Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
4 NÉPÚJSÁG 1963. szeptember 1., vasárnap 11 tervek és a számok bűvöletében j Megjegyzések az egri Gárdonyi Géza Színház tájelőadásairól AZ 1963—64-ES színházi évadban terv szerint 210 alkalommal gördül majd ki Egerből a színház autóbusza, hogy estéről estére a községi kultúr- otthonok lelkes közönségét köszöntse a művészek játéka. A 210 táj — nagyrészt falusi — előadás már egymagában is kulturális tett, de azért nem árt a szezonkezdés mezsgyéjén egy rövid múltba pillantás során szót ejteni a színházi táj- előadások egynéhány problémájáról. A színházi tájelőadás ma már része a falu kulturális életének, az előadások, a bemutatott művek formálják, alakítják az emberek gondolkodását, ízlését, s jól, vagy rosszul befolyásolják egy-egy község műsorpolitikáját. Nem titok, az állam milliókat költ a színházakra, mondhatnánk úgy is, hogy minden megvásárolt jegyhez hozzáadja a maga forintjait. Nem közömbös, hogyan gazdálkodik a színház a pénzzel, a műsorral egyaránt. Nem célunk most értékelni a színház múlt évi munkáját, megtettük ezt más alkalommal, és nem akarjuk elvenni a pénzügyi revizorok kenyerét sem. Néhány helytelen, bosszantó jelenségre hívjuk fel csupán a figyelmet. A színházra tehát ráfizet az állam, de nem mindegy, hogy milyen darabokra, milyen műsorra fizetjük a forintokat. Gáspár Margit drámáját, a Hamletnek nincs igazá-t 21 alkalommal játszotta a színház tájélőadáson. Ha ezekre az előadásokra ráfizet a színház, azt mondjuk, rendben van, ugyanez a helyzet a Don Car- losnál is. De az már elgondolkoztató, hogy miért kell az operettekre ráfizetni nehéz ezreseket. Az elmúlt szezonban bemutatott három nagyoperettből, a főmpadourból, Bajadérből és a Lili bárónőből, közel ötven tójelőadást rendezett a színház. Félreértés ne essék, nem az operett ellen szólunk, kell az is, de nem ráfizetéssel Az állami hozzájárulás forintjait költsük az új magyar darabokra, klasszikusokra — ha kell —, de ne az operettekre. KARACSOND Jó” községnek számít a színházi szervezés berkeiben. A Pompadour előadására két autóbusszal és egy tehergépkocsival 85 tagú együttes vonult ki, 6200 forintos költséggel. A bevétel mindössze 2700 forint volt! De sorolhatnánk a többi községeket is, és csupán ritka kivételként említhetjük Poroszlót, ahol 5000, vagy a horti kultúr- házat, ahol négy és fél ezer forintos bevételre számíthat a színház. E számadatokból természetesen nem szabad azt a következtetést levonni, hogy 'ne játsszunk operettet a tájelőadásokon. A zenés műfajt szeretik, igénylik az emberek, de ne az legyen a sláger, s főleg ne ráfizetéssel. Meggondolandó az is: kell-e, de főleg lehet-e az egri előadás színvonalán eredeti, nagy létszámú szereplőgárdával bemutatni az operetteket a falusi kultúrházak kis színpadain. A székhelyi előadás művészi színvonalát csak hasonló feltételek mellett lehet produkálni, a községi kultúrházak nem biztosíthatják erre a lehetőségeket. A már említett karácson- di Pompadour-előadáson a szereplők, táncosok és statiszták alig fértek a színpadon, s a 18 tagú zenekar már bántóan harsogott a 350 férőhelyes nézőtéren. Szólni kell arról is, hogy a színházak hagyományos tájrendszere sok tekintetben elavult, nem felel meg az igényeknek. Heves megyében nyolcvanhat községbe jár az egri Gárdonyi Géza Színház. A községek nagy részében — főleg a régi kultúrházakban — nincsenek meg a színvonalas előadások feltételei. Ki kellene tömi végre a számok bűvköréből, kevesebb helyre,' nagyobb létszámú közönségre, jobb, színvonalasabb előadásra kellene kidolgozni a tájelőadások új rendszerét. Néhány nagyobb kultúrházba, mint körzetekbe lehetné összpontosítani a színházi tájelőadáso- kat, s egy-egy darabból több bemutatót rendezni, s a környékről odavinni a közönséget. Erre is van már példa. Porosdóra a színház autóbuszai szállítják be a környező községek közönségét, s a néhány forintnyi többletkiadást nem sajnálják az emberek, mert a poroszlói kultúrházban színvonalas előadást láthatnak. A KULTURÁLIS munka hasznára válna az is, ha rendeznék végre a színház és a művelődési házak kapcsolatát. Bár a színháznak és a művelődési házaknak egy és ugyanaz a felügyeleti szerve, sőt egyformán az állam pénzéből szolgálják a kultúrát, a művészetet, mégis sokszor káros üzleti szellem uralkodik ezen a területen. Gyakran adok-ve- szek alapon, kifizetődő, avagy nem szemlélet alapján rendelik, vagy fogadják a színház műsorát a kultúrházak vezetői. A művelődési ház igazgatója dönti el: fogadja-e, avagy sem a színház egy-egy produkcióját, az ő véleményétől függ, milyen előadásokat láthatnak a község lakói. S a döntést, sajnos, nem mindig kultúrpolitikai szempontok, hanem inkább pénzügyi meggondolások vezetik. Így történt meg, hogy a Don Carlos-t csupán négy községben játszotta a színház, a nagy sikerű Koldusoperát pedig még Gyöngyösön sem sikerült bemutatni, ezzel szemben az operetteket csaknem minden községből igényelték. A megfelelő intézkedéseken túl a bérletrendszer kiterjesztése is segítené a színház műsorainak megfelelő elosztását. A három bérletes község, Poroszló, Karácsond és Sírok példája bizonyítja, lehet játszani prózát, operettet, klasszikust és mai tárgyú színdarabot is vegyesen a községi kultúrházakban. EMLÍTENI KELL még a két város, Gyöngyös és Hatvan színházi kapcsolatait is. Tarthatatlan állapot, hogy egy öthatezer lakosú község, akár Kömlő, vagy Gyöngyöstarján, több előadást kérjen, s nagyobb közönséget adjon a színházi előadásoknak, mint Gyöngyös és Hatvan — együtt. Az az igazság, hogy az egri színházat szívesen és szeretettel fogadják a megye határán túl is mindenütt, Salgótarjánban éppen úgy, mint Nyíregyházán, csak a megye két városában nem kap színpadot és közönséget. A Gárdonyi Géza Színház a gyöngyösieké, a hatvaniaké is, miért hát ez a bűr nős közömbösség a megye legnagyobb kulturális intézményével szemben? Nem igaz, hogy a gyöngyösiek nem szeretik a színházat, még a felszabadulás előtt is megélt évenként ott két-három hónapot egy-egy színtársulat, most pedig még a szabadtéri színpad lehetőségeit sem használják ki, s a három operetten kívül nem fogadták a színház előadásait. Milyen kultúrpolitikai elv alapján fosztották meg a város kulturális vezetői közönségüket a Don Carlos, vagy a Koldusopera bemutatójától?! Jóllehet a színháznak is van tartozása a két város közönségével szemben. Még mindig sokat beszélnek egy-egy gyenge produkcióról, félvállról kezelt előadásról, de azért a kul- túrmunkások sem élhetnek évekig a színház hibájából. Miért ne lehetne a községek után a két városban is bérletet hirdetni, szervezni és bemutatni a színház valamennyi előadását? Itt az ideje, hogy színház és a két város vezetői áttörjék a közömbösség falát, felülvizsgálják álláspontjukat, s ne csak pénzügyek, inkább elvek, műsorpolitikai megfontolások alapján állítsák össze a tájelőadások tervét. AZ ELMÚLT színházi évad tapasztalatai alapján vetettük papírra e sorokat, s nem első- sorban_ a múlt hánytorgatása volt célunk, sokkal inkább a féltés adta kezünkbe a tollat: az elkövetkező színházi évadban ne a Dankó Pistával, a Mária főhadnaggyal, s a többi zenés darabokkal teljesítse a színház a tájelőadások tervének nagy részét. Márkusz László Eser műszak társadalmi munka Ne maradjon papíron as ígéret Évről évre jelentős értéket tesz ki az a társadalmi műn* ka, amelyet Eger lakói, üzemek és vállalatok dolgozói végeznek a város csinosítására; bár az idén tavasszal — a télokozta gondok miatt — lassan, vontatottan indult meg a munka. Az Egri Városi Tanács hét üzemmel, vállalattal kötött szerződést társadalmi munka végzésére. A Vas- és Fémipari Ktsz 370, a Hajtómű- és Felvonógyár 770, a Vegyesipari Vállalat 790, a két kórház dolgozói 850, a TÜZÉP 550 órát, az Építőipari Ktsz 652 és a Szőlészeti Kutató Intézet dolgozói 160 óra társadalmi munkát ajánlottak fel a városnak. Az összes felajánlás — mert a szerződést nem kötött üzemek, vállalatok is leteszik voksukat — 8000 óra társadalmi munka, amely ezer műszaknak felel meg. Bár a részleteredmények itt-ott szépek, biztatóak, félő, hogy nem egy vállalat és üzem nem teljesíti ígéretét, a városnak adott szavát. A Vasipari Nagykereskedelmi Vállalat, s a Dohánygyár már eddig is szép eredményeket produkált, e két vállalat munkásaira mindenkor számítani lehet. Huszonhetedikén, kedden délután, a Finommechanikai Vállalat tett ki emberesen magáért: 50 dolgozó vonult ki az andornáki termálkút és az Eger között épülő vízvezeték munkálatait segíteni. Szerdán és csütörtökön a hajtóműgyáriak kerültek sorra; a Vasipari Nagyker. dolgozói szombaton vonultak ki a termálvezetékhez, de dolgoznak ma, vasárnap is. Az andornaki termálvíz bevezetésén kívül a város Felnémet felé fekvő részében, az északi sportpálya építésén is dolgoznak a társadalmi munkások; a salakterítéssel nagyobbrészt már végeztek. Hamarosan sor kerül a Baktai úti laktanya — a volt „csapatkórház!" — épülete előtti térség rendbehozására. Itt egész tekintélyes szemétlerakő telep éktelenkedik a házak között; a szemétdombot eltüntetik, a földhányásokat, halmokat elegyengetik — utána a Város- gondozási Vállalat „veszi át’ a területet, parkot létesítenek pázsit- és virágszőnyegekkel; de gondolnak a környéken lákó gyermekekre is, mert részükre játszóteret varázsolnak majd a puszta telekre. (p) A GOMBA A következő igaz történetet hallottam, s okulásul, hogy mennyire kell vigyázni a gombával, közreadom. Finom gombapaprikás az ebéd. A fér), a feleség, valamint serdületlen gyermekük egy emberként jól befalatozik az ízletes eledelből. A csemete kifejezett óhajára még a cirmos cica is kap egy adagot. Az apa ezután rágyújt, az asszonyka pediglen mosogatáshoz fog. Egyszerre csak: — Jesszusom, mi van ezzel a macskával! A macska tagjai görcsösen megmerevedtek, s keservesen forgatja fejecskéjét. — A gomba ... mérgesgombát ettünk ...! s a hideg verejték veri ki az apa homlokát. — Azonnal a kórházba, itt van a szomszédban, ne vacakolj az öltözködéssel, fiam, hagyd azt a kötényt, minden pillanat drága most... A gyerek bömbölni kezd: — Nem akarok meghalni! — Már reszketnek a térdeim, nem tudom, hogy jutunk el, talán a mentőket kellene hívni... — igy az asszonyka. — Gyerünk, gyerünk ...! — sürget az apa. A kórházban, mészfehér arccal, dadogva előadják: hogy a gomba ..., hogy a macska már görcsökben vonaglik..., hogy igen, a csarnokban, de egy kosaras nénitől... igen, egy fél órája ettük... kéz, láb már reszket... Nyugalom, nyugalom. Gyomormosás, alapos. Utána elgyengülve, de élve, haza. Szegény cica, „őneki" már vége azóta ... Ám dehogy végei Sőt! Megdöbbentő a forAz első kora reggel. Ilonka szemel fölé tartja kezeit és beletekint a délibábot játszó napba, amely házakat, egész városokat varázsol a Dob- rányi-szőlő nyaralója köré. Messze távol a Donát-tető lankáin aranyló búzakeresztek csillognak. Szekerek zörögnek, hordják a termést. Megindul a szőlőt ketté osztó széles úton. Ekkor az aljból fürge léptű leány siet feléje. — A bátyámtól tudtam, Jiogy új szomszédunk van. Mariska vagyok, Legányi Mariska. — Én meg Ilonka vagyok — mondotta Mátékovicsné. - Gyere, nézd meg a lakást, most rendezgetem. A Legányi család ekkor már közismert volt Egerben. Egy elpusztult község — Almagyar - fölött telepedett le a kilencvenes évek vége felé Legányi Frigyes, a Kassáról származott miniszteri tisztviselő. Az egri letelepedés idején megélhetést biztosító nyugdíjjal és német származású felesége révén, Budán háztelekben örökölt vagyon maradékával rendelkezett. Az Almagyaron, a Diófakút fölött néhány holdas terület jelentette az első időkben Legányiék birodalmát, ahol a családfőnek négy gyermek felneveléséről kellett gondoskodnia. A ház német mintára épült. Elöl emeletes, hátul, a gyümölcsös felől, földszintes. Az építkezésből minden családtag egyformán kivette a részét. A földszinten kétrészes tágasabb helyiség épült; fél része konyha, kenyérsütésre és melegítésre alkalmas búbossal, másik fele étkező. Nagy éléskamra is épült a hattagú család OKOS MIKLÓS ^ PCjr0.1*1 Jkéfz&u, 24 RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL egész évi élelmiszerszükségletének befogadására. Kamrák, ólak és gyümölcstároló hely egészítette ki a portát. Az épület emeleti részén voltak a hálószobák. Az első évek terméshozama alig több a család szükségleténél. A háztartás gondjait viselő édesanya kis gazdaságot teremt az almagyari ház körül. Sertések, szárnyasok, kecskék, tehenek, lovak népesítik be az udvart. A gyerekek szeretik a kertészkedést, a gyümölcs- és szőlőtermelést. Valamennyi kiváló tanuló. Ferencet a geológia és őslénytan érdekli. Szabad idejében a közeli homokbánya Összeállt, egybekeményedett köveit feszegeti. Tengeri csigák, páfrányok lenyomatai, halgerincek megkövesedett maradványai kerülnek elő kalapácsa alól. Rezső édesapjával néhányszor már megjárta a császárvárost, anyja kívánságára kitanulta az asztalosmesterséget. Mariska a zene rabja. A legfiatalabb, Gyula, bányamérnök. Édesapjuk halála után a család úgy határozott, hogy Rezsőre bízzák a birtok vezetését, ö hozott először feleséget a házhoz, és új otthon építésébe kezdett a Kis-Egeden. Néhány sikeres esztendő után egy negyvenöt holdas területet vásárolt a meglevő eged! birtokhoz. Egyetlen esztendő kukoricaterméséből megvásárolta az Almagyaron, a Mátékovicsék szomszédságában elterülő húsz hold, jól kezelt szőlőt, a Dobrányi birtokot. A gazdasági sikerek még nagyobb szorgalomra ösztökélték a családot és az ifjú asszonyt, aki mindenesként dolgozott a család gazdagodásáért. Rezső rendületlenül bízik abban, hogy nemcsak Eger, de az ország legjobb borát lehet megtermelni az Eged verőoldalán. Szőlőtelepítéshez kezd. Itt dolgoznak az egri, felnémeti, tárkányi, noszvaji, baktai és kistályai szegényparasztok. Ha száz jelentkezik egy nap munkára, mind a százat munkába állítja. Minden ember szedi a követ az Eged oldalából. A meredek hegyoldalba teraszokat építenek, örült p>énzek emésztődnek fel. Rezső azonban nem sajnálja a pénzt. Terem a húsz hold Dobrányi-féle szőlő is az Almagyaron. A Kis-Eged aljában disznókondákat nevelnek és mindenféle állatot, lovakat, teheneket, juhokat, kecskéket. Igavonásra a teheneket használják. Nagy rézveretű hámokat hozat Ausztriából, és a gyeplős szerszámokkal felszerelt tehenek hordják be Egerbe, piacra a Legányi-tanya termését. A család valamennyi tagja igénytelen. Itt nincs ünnep. A Legányi- birtokon mindenkor és mindenki dolgozik. A tulajdonosok épp>en úgy hordják a hegyoldalon a köveket, mint a napszámosok. A természettel való küzdelemben szükség van minden emberre. Van olyan nyári zápor az Egeden, mely az aláfalazott teraszokról lemossa a földet a völgybe, és kezdődik az egész elölről. De a munka meghozza gyümölcsét. Néhány évi gyenge termés után, ezerkétszáz hektoliter leánykát szüretelnek az Egeden. A sikernek városszerte híre kel, és megindulnak a találgatások, mendemondák. „Legányiék kincseket találtak az Egeden.” Ügyvédek, bankemberek, kup>ecek hada özönli el az egedi tanyát. Mindenki felfedezi Legányiékat. A bankkasszák megnyfl- nak Legányiék előtt. Amennyi hitele re szükségük van, annyit ajánl a bank. Egyetlen családtag van, akit mindez nem érdekel, Mariska. Mariska csak édesanyjáért, Ferenc bátyjáért és a zenéért él. Az álmodozó, befelé élő lány a főszékesegyházi zenekar hegedűse, egy időben foglalkozik a gondolattal, hogy elhagyja családját és valamelyik női szerzetesrend tagjai sorába lép. Ferenc bátyjának megértő barátja és munkatársa a begyűjtött kőzetek, a szebbnél szebb leletek osztályozásában és a gyűjtemény rendszerezésében. ★ Amikor Mátékovicsné újdonsült barátnőjével, Mariskával kilépett a tornácra, magas, szakállas férfi közeledett a ház felé. — Észre sem veszi a házigazda, hogy új lakója van — fogadta Ilonka az odaérő Legányit. Rezső szabadkozott. — Nem, nem, csakhát dologidő van. Érezzék magukat jól ebben a szép paradicsomban. Holnap majd Ferenc bátyámat küldöm ki. — És már ment is tovább. — Nézd a babámat! — mondotta Ilonka, és kihozta a nagy faoszlo- pjokkal díszített tornácra zöld ruhába öltöztetett babáját. Ekkor tűnt fel neki az asztalra tett barna fedelű könyv. — Miféle könyvet hoztál? — Ez Gárdonyi Láthatatlan embef című regénye. (Folytatjuk Heves megyében a tervek szerint emelkedik a munkásakadémiák száma, 64-et szerveznek, bár az idén nem törekednek különösebben arra, hogy új akadémiákon kezdjék meg az előadásokat, inkább az a cél, hogy ahol tavaly első, vagy második évfolyam indult, ott az idén ne maradjon el a folytatás: szervezzék meg a második, illetve a harmadik évfolyamokat is. A Tudományos Ismereti erjesztő Társulat és a szakszervezet együttesen próbálja leküzdeni azt a szemléletet, ' amely a munkásakadémiákban kizárólag valamely szakmához kapcsolódó képzési formát lát, s arra törekszik, hogy a gyárakban, üzemekben szervezett munkásakadémiákon azok a dolgozók is megkapják a kívánt szellemi táplálékot, akik nem kimondottan az üzem „profiljának” megfelelő ismeretekre kíváncsiak. Újdonság lesz az idén az is, hogy amelyik üzemben, faluban, városban művészeti csoport működik, ott megszervezik az akadémiák művészeti tagozatát is. Tíz ilyen tagozatot szerveznek az ősszel Heves megyében, — és tíz jogi tagozatot. Az akadémiák tematikáját a helyi igényeknek megfelelően állítják össze a szakszervezet és az ismeretterjesztő társulat vezetői. Az akadémiák szervezői remélik, hogy az idén nagyobb segítséget nyújtanak majd az üzemek mérnökei, technikusai is, mint tavaly. 64 munkásakadémia Heves megyében dulat. A macska dorombolva hever a re kamién, de ncrr egyedül — négy cér- nafarkú újszülött kis- cica döfködi a hasát.. Az asszonyka ekkor éles elmére valló megjegyzést kockáztat meg: — Te, lehetséges hogy az a gomba nem is volt mérges csak a kiscicák érkeztek? — Bizony, ez lehetséges. Sőt nagyon valószínű, szívem — feleié megtörtén az apa, s látszik az arc- kifejezéséből, hogy alig-alig örül a kiscicák megérkezésének. Finom volt a gomba... Cs. M.
