Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-19 / 219. szám
4 NÉPÚJSÁG 1963. szeptember 19., csütörtök ul Nagyréde és Abasár? Miért nem mutatta, be terményeit a gyöngyösi Üj Élet és a pince- gazdaság? És ha nincsenek a diákok és az üzemek, milyen lett volna a szüreti felvonulás? Kiknek az ünnepe elsősorban a szüret? Meg tudják ezt a tsz-ek rendezni vagy nem? A járásból sokkal több tsz jelentette be a részvételét, mint amennyi végül is megjelent. Hasonlóan bizonytalan volt az fmsz-csoportok szereplése is az egyes rendezvényeken. Még az utolsó pillanatokban is volt változás! Valahogy úgy van: kissé felcsigáztuk az érdeklődést a Gyöngyösi Szürettel kapcsolatban, és ennek az érdeklődésnek nem tudtunk mindenben megfelelni, még a jóindulatú erőfeszítések ellenére sem. A lehetőségeink tehát arra intenek bennünket, hogy a jövőben szerényebb keretek között indítsuk útnak a szüreti napokat Gyöngyösön, ne akarjuk még a megyét illetően sem a keretet kitágítani, hogy a _ Gyöngyösi Szüret legyen a város és közvetlen környékének vidám, jókedvű, jó szórakoztatást nyújtó ünnepe. Mivel nálunk az is hagyomány, hogy a vendéget mindig teljes szívélyességgel fogadjuk és neki a legtöbbet igyekszünk nyújtani, amire csak képesek vagyunk. Nos, itt nem értük el célunkat, ezt be kell iát-1 nunk. Bár a szó igazi értelemben vett „megvendégelés” sikerült a három nap alatt a legegyenletesebben. És ez nem mellékes dolog! Milyen tanulságot kell tehát levonnunk? Legyen Gyöngyösi Szüret a jövőben is. Ezt a hagyományt ne engedjük elveszni. De ez a szüret valóban gyöngyösi legyen. Ennek a vidéknek a legjavát nyújtsuk anyagi és szellemi termékekben egyaránt, szórakoztatóul és tanulságul a lakosságnak és az érdeklődőknek. Készüljünk rá jó előre úgy, hogy ' önmagunk értékének megfelelő szinten tudjuk adni minden javainkat. Legyen mindenki számára kitüntetés a Gyöngyösi Szüret rendezvényeiben való részvétel, ha pedig önerőnk kevés, ehhez a Bihari János Táncegyüttes művészi teljesítményét biztosító produkciókat igényeljük. Esetleg ismét őket, és csak egy estére, ha mást nem bír el a lakosság érdeklődésének mértéke. ISMÉTELTEN hangsúlyozzuk: minden jó szándékú törekvésnek, amely az elmúlt gyöngyösi szüreti napok sikeréért fáradozott, elismerés jár> hiszen nagyon sok munkát és sok áldozatvállaló társadalmi munkást mozgatott meg a Gyöngyösi Szüret. G. Molnár Ferenc alakítottak két javító brigádot. Munkaidő után saját motorkerékpáron szerszámokkal felfegyverkezve járják a tsz- eket, s ahol hibás valamelyik gép, a helyszínen megjavítják ... Na meg az erőműnél! Ott is szerveztek egy javítóbrigádot. Ha a környékről bevisznek hozzájuk elromlott mezőgazdasági gépeket, munkaidő után azonnal megjavítják. ★ Szerdán 600 diák dolgozott kint a földeken. Csütörtöktől kezdve, hogy a tanulásban sem legyen fennakadás 100-as csoportokba mennek dolgozni a fiatalok, egymást váltva. Munkára készen áll a Bajza Gimnázium 1300 diákja és a hatvani MTH 600 tanulója. Szükség van még rájuk sok szövetkezetben; a horti Petőfiben, az ecsédi Vörös Csillag és Aranykalász Tsz-ben és az Édesipari Célgazdaságban is ... A fiatalok hallatlan segítséget adnak a mezőgazdaságnak. Munkájukat csak egyetlen tényező fékezi: a szállítás. A tsz-eknek kevés szállítóeszközük van, hogy a diákokat kivigyék a munkahelyre és a leszedett gyümölcsöt, a paori- kát