Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-20 / 246. szám

6 NEFOJSAG 1963. október 29., vasárnap Aid még emlékezett az 1959. évi, híres szovjet Lunyik- kísérletekre, ez év júniusában érthetetlenül fogadta a Vosz- tok—5. űrhajósával, Bikovsz- kij alezredessel kapcsolatos bejelentést: ő az első ember, aki egyvégtében teljesítette a holdutazáshoz szükséges öt­napos időtartamot. Miért tart öt napig egy holdutazás? . , A zavart az Farabolcl — okozta, hogy a l • li Lunyik—1. a hiperbola naprendszer ei­* ső mesterséges kisbolygója, az indítás után harmincnégy órával, 1959 ja­nuár 3-án délután haladt él holdközeiben, a Lunyik—2. pontosan 37 óráig tartó repü­lés után, 1959. szeptember 13-án. este a bioidnak ütközött A Lunyik—3. meg éppen 50 óra múlva került holdközeibe, 1959. október 7-én, sót, az ame­rikai Pioneer—4. kereken 2 és fél nap — 60 óra — múltán keresztezte a Hold pályáját. Ahány kísérlet, annyiféle uta­zási idő, s ezekkel állítjuk szembe Bikovszkij 119 óráját, tehát egy óra híján 5 teljes napi repülést. Melyik adat téves? Melyik számítás rossz? Tulajdonképpen mindenki­nek igaza van, csak ismerni ke® az égi mechanika mozgás- törvényeit, a légellenállás és súrlódás mentes pályán való repülést, valamint azt az alap­elvet, hogy a különböző indí­tási sebességekhez különböző alakú pályák, s ezekhez pedig más és más utazási idők tar­toznak. Ha egy hordozórakéta pon­tosan akkora sebességet ér el, amennyi a Föld vonzóerejének végleges leküzdéséhez szüksé­ges — ez kerekítve 11,2 kilo­méter másodpercenként, — akkor parabola alakú pályán hagyja el a Földet, s éppen másfél nap múlva ér a Hold közelébe. Ha az indítási se­besség nagyobb, mint 11,2 ki­lométer másodpercenként, pél­dául 11,3 kilométer, ak­kor a pálya alakja már hiper­bola lesz és az utazási idő va­lamivel rövidebb, mint pél­dául a Lunyik—1. esetében történt. Egy-két órás eltérést, az is okozhat, hogy a rakéta eltalálja-e a Holdat, mert ak­kor az utazás utolsó szakaszá­ban a Hold vonzóereje gyor­sító hatást fejt ki. Ez a ténye­ző elmarad, ha a rakéta mesz- sze elkerüli a Holdat. Végül, de nem utolsósorban figye­lembe kell venni, hogy a kí­sérlet időpontjában ,a nem pontos körpályán keringő Hold hol tartózkodik. Távolsága 354 és 404 ezer kilométer között váltakozik és a kiét szélső ér­ték közti, kereken 50 ezer ki­lométeres eltérés az űrhajó- $ zásban nem hanyagolható eL Ha az űrhajókat a fentiek­nél kisebb sebességgel indít­Miért tart öt napig egy holdutazás? nem érte el a 11,2 kilométeres szökési, vagy második kozmi­kus sebességet) kellő irányítás esetén juk, bár a Föld vonzóerejét nem győzik le, mégis eljuthat­nak a Holdig. A legolcsóbb és leglas­súbb pálya A parabola vagy hiperbola alakú pályákon közlekedő űr­hajók a másod­percenkénti 11,2 —11,3 kilométe­res indítási se­besség esetén másfél nap alatt célba érnek. De mit csinálunk a célban, a nagy sebességgel érkező holdrakétával? A más­fél tonnás Lunyik—1. holdbéli lefékezéséhez (levegő nincs, szárnyakat, ejtőernyőket, lég­köri fékezést nem alkalmaz­hatnak) ugyanakkora rakéta kell, mint a földi indításhoz. Ez legalább 200 tonnás rakéta­testet jelent, amelyből vagy 80 százalék az üzemanyag. Honnan vegyük ezt, amikor á holdközeibe érő test csak 1,5 tonna súlyú? Nyilván kisebb sebességgel kell indítani a holdrakótát, így az indítás meg az érkezés is „olcsóbb” lesz. Erre a célra szolgálnak az ellipszis pályán a lehető legkisebb, minimális sebesség­gel indított holdrakéták. A ki­sebb sebességgel indított test természetesen lassabban jut célba. A legkevesebb energiabe­fektetéssel járó pályát Hoh- mann-féle ellipszisnek nevez­zük. Az ilyen pályán mozgó rakéta, másodpercenkénti kb. 11,1 kilométeres -kezdősebes­séggel a Föld vonzóerejét nem tudja legyőzni (hiszen Megjelent os Ármány és szerelem eredeti szövege A bemutató előadás súgó példánya alapján adták ki Mannheimben a Bibliográ­fiai Intézet gondozásában meg­jelent Schiller Ármány és sze­relem című drámájának ere­deti szövege, amely mentes a későbbi betoldásoktól és pon­tosan megfelel annak a súgó- példánynak, amelyet a mű mannhexmi bemutatóján, 1784. április 15-én, a költő jelenlété­ben használtak. A súgó ebbe a példányba bejegyezte a szer­ző által jóváhagyott szöveg- változtatásokat Az első ízben nyilvánosság­ra hozott eredeti szövegnek — amely jelentős mértékben eltér minden eddig ismert Schiller-kiadás szövegétől — nagy irodalomtörténeti jelentő­sége van. Ugyanez a mannhei- mi kiadó jelentette meg né­hány évvel ezelőtt a Haramiák eredeti súgópéldányát is. mégis eljut a Hold közelébe, mint a Föld mesterséges holdja. Elnyúlt ellipszis alakú pályán halad az ilyen rakéta, s az indítás után a sebessége gyorsan csökken, nem marad egyenletes, mint a közvetlenül a Föld körül keringő Vesztő koké. Félúton a sebesség már . kevsebb, mint másodpercen­ként 2 kilométer. Az út 90 százalékának megtétele után a sebesség a mélypontra jut, ki­sebb lesz, mint a hangsebesség. Ha a Hold távolsága 393 ezer kilométer, a félútig 30 óra alatt jut el a holdrakéta és újabb 80 óra múltán — ez üs■dí­szesen több mint 4 nap — 355 ezer kilométer távolságban jár. A kis sebesség miatt most lényegesen gyengébb fékezést akkor kezdik, amikor a raké­tát kb. 1000 kilométer vá­lasztja el a Hold felszínétől, az utazás 118 órájának 30. percé­ben. A fékezés — ebben a pél­dában — fél óráig tart és . a rakéta éppen a 119 órában Holdat ér. Az első hoidrakétákaiti a cse­kélyebb üzemanyag-felhaszná­lás miatt 5 napos utazási ide­jű Hohmann-féle pályákon fogják indítani. Bikovszkij ép­pen ennyi ideig tartózkodott Föld körüli pályán, bizonyítva, hogy az emberi szervezet ki­bírná a holdutazáshoz maxi­málisan szükséges időt. Az el­ső ilyen kísérletre természet tesen csak altkor kerülhet sor. ha a visszautazás ma még meg nem oldott technikai előfelté­teleit is biztosítják. Gtmser Károly a budapesti ZEISS Planetárium vezetője-----------------------------------­Mágnes és paradicsom Ha á zöld paradicsomot mag- nes alá helyezik — különösen a mágnes déli sarkának köze­lében — a paradicsom gyor­sabban beérik, mint a mágne­ses hatás nélkül. A mágneses hatásnak kitett paradicsom hat nap alatt kezdd megváltoztatni színét, míg a hasonló körülmények között levő, de mágnesezésnek ki nem tett paradicsom színe ugyan­ennyi idő alatt változatlan ma­rad. Nyolc nap múlva a mág­nesezett paradicsomok rózsa­színűvé válnak, az ellenőrzésre szolgáló paradicsomok csak to­vábbi három nap múlva kap­tak