Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-17 / 217. szám

NÉPÚJSÁG 1963. szeptember IT.. bonni Kommentárok a cadenabblai külpolitikai értekezletről Dobsa János, a Magyar Táv. iratl Iroda bonni tudósítója jelenti: Adenauer kancellár észak- olaszországi üdülését befejez­ve, hétfőn Rómába utazott, ott az olasz kormány vezetői­vel tárgyalt, majd csütörtökön VI. Pál pápa fogadja őt a Va­tikánban. Schräder külügymi­niszter kedden Párizsba indul, hogy Cóuve de Murville fran­cia külügyminiszterrel tár­gyaljon, csütörtökön pedig ki- lencnapos látogatásra az Egye­sült Államokba repül. A megélénkülő bonni diplo­máciai tevékenységet megelőző szombati külpolitikai ér­tekezletről — amelyen Cade- nabbiában Adenauer, Erhard, Schröder, Brentano és Krone vett részt — bonni kormány­körökben azt hangoztatják, hogy valamennyi részt vevő egyetértésével „egységes kül­politikai vonalat" alakítottak ki. Ennek értelmében a bonni kormány állítólag nem helyez­kedik szembe a Kelet és Nyu­gat közötti további „puhatoló­zó tárgyalásokkal”. A eadenabbiai értekezlet eredményének megítélésében a nyugatnémet kommentárok egyelőre eltérő véleményeket hangoztatnak. Több lap ki­emeli, hogy a tanácskozáson a „kemény vonal” győzött és a Der Mittag azt írja, hogy „Schröder külügyminiszternek megkötötték a kezét" és wa­shingtoni tárgyalásain „ke­mény vonalat" kell képvisel­nie. Más kommentárok viszont azt állítják, hogy a „legkemé­nyebb vonal" képviselőinek — Brentanónak és Kronenak — nem sikerült teljesen érvény­re juttatniok nézeteiket és ma­ga Adenauer is elvetette azt a tervüket, hogy megpróbálják rákényszeríteni az amerikaiak­ra az 1959-es Herter-tervnek, az úgynevezett nyugati cso­mag-tervnek a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokon tör­ténő előterjesztését, hogy így már eleve elfojtsák komoly tárgyalások kialakulásának le­hetőségét. Egyes információk szerint, Adenauer maga is be­bank által Somoza nevére ki­állított esekkönyvet találtak. Picado kihallgatása, a nála talált okmányok és más té­nyek arról tanúskodnak, hogy az ex-sogédtiszt Somoza utasí­tására fegyverekkel látta el a Közép-Amerikában tevékeny­kedő kubai ellenforradalmár csoportokat. Somoza és társai birtokain képezték ki a zsol­dosokat az 1961-es évi kubai intervencióra. VI, Pál pápa fogadta Nyikogyim érseket Algéria népe impoxánn többséggel Ben Bella mellett Lezajlott az elnökválasztás Algériában. Ben Bella minisz­terelnök, az FLN jelöltje a nép döntő többségének bizalmából elnyerte az ország legmaga­sabb közjogi tisztségét. A sza­vazás gyorsan és minden in­cidens nélkül ment végbe. Hétfőn hajnalban a szavaza­tok átszámlálásából már min­den kétséget kizáróan meg­nyilvánult, hogy Algéria népe tömeges igennel szavazott Ben Bellára. A 15 megye közül tíz me­gyében a szavazás egyhangú igen volt. Három megyében a lakosság döntő többséggel tá­mogatta Ben Bellát. Még Ka- biliában, az ellenzék fő felleg­várában is a választók na­gyobb fele szavazott, s több mint háromnegyed részük Ben Bellára. A 15 megyére vonatkozó félhivatalos, de véglegesnek minősített eredmény: Bejegyzett szavazó: 6 319 743 Szavazott: 5 570 001 Igennel szavazott: 5 548 704 A köztársasági elnökválasz­tás még erősebben, mint az egy héttel korábban az alkot­mányról tartott népszavazás, tükrözi Ben Bellának, Algéria első köztársasági elnökének rendkívüli népszerűségét. Ben Bella megbízatása öt évre szól. Az új elnök vasárnap este már bejelentette, hogy két na­pon belül sor kerül a kor­mányátalakításra és igazi har­cos politikusok kerülnek a kormányba. saságról” beszélt, ahelyett, hogy a bonni propaganda szó- használata szerint „szovjet övezetet”, vagy „keletnémet rendszert” emlegetett volna. Egy NDK-ban tett rokoni láto­gatása után „feltűnően kedve­zően” nyilatkozott az ott ural­kodó állapotokról.” A nagy mű — Mi« dolgozik, mester? — Szeretném ezt az utókorra hagyni örökségül, ha már egyszer elmegyek. (Gerő Sándor rajza) VT. Pál pápa magánkönyv­tárában kihallgatáson fogadta Nyikogyimot, az orosz ortho­dox egyház érsekét, minszki metropoljtát, aki az orosz Orthodox egyházon belül a többi egyházakkal való kap­csolatokért felelős. A római lapok általában je­lentősnek tartják az esemény A Paese Sera emlékeztet rá. hogy az orosz orthodox egyház megfigyelőket küldött már a zsinatra eddig és ezután is szándékában van. Ugyanakkor a görög és a konstantinápolyi ortodox egyházak ezt nem te* ték. ESEMÉNYEK _ somk[mn HANOI: A vietnami néphadsereg főparancsnokságának össze­kötő bizottsága üzenettel for­dult a nemzetközi megfigyelő- és ellenőrző bizottsághoz. Fel­hívja a figyelmet Kennedy ama nyilatkozatára, amely szerint a dél-vietnami hábo­rúban 25 000 amerikai vesz részt, s az Egyesült Államok „meg akarja nyerni a dél- Vietnami háborút”. A Viet­nami Távirati Iroda jelentése szerint az összekötő bizottság azzal a kéréssel fordult a vietnami nemzetközi megfi­gyelő- és ellenőrző bizottság­hoz, hogy tegyen kellő időben intézkedéseket a dél-vietnami agresszív háború kibővítésére irányuló amerikai tervek meg­akadályozására. VARSÓ: A Polityka című hetilapban „Magyar premierek” címen Witold Filler részletes cikk­ben számol be a mai magyar drámairodalom helyzetéről. Hosszú idő óta ez az első ko­moly elemzés, amely a len­gyel közönségnek számot ad arról, mi is történik a magyar színházkultúra házatáján. LONDON: Többszáz főnyi tömeg vo­nult a Hyde-parktól a londoni Worwood Scrubbs börtön elé, ahol George Clark, az atom- leszerelési mozgalom „százak bizottságának” egyik titkára 18 havi börtönbüntetését tölti, mert tüntetett a görög királyi pár londoni látogatása ellen. TAJPEJ: A Gloria nevű tájfun 200 halálos áldozatot követelt Taj­van szigetén. Nyolcvanan sú­lyosan megsérültek, százan pe­dig eltűntek. FRANKFURT: Két hét alatt tizenegy em­ber halt meg gombamérgezés következtében a Német Szö­vetségi Köztársaságban. Bfflf8fTi®í3ffi®®[SIS®[-l[!n(Sr»l®(3II»í]Stl]®ís!lfi(tl®l!!IB(s)li]®ll)[*]ilI*)aií)®líll8Sli!SSHS®®^ „HA MUNKÁM LENNE.. Az volt az érzésem, hogy egy gyereket tartok a kezem­ben. Nem hiszem, hogy har­minc kilónál több lehetett a súlya... Az újságírók minden külö­nösebb izgalom nélkül jegyez­ték az életmentő tűzoltó sza­vait, hiszen az angol főváros­ban mindennapos esemény a munkanélküliekkel kapcsola­tos dráma. Öngyilkosjelölt Ronald Torton volt a már­ciusban történt eset szerep­lője, egy 22 esztendős fiatal­ember, aki Skóciából utazott Londonba — munkát keresni. Olvasta a hirdetéseket és ki­lincselt, de hiába próbálkozott. Amikor aztán minden remé­nyét elvesztette, London St. Pankras negyedében egy má­sodik emeleti, elhagyott lakás­ba húzódott, bezárta maga mö­gött az ajtót és a sarokba fe­küdt. Fáradt volt és éhes. El­határozta, elalszik és többé nem ébred fel. Egy hétig feküdt így. Akkor hirtelen feltámadt benne az életösztön, utolsó erejével az ablakhoz vánszorgott és öklé­vel betörte az üveget. A csö­römpölésre egy járókelő fi- jgyeit fel, s értesítette a tűzol­dókat. Extrém eset? Talán az, de csak az első pillantásra. Ang­liában a munkanélküliek a rendkívül alacsony segély miatt tulajdonképpen éhha­lálra vannak ítélve, Ronald Torton csak meg akarta gyor­sítani ezt a folyamatot. A kórházban őt is megszólal­tatták az újságírók. A követ­kezőket mondotta: — Ha munkám volna, senki sem törődne velem, soha nem írnának rólam az újságok, vi­szont boldog lennék ;». Ugyanezt a munka terem­tette boldogságot kérte szá­mon az amerikai hatóságoktól Thomas Pastellak is, a penn­sylvaniai Scranton város pol­gára. Pastellak 26 éves, de még sohasem volt állandó munkája. 14 éves korában el kellett hagynia az iskolát, mert szülei is munkanélküli segélyből tengődtek. Minden­felé megpróbálkozott, min­denre vállalkozott, de sehol sem talált állandó munkát. Két évvel ezelőtt menyasz- szonya tanácsára beiratkozott a Manpower Development and Training Act nevű elektroni­kus átképző tanfolyamra, Az elsők közt végzett, s képesí­tett elektronikus szerelői iga­zolványt kapott. Munkát azon­ban a mai napig sem kapott — sem az elektromos iparban, sem másutt. — Mi a legfőbb vágya éle­tében? — tette fel neki a kér­dést a „Newsweek” riportere. — Kevés. Egy biztos, állandó munkahely. Akkor elvehetném feleségül a lányt Is, akit sze­retek. 1961-ben jegyeztük el egymást, azóta tervezgetünk a boldogságról. Azóta kell nap­ról napra lemondanunk a bol­dogságról. Ötven kérvény Még szörnyűbb azoknak a helyzete, akik úgy kerülnek az utcára, hogy már családot kell eltartaniok. A „Minnea­polis Star” című lapban jeleni) meg az alábbi levél: „Úgy ér­zem, rövidesen az elmegyógy­intézetbe kerülök. Három hó­nappal ezelőtt bocsátottak el, miután nyolc évig dolgoztam munkaadómnál. Nyolcán va­gyunk a családban, gázt, vil­lanyt kell fizetnem, s a ház jelzálogkölcsönének részleteit is. A munkanélküli segélyből mindéire nem telik. A jövő héten minden bútorunkat, egy lámpa kivételével, elviszik, ha nem tudom befizetni az esedé­kes részletet... Majdnem öt­ven céghez küldtem be kér­vényt, de egyetlen szó választ sem kaptam.” Ennek az amerikai családnak a tragédiája nem elszigetelt. Az az ország, amely sokak sze­mében „az ígéret földje”, tu­lajdonképpen hétmillió mun­kanélküli hazája. Azok közül is sokan nyomorognak, akik­nek állásuk van. Kennedy elnök választási beszédeiben többször megemlítette, hogy esetenként 18 millió amerikai fekszik le üres gyomorral. Ez a közelmúlt és a jelen. A jövő pedig? „Rendkívül élesen vetődik fel a munkanélküliség tragé­diája az ifjak körében” — mondotta ez év áprilisában Esther Peterson, az USA he­lyettes munkaügyi minisztere. — Az 1963—65-ös időszakban mintegy 5,5 millió fiatal ame­rikai fog munkát keresni. Ha tekintetbe vesszük, hogy ezek nem