és paradicsomot elszállítsák. Ha ezen is segítenek, talán időben és eredményesen be tudják fejezni az őszi mező- gazdasági munkákat a hatvani járásban. (kátai) Az őszi mezőgazdasági munkák időbeni elvégzése a legnagyobb feladat. A tömegszer- vezetek, — így a Kommunista Ifjúsági Szövetség — felhívására a segíteni kész fiatalok csapatai „szálltak ki” a földekre a hatvani járásban. A felhívás elsősorban a községi fiatalokhoz szólt, az ifjúsági munkacsapatokhoz (900 tsz- fiatal 531 holdon dolgozik a járásban), hogy teljesítsék vállalásaikat. A járás földterületeinek nagy része százalékos művelés alatt van. A KISZ kérte a községi fiatalokat, hogy segítsenek ők is szüleiknek a munkában, az úttörőcsapatok és a KISZ-szervezetek pedig a közös művelés alatt álló földeken. A félhívás nagy lelkesedésre talált a hatvani járásban. ★ Sebestyén Jánossal, a hatvani járási KISZ-titkári-al meglátogattuk a földeken dolgozó „társadalmi munkás” fiatalokat. — Szombaton 1200 gimnazista dolgozott a hatvani Lenin Tsz-ben — mondta. — Paradicsomot, gyümölcsöt szedtek, hétfőn is vagy 800 diák szállt ki, így a Lenin Tsz-ben szinte minden égetően fontos munkát elvégeztek. A szövetkezetnek meet már nincs is több szüksége rájuk. — Az úttörők merre voltak? — Kerekharaszton paradicsomot, Heréden pedig gyümölcsöt szedtek. Ezzel persze még nem fejeződött be a fiatalok segítő szerepe. Kedden Hegymegpusztán volt egy csoport — paradi- csomtáblán dolgoztak. — Kettőnek 10 ládával kell megszedni — mondta Varga László tanár, aíki felügyelt rájuk. — Ez a norma. Vannak köztük elsősök is, negyedikesek is. Orosz Rozália és Nagy Mária együtt dolgozik. Első évesek, „B”-sek. — Hányadik ládánál tartanak? — Ez a negyedik... — Kilenc órakor jöttünk ki — mondta Varga László —, és már eddig, egy óra alatt 350 ládát megszedtünk. Délig meglesz az ezer! Szabó János és Deák Sándor már a kilencedik ládánál tartott, amikor két fiú jelent meg: Zelenik Pál és Tóth Kálmán. — Megvan a tíz láda! — jelentették. — Mi lesz a pénzzel, amit ezért á munkáért kaptok? — A pénz a KlSZ-szerveze- té. Szeretnénk egy buszt vásárolni — mondja Szabó János KISZ-titkár. — Már két éve gyűjtünk rá ... ★ Ecséden krumplit szedett a hatvani Bajza Gimnázium 1I/B osztálya. — Mi a teljesítmény? — Fejenként egy mázsát kell szedniük — mondta Szentirmai Istvánná, a jelenleg földben turkáló lánycsapat osztályfőnöke. Csordás Erzsébet és Med- veczky Borbála haladt az élen. Mindketten boldogiak, nem idegen előttük a mező- gazdasági munka. — Tegnap mit csináltak? — Paradicsomot szedtünk, most meg burgonyát... Ez a 19-ik kosár!... holnap pedig szüretelünk! ★ — Az ecsédi külszíni bányászoktól tavaly 30-an jöttek traktorosok — mondta visszafelé jövet a járási KISZ-tit- kár. — Azt mondták, hogy ha szükség van rájuk, 30-at akármikor tudnak az idén is küldeni, akár egy hónapra is! A petőfibányai gépüzem kiszistái A PORTUGÁL ÁLLAMFŐ ANGOLÁBAN A kordon (Szűr-Szabó József rajza) Társadalmi munkában Gyöngyösön még javában folyik a csatornázás, — de egyes szakaszokról már elvonultak az építők, s az utcákon újra megindulhatott a forgalom. , A közelmúlt nagy munkájából kisebb-nagyobb aszfalthalmazok, törmelékek maradtak meg emlékeztetőül az út- széleken, amik a közlekedést éppen nem gátolják — de másütt mégis jobb helyük lenne. Elfuvarozásuk nemcsak esztétikai szempontból kívánatos, hanem a közlekedés biztonsága, a rend sürgeti ezt. A Heves megyei Malomipar ri és Terményforgalmi Vállalat gyöngyösi rakodói is részt kértek a társadalmi munkábóL A szombat délutáni pihenőjükből szakítottak néhány órát, hogy a számukra kijelölt útszakaszt megtisztítsák. Nádi Imre, TaJcács Imrei Nagy Mátyás és Farkas László munkahelyén napközben is együtt dolgozik, megszokták egymást, — megy hát a munka most is, szívesen végzik a kitűzött feladatot, nem panaszkodnak a fáradtság miatt. (gy) OKOS MIKLÓS 7 ter & :$9 RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL Este Sándor a Sávosról gyalogosan jött meg. Otthon nagyot néztek, hogy nincs se kocsi, se ló. Sándort igen bántotta az örökös pénztelenség. Hazafelé tartva találkozott egy kupeccal, aki hajlandó volt megvenni kocsit, lovat. Megtörtént az egyezség, egymás kezébe csaptak, a kupec átadta az inflációs pénzt, Sándor a szekeret és a lovat, otthon letette a pénzt az asztalra. Legyen Vége itthon a szegénységnek! — mondotta. Az eset után Sándor gyalog járt ki a birtokra. Ősszel, a betakarítás után másik lovat és felszerelést vett. Gárdonyi ez évben már ritkábban, de még néhányszor kisétált Milával Savósra. Amióta fejgörcsök kínozták, nem mert kimozdulni otthonról. Rövid ideig segített a szemüveg de a megszokás után újból jelentkeztek a tarkón, a halánték táján és a végtagokban a görcsös fájdalmak. Őszre tobzódva állt az ellenforradalom. — Ezt már nem bírom elviselni — kapott a fejéhez Gárdonyi. — Rettenetes, amit szenvedek. Mila mellette volt. Egy kanál szedativát nyeletett az íróval, aki még szemeit is behunyta, hogy ne lássa a kellemetlen ízű folyadékot. — Brrr... — rázkódott meg — kibírhatatlanul sós, keserű, fanyar.. . — De a hatása jó. — Menjük — karolt Mila az íróba —, járjunk egyet a kertben. Délfelé Czintner bácsi egy halom levelet hozott. Porzsolt Kálmán jelentette be látogatását. Kiadók érdeklődtek az új termés felől. — Hm .:: van, van — füstölgött magában Gárdonyi —, de nem az és nem annyi, amit szeretnék. De hát nyugalmam sincs. Hol van a régi, csendes, sánci napok nyugalma? Aztán arra gondolt, hogy évei számához viszonyítva, túl korán jelentkezik az elfáradás, az elhasználódás. A kedvetlenséggel mintha művészetében is krízis jelentkeznék, amikor tervek, szándékok még vannak, de alkotás alig .. i Pedig dolgozott a háború alatt is. Ujjain kezdte számolni kiadatlan kéziratainak számát. Ida regénye, Arany, tömjén, mirha, Leánynézőben, Julcsa kútja, A kürt, Te, Berkenye, Zéta;;. Eh — legyintett —, van húsz is, marad a fiaimnak. Ekkor felbontotta az utoljára hagyott nagyobb méretű levelet; Szabó Dezső írta, Józsi, aki utazni készült, bejött búcsúzni a szobába; — Képzeld — mondta Józsinak —, Szabó Dezső arról értesít, hogy az Írók Szövetsége beválasztott az elnöki székbe. Józsi hitetlenül nézett az apjára. — Igaz volna? Nem szabad visszautasítani; Csak nem akarja édesapám visszautasítani az elnöki tisztet — mondotta felindultan, és széles vállai szinte megremegtek. Később Biedermann is Gárdonyi József álláspontját képviselte. — Jó! Ha annyira akarjátok, hát elfogadom. ★ Porzsolt Kálmán sok úisággal érkezett Egerbe. Beszámolt az irodalmi életben végbement változásokról. Majd anyagot kért a Pesti Hírlap számára. Gárdonyi adott bőségesen; — Van itt több is, mint reméltem, — mondotta Porzsolt. — Hátha még meleg és világos