ugyanolyan színt. ¥ Uj magyar taia {nedvesség­mérő A mezőgazdaság részére igen nagy kincset jelent a viz ét szükséges a vele való ésszerű gazdálkodás. Ennek első lépése a víz természetes mozgásának folyamatát kitapasztalni. Ezzel kapcsolatban érdekes kísérleteket végeztek a Vízgaz­dálkodási Tudományos Kutató Intézet kecskeméti telepén. A vízellátás javításához ugyan­is pontosan ismernünk kell a talaj nedvességtartalmát kü­lönböző mélységekben. Erre többféle módszer lehetséges, így pl. a szárításos . módszer. Meghatározott mélységből pró­bát kell éhhez venni, lemérni a talajsúlyt, majd több órai szárítás utáni újabb mérésből lehet megállapítani a víztartal­mat. Hasonlóan nehézkes a le­párló — vagy az elektromos ellenállással való mérés is. Az országban először most próbálták ki a MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézeté­ben a Sípos Domonkos mér­nök irányításával készüli igen szellemes megoldású, könnyű kezelésű és a radioaktív su­gárzáson alapuló készüléket. Az ún. „neutronszóródásos" talajnedvesség méréshez egy alumínium csövet fúrnak le a talajba. Ebbe kerül lebocsá- tásra a radioaktív izotópot tartalmazó mérőfej, amelybe polóniumot és berilliumot he­lyeztek el neutronforrásként. Ezek az anyagok másodper­cenként 200 ezer ún. „gyors neutron”-t bocsátanak ki. A neutronok az alumínium-csö- vön áthatolnak és beleütköz­nek a talajban lévő hidrogén- atomokba, amelyek ott a víz molekuláiban fordulnak elő. A hidrogénatomok a neutrono­kat a találkozáskor visszave­rik és azok egy része a vissza­verődés folytán visszatér « mérőfejbe. Sebességük azon­ban most már jelentősen le­lassul. A mérőfejben elhelye­zett Geiger—Müller-féle szám­lálócső arra alkalmas, hogy az így lelassult neutronokat meg­számolja. ..... Ha a talajban sok a nedves- ség, úgy a gyors neutronok sok hidrogénatommal talál­koznak és így több neutron is verődik vissza a mérőfejbe. A műszer mutatóján ezután ta­pasztalati skálán olvasható le a talaj nedvességtartalma. A készülék igen nagy előnye az, hogy egy-egy mérést — az alumínium-cső hosszán bármi­lyen mélységben — 4 pere alatt eszközöl, ami a korábbi módszerekkel hosszú órákat vett igénybe. A kipróbáláskor bebizonyo­sodott, hogy ez az új műszer a hidrológia tudományának fontos eszköze lesz. Kováts Andor KÍSÉRLETI kükorszak Az ásatások során előkerült őskori, tár­gyak legszorgosabb vizsgálata sem derít fényt az akkori ember, életmódjának az ösz- szes részletére, arra, hogy a kezdetleges szerszámok hogyan se- gítették a természet erőivel szemben. Ezért vállalkozott a moszk­vai és leningrádi egye­tem történész-hallgató­inak egy csoportja ar­ra, hogy egy igen fél­reeső vidéken — a Sza- jan-hegység északi lej­tőjén, a Kazír folyó mellett — a nyári szünidőben kipróbálja a tíz- és tízezer évvel ezelőtti ember élet­módját, ugyanolyan körülmények között. Munka­tanulmányok ... Fatörzsből vájt csónak stkök a kis öböl vizén. A csónak orrában félmeztelen vadász áXl, szigonnyal. Testes hal úszik ei a csónak előtt. Hirtelen mozdulat, a szigony kőhegye átdöfte az ezüst testet. A háncs­ból font kőtél megfe­szül, a hal erős, meg­rángatja a csónakot. De végül mégis sikerül kiemelni a zsákmányt. Június végétől kezd­ve több mint egy hó­nap