Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-20 / 246. szám
2 Pf EPO JS AG 1963. október SO., vasárnap Erhard „új hangot’' ütött meg, de... Nyugatnémet és francia kommentárok A festrérharc háttere BONN, (MTI): Erhard kancellári programbeszédével foglalkozva a nyu- ganémet sajtó egy része azt hangsúlyozza, hogy Erhard „új hangot” ütött meg, több vezető lap kommentátora azonban azt emeli ki, hogy „a politika alapelveiben nem történt változás”. így a CDU jobbszárnyának szócsöve, a Deutsche Zeitung vezércikkében hangoztatja, hogy az új kancellár valameny- nyi fontos kérdésben, nevezetesen pedig a külpolitikában az eddigi vonalat folytatja tovább. „Egyes mondataiban azonban olyan árnyalatok rejlenek, amelyek később elvi jelentőségűnek bizonyulhatnak” — fűzi hozzá a lap és példaként felhozza Erhardnak azt a kijelentését, hogy olyan időpontban veszi kezébe a kormányaidat, amikor „változások rajzolódnak ki a Kelet -s Nyugat viszonyában”. A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkében így ír: „A kormányprogram elkerülte az enyhülés szót, de elkerülte azt is, hogy bírálja ezt a fogalmat. Fenntartás nélkül hitet tett az amerikai-szovjet kontaktusok és a német-amerikai összeforottság mellett”. A Frankfurter Rundschau vezércikkében azt hangoztatja, hogy „a kormányprogram jóleső módon elüt az Adenauer- korszak kormánynyilatkozataitól”. „A kormányprogram külpolitikai része nem jelent be szenzációs újdonságokat és nem is ad fel eddigi pozíciókat, de óvatoa lépéseket tesz aktívabb keleti politika felé, és rugalmasabb magatartást jelez a nemzetközi leszerelésre irányuló, részlet rendszabályokkal, kapcsolatban”. A szavak szépek voltak, de csak a tetteken lehet majd leA% Arab Lifga határozata KAIRÓ (MTI): Hírügynökségi jelentések szerint szombaton az Arab Liga tanácsa rendkívüli ülést tartott és ezen jóváhagyta az Egyesült Arab Köztársaság képviselőjének határozati javaslatát Ez a határozat azonnali tűzszünetre szólítja fel az egymással szembenálló Marokkót és Algériát. Az Arab Liga indítványozza, hogy a két ország vonja vissza csapatait azok korábbi állásaiba. A határozat javasolja azt is, hogy az Arab Liga tagállamai alakítsanak közvetítő bizottságot a viszály rendezésére. mérni, vajon tényleg új korszak kezdődik-e a szövetségi köztársaság/) történetében — fejeződik be a vezércikk. PÁRIZS: Erhard kancellár , programbeszédét élénken kommentálja a francia sajtó. A megfigyelők véleménye megegyezik abban, hogy az új kancellár másképpen értelmezi a francia—nyugatnémet együttműködést, mint elődje. Kiemelik, Erhard az Egyesült Államok iránti hűségét mindenek fölé helyezte, Nyugat-Németország és Nagy-Britannia kapcsolatainak rendkívüli fontosságot tulajdonított, Párizs és Bonn egyezményét viszont csak az „európai politika” egyik tényezőjeként említette. A nyugatnémet mezőgazdáknak tett ígérete, hogy megvédi érdekeiket, megerősítette Párizsnak a mezőgazdasági Közös Piac miatti aggodalmait. Erhard uralomra jutása — írja a Libération — eloszlatta az adenaueri mítoszt, amelyhez De Gaulle elővigyázatlanul „nagy terveit” fűzte. Az új kancellár már a látszatot sem őrzi meg az Elysé-palotá- val szemben, amelyre Nyugat- Németországnak már nincsen szüksége. Az Aurore rámutat: Erhard elismerését fejezte ki Kennedy- nek, Churchillnék, Robert Schumannak, de nem említette De Gaulle nevét. Nehéz