Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-23 / 248. szám

4

NÉPÚJSÁG

W63. október *3., szerda

Versek és versbarátok Ecséden

ECSÉDEN jártam a tavasz- szal, amikor az első író-olvasó találkozót rendezték. Berkesi András képviselte a magyar irodalmat — a közönséget, a falu többszázas olvasótáborát pedig az a néhány tucat diák, bányász és pedagógus, — akiknek jutott hely a könyvtár- szobában összezsúfolt székeken. A napokban újból „beszökött” az élő, eleven irodalom: a legifjabb verskedvelők találkoztak az irodalom egy régebben indult generációjának neves képviselőjével, Várnai Zsenivel.

— Amikor először a kezembe kerültek Várnai Zseni versei, nem tudtam másra figyelni — „vall” Szilágyi Franciska tanítónő. — Megkapaszkodtak bennem a versek, nem engedtek el, pillanatok alatt kiragadtak abból a társaságból, amelynek ezt a találkozást köszönhettem. Azt hiszem, meg is sértettem őket, de akit elkap a Várnai-versek lendülete, szenvedélye, izzása, később higgadt bölcsessége — úgyse tud megszabadulni tőlük, úgyse tud „mellékes dolgokra” figyelni. És mi az a más, ami nem mellékes a felfedezés pillanatában?

Most is nehezen figyel másra. Ha egy Várnai-írás megjelenik, elolvassa, elújságolja, s megpróbálja megosztani örömét azokkal, aki a légkör zelebb állnak hozzá. Mivel tanítónő — a diákokkal.

— Három éve szerveztük meg az irodalmi kört, azóta a kultúrműsorokon, a társadalmi ünnepeken negyven-ötven ecsódi diák szavalt Várnai verseiből — mondja, s az embernek az az érzése, szándékosan kerüli az egyes szám első személyt, nem mondja, hogy „szerveztem meg”, a mondatok, a megbocsátható szándékos nyelvi pongyolaságok spanyolfala mögé rejti személyes szerepét

A MOSTANI találkozóra az iskola tornatermében került sor. Hűvös van, a komor boltívek templomi hidegséget sejtetnek, aki bejön, végig begombolja a kabátját.

És kezdődik a „hivatalos” műsor. Nyolcadikos kislány szavalja azt a verset, amely újságcikkek, emlékiratok bizonysága szerint is „történelmet csinált”, — de legalábbis segített történelmet csinálni. „Katonafiamnak”. — Amikor ez a versem megjelent a Népszavában, elkobozták az újságot De ez se „segített” — a vers kéziratban is terjedt.

„Mi lesz, ha minden

katcmafiú

Szülőanyjától kap egy

levelet

Mely lázit, gyújt,

vérbeborít:

Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek”

— Nem is lőtt a katonafiú.

De ezt már a történelem tanúsítja, Lukachich tábornok emlékirataiban a verset is okolja, amiért a tizennyolcas polgári forradalom meggátolására, vérbefolytására Pestre vezényelt katonák nem lőttek a tömegre. ,

Lehullott a fegyver, ölelésre hajlott a -gyilkoláshoz szokott kar Pesten és az orosz fronton.

Történelem. Lassan, méltóságteljesen áradnak a valamikor eseményeket pergető, befolyásoló szavak. A súlyos igék szépen, érthetően artikulálódnak.

Három éve tanítja a diákokat Várnai-versre Szilágyi Franciska, s azóta az iskolások között „sikk” lett a vers- értés, a vers szeretete. Az „Anyaszív”-et, „A világ asz- szonyaihoz”-t, a „Muzsika”-!, az „Őszi napsütés”-t szavaló diákok és a többi Várnai-verset mondó ecsédi gyerek a bizonyíték rá. A verskedvelés itt nem sznobok önáltatása, s a nevelő eredményesen közvetít az ember, a gyerekember, az olvasó — és a költő között. A nevelő avatott kézzel, hozzáértéssel adta tovább a Várnai-versek felfedezésének nagyszerű pillanatait, lendületét, szenvedélyességét, izzását...

A FENTEBBI, nem leltár- szerűen pontos felsoroláséban még említettem ezt is: higgadt bölcsességet;

Arról még itt — tizenkét- tizennégy éves gyermekembe- pen a sikeres műsor után jogos pen sikeres műsor után jogos kérdés — miért csak diákok vannak ebben a szakkörben? Miért hiányoznak azok, akik most lehetnek annyi idősek, mint amikor Várnai Zseni első versét írta?

— Ha az én tanítványaim kikerülnek az iskolából, s a verskedvelő úttörők nagylányok, nagyfiúk lesznek, — akkor már támaszkodhatom az idősebbekre is — mondja a tanítónő, de addig hova, kihez menjek? Ki segít? Hol találok olyan „felserdült” fiatalokat, akik értik a verseket, szeretik a költészetet, szívesen beszélnek irodalomról?

Nem tudtam válaszolni a kérdésre. Mert ha azt mondom: Érdemes próbálkozni azoknál a fiataloknál is, akik iskoláskorukban nem élvezték a versek szépségeit, — érdemes lenne őket is megtanítani erre — idealistának, álmodozónak tart, aki nem értékeli azt'a munkát, amellyel ő a gyermekek útját évek óta egyengeti a versekhez; Nem tartaná konkrétnak a választ, afféle kötelező (mondani kötelező, javasolni illendő) direktívának tekintené, aminek a helyességéről hogyan is győződhetett meg az az idegen, aki két íróolvasó találkozó között egyszer se járt a faluban.

De azért érdemes lenne megpróbálni. Érdemes lenne megkísérelni, kiterjeszteni a verskedvelők körét, a felnőttebbekre is. A három év óta tartó munka, az ünnepségeken szinte kötelezően elhangzó Várnai-versek hatását így is le lehetne mérni. A fülek „versértő”’ finomodása biztosan megérthető lesz majd számokban is: a felnőtt jelentkezők, érdeklődők számában.

AZT HISSZÜK, háromévi munka előkészítette a „talajt”, az embereket erre a „kfsér- letre”;

Krajczár

Bírósági krónika

NEKIMENT A RENDŐRNEK ÉS A JÁRÓKELŐKNEK — ÖTHÓNAPI SZABADSÁGVESZTÉS

B. J. negyvenhat esztendős segédmunkás híres verekedő, 1937 óta tizenháromszor állott a bíróság előtt, lopásért va- gyonrongálásért, izgatásért, verekedésekért, erőszakoskodásokért.

Augusztus 26-án reggel két féldecivel kezdte a napot s úgy indult élettársával az asz- szony fizetéséért az Egri Dohánygyárba. Útközben megivott egy üveg sört, majd a pénz kézhezvétele után betért élettársával a nagytemplom alatti borozóba, ahol háromde- cis poharakkal oltotta szóraját — egész napon át. Estefelé felkeresték Kertész utcai ismerősüket, ahol ugyancsak ivott B. J. élettársával együtt. Nyolc óra tájban a Vadászkürt Étteremben akartak tovább inni, de a pincérek nem szolgálták ki őket. B. J. vitatkozott a pincérekkel, akik rendőrért üzentek. A rendőr meg is érkezett és B. J.-t feltűnés nélkül igyekezett elvezetni. A Marx Károly utcában B. J. visszakézből megütötte a rendőrt, aki a járókelők segítségét kérte a garázda segédmunkás előállításához és kórházba vezetéséhez. B. J; a rendőrnek segédkező embert is megharapta.

B. J. a kórházi orvosnál is jelenetet rendezett a rendőrt leköpte és szidalmazta;

Az egri járásbíróság dr. Medgyesi tanácsa B. J; segédmunkást hivatalos személy elleni erőszakban és egyrend- beli könnyű testi sértésben mondotta ki bűnösnek és ezért öthónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerős, a fogva levő B.; J.-t a bíróság nem bocsátotta feltételesen sem szabadlábra;

ITALOZÁS, SZURKÁLÁS — NYOLCHÓNAPI JAVITÓ-NE- VELÖ MUNKA

A szóláti kastély udvarán beszélgettek húsvétkor a kapatos ismerősök amikor megérkezett a házban lakó B. A. Cigarettával kínálás közben megsértette N. K. G.-t. Ebből szóváltás keletkezett, s ennek során B. A. megütötte N. K. G.-t, majd feltápászkodása után ismét olyan ütést mért rá, hogy újból a földre került. Amikor a szomszédok és ismerősök a földre kerülő sértett

„Jelentse gondolatait!

##

Október 5-én a New York Times azt a meglepő hírt közölte Saigonból, Dél-Vietnam fővárosából, hogy az állami hivatalnokoknak kérdőíveket kell kitölteniük, ahol választ adnak arról, hogyan gondolkoztak és tevékenykedtek a buddhista felkelés alatt. A kéz* deményezés Ngo Dinh Diem- től, az elnök bátyjától és egyben politikáé tanácsadójától származik. Ngo Dinh Diem egyébként a titkos rendőrség és az SS-re emlékeztető rohamcsapatok főnöke.

A hivatalnokokkal írásban közölték:

„Őszinte vallomást kell tennie! Gondoljon felelősségére és becsületére!”

Senkinek sem tetszenek ezek a módszerek és a New York Times szerint vonakodnak valódi gondolataikat papírra vetni.

„Természetesen a valóságban egészen mást gondolok?' — jelentette ki az egyik tisztviselő. „De ha az igazságot írnám, az

rosszul esne a kormánynak. Márpedig én nem akarom a kormányt megsérteni”.

Az állami tisztviselőknek például ilyen kérdésekre kell válaszolniok:

„Milyen elképzelései voltak, amikor meghallotta, hogy a buddhistákkal baj van és a kormány még nem nyilatkozott?”

De ezzel még nem elégedett meg a kormány. A következő kérdés így hangzott:

„Hogyan adott kifejezést gondolatainak? Milyen megjegyzéseket tett otthon családja, baráti körében? Hogyan viselkedett hivatalában? Kivel, miről beszélgetett? Mit gondol most az egész ügyről?”

A kérdéseket úgy állitották össze, hogy a feleleteket ellenőrizni lehet. A kérdőív másik oldalán a tisztviselőknek:

,,... nyilatkozatot keU ten- niök általános magatartásukról. Mekkora a felelősségérzetük és hogyan teljesítik kötelességeiket? Milyen rossz szokásaik vannak? Tegyenek javaslatot, hogyan tudnák hibáikat, gyengéiket kijavítani.”

Mielőtt aláírnák a kérdőívet, még egy nyilatkozatot kell tenniük:

„Aláírásommal igazolom, hogy ez a vallomás őszinte”.

A kérdőív és a nyilatkozat alapján a Diemrkormánynák lehetősége van, hogy bármely tisztviselője ellen eljárjon, ha a válaszok nem mindenben felelnek meg a követelményeknek.

Az egész akció fényt vet arra a kormányra, amelynek támogatása nap nap után másfél millió dollárjába kerül az XJSA-nak. Naponta gyilkolják az embereket Dél-Vietnam- ban, naponta kerülnek tucatjával börtönbe polgárai, hogy „harcai” a kommunizmus ellen megvédjék a „szabadságot”.

(Sz. L.j

védelmére keltek, B. A; eM* vette zsebkését, hogy a sértettet megszúrja. A felhevült és többszereplős vita hevében B. A; elvesztette a fejét és hangosan kiabálta hogy mindenkit' kigyilkol.

A veszekedésbe csitítőlag beleavatkoztak az asszonyok is és igyekeztek az udvaron cívódó társaságot szétoszlatni. A sértett N. K. G. előbb ment be a kastély folyosójára de B. A; beérte őt és bal lapockáján megszúrta zsebkésével.

Az egri járásbíróság dr. Medgyesi tanácsa B. A.-t visz- szaesőként elkövetett súlyos testi sértésben mondotta ki bűnösnek s ezért nyolchónapi javító-nevelő munkára kötelezte tizenöt százalékos bércsökkentés mellett

Az ítélet nem jogerős.

ITTAS VEZETŐK — GYORSÍTOTT BÜNTETŐELJÁRÁS

Az egri járásbíróság az ittas vezetés miatt az utolsó két hétben tizenhét esetben szabott ki pénzbüntetést az ügyészség vádemelése alapján anélkül, hogy tárgyalást tartott volna;

Beszteri István, Eger. Kertész u. 86. sz. lakos 1200 forint, Kovács György, Gyöngyös, Felsőhíd u. 6. sz. lakos 800 forint, Vágó Sándor, Tiszafüred, Szabadság u. 51. sz. lakos 1400 forint. Káli József, Kál. Fő u. 5. sz. lakos 1100 forint, Vékony Ferenc, Makiár, Egri u. 90. ez. lakos 1500 forint, Zsámba László, Eger, Keglovics u. 14. 1000 forint Zlók István, Eger, Bornemissza u. 3. sz. lakos 1300 forint, Nyerges József, Szentdomonkos, Szabadság u. 164. sz, lakos 1500 forint, Paparó István, Egerszalók, Dolgozók u. 31. sz. lakos 1500 forint Garat János, Gyöngyös, Zöldhíd u. 15. sz. lakos 2000 forint, Balázs Zoltán, Eger, Baktai u. 13. 1200 forint. Hozmán László. Egerszciát, Siroki u. 12. sz. lakos 1600 forint, Simon Antal, Füzesabony, Dózsa Gy. u. 22. sz. lakos 2000 forint, Kszell Ferenc, Eger, Gárdonyi u. 2. sz. lakos 1400 forint, Bodnár József, Feldebrő, Petőfi u. 6. sz. lakos1 1500 forint, Szobocz- ki Imre, Gyöngyös. Vajda J. u. 12. lakos 1700 forint és Pataki László, Gyöngyös, Epres- kert u. 27. sz. lakos 1100 forint pénzbüntetést kapott.

(farkas)

egy félcsapódó óriási hullám zúdult rája, ledöntötte a lábáról, és elsodorta a fedélzetről ...

De Dudley nem esett kétségbe. Tudta, hogy Tabu szigete valahol a zátonyokon túl, a közelben lehet és nem kételkedett abban, hogy a hullámok előbb-utóbb partra vetik. A parafaöv fennfoüclította: Sápközi Gy

15.

Ilyen körülmények között ■teljesen lehetetlen bármit is fogni. Ügy látszott, hogy leadni sem lehet semmit. Mindenesetre azért leadta néhányszor Dixon rádiógramját, abban a reményben, hogy valaki majdcsak felveszi és továbbítja a címre.

Dudley mérnök gyorsan kimászott a fülkéből. Észrevette, hogy a torpedóromboló tatja még mélyebbre süllyedt, orra pedig oly magasba szökött, hogy a még mindig ugyanúgy tomboló óceán óriási hullámai már nem tudták elérni. Egyetlen élőlényt nem lehetett látni most a fedélzeten. Mindazoknak, akiket nem sepert a hullám az óceánba, sikerült elhagyniuk a torpedórombolót.

Szilárdan megkapaszkodott egy leszakadt acéldrótba és megpróbált széjjelnézni, de

tartotta az óceán felszínén, no meg maga is kiváló úszó volt és nem félt attól, hogy vízbefúl.

Csupán a parttól félt. Nem tudni, meredek-e, vagy sík. De még csak látni sem lehet semmit innen, a sok méter magasságú hullám tetejéről! Az egész messzeséget óceáni vízfüggöny zárta el előle.

Bármennyire is megszokta a távúszást, hamarosan gyengülni kezdett ereje. Hányingere volt a szájába állandóan bezúduló keserű-sós víztől, a

hullámcsapásaktól zúgott a füle, csípte szemét a fröccsenő víz és táj lékhab. Már-már alig kapott levegőt, s már feladta a küzdelmet a hullámok ellen. Lazított izmain, hogy takarékoskodjon erejével: de most csak a parafaöv tartotta fenn a vízen. És amikor már szorongva kezdett gondolkodni arra, hogy a víz sodra túlvitte a szigeten, hirtelen olyan erővel csapódott neki valaminek, hogy azon nyomban elvesztette eszméletét.

Szerencsére, öntudatlan állapota nem tartott sokáig, mindössze néhány másodpercig. Kiköpte szájából a keserű óceáni vizet, megtörölte szemét és körülnézett. A homályos derengésben csupán a sík part nedves homokját, meg a csapkodó hullámok tajtékos habját látta.

Összeszedte utolsó erejét,

néhány métert felfelé kúszott a homokos domboldalon és újra elájult...

Amikor kinyitotta a szemét, nagy délvidéki csillagokkal teleszórt, sötét eget látott maga fölött. Szélfúvást nem hallott. Tehát az orkán továbbrobogott, vagy elerőtlenedve, végleg lecsendesedett. Csupán az óceán zúgott még mindig haragosan, mintha nem lenne ereje tajtékzó hullámainak lecsillapításához.

Dudley vízhatlan órájának világító számlapjára pillantott. Éjfél volt. Jó három és fél óra van még virradatig.

Felkelt a nedves homokról. Rázta a hideg.

„Jó volna megmelegedni egy tábortűznél...” — gondolta

vágyakozva, de ekkor eszébe jutott a konyakos üveg.

Végigtapogatta nedves, homokos, hináros egyenruháját és az öv alatt megtalálta az üveget. Reszkető kézzel elcsavarta kupakját és egyszerre lehajtott néhány kortyot. Olyannyira legyengült, hegy a konyaktól elszorult a lélegzete, s 'hihetetlenül erősnek tűnt. Szinte ugyanabban a pillanatban kellemes forróság ömlött végig egész testén és hideglelése fokozatosan kezdett) megszűnni.

No, de most aztán mit tegyen? Merre induljon? Hol keresse a torpedóromboló legénységének többi tagját? Vajon él-e valaki közülük?

Ezekkel a szomorú gondolatokkal vágott neki Dudley a szigeti belsejének. A háta mögötti hullámcsapások zúgása alapján tájékozódott.

Hamarosan nekiment egy fának. Rücskös, rostos törzséről megállapította, hogy csakis pálmaerdő zárhatja él az útját). Egyre több fa került útjába, de még mindig egy ligetet sem tettek ki, nemhogy erdőt.

Kis idő múlva megint meghallotta az óceán zúgását, de már az ellenkező oldalról, amely felé tartott. Ezek szeDixon tengernagy torpedó- rombolójának húsz matróza és öt hadnagya melegedett a tűznél. Megismerték Dudleyt és üdvrivalgással fogadták. Helyet szorítottak neki a tűznél.

— Csak ennyien menekültek meg? — kérdezte a mérnök.

rint a sziget keskeny. Vajon milyen hosszú lehet?

Dudley balra fordul és újra a pálmatörzsek között vezetett az útja. Most már hiába tapogatta ki maga előtt a fákat, egyre sűrűbben botlott el bennük. Valószínűleg a tova- száguldó orkán egyes pálmákat gyökerestől tépett ki, vagy tövüknél törte derékba őket.

Fél óra múlva már nemcsak nem fázott, de ki is izzadt a nehéz gyaloglástól, az ingoványos homokon. Ekkor a pálmák között tábortüzet pillantott meg. Szinte biztos volt benne, hogy csakis valamelyik megmenekült tiszt, vagy matróz rakhatta, mert tudta, hogy Tabu szigete lakatlan.

— Egyelőre — felete az 'egyik hadnagy. — Fellőttünk

néhány jelzőrakétát és több géppisztolysorozatot adtunk le. Aki meghallotta a lövéseket, idegyűlt, a többieket pedig majd reggel próbáljuk megkeresni. Feltehető, hogy sokukat az óceán a szigetcsoport más szigetein vetette partra.

— Hát a tengernagy és 8 többi tiszt?

— Egyelőre semmit nem tudunk róluk. Mindössze két csónak érte él a szigetet. A többi vagy elsüllyedt, vagy össze« tört a zátonyokon.

(Folytatjuk.)

i