Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-10 / 211. szám

190S. szeptember 10., kedd NEPOJBAO * Neveden kommunista szakembereket a főiskola! Megkezdődött a vitaniinszüret Hollandiába és Svájcba is eljut a Heves megyei dombokon termett csipkebogyó Tegnap tartották a tanévnyitó ünnepséget az Egri Tanárképző Főiskolán adtak műsort | A szobor emlékek felett Sokan nem tudják, hogy az erdőszéleken, utak mentén so­rakozó csipkebokrok pirosló termése milyen értékes vita­mint tartalmaz. Gazdag C-vita- min tartalmánál fogva védi az egészséget a csipkebogyó, amelyből teát, szörpöt, lekvárt és csipketirmöst készítenek. Legújabban C-vitaminos dié­tás szörpöt készítenek belőle, amely jó hatással alkalmaz­ható érelmeszesedéses megbe­tegedésben és magas vérnyo­másban szenvedő betegeknél. Csökkenti a fáradékonyságot és jó hatással van a közérzet­re. A csipkebogyó főleg Borsod, Nógrád, Heves, Pest és Vesz­prém megye vidékein fordul elő, de legnagyobb mennyiség­ben a hevesi tájakról szállít­ják. Innen mintegy 25 vagon­nal gyűjtenek össze az idén a Herbária Országos Gyógy­növényforgalmi Szövetkezeti Központ besenyőtelki telepén. A Mátra alján és a BÜKK lankáin 50 község határában Szombaton A Könnyűipari Alkatrész- gyártó és Ellátó Vállalat 40. számú egri gyárában (a volt La ka tosáru gyárban) szomba­ton tartották meg az első szo­cialista névadó ünnepséget a gyár KISZ-vezetőségének szervezésében. Pánczél Lajoséit kisfia ka­pott nevet az Egri Városi Ta­nács házasságkötő termében rendezett meghitt ünnepségen. szedik a szorgos kezek az érett csipkebogyót. A besenyőtesHsi felvásárlótelepen eddig 12 va­gon gyümölcsöt gyűjtöttek ösz- sze, ugyanakkor megkezdték feldolgozását és szállítását Í6. A csipkebogyó értékes ex­portcikk és számos országba közöttük Svájcba és Hoüan diába szállítanak nagy meny- nyiségben. Egyrészt nyers ál­lapotban, 10 kg-onként, ládák ban csomagolva utaztatják í- határon túlra, másrészt pedir géppel kimagozzák és szári tv; küldik a külföldi megrende­lőknek. Az első szállítmányokat él indították külföldre. Pénteké: mintegy 6000 kilogramme szállítmányt küldtek a füzes abanyi vasútállomásról Svájc­ba. A besenyőtelki felvásárló telepen a csipkebogyó értéke sítését gondos munka elér meg. Automata gépek segítse gével szalagrendszerrel végzi a válogatást és naponta S0 í foglalkozik a csomagolással. történt . . . Ezen a napon a kis Tárná körül „forgott a világ”, ajár, dákokkal halmozták el csöppnyi állampolgárt. A szt lók és a névadó szülők: — Ti rat László és Bodnár Magda na — ünnepélyes fogadalma tettek Bimbó Károlyné he lyettes anyakönyvvezető élőt hogy a Magyar Népköztársa ság becsületes polgárává nt vélik Pánczél Tamást. Tegnap délelőtt tartotta az egri Gárdonyi Géza Színház­ban tanévnyitó ünnepségét az Egri Tanárképző Főiskola. Az ünnepségen részt vett Putnoki László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának póttagja, a megyei pártbizottság első titkára, Dorkó József, a megyei párt­végrehajtóbizottság tagja, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, s megjelentek a fő­iskola vezetői, tanárai és hall­gatói. Az ünnepségen dr. Szántó Imre, a főiskola igazgatója mondott megnyitó beszédet. Elmondotta, hogy ebben a tan­évben a nappali tagozaton 663, a levelezőn pedig 2600 hallga­tó tanul. Beszélt az új felvételi rendszerről, amely teljesen ki­küszöböli a jelentkezők szár­mazás szerinti megkülönböz­tetését. — Az Egri Tanárképző Hatvan i 204 kocsi Répával rakott irányvona­tok, zúzott kő és szén érkezett vasárnap a hatvani vasútállo­másra. Összesen 204 kocsi. 189 vagont rendben kiraktak. Akkor jött a felhőszakadás. Ez nehezítette a munkát. A 4. számú Autóközlekedési Válla­lat brigádjainak sok munká­juk akadt szombaton és va­sárnap. A konzervgyárnak négy ko­csi paprikát-paradicsomot, az AFOR-nak egy vagon olajat, és a TUZEP-nek egy vagon fűrészárut kényszer ki rakással pakoltak ki. Sürgős volt a munka, mert a fővonalon va­sárnap délután négykor leállt a forgalom. Gödöllő—Isaszeg és Aszód—Bag között mintegy 80 méteres szakaszon a hirte­len lezúduló víztömeg elmosta a töltést. Hétfőn délelőtt is csak Vácon és Szolnokon ke­resztül közlekedhettek Pest felé a vonatok. A torlódás el­kerülése miatt is sürgős volt a vagonok ki pakolása, de az üres kocsikra is nagy szükség van. Ezért iparkodtak Hatvan­ban a vagonrakodók. Becsület­Főiskolára most felvett Í87 el­ső éves hallgató közül 47,41 százalék fizikai dolgozók gyer­meke — mondotta. — Ez vá­lasz lehet a kishitűeknek is, azoknak, akik nem bíztak eléggé a munkás- és a paraszt­származású gyermekek tehet­ségében, félkészültségében, ambíciójában. S nem csupán az új felvételi rendszer igazo­lása ez, hanem pártunk isko­lapolitikájának sikere is. Beszélt az intézet igazgatója az oktatási reformról is. — Harmadik tanéve immár, hogy főiskolánk reformkérdé­sekkel foglalkozik. — Ha visszatiekintünk az el­múlt időszakra, sok töpren­gést, törekvést, küzdelmet és hiányosságokat látunk, de úgy véljük, hogy munkánk nem volt hiábavaló. A program- készítés folyamata véget ért, az új tantervek és programok tán és vasárnap is. Kél t Itt ragon A MEZOKER 14 kocsit ra­kott dinnyével, zöldséggel és négy vagont szőlővel — ex­portra. Szenet, cementet és répaszeletet pakoltak a rako­dók. A vasúinak is jött nyolc kocsi szén, idejében kipakol­ták. A Dohánybeváltó is meg­kapta az értesítést, vasárnap késedelem nélkül kirakták a két vagon szenet. Egri furcsaságok Az AKOV 22 rakodómunká­sa Máté Miklós vezetésével idejében jelentkezett az egri vasútállomáson. Kilenc gépko­csi készenlétben állt, hogy va­sárnap is szállítsák az árut. Tizenöt vagon érkezett. Nem túl nagy forgalom, de vasár­napra éppen elegendő. A Bútorértékesítő Vállalat délután négykor kapta az érte­sítést, hogy este kilencre két külföldi vagonja érkezik. Az egyik német, a másik cseh­szlovák kocsi volt. De a Bú­torért vasárnap vagont nem fogad, inkább fizeti a kocsi­állást. közzététele megtörtént, az előttünk álló tanév pedig már a megvalósítás, a megvalósulás jegyében telik el. A főiskola igazgatója ezután a reform megvalósításával kapcsolatos legközelebbi fel­adatokról beszélt. A legfonto­sabb feladat most az új, már a reform szellemében készülő jegyzetek megírása. Éppen ezért valamennyi tanszéken foglalkozni kell a jegyzetírás elvi, módszertani kérdéseivel. Az oktatók maguk is készül­nek a reform megvalósításával együtt hatványozódó feladataik ellátására: szakmai és ideoló­giai képzéseken vesznek részt. A felsőfokú képzés követelmé­nye, hogy az oktató, nevelő és a tudományos munka egysé­get alkosson: a főiskolák ne­veljenek kommunista szakem­bereket. Ennek érdekében több figyelmet kell fordíta­Vasárnap éjfél utántól reg­gel nyolcig állt érintetlenül egy vagon tűáfa az egri vas­útállomáson. A vasút az AKOV-öt okolja: nem rakták ki a vagont, pedig az emberek és a gépkocsik is itt voltak. Az AKOV elhárítja a felelős­séget, azt állítja, hogy a mér­legelést nem végezte el a vas­út. A vita, a várakozás sok kárt okoz. Ha az állomáson ácsorognak a vagonok, nem jut kocsi a szállító feleknek. A bélapátfalvi cementgyár hétfőn reggelre 49 kocsit kért, de csak 24-et tudott adni a MÁV. A Mátrai Ásványbánya félnémeti üzeme tíz kocsit igényelt, de csak kettőt kapott. Szilvásváradnak négyet igé­nyeltek, egyet sem tudtak ad­ni. Ha mindenütt és mindig a lehető legrövidebb idő alatt kiraknák a vagonokat, a bera­kásnál nem lenne késedelem, akkor a rendelkezésre álló ko­csiparkkal több árut tudna szállítani a vasút. Általában «kereket hozott a vasárnapi műszak, jól dolgoztak a vas­utasok és a vagonrakók. De a furcsaságokat a hiányosságo­kat sürgősen meg kell szüntet­ni. (F. L.) nunk az ifjúság kommunista erkölcsi arculatának formálá­sára. Erre jó lehetőséget ad a KISZ-szervezet, a KISZ-t se­gítő tanári kabinet és a kollé­giumok. Dr. Szántó Imre elmondotta, hogy a főiskola hallgatói pél­damutatóan kivették a részü­ket Az ifjúság a szocializmu­sért mozgalom követelményei­nek teljesítéséből. Az énekkar évközben ünnepi hangverse­nyeket adott, az irodalmi szín­pad önálló műsoros estéket rendezett, a főiskolai sporté klub pedig megteremti a tö­megsport lehetőségeit. A főis­kolás fiúk és leányok a tava­lyi tanév után a nyári szün­időben az ország különböző építőtáboraiban öregbítették az intézet hírnevét. A főiskolai hallgatók javuló anyagi helyzetéről, s a főisko­lai oktatók tudományos mun­kásságáról szóló tájékoztató után került sor az első éves főiskolai polgárok „avatásá­ra”. A hagyományok szerint az intézet igazgatója mind a 187 „gólyát” kézfogással üdvözöl­te, s munkára, tanulásra, helytállásra buzdította az új hallgatókat. Az ünnepség után a Gárdo­nyi Géza Színház művészei Majdnem teljesen körülfog­ták a csehek a dombot Az út csak Mikófalva felé volt sza­bad, de meddig?... Ezren voltak négyezerrel szemben; ágyúk ellen golyószórók. Mi- kófajva felé törtek át, ötven­hatén azonban ott maradtak: diósgyőri és bélapátfalvi mun­kások. Életüket adták a Ta­nácsköztársaságért. Itt esett el Gyenge Károly veterán, rendőrfőhadnagy öccse is, Gyula. Sokan a régi harcosok közül még ma is él­nek. Most ők is eljöttek Bél­apátfalvára. Itt harcolt Pau- lánszky János, Gyenge Károly, Molnár István, Bubrovszky Károly ... Hármas sorban áll­tak a veteránok a lepellel ta­kart hatalmas szobor előtt A téren mindenütt ünneplőbe öltözött munkások, bélapátfal­viak, s a különvonattal érke­zett diósgyőriek. A régi harcok, s a felejthe­tetlen hősök emlékére állítot­tak szobrot a téren- közvet­lenül az út szélén. Sokan el­jöttek a leleplezésre. Az ünne­pi díszelnökségben ott volt Bíró József, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára, Kreskai János, az Egri Járási Pártbizottság titkára, Barta Alajos, a járási pártbizottság munkatársa, Prohászka Raj- mund, az Egercsehi Bánya­üzem igazgatója- Kovács Gá­bor, a Bélapátfalvi Községi Tanács vb-elnöke, az állami és tömegszervezetek, valamint a hadsereg és a rendőrség kép­viselői. Pavlápszky János veterán, aki 1919-ben szintén itt har­colt, mondott beszédet. Felele­őrködik... venítette a véres küzdelerr emlékét, szólt a hősi halál halt harcostársakról, akik i temetőben nyugszanak. Maj( hatalmas taps kíséretében le­hullt a lepel Kamocsai István szobrászművész hatalmas, vö­rös katonát ábrázoló alkotásá­ról. Ezután Kovács Gábor vb- elnök mondott ünnepi beszé­det, méltatva azok emlékét akik életüket áldozták, hogy embertársaik boldogabban él­hessenek. Az ünnepi beszéd után a Himnusz és az Internaeionálé hangjai mellett elhelyezték a koszorúkat az állami és tö­megszervezetek képviselői a szobor talapzatára, majd elin­dult a menet a temetőbe, az ötvenhat hősi halált halt vö­röskatona sírjához. KG Gödöllő—Isaszeg és Aszód—Bag között a felhőszakadás elmosta a vasúti töltést A vasutasok és a rakodómunkások vasárnapi erőpróbája tel helytálltak szombat délu­És a többiek, akikkel nem egyszer hajnalig ültek körül az asztalt: Kálmán Károly, Pap Zoltán, Balogh Balázs, és az a fura nevű francia, Chelard, persze Chelard. Itt tudta meg, hogy Bródy hetek óta nem járt itt. A tüdejével bajló­dik. Indult haza Egerbe. A vonatot élő és holt szellemek kísérték. — Most már utazhatok, és el is uta­zom, Augsburgba. i. — mondta ön­magának. ★ Ilona boldog volt az új házban. Az épületet keskeny folyosó osz­totta ketté, amely a kertre néző, üveges verandában végződött. Ebből nyíltak a szobák jobbra, balra. Jobb­ra a kisebb háló, balra a nagyobb, tágasabb szoba, közel a konyhához, az ebédlő: mindkettő utcára néző ablakokkal. Szerette ezt az otthont, mégis mint idegen járt-kelt a la­kásban. Mintha hiányzana valaki, mintha keresne vagy várna vala­mire. Mátékovics reggel megy és este jön. Ilona pedig vár. Az utcai ab­laknál ül, kissé az ablak jobb sar­kába húzódva. Arcát a kikötött füg­gönyszár takarja, de azért jól kilát­hat a Királyszéke felé. Itt éli napjait az ablakban. Itt ol­vas, kézimunkázik és újabban fest. Ezt Mátékovics nem tudja. Lehet, hogy mosolyogna rajta. A kertben letör egy leveles ágat. Másolja mindjárt vizfestékkel a fehér papír­lapra. A színes lapokat aztán el­zárja, hogy Mátékovics ne lássa. Délután főz. Olyan uzsonna-va­csora ez, amit a maga kedvéért nem is csinálna. Keveset eszik, sovány koszton van. Nem akar elhízni. Ezek a várakozásteli napok majd­nem reménytelenek. Néha eszébe jut babája, karjaiba veszi, de csak nagyon rövid időre* a. (CjrákJkéheáx. Sl RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL Egy kora délután sétára indult — egybeszabott, lila, majdnem bokáig érő ruháját vette fel, — le a Ta­kács utcán és a Várközön. A vér­kapunál megállóit, mintha této­vázna, hogy merre vegye útját. Vé­gül is fel ment a várba. / Szilvaízű szellő kering fel a vár alatti házakból. Tarka gyermekse­reg rikoltozik az újra zöldellő gye­pen. Később a széles Bebek-bástyáról nézi a várost és a Sáncot. Belátni innen a sánci házakba, ahol az ud­varokban nagy eperfák hullatják levelüket. Látja a kertszomszédot, háza végét. Távolabb a Bolyki- bástya felett a házat, kerítést, a nagy fenyőket. A síneken túl, az Almagyar-domb alján, libacsapat rebben szét a fü- velésből. Nagy szárnycsattogtatás- sal és gágogással hirdetik a jó időt. Cinkék fontoskodnak az ősz jegyű kertekben, és bimbózik az utolsó kerti virág, a krizantém. Milyen remek szép minden. Min­den. Az ég, a föld, az ember és amit az Ember alkotott. Még ezek a sze­gényes házak is, amelyek alig gon­dozottak. Csak ott fenn, az az egy a Királyszéken, a Takács utca ele­jén, azzal törődnek. Szép lehet ott az élet a virágok között. Szebb mint Nagyváradon kislány korában* Ott is tele volt a kert virággal, csak­hogy ott valahogy minden rendet­len, kusza szövevény volt. Visszaindult az úton, amelyen jött, hazafelé. A Várközben fel a sínek közé. Hosszan nyújtott lábak­kal lépkedett talpfáról talpfára. Fel­nézett a magasba nyúló bástyákra, és tétovázott. Itt szakadt rá a fal két emberre — gondolta —, amikor átvágták a bástyát. Távolról, de tisztán hallotta a vonatfüttyöt. Mit is keres hát itt a síneken? Hiszen jön a vonat. * ■. Gyors, határozott léptekkel ment fel az útra, és elsétált a hosszú ke­rítés előtt. Nem nézett semerre, csak arra gondolt, hogy az író el­utazott. Valamelyik európai ország­ban jár. Ennél többet nem tudott róla. Elutazott és ő várja, nagyon várja.: i Kékesszürke fátyolba burkolózik az este. Gárdonyi kertjében áll, nézi a sárguló domboldalt, a pusztuló nyarat. Odalett a sok szép virág. — Szemfényvesztő játék. Mintha Ilonka menne az úton! — Lesiet a kapuig, hogy közelebbről láthassa. Ilona mosolyog, már látja a kerítés mögött az írót, aki a kezét nyújtva siet eléje. — Elfáradtam — mondja később, fejét az öblös fotel magas támlá­jára hajtva. — Fáradt vagyok.;: Egy kis frissítővel szívesen szolgálok. Bort, piros vizet, vagy limonádét parancsol? Ilona tágra nyitott szemekkel néz az íróra, aki szemben ül vele, és maga is a citromos folyadékot kor­tyolgatja. Selyemszőrű sziámi macska osont a szobába, egyenesen az ölébe ugrik. Pasztellszürke prémje csillog, mint az ezüst. — Ciluka, miluka, — simogatja a hátát. — Ilonka, Ila, Mila, Cila — ját­szik a szavakkal az író —, aztán többször is ismétli. — Iluska, Ci- luska, Miluska, Ila . *. Mila ..; Jó?... Így legyen? — és kérdőn nézett Ilo­nára. — Nem értem. Játszik a nevem­mel? — Igen. Legyen akkor Mila. — Ahogyan- akarja. — Az ember ott kezdődik, amikor nevet kap és amikor parancsolni tud magának. A társadalomnak vannak törvényei, és akik ebben a társada­lomban élnek — mint mi is —, azoknak többé-kevésbé be is kell tartaniok azokat. Sokszor gondol­tam már arra, milyen jó lenne, ha közelemben élne. Ha behunyom a szemem, akkor is látom arcát, me­rengő fekete szemelt, a finom met­szésű ajakát.. t Rendkívüli terem­tés .:. és hányszor, de hányszor ír­tam meg alakját minden változat­ban . i: A reggelek azonban mindig kijózanítottak. Nagy gyermekeim, nősülendő fiaim, eladókorban levő lányom, öreg édesanyám van, mit tegyek? Szabad-e még nekem a ma­gam boldogságára is gondolnom? .., Alig hiszem. — Persze — folytatta Gárdonyi —, meglátszik, hogy nincs asszony a háznál, akinek keze nyoma, sze­mének fénye ott ragyogna a beren­dezési tárgyakon, aki melegséggel töltené meg ezt a hűvösen zord haj­lékot. Ilona mélyet sóhajtva — de fel­szabadultan —, folytatta az író gondolatait. — Igen, igen. Látja, én is erre gondolok. Friss levegőt a szobákba, több és harmattól párás, illatos vi­rágot az asztalokra, a pianinóra; Csupa virág, csupa élet vegye körül magát. Lepődjenek meg a látogatói, amikor“ az „egri remete” házát meg­látják. Jó lenne, jó lenne .;. mondja fáradtan Ilona. — Így szeretném :. i — Két évtizednél hosszabb idő telt el, amióta asszony nélkül élek. Az idő volt a legjobb orvosom. Tu­dom, hogy többet érdemeltem volna a sorstól, hiszen sok-sok százezer és millió érdemtelen kegyeltje van a sorsnak. Korábban, fiatalos hevü­letemben ezért sokat is lázadoztam. Lassan elmúlott hevességem, a lá­zongásból megnyugvás, végül meg­elégedés lesz. Gondolom, ha tarto­gat még számomra a sors valamit: örömet, boldogságot, azt meg is fo­gom kapni. És ha nem, belenyug­szom. Már nincs annyi hátra, Mila, mint amennyi elmúlt ' Már vége a nyárnak, odavan ... Egy füzetet vett elő, abból olvasta: (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents