Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-11 / 212. szám

1963. szeptember 11., szerda NÉPÚJSÁG 3 A sok vita között elvész a vendég mást az emberek rossz szem­mel. A személyzet helytelen értesítést kapott besorolásá­ról, fizetéséről. A szakácsnő szakképzett segítség hiányá­ban napi 12—14 órát kényte­len dolgozni, s mindennek a vendégek isszák meg a levét. A nyolc dolgozó a 15 órás üze­melés alatt, reggeltől estig, rendezvény idején reggeltől reggelig bent van. Nincs meg­szakítás, nincs nyolcórás munka. Amit ez esetben tehe­tett volna az fmsz főkönyve­lője: összehívni a dolgozókat, pontosan elmagyarázni a teen­dőiket, munkabeosztásukat, s előre közölni a fix fizetésüket, valamint a jutalék alakulását, s a munka feltételeit. Ha ezt megtették volna, akkor most nem lenne elégedetlenség, nem kelne szárnyra a suttogás, s mindez nem menne a munka rovására. Ha ezt az éttermet jól ve­zetnék, kényelmes, jó kiszol­gálással valóban harmadosz­tályú rangon étkeztetnék a vendégeket, akkor a forgalom nem nyolcvanezer forint lett volna, s a forgalomból szár­mazó jutalék megelégedést válthatott volna ki. Verpelét központi szórakozó helye le­hetne ez az üzem, hiszen óriási előnye van — ez az első kisvendéglő a faluban. Megkérdeztük az fmsz és a klub vezetőit, mikorra lehet ezeket a panaszokat orvosolni és a hibákat felszámolni. A válasz meglepő. A vezetőt most már gyorsan lecserélik a klub beleegyezésével, poha­rakat, felszerelést azonnal vá­sárolnak. — Csak bejön a vezető elv­társ a központba, adunk pénzt és máris hozhatja, ami kell — mondják. — Nem lehetett volna ezt az átvételt követő napon elin­tézni? S a tíz napja bent heverő abroszokat a kisven­déglőnek kiadni? — kérdez­zük. — De igen. Miért nem jöt­tek? Ez az. Az örök „hegy és Mohamed” kérdés. Most talán már a hibák kijavítására ül­nek össze a szerződő felek, s reméljük, panaszkönw helyett étlapot kémek — és kapnak — az ebédelni, vacsorázni, szó­rakozni vágyó verpelétiek. Cs. Adám Éva Legyen gazdája a kísérleti szőlőnek Termőre fordult az ecsédi külfejtés harmadéves med­dőhányóra telepített szőlője, Örülünk a hírnek, mert sokan hitetlenkedtek és azt állítot­ták, hogy a kotrógépek és dó­zerok nyomán legfeljebb gaz terem majd, de szőlő aligha. Rémisztgették is egymást az emberek Ecséden és Visontán, hogy a külfejtés helyén, az el­hagyott meddőhányón többé szőlőt nem láthatunk. A té­nyek, a kísérletek bárkit meg­győzhetnek. A meddőhányón újra szőlőt lehet telepíteni.' Ezer négyszögöl sincs az új szőlő és harmadévre az új tő­kék egy része már termést ho­zott. Nagy jelentőségű ez a kí­sérlet, hiszen az országban egyedülálló. A külfejtés gaz­daságosságát és a környék sorsát nem kis mértékben be­folyásolja. Éppen azért érthe­tetlen, hogy a kísérleti szelő­vel nem sokat törődnek. El­maradt a permetezés és a ka­pálás. elhanyagolt és gazos a szőlő. A külfejtésnek szőlő- művelésre nincs létszáma, a nagyrédei Szőlőskert Tsz el­vállalta ugyan a kezelését, de messze esik tőlük, elfelejtkez­tek a vállalt kötelezettségről. A meddőhányóra telepített szőlő tönkre nem mehet. Ecséd és Rózsaszentmárton szőlőtermő község, az ottani bányászok között is akad hoz­záértő ember. A bánya gon­doskodjék a kísérleti tábla megmentéséről. F. L. de hová menienek Smelkóék? Lakásügyekkel nem fog­lalkozunk! Olvasóink lakás­kiutalási panaszaira ezt vá­laszoljuk, hiszen a szerkesz­tőségben is tisztában vannak azzal, hogy sofc a megoldat­lan lakásprobléma, sok az igénylő, s az építkezés még messze mögötte marad az igényeknek. Mégis akadt olyan lakásprobléma, amivel foglalkozni kell, mert meg­oldatlansága nem magyaráz­ható