eléggé képzettek és az új munkahelyek száma nagyon lassan növekszik, előre láthat­juk: sokan közülük a munka- nélküliek sorait fogják gyara­pítani.” Az „almatolvoj“ A „ha munkám lenne” prob­lémája igen nagy gond nap­jainkban Olaszországban is. A „Poese Sera” a következő ese­tet mesélte el, hogyan pró­bált segíteni magán egy mun­kanélküli az 1 300 000-ből. Aosta-ban a rendőrök ve­gyes érzelmekkel fogadták azt a férfit, aki az éjszaka kellős közepén beállított az őrszobá­ba és feljelentést tett önmaga ellen — lopás vétsége miatt. Ambrogio Mella egy üzletbe tört be és két almát lopott. A képtelen feljelentést a rendőr­ség azonban nem vette tudo­másul és a hevesen tiltakozó férfit elbocsátották. Nagy volt azonban a csodálkozásuk, mert pár órán belül ismét előttük állt a „tolvaj”. Egy járőr érte tetten, amint éppen betört egy kirakatot. A másodszori ki­hallgatáson Melle bevallotta tettének indítóokát: már he­tek óta nincs munkája, elfo­gyott a pénze, éhezik és nem tud hol aludni. Abban remény­kedett, a börtönben ennivalót kap, s végre — ha csak egy priccsen is — de kialudhatna magát. A munkanélküliek helyzetié­vel kapcsolatban számos és szépen megfogalmazott nyilat­kozat látott már napvilágot. Macmillan angol miniszterel­nök például a következőket mondotta: „Ha a munkanél­küliek száma 600 ezer körül jár, az egyes körzeteket vissza­vet a két világháború közt el­szenvedett nyomorúságos ál­lapotokba .. Nos, azóta Angliában a munkanélküliek száma meg­haladta az 570 ezret! A népirtás törvénye Kennedy pedig a következő­ket mondotta: „Az Egyesült Államok legsúlyosabb problé­mája a munkanélküliség." Virginia állam vezetői ak­cióba is léptek, hogy megold­ják ezt a fenyegető gondot. Igazi jenki módszerekkel. A költségvetésből egyre nagyobb összegeket kellett g munkanél­küli segélyekre fordítani, kö­vetkezésképpen növelni kellett az adókat is. A gazdagok erre „fellázadtak”, a segély-kérdés megoldására pedig a követke­zőket agyalták ki- Elfogadtat­tak egy olyan törvényt, amely­nek értelmében meddővé lehet tenni minden 21 éven felüli nőt, aki szociális okokból bele­egyezik. A törvény hangsú­lyozza az önkéntesség elvét, ugyanakkor csak az kap mun­kanélküli vagy egyéb segélyt, aki aláveti magát a törvény­nek. Csak három országból idéz­tünk példákat, de hasonló százszámra akad Argentínától Portugáliáig és Franciaország­tól Guatemaláig. Földünk minden gazdasága és kincse ellenére — üzletemberek és politikusok kénye-kedve sze­rint — emberek millióinak kell éhezniük, még a fejlett kapitalista országokban is. Nem titok, hogy Nyugaton szépen keresnek azok, akiknek munkája van- De ugyanakkor milliószámra vannak olyanok is, akik estenként éhesen fek­szenek le azzal a sóhajjal: „ha munkám lenne.. (O. Gy.) Kölnben bűnvádi eljárás indult Otto Hanisch rendőr őr­mester ellen, akit „az állam veszélyeztetésével” és „felfor­gató” tevékenységgel vádol­nak. A vádirat egyik fő „bizonyí­tékként” azt hozza fel Hanisch ellen, hogy egy alkalommal” „Német Demokratikus Köztár­Hazaárulással vádolják, mert nevén nevezte az NDK-1 vezényelt Birminghemba. Te vábbi ISO ..sate trooper” a vá ros határain kívül beavatko­zásra készen áll. RiadókéazUlt- ségbe helyezték a nemzetőrsé­get is. Walace