Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-20 / 220. szám
4 NEFÜJSÄG 1963. szeptember 20.; péntek VITA'. Napi apróság; EGÉSZEN EGYSZERŰ EMBER MI A MEGOLDÁS? Hozzászólás A tervek es u számok bűvöletében című cikkhez A tervek és a számok bűvöletében címmel Márkusz László cikket! írt a Népújság szeptember 1-i számában, amelyben néhány megjegyzést fűzött az egri Gárdonyi Géza Színház tájelőadásaihoz. A cikkíró két lényeges témát említ a cikkben, az egyik az operettek megítélése, még inkább az operettekkel való tájolás problémája, a másik a megye két nagy városának, Gyöngyösnek és Hatvannak színházi kapcsolatai. „Nem mindegy, hogy milyen darabokra, milyen műsorra fizetjük a forintokat” — summázza a cikk írója. Nem mindegy tehát, hogy mivel megyünk tájra. Elgondolkoztató ugyanis, hogy a Pompa- dur karácsondi előadásánál a 85 tagú operett-társulat összes kiadása 6200 forint, s a bevétel 2700 forint. Mindebben nagyon igaza van a cikkírónak, de mi a megoldás? Ha ebből arra következtetünk, hogy ezt az utat nem szabad járni, akkor természetes, hogy Heves megye néhány városán, illetve nagyközségén kívül sehová sem tudunk elmenni operett-előadásokkal. Azok a művelődési otthonok, amelyek — és ilyen Karácsomé is — a színház valamilyen prózai előadását viszonylagosan jó eredménnyel fogadják és várják mindannyiszor, teljesen jogosan kérik az operetteket is, ha egyszer a színház műsorában operettek is szerepelnek. Az említett karácsondi eset valóban nagy ráfizetést mutató anyagi példája nemcsak kivételes, hanem az operetteknél elég gyakran előforduló eset. Ez a dolog természetéből adódik. (Nagy létszám, zenekar, stb.) Ezen a színház úgy segít, hogy más előadások jó bevételeivel egyensúlyozza a helyzetet s átlagosan és évi szinten a biztos kiegyenlítődés megtörténik. Szerintünk el kell vinni az operett-előadásokat Karácsondra és a Karácsondhoz hasonló helyekre, még akkor is, ha ilyen, a cilekben említett, anyagi ráfizetést is jelent. Gyöngyösnek és Hatvannak kellene biztosítania azt a pluszbevételt prózánál és operettnél egyaránt, ami ■ lehetővé tenné számunkra még több község ráfizetéses ellátását. Abban kétségtelenül nagyon igaza van a cikkírónak, hogy néhány nagyobb' kultúrház- ban, mint körzetekben kellene összpontosítani az előadásaink zömét, ahová a környező községek lakosai is beutazhatnának és ahol megfelelő színházi körülmények állnának előadásaink, illetve a közönség rendelkezésére. Ezt az utat próbáljuk járni, de azt hiszem, nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, hogy jó néhány esztendőnek kell még eltelnie, hogy a megye hat járásában egy-egy ilyen körzeti központ kialakítása — amely színházi előadásaink színvonala tekintetében is körzeti központnak tekinthető — megtörténik. Ennek épület, még inkább színpad és színpadfelszerelési hiányai vannak, nem utolsósorban egyelőre megoldhatatlannak látszik, egy-egy körzetből a lakosság beutazása a központba, közlekedési problémák miatt. Mit csináljunk hát addig? Szerintem segíteni kell a körzeti központok kialakítását és továbbra is el kell látni prózai és operett-előadásokkal egyaránt Heves megye művelődési otthonait, tehát a községeket is, ahol csak egyáltalán lehetséges. Gyöngyös és Hatvan városának nagymérvű lemaradása színházi rendezvényeinkről —, véleményem szerint a két város kultúrpolitikai irányításának nagyon súlyos és nagyon felelősségteljes hibája. Mindenben egyetértek a cikkíróval e két város színházi kultúráját illetően és csak súlyosbítani tudom — amennyiben lehet — ' a felelősséget. De megértheti mindenki, aki ezzel az üggyel foglalkozik, hogy mi, a Gárdonyi Géza Színház különböző előadásainkra megállapodásokat kötünk a művelődési házakkal és mindenkor a két fél döntése után kaphatja meg a közönség az egyes színházi előadásokat. Rendkívül furcsa és kényelmetlen érzés minduntalan, évről évre ajánlani operettet és prózát például Gyöngyös városának, ahol minduntalan, évről évre, enyhén szólva, üresek maradnak a valamilyen kényszerrel vagy nyomással megkötött szerződésekre megrendezett előadásaink széksorai. Mit tehetünk mi? Megyünk oda, ahol bennünket is szívesen fogadnak. Azt viszont hozzáteszem, hogy ez nem kultúrpolitikai álláspont. A cikk írójának az a megjegyzése, hogy Gyöngyös például nem láthatta a Koldusoperát, nagyon igaz. Gyöngyösön ebben az időszakban rendeztek egy esztrád-műsort, amelyet a kultúrház 13 000 forintért vett meg. Biztosan arra is szükség van és néni is áll jogunkban beleszólni abba, hogy a kultúrház mit játszón. Annak az eldöntése, hogy eszmeileg és művészileg is fontos darabok ott bemuta- tásre kerülnek-e, vagy nem, csak a kultúrház joga. összegezve: nekünk, a színháznak, törekednünk kell arra, hogy — amennyire csak engedik a lehetőségek — a költséges és már régi, sokszor elavult operettek helyett új magyar, zenés darabokat tűzzünk műsorra és elsősorban ezekkel tájoljunk, viszont mindaddig, míg pgyrészt ezek megfelelő számban nem állnak rendelkezésünkre, másrészt a jó színházi felszereléssel rendelkező kis körzetek nem valósulnak meg, véleményem szerint — az operettet is el kell vinnünk kisebb helyekre is. Szöllősi Gyula, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója Kérdés tejügy ben A kérdést a gyöngyösi déli városrészben levő, nagy forgalmú fűszer- és csemegeüzlet vezetőjének tesszük fel: Miért találta helyes megoldásnak az egyik reggel azt, hogy a hosszú sorokban álló vásárlók orra előtt bezárta az ajtót, így akarván a türelmetlenséget megszüntetni? Megjegyezzük: háromezer ember lakik az üzlet körzetében. Az asszonyok túlnyomó többsége munkába jár, a Lej megvásárlása nem mellékes tehát családjuk számára. Jogosnak ítélt kérésükre nem az ajtót kellett volna becsukni a sorban állók előtt, hanem a másik pénztárt is megnyitni. —ér Balogh Bertalan rajza. QiáfiadaLmi (delünk SZAVAKRÓL ÉS TETTEKRŐL ... A Hazafias Népfront szervezésében tartottak még a tavasszal egy talajvédelmi tanácskozást Pétervásárán, amelyen mezőgazdasági szakemberek, tanácsi és tömegszervezeti vezetők vettek részt. Ott is előterjesztették a népfront kezdeményezésére a javaslatot: ne hegy-völgy irányában szántsunk, hanem „ré- tegvonalasan”. Az előbbinél a nagyobb esőzések idején a barázdákon leomlik a víz és szinte lemossa a földet, míg az utóbbinál maguk a barázdák fogják meg a vizet, megakadályozzák a folyását, s így a csapadéknak ideje van leszivárogni a talajba. Az értekezleten ez az elképzelés megértésre talált, elfogadták mint javaslatot, sőt a pétervásári járásban már nagyrészt ezzel a módszerrel szántanak, különösképpen Ivádon és Mátraderecs- kén. Igaz, hogy az újítás a legtöbb esetben sokakból ellenzést vált ki, ám az ésszerűségnek győznie kell, s győz is akkor — ha az állami és tömegszervezetek együtt fáradoznak az elgondolások megvalósításán. ELÖHANG A KISZ-bizottságok jelenleg az oktatási munkatervek összeállításával foglalkoznak. Azon igyekeznek, hogy az előadások és előadássorozatok témája minél nagyobb érdeklődést váltson -majd ki a fiatalság körében — tehát; főképpen az őket érintő kérdések kapjanak „központi helyet”. Az egri városi bizottságon készülő oktatási munkaterv tematikájában szerepel például a Társadalmi ismeretek címmel szervezendő tanfolyam. Ilyen kérdések lesznek: Mi a modernség — ki a modern? vagy: A magánélet erkölcse — a tiszta szerelem. — A szocialista hazafiáág és a proletár internacionalizmus stb. A világ térképe előtt tanfolyamon külpolitikai kérdésekkel foglalkoznak a hallgatók, és megismerik az egyes országok életét, iparát, mező- gazdaságát. A mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó előadásokon hallanak a KGST szerepéről a szocialista országok mezőgazdaságának fejlesztésében. a magyar mezőgazdaság jövőjéről stb. Az if júsági pártszemináriumokon az előadások alapjául „A marxizmus-leni- nizmus alapjai” és Lenin: „A kommunista ifjúsági szövetségek: feladatairól” című munkái szolgálnak. Az ifjúsági filmszeminárium is nagy szerepet játszhat a fiatalok nevelésében, ahol a bevezető előadásokat filmvetítések, majd viták követik, például ilyen kérdésről: A valláserkölcs osztálytartalma (Film: Akinek meg kell halnia, vagy: Különös házasság). A VÖRÖSKERESZÍ Heves megye alapszervezeteiben megkezdődtek a vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlések: küldötteket választanak a Magyar Vöröskereszt H. kongresszusára. A gyűléseken felajánlásokat tesznek tisztasági mozgalom indítására, tanfolyamok, előadások szervezéseire ... Az Állami Biztosító Heves megyei Igazgatósér gának dolgozói például felajánlották, hogy valamennyien (járásnál és városinál isi) belépnek a szervezetbe. Tisztában vannak azzal, hogy mit jelent tagjának lenni a Vörös- kereszt szervezetének. Számos példa áll előttük, többek között az ostorosiaké, akik rendszeresen eljárnak idős emberekhez, főznek, mosnak rájuk, takarítanak, karácsonykor meglátogatják őket; meleg ruhákat vesznek nekik, sőt Ostoroson egy idős házaspárnak szenet is vásároltak. Ezenkívül önzetlenül végzik a véradók toborzását, a tisztasági mozgalmak szervezését... Nagyon szép munka ez, önzetlenül — embertársaink védelmében cselekedni. K. G. om MIKLÓS L^. , Itfr- *L kXréÚAi&ék&tt, 40 RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL Az új esztendő egyébként pereskedéssel indult; Ezért nem ment a munka. Alig írt valamit.- A húsz esztendeig tartó szerződést Gárdonyi bizalmatlan természete miatt fel kellett bontani. Két évtizeden át veszekszik, viaskodik a Singer és Wolfner kiadóval; Egy alkalommal, amikor a cég megtagadta, hogy az üzleti könyvekbe betekintsen, Gárdonyi is megtagadta a további kéziratokat. A kiadó követelőzött, hiszen a szerződés értelmében joga volt új kéziratokhoz. Azt felelte: nyomdakész kéziratom nincs! Ezekben a feszültségekkel telített hónapokban másfél évtizede lezajlott házassági bontóperére gondol, már alig-alig bírta az izgalmak elviselését. Most is érzi, hogy napról napra fáradtabb, kimerültebb. Jár- tányi ereje sincs. — Egy évtizedet vesz el életéből ez az örökös izgalom — mondotta Mila. — Miért volt most erre szükség? — Hogy miért? Miért? Meséltem már, hogy szegény lettem. Más kiadókkal előnyösebb szerződéseket köthetek. — Mindez közben az egészsége rovására megy. Megéri? — Igaz, Mila, igaz. — Mennyire bíztam, hogy nyugodalom lesz e házban, ha elmúlik a háború, a forradalmak megpróbáltatásai. Nem így lett!..; Sajnos, nem így lett! — mondotta Mila. — Olvassak valamit? — Jó lenne — mondotta Gárdonyi fáradtan —, hadd gyönyörködjek. Amit legutóbb Móricztól. Ö a ma élő írók egyik legnagyobbika. Irodalmunk reménysége. — Maga a mester — mondta, aztán nagyon sokáig olvasott. •k Porzsolt Kálmán tavasz óta gyakori látogató a Hóhér-páston. Egyszer sem ment még . haza üres kézzel. így vitte egyszer magával a Ki-ki a párjával című regény kéziratát. Gárdonyi sem felejtette el Lég- rádyék szívességét, amikor gyertyával és tüzelővel ellátták. Meg hát amióta Wolfnerékkel tart a pereskedés, alig juttat Légrádyékon kívül máshová kéziratot. Hálás Légrá- dyéknak és egyben büszke arra, hogy évtizedek óta szépirodalmi főmunkatársa a Pesti Hírlapnak. Egy alkalommal Porzsolt délben érkezett, ismét regényért; — Nem tudok én már írni! — kezdte a sopánkodást — beteg ember vagyok, kedvem sincs, aztán az a Wolfner!;.: S panaszolta kiadói pőrét. Ez nagyon bántotta. — A napokban kaptam meg a törvényszék tárából a szerzői jogszabályokat. írtam az igazságügy-miniszternek ebben az ügyben. Megírtam, hogy a törvény igazságtalanul üldözi az írókat ! Ötven év múlva az író vagyona a nemzeté, minden munkája közpréda. Miért nem adják ugyanilyen joggal ötven év múlva a nemzetnek a Singer és Wolfner vagyonát! Vagy az Eszterházyét?!.;: Este nagyot sétáltak a városban; Ez az út' volt a Takács utca lakójának utolsó látogatása a történelmi város falai között. Többet senki nem tudta kimozdítani otthonából. Ekkor vitte magával Porzsolt az Ida regényét; . ★ A nyár folyamán újból mesterembereket kellett hívni a házhoz. A régi ház megszürkült. Fehérre meszelt elejét felverte az eső. Az ambituson nagy tarka foltok, a vakolat feltáskásodva. A támfalat kimosta a kert dombjáról lefolyó víz. Van itt tennivalójuk a kőműveseknek. Az Eged felől hűsítő szellő árad a kertre. Az író ott szöszmötöl széles karimájú kalapjában az árnyékot adó hársak alatt Mila segít. Nyes, öntözget Aztán nézik a mesterek munkáját; Szépül a ház, takaros lesz. Még mindig a házat nézik, amikor díszes öltözetű huszár kíséretében egy szikár pap jelenik meg. — Gárdonyi urat keresem — mondja. — Az én volnék — felel; — Az érsek úr;.: ő eminenciája kéreti — mondotta akadozva —, szíveskedjék holnap a kormányzó úr őfőméltósága fogadásán megjelenni. A kőművesek valamennyien az íróra figyeltek. — Hát, hogy is mondjam, kérem — kezdte Gárdonyi. — Mindenesetre köszönöm a figyelmet. De hát én már úgy határoztam, hogy amíg élek, nem mozdulok ki „remete barlangomból”. Tudja, nem vagyok már fiatal, az egészségem is megrokkant, jobb nekem csak itthon; Meg hát azt tartom, hogy aki kíváncsi rám, az majd felkeres itt, a Királyszéken, szerény hajlékomban. — Ennek ugyan jól megmondta — nevetett Mila, amikor elmentek a hívogatok. A kőművesek a bajuszuk alatt mosolyogtak: ★ — Haldoklik Flóránk, búcsúzzunk tőle, Mila; — Sose búcsúzzunk. Minden évben van ősz. — Az igaz, de ilyen gyönyörű emlékezetem óta nem volt. — Minden évben ezt mondja, mert minden évben szép. Minden évszaknak megvan a maga szépsége. — Meséltem magának, hogy fiatal koromban betege voltam az ősznek. — Mesélte. A bánat beteggé teszi az embert, a napfény vidítja. ★ Délután Tordai jött föl egy ismeretlen emberrel. — Vendéget hoztam. Móra Ferenc barátomat hoztam ismerkedni; Móra kezdte: — A forradalmak lezajlása után írt leveledben a délvidéki papi tanácsról kérdezősködtél, amely a papi élet megreformálása céljából Szegeden alakult; Gárdonyi elmosolyodott. — El is küldtél, amit csak tudtál; A cölibátusról tervezett regényemhez gyűjtöttem adatokat. — Remélem, már elkészült; — Én is reménykedem, hogy majd elkészül. A reményekből sose fogyunk ki, de alig jutunk többre ter- vezgetésnél; — Nem jutott eszedbe regényt írni a népkirályról — kérdezett újból Móra —, Aba Sámuelről. Hagyományai közel vannak Eger mellett, neked való feladat volna márványba faragni. — Gondoltam én erre sokat — bólintott Gárdonyi; — A honfoglalás korának regényeit akartam megírni. Tömérdek jegyzetet csináltam: De hát már nem írhatom meg legszebb három regényemet. Amíg beszélt, bágyadtsága teljesen megszűnt, szinte megelevenedett, az arca is kipirult és fényesek lettek a szemei. — Nekem nem áll ezer hold a hátam megett, mint Berzsenyi Dánielnek, nekem az újságokból kell megélnem. Nagy figyelemmel hallgatta Mórát, aki alföldi honfoglaláskori ásatásairól beszélt. — Tucatnyi lovas sírt találtam ezeknél a feltárásoknál.. — Ezekre a leletekre a parasztok rendszerint azt mondták: Mind huszárok voltak ezek uram, még a csehek idejében; — Hát aztán miért mond ilyen bolondságot a paraszt? — Hát azért mert nem ismeri a történelmünket. Rosszul tanította rá az iskola, ha tanította. A paraszt egész történelmünkből Szent Istvánt ismeri, mert emlékezetét megőrizte az egyház. Ezenkívül Mátyás királyról tudja, hogy amióta meghalt, oda az igazság, meg Mária Teréziát emlegeti, mert ami trágár történeti adomát tud, azt mind rá költi. Onnan aztán Kossuth Lajosig megint nem tud senkiről. — Ez az iskolától van — húzta közelebb rövidlábú székét Gárdonyi —, én másképp csináltam tanítókoromban. Kántorrigmusokba szedtem a magyar történelmet, ezt meg az egyszeregyet tudnia kellett minden gyereknek. Persze, csak az Árpádházig jutottam el, mert csak egy esztendeig voltam tanító. Láthatóan jólesett a közel egyórás beszélgetés Gárdonyinak, mert még az ajtóban is tartóztatta vendégeit; Lassú, fáradt léptekkel kísérte őket a kapuig. — Az őszben is szép lehet egy séta lenn a városban. Tarts velünk! — kérlelte Móra; — Szép idő lesz az, amikor én a városba megyek! Hiszen nem is ismernek. Ha végigmegyek a városon, nem nagyon kell koptatni a kalapomat, hogy visszaköszönjek; — Magad vagy az oka, Gézám. Nem tudom, voltál-e huszonöt év alatt huszonötször a városban? — Nem sokkal többször. Nem kívántam. De ha úgy a nevemet kocsira lehetne ültetni és végigvinni az országban, gondolom, sokan megemelnék a kalapjukat. ' Én magam idegen vagyok mindenkinek. (Folytatjuk.)