tagadni — írja a lap —, hogy Bonn politikája a nagy kérdések túlnyomó részében szembehelyezkedik Párizs álláspontjával. Az egyetlen engedmény, amit Erhard De Gaulle- nak tesz, az, hogy ő is kételkedik az enyhülésben. Erhard — írja az Humanité — nem nyilatkozik a kelet- nyugati tárgyalások ellen, sőt arról beszélt, hogy „normali- zálni” kell az NSZK és a Szovjetunió viszonyát. De mihelyt konkrét kérdésekről van szó, megváltozik a hangja. Az új kancellár — mutat rá az Humanité — az NDK elismerése és Nyugat-Berlin szabad várossá nyilvánítása ellen foglalt állást és Németország újraegyesítését az 1937. évi hitleri határok között képzeli el. Magáévá tette a revansisták- nak a Szovjetunióval és Lengyelországgal szemben támasztott területi követeléseit Ez a rendkívül súlyos állásfoglalás csak aláhúzza, hogy a német militarizmus változatlanul veszélyezteti a békét — hangoztatja az Humanité. PÁRIZS (MTI): Az Humanité vezércikke a Marokkó és Algéria között kirobban testvérharc hátterével foglalkozik. Az Algéria határai ellen intézett marokkói támadás pontosan akkor kezdődött, amikor az algériai burzsoázia egy része szembeszállt Ben Bella kormányának szocialista irányú politikájával. Alt Ahmed és n. Hasszán akciója között nyilvánvaló az osztályösszefüggés — hangzik a vezércikkben. A két testvérországot szembeállító konfliktus mögött — hangoztatja az Humanité — nem nehéz felfedezni a különböző neokolonialista csoportok összeesküvését A trónjáért reszkető marokkói király, a feudális nagybirtokosok, a marokkói burzsoázia az imperialistákhoz kötötték sorsukat. Félnek az algériai példa hatásától, meg akarják törni az algériai forradalom lendületét. (MTI) 3z olaszországi vfzárkatasztrőSa térképe geffu/w* Velence VAIONT-GAT [rto\aSeoMortm iyíZTARQLÖt P/reffo Toc-hecnjj Caste/to. ■levezz9 Co? Catfissago Rz Myall a a kb. 284 m magas völgyzárógáton és a 12 km hosszú völgybe lezúdulva elöntötte a Piave folyó mentén fekvő kisebb településeket. A katasztrófa következtében Longarone városka, valamint Codissago, Cas- tellavazzo, Fae, Pirago falvak összesen mintegy 4500 lakosából több mint 1500 fő lelte a hullámsírban halálát A Toc- hegy további omlása Erto hegyi falut veszélyezteti. A vízársújtotta települések földrajzi helyzetét bemutató térkép mellett a baloldalon Olaszország áttekintő térképe látható. — TERRA — A z események gyorsan váltják egymást, az elmúlt héten is, minden egyes nap hozott valami újat a nemzetközi politikában, azonban az alaphelyzet nem változott. A közvélemény változatlanul bizakodó. Az ENSZ jelenlegi közgyűlésén elhangzott felszólalások többsége arról tanús' kodik, hogy a népek képviselői egyre inkább magukévá teszik a népek óhaját, kívánságát, az atomcsend megkötésével kapcsolatos „moszkvai szellem” New Yorkban is tovább él és a jelek szerint a jövőben számos lényeges kérdésben várható közeledés, vagy éppen újabb megállapodás a nagyhatalmak között. Az általános és teljes leszerelésért vívott küzdelemben kétségtelenül kedvezőbb helyzetbe jutottak a haladó erők, mint a korábbi években bármikor, de a jogos reményeket kiváltó cselekedetek mellett, sajnos, még a közelmúltban is számos olyan esemény történt, amely súlyos aggodalomra ad okot. Jelenleg három válsággóc alakult ki a világon, mégpedig Északnyugat-Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában, valamint