kellett, amíg az egyetemi hallgatók be­leélték magukat a kő­korszakba. Nem volt könnyű dolguk. Mert például nehezen sike­rült pálcapörgetéssel tüzet lobbantani, alig találták meg a szerszá­mokhoz való követ, s amikor megtaláltak, sok bajjal járt a csi­szolás. Mert nem volt szabad semmi mai esz­közt igénybe venni hozzá. A kísérlet vezetője, A. Doncov régészpro­fesszor mutatta meg hallgatóinak a feltéte­lezett, őskori munka- módszereket. Amikor a fiatalok ezeket elsajá­tították. “kezdődött az időmérés: a tűzcsího- lás 3 órát vett igénybe, egy kőkést 9 nap alatt tudtak csiszolni, kőbal­tát faragott nyéllel 11 nap alatt készítettek. Faháncsból 5 nap alatt fontak 20 méter kőte­let. kőből csiszolt var­rótűvel medvebőrből 2 na palatt varrták egy pár csizmát Kőbaltá­val 40 cm vastag tör­zsű fát kivágni mind­össze l/2 órába telt, de csak akkor, ha apró ütésekkel, csuklóból dolgoztak. Amikor váltból mérték az üté­seket, azonnal kicsor­bult a fejsze. Nyírfából kezdetle­ges ekét szerkesztettek, hogy felszántsák az vr- ' tást. Előbb azonban felégették a talajfel­színt, aztán a hamut beleszántották a föld­be. A „csiszölt-kökor- szakbeli”, veremszerű kunyhót 3 nap alatt készítették el. Egy csó­nakot 8 nap alatt. A kísérletből kide­rült, hogy az i. e. 8000 és 4000 közt élő ember nem is volt olyan ügyetlen! Kőszer szá­maival bátran meg tudta állni helyét a természetben. Ugrás az évezredeken át A folyó fölött bar­lang odva sötétlik. A barlangból óriási áKat bukkan elő... Aztán tűz lobog a banlang- ban es* tanyát ütött benne az ember, az i. e. 100 000 és 20 000 közt, a pattintott kő­szerszámok korában élt ember. Ennek az éleiét próbálták ki végül az egyetemi hall­gatók, miután „leérett­ségizted’ az ennél újabb kor életéből! A barlangban kez­detleges tűzhelyet rót­tak össze, a fáira kez­detleges állatrajzok kerültek: ezeken mu­tatta meg mesterük, Doncov professzor, hogy hol kell eltalálni a-z állatot dárdával, nyílllál. Kipróbálták a vadászatot közösen, a kor törvényei szerint. De megpróbálták azt is, hogy az apróvad, rágcsáló, madár és hal elegendő zsákmány-e létfenntartáshoz. Érde­kes tapasztalatra tet­tek szert: napi táplá­léknak 3 kg sült hal, vagy 1,5 kg hús volt szükséges, természete­sen kenyér nélkül. Kaland is akadt Amikor a közösség vv- dászni ment, mindig maradt valaki a bar­langban, hogy őrízzé a tüzet. Egyszer az őr elszunyókált a semmit­tevésben, s arra éb­redt, hogy egy hatal­mas medve állja el a bejáratot. Az őr kika­pott a tűzből egy izzó husángot és a medvé­hez vágta. A medve erre kereket oldott. Nem tudni, melyikük ijedt meg jobban: a medve-e, vagy az őr? — A tűz tehát, íme, így volt fegyvere is az ős­embernek, azzal védte lakhelyét á betolako­dó farkastól, oroszlán­tól, barlangi medvétől. Augusztus végén fe­jeződött be a kísérlet. A fiatal történészek ládákba csomagolták a pattintott és csiszolt kőszerszámokat, ha­lászhálót, még a kuny­hót is, amit a tajgá- ban róttak maguknak. Csónakkal szálltak le a Kaziron, amelynek a partján most talajma­rók és önkiürítő teher­autók dolgoznak: ké­szül az Abakan—Tai- set csatorna, mellette pedig egy új város. A csónak útja a múltból itt halad el, a modern ma mellett — » jövő felé.

Next

/
Thumbnails
Contents