szobám volna ..;! Karácsonyra Légrádyék egy vagon fát és két nagy láda gyertyát küldettek Gárdonyinak. Ez a szállítmány nagyobb örömet jelentett Gárdonyinak, mint az ellenforradalom írószövetségének minden elnöki tisztje, amelynek elfogadására rábeszélték. Bánkódva, de meleg szobában és gyertyafény mellett töltötte a karácsony estét. ★ Újév napján valami külföldről érkezett, nagyobb paksamétával állított be a postás. Gárdonyi nézi, forgatja a küldeményt, Pádovában adták postára. Soha nem volt kapcsolata ezzel az olasz várossal. Végül kibontva hever előtte az asztalon az írás és olvassa kezdő sorait: „Kedves Géza, friss, jó egészséget kívánok és tudatlak, hogy én diák lettem Itáliában, Pádovában, ahol magyar diákok már ötszáz esztendeje is oskolázták ;..” — Hát ez meg ki lehet? Olyan Bródy-ízű írás. És eltalálta, mert nem folytatja addig az olvasást, amíg végig nem lapoz mind a tizenhat oldalon, és meg nem nézi az aláírást: „Elmúlt barátod: Sándor.” — Hát ennek meg mi a baja? — képedt el Gárdonyi, és elmélyedt a levél olvasásába. Ott volt most ezen az öregedő, vékony, megviselt arcon a bánat, az öröm, a megbántás és kiengesztelő- dés, a visszautasítás és mélységes elismerés, a szeretet, a baráthoz való vonzalom, az őszinte hála és köszönet minden vonása. Gárdonyi őszintén szerette Bró- dyt, sosem felejtette el, ahogyan pesti letelepedését segítette. Délután Setét Sándor kereste fel. Gárdonyi átadta neki Bródy levelét. — Olvasd te is. Setét kemény, akaraterős ember volt, de könnyezett. — Szegény Sándor, szeret téged — nézett Gárdonyi szemébe. — Tudom! — mondotta. — Megbántott? — Dehogy is. Hidd el, hogy nem akartam. Ha tudom, hogy ezzel a lépésemmel megbántom Sándort, akkor inkább nem vállalom az írószövetség elnökségét. Igaz, csak így születhetett meg ez a páduai levél. „Sohasem gondoltam, hogy Bródy agya ilyen pompás gyöngyöt is termelhet. Szabolcsimnak a Grand Caféban, Bródynak a páduai levélben él halhatatlanság«.1* (FolytatjukJ tanács, vagy a MÉSZÖV? A szüreti napok programja alapján: a MÉSZÖV. A tömegvonzást jelentő rendezvények alapján: kétségtelenül. Népi zenekarok fesztiválja, fmsz- tánccsoportok fesztiválja, az utolsó napi „gála” est, mellettük két sportrendezvény, a tánczenei fesztivál, aminek helyét eléggé át nem gondoltán jelölték ki: ezek írandók a MÉSZÖV javára az előbbi feltétel alapján. ÉS A TANÁCS? Mindenekelőtt a szüreti felvonulás, a két kiállítás és a Bihari János Táncegyüttes műsora. Ha rangsorolni akarunk, márpedig akarunk, akkor a Bihari János Táncegyüttes műsorát kell elsőiként vennünk. Művészi színvonalról igényességről, nemes értelmű szórakozásról ezzel a produkcióval kapcsolatban beszélhetünk. Egésiszében és részleteiben is gazdag és tökéletes műsort adtait, és már most élőre örülünk a lehetőségnek, hogy egy év múlva talán módunk lesz látni új összeállításukat Gyöngyösön', mielőtt a nagydíjasok versenyére Dijonba utaznának. A mezőgazdasági kiállításról, nevezzük inkább kertészeti kiállításnak, szintén elmondhatjuk, hogy méltó keretben nyújtott kellemes meglepetést a nagyszámú érdeklődőnek. A három, már felsorolt fesztivállal kapcsolatban nem tudunk ilyen egyértelműen véleményt mondani. Akkor járunk az igazság nyomán, ha megállapítjuk: néhány színvonalas szám mellett a kulturális rendezvények nem érték el a kellő színvonalat. Ez utóbbi példa alkalmat