Délkelet-Ázsiában. Ezek közül az elmúlt héten leginkább az algériai válság éleződött ki. Ben Bellát a közelmúltban, mint ismeretes, elsöprő szavazataránnyal köztársasági elnökké választották. Politikai ellenfelei azonban nem nyugodtak bele ebbe a vereségbe és Hadzs ezredes vezetőével, Kabil-földön nyílt zendülésben törtek ki. Mivel a Remények és aggodalmak — Pont, vagy kettőspont egy veszedelmes korszak után zendülőknek nem volt komoly támaszuk, a lakosság körében, a kormány gyorsan úrrá lett a helyzeten, a válság azonban nem szűnt meg, mert a harcba idegen erők is beavatkoztak. A Szahara nyugati részén több ezer főnyi marokkói katonaság tankok és repülőgépek támogatásával hétfőn betört Algéria területére. Először csupán kisebb határincidensről beszél-' tak a jelentések, de az összecsapások a hét közepére már valóságos háborúvá fejlődtek. A válság oka pontosan még nem állapítható meg, de neokolonialista törekvések » máris világosan felismerhetők. Den Bella határozott po- litikája nagy nyugtalanságot váltott ki bizonyos burzsoá körökben az ország határain kívül és bélül egyaránt. Világosan felismerhető, hogy a marokkói támadás időzítése nem véletlen, hanem szoros összefüggésben van mindkét ország belpolitikájával és minden bizonnyal nem nélkülözi az imperialista hatalmak neokolonialista köreinek suga Imazását. A marokkói monarchia nem jó szemmel nézi a szomszédos országok szocialista fejlődését és Hasz- szán király elhatározásában nagy szerepet játszott trónjának féltése is. Sokan ugyanis Marokkóban is szívesebben látnák, ha az idejétmúlt monarchia helyébe a haladásnak megfelelő államforma és társadalmi berendezés lépne. Éppen ezért akarták kihasználni a marokkói reakciós körök a kabilzendülés okozta algériai belpolitikái válságot, hogy támadásukkal aláássák a szomszédos ország társadalmi és gazdasági reformkísérletét, ugyanakkor pedig Marokkóban a nacionalista szenvedélyek felszításával megosszák az ellenzéki erőket Marokkóban ugyanis a politikai baloldal, különösen a szakszervezeti mozgalom, sohasem nyugodott bele teljesen Hasszán király nagymértékben személyes közigazgatási módszerébe. Ezek a rétegek nyilván bíznak abban, ha Algírban megveti lábát a szocializmus, akkor az hamarosan átterjedhet Rabatba is. Korai volna még jóslatokba bocsátkozni, hová fejlődik az algériai helyzet), mindenesetre, e harcban Algéria nem áll egyedül. Az imperialisták megpróbálják érdekeiknek megfelelően kihasználni a marokkói—algériai konfliktust, de a világ haladó erői a függetlenségért és jobb jövőért harcoló algériai nép mögé sorakoznak fel. [V agy érdeklődéssel ffgyel■ ’ te a világ közvéleménye a héten az Angliából, illetve Nyugat-Németországból érkező őrségváltási híreket is. A figyelem elsősorban az NSZK-ra terelődött, hiszen Macmillan távozása az angol politikai életből a jelek szerint nem jelent politikai, csak személyi változást. Valami új az angol külpolitikában előreláthatóan csak akkor várható, ha a legközelebbi választásokon az ellenzék győz. Ennek az ellenkezőjét egyértelműen Nyugat-Németor- szág esetében sem állíthatjuk. Mindenesetre Adenauer távozása után megvan a lehetőség arra, hogy nyugat-német politikusok pontot tegyenek egy veszedelmes korszak után. Az Adenauer-korszak ugyanis egyet jelentett a potsdami egyezmények szabotálásával Ez a korszak megakadályozta a nácitalanítást, a békeszerető Németország megteremtését, esztelen fegyverkezési hajszát indított el, életre keltette a revansizmust és lábbal tiporta a demokratikus szabadságjogokat Természetesen mindez a nyugati szövetségesek beleegyezésével történt. Ezek a szövetségesek azonban már korántsem olyan egységesek, mint korábban voltak. Mi sem IMDK-kormány nyilatkozat az ENSZ-hez BERLIN (TASZSZ): Az NDK kormánya nyilatkozatot juttatott el az ENSZ 18. közgyűlésén részt vevő küldöttségekhez. „Az ENSZ- alapokmányának megfelelő baráti államközi kapcsolatok és együttműködés nemzetközi jogi elveinek áttekintéséről”. Az NDK kormánya nyilatkozatában üdvözölte az ENSZ- közgyűlés 1962. október 18-i határozatát, amely a szóban- forgó fontos kérdésről korábban megkezdett vita folytatását javasolja. Az NDK kormánya mindig abból indult ki — hangzik a nyilatkozat —, hogy a békés együttélés elvének megvalósítása különösen az NDK-nakaz NSZK-hoz és Nyugat-Berlin- hez fűződő viszonyában döntő jelentőségű a béke fenntartása és biztosítása szempontjából. Az NDK kormánya ezért további lépéseket tett, hogy a veszedelmes feszültség enyhítése érdekében akár a legcsekélyebb intézkedéseket is siker koronázza. Mindazonáltal, az NDK kormányának az NSZK-hoz és a nyugat-berlini szenátushoz intézett békés szándékú javaslatai válasz nélkül maradtak. A nyilatkozat hangoztatja: kívánatos lenne nemzetközijogi tonnába önteni azt az elvet — amelyet az 1962-es határozat is kifejez —, hogy egyetlen állam területe és politikai függetlensége ellen sem alkalmaznak erőszakot és lemondanak az erőszakos fenyegetésről is. Az NDK kormánya ismételten rámutatott, hogy a NATO- országok és a Varsói Szerződés államai között meg nem támadási egyezmény megkötése fontos lépés lenne az erőszakról való lemondás elveinek hatékony valóraváltása felé. Az NDK kormánya nem hagyhatja figyelmen kívül azt, hogy a NATO-országokban utazó NDK-állampolgárokat a Nyugat-Berlinben törvény- ellenesen létrehozott úgynevezett szövetségi utazási iroda hátrányos megkülönböztetésben részesíti, ami homlokegyenest ellentmond az államok közötti baráti kapcsolatok óhajtott javításának. A nyilatkozat végezetül rámutat: az NDK kormánya re- íméli, hogy a világbéke biztosítását célzó erőfeszítések, amelyek első részleges sikere a moszkvai atomcsend-szerző- dés megkötése, eredményesen folytatódnak az ENSZ-közgyű- lés 18. ülésszakán. Angol lapok Lord Home kinevezéséről LONDON (MTI): A szombati angol lapok általában fenntartással fogadják Lord Home kinevezését A Financial Times szerint az a veszély fenyeget hogy a kinevezés még inkább kiélezi az ellentéteket a konzervatív választók körében. A Daily Worker megállapítja: meglepetés és felháborodás közepette kezdte meg Home kormányalakítási kísérletét. Ebiben még a Tory miniszterek is osztoznak. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának politikai bizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben megállapítja, hogy Lord Home kinevezése az angol nép és demokrácia tudatos megalázása. Az új miniszterelnök annak a legfelső csoportnak a tagja, amely osztálykiváltságai segítségével évszázadokon át uralta Anglia iparát és politikáját. Mit tudhat ez az ember az angol munkások probléjellemzőbb erre, mint hogy addig, amíg az Egyesült Államok és Anglia aláírta az atomcsendegyezményt, De Gaulle Franciaországa légköri atomrobbantásokra készül. Pont, vagy kettőspont következik-e a nyugatnémet politikában, erről cikkeznek mostanában a nagy nyugati lapok. A nemzetközi események alakulása, a moszkvai atomcsend- egyezménnyel megkezdett enyhülés további sikerei feltétlenül kihatnak majd az NSZK politikájára és erősíteni fogják a változásokért síkraszálló belső erőket. Az új kancellár, Erhard, pontot tehet a revans- ra vágyó adenaueri korszak végére, a nyugatnémet reakciós körök változatlanul azon fáradoznak, hogy csak kettőspont következzék, és Bonn változatlanul kövessen el mindent, hogy megakadályozza a Kdét és Nyugat közötti további egyezményeket és állja útját az általános leszerelés felé vezető lépéseknek. A világban kialakult új erőviszonyoknak megfelelően azonban, egyre nagyobb teret hódít a békés egymás mellett élés gondolata, amely megköveteli a bonni politika reálisabb alapokra való helyezését is. Ez a felismerés némi erjedést eredményezett a nyugatnémet politikai életben, sőt, még az uralkodó kereszténydemokrata pártban is. Ennek a belső mozgásnak az eredménye Adenauer távozása és ez a belső mozgás feltétlenül bizonyos reményekre is okot ad.- Komat Antal máiról, a munkánélküEek és aggkari nyugdíjasok nyomoráról? Mint fanatikus anti- kommunista támogatta Chamberlain müncheni behódolását Hitler előtt, amint annak idején Hitiért, úgy most a nyugatnémet militaristákat támogatja. Atomfegyvereket hajlandó nekik adni a sokoldalú NATO-haderőben és így közelebb hozná az atomháborút. Home kormányzásának minden perce fenyegetés lesz, s kinevezése még Tory-körökben is bajokat okoz. Ez kitűnő alkalmat ad az angol népnek, hogy kiseperje a Torykat a hatalomból. Az utolsó szó a szuverén angol népet Illeti meg. Követeljen mindenki azonnali általános választásokat! — állapítja meg a nyilatkozat. Bankár- kongresszus Különleges látvány lehetett: kongresszust tartottak Münchenben a bankárok. Ezer pénzmágnás találkozott. Egy német anekdota szerint a bankár olyan ember, aki kölcsönadja neked az esernyőt, de ha az első csepp eső leesik — tüstént visszakéri. Persze nemcsak esernyőt tartanak kezükben, hanem az állam és a társadalom vagyonának javarészét is. Elnökük a katonásan csengő nevű Gotthard Freiherr von Falkenhauser, a kongresszus főelőadója Abs, aki Adenauernak, s előzőleg a náci időknek bankárja volt, s akit általában „a pénz diplomatájának” neveznek. Talán azért, mert a nyugatnémet diplomaták tudják, hogy — a pénz tőle származik. Könnyen lehet,-»zért tartják éppen most (a háború után mindössze második) összejövetelüket, mert a nyugatnémet politikában változás állott be. Űj kancellárt választottak. Tudjuk, hogv a oénzügyi érde- költségek nem mind húznak egyfelé, ki rossz, ki pedig rokonszenvesebb irányban, már ahogy üzleti érdekeik megkívánják. Nem tudjuk, mit határoztak a müncheni konferencián, mindenesetre akkor cáfolnák meg leghatásosabban a cseppet sem hízelgő esernyőanekdotát, ha nem akarnák mindenáron, hogy politikusaik és tábornokaik radioaktív esőt idézzenek elő. S akkor nem is lenne szükség esernyőre. T. I. Mint az előzetes sajtóközleményekből ismeretes, 1963. október 10-re virradói ag Észak- Olaszországban a mintegy 1820 m magas Toc-hegy egy része a Vaiont víztárolóba omlott. 60 millió köbméterre becsült föld- és sziklatömeg zuhant a víztárolóba, amelynek következtében a víz átcsapott