csak lakáshiánnyal. Emberség hiányáról van itt szó! Smelkó Aladár hatodma­gával lakik az egri Farkas­völgy utca 56. számú házban. A süppedt, régi épület még májusban felmondta a szol­gálatot, mennyezetén hatal­mas, tátongó lyukon kandi­kál be az ég, s ha megered­nek az ég csatornái, ömlik be az eső, pocsolyává változ­tatva a kis, háromszor há­romméteres szoba földjét. A tulajdonos évek óta nem ja­víttatta, s most lakhatatlan­ná vált. Papír is van róla, amit ezekkel a szavakkal ad­tak át az asszonynak: csak arra vigyázzon, hogy valame­lyik gyerekre rá ne szakad­jon a tető, mert ki lesz érte a felelős? Májusban indultak el Smelkóék a lakásszerzés kál­váriáján és járják még ma is. Nincs lakás — tárja szét mindenki sajnálkozva a ke­zét, s a lakáshivatalban vi­gaszként még ilyen megnyug­tatást is mellékeltek iratuk­hoz: nézze, jóasszony, a ma­dárnak is ad szállást a bokori őszig meghúzódnak maguk is... Mit tehettek, megfogadták a tanácsot. Szegényes búto­rukat a szoba egyetlen szá­razabbnak mondható sarká­ba húzva, félig oda, félig az eresz alá költöztek. És a négy felnőtt a négy- és ötéves gyermekkel együtt ott lakik, eszik, alszik, az eresz alatt Ha esik az Pső, a nagyok fel­váltva melengetik <* didergő apróságokat, s hordják vö­dörszámra a vizet a szobá­ból, hogy tönkre ne tegyei mindent végképp. Ez vol nyáron, s hogy beköszöntöt- tek a hűvös, esős napok, méi keservesebb lett a dolguk Felettük átnedvesedik éjsza ka a dunna, s a kicsik éjsza kánként a nagyobbakhoz hú zódnak védelemért. És a válasz? Még ma i csak sajnálkozó elutasítás nincs lakás, hová tegyük őket? Tudjuk, válóban nagy a la káshiány Egerben, de ki h- szi azt el, hogy öt hóna alatt egyetlen szoba semürc sedett, ahová a szerencsétle család behúzódhatna az idő­járás viszontagságai elől? A madárnak is adott szí­tást a bokor. De most, hog beköszöntött a rossz idő, fis káikkal együtt elrepülte melegebb vidékre. De hot . menjenek Smelkóék?! — deák — Az országban csak Gyöngyösön Gyár vagy laboratórium? — A milliméter és a mikron A törpe és az óriás — Évente százmilliók születnek Nagyon sürgős — Anyu! Soká érek még Budapestre? (Balogh Bertalan rajza) Bár ezt a szót: munkás, ezt sem helyes most használni. Milyen munka az, amelyik abból áll, hogy a gumi vagy gyapjúkesztyűbe bujtatott kéz az üvegfal mögött csipeszt szo­rít, a csipesszel apró kis fém­pogácsát vesz fel, vagy a két­szer két milliméter kerületű germániumkristályt, amelynek a vastagsága 150 mikron. A mikron a milliméter ezredré­sze. Lehet ekkora tárgyat sza­bad kézzel megfogni? Lenne vele baj, éppen elég! Hogy milyen munka ez? Fi­zikailag — semmilyen. Az ide­gek számára azonban nagyon megerőltető. Az emberi érzé­kek nem is felelnek meg min­den munkarészlet ellenőrzésé­hez. A segítőeszköz a mikrosz­kóp. Az elektromos műszerek mellett van még egy segédesz­köz: a stopperóra. Ezzel a für­dő időtartamát mérik. Ponto­san négy perc kell ahhoz, hogy a félig már összeszerelt tranzisztor ismét tiszta legyen. Pedig közben szabad kézzel nem is érnek hozzá. Nem túlzás ez a tisztaság? Csak egy példát erre. Már em­lítettem, hogy germániumkris­tályt használnak a tranzisz­torba. Valami olyasfajta sze­repe van ennek a ritka fémből levő kristálynak- mint annak idején a detektoros rádióban volt a terméskristálynak. Ez a lelke a tranzisztornak. És en­nek a tisztasága is olyan ma­gas, olyan kevés benne az ide­gen anyag, hogy azt hétközna­pi gyakorlat szerint már mér­ni sem lehet. A kilencvenki­lenc egész után még újabb ki­lenc darab kilencest kell leír­nunk, hogy a fém tisztaságát megkapjuk. Más itt tehát minden, mint amihez szokva vagyunk a gyárral