Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-07 / 209. szám
4 NÉPÚJSÁG 1963, szeptember 7„ szombat Ezer szövetkezeti gazda tanul az idén a pétervásári járásban 4 téli oktatásról nyilatkozik a járás oktatási előadója A napokban te Uteres tűk Ferenc Imrét, a Pétervásári Járási Tanács mezőgazdasági osztályának oktatási előadóját, s arról érdeklődtünk: az idén milyen’ tanfolyamokon, iskolákon tanulnak majd a péteivá- sári járás szövetkezeti tagjai? — Az idén 11-féle oktatási formában tanulnak majd nálunk a szövetkezeti gazdáké Azért ilyen bő a választék, mert a szakmai képzésen túl a szövetkezeti tagok általános műveltségének emelését is tervezzük ... — Az idei oktatási évben a tsz-tagok tanulását az általános iskola VII. és VIII. osztályát végzők nyitják meg. A dolgozók esti iskolájára a járás szinte valamennyi községében jelentkeztek. Ezután a 10 hónapos elnökképző iskolát, mezőgazdasági technikumot és a mezőgazdasági szakmunkás- képző iskolákat kell megemlítenem. Ez évben elnökképző iskolára ment Ivádi Kázmér, az ivádi és Huszár Sándor, a bükkszéki tsz elnöke. Mező- gazdasági technikumba 5 szövetkezeti tagunk jár. A járás területén 21 fiatalt szerződtettünk szakmunkás-tanulónak. A fiatalok főleg állattenyésztési és kertészeti szakra jelentkeztek, ezekből szeretnének szakmunkás-oklevelet szerezni. — Hol tanul a tagok zöme? — Az idősebb szövetkezeti tagok szakmunkásképzésére is gondoltunk, hiszen ebben az évben a járás területén 11 ilyen jellegű tanfolyamot indítunk'. Pétervásárán indul majd a baromfinevelő tanfolyam harmadik osztálya, második évfolyamon pedig az állattenyésztési és növénytermesztési tanfolyam Sírokban és Mátraballán. Nyolc első évfolyam is megkezdi munkáját Bükkszéken, Tarna- ieleszen, Váraszón, stb. 150 órán át ismerkednek majd a modem állattenyésztés és növénytermesztés feltételeivel. Az őszi betakarítási munkák után folytatjuk a termelőszövetkezeti akadémiákat is. A járásban egy 3 éves, két másodéves és egy elsőéves előadássorozat indul amelyet a TIT tagjai patronálnak. Az előadásokat kiküldött előadók tartják majd. Azok, akik csupán egy témára kiváncsiak, részt vehetnek egy- egy előadássorozaton, amelyet tanfolyamelőkészítőnek is nevezhetnénk. A cél az érdeklődés felkeltése. Legalább 250 ilyen előadást szeretnénk tartani a tél folyamán a járás községeiben és termelőszövetkezeteiben. Ügy gondolom, ide sorolhatom még a tapasztalatcsere-látogatásokat is, hiszen egy-egy tsz, vagy állami gazdaság meglátogatása sok hasznos ötlettel, ismerettel gazdagíthatja a tagokat. Tervünkben szerepel többek között egy NDK-beli út is, ahol a német termel őszö vetkezetek MEGLEPETÉS kel ismerkedhetnének meg a gazdák. — Milyen oktatásokat szerveznek a szövetkezeti vezetők továbbképzésére? — Az előbb említetteken kívül tovább folytatjuk az elmúlt évben sikerrel zárult kéthetes, bentlakásos tanfolyamokat. Elsősorban a brigádvezetőkre, munkacsapatvezetőkre gondolunk, de az ellenőrző bizottság elnökei és tagjai részére is szervezünk bentlakásos továbbképzéseket. Itt szeretném elmondani azt is, hogy Recsken un. gyümölcsös kertészeti szakkör működik, ahol az előadásokat szakköri foglalkozásokkal kötik egybe és máris meglepően jó eredményeket érnek el. — Milyen az érdeklődés az iskolák és tanfolyamok iránt? — örömmel mondhatom az idén sokkal nagyobb termelőszövetkezeti tagjaink körében az érdeklődés a tanfolyamok iránt, mint bármikor. Tavaly 200 ember kapott bizonyítványt a tanfolyamok elvégzésiéről. Az idén 400-ra számítunk. Ezt azzal is tudnám bizonyítani, hogy tavaly 750-en vettek részt valamilyen oktatáson, most pedig 1000 a jelentkezők száma. Ez a szám egy negyede a járás dolgozó tsz-tagjainak. Ma már elértük azt is, hogy járásunk területén nincs egyetlenegy község, de termelőszövetkezet sem, ahol ne lenne valamiféle tanfolyam, vagy oktatás, ahol ne tanulhatnának többen vagy kevesebben a szövetkezet tagjai közül... fejezte be a nyilatkozatát Ferencz Imre, a járási tanács mezőgazdasági osztályának oktatási előadóija. — f. i. — A HETEDIK ESKÜDT Francia film Vízilabda-csapatunk is aranyérmet nyert Porto Alegrében Az Universiade hetedik napján a magyar sportolók újabb sikereket könyvelhetnek el. Vízilabda-válogatottunk fölényesen győzött a Szovjetunió ellen és aranyérmet szerzett. Atlétikában Bognár Judit és Szekeres Béla, a női súlylökésben, illetve az 5000 méteres síkfutásban második lett, Kontsek Jolán pedig ugyancsak a női súlylökésben bronzérmet nyert. Merész feladatra vállalkoztak a francia filmesek, — a rendező Georges Lautner vezetésével —, amikor ezt a nagy lélektani monológot, ezt a regénybe írt francia kispolgári vallomást képekbe sűrítetten akarták eljuttatni a nézőkhöz, a modern társadalmi gépezet apró csavarjaihoz, akik a társadalmi organizmus, az azt összetartó erkölcsi és előítéleti béklyók rabságában élnek. A film merészen benyit az elején a gyilkosság tényével és a néző előtt a nyilvánvaló igazsággal, annak többszörös sugártörésével játszik a rendező. Nem számít és nem is számíthat izgalomra, gyors pergésre, a montázsok halmozására, mert akkor nem lenne hallható a lelkiismeret hangja, elveszne a vallomás, amivel a mai polgári társadalom lelkiismeretét kutatja fel és ismerteti a film. Mit akar? Diagnózist mindenesetre, hogy a gyógyulás útját jelezhesse. Duval úr, kisvárosi gyógyszerész, tisztelt és becsült állampolgár, a kaszinóban a mindenesti bridge-parti tagja a bíró, az állatorvos, a felügyelő és a hasonszőrűek között, az egyik szeptemberi vasárnap délután a vízparton meglátja a félmeztelenül napozó Catheri- ne-t, a kisváros mindig nevető, minden vaskalapos erkölcsi felfogásra fittyet hányó, fiatal tündérét. Ez a találkozás hirtelen éhséggel tölti el a savanyú életű, kisvárosi normák szerint élő gyógyszerészt, s amíg mások túltápláltságuk- ban eszméletlenül horkolnak a lugasban, addig ő ezt a kötetlen életű lányt akarja, kívánja. A lány védekezik, mert nem romlott, csak könnyelmű, akit nem lehet erővel ledönteni: ez a végzete. Működésbe lép az államgépezet, a társadalom és ebből a kettős szövevényből törvény- széki tárgyalás kerekedik. A gyógyszerésznek, a hetedik esküdtnek, belső és külső harca levetkezteti az embereket, a szerelem és boldogság nélküli házasságot. A többi polgárok védik önmagukat a törvényszéken, a kávéházban, az utcán, a családban; mentik azt a bádog hangú és bádog merevségű erkölcsi tekintélyt, ami rég nincs már, ami ellen a fiatalok egészséges merészségükkel, kissé törvényeken kívül és alul még, a lokálokban, presszókban, táncos helyeken; és az élet ezer viszonylatában lázadnak. Mert — mondja a film — kétféle ember van: a gyáva és színlelő, aki csak szeretne élni, és az ezek által megítéltek, a fiatalok, szabadságra vágyók, akik a megvetés árán is önmaguk akarnak és tudnak maradni. Menynyire korlátolttá teszi a színlelés az embereket, mennyire elvakítja a tekintély a szellemet, bizonyítja az ügyész és a felügyelő esete. A bíróság pedig közömbösen tudomásul veszi a két fél küzdelmének heves vagdalkozásait. E filmnél a forgatókönyv szövege, belső logikája tesz ránk hatást. Igaz, csak a fináléban, mert — mint mondottuk — a rendező merész feladatra vállalkozott. A monoton gyónást nagyon nehéz úgy dramatizálni, hogy az másfélkét órán át fogva tartson bennünket. Georges Lautner rendező és az operatőr Maurice Fellous az arcok sokoldalú játékával, a testnek szokatlan helyzetéből történő fényképezésével erősítették a lélektani hatást, de a regényben kitűnően ható monológ csak monoton maradt. Tanulsága azonban elgondolkoztat és arra kényszeríti a nézőt, hogy foglalkozzék a kisváros és a kispolgár lelkivilágával. Mert mindenütt van kisváros és kispolgár. Bemard Blier gyógyszerésze a film nagy vallomása. A rendező egy kissé túl is indokolja. A bájos és rokonszenves kisvárosi pillangót, Cathe- rine-t, Francoise Giret alakítja, kitűnő jellemzéssel. Az ügyész szerepében Francois Blanche, míg a gyilkosággal gyanúsított fotoriportert Jacques Riberolles játssza, néhol túlkomolyan. Daniele Delorme felesége hiteles, ö a kisváros lelkét maradéktalanul adja. Jó film? Nem hibamentes, de amit mond, arra érdemes felfigyelnünk. (farkas) Divatbemutató és tárgynyeremény-sorsolás Hevesen Június hónapban a hevesi földművesszövetkezet vásárlási tárgynyeremény-sorsolást hirdetett. Az a vásárló, aki a földmüvesszövetkezet valamelyik egységében 500 forinton felül vásárolt június, július, vagy augusztus hónapban, tárgynyeremény-sorsjegyet kapott. A három hónap alatt mintegy 3000 darab nyereg ményszelvényt adtak ki a boltokban. Az elmúlt napokban szabadtéri műsor keretében mintegy 2500 néző előtt, műsoros divatbemutató keretében tartották meg a nyeremények sorsolását. A kihúzott nyerőszámok és nyeremények a következők; OKOS MIKLÓS 29 RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL — Az a banki ház, amit a múltkoriban Gárdonyi ajánlott? — Igen, az! No látja, milyen jól emlékszik maga még erre. Menjen el holnap a bankba és vegye bérbe. A fiatal Mátékovics házaspár szüret után költözött a Takács utca 27-be. Ilonka akarta így. ★ Gárdonyi ismét a drámaírás lázában ég. Arra számít, hogy késő őszszel a Nemzeti Színház még műsorára tűzheti új drámáját. Már lezajlott a szüret. Sávosról betakarították az első évi termést. Zieglemé szikkadt, görbe hátával, korát meghazudtoló fürgeséggel dolgozik. Ott van mindenütt, ahol a „gazdaság” irányítást kíván. Maj- thényiné, Lisztovszky Mariska, az elmaradhatatlan segítség és a két legényfiú minden akadályt leküzd. Gárdonyi nyugodtan dolgozik. Semmi sem olyan sürgős, hogy zavarhassa „Baka” című drámájának írása közben. Biztos sikerre számít. Ez teszi frissé, elevenné. Olyan sikerre vágyik, mint A borral. Sőt! Az új drámájának nagyobb sikere lesz. Október elején kész az első, a hónap végére a második felvonással. Megvan a végleges cím is: Falusi verebek. November közepén kész a dráma. Azonnal a Nemzeti Színház igazgatójához utazik. Másnap hivatalosan is megjelenik a lapokban, hogy a Nemzeti Színház Gárdonyi új darabját előadásra elfogadta. Az új esztendő első napjaiban megkezdődtek a próbák. Itt azonban nem minden megy simán. Gárdonyi' közbeszólásaival zavarja a színészeket. Az igazgató szerint az író minden észrevételét megteheti a felvonás végén. Mire azonban a nézőtérről feljut a színpadra, nem talál ott senkit. Az igazgató „a szerző ellen védi a színházat!” — Ám védje — mondotta Gárdonyi, és hirtelen támadt haragjában hazautazott. Palásthy Gézának — a Nemzeti Színház titkárának — ösztönzésére utazott fel a bemutatóra, de nem fogadta az elismerő tapsot, nem jelent meg a közönség előtt. A darab majdnem ötven előadást ért meg, mégis elégedetlen. Búcsút mond a színműírásnak. „Csak most látom — írja naplójában —, hogy mennyire kifordít valómból a drámázás. Nem tudok aludni, dolgozni, még olvasni se”. Az átkozott józanság és a Két katicabogár sikere újabb elbeszéléseinek összegyűjtésére ösztönözte. A Borzasztó történetből lett a Mi erősebb a halálnál. Négyszer-ötször is megváltoztatja egy-egy elbeszélésének címét. A címcserékben Jókai szokását követi, aki egy ötletes címet fél sikernek tekintett. Óvatossága és bizalmatlansága annyira közismert a nyomdai dolgozók és korrektorok körében, hogy hosszú időn át élcelődnek az újságírókkal. „Holnap hozzon címet — mondják az újságíróknak —, mint Gárdonyi.” Sokszor csak a korrektúra után adott címet írásainak. Az elbeszéléskötet rendezése közben, kora tavasszal idősebb fiának, Sándornak, a Savósra költöztetése okozott gondot. Helyeselte, hogy Sándor a Sávoson lakjon, hiszen az egész ház üresen állt, de azt szerette volna, ha valakivel lakik a harmincholdas tanyán. Később kiderült, hogy Sándornak semmi baja nem származott az éjjeli egyedüllétből. A nappalok emberek között és gyorsan telteik. Mindennap nagy csapat noszvaji, vagy ostorosi dolgozott a birtokon. Szép délutánokon az egész család útra kelt: Zieglerné, Gizella és Lisztovszky Mariska. Gárdonyi néha a szomszédokat is meghívja egy kirándulásra. Sándor nagy ambícióval és hozzáértéssel irányítja a birtokot. Apja megelégedett. Milyen megkapóan szép itt minden, milyen kedves és jó itt nyári délutánokon az árnyat adó, hatalmas fenyők alján megpihenni, felejteni és remélni... ★ Barátságos nyári délután idegen baktat felfelé a Hóhérparton. Körülnéz. „Itt valamikor a halált osztogatták. Milyen különös, most erre visz az út ahhoz, aki annyi regényalaknak adott örök életet.” Befelé nézeget a kerítésen. Hentzi őrült csa- holásba kezd. Az idegen vár, visz- szatekint az alant elterülő városra, a mögötte kiemelkedő hajdúhegyi szőlőkre és a Mátrára. A remete fantáziája itt szabadon repülhet mindenfelé — gondolja. Csönd és nyugalom az egész kúrián. Árnyékos fák a dombra hajló kert útjai mellett. A folyosó tövében véges-végig tüzes-piros tulipán. — Géza kedves virága — magyarázza Zieglemé — török földről hozta a hagymáját. Az előszoba ajtaja nyitva áll, Gárdonyi siet az ismeretlen vendég elé. — Vendéget hoztam, fiam — mondja Zieglemé —, és magukra hagyja őket. Az idegen, Tordai Ányos dr., a gimnázium magyar szakos tanára. Itt diákoskodoít valamikor Egerben, és itt lakott fenn a Sáncban. Néhány évtized múltán, amikor mint tanár Egerbe került, meglátogatta a várat, a Sáncot, Mártonffy- rétjót, a Királyszék pástját. Az elkövetkező években sokszor végigjárta ezt az utak Gárdonyi vendégszeretettel a nagy, bőrhuzatú, öblös fotelbe ülteti Torda- it. Ö maga csak a vágott lábú székeket) használja, mert úgy érzi, hamar fáradnak a lábai, ha magasan ül. Aztán keresi a füstölnivalót, kínálja vendégét, és rátölt egy hosszúszárúra. Édesanyja hozza a saját termésű — mint tréfásan mondja —, piros vizet, és mintha a két ember régirégi ismerős volna, megindul a beszélgetés. — Ügy hallom, túlságosan remeteéletet élsz... — Miért mondják? — mosolyog Gárdonyi. — Nincs-e előttem, körülöttem, mellettem a ziháló élet? — Csakhogy én nem vagyok a közepében. így jó! Még a fészket ülő madár is le-leszáll néha, hogy el ne felejtse a repülést — magyarázza szelíd szóval. — Egyszer-egyszer szükség szerint megjárom Pestet, összeülök jó embereimmel, szedem magamba a sok újságot, véleményt, nézetet, táskám telerakom új könyvekkel, s itthon a nagy csöndességben kivilágosodik előttem minden. Sok barátom van erre is, arra is, fölkeres hói egyik, hol másik, s itt pipaszó, piros víz mellett észre sem veszik, hogy tanítványukká álázíkodom. Később Tordai arra fordítja a szót, hogy az Isten rabjai után ír-e újabb történeti regényt? — Nem merek benne bízni —* mondja elgondolkozva. — Pedig szeretném folytatni a Láthatatlan embert. Ha már Attilát megtiszteltemij Árpádnak is hódolnom illenék. Szeretnék írni Vatha vezérről is, Aba Samu királyról, aki jó ember volt, apja volt a népnek, csakhogy a német krónikások befeketítették. Össze is gyű jöttem már egy könyvtárnyi könyvet. Az a három-négy polc mind odavág — mutat a fal mellett végighúzódó állvány közepére. — De csak szeretném. Nem lesz bélőlé semmi. Nem bírom pénzzel. Tordai értetlenül tekint az íróra, — Mert pénz kell a történeti regény becsületes megírásához. Nem írnék le egy évszámot, míg utána nem jártam, igaz-e. Nem indulok el egy-egy oklevél adatain, míg a magam szemével nem láttam azt a levéltárban, múzeumban. Nem festek le csatateret, míg magam ott nem jártam. Hogy Török Bálint áristomá- ról, a Héttoronyról igazat írhassak, lementem Konstantinápolyba. Pénz kell a történeti regény megírásához, sok pénz... Én meg szegény ember vagyok! Az. író halálig tartó barátságot kötött ezen a délután Tordai Ányossal Az új regénytéma, amely az Isten rabjai után foglalkoztatja, a kalando-, zások kora. Ez még érintetlen területe regényirodalmunknak. Szeretne elutazni Augsburgba. Augsburgot nyáron kell látni, mert nyáron élnek a városok — magyarázza édesanyjának. — Meg akarom nézni a híres Lech folyót. (Folytatjuk^ ■» Jó napot kívánok. A nevem: Lőrinc. (Balogh Bertalan rajza.) A nagy érdeklődésre való tekintettel szeptember hónapban ismét megrendezik a vásárlási tárgynyeremény-sor- solást. A földművesszövetkezet vezetői elhatározták, hogy a jövőben kibővítik a nyel©* ménytárgyak listáját. A nyereményeket a hevesi földművesszövetkezet áruház zában vehetik át a boldog nyertesek.