ad ahhoz, hogy a szüreti napokkal kapcsolatban a nagyobb gondosság kérdését is megemlítsük. Az a múzeumbeli kiállítás például nem volt „szinkronban” a másik kiállítással. Nem tudunk lelkesedni a sportrendezvények „tömegmozgató” valóságáért sem. Végső soron: számolnunk kell lehetőségeinkkel, ezt kell megállapítanunk. Példaként erre, a szüreti felvonulást! Mondjuk azt: itt kellett volna a szövetkezeti fiatalok vidámságát, a víg szüret miatt érzett örömét a legfeltűnőbben kifejezni. A VIDÁMSÁGGAL azonban mintha „hadilábon állnának” a fiatalok. Az is igaz, zömmel a diákok vettek részt a menetben, sok ötlettel, elismerésre méltó igyekezettel, de kevesebb fiatalos jókedvvel. A hangulat teremtésben a szűcsiek vitték el a pálmát. Es amikor elismerjük a két gyöngyösi tsz, a Mátragyöngye és a Dimitrov igyekezetét, feltesszük a kérdést: hol maradt a másik kettő? De hol maradtak azok a jónevű tsz-ek Is a járásból, amelyek a múltban úgy kitettek magukért: példáMILYEN KRITIKAI írás az, amelynek már az alcíméből kitűnik minden? Érdemes-e még néhány perc figyelmet kérni az olvasótól olyan esetben, amikor az első pillanatokban elárultuk véleményünket? Ha az egyszerű igen és nem elegendő volna a döntéshez, ezt az utat választanánk a Gyöngyösi Szüret háromnaipos eseményeinek értékelésekor. Miután azonban az érvek mellé legalább ugyanannyi ellenérvet tudunk felsorakoztatni, kénytelenek vagyunk egy kicsit a mélyére is nézni a kérdéseknek és az elöljárójában már megadott válasznak. Miről is van szó? Alapjában egyetlen dologról: ápoljuk-e továbbra is a Gyöngyösi Szüret hagyományait, és ha igen, milyen formákban és milyen tartalommal? Előbb az egyszerűbb kérdést vegyük elő, a hagyományra vonatkozót. Mondjuk ki: a szü- ceti hagyomány olyan színe Gyöngyös életének, múltjának, ami feltétlenül megérdemli a figyelmet, a gondosságot. Szegényebbek lennénk^ ha feledésbe menne a szőlő érésének jókedvben bővelkedő megünneplése. Érezték ezt a város vezetői is akkor, amikor kétévi hallgatás után elhatározták a szüreti napok felújítását. De az elhatározás és a megvalósítás nem egy. Három napot kellett megtölteni tartalommal, olyan eseményekkel, amelyek megérdemlik az érdeklődést. Ez nem könnyű dolog. így született meg a városi tanács és a MÉSZÖV közötti együttműködés. Ha szabad nagyon nyíltan beszélni: olyan meggondolásból is, hogy a szüreti napokhoz szükséges anyagi eszközök biztosítása is egyszerűbb legyen, de azzal a nem titkolt szándékkal is, hogy a szövetkezeti mozgalomnak nyújtsunk a szélesebb propagandához — tágabb lehetőséget. KÉT GAZDÄJA lett a szüreti napoknak, ami önmagában nem lenne baj. Azonban mind a kettő a maga céljait nézte. Ez sem lett volna baj. De mind a kettő egy kicsit a másikra is várt. A baj itt volt. Még akkor is, ha a feladatokat világosan elhatárolták egymástól. Ez a MÉSZÖV dolga, ez a tanács dolga: valahogy így tudjuk leegyszerűsíteni az előbbi megállapításunkat. Nem mentségként, hanem az elismerés hangoztatásáért mondjuk: a három napig tartó szüreti ünnepségek nagyon sok fáradságot, a szemlélő számára nem érzékelhető törődést, gondot, erőfeszítést igényeltek. Ezért elismerés jár azoknak a szerveknek és személyeknek, akik a közös gondokat a vál- lukra vették. Nehéz lenne eldönteni, ki adott többet a program megvalósításához: a SIÓRÉTI SZÁMVETÉS A kérdés és a felelet: GYÖNGYÖSI SZÜRET