egyébként, aki az alabamai fajgyűlölők élhar­cosa, a vasárnapi robbanás ügyében vizsgálatot Ígért, s a tettesek fejére 5000 dolláros vérdíjat tűzött ki. Az amerikai igazságügy-mi­nisztérium, Robert Kennedy igazságügy-miniszter három magas rangú tanácsadóját küldte Birminghambe, hogy az FBI ügynökeivel és a váror si rendőrséggel karöltve részt vegyenek a vizsgálatban. Kö­zöttük lesz Burke Marshall igazságügyminiszter-helyettes is. Kennedy elnököt az ese­ményekről nyomban tájékoz tatták. tüntetők között ott látták a meggyilkolt gyermekek szüleit is. A rendőrség riadóosztagai kiszálltak a helyszínre, s „ri­asztó lövéseket” adtak le, hogy szétoszlassák a néger tüntető­ket. Egy 16 éves néger fiút, aki állítólag kővel dobta meg az egyik rendőrtiszt kocsiját halálra sebezték a rendőrgo­lyók. Szórványos lövöldözé­sek voltak a város több pont­ján. Két fehér suhanc robogó­ján száguldva néger gyerme­kekre lövéseket adott le, s meggyilkolt egy kilencéves kisfiút. Az alabamai Aniston városi könyvtárban 100 főnyi fehér tömeg vasárnap véresre vert két néger lelkipásztort. Wallace alabamai kormány­zó a birminghami rendőrfőnök kérésére 15Ö állami milieistát Hat ártatlan néger gyermek élétét óltótta ki a faji gyűlölet az amerikai Délen. Az egyik birminghami templom alagso­rában vasarnap délelőtt éppen befejeződött „a megbocsátó sze- retetről” tartott oktatás, 80 iskolásgyermek csoportosan ment fel a lépcsőn, hogy a templomban részt vegyen az Istentiszteleten, amikor fél li­kőr hatalmas erejű robbanás rázta meg a lépcsőházat. Az alabamai fehér fajvédők által elhelyezett dinamit-köteg 1,3 méterrel a föld színe alatt robbant fel és szörnyű pusz­títást okozott. Kidőlt a fal, be­tontömbök zuhantak a tömeg­re. Négy iskoláslány — egyi­kük sem volt több 14 évesnél — azonnal meghalt. A 14 éves Cynthia Wesley-t később csak ruházatáról, gyűrűjéről tudták felismerni, annyira összeron- csolta a robbanás. Huszonket­tőn megsebesültek. A merénylet felháborította a város néger lakosságát, tö­megek lepték el az utcákat. A A fajüldözők újabb gaztette Birminghamban Merénylet a templomban masabb taktikát” alkalmaz­zon, mert a túlságosan merev magatartás elszigetelné a nyu­gatnémet kormányt. Ugyanak­kor azonban Bonn továbbra ia vétójogot követel magának arra az esetre, ha a kelet- nyugati tárgyalások előrehala­dása során a nyugatnémet kormánynak nem tetsző ered­mény kezdene kibontakozni. látta, hogy ez reménytelen vállalkozás lenne és ezért ar­ra az álláspontra helyezkedett, hogy Schröder semmiféle konkrét tervet ne terjesszen elő amerikai tárgyalásain, ha. nem csak Bonn jól ismert fenntartásait juttassa ismét nyomatékosan kifejezésre. Eszerint Adenauer hozzájárult ahhoz, hogy Schröder „rugal­Szeptember 11-én este Sóra tájban Cienfuegos város térsé­gében a légvédelmi ütegek le­szállásra kényszerítettek egy idegen repülőgépet. A gépet Anastasio Somoza tábornok, a micaraguai fegy­veres erők parancsnokának volt segédtisztje, Teodoro Pi­cado vezette. A segédtiszt egy­ben Somoza costa-ricai birto­kának intézője volt. A leszál­lásra kényszerített gép pilótá­jánál a costa-ricai nemzeti Leszállásra kényszerítőitek egy kalózgópei Kubában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents