munkásha­talomhoz, a kommunista esz­mékhez hű embereket. Olyan időszakban, amikor sztráj­kok bénították az ország gaz­dasági vérkeringését, amikor disszidensek ezrei lépték át a határt s a zűrzavaros po­litikai életben nem egy eset­ben még a fegyverek érveié volt a szó. Ebben a nehéz időben, amikor létszükségletté vált a politikai nézetek tisztázása, a rend helyreállítása s a gaz­dasági élet normalizálása, a Magyar Szocialista Munkás­párt bár még kevés létszám­má! rendelkezett, teljes fele­lősséggel vállalta c feladatok megoldását. Hét év telt el azóta. S ha ezeknek a tennivalóknak megoldásáról beszélünk, ba­rát és ellenség egyformán el­ismeri: az MSZMP hü ma­radt ígéretéhez, kivezette az országot az ellenforradalom zűrzavarából s megteremtet­te a gazdasági, kultnrális fej­lődés újabb lehetőségeit. Nyilvánvaló lett, hogy a párt politikája, célja egyezik a magyar nép többségének el­képzeléseivel s az alakulás óta eltelt hét év alatt szám­talan demonstráció bizonyí­totta: az emberek többsége helyesli, egyetért ezzel a po­litikával. Miért e ragaszkodás az or­szág politikai-gazdasági és kulturális életét szervező, irányító párthoz? A Vili. kongresszuson Kádár eívtárs így adta ennek magyaráza­tát: „A ml pártunk feladata az, hogy népünk hü szolgája legyen, ez a legfőbb köteles­ségünk. Sem a párt, sem a marxista—leninista, tudo­mány sohasem volt öncél. Mindig az elnyomottak fel­szabadítása és az emberek boldog-szabad életének meg­teremtése volt a cél... és ezt kell szolgálnia a mi pártunk­nak.” Az MSZMP a VIII. kong­resszus óta is ennek szelle­mében dolgozik, ezért kap mind nagyobb támogatást az emberek részéről, azok ré­széről is, akik nem hordják zsebükben a párt tagkönyvét. S lebet-e nagyobb elismerés marxista párt részére, mint a nép bizalma, egyöntetű támogatása. NEW YORK (Reuter, AP, TASZSZ): Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának szerdai ülésén Fedorenko, a Szovjetunió kül­dötte beszédet mondott. Fedo­renko hangsúlyozta, a részle­ges atomcsendről Moszkvában aláírt szerződés friss áramlatot vitt a nemzetközi életbe és megteremtette a kedvező fel­tételeket ahhoz, hogy korlá­tozni lehessen a fegyverkezési hajszát. Nagy hiba lenne viszont — jelentette ki Fedorenko —, ha megelégednénk az elért eredményekkel, melyek önma­gukban még nem vetnek vé­get a fegyverkezési hajszának. A Szovjetunió küldötte rész­letesen foglalkozott a tizen­nyolchatalmi leszerelési bizott­ság előtt álló feladatokkal. A bizottság munkája — mondot­ta — sajnálatos módon nem kielégítő. A bizottság egyhely­ben topog és a genfi tárgyalá­sok kereke — mint ahogy ez 4. Hajnali négy órakor már bem sokan ültek a játékaszta­lok mellett, habár a hárem- hölgynek öltözött hálóinges hölgyikék minden igyekezetü­ket latba vetették, hogy jó hangulatiban tartsák a vendé­geket és fenntartsák játszó­kedvüket. Levine leült a bártpultnál, felhajtott egy dupla whiskyt és körülnézett a játékterem­ben. Egy idősebb nő vonta ma­gára a figyelmét a rulettasztal mellett. Lehetett vagy hetveneszten- dős. Arca olyan volt. mint egy álarc: vastag, fehér pú­derréteg és azon málnaszínű festékréteg borította. Levinre nagy hatással volt, hogy mi­lyen könnyedén játszik az idős hölgy. Közömbösen vette tu­domásul, hogy tétje elveszett és éppen ilyen közömbös ma­radt akkor is, amikor a cru- pier egy halom bankjegyet tolt elébe. Levine mellett még egy fér­fi ül't és láthatóan őt is az elő­kelő, idős nő érdekelte. — Az áldóját! — kiáltott lel. —. A rajta levő holmi testvé­rek között is megér 150 ezer dollárt. Levine csak most vette ész­re, hogy az idős hölgy négy, nagy gyémántokkal kirakott krrkötőt visel a jobb karján, mir den ujján gyűrűk csillog­nak, kisebb körte nagyságú ékköves fülbevalót hord a fü­lében és a nyakán dupla gyöngysort. — Tisztára unalomból ját­szik — jegyezte meg Levine asztalszomszéd j a. E pillanatban a hölgy fel­emelte jobb kezét,' és abban a pillanatban egyenruhás sofőr lépett hozzá, drága prémes kö­pennyel a kezében. A vállára borította a köpenyt és kivezet­te a teremből. — Szeretném tudni, hány ezer dollárt vesztett — szólalt meg újra az ember Levine mellett. — Nem tudom. Én minden­esetre nyertem vagy 3 ezer dollárt — válaszolta Levine és csak most vette jobban szemügyre asztalszomszédját. Apró, disznószemű, sűrű, fe­kete hajú, negyven év körüli férfi volt. — Ne mondja! Igazán nyert? Akkor ön az egyetlen ebben a teremben, aki nem hagyott itt pénzt, hanem elvitt innen. Ter­mészetesen a kaszinó tulajdo­nosait kivéve. Felhajtotta whískyjét, az­tán így folytatta: — Ha netán most kedve van egy kicsit szórakozni, segítsé­gére lehetek. Egyébként Ed Myers a nevem. Levine szintén bemutatko­zott, azután inkább udvarias­ságból, mint érdeklődésből megkérdezte: — Hol, mivel lehet most szórakozni? — Nem mivél, hanem kivél. néhány kedves lánnyal. Isme­rek néhány táncosnőt, nem is laknak messze. Nagyon szíve­sen rendeznek magán-táncbe­mutatót szerencsés nyertesek­nek. — Talán majd máskor — — utasította el Levine az aján. latot» Csak ma érkeztem és nem vagyok kellő hangulat­ban. Levine-t nem érdekelték a lányok. Pillanatnyilag nem. Fáradt volt, aludni akart. Az­után pihenten tovább játszani, amíg együtt lesz néhány száz­ezer dollár. Akkor még min­dig lesz ideje lányokkal szó­rakozni. Már másnap este kiderült, hogy játékrendszere nem olyan holt biztos, amilyennek kezdetben látszott. Szinte hihetetlen pechszé- riába került. Csak nagyritkán nyert meg egy-egy tétet. Játé­kos nyelven szólva, futott a pénze után és folyton növelte tétjeit, hogy visszaszerezze a veszteséget. Egy hétig sem tartott, az egész örökséget el­vesztette. Fáradtan, letörten hagyta el a Fremont streeti játékter­met, ahol az utolsó dollárját is elvesztetté. Céltalanul jár­kált, befordult egy mellékut­cába és sápadt, betegesarcú egyenruhás férfiakkal és nők­kel került hirtelen szembe. Megállt és végignézte, hogyan sorakoznak fel tompa dobszó melleti) négyes sorokba a sö­tétkék egyenruhás férfiak és nők. felvonult az Üdv Hadse­regének Las Vegas-i csoportja. Az Eldorado Hall nevű ka­szinó mellett megállt a menet. Az osztag félkörben feállt, elénekelt egy egyházi éneket, majd a parancsnok rövid be­szédet mondott. Mintegy szá­zan megálltak az utcai járóke­lők közül, meghallgatták a be­szédet és csúfondáros meg­jegyzéseket fűztek hozzá. Amikor a menet tovább in­dult, Levine követte egészen egy alacsony, zöld épületig, az Üdv Hadseregének Las Ve­gas-i szállásáig. Néhány percig tanácstalanul állt a nyitott ajtó előtt, azután bement. A váróteremben ép­pen olyan nagy tolongás volt, mint a játéktermekben, csak­hogy itt szomorú, letört embe­rek tolongtak, vagy álltak né­mán a fal mellett, csodára várva. Egy szegényesen öltözött, halkan sírdogáló asszonyt pil­lantott meg először. Egy leányka volt az ölében, egy fiú a szoknyájába kapaszko­dott. Magas, szikár férfi állt mellette. Szája hangtalanul mozgott, azután egyszerre hisztérikusan kitört: — Mindent elvesztettem, mindent elvitt az ördög. Nincs pénzem, nincs üzletem, nincs hazám. Minden elveszett. Arca elé kapta a kezét és hango­san zokogni kezdett. Az Üdv Hadseregének két katonája lépett hozzá és vi­gasztalni próbálta. Levine eleget látott, elege volt a letört emberekből. Szi­lárdan elhatározta, hogy ezt a sorsot minden áron elkerüli és még egyszer szerencsét pró­bál. Amikor a kapuhoz ért. egy elegáns, idősebb hölgy lépett be. Levine rögtön felismerte, katonája lépett hozzá és vi­selt. Ugyanaz a hölgy volt, akit megérkezésének első esté­jén hosszabb ideig megfigyelt a játékteremben. Még hallot­ta, amikor méltóság tolj esen így szólt az egyik katonához: — Elvesztettem minden készpénzemet és ékszereimet is. A kocsimban nincs elég benzin, hogy haza utazhassak. Férjem egy centet sem hájian- dó küldeni. Ezért éjszakai szállást kérek részemre és a sofőrömnek. Levine sietve elhagyta az Üdv Hadseregének otthonát és visszament a Premond Street- re, ahol kocsiját hagyta. A kormánykerékhez ült és oda­hajtott, ahol előző este hatal­mas neonfény-reklám tűnt a szemébe. „Ha kifogyott a kész­pénze, adja el autóját” — hir­dette a fényreklám. Jóllehet, már este 10 óra is elmúlt, a gépkocsi kereskedés még mindig dolgozott, mert Las Vegasban éjjel-nappal üzemben volt minden. — Szép kocsi — jegyezte meg a kereskedő. Háromszáz dollárt rögtön kaphat érte. — Megőrült? Háromszáz dollárt ezért a kocsiért? Hi­szen csak néhány héttel ezelőtt vettem, és még vadonatúj, 3800 dollárt fizettem érte. — Elhiszem, de Las Vegas­ban senki sem ad többet há­romszáz dollárnál. Senki sem kényszeríti hogy itt adja el a kocsiját. Menjen Los Angeles­be, ott biztosan háromszor annyit kap érte. Levine tanácstalanul állt. — Egyébként is — folytatta a kereskedő — teljesen mind­egy, hogy mennyit kap érte* mert a pénzt úgyis a kaszinó­ba viszi. Adok egy jó taná­csot: üljön a kocsiba és hajt­son el. amilyen gyorsan csak tud. Adja ei a kocsit másutt ahol többet kap érte, és ahol nincsenek játéktermek. (Folytatjuk.) „Hz SZKF programja —a mi harci zászlónk!" Ä Pravda vasércükbe hív minden szovjet embert, hogy tevékeny harcot vívjon a kommunizmus építése prog­ramjának teljesítéséért, önfel- álclozóan munkálkodjék, fo­kozza a fegyelmet, határozott támadásokat indítson a múlt, a burj.soá ideológia maradvá­nyai ellen. „Munkával és csak­is a milliók munkájával gyor­síthatjuk meg a kommunizmus építését”. A Szovjetunió külpolitiká­jában azon az úton halad, amelyet, a nagy Lenin megje­lölt, és amelyet towábbfej- lesztettek a XX. és a XXII. kongresszus határozatai, vala­mint az SZKP programja — írja végezetül a Pravda. — Ez az irányvonal k’emelkedö győ­zelmeket. vívott ki. Hazánk to­vábbra is megmásíthata.tlanul követi a béke és a népek kö­zötti barátság politikáját, har­col a szocialista államok egy­segének és összforottságának megerősítéséért, az általános és teljes leszerelésért, a békés együttélés lenini elveinek dia­daláéig. ta. A hétéves terv öt esztende­je alatt csupán a• terven felül­termelt érték 37 milliárd ru­belt tesz ki. A párt különös súlyt helyez a leghaladóbb, gazdaságilag ieghatékonyabb iparágak fej­lesztésére. A vegyipar ma a kommunizmus építésének igen fontos frontja, erre összponto­sítják a párt és a nép erőit, az óriási anyagi tartalékokat. Az SZKP Központi Bizottságának küszöbön álló plénuma konk­rét intézkedéseket dolgoz ki a vegyipar — mint re-ndkívííl Perspektivikus gazdasági ág fejlesztésének meggyorsításá­ra.'’ A mezőgazdaság további fel­lendítéséről szólva, a vezércik k hangsúlyozza, hogy ez a fel­adat az egész párt, az egész szovjet nép ügyévé vált. A leg­közelebbi években legalább öt- milliárd púddal kell növelni a szemestermények termelését. „A pártprogram feladatul tűzte ki az új ember nevelé­sét, a párt lankadatlan figyel­met fordít a nép eszmei-poli­tikai nevelésére, az ideológiai munka tökéletesítésére.” Ez­zel kapcsolatban a vezércikk emlékeztet a párt és kormány vezetőinek az írókkal és mű­vészekkel lezajlott találkozá­saira, az SZKP Központi Bi­zottságának júniusi plénumá­ra, amely kiemelte az ideoló­giai munka óriási jelentőségét a kommunizmus szélesen ki­bontakozó építésének viszo­nyai közepette. Pártunk, Lenin tanításait kö­vetve nem éri be az elért eredményekkel, — mutat rá a vezércikk. Előre kell néznünk kitartóan le kell küzd énünk a nehézségeiket, újabb csúcsokat kell meghódítanunk, engesz­telhetetlen magatartást kell tanúsítanunk, a fogyatékossá­gokkal szemben. A párt fel­MOSZKVA (TASZSZ): A Pravda csütörtöki, az SZKP programja elfogadásá­nak második évfordulója al­kalmából közölt vezércikké­ben a következőket írja: „Az SZKP programja bizo­nyítja pártunk megingatha­tatlan hűségét a marxizmus- leninizmushoz. és azt a forra­dalmi eltökéltségét, hogy már a mai nemzedék életében fel­építi hazánkban a kommunis­ta társadalmat. A pártprog­ram tudományos meghatáro­zását adta a kommunista tár­sadalomnak, sokoldalúan megalapozta a kommunista társadalom felépítésének útja­it és módszereit, megszabta a szovjet állam bel- és külpoli­tikáját.” Az elmúlt két év eredmé­nyei évtizedekkel érnek fel — folytatja a Pravda. A XX. és XXII. kongresszus határozatai sikeres megvalósításáért ví­vott össznépi harc évei, a programnak a világ fejlődési menetére gyakorolt, egyre nö­vekvő befolyásának évei vol­tak. „A nagy Lenin azt tanította — írja a Pravda —, hogy az új társadalom építésében a legfontosabb a gazdasági élet fejlesztése, a népgazdaság irá­nyítása. A párt tevékenységé­ben a kommunizmus anyagi és műszaki bázisának megte­remtésére fordította a fő fi­gyelmet. A {járt minden erőt mozgósít a hétéves terv fel­adatainak sikeres teljesítésé­re, a nehézipar további fej­lesztésére, a termelékenység nagymérvű emelésére, a tudo­mányos és műszaki fejlesztés meggyorsítására, az ország ke­leti területei termelő erőinek gyors fellendítésére, szívósan tökéletesíti a népgazdaság irá- nvítását. Iparunk gyorsabb ütemben fejlődik, mint ahogy azt a hétéves terv előirányoz­talmazó, t ';kos írásos jelenté­seket. Ezért a budapesti kato­nai bíróság Csorna Sándort nyolc évi, Cc ma Sándomét három évi szabadságvesztésre és teljes vagyonuk elkobzására ítélte. A vádlottak enyhítésért fel­lebbeztek. Az ítélet nem iog- erős. (MTI) A budapesti katonai bíróság 1963. október 28-án tárgyalta Csorna Sándor és Csorna Sán- dorné pécsi lakosok kémügyét. A bírósági tárgyalás során bi­zonyítást nyert, hogy Csorna Sándor és felesége a nyugat­német hírszerző szervek részé­re folyamatosan küldött kato­nai vonatkozású adatokat tar­Nyugatnémet kémeket ítélt el a bíróság A% EmZ-kosgrűlés hírei be a nukleáris fegyverkísérle­tek megszüntetéséről. A hatá­rozati javaslat támogatói kö­zött van a Szovjetunió és az Egyesült Államok is. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének Gyámsági Bizottsá­ga folytatta a vitát a délnyu­gat-afrikai helyzetről. A vita során felszólalt Belorusszia, Kamerun és az Egyesült Álla­mok képviselője. A belorusz és a kameruni küldött beszédé­ben elítélte a Délafrikai Köz­társaságnak azt a törekvését, hogy bekebelezze Délnyugat- Afrikét. A két szónok hangoz­tatta, hogy az ENSZ-nek nyo­mást kell gyakorolnia a Dél­afrikai Köztársaság kormányá­ra a fajüldöző politika beszün­tetése végett. Az amerikai küldött „óva­tosságra” intett a délnyugat- afrikai helyzettel kapcsolat­ban és kijelentette, hogy a kérdésmegoldását célzó ENSZ intézkedéseknek „szilárdan törvényes alapokon” kell nyu- godniok. mindenki előtt ismeretes — üres járatban forog. Fedorenko hangsúlyozta, hogy ezen a helyzeten sürgő­sen változtatni kell és új életet kell lehelni a genfi tárgyalá­sokba. A bizottságot meg kell szabadítani az üres szócséplé- sektől. Ezt a célt szolgálja az a szovjet javaslat, amely in­dítványozza, hogy az 1964 első felében legfelső szinten hívják össze a tizennyolchatalmi le­szerelési bizottság ülését. A nukleáris fegyvermentes övezetek kérdésére térve a szovjet küldött hangoztatta, a szovjet kormány szükségesnek tartja e tervek megvalósításá­nak támogatását. Készek va­gyunk arra — jelentette ki —, hogy a nyugati hatalmakkal együtt megfelelő mértékben szavatoljuk azt, hogy az atom­fegyvermentes övezetek kívül maradjanak a nukleáris fegy­verek alkalmazásának terüle­tén. A Jemeni Köztársaság kül­dötte tizenhét ország nevében határozat-tervezetet nyújtott

Next

/
Thumbnails
Contents