kapcsolatban. A kívül­ről jövő laikus csak úgy segít­het magán, ha szakemberhez fordul tájékoztatásért. Daub- ner Béla, technológus jött a segítségünkre. Nézzék el, ha most mégsem a szorgalmasan jegyzett adatokat sorolom fel, hiszen az vajmi keveset mon­dana nekünk, akik már a szak­kifejezések tömegétől is meg­Ez hát a gyár? Sürgőser meg kell változtatnunk mind­azt, ami ehhez a szóhoz kap­csolódott emlékeinkben. Amit ebben a teremben látunk, a2 inkább laboratóriumra emlé­keztet. Hol vannak a nagy gé­pek? A zümmögő villanymoto­rok, amelyek szorgalmasan pörgetik a hideg fényű fogas­kerekeket? És hol vannak az olajos kftzű, olajos arcú mun­kások? És mégis — ez a gyár. Az Egyesült Izzó Rt. Gyöngyösi Félvezető és Gépgyára. Annyi­ban mégsem az- hogy a gép­gyár hatalmas betoncsamokai, amelyekben „igazi” gépek szá­zai harapják, marják, gyalul­ják, esztergálják a szürke fé­met, ettől a csupa ablak épü­lettől arrébb vannak. Ebben a többitől külön álló, emeletes házban csak a félvezetőket szerelik össze. Gyártják? Azt mondom ismét: szerelik. Az egyik oldalon sorakoznak az üvegfülkék, amelyek előtt fehér köpenyes nők ülnek. Hány fülke lehet egy­más mellett? Tizenöt? Húsz? Szemben velük ugyanannyi. De nincs mindegyik előtt munkás. KÉT VERSENY KÖZÖTT Beszélgetés a HG 6 KVB állomáson bálytalanná, a vendégek étke­zését zavarttá teszik. Nincs működési engedély Az egész ügyre koronát tesz a következő tény: a kisven­déglőnek a mai napig nincs működési engedélye. Itt szinte tehetetlenül áll az fmsz, mert ha szabályosan jár el és be­csukja a boltot, akkor ebéd- és vacsora nélkül marad 100—150 ember. Ha üzemel, akkor sza­bálytalanul jár el. És ki a hi­bás? A járási egészségügyi osztály, amely háromszori felszólításra sem küldte ki megbízottját felülvizsgálatra, és jelentése hiányában a járási tanács kereskedelmi osztálya nem adhatja ki az engedélyt. Talán a tárgyi hibák még menthetők, gyorsan javítha­tók, ezzel szemben a személy­zet elégedetlensége már sú­lyosbítja a helyzetet. Mindkét szerződő fél hibás. A klub augusztus elsején négy sze­méllyel adta át a kezelésében levő étkezdét, s az fmsz vett fel még négy embert. — Nem volt beleszólásunk, a klub ragaszkodott az újabb négy ember személyéhez is — mondja a kereskedelmi osztály vezetője. — Most aztán alig akad a nyolc közül két szak­ember. Véleményünk szerint az fmsz-nek kellett volna alkal­mas, képzett embereket össze­válogatnia, s a klubnak a meg­bízhatóság alapján hozzájá­rulni azok alkalmazásához. A megbízhatóság a legszebb em­beri erények egyike, s ilyen emberekre van szükség nem­csak a klub kisvendéglőjének esetében, hanem másutt is. Ám a megbízhatóságtól még senki sem lett kalkulátor, sza­kács vagy éppen képzett fel­szolgáló. Meg is fordíthatnánk a dolgot: ha nem járult hozzá a klub szakember felvételéhez, akkor most ne panaszkodja­nak, s a szocialista vendéglá­tás követelményeit csak any- nyira várhatják el, amennyi segítséget nyújtottak hozzá. Tizenkét órát dolgozik a szakácsnő A fennálló hiányosságokért mindkét fél felelős. Több mint egy hónapja méregetik egy­Verpeléten nincs egy hely, ahol az ember nyugodtan meg­ebédelhetne — mondogatták az odavalók és az átutazók. Nincs egy vendéglő, ahoi disz­nótoros vacsorára hívhatnánk meg a tagokat — panaszkodott az egyik társadalmi szervezet vezetője. Részben ezeknek a pana­szoknak a megszüntetésére, részben egyéb elgondolásoktól vezérelve több mint féléves huzavona után, augusztus el­sején átvette a Verpelét és Környéke Földművesszövetke­zet a Honvéd Helyőrség Klub­jának éttermét, konyháját. Annak rendje-módja szerint szerződést kötöttek, amelyiken hat aláírás és ugyanannyi pe­csét bizonyítja a jogosságot, érvényességet. Azóta naponta ötven ember ebédel, ugyanannyi vagy több vacsorázik itt és ezek állandóan panaszkodnak, joggal. Az árak harmadosztályra emelése, de maga az a tény, hogy kisven­déglővé lépett elő a tiszti ét­kezde, bizonyos követelménye­ket állít az üzemeltető fmsz elé. Előírja a vendéglátás sza­bályzata, hogy a harmadosztá­lyú kisvendéglőben kulturált körülmények között kell ki­szolgálni. Összesen három hiteles pohár Ide tartozna elsősorban a megfelelő berendezés. Ócska kerti székek, ócska térítőkkel letakart, testetlen asztalok vannak még mindig az étte­remben. Nincs hidrofor, a vi­zet kannákban, vödrökben ci­pelik a konyhába, büfébe. Csak meg kellene vásárolni, mert a honvédség a beszere­lést vállalja. A hűtőszekrény kicsi, csoda, hogy nem volt mérgezés augusztus óta. Ezek mind beruházási tételek és a MÉSZÖV segítségét igénylik. Vannak azonban dolgok, amelyek a helyi földműves­szövetkezetre tartoznának. Alapvető hiba, hogy a klub vezetőségével nem tudtak megegyezni a kisvendéglő ve­zetőjének személyében. A klub ragaszkodott régi embere át­adásához, akinek halvány fo­galma sincs tennivalóiról, csu­pán az menti őt, hogy ezt ő is tudja, és állandóan hangsú­lyozza, hogy el akar menni ebből a beosztásból. Ám, ha az fmsz vezetői első perctől tudták, akkor a meg­oldásig fokozottabban kellett volna segíteni ezt az embert. Akkor nem fordult volna elő, hogy a 38 napja üzemelő kis­vendéglőben nincs hiteles fél- decis pohár, hogy a bort, a fröccsöt házi használatú vizes poharakban — kisebb, mint a hiteles — adják a vendég elé. Az is bosszantó, és állandó pa­nasz tárgya, hogy egyáltalán nincs étlap. A vezető nem tud­ja megcsinálni. A segítség hiá­nyában fordult elő, hogy két- szer-háromszor változott hely­telen kalkulálás miatt például a rántott szelet ára. Mindezek apró! de mindennapos bosszú­ságok, amik a vendéglő irá­nyítását és üzemelését sza­borzongunk. Talán sikerű: közérthetőbben fogalmaznom. Tranzisztor Tíz milliméter hosszú, ha', milliméter vastag fémhenger amiből három szál drót áll ki Ennyi az egész. És ez a kis fémburkú valami olyan szol­gálatra képes, mint a tőle sokezerszer nagyobb térfogatú rádiócső. Ahelyett használják. De nemcsak hihetetlenül kisebb attól, hanem az áramfogyasz­tása is jóval alacsonyabb és biztonság szempontjából is felülmúlja elődjét. De mi van a tokon belül? Néhány furcsa nevű és nagyon ritka fémalkatrész. Az egé­szet az úgynevezett bázislemez tartja össze. A már említett germániumkristályon kívül két, gombostűfejnél kisebb in- dium-pogácsa, amikre ráfor­rasztják a vas, nikkel és ko­balt keverékéből ötvözött kive­zető drótszálakat. A harmadik drót a bázislemezzel tart kap­csolatot. A germániumkristályt két szarvacska tartja. Ez is a to­kon belül van. És hogy a sze­relés befejeződjön, tizenkét munkafázis kell hozzá, két ellenőrzéssel és a végső mé­réssel. De másfél hónap mú­lik el addig, amíg a felhasz­nálására sor kerülhet. Mert a tranzisztort pihentetni is kell. A meghökkentő adatok sora mégsem zárult le, mert a tel­jes képhez hozzátartozik az is, hogy naponta tízezer tranzisztort tudnak elkészíteni. A teljes kapacitás elérése után évente húszmillió félvezetőt gyártanak itt, összesen hét­százötvenmillió forint érték­ben. Az sem mellékes dolog, hogy sok száz gyöngyösi nő talál munkaalkalmat a félve­zető gyárban, amihez különös előképzettség sem szükséges, hiszen néhány hét alatt töké­letesen el tudják sajátítani a munkafogásokat. És végül: az országban csak itt, az Egye­sült Izzó Rt gyöngyösi gyárá­ban készül majd félvezető. Ennyi minden érdekesség található egy helyen. Ezért voltunk rá mi is kiváncsiak. \ dióda után most már a tranzisztort is megismertük. G. Molnár Ferenc lembe vesszük a berendezés működtetésénél a kényelmi szempontokat is. — Milyen új feladat előtt állnak ? — Szombat-vasárnap került megrendezésre az Európa IV. verseny, amelyen az egri URH- sokat Deák Bertalan, Vass Fe­renc, Korepta György és én képviseltem. Az adónk kifo­gástalanul működött akkor is, és a Kékes szomszédságában, a Piszkés-tetőn települt állomá­sunkon bizakodó volt a hangu­lat, úgy érezzük, ismét sike­rült az első három helyezett közé kerülni. Természetesen a verseny még nem dőlt el. NAGY FELADATUNK egy újabb URH- és rövidhullámú berendezés építése. Mindkettő­nek jóval nagyobb lesz a ható- távolsága a jelenlegieknél, és így minden reményünk meg­van arra, hogy a következő évben tartani tudjuk verse­nyeinken a jelenleg elfoglalt előkelő helyet. P. E. sokkal teremtettünk kapcsola­tot. Legnagyobb összekötteté­sünk a YU 1 CW jugoszláv állomás volt, 425 kilométerre tőlünk. MAR VERSENY közben bi­zakodtunk és most beigazoló­dott, hogy az öt lelkes operá­tor az ország legjobb rádió­amatőrei közé lépett elő. A Polni Den 1963-on 81 összeköt­tetéssel 12 808 kilométert hi­daltunk át és itt II., az Európa III-on 65 összeköttetéssel 10 758 kilométert és III., a HG minősítő versenyen pedig 61 összeköttetéssel és 98 546 ki­lométerrel az első helyet sze­reztük meg. — Milyen tapasztalatokat szereztek? — Üj berendezéssel szere­peltünk és üzemelés közben rájöttünk nem egy apró hi­bára, ami ugyan nem okozott kiesést, de nehezítette a mun­kánkat. Több helyen módosít­juk a készülékünket, sokat automatizálunk és a legköze­lebbi versenyen már figye­— A verseny egy meghatá­rozott időtartamra szól és ez alatt kell összeköttetést terem­teni az éterben megfigyelést tartó rádióamatőrökkel. Aki­nek a legtöbb összesítést sike­rül létesítenie és távolságban is a leghosszabbat sikerül „át­hidalnia” — az a győztes. Négy nemzetközi versenyünk van sgy évben, a legjelentősebb az idén is a júliusi volt: egy­más után három versenyt tar­tottak, a Polni Den 1963, az Európa III. és a HG minősítő versenyt. Mi URH-sok, csak 1 belátható állomásokkal to­lunk összeköttetést teremteni, ;gy az ország legmagasabb pontjára települtünk, Kéke­sen helyeztük üzembe az adó­állomásunkat. Egy héten ke­resztül éjt nappallá téve kutat­tuk az étert, kapcsolatot ke­restünk hazai és külföldi rá- iióamatőrökkel. Ezen a ver­senyen szinte valamennyi európai amatőr részt vett. Csehszlovák, román, jugo­szláv, lengyel és szovjet rádió­HALKAN SERCEN a for­rasztópáka élén a zsír, újabb szálat „köt be” az ügyes kezű rádiós, mellette két társa pon­tos műszerekkel ellenállást, fe­szültséget ellenőriz. Munkáju­kat semmi se zavarja az Egri Rádióklub műhelyében. Komoly munka folyik itt, a HG 6 KVB adóállomáson dol­goznak az operátorok, az utolsó verseny tapasztalatai alapján módosítják, „korszerű­sítik” a berendezést, új ver­senyre készülnek az egri rá­diósok. Csépányi Jenővel, a klub vezetőjével a legutóbbi nem­zetközi verseny eredményeiről és az újabb feladatokról be­szélgetünk. — Ma kaptuk meg a Köz­ponti Rádióklub elnökségének értékelését a legutóbbi URH- versenyről és olyan kellemes meglepetés ért bennünket, ' amelyre a „papírformát” te­kintve, nem számítottunk. Va­lamennyi nagynevű magyar adóállomást megelőztünk és , teljesítményeinkkel az élre kerültünk az összesítő táblá­zatban. Az egri rádiósokról már hal- 1 lottak a megyében, de kevesen tudják, milyen körülmények között zajlik le egy ilyen ver- * 1 seny?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents