Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-25 / 250. szám

4

NEP0J3ÄG

1983. október 25., péntek

Régészeti kérdőjelek a Várhegy tetején Milyen erőd állt a Várhegyen és kinek szolgált?

építmények maradványait is feltételezik, így a folytatás az őskori leletek mellett Árpádkori vonatkozásban is ígér újabb adatokat.

Arra a kérdésünkre, hogy 1963-ban történt-e újabb fordulat, az önkéntes régészek közölték, hogy a kutatómunka ideiglenesen szünetelt.

Remélik azonban, hogy a feltárás 1964-ben fokozottabb ütemben megindulhat. Ehhez azonban az Akadémia tudományos és anyagi segítségén túlmenően* a helyi szervek anyagi támogatása is szükséges lenne. Segítség és az is, hogy a figyelmet ébren tartsuk.

A VARHEGY titkának, kérdőjeleinek megfejtése nemcsak tudományos szempontból „fi- zetődhetik ki”. Ha napfényre kerülnek az egykori erődítmény vaskos falai, a falak között rejtőző szerszámok, az emberi kéz és szellem egykori nyomai, akkor Eger és környéke újabb értékes látnivalóval gyarapszik. És célnak ez sem közömbös.

(farkas)

Ogy látszik, mire felocsúdunk, már nyakunkon is az új dömping — a betyár-bandita filmek dömpingje. Cartouche, Fanfan de Tulipe, Mandrin, A korzikai testvérek, A púpos, és most német változatban A vérdíj. Természetesen nem húzhatunk egyenlőségjelet a filmek művészi értéke közé, mert hasonló mondanivalójukat a forgatókönyvírók, a rendezők, az operatőrök és a szereplők különböző művészi szinten oldották meg. És annál is kevésbé tehetjük ezt, mert A vérdfj ebben a családfában a legrosszabbul sikerült gyerek.

A magyar filmátvevő, illetve vásárló szervek valószínűleg abból indultak ki e filmek megvételénél, hogy végeredményben politikailag nem ártanak, tele vannak romantikával, izgalmas kalanddal (ló, verekedés, szerelem és töménytelen vér), és hogy ilyesfajta igény a mi közönségünkben is van, és ezzel számolnunk kell. Valóban, az említett filmekNyugdíjasok napja az ÉMASZ egri üzletigazgatóságán

Hagyománnyá vált, és évek óta megrendezik az ÉMÁSZ egri üzletigazgatóságán a nyugdíjasok napját. Ezen a napon visszatérnek mindazok, akik évtizedeken keresztül dolgoztak az üzemben, s akiknek jó munkája is hozzájárult az egri üzletigazgatóság mai eredményeihez.

Tegnap délután három órakor. került sor a harmadik ilyen ünnepség megrendezésére az ÉMÁSZ új irodaházának klubjában, ahol 26 nyugdíjas gyűlt össze, hogy elbeszélgessenek életükről, apróbb, nagyobb gondjaikról. A vállalat vezetősége nevében Lichter Miklósáé, az üzem legrégibb dolgozója üdvözölte a megjelenteket, majd fehér asztal mellett az esti órákig együtt maradtak a baráti környezetben.

GEORGES BIZET

(1838-1875)

Százhuszonöt éve született Bizet1

Minden életrajzírója kiemeli azt a nagyszerű szárnyalást, ahogyan életének első húsz esztendejét leélte. Még gyerek, amikor a párizsi konzervatóriumban Halévynél tanul, ép- pencsak húszéves, amikor a római nagydíjat elnyeri és Miracle doktor című vígoperájával rászolgált az Offenbach-díjra. S ez a rendkívül sikeresnek ígérkező sors megfordul: kudarc kudarcot követ, míg harminchét éves korában halálos betegen el nem jut élete fő művének, a Carmennek a bemutatójához; reménykedik, bízik a muzsika sikerében, de a leözönség máshoz szokott, nem érti* nem kívánja a zenei kinyilatkoztatást, a szenvedélyek, az opera színpadán addigelé nem szereplő, vagy nem a korabeli ízlés szerint szereplő hősök hangját. A Gyöngyhalászok, a Perthi lány, a keleti tárgyú Djamileh után megbukik a Carmen is, hogy a költő halála után, a felszínes operai divat múltával meghódítsa a világ valamennyi operaszínpadát. A Carmen ma is az egyik leggyakrabban játszott alkotása az operairodalomnak.

Miért bukott el saját korában Bizet? A párizsi opera miatt, ahol az akkori, felszínen lebegő burzsoázia ízlésének megfelelően pompázatos felvonulások, káprázatos balett uralkodtak, Delibes szemkápráztató alkotásai jelentették a mércét elsősorban. Bizet a romantikából táplálkozó lélekkel, őszintéi bensőséges hangon, a reális életről zenél a színpadon is, reális emberekről, akiket a szenvedély fűt, akikben a népei fel lehet és fel kell ismerni. Carmen cigánylány, rendkívüli személyi varázzsal, aki Don Jósét elindítja tragikus sorsára. Ö maga is meglakol csapongó szerelméért, mert diadala és boldogsága tetőfokán, amint éppen imádott szerelmesét, Escamillót ünnepli a közönség, Don Jósé végez vele. A szerelemre termett, fékezhetetlen Carment leszúrja. Don Jósé, a tizedes, aki Micaelát is megtagadja, anyját is elveszti.

Bizet a valóságot ábrázolja a színpadén, zenével és ezt kora nem tudta megbocsátani neki. Csempészeket, dohánygyári munkáslányokat, cigányokat, egyszerű katonákat avat operahősökké és ez akkortájt a párizsi nagypolgár számára kihívást jelentett.

Bizet harminchét évesen, nagy-nagy emberi és művészi tragédiát vitt a sírba, de muzsikája — kilenc évtized a tanú rá! — halhatatlan, hőseivel együtt. (farkas)

ba. A német lovagok és őrgrófok orra alá sok borsot tör*' míg végül ezek katonaságot rendelnek ellene és bandája ellen és végül is Schinderhannes árulás folytán .elbukik* életét bandája megmaradt tagjaival együtt a guillotin alatt végzi.

Természetesen, közben rengeteg sok „nagy jelenet”, szép színes felvétel, gyönyörű táj váltja egymást a filmen. És folyik a vér, és szinte érezni a puskaporszagot a nézőtéren is. És időtől, vértől, eszméktőt elszakadt romantika is végigkíséri a hősök életét. De ne felejtsük: minden gyártó cég, minden filmjében (ha akarja* ha nem) beleviszi a „nemzeti sajátosságot”, ezért e film említett rokonaitól eltérően, né- metesen vaskos és sokszor ízléstelenül naturalista.

Maria Schell és Curd Jürgens is csak a siralomházi jelenetben alakítanak művészit. Itt egészen magasfeszültségű a film. De ezt is elrontják a hihetetlen és ízléstelen utolsó ölelkezéssel, amelyet szintén nem az 6, hanem a forgatókönyvíró Georg Hurdalek és a rendező, Helmut Käutner számlájára kell írnunk.

fsuha)

Nagy sikerrel mutatkozott be Egerben

A krakkói Echo

Nagy sikerrel mutatkozott be szerdán az egri közönségnek a krakkói Echo férfikórus. A kórus műsorán lengyel dalok és operarészleteik szerepeltek. A krakkói együttes a budapesti telefongyáriak vendégeként tartózkodik Magyarországon, s a vidéki tűmét is a telefongyár „bonyolítja le”.

Az Európa-szerte ismert Echó kórus hatvan évvel ezelőtt alakult, s a háború előtt már járt Magyarországon. Az Egri Művelődési Házban két olyan kórista is fellépett, akik alapító tagjai az Echónak, s hatvan éve énekelnek a férfikórusban.

17.

— Talán mégsem kellett volna elmondani mindent a matrózoknak — szólalt meg Dixon bágyadtan, amint Dudley belépett a sátorba.

— Sajnos, sir, ezt meg kellett mondani ' — jelentette ki Dudley meggyőző hangon. — A doktor úr igazolja szavaimat.

— így van, Edgar — bólintott leverten az orvos. — Nem tudja, Dudley, hány atom- és termonukleáris bombát robbantottak fel már a kísérletek megindulása óta?

' — 1945 óta napjainkig körülbelül százötvenet. Ugyanakkor á robbanáskor felszabadított energia egyenlő háromezer olyan atombomba erejével, amelyet annak idején Hirosimára és Nagaszakdra dobtak le.

— Most képzelje el, menynyi bomlási termék gyü- lemlett össze ez alatt az idő alatt a levegőben! — mondta Stowne. — Aztán még mi is felrobbantottunk kétszáz kilométernyire innen a „Big Joe”-t. És most ezek a radioaktív anyagok nemcsak rátelepednek a föld felszínére, hanem elnyelik a növények is, amelyelmek a gyümölcsei radioaktívakká válnak.

— Nem túlzza el maga és orvoskollégái a radioaktivitás veszélyességét? — kérdezte Dixon. — Ha jól tudom, a radioaktív por örök idők óta létezik. Sőt én azt mondanám, hogy a radioaktív por részecskéi mintegy a természeti viszonyok részét képezik, amelyekhez az életnek bolygónkon állandóan alkalmazkodnia kell.

— Bizonyos természetes radioaktív alap persze mindig volt — értett vele egyet Stowne doktor. — A kozmikus sugarak és a hegyi kőzetek természetes radioaktivitása szüli őket. De mindezek a kisugárzások nem nagyok és *z élet,

' — Nem tudom, ki állítja ezt, sir, viszont ismerem a világ nagynevű tudósai túlnyomó többségének véleményét, hogy a radioaktivitás okozta csaknem valamennyi mutáció káros.

— Igen, ez így van, Edgar — igazolta Stowne doktor a mérnök szavait. — Az ember számára minden effajta mutáció elodázott szerencsétlenség. Ezt igazolja a tekintélyes tudósok többsége. A radioaktív sugárzás hatása az örökletességre kétségtelen.

Egyáltalán szomorú távlatok nemcsak az emberiség, hanem a mi számunkra is — fejezte be Stowne doktor egy nagy sóhajtás kíséretében.

— Én még hozzátenném: különösen a mi számunkra — toldotta meg Dudley az orvos szavait.

— Miért éppen a mi s zámunkra? —

csodálkozott Dixon.

— Hát azért, mert a radioaktív alap szigetünkön nagyon is jelentős. Mindenesetre sokkal nagyobb a természetesnél.

— Maga* Dudley* kezeskedik a mérőműszerei mutatta eredményekért? — kérdezte Stowne aggodalmasan. Hisz vízben voltaic

és elromolhattak.

— A legpontosabb műszereim, sajnos, elpusztultak —

felelte Dudley. — Csupán ez az egyetlen hordozható készülék maradt épen. Habár nem a»- legpontosabban mutatja a radioaktivitás fokát, azért egyelőre elég kifogástalanul működik.

— Tehát a pálmák kókuszteje valóban radioaktív? — kérdezte Dixon csalódottan.

— Valóban, sir.

— Pedig úgy szeretnék inni

valamit;.. — sóhajtott a tengernagy és fáradtan lehunyta szemét.

Dudley eltűnődik

A Tabu szigetén való tartózkodás harmadik napján a matrózokat már nem lehetett visszatartani a kísértéstől, hogy megkóstolják a kókuszdió hűs tejét. De még maga

Dudley sem volt biztos abban* hogy nem követi-e rövidesen a példájukat. A tengernagyot egyelőre remeterákkal táplálták. Ennek testében nem fedeztek fel jelentős mérvű radioaktivitást. De miután a matrózok is rákaptak a rákokra, ezek nagyon gyorsan kifogytak és új táplálékról kellett gondoskodni.

Bridge fedélzetmester, alkire

semmiféle tilalmak és ijesztgetések nem hatottak, általában megevett mindent, ami a legcsekélyebb mértékben is ehető volt, többek között a hóbortos halféléket is, amelyeket a lagúnában fogott. Amikor pedig Dudley megvizsgálta műszerével a halak szálkáit, kiderült, hogy .valamennyi radioaktív.

(Folytatjuk.)

bői sok volt, amelyen jót derültünk, szórakoztunk, amelyek vetítésekor Egerben is a Kertmozi plakátját döngették a kamaszok. De azért a „jóból” is megárt a sok. Ráadásul A vérdíj nem is olyan jó. Még kalandos-romantikus filmnek sem.

Az NSZK-ban, a hamburgi Reálfilmgyárban készült, Helmut Käutner rendezte és tőle, valamint a két főszereplőtől. Maria Schelltől és Curd Jür- genstől is mást, más színvonalú filmet vártunk, mert azt szoktuk meg. Egyébként a film jó szándékú és biztos, hogy szintén közönségsikere lesz.

Hannes Bückler, akit Schinderhannesnek neveznek, a Rajna-menti népek amolyan pozitív betyárja, aki a napóleoni időkben betyárjaival az erdőbe húzódik és onnét kikitörve csap le a gazdagokra, és oszt pénzben is Igazságot a szegény népnek. Rettenthetetlen, bátor, erős, „igazi férfi.” És — éppen ezért — szereli a fehémépet, illetve a történetben szerelmes egy énekeslány■ -----------ü.

A VERDIJ

Nyugatnémet, szélesvásznú, színes film

amely rendkívül találékon vegyi struktúrájú, nemcsak nagyszerűen alkalmazkodott hozzájuk, de valószínűleg meg is tanulta felhasználni őket saját örökölhető alkatának a megváltoztatására.

— Lám, éppen ez az! — élénkült fel a tengernagy. — Bizonyára a radioaktivitásnak az örökölhetőség hordozójára gyakorolt hatására gondolt?

— Igen, Edgar, a mutációra gondoltam.

— És hogyan vélekedik egy sor tudósnak arról az állításáról, hogy a radioaktív alap növekedése meggyorsítja a mutációt és ezzel megnyitja, az emberiség előtt a zsenik születésének egyedül lehetséges útját?

Dudley, aki alkalmatlannak tartotta ezt a tudományos társalgást a kialakult helyzetben.

mégsem, volt képes a tengernagy eme kijelentése után vitába nem szállni vele.

Mihály ősrégész, a Tudományos Akadémia régészeti kutató csoportjától több alkalommal kiszállt a helyszínre, az addigi munkát és eredményeit értékesnek találta. Ennek megfelelően dr. Cihkán és Bodnár István tovább folytatták a munkát és újabb, javított térkép készült. Ennek alapján kezdte meg az Akadémia 1962* októberében a részletes ásatást tudományosan megalapozott módszerekkel.

A HÁROMHETES kutatás meglepő és további búvárkodásra is alapot nyújtó megállapításokhoz vezetett. Meghatározta a kutató csaport, hogy a Várhegy a fiatalabb kőkorszakban, i. e. 3000 körül, a bronzkor végén és a koravaskor elején már lakott hely volt. A leletek szerint a bronzkor végén létesült az a kőmaggal erősített földsánc, s ebbe a XIII. század első felében beépítették azt a kőfalát, amelynek maradványai a figyelmet felkeltették. Ez a kőfal jelentős részben ma is fennáll. Magassága 1,8 méter körüli, szélessége 2 méter körül van. Mintegy 4000 köbméter fal, 1 kilométer hosszúságban épült itt egykor, s külön érdekessége, hogy erről a várról, erődítményről eddig korabeli okmány nem került elő*

Az 1962. őszén lefolyt ásatás a falakon bélül az Árpád-kor végéről származó építmény padozatát, néhány kovácsszerszámot, fúrót, fogót és két nagyméretű kulcsot hozott napvilágra.

— Alig kétséges — mondják az egri kutatók —, hogy a várhegyi erőd az egri püspökség tulajdona lehetett, s így az az egri vár elődjének tekinthető. Az ásatás eredményei további

AZ EGRI Várhegy tetején olyan kérdőjelek merednek a turista szeme elé, aminőket a könyvekben nem láthatunk. Ezeket a kérdőjeleket a történelem és az emberi kutatás helyezte el a Várhegy tetején. A csúcson a növényzet alól, a fák közül az emberi kéz és kíváncsiság keresésére kibukkantak egy régen használt erődítmény falai, kormos kövek, amelyek egykori életről regélnek, szerszámok, amelyek az emberi küzdelem régen volt szakaszairól beszélhetnének. Csak még nem tudjuk pontosan, milyen kor nyelvén szólalhatnak meg ezek a leletek, vagy hány kor krónikáját lesznek hajlandók nekünk, vagy kutató utódainknak elmondani.

Ilyen és hasonló kérdések, gondolatok ötlenek fel bennünk, amikor az egri Várhegy titkairól beszélgetünk _ dr. Chikán Zoltánnal, a Várhegy szerelmesével, kutatójával.

1959 őszén kezdett hozzá dr. Chikán Zoltán és Bodnár István tanár a kísérleti ásatáshoz, miután már 1957-ben feltérképezték a Felsőtárkány fölötti Várhegyet* A próbaásatások igazolták a feltevéseket: a kőből készült hatalmas külső védőfalat sikerült megtalálni, gok neolit és vaskori.régi cserép és használati eszköz került elő, amelyről dr. Pataki Vidor megállapította, hogy neolit- és vaskorból származnak. A szakértő útmutatása nyomát a két kutatgató tanár 1960-ban a falakon belül is kísérleti árkot bontott, s onnan régebbi kőkori cserepek (bükki kultúra) és eszközök kerültek elő*

Dr. Chikán és Bodnár István tanár a leletanyaggal és a térképekkel jelentkeztek a Történeti Múzeumba. Dr. Párduca