Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-20 / 246. szám

2 Pf EPO JS AG 1963. október SO., vasárnap Erhard „új hangot’' ütött meg, de... Nyugatnémet és francia kommentárok A festrérharc háttere BONN, (MTI): Erhard kancellári program­beszédével foglalkozva a nyu- ganémet sajtó egy része azt hangsúlyozza, hogy Erhard „új hangot” ütött meg, több vezető lap kommentátora azonban azt emeli ki, hogy „a politika alap­elveiben nem történt változás”. így a CDU jobbszárnyának szócsöve, a Deutsche Zeitung vezércikkében hangoztatja, hogy az új kancellár valameny- nyi fontos kérdésben, neveze­tesen pedig a külpolitikában az eddigi vonalat folytatja to­vább. „Egyes mondataiban azonban olyan árnyalatok rej­lenek, amelyek később elvi jelentőségűnek bizonyulhat­nak” — fűzi hozzá a lap és példaként felhozza Erhardnak azt a kijelentését, hogy olyan időpontban veszi kezébe a kor­mányaidat, amikor „változá­sok rajzolódnak ki a Kelet -s Nyugat viszonyában”. A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkében így ír: „A kormányprogram elkerül­te az enyhülés szót, de elke­rülte azt is, hogy bírálja ezt a fogalmat. Fenntartás nélkül hitet tett az amerikai-szovjet kontaktusok és a német-ameri­kai összeforottság mellett”. A Frankfurter Rundschau vezércikkében azt hangoztatja, hogy „a kormányprogram jól­eső módon elüt az Adenauer- korszak kormánynyilatkozatai­tól”. „A kormányprogram kül­politikai része nem jelent be szenzációs újdonságokat és nem is ad fel eddigi pozíciókat, de óvatoa lépéseket tesz aktívabb keleti politika felé, és rugal­masabb magatartást jelez a nemzetközi leszerelésre irányu­ló, részlet rendszabályokkal, kapcsolatban”. A szavak szépek voltak, de csak a tetteken lehet majd le­A% Arab Lifga határozata KAIRÓ (MTI): Hírügynök­ségi jelentések szerint szom­baton az Arab Liga tanácsa rendkívüli ülést tartott és ezen jóváhagyta az Egyesült Arab Köztársaság képviselőjé­nek határozati javaslatát Ez a határozat azonnali tűzszünetre szólítja fel az egymással szem­benálló Marokkót és Algériát. Az Arab Liga indítványozza, hogy a két ország vonja vissza csapatait azok korábbi állá­saiba. A határozat javasolja azt is, hogy az Arab Liga tag­államai alakítsanak közvetítő bizottságot a viszály rendezé­sére. mérni, vajon tényleg új kor­szak kezdődik-e a szövetségi köztársaság/) történetében — fejeződik be a vezércikk. PÁRIZS: Erhard kancellár , program­beszédét élénken kommentálja a francia sajtó. A megfigyelők véleménye megegyezik abban, hogy az új kancellár máskép­pen értelmezi a francia—nyu­gatnémet együttműködést, mint elődje. Kiemelik, Erhard az Egyesült Államok iránti hűségét mindenek fölé helyez­te, Nyugat-Németország és Nagy-Britannia kapcsolatai­nak rendkívüli fontosságot tu­lajdonított, Párizs és Bonn egyezményét viszont csak az „európai politika” egyik ténye­zőjeként említette. A nyugat­német mezőgazdáknak tett ígérete, hogy megvédi érde­keiket, megerősítette Párizsnak a mezőgazdasági Közös Piac miatti aggodalmait. Erhard uralomra jutása — írja a Libération — eloszlatta az adenaueri mítoszt, amely­hez De Gaulle elővigyázatla­nul „nagy terveit” fűzte. Az új kancellár már a látszatot sem őrzi meg az Elysé-palotá- val szemben, amelyre Nyugat- Németországnak már nincsen szüksége. Az Aurore rámutat: Erhard elismerését fejezte ki Kennedy- nek, Churchillnék, Robert Schumannak, de nem említet­te De Gaulle nevét. Nehéz ta­gadni — írja a lap —, hogy Bonn politikája a nagy kérdé­sek túlnyomó részében szem­behelyezkedik Párizs állás­pontjával. Az egyetlen enged­mény, amit Erhard De Gaulle- nak tesz, az, hogy ő is kétel­kedik az enyhülésben. Erhard — írja az Humanité — nem nyilatkozik a kelet- nyugati tárgyalások ellen, sőt arról beszélt, hogy „normali- zálni” kell az NSZK és a Szovjetunió viszonyát. De mi­helyt konkrét kérdésekről van szó, megváltozik a hangja. Az új kancellár — mutat rá az Humanité — az NDK elisme­rése és Nyugat-Berlin szabad várossá nyilvánítása ellen fog­lalt állást és Németország új­raegyesítését az 1937. évi hit­leri határok között képzeli el. Magáévá tette a revansisták- nak a Szovjetunióval és Len­gyelországgal szemben támasz­tott területi követeléseit Ez a rendkívül súlyos állásfoglalás csak aláhúzza, hogy a német militarizmus változatlanul ve­szélyezteti a békét — hangoz­tatja az Humanité. PÁRIZS (MTI): Az Huma­nité vezércikke a Marokkó és Algéria között kirobban test­vérharc hátterével foglalko­zik. Az Algéria határai ellen intézett marokkói támadás pontosan akkor kezdődött, amikor az algériai burzsoázia egy része szembeszállt Ben Bella kormányának szocialista irányú politikájával. Alt Ah­med és n. Hasszán akciója kö­zött nyilvánvaló az osztály­összefüggés — hangzik a vezér­cikkben. A két testvérországot szem­beállító konfliktus mögött — hangoztatja az Humanité — nem nehéz felfedezni a külön­böző neokolonialista csoportok összeesküvését A trónjáért reszkető marokkói király, a feudális nagybirtokosok, a ma­rokkói burzsoázia az imperia­listákhoz kötötték sorsukat. Félnek az algériai példa hatá­sától, meg akarják törni az algériai forradalom lendületét. (MTI) 3z olaszországi vfzárkatasztrőSa térképe geffu/w* Velence VAIONT-GAT [rto\aSeoMortm iyíZTARQLÖt P/reffo Toc-hecnjj Caste/to. ■levezz9 Co? Catfissago Rz Myall a ­a kb. 284 m magas völgyzáró­gáton és a 12 km hosszú völgy­be lezúdulva elöntötte a Piave folyó mentén fekvő kisebb te­lepüléseket. A katasztrófa kö­vetkeztében Longarone város­ka, valamint Codissago, Cas- tellavazzo, Fae, Pirago falvak összesen mintegy 4500 lakosá­ból több mint 1500 fő lelte a hullámsírban halálát A Toc- hegy további omlása Erto hegyi falut veszélyezteti. A vízársújtotta települések földrajzi helyzetét bemutató térkép mellett a baloldalon Olaszország áttekintő térképe látható. — TERRA — A z események gyorsan váltják egymást, az el­múlt héten is, minden egyes nap hozott valami újat a nem­zetközi politikában, azonban az alaphelyzet nem változott. A közvélemény változatlanul bizakodó. Az ENSZ jelenlegi közgyűlésén elhangzott felszó­lalások többsége arról tanús' kodik, hogy a népek képvise­lői egyre inkább magukévá teszik a népek óhaját, kíván­ságát, az atomcsend megköté­sével kapcsolatos „moszkvai szellem” New Yorkban is to­vább él és a jelek szerint a jövőben számos lényeges kér­désben várható közeledés, vagy éppen újabb megállapodás a nagyhatalmak között. Az álta­lános és teljes leszerelésért ví­vott küzdelemben kétségtele­nül kedvezőbb helyzetbe ju­tottak a haladó erők, mint a korábbi években bármikor, de a jogos reményeket kiváltó cselekedetek mellett, sajnos, még a közelmúltban is szá­mos olyan esemény történt, amely súlyos aggodalomra ad okot. Jelenleg három válsággóc alakult ki a világon, mégpedig Északnyugat-Afrikában, Kö­zép- és Dél-Amerikában, vala­mint Délkelet-Ázsiában. Ezek közül az elmúlt héten legin­kább az algériai válság élező­dött ki. Ben Bellát a közel­múltban, mint ismeretes, el­söprő szavazataránnyal köztár­sasági elnökké választották. Politikai ellenfelei azonban nem nyugodtak bele ebbe a vereségbe és Hadzs ezredes ve­zetőével, Kabil-földön nyílt zendülésben törtek ki. Mivel a Remények és aggodalmak — Pont, vagy kettőspont egy veszedelmes korszak után zendülőknek nem volt komoly támaszuk, a lakosság körében, a kormány gyorsan úrrá lett a helyzeten, a válság azonban nem szűnt meg, mert a harcba idegen erők is beavatkoztak. A Szahara nyugati részén több ezer főnyi marokkói katonaság tankok és repülőgépek támo­gatásával hétfőn betört Algéria területére. Először csupán ki­sebb határincidensről beszél-' tak a jelentések, de az össze­csapások a hét közepére már valóságos háborúvá fejlődtek. A válság oka pontosan még nem állapítható meg, de neo­kolonialista törekvések » máris világosan felismerhetők. Den Bella határozott po- litikája nagy nyugta­lanságot váltott ki bizonyos burzsoá körökben az ország határain kívül és bélül egy­aránt. Világosan felismerhető, hogy a marokkói támadás idő­zítése nem véletlen, hanem szoros összefüggésben van mindkét ország belpolitikájá­val és minden bizonnyal nem nélkülözi az imperialista ha­talmak neokolonialista körei­nek suga Imazását. A marokkói monarchia nem jó szemmel nézi a szomszédos országok szocialista fejlődését és Hasz- szán király elhatározásában nagy szerepet játszott trónjá­nak féltése is. Sokan ugyanis Marokkóban is szívesebben látnák, ha az idejétmúlt mo­narchia helyébe a haladásnak megfelelő államforma és tár­sadalmi berendezés lépne. Ép­pen ezért akarták kihasználni a marokkói reakciós körök a kabilzendülés okozta algériai belpolitikái válságot, hogy tá­madásukkal aláássák a szom­szédos ország társadalmi és gazdasági reformkísérletét, ugyanakkor pedig Marokkó­ban a nacionalista szenvedé­lyek felszításával megosszák az ellenzéki erőket Marokkó­ban ugyanis a politikai bal­oldal, különösen a szakszerve­zeti mozgalom, sohasem nyu­godott bele teljesen Hasszán király nagymértékben szemé­lyes közigazgatási módszerébe. Ezek a rétegek nyilván bíznak abban, ha Algírban megveti lá­bát a szocializmus, akkor az hamarosan átterjedhet Rabat­ba is. Korai volna még jósla­tokba bocsátkozni, hová fejlő­dik az algériai helyzet), min­denesetre, e harcban Algéria nem áll egyedül. Az imperia­listák megpróbálják érdekeik­nek megfelelően kihasználni a marokkói—algériai konfliktust, de a világ haladó erői a füg­getlenségért és jobb jövőért harcoló algériai nép mögé so­rakoznak fel. [V agy érdeklődéssel ffgyel­■ ’ te a világ közvélemé­nye a héten az Angliából, il­letve Nyugat-Németországból érkező őrségváltási híreket is. A figyelem elsősorban az NSZK-ra terelődött, hiszen Macmillan távozása az angol politikai életből a jelek szerint nem jelent politikai, csak sze­mélyi változást. Valami új az angol külpolitikában előrelát­hatóan csak akkor várható, ha a legközelebbi választásokon az ellenzék győz. Ennek az ellenkezőjét egy­értelműen Nyugat-Németor- szág esetében sem állíthatjuk. Mindenesetre Adenauer távo­zása után megvan a lehetőség arra, hogy nyugat-német poli­tikusok pontot tegyenek egy veszedelmes korszak után. Az Adenauer-korszak ugyanis egyet jelentett a potsdami egyezmények szabotálásával Ez a korszak megakadályozta a nácitalanítást, a békeszerető Németország megteremtését, esztelen fegyverkezési hajszát indított el, életre keltette a revansizmust és lábbal tiporta a demokratikus szabadságjo­gokat Természetesen mindez a nyugati szövetségesek bele­egyezésével történt. Ezek a szövetségesek azonban már ko­rántsem olyan egységesek, mint korábban voltak. Mi sem IMDK-kormány nyilatkozat az ENSZ-hez BERLIN (TASZSZ): Az NDK kormánya nyilat­kozatot juttatott el az ENSZ 18. közgyűlésén részt vevő küldöttségekhez. „Az ENSZ- alapokmányának megfelelő baráti államközi kapcsolatok és együttműködés nemzetközi jogi elveinek áttekintéséről”. Az NDK kormánya nyilat­kozatában üdvözölte az ENSZ- közgyűlés 1962. október 18-i határozatát, amely a szóban- forgó fontos kérdésről koráb­ban megkezdett vita folytatá­sát javasolja. Az NDK kormánya mindig abból indult ki — hangzik a nyilatkozat —, hogy a békés együttélés elvének megvalósí­tása különösen az NDK-nakaz NSZK-hoz és Nyugat-Berlin- hez fűződő viszonyában döntő jelentőségű a béke fenntartása és biztosítása szempontjából. Az NDK kormánya ezért to­vábbi lépéseket tett, hogy a veszedelmes feszültség enyhí­tése érdekében akár a legcse­kélyebb intézkedéseket is si­ker koronázza. Mindazonáltal, az NDK kormányának az NSZK-hoz és a nyugat-berlini szenátushoz intézett békés szándékú javaslatai válasz nélkül maradtak. A nyilatkozat hangoztatja: kívánatos lenne nemzetközi­jogi tonnába önteni azt az el­vet — amelyet az 1962-es ha­tározat is kifejez —, hogy egyetlen állam területe és po­litikai függetlensége ellen sem alkalmaznak erőszakot és le­mondanak az erőszakos fenye­getésről is. Az NDK kormánya ismétel­ten rámutatott, hogy a NATO- országok és a Varsói Szerződés államai között meg nem táma­dási egyezmény megkötése fontos lépés lenne az erőszak­ról való lemondás elveinek ha­tékony valóraváltása felé. Az NDK kormánya nem hagyhatja figyelmen kívül azt, hogy a NATO-országokban utazó NDK-állampolgárokat a Nyugat-Berlinben törvény- ellenesen létrehozott úgyneve­zett szövetségi utazási iroda hátrányos megkülönböztetés­ben részesíti, ami homlokegye­nest ellentmond az államok közötti baráti kapcsolatok óhajtott javításának. A nyilatkozat végezetül rá­mutat: az NDK kormánya re- íméli, hogy a világbéke bizto­sítását célzó erőfeszítések, amelyek első részleges sikere a moszkvai atomcsend-szerző- dés megkötése, eredményesen folytatódnak az ENSZ-közgyű- lés 18. ülésszakán. Angol lapok Lord Home kinevezéséről LONDON (MTI): A szombati angol lapok ál­talában fenntartással fogadják Lord Home kinevezését A Financial Times szerint az a veszély fenyeget hogy a ki­nevezés még inkább kiélezi az ellentéteket a konzervatív vá­lasztók körében. A Daily Worker megállapít­ja: meglepetés és felháborodás közepette kezdte meg Home kormányalakítási kísérletét. Ebiben még a Tory miniszterek is osztoznak. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának politikai bizottsága nyilatkozatot adott ki, amely­ben megállapítja, hogy Lord Home kinevezése az angol nép és demokrácia tudatos meg­alázása. Az új miniszterelnök annak a legfelső csoportnak a tagja, amely osztálykiváltságai segítségével évszázadokon át uralta Anglia iparát és politi­káját. Mit tudhat ez az ember az angol munkások problé­jellemzőbb erre, mint hogy addig, amíg az Egyesült Ál­lamok és Anglia aláírta az atomcsendegyezményt, De Gaulle Franciaországa légköri atomrobbantásokra készül. Pont, vagy kettőspont követ­kezik-e a nyugatnémet politi­kában, erről cikkeznek mosta­nában a nagy nyugati lapok. A nemzetközi események ala­kulása, a moszkvai atomcsend- egyezménnyel megkezdett eny­hülés további sikerei feltétle­nül kihatnak majd az NSZK politikájára és erősíteni fog­ják a változásokért síkraszálló belső erőket. Az új kancellár, Erhard, pontot tehet a revans- ra vágyó adenaueri korszak végére, a nyugatnémet reak­ciós körök változatlanul azon fáradoznak, hogy csak kettős­pont következzék, és Bonn vál­tozatlanul kövessen el min­dent, hogy megakadályozza a Kdét és Nyugat közötti to­vábbi egyezményeket és állja útját az általános leszerelés felé vezető lépéseknek. A világban kialakult új erőviszonyoknak megfe­lelően azonban, egyre nagyobb teret hódít a békés egymás mellett élés gondolata, amely megköveteli a bonni politika reálisabb alapokra való he­lyezését is. Ez a felismerés némi erjedést eredményezett a nyugatnémet politikai életben, sőt, még az uralkodó keresz­ténydemokrata pártban is. Ennek a belső mozgásnak az eredménye Adenauer távozása és ez a belső mozgás feltét­lenül bizonyos reményekre is okot ad.- Komat Antal máiról, a munkánélküEek és aggkari nyugdíjasok nyomo­ráról? Mint fanatikus anti- kommunista támogatta Cham­berlain müncheni behódolását Hitler előtt, amint annak ide­jén Hitiért, úgy most a nyu­gatnémet militaristákat támo­gatja. Atomfegyvereket haj­landó nekik adni a sokoldalú NATO-haderőben és így köze­lebb hozná az atomháborút. Home kormányzásának minden perce fenyegetés lesz, s kine­vezése még Tory-körökben is bajokat okoz. Ez kitűnő alkal­mat ad az angol népnek, hogy kiseperje a Torykat a hatalom­ból. Az utolsó szó a szuverén angol népet Illeti meg. Köve­teljen mindenki azonnali álta­lános választásokat! — állapít­ja meg a nyilatkozat. Bankár- kongresszus Különleges látvány lehetett: kongresszust tartottak Münc­henben a bankárok. Ezer pénzmágnás találkozott. Egy német anekdota szerint a ban­kár olyan ember, aki kölcsön­adja neked az esernyőt, de ha az első csepp eső leesik — tüstént visszakéri. Persze nemcsak esernyőt tar­tanak kezükben, hanem az ál­lam és a társadalom vagyoná­nak javarészét is. Elnökük a katonásan csengő nevű Gott­hard Freiherr von Falkenhau­ser, a kongresszus főelőadója Abs, aki Adenauernak, s előző­leg a náci időknek bankárja volt, s akit általában „a pénz diplomatájának” neveznek. Ta­lán azért, mert a nyugatnémet diplomaták tudják, hogy — a pénz tőle származik. Könnyen lehet,-»zért tartják éppen most (a háború után mindössze második) összejöve­telüket, mert a nyugatnémet politikában változás állott be. Űj kancellárt választottak. Tudjuk, hogv a oénzügyi érde- költségek nem mind húznak egyfelé, ki rossz, ki pedig ro­konszenvesebb irányban, már ahogy üzleti érdekeik megkí­vánják. Nem tudjuk, mit hatá­roztak a müncheni konferen­cián, mindenesetre akkor cá­folnák meg leghatásosabban a cseppet sem hízelgő esernyő­anekdotát, ha nem akarnák mindenáron, hogy politikusaik és tábornokaik radioaktív esőt idézzenek elő. S akkor nem is lenne szük­ség esernyőre. T. I. Mint az előzetes sajtóközle­ményekből ismeretes, 1963. ok­tóber 10-re virradói ag Észak- Olaszországban a mintegy 1820 m magas Toc-hegy egy része a Vaiont víztárolóba om­lott. 60 millió köbméterre be­csült föld- és sziklatömeg zu­hant a víztárolóba, amelynek következtében a víz átcsapott

Next

/
Thumbnails
Contents